ÉRTEKEZÉSEK
A
T Á R S A D A L M I T U D O M . K Ö R É B Ő L .
K I A D J A
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M IA .
H I L E B Í C Z E D I H K Ö T E T .
A I I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P E S T Y F R I G Y E S
O S Z T Á L Y T I T K Á K ,
BUDAPEST, 1888.
3 1 3 S 02
» «a
Budapest, 1888. Aa Athonaeum r. társ. könyvnyorad.
T Á R T Á L 0 M.
n.
in.
ív.
y.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
i . szám. A z európai m onarchiák rendszeres törvényeiről, tekintettel ezeknek alkotm ány-történelm i előzm ényeire. S c h v a r c z G y u l a 1. tagtól.
» A z atlienei állam és társadalom .jelentősége az emberi hala
dásra nézve Kleistlienestől Ephialtesig. S c h v a r c z G y u l a 1. tagtól.
» A középoktatás hazánkban (1867— 1886). L á n g L a j o s 1. tagtól.
» Lucius Cornelius Sulla a róm ai alkotm ányjog történelm é
ben. Székfoglaló értekezés. S c h v a r c z G y u l a r.
tagtól.
» Dante, mint politikai iró. D o m a n o v s z k y E n d r e 1.
tagtól.
» Fegyházi tanulmányok. A rab munka. T ó t h L ő r i n c * r. tagtól.
» A jo g - és állam-bölcsészet feladatai. Székfoglaló értekezés.
P u l s z k v Á g o s t 1. tagtól.
» Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában. Szék
fogla ló értekezés. C o n c h a G y ő z ő 1. tagtól.
» M agyarország népm ozgalm a 1880— 1885. L á n g L a j o s 1. tagtól.
» Tudom ány és társadalom. S c h v a r c z G y u l a r. tagtól.
AZ ATHÉNÉI ÁLLAM
ÉS
TÁRSADALOM JELENTŐSÉGE
AZ EMBERI H A L A D Á S R A NÉ ZV E
KLEISTHENESTÖL EP Hl ALT ESI Gr.
(507—4fil— 2-ig Kr. e.) / '
S C H V A R C Z G YU LA.
I-. T A G T Ó L .
Olvastatott a II. osztálynak 1887. ápril 4-dikén tartott ülésén.
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
1887.
Budapest, 1887. Az A thenaeum r társ. k önyvnyom dáj;
F öltettem m agam ban, h ogy m egvizsgálom azon állam intézmények történelm i fejlődését és társadalm i értékét, a melyek rendszerét a g ö rö g ö k athenei dem okratiának szoktak nevezni. K észtet engem e vállalkozásra m ár azon bám ulat is, a melylyel az em berek ezen töm eguralom emlékezetének még m indig adóznak. K ifo g o m tehát kutatni korszak ról korszakra az athenei állam alkotm ányának valódi term észetét, m ajd azután azon term ékenyítő vagy zsibbasztó hatást, melyet ugyancsak korszakról korszakra ez állam intézm ények g y a k o
rolnak vala a társadalom ra, és h ogy ezt sikerrel tehessem, igyekezni fogok m egvilágítani nem csak azon szerepet, mely e népnek az értelmi haladás föltételeiért vitt küzdelm ekben osztályrészül ju tott, de egyúttal azon mérveket is, a melyeket az erkölcsök inegnem esbülése neki köszönhet.
N em titkolom m agam előtt azon nehézségeket, a melyek egy ily föladattal szövevényesek. Fölism ertem azon okokat, a melyek eddigelé az ily irányú kezdem ényezéseket töb b é- kevésbbé m eghiúsították.Yégzetterhesek az előítéletek e terén a b u v á rla tn a k ; messze kihat azok h o r d e r e je ; nem egy néz- pontra nézve képes az még a X I X . század látkörét is elho
m ályosítani. H isz évezredek hirdetik im m ár az athenei nép d icsőségét; az embernem szine-java fenkölt odaadással ra
gaszkodik e dicsőség minden egyes hagyom ányos vonásához,1) és azt, ki e hitében h áborgatja, lenéző hallgatással mellőzi, avagy mint gúnytárgyat szállítja át őt a m aga irodalm ában az u tó k o r ra ! M indezek d aczára meg fogom bírálni az athenei dem okratia viselt d o lg a it : nem a m űgondteljes rajongás esz
ményképeire fogok hallgatni, hanem a kútfők tanuságtételeire.
N a p ról napra tágulnak a term észettudom ányok vívmányainak
M . T . A K A D . É R T . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L . I X . K . 2 . S Z . 1 *
4 S C 'H V A R C Z G Y U L A .
behatása alatt azon fogalm aink, melyeket magunknak eddig- elé az em bernem m ú ltjáról alkotni m egszoktunk volt, és ezen egyre tágu ló ism eretkörünk fényénél m indinkább és inkább silánynak bizonyúl azok idealismusa, a kik — csakis azért, mert nem b írta k a m egfelelő szakértelemmel — valahányszor Ítéletet kellett m ondaniok az athenei nép p olitikája, közgaz
dasága, erkölcsi és értelm i élete fölött, csakis azon igyekeztek, h ogy m ind e kérdéseket vagy tisztán aesthetikai, vagy legfö- lebb félig-m eddig ethikai, félig-m eddig aesthetikai vitatkozások mezejére játszhassák át. E gészen másnemű kritika gyak orlá
sára vagyunk mi szemben az athenei nép emlékezetével utalva, m a : most, m időn a N ilv ölgy fölhan tolt m agas műveltségének rom jai bennünket oly tanokra oktatnak, a m inők ről az athe
nei történelemnek hangadó p h ilolog búvárai egész a legújabb időkig nem is álm odtak, — most, m időn m eglepő nyomok táráinak föl előttünk a lyd s egyéb szom széd állam ok m últjá
ból is, és m időn a legm erevebb kétkedőket is ámulatba ejtik az akkad, valam int a k ésőbbi babylon i műveltségnek csilla
gászatilag is b eiga zolt dicsőségteljes évezredei.
Szemben ily tényekkel lehetetlen továbbra is m egm a
radni az eddigi állásponton. N ézzünk szemébe nyugodt b á tor
sággal amaz id ealism u sn ak : és meg fog ju k érteni, h ogy igen sok esetben nem csak egyoldalúságon alapszik az, hanem merő tájékozatlanságon. V a lób a n , ha még továbbra is szolgá
latában kívánnánk m aradni egy ily idealismusnak, úgy bűnt követnénk el egy egész világa ellen az em beri gondolatnak, a melynek m agaslatára saját korunk oly nehéz küzdelmek árán bírhatta csak m agát felküzdeni, — árulást követnénk el a népek ellen, midőn ezek a tudom ánytól kérnek tanácsot.
M i gyakran vezették m ár félre a törvényhozókat az athenei nép történelm ébe hagyom ányosan beleolvasott ábrándok !
N e m ; nem arra van szükségök a népeknek, h ogy őket az állam tudom ányban az Ö rök Szép eszméje f e l ő l 2) oktassák.
N em az áll érdekűkben, hogy m űgonddal rajon gan i, de az, hogy minden irányban és kom olyan fölvilágosodn i tanúljanak.
V izsg á lju k meg hát behatólag, vonjuk kérdőre elfogulatlanul a té n y e k e t: és a szerint fogjuk m egítélni az athenei nép érté
két az em bernem történelmében, a mint ez a nép az em ber
A Z A T H É N É I .Á L L A M É S T Á R S A D . K L E IS T H E N E S T Ü L E P H I A L T E S I G . 5
nem értelmi, erk ölcsi és anyagi erőinek fejlesztésében m agát a k özjó érdekében értékesíteni képes volt.
K e zd e m a K leisthen es dem okratiájával.
