É R T E K E Z E S E K
A N Y B L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö B É B Ő L .
KIADJA A MAGYAR T U D . AKADÉMIA.
A Z I . O S Z T Á L Y K E N L E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
G Y U L A I P Á L
O R Z T Á L Y T I T K Á R .
X V I I I . K Ö T E T . 3 . S Z Á M .
A
R Ó M A I E L E G I A
VISZONYA A GÖRGŐHÖZ.
NÉ ME THY GÉZA.
I . . T A G T Ó T . .
IÁ U I ) A P E S T . 1 9 0 3 .
Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.
I . k . I. Télfy Iván: Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy Ivan: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tarkányi J. Béla. : A legújabb m a g y a r Szentírásról. 40 f. — IV. Szász Károly : A Nibelnngének keletkezéséről és gyanít- ható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy Ferencz: Tudománybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry Annin : A keleti t ö r ö k nyelvről. 20 f. — V I I . Imre Sándor: G e h j i Katona I s t v á n főleg mint nyelvész. 60 f. — V I I I . Bartalns István : A m a g y a r egyházak szertartásos énekei a X V I . és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — I X . T o l d y Ferencz:
Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X. Brassai Sámuel : A m a g y a r bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus István: Jelentés a felsö- austriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 i.
(1867—1869.)
II. k. 1. Mátray Gábor: A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin- codexről. 20 f. — II. Szász Károly : A tragikai felfogásról. 40 f. — III. Joannovics Gy. : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály Henrik • Adalékok a m a g y a r rokonértelmü szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Tilfy Ivan : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy Antal : Q. H o r a t i u s satirái. 40 f. — V I I . Toldy Ferencz : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — V I I I . Gr. Kuun Géza-. A sémi magán- hangzókról és megjelölésük módjairól. 40 f. — I X . Szilády Áron: Magyar szó- fejtegetések. 20 f. — X. Szénássy Sándor : A latin nyelv és dialektusai. 60 f. — XI. Szilády Ar on : A defterekről. 40 f. — X I I . Szvorényi József: Emlékbeszéd Arvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.)
I I I . k . I. Brassai Sámuel: Commentator com m e n t a t u s , Tarlózatok Horatius satirái- nak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó Károly : Apáczai Cséri János BarcZai Akos fejedelemhez benyújtott terve a m a g y a r hazában felállítandó első tudomá- nyos egyetem ügyében. 20 í. — I I I . Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai Karoly : Az első m a g y a r társadalmi regény. 40 f. — V. Finály Henrik : Emlékbeszéd Éngel József felett. 20 f. — VI. Barna Ferdinánd : A finn költészetről, tekintettel a, magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Szende: Emlékbeszéd Schleicher Ágost,' külső 1. tag felett. 20 f. — V I I I . Dr.
Goldziher lynácz: A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Szende: Emlékbeszéd Grimm J a k a b felett. 20 f. — X. Gr.Kuun Géza: Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI. Riedl Szende : Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.)
I V . k . I. Brassai Sámuel: Paraleipomena kai diorthoumefia. A mit nem mond- tak s a mit rosszul mondtak a commentat.orok Virgilius Aeneise Il-ik könyvére, különös tekintettel a magyarra. 80 f. — I I . Bálintit Gábor : Jelentése Oroszország- ja Ázsiában t e t t utazáséról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal Antal : A classica philologiának és az összehasonlító árja n y e l v t u d o m á n y n a k mivelése h a z á n k b a n . 80 f. — IV. Barna Ferdinand : A hntározott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher lynácz : J e l e n t é s a m. t. Akadémia könyv- tára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra kele- ten. 40 f. — VI. Hunfalvy Pál : Jelentések : i Az orientalistáknak L o n d o n b a n tartott nemzetközi gyűléséről. — II. Buden z József: A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről. 30 f. — VII. Fogarasi Jiinos : Az u j szókról. 30 f. — V I I I . Toldy Ferencz : Az u j m a g y a r orthologia. 30 f. — IX. Barna Ferdinánd : Az ikes-es igékről. 30 f. — X. Szarvas Gábor: A nyelv- újításról. 1875. 30 f. (1873—1875.)
