TÁRSADALMI TUDOM. KÖRÉBŐL. ÉRTEKEZÉSEK

ÉRTEKEZÉSEK

A

T Á R S A D A L M I T U D O M . K Ö R É B Ő L .

K IA D J A

A M AGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.

W Y O L C Z A D I H K Ö T E T .

A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

S Z E R K E S Z T I

I* E S T Y F R I G V E S

O S Z T Á L Y T I T K Á IÍ .

fóiiikáu m k iH

BUDAPEST,

Budapest, 1807. Az A t h é n i o u m r. tár*. könyvnyom dája.

T A R T A L O M .

I . s z á m , IX. »

III. »

I V . »

V . »

V I . »

V II. » V I I I . »

I X . »

X . »

M on tesq u ieü elm élete. S c h v a r c z G y u l á -tól.

F eg \ h á zi ta n u lm á n y ok . I. Illa v a i fe g y h á z. T ó t l i L ö- r i n c z-től.

A szerzői jo g r ó l sz óló t ö rv é n y . ( X V I . t.-cz.) A p á t li y I s t v á n -tó l.

T o v á b b i adalék a g ö r ö g ö k p o litik a i irod a lm á n a k kritika i történ etéh ez. S c h v a r c z G - y u l á tól.

O k ira ti b iz on y ítá s a k ö z é p k o r i m a g y a r p erjog b a n . H a j n i k I m r é-től.

M ely ik g ö r ö g állam k öz elítette m eg a k ép v iseleti ren d szer a la p g on d ola tá t. S c h v a r c z G y ű l á -tól.

A n é p o k ta tá s h a zá n k b a n 1869 — 1884. L á n g L a j o s-tól.

E m lék ezések a n e m z e tk ö z i b ö r tö n ü g y i con gressu sra R ó m á ­ ban 1885. (n ov. 16— 24.) T ó t h L ő r i n c z -tő l.

G o n d ola tsza b a d sá g és Ó d on tö m e g u ra lo m . S c h v a r c z G y ű l á-tól.

A k ét u tó b b i é v tiz e d á lla m form a ta n i iro d a lm á n a k k ritik a i m éltatásá h oz. S c h v a r c z G v u l á-tól.

---

.

ÉRTEKEZÉSEK

A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L Kia d ja a Ma g y a r Tudományos Ak adém ia.

A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

S Z E R K E S Z T I

P E S T Y F R I G Y E S

O S Z T Á L Y T IT K Á R .

VIII. KÖTET. V I. SZÁM.

MELYIK GÖRÖG ÁLLAM

k ö z e l í t e t t e m e g l e g i n k á b b a k é p v i s e l e t i

RENDSZER ALAPGONDOLATÁT?

S C H V A R C Z G Y U L A

L . T A G T Ó L .

(O L V A S T A T O T T A 51. T . A K A D É M IA II. O S ZT Á L Y Á N A K JAN U ÁR 1 1 -K I ÜLÉSÉN 1 8 8 6 . )

' ~ i l Ára >0 kr. f -

BUDAPEST. 1S86.

MELYIK GÖRÖG ÁLLAM

KÖZELÍTETTE MEG LEGINKÁBB A KÉPVISELETI RENDSZER ALAPGONDŐLATÁT ?

SCTTYARCZ G Y U L A

L . T A G T Ó L .

(O L V A S T A T O T T A M. T. A K A D É M IA II. O SZT Á L Y Á N A K JAN U ÁE 1 1 -K 1 ÜLÉSÉN 1 8 8 G .)

B U D A P E S T , 1886.

K IA D J A A M A G Y A R T U D . A K A D É M IA .

Bevégzett ténynek tekinthetjük, hogy a görög államélet a képviseleti rendszert, mint ilyet nem ismerte. Nem érte el a modern államélet e korszakalkotó intézményének színvonalát a római köztársaság sem. Úgy tetszik, mintha Lucius Cornelius Sylla már közel járna hozzá, midőn mint dictator legibus scribendis et reipublicae constituendae a 300 új senator fölött — és ugyan minden egyes új senator fölött — leszavaztatja előbb a comitia tributákat.1) Ám de e kísérlet nem jelent még gyö­

keret vert rendszert a római köztársaság állam jogában; és a görög államéletből még oly intézmény emlékezete sem szállott ránk, a mely a dolog lényegét tekintve, még csak a Sylláéra is közelebbről emlékeztetne.

Yan ugyan némi nyoma a képviseleti eszme gyakorlati megtestesülésének a görög ódonság keretén belül is. Ám de csakis az Amphiktyonokban, a Symmachiákbau, az aitol és az achai szövetség szervezetében: tehát csakis államszövetségek vagy nemzetközi valláspolitikai kapcsolatok jogalapján.2) -

') (81 Ki', e.) A p p ia n I ., 1 0 0 : " a í ; (puXat; avaoouí tiiijsov ftspl sxib-ou. Hal. e. H e r z o g , G escli. u. S ystem dev K őm . Staatsverfassu ng. I., 513. M om m sen K őm . G escli. és M a d vig , V erfass. u. V e r w a lt. d. R um . Staat, I. 234-. k ö v . 483. k ö v . — H e r z o g n em fe je z i k i m a g á t e lé g g é h a tá ­ ro z o tta n , m id ő n a z t m on d ja , h o g y »I)ies soll a b er w o h l n u r besagen, dass er dem V o lk e fo r m e ll G ele g e n h e it g ab, bei V erlesu n g d ér L iste seine Zu stim m u n g z u g e b e n .« S zin tú g y M om m sen a » R ö m . Staatsrecht® i. h.

R e m é lh e tő azon b a n , h o g y e n a g y n ev ű b ú v á r m é g a lk a lm a t veen d m a g á ­ n a k a »S en atu s« rov a ta alatt, m e ly m ű v é b ő l m ég h iá n y zik , tü zeteseb ben n y ila tk o z n i. — H sl. e. L a u L . C orn. S y lla 1853.

2) H yp erid . E p ita p h . c o l. 8., 25. — A e sc h im C tesiph. 517. — A risto p li. N ab. 619. — A z ath én eiek h e g e m ó n iá ja a la tti autiuayía, v a la ­ m in t a spártaiak h e g e m ó n iá ja a la tti p elo p o n n e so si au|i(icíyta szervezete ism eretesebb lév én , it t csak az a ito l és az a c h a ii sz öv etség sze rv e z e té ­ nek id e v á g ó m ozz a n a ta ira h iv o m fö l a fig y elm et. A üavaruóXiov-ra n ézv e vagy is az a ito l sz öv etség azon felsé g jo g o k a t g y a k o r ló k ö z gy ű lésére n ézv e,

.

Tarsaü. Értek. V i l i . k. G. sz.

4

A z egységes, souveraine görög állam belső államjogi keretén belül hasztalan kutatnánk oly souveraine testületek után, a melyek a legfőbb hatalmat, a xúpiov-t a nép megbízásából mint ennek mandatariusai alkotmányjog szerint a modern parliamen- tek, conventionok, alkotmányozó gyűlések alapgondolatának értelmében gyakorolják.

A z ódon államéletnek jellegző vonása mindenekelőtt a város, mint előhely és a vidék közti alkotmányjogi ellentét.

Magának az államnak létjogát az államvallás eredetével és külvilági érvényesülésével elválaszthatlan benső kapcsolatba forrasztja egybe a hitregeszerű hagyomány, és enuek az állam­

vallásnak egyik első hitczikkelye, hogy nemzedékről nemze­

dékre hűségesen és osztatlanul őrizzék meg az alapító, a város­

alapító istenség öröktűzű őr-szentélye köré eredetileg odatele­

a m e ly b e n m in d en szöv etség es a it o l város á lla m p o lg á ra szem élyesen résztv e h e te tt 1. L iv . X X X I . 29., P o ly b . V . 103., X V I I I . 48., X X V I I I . 4.

D io d o r Sic. X I X . L iv . X X X V . 34., 2., 46. — A v á la sztott szövetség i tanácsra (ár.óyXr[ioi) és a 3Óvs§po'-ra n é z v e P o ly b . I V . 5., X X . 1., L iv.

X X X V . 34. C orp. In scrip t. N ro 2350, 2352, 3046. E a n g a b é A n tiq . H ell.