A z eupatridák politik ai hatalm át m egtörte ugyan, de befolyásukat éppen nem semm isítette meg még Solon, m időn az állam polgári jo g o k gyakorlását a m aga törvényhozása által fölszabadította az öröklött, tisztán születési jogczim ek alól, és vagyonképesítvényi fok ozatok h oz kötötte a ran gfoko- zatilag m egállapított állam polgári jo g k ö rö k fö lté te le it.J) — A történelm ileg fejlett athenei alkotm ánynak ezen vonása — x!|ioxpa-t« — azonban m indinkább elhalványul az id ő k foly a mában. M á r P eisistratos politik ai lángelm éje ép oly ravaszul mint tüntetőleg állította vele szem be az összes állam polgárok törvényelőtti egyenlőségének gondolatát, és m iután sikerűit is neki az erre irányzott m esterfogások egész sorozata által visszatartani a régi szabadság visszaszerzésének m egkísérlé
sétől, úgy szólván, az összes kevésbbé előkelő család fájú és kevésbbé vagyonos á lla m p o lg á ro k a t,2) művelt lelkületű fia, H ip parch os még fokozta ezen egyenlőségi áram latot. E lű zik a Peisistratidákat. N em azon sa la k te lt3) összeesküvés folytán, a mely a H arm odios és A ristog e iton nevét örökítette meg, — de mert a P eisistratidák folvilágosúlt, népnevelésre törekvő politik ája fölkelti a hagyom ányos népgondozás letétem énye
seinek, a papságnak és a jósdák n ak féltékenységét messze túl A ttik a határain. A P y th ia rá zú d ítja a peisistratidákra K leom enes spartai király hadait, — a népnevelő kényurak m enekülnek: az eupatridák p á rtja pedig, mely jelszóú l han
goztatja vala a rég i szabadságot, m egrohanja m ost a Solon alkotm ányának alapján szervezett négyszázas állam tanácsot,
— pouWj — h ogy m egdöntse a fönnálló jogeg y en lőség et és a nemesség három száz tagjának játszhassa kezére ism ét — m i
ként ez Solon előtt volt — az állam hatalom oroszlá n részét.4) ísagoras, az eupatridák pártjának feje. m ár szervezni kezdi a spártai csapatok árnyékában, a föltám asztott régi állam ren
det : ekkor fölocsúdik a töm eg a m aga derm edtségéből. L everi thessaliai zsoldosok segélyével Isa gora st, az e u p a trid á k a t;
S parta is fölhagy a b ea va tk ozá sá va l.5) A töm eg pedig egye
sül a felségi jo g k ö r t gyakorló népgyülekezetben, — sxxlyjaía
6 S C H V A R C Z G Y U L A .
- és elfogadja azon javaslatot, melyet a győzelmes néppárt vezére, Kleisthenes, tesz meg a Solon alkotm ányának re
form jára.
Kleistlienes rendkívül éles elmű politikus, a saját — egyk or Sikyonban m eglepő sikerrel kényúrkodott — n agy
atyjának nagy fogékonvságú tanítványa, és m int alkmaionida, egy átoksu jtotta nemzetség ivadéka volt. M int ilyen, nem va
lam i bensőségteljes buzgalom m al ragaszkodhatott azon ha
talm i tényezőkhöz, a melyek első sorban az athenei állam vallás közvetlen érdektársainak hajlam aiból szíják vala az életerőt. V o lt is elég erkölcsi bátorsága, hogy átalakítsa egy jó l választott pillanatban merész kezdeményezésével az örök lött athenei állam hatalom alap-tagozatának egész szervezetét.
E z u tób b i 507-ben K r . e. — m időn a K leisthenes alkotm ány
reform ja életbe lépett — még m indig azon négy ion phylén és azon n agyobb számú demoson — tpuXai, Í7j|ioi — nyugodott, a melyeket m ár Solon alkotm ányreform ja is érintetlenül vett, úgy látszik, örökbe k o rá b b i századoktól. H o g y o^|j.oc-okra vagyis községekre m ár K leisthenes előtt föl volt osztva az athenei állam területe, ez kiderülhet a P la tón »H ip p a r- c h o s « -á b ó l; h ogy m indössze hány ily demos volt beosztva a S olon-féle alkotm ány alapján a négy ősrégi ion phvle idején : ezt m ég csak m egk özelítőleg sem bírju k ma már m eghatá
rozni. T én y azonban, h ogy m időn K leisthenes az új tiz phy- lét fölállította, ezekre nem ruházta át azok vallásszertartási és rokon term észetű örök lött előjogait, hanem csakis azok politikai jog k ö ré t, m ég pedig a központtal szemben, az eddi
ginél kevésbbé tú láradó mérvekben. A tiz phyle ezentúl nem négyszáz, de ötszáz ta got választott évről évre bele az állam tanácsba, — pouA.fj — a melynek ta g ja it hajdan Solon a négy phyle alapján négyszázban állapította volt m eg.6) T iz lévén az uj phylék száma, egy-egyre ötven választandó állam tanácsbeli tag — PoüXeut-^s — esett. K leisthenes állította föl, úgy lá t
szik, a hadvezérek — axpaT»;foí — collegium át is új szervezeti a la p o n : minden egyes phyle egy-egy strategost választván, az A ttik ában föld birtok k al vagy egyéb ingatlannal biró athenei állam polgárok, ha nem kizárólag a pentakosiom edim nosok, vagy legfölebb még a hippeusok közöl, az évről évre m egválasz
A Z A T H E N E I Á L L A M É S T Á R S A D . K L E I S T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S 1 G . 7
tott strategosok száma is ennek folytán tizre emeltetett. H a sonló számemelés történt a tö b b i m ár m eglevő h ivatal-colle- gium ok ta g ja ira v o n a tk o z ó la g ; nem tudjuk, á llított-e föl Kleisthenes az apodektákon - áxo?£XTa; — kivűl m ég egyéb új hivatalokat i s : annyi azonban elvitázhatatlan, miszerint m inden fon tosabb állam i állom ás betöltésénél ezentúl a tiz phyle képezte a választók m ellőzlietlen ta g o z a tá t; oly közege az athenei állam hatalom nak, a melynek állom ása az egész nemzet, az összes athenei állam p olgárság szavazata által lett volna betöltendő, — ilyen állam i k özeg K leisthenes által még nem állíttatott föl. A P y th ia m aga is szentesítette nem sokára e tiz phylét, jó lle h e t csak kevéssel ezelőtt m ég a lakedaim o- nokat Isagoras tám ogatására vette rá mindenféle házi csel- szövénynyel. M i okozhatta e ford u la tot a hangulatban ? V a ló színűleg azon hatalom fölism erése, a melylyel az új szervezet kifelé fenyegetőzött, ha nem azon nagy vagyon, a melynek szelidítő hatását akkor érezhette a P ythia, a m időn tudom á
sul vette nem csak azt, h ogy K leisthenes 10 új phylét állított föl, de egyúttal azt is, h ogy a merész államférfiú egész töm e
geit vette föl az új phylékbe oly elemeknek, a m elyek nagy vagyonnal, főleg ingóval rendelkeztek ugyan, de eddigelé a phyle-szervezetbe, m ár t. i. az ö rök lött négy ion phylébe nem tartozván, az athenei állam p olitik á já ra nyom atékos, közvet
len befolyást nem gyakorolh attak. F ölv ette pedig K leisthenes a tiz új phylébe egyfelől a m etoikosok, fölszabad ult rabszolgák és idegenek jelentékeny sokaságát, m ásfelől p ed ig m indazon szabad atheneieket, a kik mint orgeonok — ip‘(s<bvsc; — szana
szét laktak az egym ással föld ira tila g egybe nem fü ggő or(|j.oc-ok kötelékében. 7) K leisthenes valószínűleg új dem osokat is kerekített ki, a m inthogy azt m ondják forrásaink, m iszerint Kleisthenes a dem osok számát százban állapította m e g ; a legnagyobb horderejű reform ot azonban az által h ajtotta végre, hogy tiz-tiz demost, daczára annak, h ogy nem feküdtek földiratilag egymás mellett, egy-egy új phyle kötelékébe á llí
tott bele, és ez által m egtörte a régi nem esség és örök lött nagy b irtok azon politikai túlsúlyát, a mely éppen a négy régi ion phyle keretén belül feküdt, tisztán nemzetségi alapon nyugvó kisebb közületek, ú. m. dem osok-, naukrariák- és