V . k . I. Barna Ferdinánd: Nyelvészkedő h a j l a m o k a magyar népnél. 50 f. — I I . Brassai Sámuel : A neo- és pnlteologia ügyében. 60 f. — III. Barna Ferdinánd : A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi Mór : Brassai és a nyelv- újítás. 30 f. — V. Szász Károly : Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus István : Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I . Télfy Iván : Aescliylos.
1 K 60 f. — V I I I . Barna Ferdinánd: A m u t a t ó n é v m á s hibás használata. 20 f. — IX. Imre Sándor: Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra uézve, 1 K 20 f. — X. Arany László : Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.)
V í . l í . I. Mayr Aurél: A lágy aspiraták kiejtéséről a Z6iulbeu. 20 f. — II. Balint Gábor: A m a n d s u k szertartásos könyve. 20 f. — I I I . Dr. Barna lynácz: A
A
R Ó M A I E L E G I A
VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z .
N É M E T H Y GÉZA
L. TAGTÓL.
B U D A P E S T .
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1903.
FRANKLIN-TÁRSULAT N Y O M D Á J A .
A római elegia viszonya a göröghöz,
(Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1902 október 6-án t a r t o t t ülésében.) A r ó m a i költészet a r a n y k o r á n a k nagy klasszikusaival*) fog- lalkozó m o n o g r a p b i a - c y k l u s o m első kötete, m e l y Vergilius életét és m ü v e i t tárgyalja, elkészülvén s a M. T. A k a d é m i a könyvkiadó v á l l a l a t á b a n k i a d á s r a kerülvén, a m a p r o g r a m m é r t e l m é b e n , melyet Vergiliusom bevezetésében t e t t e m közzé, m o s t m á r Tibullus életé- nek és m ü v e i n e k m o n o g r a p b i k u s feldolgozására kellene vállalkoz- n o m . De időközben a római elegia-írókkal való tüzetesebb foglalko- zás azt a meggyőződést érlelte m e g b e n n e m , bogy helyesebb lesz az elegia b á r o m főképviselőjét, Gallust, T i b u l l u s t és P r o p e r t i u s t A római elegia összefoglaló czíme a l a t t együtt és egy kötetben tárgyalni, m e r t ez a h á r o m író a n n y i r a egy csapáson h a l a d s egész m u n k á s s á g u k oly szoros összeköttetésben van egymással, hogy szétválasztani őket csaknem lehetetlen. Hiszen akár Tibullusszal, akár P r o p e r t i u s s z a l foglalkozunk, h a igazán m e g a k a r j u k érteni őket, Gallusig, a római elegia megalapítójáig, kell v i s s z a m e n n ü n k , a kitől m i n d a ketten függenek s így, h a e két íróval két külön kötetben foglalkoznánk, a bevezető részek m i n d a két m u n k á b a n azonosak l e n n é n e k ; másrészt T i b u l l u s és P r o p e r t i u s kölcsönösen h a t o t t a k e g y m á s r a s egyikről sem b e s z é l h e t ü n k a m á s i k r a való folytonos u t a l á s nélkül. Olyan könyvet kell t e h á t í r n u n k , a mely összefüggésben tárgyalja az összetartozókat. T u l a j d o n k é p még ennyivel sem volna szabad m e g e l é g e d n ü n k , h a n e m Tibullus és P r o p e r t i u s u t á n á t kellene t é r n ü n k az elegiában közös tanítvá- n y u k r a , Ovidiu8ra, m e r t csak e n n é l az írónál ér véget a m ű f a j
*) Nevezetesen Vergiliusszal, Tibullusszal, Propertiusszal, Ovidius szal és H o r a t i u s s z a l .
A K A D . KRT. A N V E I . V - Ks S Z K P T U D . KftllP.BÖL. X V I I I . KÖT. 3 . 8 Z .
4 N É M E T H Y G É Z A .
o r g a n i k u s fejlődése, de czélszerüségi okok, nevezetesen O v i d i u s költői tevékenységének s o k o l d a l ú s á g a és nagy terjedelme, p a r a n - csolólag követelik, hogy ennek az í r ó n a k e g y m a g á n a k külön k ö t e t e t s z e n t e l j ü n k .