II., 275, stb. A z ach a ii sz övetség k ö z g y ű lé sé t ille tő le g p ed ig , a m ely k ö z ­ g y ű lésen a sz a v a z a tok nem fejen k in t, de v á ro so n k é n t szám íttattak össze, 1. L iv . X X X I I . 22. X X X V I I I . 32 ; 1. u g y a n csa k erre v o n a tk o z ó la g P o ly b . X . 25., P lu t a r c b . P h ilo p o e m . 7. 18. A fSoüX.7]-re nézv e : P o ly b . II., 46., I V ., 2 6 . ; X X I I ., 12 : X X V I I I . 3. X X I X . 24. P itit. C leom . 25 stb. — V o lta k m ég e g y é b sz öv etség i szerv ezetek is ; — az io n , a d ór, az arkádi, a b o io t, a p liok isi, a lok risi, a dorisi, az aka rn an i, a ly k ia i, (S tra b. X I V . 6 6 6.) stb.

m in d ezek a z on b a n nem v o n h a tó k b ele je le n értekezés keretéb e és u g y an m ár csak a z o n o k b ó l sem , m ert részin t tö b b é-k ev esb b é m eg eg y ezn ek a fö n n e m líte tt szöv etség i sz erv ezetek k el, részin t n a g y on p rim itív fejlettség i fo k r a v o n a tk o z n a k , részin t p e d ig h iá n y o z n a k fe lö lö k a k e llő le g szabatos ad atok . A ly k ia i sz öv etség sem n y u g o d o tt k ép v iseleti ren d szeren ; m ert S tra b on szerin t a n a g3ro b b v á rosok 3, a k ö z é p v á r o so k 2, a kis v árosok 1 — 1 s z a v a z a tjo g o t g y a k o r o lta k u g y a n , de nem k ép viseleti, h a n em tö m e g ­ u ra lm i ala pon . P e d ig A rtap liern es H e r o d o t tanú sága szerin t ép pen a kis- ázsiai io n v á rosok n a k a já n lo tt v o lt o ly ren d szert, a m e ly a k ép viselet e szm éjét ő ben n ök is fö lé b re sz th e tte v oln a , h a le tt v oln a ily esm ih ez érzé­

kük. (H l. : »D ie D e m o k ra tie « c. m ű v em I. k é t fe je z e té v e l.) — A v a llá s­

p o litik a i sz öv etk ez etek — xoivoc és zoivo'v — m ár tá v ol esnek e kérdéstől.

P erik ies eszm éje, a m e ly r ő l P lu ta rch o s em lítést tesz (P lu t. P e ric l.) n em ­ z e tk ö z i kép v iseltetésre le tt v o ln a fek teten d ő a g y a k o r la ti kiv itelb en , ám d e e gy ű lés n em g y a k o r o lt v o ln a felség i jo g o k a t a b elá lla m élet d o l­

g a ib a n , és ig y ez is k iv ü l esik a kereten.

ttrtRÖO ÁLLAM .

5

pült családok, nemzetségek, törzsek ivadékai az államkormány örökölt monopoliumát. A jogtágítás, az állampolgári jogok fokozatos kiterjesztése csak megannyi némán tűrt veresége ezen elvnek, — lépésről-lépésre meghátrálása a történelmi fej­

lődés kérlelhetlen döntő ereje előtt — egy oly titokzatos tan­

nak, a melynek komolyságában, meglehet, hogy senki sem hisz már ugyan lelke mélyében, de a mely tannak nimbusáért képesek az antik állampolgárok még mindig az élethalál küz­

delemre : mert tekintve a babonás tömeg lelki szegénységét a síkraszállás e tan nimbusa mellett a napi érdekek többé- kevesbbé szennyes harczában még mindig a legczélszerűbb s egyúttal a legkényelmesebb eszköznek bizonyúl.

Innét érthető meg azon aránytalanúl nagy túlsúly, melyet a város, az előhely az ódon államéletben a vidék fölött szaka- datlanúl gyakorol. Lehet a vidék tizszerte, sőt százszorta népe­

sebb, mint az előh ely; igen, lehet a vidék már egy egész biro­

dalom : a városon kivűl lakó állampolgárok azért mégis csak akkor jönnek politikailag számba, ha politikai jogaikat gya- korlandók, befáradnak személyesen a városba, és ha roppant nagyra dagad is az sx/\'/-aí«-baii a megjelent állampolgárok száma: van mégis mindig <qopá, vau -tvú^, van fórum, a hol leg­

alább a város őspolgárai, a történelmileg megdicsőült városi nemzetségek ivadékai a szónokok szavát megbirják hallani.

És ez elég a döntő tényezőknek. A z ujabb eredetű állam­

polgárok, a vidékről gyűlésre jött állampolgárok hátrányos hely­

zetének tudata nem gyakorol még erkölcsi nyomást a hagyo­

mányos döntő tényezőkre, és az e részben sérelmes felek sok ezernyi serege nem ily irányban sürgeti a reformot, hanem a xXvjpotr/ja-k vagy az ager publicus kérdésének irányában. Lesi az alkalmas időpontot, nem ritkán a haza veszedelmét- és ha sikerűi is neki ilyenkor jogtágítást, vagy közvetlen anyagi elő­

nyöket csikarni ki az államhatalom intéző köreitől, mindenre gondol inkább csak nem a képviseleti rendszerre.

Igen, mert hát az is jellegző vonása az ódon-államélet- nek, hogy abban az államhatalomból rá eső részt az állampol­

gár csakis személyesen gyakorolja. A végrehajtó hatalmat, a közigazgatást az államtisztviselők még a demokrat államokban sem kivétel nélkül sorshúzás útján — xua|j.eutoí — hanem még

6

itt is, bizonyos állomásokra nézve mint az arisztokratiákban s az oligarchiák egy részében választás utján, tehát a nép bizalmának nyilvánúlása folytán — aípsxoí, ítx/zwj-w t-m — gyakorolják ugyan : ámde a xópiov-t, a felségjogok gyakorlását nem ruházhatta át az ódon görög állampolgár semmiféle kép­

viselői mandatum által, semmiféle állampolgártársára. Ez a fölfogás hatja át az összes görög államok közjogát és annyira beuu gyökerezett ez a fölfogás magábau a hellenség géniuszá­

ban. hogy nemcsak görög államot nem találunk, a melyben az államszervezet és az államhatalom gyakorlása e fölfogástól eltérő alapokon nyugodott volna, de még görög Íróra sem buk­

kanunk, a ki akár a maga lehető legeszményibb államelméle­

tében is a képviseleti rendszer követelményét csak komolyan sejteni is látszott volna. Mindent egybevetve, csak annyit mond­

hatunk, hogy voltak állambölcsek és államférfiak, a kik teljes mérvben érezték az ily közvetlenül gyakorlott tömeguralom­

nak végzetterhes nagy hátrányait; tűnődtek, tapogatóztak több irányban, hogy hát hogyan lehetne a bajon segíteni;*) másfelől történtek alkotmányjogi kísérletek néhány görög állampolitika gyakorlatában is a czélból, hogy a közvetlen tömeguralom leg­

kirívóbb hátrányai még demokratiai jogalapon is mellőztet- liessenek.

Ez utóbbi mozzanatokkal óhajtok jelen értekezésemben foglalkozni.

Azon férfiak sorából, kik legújabb időben a görög állam­

élet buvárlásával foglalkoznak, egyiknek alakja s tana sem érdekelhetik annyira a modern államtudományi kritikát, mint Bartliélemy Saint Hilaireé. Nem oly tudós ő, a ki csak a saját maga világtól elzárt dolgozó szobájának dohlepte philologiai szövegkészletéből ismerkedett volna meg egyáltalán a politi­

kával ; de viszont nem is oly modern politikus, a ki az ódou görög irodalomnak alapos ismerete nélkül szólaua hozzá a görög ódonság államéletéhez és államtudományi irodalmához.

Egyesíti ő mindkét kelléket magában.2)

’ ) L . »D ie D em ok ra tie« czim ii m ű v em I. k. ily czim ü fe je ze té t: Die O lig a rcliie dér V ierh u n d ert. (L ip cse, 1882.)

-) M in d ezt csak azért h a n g sú ly oz om , m ert G eorg e G roteu ak tek in ­ télyét, az ő v a ló d i érdem ein k iv ü l, nem csek ély m érvben fo k o z z a a lég -

GÖ RÖ G ÁLLAM .

7

Egy ily férfiú nyilatkozata ily kérdésben bizonyára min­

denki súlylyal fogott birni a szakkörök előtt.1) A philologok nem kevesbbé fognak utána indulni,*nint az államtudósok. L ás­

suk már most, bogyan vélekedik Bartbélemy Saint Hilaire a fölvetett kérdésben ?