8 S C H V A R O Z G Y U L A .
phratriáknak egym ással földirati egybefiiggéséből hatványo- zódott oly m agasra. A műveltségnek aránylag oly alantas fokán álló emberek, mint a minők a Kleistlienes korabeli athenei állam polgárok átlag lehettek, nagyon m egszokják, sőt idő folytán édesnek, m ajd nélkülözhetlennek találják az együtt
lakás, tőszom szédság vagy állandó közeliét társadalm i m oz
zanataiból eredő p olitikai gyám ságát az ősrégi fényű, nagy- földbirtokú családoknak, és ezek összes politikai, társadalm i ta rtozék a in a k ; ha még ehhez vallásszertartási e lőjog ok szá
zados gyakorlása is já ru l, miként az athenei állam területén, ú gy oly erővé izm osúl az eupatridaság helyi befolyása, hogy lehetetlen azzal a haladni vágyó, központi tényezőknek sike
resen megküzdeniök. K leisthenes m egértette e z t : azért szana
szét fekvő dem osokból állította össze a m aga p h y lé it; tudta, hogy az ily szanaszét fekvő dem osok összesége oly társadalm i és gazdasági alkatot fog k ölcsönözni a vele azonos phylének, miszerint kellőleg fo g já k m agokat, ugyancsak az egyes dem o
sok földiratilagos széttagoltsága folytán, érvényesíthetni azok
ban a h om ogalakt ős állam polgárok m ellett a csak im ént a phylék kötelékébe beosztan dott orgeon állam polgárok, sőt a csak imént állam polgárokká avatott volt metoikok, fölszaba- dúlt rabszolgák és m egtelepült idegenek is. E zt jelen ti azon szólásform a, m iszerint K leisthenes a közigazgatás súlypontját a dem osokra helyezte á t .8) — K leisthenes minden egyes de
mos élére egy dem archost állított — ovjjiapy o c ; — ú jjá szervezte a Solon által alapított naukrariákat. — vciuxpapíai — valószí
nűleg akként, h ogy ötvenben lévén m egállapítva a K leisth e
nes naukrariáinak száma, százban pedig a d em o so k é : két-két demos egy-egy naukrariát képezett egy-egy naukraros vaúxpapoq — alatt. A hadi hajók megépítése, fölszerelése és az e czélra szükségelt pénzek kivetése, behajtása — ha nem egyéb adók behajtása is, képezte e kettős községi kapcsola
tok. ezen naukrariák közigazgatási föladatát. H o g y a phra- triák, — (ppatpíai — a m int ezeket K leisthenes ú jb ól szervezte s minden bizonynyal szaporította volt, — mily osztályrészt nyertek az állam i ügyek közvetett intézésében, ezt éppen oly kevéssé tudjuk, mint azt, h ogy alá voltak-e rendelve vagy nem a m agok, bárm i csekély állam jogi jogk örü k k el a demosok
A Z A T H E N E I Á L L A M ÉS T Á R S A D . K IíE IS T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 9
felügyeletének, a phylék kötelékén belül, vagy p e d ig párhu
zamosan m űködött-e a m agok jog k öréb en a ph ratriák köz
igazgatása a dem osokéval ? Csak azt látju k a forrásokból, m iszerint a ph ratriák föld ira tila g egyb efü ggő területeken vol
tak elh elyezv e.9)
E d d ig azt hitték, h ogy a sorshúzást, az állam i hivata
lok. valam int az állam tanács ta gja i állom ásainak sorshúzás útján betöltését szintén K leisthenes h ozta b e : forrásaink ból ezt kiolvasni nem lehet. A lk otm án yp olitik ai követelm ények hosszas mérlegelése folytán részem ről azon m eggyőződésre jutottam , miszerint, ha nem is lehet egész E ph ialtes a lk ot
m ány-reform jáig (4 6 2 “ 1 K r . e.) elodázni e végzetterhes in
tézmény behozatalának epoch áját, miként ezt L u g e b il cse- lekszi. a leg n a g y ob b valószínűség mégis a mellett szól, h ogy a sorshúzás ú tján b etöltött állam i h ivatalok és egyéb bizalm i állom ások az A risteid es alkotm ányreform jának — 477 K r . e.
- természetes folyom ányát képezték. E nézetet vallják G rote.
D un ekei' és M ü ller-S triibin g i s ; a m inthogy m ár P erizonius, lega lá b b kortanilag, ugyanezen álláspontot fogla lta e l . 10) A z ostrakism os behozatala azonban minden valószinűség szerint csakugyan K leisthenes alkotm ány-politikájára vall. A z eljá rást, egy későbbi fejezetben, az athenei államintézm ények, rendszeres tárgyalásának kapcsán fogom e lő a d n i; jelen leg csak annyit jeg\rzek meg, m iszerint az ostrakism os jelentősége ezidétt is m ár ugyanaz volt, a mi az ötöd ik század m ásodik fe lé b e n : ekklesiai szavazattöbbség által évről évre föltett kér
dés alapján tiz évre eltávolítani az állam ból, illetőleg A th é néből oly férfiakat, a kiknek nagy vagyonnal és döntő p o liti
kai befolyással, vagy csak ez u tóbbival fényelgő rendkívüli egyénisége a töm eguralom háborítlan továbbvirágzását ve- szélylyel látszott fenyegetni a nép, vagy lega lá b b ennek tö b b ségének fölfogása szerint. A z eltávolítás azonban nem ejtett csorbát a sújtottnak sem vagyonán, sem állam polgári becsü letén. A z a H ipparch os, a kit első izben ért az ostrakism os Athenében, nem a P eisistratos, hanem a Charm os iia volt.
A n d rotion szintúgy m int K leid em os az ő esetét egyébként csakugyan az elűzött P eisistratidák párthiveinek későbbi iizelmeivel hozzák kapcsolatba. n )
1 0 S C H V A R C Z G Y U L A .
E nnyi az. a mit forrásainkból a K leisthenes alkotm ány
reform jának részletei felől ma m ég m egtudhatunk. K leisthe- nesről és az ő alkotm ány-reform járól többen irtak, azonban műveik alig szállottak már P la fon ra , annál kevésbbé A risto - telesre, s azon görög ök is, a kik e nevezetes férfiúval irodal- m ilag foglalkoztak, nem szárm aztak A th én éből. A th enében csak alantasabb foglalkozású névrokonait hurczolták a szín
padra. ,2) M ásfelől ne csodálkozzunk, ha ma m ár oly keveset tudunk ezen egész alkotm ányreform ról. H isz H erod otos m aga is csak futólag, p ár sorral érinti a z t ! Igen, H erod otos szokott bőbeszédűségével beszéli el, h ogy miféle tánczot já rta k vala egykor a sikyoni K leisthenes anyjának a kérői, s egész kedv
teléssel időzik az athenei K leisthenes nagyatyja által elköve
tett dévaj csintalankodásoknál, — magának, az athenei, kor
szakalkotó állam férfiúnak összes alkotm ány-reform járól azon
ban csak annyit mond, h ogy K leisthenes tiz phylét csinált a négy phyléből, nevet adott az új tiz phylének, tiz-tiz demost osztott egy-egy phylébe, a phylarchok számát is n égyről tizre emelte, sokat csinált a kevésből, vagy, ha tetszik, nagyot a kicsinyből, és ez által a nép hajlam ait nagyban a m aga ré
szére hódította. E nnyi az mindössze, a mit H erod otos a Kleisthenes alkotm ány-reform járól az u tók orral tudat. M intha csak ez által akarta volna beváltani azon ünnepélyes Ígéretét, h ogy el fog mondani minden nevezetesebb eseményt, a mely a Peisistratidák elűzetésétől m iletosi A rista g ora s m egérkeztéig megy vala végbe A th e n é b e n ! 13)
D e ha nem is ism erjük tüzetesebben a részletek et: any- nyit m egtudhatunk mégis kútfőinkből, hogy a Kleisthenes által kezdem ényezett alkotm ány-reform nem minden irányban volt egyértelm ű az állam polgári jo g o k tágításával. .Togtágítás volt, még pedig jelentékeny mérvben, hogy a Kleisthenes re
form ja alapján töm egesen ju totta k bele immár most az állam polgárságba oly elemek, a melyek eddigelé mint m etoikok vagy rabszolgam aradványok, és idegenek mélyen az athenei állam polgárság állam jogi, m agánjogi, bü ntetőjogi és p e rjo g i színvonala alatt állottak. J og tá g itá s volt a tiz phyle fölá llí
tása, a közigazgatás súlypontjának áthelyezése a demosokra.