A r ó m a i elegia keletkezését a z o n b a n és főleg a Gallus költői m u n k á s s á g á t n e m é r t h e t j ü k m e g a nélkül, hogy tisztába ne hoznók a görög elegiálioz való v i s z o n y á t s így a m o n o g r a p h i a bevezetésé- ben részletesen kell f o g l a l k o z n u n k a görög elegia hosszú évszázakra t e r j e d ő és n a g y o n változatos t ö r t é n e t é v e l . A főkérdés itt az, liogy a görög elegia nagyszámü képviselői közt kik voltak a G a l l u s m i n t a k é p e i , illetőleg, hogy e m ű f a j számos a l f a j a közül melyik az, a melyhez a r ó m a i elegia k ö z v e t l e n ü l kapcsolódik'?
A r ó m a i i r o d a l o m t ö r t é n e t eddigi feldolgozói ezt a k é r d é s t j o b b á r a m i n t eldöntöttet t á r g y a l j á k . K i i n d u l n a k P r o p e r t i u s és Ovidius s a j á t nyilatkozataiból, a kik s z á m t a l a n s z o r emlegetik P h i l e t a s t és Callimachust m i n t példaképeiket,*) s k é t s é g t e l e n n e k t a r t j á k , hogy a rómaiak a szubjektív természetű erotikus elegiát — m e r t a r ó m a i elegia legnagyobb r é s z t ilyen — m i n t kész m ű f a j t vették á t az alexandrinusoktól. M a j d a részletekre térve át, meg- állapítják, hogy az első elegiaírónak, Gallusnak, Euphorion volt a m i n t a k é p e , Tibullus és P r o p e r t i u s főleg Philetast és Callimachust u t á n o z t á k . E z e k az állítások l é n y e g e s módosítás nélkül vándorol- tak á t hosszú idő óta egyik kézikönyvből a m á s i k b a s j e l e n l e g m á r a r ó m a i i r o d a l o m t ö r t é n e t á l t a l á n o s a n elismert igazságai közé t a r t o z n a k .
Nekem ez a kérdés m á r r é g ó t a n e m hagyott n y u g t o t , m e r t az a l e x a n d r i n elegia töredékeinek i s m é t e l t átvizsgálása u t á n sem t a l á l t a m m e g az általánosan e l t e r j e d t nézet forrásszerü igazolását.
Osztályunk tisztelt elnökétől. H e i n r i c h Gusztávtól, h a l l o t t a m évek- kel ezelőtt, hogy a magyar i r o d a l o m t ö r t é n e t b e n , m i n t a r á n y l a g ú j és sok t e k i n t e t b e n fejletlen t u d o m á n y b a n , igen sok m é g a mythos, vagyis az elődöktől kritika n é l k ü l á t v e t t és forrásokból s e m m i k é p sem igazolható állítás. Azóta, v a l a h á n y s z o r a r ó m a i elegiával fog- lalkoztam, m i n d i g kisértett a g y a m b a n az a gondolat, vájjon n i n - csenek-e m é g oly fejlett t u d o m á n y b a n is, m i n t a classica philologia,
*) I t t közbevetőleg m e g e m l í t j ü k , h o g y Tibullus s o h a s e m szól görög m i n t a k é p e k r ő l .
1 6 6
A RÓMAI E I j E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 5 efféle Hiytliosok s vájjon n e m tartozik-e közéjök az is, a mit a r ó m a i elegiának a göröghöz való viszonyáról m i n d e d d i g hittek és h i r d e t t e k ? További t a n u l m á n y a i m meggyőztek arról, hogy b i z o n y a classica philologiában is nagy t e r e van m é g a destructiv kritiká- n a k : sokat kell l e r o m b o l n u n k , h a építeni a k a r u n k . Ma m á r ki m e r e m m o n d a n i , hogy az összes i r o d a l o m t ö r t é n e t i kézikönyvek h a m i s színben t ü n t e t i k fel a r ó m a i elegiának a göröghöz való viszonyát s így n e m t u d v á n helyes képet a d n i a r ó m a i költészet egyik előkelő m ű f a j á n a k keletkezéséről, tévesen dolgozzák fel az i r o d a l o m t ö r t é n e t egy egész fontos fejezetét. Szó sem lehet neveze- t e s e n arról, hogy a r ó m a i a k a szubjektív, vagyis lyrikus t e r m é s z e t ű elegiát m i n t kész m ű f a j t vették volna át az alexandrinusoktól, m e r t 1 . Euphorion, a kit eddig egyes régi magyarázók nyilatkozatai a l a p j á n úgy t ü n t e t t e k fel, m i n t az elegiaírásban Gallus m i n t a k é p é t
s így a görög és a római elegia összekötő kapcsát, egyáltalán n e m is írt sem erotikus, sem m á s f a j t a elegiát s így G a l l u s n a k m i n t elegiaírónak m i n t a k é p ü l n e m s z o l g á l h a t o t t ;
2. Philetas, Callimachus és követőik, a kikről a l á b b bőveb- b e n lesz szó, írtak ugyan erotikus elegiákat, de ezek n e m voltak, m i n t a rómaiak elegiái, szubjektív t e r m é s z e t ű lyrai költemények, n e m voltak a költők s a j á t szerelmi érzéseinek és élményeinek kifejezései, h a n e m erotikus m y t h o s o k a t elbeszélő, t e h á t lényegük- ben epikus költemények.