A z ő uézete oda megy ki, hogy azon görög állam, a mely­

nek szervezete megközelítette a képviseleti rendszer alapgondo­

latát, Mantineia volt. Aristoteles IIoXiTixá-ja V I. (Bartbélemy Saint Hilaire sorrendje szerint, V I I .) könyvében következőleg2)

uja b b id ő b e n ép pen az a k örü lm én y , m e ly s z e r in t ú g y is, m in t p arlia m en ti tag és e lő k e lő p ártem ber, ú g y is m in t je le n té k e n y p é n z v ilá g b e li té n y e ző , k ö z v e tle n ü l b en n e élt a n ép életben , és ig y m á r e n n é lfo g v a is sok k a l ala­

p osabban ism erh ette az ó d o n á lla m élet és az ó d o n tá rsa d a lom r u g ó it is. (;) (N em az én szavaim , h a n em o ly férfia k é, a k ik a n ém et r e á lp h ilo lo g o k o r th o d o x iá ja elő tt is szám ot k ezd en ek ten n i m a m ár. L . P e r r o t : L e d r o it p ü b lic d 'A th é n e s , 1874. P ré f.)

’ ) B a rth élem y Saint H ila iren ek , T h iers p o litik a i m u n k a tá rsán a k , m ú lt ja sok k a l ism eretesebb, se m h o g y tü zetesb en k ellen e an n ak egyes m ozz a n a ta ira m ég rá u ta ln o m . D e n em m e llő z h e te m el fö le m líte n i, h o g y e k itű n ő fra n cz ia a ca d ém icien és á lla m férfi A r isto te le su e k n em csak P o l i ­ tik ájá t, de L o g ik á já t, P s y c h o lo g iá já t, E th ik á já t, P o é tik á já t , P h y sik á já t, M e te o r o lo g ik á já t, E h e t o r ik á já t, M e ta p h ys ik á já t stb. is k ia d ta m ár

»a ccom p a g n ées de notes p e rp étu elles« m in t m o n d ja tú lsz erén y ű l a n a g y ­ nevű tu d ós, fr a n cz ia ford itá sb a n és o ly b ev ez etések k el, e lő s z ó k k a l, a m ely ek m ár m a g u k b a n ig en becsesek. I r t ő, k i a sza n szk rit ir o d a lo m n a k is érd em teljes b ú v á ra , m od ern p o litik a i k ísérletek et is, ig y tö b b e k k ö z t e cz im ala tt »S u r la vraie d é in o c ra tie « (1849). S ajátszerü h e ly z e tb e jö t t eg y éb irá n t B a rth élem y Sain t H ilaire A ristotelessel szem b en 1837. ó ta (a m ely évben e lő sz ö r je le n t m eg tő le a » P o lit iq u e d ’A r is to t e « ) : hú sz k ötet- 113'i n a g y m u n k á t szen telt S tageira fia em lék ezetén ek , m ű v ein ek , és m in d ez óriási m u n k á lk od á sa nem birta ben n e e lfo jta n i, ső t m é g in k á b b csak fo k o z ta ben ne a rok o n sz e n v e t — P la t ó n irán t.

-) S usem ihl kiadását h a s z n á lt a m : A risto te lis P o litic o r u m lib ri o c to , cu m vetusta tra n slation e G u ü e lm i de M oerb ek a recen su it F ra n ­ ci se as Susem ihl. A c ce d u n t variae le c tio n e s O e c o n o m ico r u m . L ipsia e, T eu b n er, 1872. — Z (q) 4,1318. b. 2 3 — 27. — M ellesleg m e g je g y z e m , h o g y M oerb ek a la tin ford ítá sa o ly kevéssé n y u g s z ik ez á lla m tu d o m á n y i sza k ­ értelem ala pján , h o g y k ár v o lt a z t A r isto te le s sz ö v egéh ez S u sem ih l- n ek od a csa toln ia . H o g y csak eg y p éld á t h o z z a k fö l, A ristoteles e szav ait

"ETijisvíorii; oi ó Kpyj? ú^cr/.<ravouc; (xaXsi) (P o l. I. 2, 1252, b, 15) ek k ép fo r d ítja M oerb ek a latin ra, h o g y E p im en id es a u te m o k re s (sic) h o m o k a p n o s (v o ca t). A z t h iszem , a p h ilo lo g o k u a k sem le h e t o k u k az ily ford ítá s t v é ­ delm ük alá venni.

8 SC'HVARCZ GYU LA.

szóll, Mantineia alkotmányáról: »et>. oe xo xupíooq slvai xo(t ÉXsaö-a'. xal eű&úveiv dvcíTíXyjpoi T7jv ávSsiav, si t'í cpiXotíjúai;

syouotv, é~el 7iap’ svíotq S%ok;, xav jxyj |íeté-/o>k tqz aípsasu);

TtüV apycov áWá Ttvsc aípstoi xaxa |j.spo; ex xávtcov, (ó>á“ sp sv Mavtiveía), xo'j 3É P'juXÉusoö-a! xúpi&t áisiv, íxavtoí í'/v. xu'.c, r.'Ak'Ác. xai. ?Et vo|xí£eiv xal toüt’ s’ vat ay/j|iá ti Sj][jioxpaTÍoc, (öoTtsp Év MavtivEta xo^x r,v.“ »Megtörténik az is, hogy a tiszt­

viselők választásának és megszámadoltatásának felségi jogát gyakorolni tényleg nem veszik az összes állampolgárok igénybe, hanem kielégíti az ő becsvágyukat az a tudat, bogy maga a felségjog őket megilleti, a minthogy némely államban — szó- ról-szóra némely népeknél: xap‘ évíot? oyjjioi; — beéri a tömeg azzal, hogy tényleg gyakorolhatja a tanácskozás (és határozat­

hozatal) felségjogát, a tisztviselők választását és feleletrevoná- sát pedig nem az összes állampolgárok gyakorolják, hanem egyes állampolgárok, a kiket szakaszonként az összes állam­

polgárok közöl, tüzetesen e czélra — mint mi mondanék má­

sodfokú — választókká választ az összes állampolgárság a maga kebeléből. Be kell ismernünk, hogy még ez is egyik alak­

zata a demokratiai államformának, a minthogy ennek példáját látni lehetett a hajdani Mantineiában.«

Barthélemy Saint Hilaire Aristoteles e helyét következő­

leg fordítja: »Souvent mérne on voit le simple droit d’élire les magistrats et d’en exiger les comptes, suffire á l'ambition de ceux qui peuvent en avoir, puisque, dans plus d'une démo- cratie, sans participer á l'élection des chefs, et tout en laissant ce droit á quelques électeurs qui sont pris successivement dans la masse entiére des citoyens, comme on le fait (sic) á Man- tinée, la majoríté (sic) se montre satisfaite, parcequ'elle dispose souvérairement des délibérations. C’ est bien Iá, on dóit le reconnaitre encore, une espéce de dém ocratie; et Mantinée était jadis un état réellement démocratique. 7)

Valóban nem éppen valami szabatos egy fordítás; de a dolog lényegén nem ejt csorbát és így teljes mérvben számot tarthat figyelmünkre azon megjegyzés is, a melylyel Barthé­

lemy Saint Hilaire a IloXirtxá e helyét kiséri. A z ő megjegy­

7) P o litiq u e d ’A ristote, 3 iém e éd ition , rev u e et corrisrée. Paris,

1874, 371.

GÖRÖG Á LLAM .

9

zése így hangzik: » 0 u peut eutrevoir, dans cette organisation de la république de Mantinée, une fon ne á peu prés représen- tative. (Test peut-étre la seule trace qu’eu offre l’antiquité.« J)

Tehát Barthélemy kettőt hisz. Először azt, hogy Manti- neia föunemlített államszervezete körülbelül — á peu prés — azonos a képviseleti rendszerrel, és másodszor azt is hiszi, hogy ez az egyedüli nyoma a képviseleti rendszert megközelítő államszervezetnek az egész ódonságból. Nem tartozik ide an­

nak latolgatása, hogy minő német philologok s minő angol tör­

ténetírók nyilatkozatai terelhették Barthélemy Saint Hilairet e nézetre: tény az, hogy ő, az reálphilologiai tekintélyű állam­

tudós teljesen magáévá teszi e nézetet. 2)

A z a kérdés már most. hogy nem-e alaptalanul ? Sajnálattal kell kijelentenem, hogy az én meggyőződé­

sem szerént Barthélemy Saint H ilaire tévedésben van. Téved akkor is, midőn azt hiszi, hogy Mantineia államszervezete csakugyan közel járt már a képviseleti rendszer alapgondola­

tához, — de meg téved akkor is, mikor azt hiszi, hogy ez az adat Mantineia államszervezetéről az egyedüli nyom rokon­

természetű irányban az egész ódonságból.