Jog tá g ítá s volt a tiz strateg tiszti állomásának megszervezése
A Z A T H É N É I Á L L A M É S T Á R S A D . K L E IS T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 1 1
is. d aczára azon nagyfontosságú jog k örn ek , mely még ezután is fön m aradt a polem archos szám ára. Á m d e. h ogy K leisthenes benne hagyta a pentakosiom edim nosokat a S olon által ra jok ru házott kim agasló jo g k ö r , annyi rikító e lőjog élv ezetéb en : ez m ár oly jelleg et nyom az ezidei athenei alkotm ányra, a mely legk evésbbé sem alkalmas arra, h ogy b eig a zolja a m odern idealisták rajon g ó diesbeszédeit a K leisthenes polgártársain ak állítólag oly remekül m egszervezett jogegyen lősége felől. V a la mint S olon alkotm ányozó törvényhozásának a la p já n , ú gy m ost is, a K leisthenes alkotm ánya alapján, egyesegyedűl az első vagyonfokú rangosztály tagjai, egyesegyedííl a pentakosio- m edim nosok lehettek még archonokká, és e m agas hivatalból kiléptük után az areiopag állam bíróságán ak is b ir á iv á ; m i
után pedig a kilencz archon ezidétt ú g y a b iró i és k özig a zg a tási. mint a törvényhozást érintő ügyekben, sőt a polem archos jog k örén él fogva még a h adügyben is a legfontosabb állami közegek tisztét gyak orolta a fönnálló állam jog szabványai sz e rin t: K leisthenes, csakis azt lehet mondani, h ogy alapjait rakta le a dem okratiai szervezetnek, — még a szó ódon, athe
nei értelm ében is — nem pedig azt, h ogy kifejtette a nép ere
jét a dem okratia alapján. u ) N em tudjuk, h ogy hány pente- kosiom edim nos, hány hippeus, hány zeugita, hány negyedik vagyonfokú ran gosztálybeli á llam p olgár volt id őről időre az athenei államban, m íg a S olon alkotm ánya fönnállott. P lu ta r- chos, ez a kecsteli csevegő, elm ondja u gyan régi k ú tfők n yo
mán, hogy hány r ő f hosszúságúnak kellett lenni S olon rende- lete alapján azon zsinegnek, a melyen a harapós kutyákat A th enében át kell vala s z o lg á lta tn i; ls) ámde azt m ár nem tartotta P lu tarch os érdemesnek kiböngészni a régi írókból, sem a M etroon netáni m aradványaiból, h ogy hány állam pol
gár volt ezen A th enében ugyancsak S olon tim okrat törvényei alapján összesen az archonságra, hány a z 'á lla m ta n á cs b e li tagságra, hány pedig csak arra képesítve, h ogy szavazat
jo g g a l b írjon az ekklesiában ? S olon törvényhozásától a K le i
sthenes reform jáig lefolyt vagy nyolczvan öt esztendő. E zen nyolczvanöt év folyam ába beleesik a Peisistratos és fiainak tyrannisa is, a mi azonban nem változtat a dolgon, m ert sem Peisistratos, sem fiai nem szűntették be. m inden egyenlőségi
1 2 SC'HVARC'Z G Y U L A .
politikájok daczára sem. a vagyonfokhoz k ötött ran gosztályo
kat, N em ism erjük e rangosztályok tagjainak szám arányait ezen nyolczvanöt évi időszak egyetlen egy id őpon tjából sem.
A n n y i azonban fölül áll minden kétségen, h ogy e nyolczvanöt év folyam ában a pentakosiom edim nosok rangosztályában még m indig szám beli túlsúlyban kellett lenniük az eupatrida és egyéb régi családfáj ú elemeknek, és ha a P eisistratos és fiai
nak tyrannisa annyira volt is képes emelni és m egállandósí
tani a k ö z v a g y o n o sod á st,Ic) m iszerint 507-ben K r . e. nem eladósodott n yom orgókból állott többé a két alsó rangosztály nagy része, miként a S olon törvényhozásakor, hanem szintén többé-kevésbbé vagyonossá izm osúlt, előkelő uzsorások által töb b é nem feszélyezett, tehát szabadabban m ozgó állam polgá
rok b ól : éppen ezért még inkább ki kellett élesednie azon ellentétnek, mely a túlvom ó részlten még m indig eupatrida s egyéb régi családfáj ú pentakosiom edim nosokat a töb b i rang- osztálylyal, különösen a két alsóbb raugosztálylyal szem be
állította volt, A zu tán mennyire fokozódhatott ezen ellentét, m időn K leisthenes fölvette ezen alsóbb osztályokba, illetőleg a legalsó vagyonfokú rangosztályba a metoikok, rabszolga
m aradványok és idegenek egész tö m e g e it! H asztalan beszél
nek a pentakosiom edim nosok m agasabb műveltségéről. U gyan hol van arra kútfőinkben Csak a leghalványabb látszata is némi bizonyítéknak, hogy ne lett volna a hippeusok, zeugiták és a negyedik vagyonfokúak rangosztályában összesen akár tizannyi hasonműveltségi fokú állam polgár is, — a szó akkori értelm ében — mint a hány ilyennel a pentakosiom edim nosok rangosztálya netán büszkélkedhetik vala ? Á lla m i tanfolyam nem létezett akkor A thenében, ez ig a z ; m agántanítóktól nyerték szellemi kiképeztetésöket ezidétt kivétel nélkül a mű
veltebbek, a m agántanító pedig pénzbe került, és így csakis azok adhattak szellernképző nevelést gyermekeiknek, a kik m ár bizonyos fokán állottak a vagyonosságnak. Á m d e nem tehette-e meg ezt a szó viszonylagos értelmében akár az is, a kinek csak kétszázötven medimnos gabon ája term ett ? É ppen A thenében volt ez lehetséges: hisz a Solon vagyonfokbeli rangosztályai az állam polgárokat csakis az ingatlan vagyon, a föld b irtok mérvei szerint osztá ly o ztá k ; a tim okratiai rend
szer alapján, melyet érvényben h agyott a K leisthenes alk ot
mány - reform ja, az ingó vagyon egyátalán nem jö t t még tekintetbe. A z athenei állam polgárok századok óta szenve- délylyel űzték, ha nem is a gyáripart, — m ert ezt rabszolgák vagy legföleb b m etoikok végezték hát lega lá b b a kereske
delmet, és m int derekas hajósok, messze világtájak on hozták forgalom ba A ttik a és gyarm ataik árúczikkeit. A m ióta P ei- sistratos b irtok ba vette S ig e io n t.17) föl is lendűlt kereskedel
mük eddigelé el nem ért mérvekben. Jelentékeny tért nyitott ez a vagyonszerzésre, főleg a legalsó vagyonfok á llam p olgá
raira nézve. H isz éppen ezen lega lsó vagyonfokú á llam p olgá
rok ból kerültek ki rendszerint a hajósok. B evégzett tény, hogy e körülm ény folytán a negyedik vagyonfok állam polgárai sűrűn érintkeztek Sam ossal, M iletossal, E phesossal, Syraku- sával, A kragassal, M etapon ttal, K ro to n n a l és E leával, sőt N aukratissal, szóval az akkori szellem világ oly góczp on tja i- val. a m elyekben évről évre m egfordu lni, szerződéseket, m ég pedig mindenesetre irott szerződéseket kötni, az ottani művelt elem ekkel vendégbaráti viszon yba lépni, — igen, mindez az athenei negyedik vagyonfokú állam polgárra nézve egyfelől a gyakorlatias m űvelődés tanfolyam át, m ásfelől pedig a vagyon szerzésnek oly esélyeit jelentette, a melyek csak éppen any- nyira kilátásba helyezhették otthon növekedő gyermekeik szám ára a m agántanítót és az akkori szellemi képzés egyéb segédeszközeit, mint a mennyire k ilátásba helyezheti vala a pentakosiom edom nosok gyerm ekeinek a ju h o k gyapja, a m é
hek méze, a kecskék, tulkok húsa, vagy a rozs-, árpa- meg olajterm és. A z t pedig, h ogy a pentakosiom edim nosok közöl szellem ileg ezidétt A th en éb en csak egyetlen egy is belem agas- lott volna — messze fenn a közepes athenei m űveltség fölött
— az irodalom törté n e lm é b e : ezt csak azok állíthatnák, a kik tán ott valahol az A th o s hegyének kolostoraiban K leisthenes oly bölcsészi, történetírói vagy k öltői k or- és honfitársainak nyomait fedeznék föl. a kik ről m ég eddigelé a g örög irodalom történelmében soha sem o lv a stu n k .18)
N em csoda tehát, ha a pentakosiom edim nosok előjogai az összes archonságokhoz, töb b ek közt a polem archos, — 7toXé|j.ap'/oc — döntő horderejű hivatalához m ég a K leisthenes
A Z A T H É N É I Á L L Á S I É S T Á R S A D . K L E 1 S T IIE N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 1 3
1 4 S C H V A R C Z G Y U L A .
által kezdem ényezett alkotm ány-reform keresztülvitele után is nyom asztólag súlyosodhattak A th enében az állam polgári önérzetre. H isz az, hogy terem -e valakinek legalább is ötszáz m edimnos gabon ája vagy ötszáz m etretosnyi olajterm ése ? E b b en nem az állam polgárok egyéni érdeme, közszolgálata, lelkiism eretes, m agán term észetű fárasztó m unkálkodása adta meg a siker áldását a gondtelt családfőknek, hanem az örök lött földbirtokterü let m ekkorasága, a kedvező időjárás, min- denekfölött pedig a kellő időpontokban beköszöntő, kellő mennyiségű eső ! H a tehát a K leisthenes reform ja érintetlenül hagyta a pentakosiom edim nosok azon előjogát, hogy csak ő k özölök vezethesse valaki az athenei állam legfontosabb ügyeit, a kisebb évi jövedelm ű állam polgárok sok ezernyi tö m egéből pedig a legfontosabb birói. közigazgatási és katonai h ivatalra s e n k i. még a legn agyobb k ép essé g . képzettség, tapasztalat, érdem és feddhetlen jellem m ellett se juthasson : úgy ez korántsem volt oly vonás, a mely valami szerfölött épületes hangulatot ébreszthetett volna az atlienei állam pol
gárság értelm i és erkölcsi szinejavának k e b e lé b e n , avagy elném íthatná a m odern kétkedők éppen nem lelkesedéstelt nyilatkozatait a K leisthenes által reform ált athenei alkot
mánynak állítólag oly m agasztosan szabadelvű szelleméről.