E z t a két tételt, a mely, h a igazolható, egészen ú j világot vet a r ó m a i elegia keletkezésére, szándékozom a következőkben be- bizonyítani.
J * * *
A m i Euphoriont illeti, ez, m i n t az úgynevezett alexandriai k o r b a n élt költők nagyobb része, költő ós t u d ó s volt egyszerre.
Az eubo;ai Chalkisban született 2 7 6 - b a n K r . e., u t ó b b Nagy Antio- c h u s syriai király*) k ö n y v t á r á n a k őre lett s ez állásában meg- m a r a d t haláláig. Az életére és r e á n k csak töredékesen m a r a d t m ű v e i r e vonatkozó görög forráshelyek úgy m u t a t j á k be őt, m i n t t u d á k o s színezetű, m y t h i k u s tárgyú elbeszélő költemények szerző- j é t , de arról egy szóval sem tesznek említést, hogy elegiákat is írt
volna. Suidas (s. v.) meglehetős hosszú czikkben sorolja fel m u n -
*) Uralkodott 224—187. Kr. e.
167
6 N É M E T H Y GÉZA.
kainak czímeit a nélkül, hogy elegiáiról említést tenne, töredékeit Meineke1) nem kevesebb m i n t 109 szám alatt gyűjtötte össze s köztük nincs egy oly idézet sem, mely őt elegiaírónak n e v e z n é ; a m i szószerinti idézet f ö n n m a r a d t tőle, az mind tisztán hexa- metrikus, pentameter az összes töredekek közt egy sincsen, n e m számítva a görög anthologiában ránk m a r a d t két teljes epigrammá- ját. Az elegiaíróknak Proclus említette k a n o n j á b a n nincs benne.2)
A m i a rá vonatkozó latin forráshelyeket illeti, mindenek előtt f e l t ű n ő az, hogy Propertius és Ovidius, a kik számtalanszor dicsőítik az elegia nagy görög mestereit, m i n t követendő példa- képeket, csak Mimnermust, Antimachust, Philetast és Callimachust emlegetik, E u p h o r i o n r ó l m i n t elegiaíroról soha egy szót sem szól- nak, a m i t bizonyára n e m tettek volna, h a éppen E u p h o r i o n lett volna a r ó m a i elegia megalapítójának, Gallusnak, mestere és min- tája. Cicero8) Enniusszal, az epikussal, állítja ellentétbe, midőn a római költészet atyjának egy szép helyet idézve így kiált f ö l :
«0 p o e t a m egregium, q u a m q u a m ab his cantoribus E u p h o r i o n i s contemnitur.» Itt cantores Euphorionis alatt a korabeli alexandrin irányú költőket, a Valerius Cato-féle iskola híveit érti. a kik n e m E n n i u s t , h a n e m E u p h o r i o n t választották m i n t a k é p ü l : ez az egybe- állítás m e g i n t csak a r r a vall, hogy Cicero E u p h o r i o n t epikusnak tekintette, m e r t mint elegiaírót nem lehetett volna őt Enniusszal hasonlítani össze, a ki tudvalevőleg n e m írt elegiákat. Egészen hasonló Cicero egy másik h e l y e :4) «Quid? Poéta nemo, n e m o physicus obscurus ? Ilii vero. Nimis etiam obscurus E u p h o r i o n : at n o n H o m e r u s . Uter igitur melior?» I t t t e h á t E u p h o r i o n h o m á - lyossága H o m é r , az epikus költő, világosságával van szembeállítva, a mi ú j r a azt m u t a t j a , hogy E u p h o r i o n r a úgy gondolt Cicero, m i n t epikusra. Quintilianus5) a görög költészet történetének áttekinté- sében az epikusok u t á n Pisanderrel és Nicanderrel egyszerre említi, de utóbb,6) mikor az elegiára tér át, m á r csak Callimachusról és Philetasról tesz említést, E u p h o r i o n r ó l hallgat.