A képviseleti rendszer alapgondolata nem az, hogy az egész állampolgárság helyett a tisztviselőket ugyan egyes má­

sodfokú választók válaszszák és vonják feleletre, de e mellett magát az államügyeknek souveraine népgyülésben való souve- raiue intézését már első folyamodványon és egyúttal végérvé­

nyesen mégis maga és csakis maga az állampolgárok összesége gyakorolja, mint ez Mantineiában történt.

Nem.

A képviseleti rendszernek alapgondolata az, hogy az összes, vagy legalább lehetőleg összes felségi jogok gyakorlását illetőleg az ősgyüléseket helyettesítse. 3)

J) u . o. je g y z .

=) H l. ö. G rote » H is t o iy o f G re e ce « és E . C urtius »G r . G esch .« ii.

Ilii. T ittm a n n »D a rst. d. g r. S ta a tsw .« (1822), p. 370. Sem ő, sem K o rtű m (Z ű r G escli. h ell. S taatsverf.) (1 821) p. 132,133 n e m fejezn ek k i m é g olyas n ézetet, a m e ly B a rth élem y Sain t H ilairere b e fo ly á s t g y a k o r o lh a to tt v oln a .

3) N a g y o n tanu lságosak erre n ézv e G n eist m on u m en tá lis b ú v á r- lata : (E n g l. V erfassu n g sg esch .) és B a rth é le m y S ain t H ila ire n a g y o n h e -

10 SCHVARCZ GYULA.

Ez pedig úgy látszik, meg csak szóba sem került Man- tiueiában.

Másfelől még lia a tisztviselők feleletre vonása,, a fönnem­

lített másodfokú választók által involválja is bizonyos oldalról egyik elemét a képviseleti rendszernek, azt állítani, bogy ez az egyedüli nyom hasonló irányban az egész ódonságból, — mon­

dom — ezt állítani, nézetem szerént semmikép sem vagyunk följogosítva.

Nem, először azért, mert a választott euthynok, logisták, exetasták általi feleletrevonását a tisztviselőknek igen sok gö­

rög államban ott találjuk; sőt ismerünk oly görög államokat is, a melyekben már maga az államtanács, — a |3ouXv;, vagy a fepouoía — vonta az alkotmányjog szerént feleletre a tisztviselő­

ket. Ha tehát egy ily államnak a pooXvj-ja nem sorshúzás útján alakíttatott, hanem választás ú tjá n : ez esetben mindjárt meg volt az illető államnak az a vonása, a melyet Barthélemy Saint H ilaire éppen oly joggal nevezhetett volna »ápeuprés représen- tative«-nak, mint a mantineiait.

Hogy csak egy példát hozzak föl, ott van többek közt a jelentékeny aiol állam, Kyme. Plutarchosból tudjuk, hogy hogy szokott a kymei választott tanács a maga éjjeli üléseiben a feleletre vont legfőbb állami tisztviselőkkel is eljárni.

Hogy ezen kymei tanács tagjait a pontosi Herakleides szerént Pheidon által behozott lótartási census alapján válasz­

tották-e, avagy a Prometheus nevű kymei állampolgár indítvá­

nyára behozott ezres bizalmi férfiak intézményének alapján-e ? Ez mellékes kérdés. A fő az, hogy a kymei tanácsot, a mely pedig a tisztviselők feleletrevonását alkotmányjogilag gyako­

rolta, csakugyan választották.J)

H a tehát beéri Barthélemy Saint Hilaire a képviseleti

Ívesen je g y z i m eg, lio g y m en n y ire tév ed ett M on tesqu ieu , m id ő n a k é p ­ v iseleti ren d szerről a z t á llítja , h o g y a (germ á n ) őserd ők b en lett. az f ö l ­ fed ezve.

’ ) K y m e a lk o tm á n y á r a n ézv e 1. Strab. X I I I , 3 ; — P lu tarcli.

Q uaest. G raec. 2 ; — H eracl. P on t. fr. „vo'jiov 9-stc, ezhotov áiKvapsc;

T p á t p s iv ímeov (xXsíoai jisxéSmxs ~ffi zoXitsÍcí;) : — A risto t. P o l. V , 5. B ar- th élem y C um aevel lá tsz ik — alap n élk ü l — eg y esetben összetéveszteni.

A rist. P o l. II, 5, 12. je g y z .

GÖRÖG Á LLAM .

11

rendszerűek ezen egyes, elszigetelt elemével Mantineiára nézve, be kellene érnie Kymére nézve is.

No de voltak egyéb görög államok is, a melyeknek szer­

vezete sokkal közelebb járt a képviseleti rendszer alapgondola­

tához, mint akár Kyme, akár Mantineia.

Ott van mindjárt Elis.

Thukydides az elisi államot határozottan demokratiának nevezi: pedig tény, hogy a felségi jogokat a peloponesusi há­

ború idején uem maga az állampolgárok egybegyűlt öszszesége, hanem egy hatszáz tagból álló fspouoía gyakorolta. Ezen 'íspou-ía vagyis senatus, a korábbi időkben csak 90 tagból állott, a kiket az állampolgárok egybegyűlt összesége bizouyos csa­

ládokból ') választott volt. Ezen alkotmányjogi alapon nevezte Aristoteles a maga noX'.-'.xá-jában az elisi államot oligarchiá­

nak : T/js itoXtxsíaq őXíftöv ooavj? tcov fépóvTíov öKifoi rráiivav ifívovio S'.ct tó aiSíou; slvcc. svevVjxovTa óvtac, -yjv S’ aípsatv ouvaatcUT'.xyjv stvat xa;. ó;j.oíav tq t<ov sv Aaxjoaijiov! YspóvTouv.

A kilenczven tagból álló Yspousía közvetlenül azon Phor- mionféle alkotmányreformot megelőzőleg, melyet Plutarchos

— nem pedig Thukydides — fölem lít,2) — mint említém, 600 tagból állott és felségi jogokat gyakorolt, de e 600 tag nem egyes családokat képviselt többé, hanem az egész állampolgárságot.

H a cooptatio által egészítette is ki magát, később ezen 600 tagú gerusia: annyi kétségbevonliatlan, hogy első ízben szabad vá­

lasztás utján az állampolgárok egybegyűlt összesége által lön magalakitva és nem életfogytiglan, mint a kilencvenes éxxX-yjaía volt, hanem rövidebb időhuzamra.

ím e tehát egy államtestület, a mely felségi jogokat gya­

korol, még pedig a legszélesebb mérvekben — és a melynek tagjai a nép által választatnak, lehet, hogy csak egy évre.

0 T h u k y d . V . 47. D io d o r. X I , 51. A r is to t. P o l. V , 5 , 8 , li. 1.

(l:í0 6 , a 18) ouvajccuttxrjv h e ly e tt S ch n eid er ezt t e s z i: Sutasxuttjv. C orai m ó ­ d osítá sát 1. B a rth é le m y Sain t H ila ire p. 421.

! ) T h u k y d . (B ell. P e lo p .) i. li. a lk a lm a t v eh etett v o ln a m a g á n a k e P h o r m io n fé le a lk o tm á n y r e fo r m e lő z m é n y e it tü zetesen m e g b e s z é ln i;

de h a sztala n k eresün k nála e részben a d a tok u tá n ; P lu ta r ch o s (P ra ec.

reip u bl. ger. p. 255. H u tten ) k öz lék en y ség én ek k ö s z ö n h e tjü k , a m it e p on tra n ézv e tud unk . H . 1. ö. G rote és C urtius i. h . h.

12

Mautineiában csak a tisztviselőket választják és vonják feleletre a nép választottai, de a felségi jogokat különben ma­

ga az állampolgárság gyakorolja. Elisben azonban az összes államügyeket a nép választottainak testülete intézi souveraine jog ga l — xúpiov — a kormányzást, a törvények végrehajtását, a közigazgatást, a pénzügyeket nem kevesbbé, mint a hadügyet, a nemzetközi ügyeket, a háború és a béke jogát. Nem áll itt a háttérben ez idő szerint, mind e felségi jogok gyakorlására az sxx/vTjCsia — legfölebb a diíjjLotpúXoíxsc -— a » törvényőrei« szolgál­

nak támogatására, a mennyiben a törvények végrehajtása fölött hivatalból őrködnek. Ez a 600 tagú elisi ‘^pooaía tehát min­

denesetre közelebb jött már a képviseleti rendszer alapgondo­

latához, mint a mantineiai másodfokú választók; és én nem haboznám e rendszert egyenesen ódon képviseletnek nevezni, ha bizonyosan tudnám, hogy nemcsak első megalakulásakor, de később is a nép által lőnek az elisi ‘fEpouaía tagjai választva.