D e voltak az athenei államéletnek, még a Kleisthenes által reform ált alkotm ány alapján is, jó v a l sötétebb vonásai, mint azon lelki szegénysége a törvényhozásnak, a mely ötszáz m edim nosnyi gabnaterm éshez köti vala a legm agasabb állami hivatalok és a legfőbb hadi parancsnokság elérhetésének föl
tételeit. Solon nem csak nem gon d oskod ott az ifjúság szellemi kiképeztetéséről, w) nem csak nem tőn semmiféle lépést az értelm i munka m egkönnyítésére és méltó elismertetésére az állam r é s z é r ő l: de m eghagyta az E um olpidák azon hagyom á
nyos előjog á t is, h ogy saját belátásuk szerint értelmezhessék ezen magas családfájú papi nemzetség illetékes tagjai az úgj'nevezett nem -irott törvényeket, á'tpaym vojjloi vagyis, h ogy bárkire is ráolvashassák, hogy egy vagy más nyilatko
zata vagy tette által m egsértette az államvallást és az erk öl
csöket, — és így főben já r ó bűnvád alá vonathassanak b á r
mely athenei állam polgárt is, bárm ely pillanatban, a nélkül,
/ x • ’ " ■
.
A Z A T H E N E I Á L L A M É S T Á R S A D . K L E I S T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S I G .
15
hogy ezen előjog u k gyakorlásának m ikéntjéért bárkinek is felelősséggel tartoztak volna az athenei á lla m b a n .20) A műve
lődés történ etirója ezért sem Solont, sem K leisthenest szemre
hányással nem ille th e ti: hisz h ogy m erészelhettek volna ők egy ily gyökeres reform ra gon d oln i még, m időn az athenei állameszme m aga is oly közvetlenül az állam vallás hagyom á
nyaiban gyökerezik vala ? Á m d e az em beri művelődés, p o liti
kai és társadalm i haladás történ etírója kell, h ogy figyelm ez
tesse az E um olpidák ezen előjog á ra a m odern r a jo n g ó k a t:
nem mellőzheti, h ogy az athenei állam élet e vonására rá ne mutasson és azt ne m o n d ja : ime, egy oly intézm ény, a mely nem annyira a m odern g on d ola tsza b a d sá g ot ju tta tja eszünkbe, mint a vallás szolgáinak fölvilágosodás-ellen es uralm át a szellem ileg még gyám olatlan töm eg fölött, meg az inqui- s it ió t ! 21)
M ég sötétebb m ozzanatát m utatja az athenei társada
lomnak és államnak a rabszolgaság. G o n d olju k csak meg, hogy az athenei állam területén ezidétt k örülbelül húszezer teljesen szabad felnőtt férfi, azaz állam polgár és tö b b mint negyedfélszázezer ra b szolga volt. N e liigyük, h ogy ez állapot gyötrelm einek em lékezetét örök re letörölhetjük az utókor előtt, ha azon g ö rö g író szavaira hivatkozunk, a ki azon bo- szankodik, h ogy m ért részesültek a rabszolgák A thenében em berségesebb bánásm ódban, mint péld áu l Chiosban, A ig in á - ban vagy a P elopon nesos ra b szolgatartó állam aiban. Ezen em berségesebb bánásm ód nagyon is viszonylagos fogalom -volt. A z áll m egírva a B ekker gyűjtem ényében, h ogy vala
hányszor új rabszolgát hoztak egy athenei állam polgár há
zába, fölk elt az úrnő és egy egész edény fügét, datolyát, diót és egyéb csem egét b orított ki rája, annak példázgatására, h ogy jó dolga leend a házban, föltéve, h ogy m agát jó l f o g j a 21) viselni. M e g e n g ed em ; ámde mit bizon yít ez a jó bánásm ód mellett egy egész életre ? A th enében a ra b szolga nem ment ekkor emberszám ba, még csak annyira sem, mint körülbelül egy századdal később, A n tip h o n szónok korában. K leisthenes polgártársai pert kezdhettek ugyan — TPatF^ — azon állam polgár ellen, a ki az ő rabszolgájok at bántalm azta: de nem azért, h ogy ez által a bántalm azó a m egsebesült rabszol
1 6 S C H V A R C Z G Y U L A .
gának fájdalm at okozott, hanem azért, mert őt ez által a tulajdon g azd ájára nézve hosszabb-rövidebb időre m unkakép
telenné tette. H a bizonyítékra volt szükség, akár a legjelenték
telenebb m agán jogi perben is bárm ely rabszolgatartó állam pol
gár ta rtozott a maga rabszolgáit a kinpadra — é? fiávávov — fölajánlani, h ogy ott a kinpadon elejtett ja jszavaik ból derít
hesse ki a vizsgálat a ténykörülm ényt vagy akár m agát a tényálladékot a felperes részére. V iszon t, ha valaki bárm i csekély vétséggel is vádolva lön, első teendője az athenei p e r
jo g értelm ében az volt, h ogy fölaján lotta a m aga rabszolgáit a vizsgá lób írón a k : kínozzák őket, a h ogy akarják, de nem lesznek képesek belőlök a gazdájok ellen semmiféle kínzással, semmiféle bizonyítékot k isa jto ln i.22) A z athenei állam polgár bárm ikor bérbe adhatta a m aga ra bszolgáit bárkinek is bányam unkára, teherszállításra vagy bárm ily egyéb lealázó, testroncsoló napszám ra, akár valam ely igavonó házi á lla to t:
a mit ez eltiport em beri lények véres verítékkel napról napra, évről évre kerestek, ez az összeg éppen csak oly törvénybizto
sította jövedelm e volt az athenei állam polgárnak, mint a mi szám ára a saját m alaczainak piaczi elárusításából befolyik vala. A ra b szolg a igavonó házi á lla t : ez a fölfogás hatja át az athenei jo g egész re n d sze ré t; és valam int a saját barm át az athenei állam polgár szabadon erőltethette a tehervonásra, m íg csak az m eg nem szakadt, szintúgy szabadságában állott az athenei állam polgárnak a m aga ra b szolgá já t addig k orb á csolni, m íg csak az erejét fölülm úló kegyetlen munkában ki nem lehelte a lelkét. E gyszerre, minden form alitás mellőzése nélkül, m egölnie ugyan még a saját m aga rabszolgáját sem volt egyetlen egy athenei állam polgárnak sem s z a b a d : de egy kis form alitás betartásával ledöfhette az athenei állam polgár a saját, akár öröklött, akár csatában elfogott, akár pénzen vásárolt rabszolgáját bárm i csekély ok miatt is, vagy akár puszta szeszélyből, és még, ha túl is tette m agát az előirt fo r
mákon, ha be sem várta a rabszolga ledöfésére följogosító birói Ítéletet — még ekkor is mindössze csak az a kellemetlenség esett meg — az athenei bü n tetőjog értelm ében —■ a ra b szolga gyilkos athenei állam polgáron, hogy egy csekély pénzbírságot kellett fizetn ie.23) H á rom nemzedékkel később, valószínűleg
E uripides em berbaráti költészetének hatása alatt, napirendre jö tt A thenében mégis annyi könyörület, hogy szokássá vált eladni azon rabszolgákat, a kik a ga zd á jok kegyetlensége ellen p an a szk od ta k : m erő szokás, a m űveltebbek társadalm i h ódolata a közszem érem érzet irányában, de nem törvény volt ez — xpaoiv ahe'.v — akkor s e m ; és ha G ilb e rt mégis ez u tób bit á llít ja : úgy részem ről csak azon kérdéssel felelhetek e fö l
tevésre, h ogy hát m ire való volt akkor A th en éb en a Theseion meg az E rin yák tem plom a által éppen a g a zd á jok halálos döfése elől menekülő rabszolgákn ak n yú jtott m enedékjog, ha A thenében törvény b iztosította volna a rab szolgá k szám ára a Tcpáoiv aíxeív-t, és m aga a jo g re n d vette volna m ár őket óta.1- m ába em bertelen gazdáiknak villog ó gyilkai ellenében ? 24) N em ; A thenében nem volt biztos a ra b szolg a élete szemben az ő törvényes urával még ebben az időben. D e ez még nem a legsötétebb vonása az athenei államnak. K öztu d om á son van, h ogy A thenében, valam int egyéb g ö rö g állam okban is, a ra b szolgák ivadékai, ha csak föl nem szabadultak, nem bírtak, vagy csak kivételesen családot alkotni két-három nemzedéken keresztül, de a legtöbb esetben tán már az első nem zedékben sem. F ölsza b a d ú ln i pedig, rendes időben, m időn nem fenyegette az athenei állam ot kü lh áború folytán a végrom lás veszedelme, vajm i csekély százalék szokott fölszabadúlni évenként. H ová lett tehát a töb b i, sok százezernyi ra b szolga term ékenyítő, családi életre hivatott em beri erőm en n yisége? ím e egy elh a
nyagolt kérdés a m aga egész b o rza sztó sá g á b a n .25)
I ly sötét képet tá r föl az athenei dem okratia. K leisth e
nes alkotm ányreform jának k orából, nem a fölszinen elfogúlt öröm től ra g y og ó szemekkel végig surranó, hagyom ányosan orth od ox történetiró, de a társadalm i és állam i viszonyok m élyébe tárgyilagosan behatoló állam tudom ányi búvár előtt.