*) A n a l e c t a Alexandrina p. 38. sqq.
*) L . P h o t i u s Bibi. p. 319. b. és G r a m m a t i c u s Coislin. p. 597.
8) Tuséul. Disp. I I I . 19.
4) De divin. II. 64.
5) I n s t . Or. X. 1, 56.
58. §.
166
A RÓMAI E L E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 7
Azt hiszem, ezek a körülmények birták r á m á r Heynét,1) hogy E u p h o r i o n t kivegye az erotikus elegiaírók sorából, bár ö e nézetét csak odavetőleg említi és okokkal n e m t á m o g a t j a , a miért a későbbi kutatóknál nem is talált visszhangra egészen Susemihlig,a) a ki az alexandriai görög irodalom t ö r t é n e t é b e n nem nyilatkozik ugyan h a t á r o z o t t a n , de kétségeit mégis kifejezi E u p h o r i o n állítóla- gos elegiaírói működésével szemben. Mi egy lépéssel tovább me- gyünk : határozottan állíthatjuk, hogy E u p h o r i o n elegiaírói híré- nek s e m m i elfogadható alapja nincs.
De h á t hogy került E u p h o r i o n mégis abba a hírbe, hogy erotikus elegiákat í r t ? Csakis két későbbi és nagyon csekély hitelű római g r a m m a t i k u s n a k , Diomedesnek és a Probus neve alatt járó
Vergilius-scholionok összeállítójának határozatlan nyilatkozatai a l a p j á n . Ez a két hely az egész i r o d a l o m t ö r t é n e t i mythosnak a forrása. I t t az ideje, hogy e mythosszal valahára végezzünk, mert, m i n t m i n d e n mythos, úgy ez is fejlődik és bővül idővel s egyre jobban h o m á l y b a borítja a történeti igazságot, a m i n t a kéziköny- vek szemmel látható példákban bizonyítják. Schanz3) még óvato- san nyilatkozik, a m e n n y i b e n csak a n n y i t mond, hogy a szerelmi elegiában Gallusnak E u p h o r i o n volt a m i n t a k é p e , de m á r Christ4) ügy tárgyalja e görög költőt, m i n t a ki az epika és az elegia terén egyformán működött s a kinek elegiáit Gallus latinra fordította;
de legveszedelmesebb a név tekintélyénél s az összes későbbi kézi- könyvekre tett és teendő h a t á s á n á l fogva a liibbeck végzetes téve- dése, a ki A római költészet történetében6) szó szerint így nyilatko- zik: «Neben diesen u n d vielen a n d e r e n Erzeugnissen der erzählen- den Muse waren es besonders die erotischen Elegien (des Euphorion), welche die N a c h a h m u n g der Kömer schon in Cicero's Zeit reizten u n d n a m e n t l i c h von Gallus ausgebeutet, n a c h g e a h m t u n d geradezu ubersetzt sind.« B á m u l v a kérdjük, h o n n a n ismerheti oly pontosan a nagynevű tudós a csak kis töredékekből ismert görög költőnek a
l) E x c u r s . ail Virg. Bucol. p. 201.
s) Geschichte der griechischen L i t t e r a t u r in der Alexandrinerzeit, I. p. 396.
3) Geschichte der römischen L i t t e r a t u r , I I , 1. p. 144. a m á s o d i k k i a d á s b a n .
4) Geschichte der griechischen L i t t e r a t u r , p. 460.
8) Geschichte der römischen D i c h t u n g , I I . p. 184.
185
8 N É M E T H Y G É Z A .
s z i n t é n csak töredékes r ó m a i h o z való viszonyát, s ha a dolognak u t á n a j á r u n k , megdöbbenéssel t a p a s z t a l j u k , hogy e n n e k a részletes j e l l e m z é s n e k egy szerencsétlen f é l r e é r t é s az alapja, Servius egy egészen világos helyének b i z o n y á r a csak lapsus memoriac-n a l a p u l ó félreértése.