Valószínű, hogy ez később cooptatio után történt. Nem lehe­

tetlen egyébiránt, hogy legalább egynéhányszor történt nép által való választás. Nem tartom ezt lehetetlennek; megmondom, hogy m iért?

Elisben a város és a vidék egészen más természetű állam­

jogi viszonyban állottak egymáshoz, mint ez a legtöbb görög államban, sőt talán abban az időben, éppen Elist kivéve, m ajd­

nem valamennyiben fönnállni szokott. Nem állott itt — Elis- beu — a vidék oly megszégyenítőleg alárendelt viszonyban az úgy nevezett élőhelyhez, mint egyéb görög államokban, sőt még a múlt század vége felé is Schweiz arisztokratikus kantonai- b a n : hanem 469 óta város, vidék egy egyenjogú alapon szer­

vezett egységes államot alkottak.1) Mutatja ezt azon ixiatáTyjí,

') A z e lisi á lla m a lk otm á n y történ elm ére n ézve 1. A rist. P o l. V ., 6 ; P lu t. (P ra ec. R e ip . G er. i. li. P o ly b . I V ., 73. — Strab. V I I I ., 3. P ausan.

V I . 2 6 ; V . 16. — X e n o p h . H ellen . V I I ., 4 ; — P au san V ., 7 . — H a r- p o cr a t. és P havorin.'E X X svooíxai B ek k el1 A n ecd . G raec. I., 248. — T liu cy d .

V. 31., 47. — P ausan. V ., 6. — Pausan. V I.. 22. — P o ly b . IV .. 78. — S cliö- m aim (G riech . A lterst. I., 183.) íg y fe je z i k i m a g á t : »U n d die stádtisclien B eh örd en , d ér B a t li dér S ech sliu n d ert u n d die D em iu rgen schein en, nacli d em d ie fr ü h e r bestan den e O lig a rch ie d ér N e u n zig leb en slá n glich en aus g ew issen F a m ilie n au ssch liesslich ernan nten G eron ten abgesch afft w a r nac'ii einem w e n ig e r o lig a r cliisc h e n , iveim a u ch k eiuesw egs rein d em ok ra -

-fjo fr^iou jogköre is, a ki kevéssel a peloponuesosi háború után a lakedaimoni állammal békét kötött. E z a tisztviselő nem az előhelyen. nem E lis városában székelt, hanem a ten­

geri kikötő-városban K yllenében: és daczára ezen ódon állam­

jogi szempontból föltűnő körülménynek, mégis nem ezen bizo­

nyos helyi önkormányzatot élvező kikötő városnak, Kyllenének nevében kötötte meg a békét a lakedaimon állammal, hanem az egész elisi állam nevében. Valóban Oxylos törvényhozása óta nem egy vonás utal arra, hogy az elisiek máskép értel­

mezték sok tekintetben az egyenlőség fogalmát, mint az athé­

niek, és nézetem szerint, már csak ezért is megérdemlik Pausa- nias dicséretét, a ki Elis alkotmányát igen kitűnőnek nevezi.1) De Polybiosból is kiderül, hogy ezen állam szervezete nagyban eltért a legtöbb görög államétól. Nem kellett itt a vidék lako­

sainak jogsérelmeik jogorvoslásáért az előhelyen, vagy mint mi mondanék, a fővárosban, (Eleiában) székelő bírósághoz befá- radniok, mint ez az athéni és egyéb görög államokban, alkot­

mányjogi alapon, a törvény rendelete szerint, történni szokott.

Nem ; Elisben a vidék lakosai meg voltak kímélve ily kényszer­

helyzettől ; az egyes vidéki községekben, a hely színén szolgál­

tatták ki számukra erre hivatott, alkotmányjogilag hivatott közegek az igazságot. íg y mondja ezt maga Polybios 2) — ha zó t s oíxaiov aCitoi- síd xdicou Steídf/jta! — és hozzáteszi, hogy mindez azon buzgalom, azon nagymérvű buzgalom és előrelátó gondoskodás folytán történik így, a melyben — P oly­

bios tanuságtétele szerént a kormányzat a vidéken lakókat részesíti: 3) otcí xö jxsycíXtjv ■KotsTa&a! TitouSyjv xoi itpóvotccv xoó;

7EoX'.TEo6|xávou(; t(ov áld ttj? ytúpa; xaxotxoúvtiov.

GÖ RÖ G Á LLAM .

13

tisch en M odu s ern an n t z u sein .« Sem m i esetre sem szabatos n y e lv e z e t ez : a 600 a xupiov-t g y a k o r o lt a ; e k ife je zé s, h o g y »S tá d tiselie B e h o r d e « e 600 fő b ő l á lló sou verain á lla m testü letre ép pen nem ta lá l. — E g y é b ­ irá n t b ő v e b b e n fo g o k sz ó la n i m in d e r rő l a > D em ok ra tie« ez. m ű v em , sa jtó ala tt le v ő II. k ötetén ek előszavába n .

*) P ausan. D escr. G raec. i. h.

2) P o ly b . IV ., 73., 8.

3) P o ly b . IV ., 73., 6. : au^Paívsi ttjv xojv ’ HXsÍojv yojpav oiacpspovTioc otxsísftai, xa i '(ía s'.v awacÍTOJv y,a\ xaTaaxsüfjc; ttjv aXXrjv IIsXoTuóvvTjaov Ivtot '(á p öuxoív oíítio tóv siet tdjv cqpojv píov, o)3ts xivác; i~ \ oúo xat Tpsí<; ‘(svédei r / o v t a ; 'mayát oGsicc;, Ttapapsprjxsvai tó icapaTrav sig.

14 SCHVARCZ GYU LA.

A z elisi nép nagyon szerette a földművelést; dúsan ter­

melt hazájok kendert, lent, byssost, déli gyüm ölcsöket; megle­

hetős fokot ért el Elisben a közvagyonosság; e mellett a kyllenei kikötő élénk forgalmat biztosított ez épp annyira munkaked- velö, hajózáshoz is kitünőleg értő, mint vagyonos népnek, mesz- sze túl a Peloponnesoson. Ugyancsak Polybios mondja, hogy voltak vagyonos elisi állampolgárok a vidéken, a kik két-három emberöltőn át nem mentek be soha Eleia városába.J) Csodál­

kozzunk-e még azután, ha azt látjuk, hogy az elisi állampol­

gárok nagy tömege éppen nem törte magát a közügyek intéz- hetése után. hanem józan munkában élvezte az alkotmány- nyujtotta szabadságot, és belenyugodni látszott abba, hogy ezen közügyeket helyette mások, az arra inkább hivatottak, mintegy az ő bizalmának letéteményesei időről-időre feleletre vonhatás mellett végezzék? Kivált, ha meggondoljuk, hogy Polybios szerént az elisi kormányzatnak volt gondja arra is, hogy mi se hiányozzék a lakosoknak az élet szükségleteiből —

xai töjv

{Jiwctxá; y peía; ;r/j3sv

(!) 2)

És ha ez így vau : vájjon nem oda utalnak-e bennünket mind e kútfői adataink, hogy valószinűnek tartsuk a 600 tagú

■fspouaía-nak, az elisi állam ezen felségi jogkört gyakorló leg­

főbb testületének, az első megalakulás időpontján innen is, nem cooptatio, hanem nép-választás útján történhetett be­

töltését ?

Valóban ez esetben, kivételesen egy ódon képviseleti rend­

szerrel állanánk szemben; de ha nem is igazolható egy ily fölvét, positiv adatokkal: annyi tény, hogy még ez esetben is közelebb járt az elisi államszervezet — a fönnebb részletezett

’ HXsíav. E nevezetes h e ly e t sem G rote, sem S ch őm a n n nem m élta ttá k k el­

lőleg . H sl. ö. T ittm a n n : Darst. d. g riech . S taatsverf. 3 6 5 — 368.