H erod otos fölkiált, h ogy ime m ily nagy dolgok ra képes az isegoria, iaTj-ppÍT] — az athenei sz a b a d sá g ! Ig a z , m utat az athenei állam nem zetközi történelm e a K leisthenes alkotm ány
reform ját követő évtizedek folyam ából bizonyos emélyt, sőt m ár tizenhét év múlva az alkotm ány reform ja után oly diadal
mas csatákat, a melyeknek ria d ozó dicsőségétől még ma is visszhangzik a föld , és visszhangzani fog ezentúl is, míg csak
M . T . A K A D . É R T . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L . I X . K . 2 . S Z . 2 A Z A T U E N B I Á L L A M É S T Á R S A D . K L E IS T IIE N E S T Ö L E P I I1 A L T E S I U . 1 7
18 SCHVA1U Z GYULA.
többre fogják becsülni az em berek, még a születési jo g g a l kapcsolatos m agas vagyonfok uralmi túlsúlyára alapított p oli
tikai szabadságot is, h olm i Susában székelő nagy király trón ján ak árnyéka előtt görnyedező oktalan, ostorcsapáshoz szo
kott m illiók ezredéves szolgaságánál. Á m d e az állam tudom ány fölad ata nem az, h ogy lehetőleg eszményi fokra igyekezzék emelni azon hadi tettek nagyszerűségét, a melyeket az egy
mással h áborúzott két fél k özöl csakis az egyiknek — ez esetben a görögn ek és főleg az atheneinek - egyoldalú elő
adása után 26) örök ít vala meg a tö rtén elem ; nem ez az állam tudom ányi kritika föladata, hanem az, hogy kellő körültekin
téssel mérlegelve meg az összes hadászati, politikai és társa
dalm i körülm ényeket, lehető biztonsággal földerítse a tényeket a m agok állami, társadalm i jelentőségében, hogy az ekként földerített tények alapján azután ki b irja vonni úgy az alkot
m ány-politikára m int a gyakorlati politikára nézve a ta n ú s á gokat. M ár, ha e szem pontot valljuk m agunkra nézve irány- a d ó ú l: akkor egészen más világításban fog ju k látni úgy nyom ban a K leisthenes alkotm ány-reform ja után az atheneiek által E u b oia és B o io tia népei fölött elért sik e rt,27) mint a 490-ben, 4 80-ban és 4 7 9 -b en a persa világbirodalom iszonyú hadi töm egei fölö tt kivívott győzelmeiket. H a volt a lelkese
désnek része m ár az euboiak és boiotok fölött aratott győzel
m ekben: úgy a fönnebbiek után aligha fog ju k azt hihetni, hogy csak azért szállt volna sikra az athenei nép a m ost érintett népek ellen, mert eszményi czélok lebegtek előtte, mert el volt tán telve - az összes athenei nép a m aga egészében — a K leisthenes alkotm ány-reform ja által osztályrészéül ju tott szabadság IzrffmÁq iránti lelkesedéstől. M indössze csakis az újonnan fölszabadúlt athenei állam polgároknak — csak imént még metoikoknak, rabszolgáknak, idegeneknek — lehetett okuk a szokottnál n agyobb hévvel rontani az ellenség csatasoraira: mert ezeknek és m ajdani utódaiknak telek
■/Xrfivr/iw. — lön a leverendő ellenség föld éből Íg érv e.28) J ó l ü tk öztek : el is vették a jutalm át. Csak a chalkidiai H ip p o b o - ták elfoglalt b irtok aib ól több mint négyezer athenei p o lg á r
nak ju to tt kleruchia. A pentakosiom edim nosok pedig nagyot lélegzhettek. hogy politikai előjogaik egyedárusága négyezer
■ ' % ' ' ' • K ' • . -r
\
A Z A T H E N E I .Á L L A M É S T Á R S A I ). K L I-IIS T IIE N E S T O L E P H I A L T E S I G . i 9
szegényebb sorsú p olgártárs ed d ig i jelenléte által okozott aggodalm ak nyom ása a lól ily könnyű szerrel fölszabadúlt.
D e hasztalan keresünk a kútfőkben oly nyom ok után is, a m elyekből kitűnnék, h ogy csakis az önzés minden salakjától ment, eszm ényileg nemes védelme a saját szabad intézm é
nyeiknek keverte volna bele az atheneieket a persa h áborúba.
É ppen ellenkezőleg csakis azt látju k forrásainkból, h ogy a persa h áborúba az athenei népet ennek oly term észetű visel
kedése dönti vala, a mely legkevésbbé sem vall egy eszm ényi
leg szabadságszerető nép m éltó önérzetére. H e ro d o to s tiz talentom ot k apott ju talm ú l — A n y to s 29) indítványára az athenei néptől, azért, h ogy m egírta a persa h á b orú k történetét a m aga m unkájában. H e ro d o to sra csakis P lu ta rch os kritikát- lan csevegése fogh a tta rá, h ogy nem v olt kellő elismeréssel az atheneiek hadi érdem ei iránt a persákkal vívott csaták ecse
telése a lk a lm á b ó l; a leg töb b g ö rö g történetíró töredéke, v ala
mint egyéb nyom ok is arra hagynak következtetni, h ogy H e rod otos nagyon is előzékenyül irta meg az atlieneiek hős tetteit első sorban az athenei nép szám ára. K irch h o ff mondja, nem én, h ogy H e ro d o to s a P erikies p ártjának szol
gálatában á llo tt; P erik ies pedig nem kevésbbé szárm azott az alkm aionkláktól, mint K leisthenes maga. É s mit m ond H e r o dotos a m aga ötöd ik könyvében ? A z t, h ogy az atlieneiek m agok fordultak tüzetes követség által legelőször a persa király közegeihez, h ogy véd- és daczszövetséget köthessenek a m illiók em beri m éltóságát lá b b a l taposó b a rb á r nagy király- ly a l.30) A z atheneiek mentek húsz h ajóval a lyd partoknak, hogy elrabolhassák azon kincseket, a melyeknek töm éntelen- ségét miletosi A rista g ora s előttök oly elra ga d óla g ecsetelte volt. F ö l is gyú jtották S a rd e is t: de nem azért, m intha az ion partokon rabigában nyögő görögök n ek akartak volna ez által politikai szolgálatot te n n i: hanem azért, h ogy ne kelljen a M elanthios h ajóraján ak m éltó zsákmány nélkül hazatérnie.31) A persa király közegei tudni sem akartak az atheneiekkel — ezen előttök oly csekély néppel — kötendő véd- és daczszövet- s é g r ő l: az atheneiek akarták ezt ism ételt, egy szabad néphez nem illő, csengéseikkel a ba rb á r nagy király satrapájától kieszközleni. » J ó , ad jatok tehát föld et és vizet a hódolat
2*
2 0 S C H V A K C Z G V U T .A .
je lé ü l.« íg y szólt a satrapa az athenei dem okratia követségé
hez. O tt volt a követségben m aga a legn agyobb akkortájbeli athenei államférfiú, K leisthenes is.82) É s Kleisthenes, az athe
nei dem okratia e büszkesége, H erodotos szerint az athenei szabadság tulajdonképeni m egalapítója, — iarj-fopívj — egész készséggel fölaján lotta a ba rb á r nagy királynak a h ódolat je lv é n y e it; töb b i követtársa hasonlóképen. V a lób a n oly diplo- m atiai fogás lehetett ez a leg job b esetben, a mely éppen nem vall valam i eszm ényileg m agasztos fokára egy szabad k öztá r
saság legelső, sőt alkotm ányozó vezérférfia szabadságsze- retetének. A z igaz, h ogy később, m időn m ár látták, hogy esengéseik nem vezethetnek czéllioz, fölh áborod tak odahaza a népgyűlésben m agok az atheneiek és félretették a diplom ata m odorú eljárást. Igen, de ez által meg a nem zetközi jogn a k vallásos kegyelettel ápolt sarktételét szegték meg : m ert egy- szerűleg kútba d o b t á k 33) a persa király követeit. T eh á t éppen annak a királynak a követeit, a kinek satrapája előtt oly önlealázólag, ismételve esengtek a véd- és daczszövetségért.
H ippias visszahivatását is követelték volt m ár ekkor a persa k irálylyali véd- és daczszövetség föltéteűl. H o g y ezen fölh á b o
rod ott az athenei felségjogok at gyakorló n ép g yű lés: ezen nincs mit m egütköznie még a legh iggad tabb állam tudom ányi búvárnak sem ; sőt term észetesnek fog ja ez találni, hogy nem akarta e nép P eisistratos m éltatlan fiát cserébe venni a szabad
ságért. Á m d e a nemzetközi követek m egöletését nem mentheti ki semmiféle hivatkozás a szabadság szeretetére, az állam tudom ány előtt, a m inthogy nem hitetheti el az elfogulatlan búvárral, h ogy az athenei nép eszményileg m agasztos szabad- ságszeretetére, és nem e nép politikai éretlenségére és alantas fokú önzésére vall még m indazon salak is, a mely M arathon 34) ( 4 9 0 —4 8 9 ), S a la m is 85) (4 8 0 ) és P la t a ia i36) (4 7 9 K r . e.) em lékezetéhez tapad.
I ly salak pedig ugyancsak tapad hozzá bőségesen. H o g y kivonúlnak teljes erővel a persa hadak elé a m arathoni sík
sá g ra : ez m ég korántsem jelenti azt, h ogy mint független állam ot alkotó nép életökkel, vérökkel akartak helyt állani a politikai szabadságért. N em annyira valam ely fenkölt eszme lelkesítő ereje állította a tízezer athenei állam polgárt fegy
A Z A T H E N E I Á L L A M É S T Á R S A D . K L E I S T I IE N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 2 1
v e r b e : m int azon n agyon is p róza i aggodalom , hogy. miután bosziít állni jön n ek a persa hadak a m eggyilk olt követekért, ha nem védelm ezik m agokat éltök végső lehelletéig, éppen oly sors érheti őket, mint a m inő M iletos veszedelm ét teszi vala oly rettenetessé.37) P hrynichos színpadra hozta az öldöklés e tragikai jeleneteit : és az athenei á llam p olgárok ra P hrynichos d arabja oly elrém ítőleg hatott, h ogy jelentékeny pén zbírságra ítélték el b iróilag a k öltőt csak azért, m ert ily tá rg y a t m ert a színpadra hozni. U gyanaz a nemzedék, a mely nem b írta egyszernél töb b szö r elviselni a színházban a M iletos veszedel
mének rémjeleneteit, ugyanezen férfinem zedék vonúlt ki j ó részt m ost a m arathoni sikra a persák elé. K iv on u lt az élet- h a lá lh a rcz ra : de kútfőink ezen alk alom ból m ég mitsem tudnak az athenei szabadságszeretet lelkesedéséről. H ero d o tos szerint m aga M iltiades attól tart a hadi tanácsban, hogy, h a azon
nal meg nem ütközik a sereg, az athenei nép hangulatában nagy ford u la t fog e lő á lla n i: át fog c s a p n i3S) a persapártiak
— óíots ]j.7jou7at — részére. H o g y p ed ig H e rod otos nem alap
talan vélelmet bocsát e soraiban v ilá g g á : szoinorúlag b eig a zolja ezt azon összeesküvők m erénylete, a kik, m íg p olg á rtá r
saik a halál tusáját vívják vala M arath on síkján nejeikért, gyerm ekeikért, családi tűzhelyükért, oda fönt Pentelikos be
gyének orm án bujkálva, egy nem sejtett pillanatban fölem elik a fehér p a jz s o t38) a messze csillám ló napsugarak özönébe, h ogy je lt adjanak a persáknak a, végzetes m ozdulatra, és tulajdon athenei czinkostársaiknak a legfertelm esebb haza
árulásra. A z összeesküvők czélja nem sikerűit. A túlnyom ó persa h aderőt m egtörte az athenei tízezer h op lita és a h ozzá- jo k csatlakozott plataiaiak élén, M iltiades hadvezéri ügyes
sége. A persák vissza,vom íltak: a g örög ök és ezek közt első sorban az atheneiek világra szóló győzelm et víttak ki. íg y beszélik ezt el lega lá b b m agok a g örög ö k , h iggadtabban szólván e fegyvertényről E p h oros, T h e o p o m p o s ,39) a hazafias büszkeség hangján az attikai szónokok, a kik száz és százötven évvel később hirdetik vala az elődök ragyogó tetteit az athe
nei szószékről, és halikarnassosi H erod otos, a ki ötveu-hatvan évvel k é ső b b ,40) föltűnő részletezéssel irta le a marathoni csatát.
22 S O H V A R C Z G Y U L A .
D e fog a d ju k el a tényeket, úgy a mint ezeket H erod otos könyveiben m egírva találjuk. V a jo n szabad-e azért, m ert c győzelem fényes volt, szemet húnynunk azon népjogtipró, erkölcstelen magaviselet fölött, a m elyet az athenei nép nyom ban a kivívott csata után tanúsított? X e m fektetek súlyt azon híradásra, h ogy K allias, eleusisi daduch, tehát állami főm él
tóság. s am úgy is az athenei társaság egyik legelőkelőbb tagja, m indjárt a csatanap éjjelén m egjelent a m arathoni tér
ségen és ott leöldösve a halállal küzdő persa nagyok nehéz sebesült sarjait, közönséges rablógyilkos m ódjára foszto
gatta 41) ki azokat. N em e történetke kétes hitelessége süti rá az erkölcstelenség bélyegét a győzőre. E lég anyagot és jog czim et szolgáltat erre a történetírónak m ár azon szerep is, a melyet az athenei nép a csatanap hősével. M iltiadessel szem
ben já tszott végig a felségjogot gyak orló népgyülésen és a b iró i székben. V a lób a n m ár m aga M iltiades sem volt az az alak, a m elyért lelkesülnie lett volna szabad egy népnek, s a m elyről jo g g a l hirdethetnék a századok, hogy m intaképül szol
gálhat még a legk ésőbb utókor népeinek is a szabadság eszmé
nyi szeretetében. Szépen hangzik, midőn azt halljuk felőle, hogy nem kért a kivívott győzelm ért egyéb jutalm at hazájától egy szerény o la já g n á l: fokozza bennünk az emelkedett hangula
tot. m időn a rról értesülünk, h ogy még ezen szerény olajágat is m egtagadta tőle a felségi jo g k ö rt gyakorló athenei nép, nehogy egy ily kitüntetése által a hadvezérnek sértve érezhessék m a
gokat 42) a közvitézek : ám de ne feledjük, hogy minő volt az előélete M iltiadesnek és vegyük fon tolóra azokat, a mik nyom ban a m arathoni győzelem után közte és az athenei nép k ö
zött történtek. M iltiades athenei állam polgár volt ugyan, de életéveinek ja v á t vérségi köteléken mint holm i gyarm ati zsarnok a távol Chersonnesosban töltötte. Nem a szabadság szeretetének tanfolyam ában edzette ő itt meg a lelkét az athenei h a d v ezérség re; nem, h ódító hadi kalandokra szágul
d ozott ő szerteszéjjel a Chersonnesos független törzsei közt, és hírnévre — M arathon előtt — a g örög világban csak az által tett, h ogy egymá-sután tiporta el bérencz csapataival a Chersonnesos törzseinek sza b a d sá g á t.43) L etip orta ő, szintén bérencz fegyverhatalom m al, Lem nos népének szabadságát is.44)
A Z A T H E N E I .Á L L A M É S T Á R S A D . K L E I S T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 2 3
H o g y történhetett tehát, h ogy az athenei nép öt a persák elleni szabad ságh arczában m égis hadvezérré választotta ? B izonnyára csak úgy, h ogy nem g on d olt a m agára zúdított veszély p illanatában az athenei nép sem a m agasztosan esz
ményi szabadságszeretet követelm ényeire, sem egyéb tekinte
tekre, hanem csak arra, h ogy oly férfiúra bizza a sorsát, a ki m ár tapasztalt hadvezér hírében állt. A ty a i részről rendkívül m agas családfája nem kevésbbé aján lotta őt az athenei fö lfo gás hajlam aiba, m int az a körülm ény, h ogy apósa, b á r idegen, leg a lá b b fe jed elem 45) volt. J ó v a l szig orú b b m egrovást érd e
mel azonban M iltiades rablóh adjárata P á ro s ellen, — szintígy azon féktelen dühöngés, a melynek ő csak azért, m ert e r a b ló hadjárat nem sikerűit, kevéssel a m aratlioni győzelem után, áldozatúl esett.