J) P o ly h , I V ., 72. i. h. D e a z t nem m on d ja P o ly b io s , h o g y u g y a n ­ ezen v a g y o n o s elisiek nem lá to g a tta k v oln a el a k ik ö t ő városba , K y lle - n éb e ! H sl. ö. C urtius G riech . G esch. i. h. 2.

■) P o ly b . I V ., 73., 6. — V o lta k , a k ik socia listik u s szellem ű t ö r ­ v é n y h o z á sra g o n d o lta k ez ö tle tb ő l, és u g y a n m ár O x y los ősrégi tö rv é n y é ­ n ek (A rist. P o l. V I I ., 2., 5.) ag rarius p o litik á t ű z n i lá tsz ó m ozzan a ta i fo ly t á n is, ám d e ad a ta in k e részb en sok k a l h iá n y osa b b a k , sem h ogy p o s itiv nézetet szabadn a k o czk á zta tn u n k . H sl. ö. G rote és E . Curtius ii. hh.

GÖRÖG ÁLLAM . 15 mozzanatok alapján — a képviseleti rendszer alapgondolatá­

hoz, mint Mantineia.

A z elisi alkotmány e nevezetes sajátlagossága indíthatta Hippias sophistát arra, hogy összehasonlító tanulmányokat tegyen a különböző görög államok szervezete fölött, és ha az i ro- dalom történetében Hippias csakugyan úgy tűnik föl, mint a görög összehasonlító politika első nevesebb m űvelője: ') a tanúlság ebből aligha lehet más, mint az. hogy egy gondolkodó politikusban ez az elisi állam a maga egészen sajátszerű — mint látók, csaknem képviseleti rendszeren alapuló — szer­

vezetével rendkívül termékenyítő eszméket ébreszthetett már az antik világban is. K ár, hogy Barthélemy Saint Hilaire figyelmét ez elkerülte.

A harmadik görög állam, melynek szervezete némileg a képviseleti rendszerre emlékeztet, a dór K nidos2) Kis-Azsiában.

Azon demokratikus forradalom előtt, a melyet Aristoteles a IIoXiTixá Y . könyvében fölemlít, Knidos egészen sajátszerű oligarchia volt. Hatvan tagból álló államtestület állott az államügyek élén e czimmel npóflooXot és e jelzővel a|xv^;jLov£;, a mi Plutarcli szerint annyit jelentett, mint feleletre nem von­

hatók. Más államban e kifejezés Ttpo'PouXot előkészítő államta­

nácsot je le n t: ámde kútfőink azt mondják, hogy Knidosban e hatvan ájjiv^ovEi; felségi jogokat gyakorolt. A mi a képviseleti rendszerre emlékeztet ez államtestben, ez azon bevégzett tény, melyszerint annak tagjai a nép által lőnek választva. IIpdxptxo> ex tcóv ápiotíuv mondja Plutarchos: tehát a legelőkelőbb csalá­

dok tagjai közöl, még pedig életfogytiglan. És éppen ez utóbbi mozzanat süt oly jelleget a knidosi államszervezetre, a melynél fogva azt kevesbbé vonhatjuk párhuzamba a modern képviselet fogalmával, mint az elisit. H ogy a nagy csillagász és állam­

bölcs E u doxos3) minő viszonyban állott ezen 60 tagú állam­

’ ) L . F ra g m . H istor. G raec. ed. C. M u eller. és 0 . M ü ller. G esch.

I>it. d. G r. valam in t B ergk . és Blass G r. B eredsa m k . I., 205. k ö v . 2) P au san X ., 1 1. H erod . I., 174. Strab. X I V ., 2. P ausan, V i l i . , 30., V ., 24. Seh ol. T h e o c r . X V I . 6 8. — P la t. Quaest. G raec. 4, S trab. I X . 3. — A r isto t. P o l. V ., 6. H rl. ö. o. M ü ller. D ie D o r ie r, II. 172. (B őv eb b en m a jd a »D e m o k r a tie « ez. m űvem II. k ötetéb en .)

3) D io g . L a ert. V I I I ., 8 6. Hsl. ö. Z e lle r . G esch. P h il. d. G riech .

»J3udoxos.«

16 SCIIVARCZ GYU LA.

testület által jellegzett oligarchiái alkotmányhoz: erről nincs biztos tudomásunk. Alkotmáuyozott ő i s ; de ha e 60-as alkot­

mány az ő eszméje volt. ez esetben a rcpdxpw . i/. :íiv apíatíuv aligha jelenthet vala előkelő családokat. Ez esetben minden valószínűség szerint csakis az egyénileg legkitűnőbb állampol­

gárokat jelezhette.

Hátra van még egy görög állam, a melyben kísérlet tör­

tént bizonyos államcsinyszerii alkotmányozás alkalmából, ha nem is czéltudatosan a képviseleti rendszer alapgondolatának irányában, hát mégis oly módon, a mely a modern képvi­

seleti rendszer hiányainak pótlására, helyesebben a modern képviseleti rendszer meghamisítására e század elején alkalma­

zásba vett szervezeti módozatra emlékeztet.

Értem azon államszervezetet, melynek tetőzetét a Négy­

százak uralma léptette életbe 412-ben, Athénben.

Azon csúfos kudarcz után, melyet az athenei demokratia a siciliai rablókalandszerű háborúban szenvedett volt, a hagyo­

mányos tömeguralom sorsa el volt határozva. A mit Solon, Kleisthenes, Aristeides és Ephialtes alkotmányjogi kezdemé­

nyezései, reformjai közel két évszázad folyamában a világ bámu­

latára létrehoztak volt, annak most buknia, kellett az oligar­

chikus s-aipsia-k és a Sokrates tanítványainak pillanatnyi — ad hoc — szövetsége előtt. Alkibiades, mint szökevény csak a Samosnál állomásozó athenei hajóhad legénységét csábítgatta mindenféle Ígéretekkel; Peisandros a köznép elégületleneit, az irodalmi képzettségű Phrynichos az előkelő ifjakat, a conser- vativ összeesküvők e főtámaszát, hitegették. »Nem lehet a hábo­

rút folytatni, pedig vissza kellene szereznünk a frigytársakat:

mert különben nem élünk meg ily nagy lábon a tulajdon­

képi athéni államból. Csak ha pénzt kaphatnánk a perzsa királytól, csak akkor vehetnők föl újra a harczot a lakedaimo- niak ellenében. Adna a perzsa király nekünk, athénieknek nevezetes pénzbeli segélyt; kieszközölte ezt már titokban A lk ibiades; de hát ez csak azon föltétel mellett lön számunkra kilátásba helyezve, ha más módon szerveznők a demokratiát, mint ez eddigelé történt.« ’ )

') A k ú tfő k e t és a z o k k ritik a i fe ld o lg o z á s á t m in ie r r e v o n a tk o z ó ­ la g 1. » D ie D e m o k ra tie « ez. m ű v em X. k. 307. k ö v . 1-t. H sl. ö. W a tten b a ch

gOrOg á l l a m. 17 íg y édesgették magukhoz Thukydides szerint az athenei állampolgárság különböző rétegeit Peisandros, Phrynichos és Thei-amenes i s .*)

Ám de a szellemvilág emberei is kezet fogtak e külön­

féle pártállású elemekkel és azon alapgondolatot, a melyre a megdöntendő tömeguralom romjain az új államszervezetet ráépíteni igyekeztek, mindezen gyakorlati pártemberek és ösz- szeesküvők egyenesen Sokrates egyik tanítványától, Rhamnos- beli Antiphontól kölcsönözték. K i volt ez az Antiphon ? Thu­

kydides azt mondja felőle, hogy olyan férfiú, a kinél nem ismert erősebb szellemet Athén. Hatalmas a gondolatbau, rendkívül hatályos a kifejezésben, és neki is, Thukydidesnek, tauítómes- tere v o lt,2)

A z államcsíny sikerült. A négyszázas államtestület, mint autokrator vonúlt be a flouXsutvjp'.ov-ba. Viselt dolgai nagy mérv­

ben kell. hogy érdekeljék a történetbuvárt: a mi azonban jelen értekezésem keretébe beletartozik: ez a Négyszázas államtestü­

let szervezete, illetőleg megalakúlásának összeállítási módozata.

Q u adrig. i. h . — G r o te n a g y o n r é s z r e h a jló a n n y ila t k o z ik a 4 0 0 -r ó l. H sl.

ö. C urtius ill. h.

>) U . o.

2) T h u cy d . V I I I ., 6 8 : ó (íávxoi airav xo xpayiia Juvftetc, ó'xu> xponu) xatsotrj I; xoüxo, xat sx xXsíaxou sictusXrjfrelí ’Avxioöiv r(v, ávrjp ’AÖTjvaiujv xöjv xafr’ Éauxov t= aioív óc, ustEpoQ, xal xpáxiaxo? 4v^u]irj8f(vnt

•(Evduevoi; xal á' av "(voly) elicsiv, xal s<; jisv of^iov oü irapiöjv oíio 'ÍQ aXXov cqüiva éxoúaioí outiévá, á W ükotctujc; xtji xXr)ftei oiá od£av osívdxrjxo;

oiaxEÍjuvoc, xout; júvxoi d‘(«viCo^Évoui xal sv oixasxrjpíiu xal sv o^ iuj írlslaxa st" dvrjp, őotii; £uy.fjoiAeÚ3aixd xi, Suvcíjjlsvoí uKfEXsív. — H o g y A n t ip h o n az á lla m ü g y ek k el e lm é le tile g is n a g y o n tü zetesen fo g la lk o z o tt , k id erü l ez beszéd ein ek és értek ezésein ek tö re d é k e ib ő l, (F ra g m . Orat. A ttic . ed. D id ót) a m elyek et az olv a só k r itik a ila g fö lh a sz n á lv a ta lá la n d »D e m o k r a tie « ez. m ű vem I. k ötetén ek je g y z e te ib e n a 680. 1. k e z d v e . — H o g y A n tip h o n e töred ék ei k ö z é tö b b a bölcsész A n t ip h o n tö r e d é k e ib ő l v e g y ü lt v o ln a od a, ezt h a tá ro z o tta n tagad om . K ü lö n b e n az on u s p rob a n d i it t n em en gem ille t, hanem azok at, k ik az e lle n k e z ő t á llítjá k . — H sl. ő. B lass i. h.

és E . C urtius »G r . G .« i. h. — H o g y G rote A n t ip h o n t le h e tő le g je le n té k ­ te le n és rosszh iszem ű z u g ü g y v é d d é ig y e k s z ik le tö rp íte n i, ez n a g y o n é r t­

h e tő m ű v én ek egész ir á n y á b ó l. A z » A d v o c a te o f th e D em o s« m in t G rote m a g a m a g á t n ev ez i, nem is á llíth a tta v o ln a A n tip h o n t, az E p h ia lte s -K le o n - fé le tö m e g u r a lo m m e g b u k ta tó já t m a g a sa b b sz o b o r ta la p z a tr a ; k ü lön b en e llen m on d á sb a j ö t t v o ln a sa já t m a g á v a l. H sl. ö. W a tte n b a c h , Q u a d rig i. h.

. 2

T ársad. É rtek. V I I I , k . 6. sz.

18 SCHVARCZ GYULA.

Thukydides szerént a Négyszázas autokrator államtest összeállítására a győztes szövetkezet által egybehívott áx-Avjoia- ban következő indítvány történt: V III.. 67 : itpoáSpou; xs s/.éaíiat zévts avopcíc, xoóxouc os sXéa&a'. éxaxöv ávBpaq, xal xü>v ixaxov exaaxov r.obz sauxiv xpsíc. » Válaszszon a souveraine népgyülés, az sxxlvjaía öt előülőt, vagy mint mi mondanék, öt elnököt, ez az öt elnök válaszszon száz tagot, és e száz közöl minden egyes tag válaszszon még maga mellé hármat.« A z indítvány elfogad­

tatván, ezen az alapon alakúit meg a Négyszázas államtestü­

let, — még pedig felségjogi teljhatalommal — aoys'.v őiqj áv ap'.sxa Ycfvcójxios'. aüxoxpdxopaq. A z eddigi souveraine népgyű­

lés helyett, a melynek minden teljes korú atheneí állampolgár, számszerint vagy, 21,000 athenei állampolgár tagja volt, egy ötezer állampolgárból állandott népgyülés helyeztetett ugyan kilátásba, de a Négyszázas autokrator államtestület még ugyanazon államcsínyt elkövető, vagy legalább jóváhagyó ÉxxXvpa részéről azon felhatalmazást nyerte, hogy csak akkor hívja egybe ezen Otezeret, a mikor jónak látja — xoi xoü- xsvxaxtayiXíouq £’jk\ájstv, óitdxav aüxoi; Sox'Q.

Első pillanatra belátjuk, hogy itt nem annyira a modern képviseleti rendszer alapgondolatával van dolgunk, mint a kép­

viselet alapjának teljes fölfordításával. Ott, a hol öt ember választ százat és e száz közöl minden egyes tag választ még maga mellé hármat, ott a Négyszázas autokrator államtestü­

let alapja túlnyomó nagyrészben nem a nép bizalmának leté­

teményese, hanem csak azon öt emberé. A képviseleti rend­

szerre ezen egész szervezetből csak azon egy mozzanat emlé­

keztet, hogy legalább azt az öt embert a nép választja; miu- den egyéb vonás inkább a Siéyes-Napoléon-féle consulsági alkotmánynak azon czikkelyére emlékeztet, a mely a Sénat conservateur összeállításának módozatát állapítja meg.

Halljuk csak, hogy hangzik1) ezen 1799-diki alkotmány- czikk: »Constitution de la République Francaise. Du 22 Frimaire A n Y I I I . (Votée pár 3,011,007 suffrages) Titre II.

Du Sénat conservateur. §. 24. — Les citoyens Siéyes et Royer

*) L es C on stitu tion s d ’E u rop e e t d ’ A m ériq u e. R ev u eilles, pár M . E . L a ferriere R ev u es p ár M . A . B a tb ie. P aris, 1869. p . L X X Y I I .

GÖRÖG ÁLLAM . 19 Ducos, eonsuls sortant, sont uommés membres du Sémit con- servateur; ils se réuniront avec le secoud et le troisiéme con- sul nommés pár la présente Constitution. Ces quatre citoyens nomment la majorité du Sénat, qui se compléte ensuite lui- méme.«

Tehát uégy ember, — Sieyes, Royer Ducos, Cambacéres és Lebrun ez a uégy ember választja a 80 tagból állandott senatus tagjainak többségét, tehát 4 ember többet választ, mint 40-et, és e többség azután saját maga egészíti ki magát 80-ra.

Nem tartozik ide kutatni, liogy egyfelől Sieyes, *) a ki az eredeti javaslatot benyújtja, másfelől Bonaparte tábornok, a ki azt a maga ízléséhez szabja vala, honnét merítették a kép­

viseleti rendszernek e csúcsára állított pyramisbau gyönyör­

ködő paródiáját? Elvitázhatatlan azonban a szellemrokonság, a mely egyfelől az athenei Négyszázas autokrator államtestület szervezetében, másfelől pedig a Francziaország 1799-diki con- sulsági alkotmányának imént idézett mozzanatában, a Sénat conservateur egybeállítási módozatában nyilváuúl.

Végül, még egyet. Azon Ötezer állampolgárt, a kiknek egybeliivására a Négyszázas autokrator államtestület fölhatal­

mazást kapott, — ezen ötezer állampolgárt illetőleg — Thuky­

dides szerint a Négyszázasok a közönséget azzal kecsegtették, hogy idővel ezen Ötezer állampolgár közöl rnindeu egyes állam­

polgár tényleg részt fog majd vehetni az állam kormányzásá- bau, a mennyiben t. i. szakaszonként időről-időre mindig másik Négyszáz ember fogja egymást az autokrator államtestületben fölváltani. Thukydides ezen hitegetést következőleg fejezi ki :2) V III., 93 : Xáfoviét; toúi; ts írsvtax’.ayiXío'jQ anot&aveiv, xaí áx töútcdv év |J.épst, ^ áv toí? itevtaxiaytXíot? 8ox^j, toüq Texpaxoaíoui;

sasodat.

’ ) L . O euvres co m p l. de S ieyes és az ő k rit. b io g r. Sem P a u l Ja n et, sem R ó b e r t v on M olil, B lu n sclili nem m élta tja k Sieyes á lla m tu d om á n y i je le n tő s é g é t k e llő éllel.

2) T h u cy d . B ell. P e lo p . V I I I ., 93. K á r , h o g y M ü lle r-S trü b in g , a k i T h u k y d id e s m ű v én ek g y ö n g é it m ás kérdések ben o ly ta lá ló érv ek k el d o m b o r ít ja k i, nem tette m ég e 400-as a lk otm á n y p h a sist b e h a tó b b ta n u l­

m á n y tá r g y á v á . — H sl. ö. R o sch e r, T h u k y d . és G rote, C urtius i. h. — P e rr o t, D r o ít p u b lic d ’A th én es i. h.