M iltiades csakham ar a m arathoni csata után h ajóh adat kért a felségi jo g k ö rt g y a k orló athenei népgyiiléstől, hetven hajót, h ogy »m egrohanhasson egy oly országot, a honnét na
gyon sok aranyat fo g m ajd az atheneiek szám ára h azah ozn ia Ezen nyilatkozat természetesen nem annyira egy m agasztosan eszményies szabadsághős, mint inkább egy őszinte ra b lófőn ök beszédm ódjára em lék eztet: de H erodotos szóról szóra e sza
vakkal örökítette meg M iltiades hadikaland-tervének m egoko- lá s á t ; ha tehát férhet is kétely hozzá, h ogy M iltiades 489-ben másként árnyalta is a m aga kifejezéseit a népgyiilés előtt, mint a h ogy ezt H e rod oto s a m aga könyvében vagy hatvan évvel később cselekszi v a la : annyi kétségbevonhatlan. hogy az atheneiek átlagos gon d olk ozásm ód ját H e ro d o to s nagyon jó l ism erte, ezt m aga iránt folyton jó hangu latban tartani igyekezett és így bizon yára csakis oly szavakat ad M iltiad es ajkaira, a melyek nem fogtak föltűnni valószinűtlenekűl A th é nében. Legyen bárh ogy, az athenei, felségjogk ört gyak orló népgyiilés m egadta M iltiadesnek a hetven hajót, daczára annak, h ogy nem tudta hova, m inő nép ellen akarja őket M iltiades v e zé rle n i? M iltiades csak annyit adott értésére a népgyülésnek, hogy oly orszá gra vezeti őket, a hol sok az arany, azt azonban, h og y m elyik ez az o r s z á g t i t o k b a n akarta tartani. *6) A z athenei nép tehát azt sem tudta, ellen
ség m eg sa rco lá sá ra , m eghódítására, avagy egy eddig vele
2 4 S C H V A R C Z G Y U L A .
baráti lábon állott állam k ifosztására indúl-e meg az athenei h ajókkal a hadvezér és m égis rendelkezésére b o cs á to tta 47) e jelentékeny haderőt. É s mi tö rté n ik ?
M iltiades P áros ellen intéz a hetven h ajóval egy való
ságos ra blóh ad járatot. K örü lv eszi a szigetvárost és száz talan- tont követel annak lak óitól azon ürügy alatt, hogy birság leendett ez-a m últért és biztosíték leendett ez a jöv őre P á ros m agatartásaért. D e hát mit vétett P á ro s az athenei állam ellen tu la jd on k ép en ? K é t h a jó v a l48) volt kénytelen csatla
kozni a persa hajóhadhoz, H e rod otos szerént, ez volt össze?
bűne A th én ellen. T ehát m erő m eghajlás a kérlelhetetlen túlerő előtt, a mely különben megsem misítette volna nyom ban P á ros népét, ha nem á llítja ki a tőle kivánt két segédhajót.
A parosi nép azonban nem volt hajlandó m egadni a száz talantont M iltiadesnek. O strom ra került a dolog. A roham nem sikerűit. M iltiades belem egy ekkor egy cselszövény h á ló já b a ; találkát foga d el T im ótól, a papnőtől. E z odaédesgeti őt a szentély közelébe, a hol egy nem várt pillanatban valam i re j
télyszerű látványosság tárű l föl M iltiades szemei előtt. A z athenei hadvezér tele van babonával, - megrémül, és ijedté
ben nekiszalad egy sövénynek: át akarja ugrani, de elesik és kificzam ítja a lábát, A ficzam odásból veszélyes seb, ebből oly nagym érvű üszkösödés lesz, hogy életveszélyes állapotban szál
lítják haza A th e n é b e .49) H azatérnek az athenei hajók is, arany nélkül. E zen azután fölbőszűl az athenei nép, és mert M iltia des nem hozta haza azt a sok aranyat, a melyet az ekklesiá- ban polgártársainak, vagy ha úgy tetszik az athenei államnak, igért, — bírósá g ot iil a m arathoni győző fölött. Igen az athe
nei nép nem k ön yörül az ő íiszöktelt s e b e in : elitéli őt, a ma
rathoni győzőt, a haza m egm entőjét, ötven talentomnyi b ir
ságra, oly nagy összegre, melyet ez nem bir rögtön kifizetni.
M iltiades, a m arathoni győző, meghal a börtönben. E z a tények e p ilog ja a m arathoni dicsőség fölött. Csak H erodotosból tu d ju k m in d e z t: egyéb források ez érdekben nem szálltak, vagy csak hitelt nem érdem lő alakban, korunkra. Lehet, H erod otos egyéni ecsetvonása belevegyűl itt m ár a történelm i valóság szín ezetébe: ámde m ég ez esetben sincs jo g a a kritikának fö l
menteni akár M iltiadest, akár az athenei népet amazt a
A a A T H E N E I Á I 4 .A M É S T Á R S A D . K L E IS T H E N E S T Ö L E P H I A L T E S I G . 2 5
n épjogtiprás, emezt a p olitik a i éretlenség, s hálátlanság, m ind
kettőt a legalantasabb fokú önzés vá d ja alól. M ert bárm eny
nyire félrevezethették is H erod otost a történetkék kedvelői a T im óva li kaland részleteire n é z v e : tény, h ogy M iltiades az athenei nép rendeletére akarta kirabolni P á ro s szigetének semmi esetre sem p ersabarát la k o s s á g á t: tény az is, h ogy azért Ítélte el az athenei nép M iltiadest, mert ez nem hozta m eg A th en é b e azt a töm érdek a ra n y a t,51) a melyet ő az athe
nei népnek a h ad járat engedélyezése fejében igért. A k á r volt m agán boszúra oka az athenei hadvezérnek a parosiak ellen, még k orá b b i évekből, akár nem v o l t : tőle, ki csak imént ve
zette diadalra egy szabad nép hadseregét a b a rb á ro k iszonyú töm egei ellen, - ő tőle, a kit m ost az athenei nép föltétien b i
zalm a környez vala, m enthetetlen eljárás volt rablásra, egy testvérnép kirablására uszítani egy tájékozatlan tö m e g e t;
az athenei nép részéről p ed ig belem enni e rabló h a d járatba, nem is tudva h ogy ki ellen ? E z még akkor is szánalom ra m éltó lelkiszegénységről tett volna tanúságot, ha néni is sütné még rá, mint a h ogy teszi, az arany utáni erkölcstelen vágya- kodás az aljasságot. D e h ogy hálátlan is volt az athenei nép a m arathoni hős iránt, m időn iiszöktelt sebei daczára b ö r tönre vetette rögtön , mert nem b írta azonnal leróni a b írósá g előtt a roppant p é n z b ír s á g o t: ezt érezni fogja m inden elfogu latlan tanulm ányozó, a ki a kútfőket tá rgyila gos kritikával olvassa. G ro te védelm e alá veszi az athenei nép eljárását, azt hozva föl okúi. h ogy M iltiades veszélyessé válhatott volna az athenei n é p re ,32) a mely csak imént szabadú lt fö l a P eisistra- tidák tyrannisa alól. Sajátszerű fölfog á s a jo g re n d rő l és az a l
kotm ányos élet követelm ényeiről. D e m ég egy töm egu ralom ban élő nép valódi életérdekeiről is. H isz ha szabad, sőt ész
szerű lett volna a népre nézve hamis vád-czim alatt elitélni.
börtön re vetni a halálosan m egsebesült m arathoni győzőt, csak azért, m ert felőle némelyek, tán éppen vetélytársai, iri- . gyei, régi haragosai azt hiresztelték, h ogy a tyrannis után vá- g y a k o d ik : hisz akkor szabad lett volna, sőt észszerű, bárm ely más állam polgárt is főben já r ó p örb e fogni, elitélni, bárm ely pillanatban, holm i légből k ap ott hamis vádczim ek alapján, csak azért, hogy ártalm assá ne lehessen egyikre vagy másikra