‘2*

2 0 SCHVARCZ TiYULA.

Voltak, a kiket e szavak áv xoT<; xev-ax'.oytlioti; 'joxyi annyira megleptek, liogy a képviselet eszméjére gondoltak. Ha azzal kecsegteti a népet a tényleges hatalom, hogy az autokra- tor államtestületbe az ötezer közöl négyszáz oly módon fog fölvétetni, a mint ez az ötezernek tetszeni fo g : úgy ebben az Ígéretben nem rejlik-e az, hogy jövőre csak oly Négyszáz állam­

polgár fogja az athenei államot kormányozni, a kiket az ötezer állampolgár bizalmával fog megajándékozni ?

Igen, ha e szavak alatt fj áv íoxv; csak a választást lehetue érteni: ez esetben tisztán állna előttünk a képviseleti eszme. Ám de jelenthet e szócska \ egyebet is, vonatkozhatok az a sorrendre, meg a phylék figyelembe vételére vagy mellőzé­

sére is.

A mi pedig még kétesebbé teszi a dolgot, ez e kifejezés:

év jjLspei. Hogy mi mindent jelenthet ez a kifejezés : erre nézve tán felvilágosítást nyerhetünk Aristoteles IloXtttxá-jának V I.

könyvéből, a hol Mileti Telekles alkotmánytervezetére törté­

nik utalás. A v-'J.~<i |ispoc itt éppen oly kevéssé utal képvise­

letre, mint a hogy nem utal Aristoteles tulajdon megjegyzé­

sében ; mindkét esetben csak azt jelenti, hogy nem egyszerre, hanem szakaszonként részeltessenek az összes állampolgárok az állam kormányzásában; egyik szakasz a tnásik után, mig valamennyire rá nem került a sor. (tó xaxá |iipo<; áXká iírj -ávxac áö-póooc, tőanep sv %ok’.X£Ía rirj Tvjlsxláouc áati toű M’Arjaíou (xat év atSkw.z Se xoXtieíati; P oíA sűovtoc. a; auvapyíat auv.oüaa'., eíq os xác ap'/cíq PaSt£ouai itávxsc; xaxci jxspoc é x tmv

tp jlő y v x a l tóív |iopí(uv xiuv éXayíaTcov ítavxcXíöc, Ica? áv StcS-éXö-fl Stá icávtüív). !)

Nem támogathatják a képviseleti eszmére ezen év jtspst és ezen rt kapcsolatában ráismerhetni vélelmezők nézetét Aristo­

teles azon sorai sem, a melyekkel ez,kevéssel a Teleklesre történt hivatkozás után a szakaszonkénti tanácskozás előnyeit nem any- nyira fejtegeti, mint érintgeti. Értem e sorait2) a IloXiiixá V I.

’ ) A rist. P o l. V I., 14., 1298. a. 13.

2) A rist. P o l. V I , i. h . S o lon -K leisth en es féle pauXrj jo g k ö r é r ő l 1.

»D ie D em ok ra tie« c. m ű vem I. k. 114. s k ö v . Hsl. ö. G i lb e r t : Staatsr. A tli.

(a G riecli. Staatsaltei’th. I. k ötetéb en ) és K a ri F r. H erm ann m eg S ch ő- m a n n ism ert m ű v eit. H. 1. ö. P e rr o t, L e d ro it p u b lic d ’A tlien es i. h. h.

GÖRÖG ÁLLAM .

21

könyvének: oujiffiépi'. 8s xal tö aípstoüc sivat io!>c pouXeuojiévoui;

í j xX ^o í o t o ü; l o o u c i x t c o v j i o p í c u v . Mert e sorokban nem auto­

krator, nem felségi jogkört gyakorló államtestületről, hanem inkább csak afféle PouXvj-röl van szó, mint a miuő Athénben a Solon-Kleisthenesféle PouXvj volt.

lm a kutatás anyaga; méltattuk azt kritikailag; vonjuk már most le az eredményeket.

Barthélemy Saint H ilaire téved, midőn azt hiszi, hogy Mantineia államszervezetében közeledett kizárólag a görög államélet a képviseleti rendszer alapgondolatához.

Fölismerhetni a görög világ irodalmi hagyatékában e közeledésnek egyéb nyomait is. Knidos ájxv^|j.ovs;-e, Athén Négyszázas autokrator államtestületének egy némely vonása szintén emlékeztethet a képviseleti rendszer alapgondolatára;

leginkább közeledett azonban a képviseleti rendszer alapgondo­

latához az elisi állam 600-as souverain tanácsa egybeállításá­

nak módozata a Phormion-féle alkotmány reformot jóval megelő­

zött időkben, külöuösen pedig első megalakulásakor, vagyis azon időpontban, a melyben az örökölt 90-es souverain állam­

test helyét közjogilag elfoglalta.

Mindez azonban nem czéltudatos alkotmányozás volt a képviseleti rendszer eszméjének irányában, hanem csakis mint a viszonyok nyomása alatt keletkezett, többé-kevesbbé pillanat­

nyi kísérlet, jelentkezik alkalomszerű közjogi modus vivendi biztosítására. A z elisi állam természete még leginkább megen­

gedi azon sejtelmet, hogy e modus vivendi egyszernél többször is vétetett alkalmazásba. Ám de kútfőink hiányos volta miatt nem egyéb ez puszta sejtelemnél.

N e m ; a görög állam már egész lényében ellentállott volna egy ily eszme, sőt már egy ily modus vivendi állandó meggyökereztetésének, az egységes állam közjogi körén belüli alkotmányos gyakorlatban. Még akkor is, ha találkoztak volna állambölcsek, a kik a képviselet eszméjében vélték volna fölta­

lálhatni a mentő gondolatot. Ily gondolatának nyomait azon­

ban görög állambölcs nem hagyta az utókorra.

Valóban, e mentő gondolat nem lön osztályrésze sem a görög világ temérdek apró államainak, sem a római köz­

társaságnak.

2 2 SCHVARCZ GYU LA.

Sem az aitolok szövetségének nem jutott eszébe, hogy a személyes megjelenés jogán alapuló szövetséges gyűlésnek, a 1 lavaixoXiov-nak souverain jogkörét a nemzetközi képviselet alap­

ján nyugvó cix d id Y j-ot tanácsára, vagy a szintén képviseleti ala­

pon nyugvó auvé§piov-ra ruházza; sem az achaii szövetségnek nem. hogy a képviseleti alapon nyugvó |3ouXr;-ra bizza mind­

azon nagyobb fontosságú nemzetközi ügyek elintézését, a me­

lyek a személyenkénti megjelenésre, tanácskozásra és szava­

zásra jogosított összes achaii állampolgárok egyetemes gyűlé­

sei elé tartoztak.

De hisz ugyanezt látjuk Rómában. Azért, hogy Sylla a 30Ü új senator belépése fölött leszavaztatta a com itiákat: nem akadt még sem néppárti tribunus plebis, sem a »paucorum dominatus«-szal rokonszenvező államférfi, a kiben a képviselet eszméjét ébresztették volna föl a szabad ég alatt tanácskozó és felségi jogokat gyakorló comitia tributák iszonyú tömegei.

Meghódolt volt már a római köztársaságnak nemcsak majd­

nem egész Nyugat, de majdnem egész Ivelet-Európa, sőt Ázsia jó része i s ; a római állampolgárok száma meghaladta a 900.000- r e t ; ámde azért, midőn azt látták, hogy a tanácskozásra jogo­

sított szavazatképes rómavidéki római állampolgárok is már kénytelenek a fákra mászni, vagy a háztetőkről hallgatni a comitiák vitatkozását, szónoklatait, mégsem arra érezték ma­

gokat indíttatva, hogy a corfiniumi szövetséggyülés szervezetét válaszszák mintaképül egy ily óriási földterületen szanaszét fekvő római állampolgárok alkotmányos joggyakorolliatásának józan biztosítására, •— hanem inkább dőltek a Caesarok

karjaiba.

A képviseleti rendszer megmenthette volna talán G örög­

országot, — megmenthette volna talán magát Rómát roppant birodalm ával: ezt hiszik még ma is sokan.

Részemről azonban a mellett maradok, hogy sem a görög, sem a római államélet nem volt alkalmas a képviseleti rend­

szerre, mert úgy ebben, mint amabban, hiányoztak annak elő- föltételei.