Servius ugyanis, Vergilius régi magyarázója, a kinek nagy- t e r j e d e l m ű k o m m e n t á r j a elejétől végig a legjobb a n t i k erudition a l a p u l , a X. ecloga 1. verséhez írt jegyzetében így jellemzi G a l l u s költői m ű k ö d é s é t : « E u p h o r i o n e m t r a n s t u l i t in L a t i n u m s e r m o n e m et a m o r u m s u o r u m de Cytlieride scripsit libros quattuor.» T e h á t h a t á r o z o t t a n megkülönbözteti G a l l u s m ü v e i n e k két f a j t á j á t : E u p h o - r i o n - f o r d í t á s a i t és s a j á t szerelméről írt elegiáit, a melyeket E i b b e c k . b i z o n y á r a csak h o m á l y o s a n emlékezvén vissza Servius e helyére, összezavart. H a m á r m o s t összeállítjuk m i n d a z t , a m i t a régi for- rások G a l l u s m u n k á i r ó l m o n d a n a k , azt l á t j u k , hogy Gallus egyrészt epikus, m á s r é s z t elegiakus k ö l t e m é n y e k e t í r t ; m i n t epikus követte E u p l i o r i o n t , de elegiáihoz E u p h o r i o n n a k s e m m i köze. Gallus e p i k u s k ö l t e m é n y e i r ő l fogalmat ád n e k ü n k Vergilius hatodik eclogája, mely n e m egyéb, m i n t Gallus elbeszélő műveinek a kivonata, s ebből az eclogából nagy valószínűséggel m e g á l l a p í t o t t á k az ú j a b b m a g y a r á z ó k , főleg Eibbeck1) és Schanz,2) hogy Gallus l e f o r d í t o t t a E u p h o r i o n Hesiodus czímü e p i k u s k ö l t e m é n y é t ; azt pedig egészen bizonyosan t u d j u k , hogy latin n y e l v r e á t ü l t e t t e ugyancsak E u p h o - r i o n n a k az Apollo g r y n i u m i b e r k é r ő l szóló elbeszélését, m e r t Servius u g y a n e z e n ecloga 72. verséhez, a hol éppen erről a berek- ről van szó, bosszú jegyzetet mellékel, m e l y b e n felsorolja a berek- hez f ű z ő d ő m o n d á k a t s végül így n y i l a t k o z i k : «Hoc a u t e m E u p h o - rionis c o n t i n e n t c a r m i n a , quae G a l l u s t r a n s t u l i t in s e r m o n e m L a t i n u m . »3) T u d o m á s u n k v a n t e h á t két oly elbeszélő k ö l t e m é n y r ő l is, a m e l y e t Gallus E u p h o r i o n n y o m á n írt, s a m i k o r Gallusról m i n t E u p h o r i o n - f o r d í t ó r ó l b e s z é l ü n k , csak ezekre, és n e m a s a j á t s z e r e l m é r ő l írt, lyrikus t e r m é s z e t ű elegiáira, szabad g o n d o l n u n k .
Most m á r k ö n n y e b b e n m e g h a t á r o z h a t j u k a n n a k az egyetlen
') Geschichte der römischen D i c h t u n g , I I . köt. 26. és köv. 11.
2) Geschichte der r ö m i s c h e n L i t t e r a t u r , I I . köt. 1. r. 145. és köv. 11
3) V. ö. Ad sextam Vergilii eclogam czimű értekezésemet, mely az E g y e t e m e s Philologiai Közlöny 1901. évi f o l y a m á b a n jelent meg.
166
A RÓMAI E I j E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 9
forráshelynek az értékét, a hol E u p h o r i o n elegiaírónak van ne- vezve. Ez a hely a Prohns neve alatt járó Vcrgilius-kommcntárhan m a r a d t reánk, a melyről előre is megjegyezzük, hogy s e m m i köze sincs a nagytekintélyű régi g r a m m a t i k u s h o z , "Valerius Probuslioz, a kinek a nevét jogtalanul viseli, hogy tele van hamis adatokkal és félreértésekkel, hogy Servius k o m m e n t á r j a mellett úgyszólván teljesen értéktelen. Ez az ál-Probus tehát a X . ecloga 50. verséhez ezt a jegyzetet mellékeli: «Euphorion elegiarum scriptae Clialci- densis fűit, cuius in scribendo colorem s e c u t u s videtur Cornelius Gallus.» Itt m i n d j á r t a nyilatkozat h a t á r o z a t l a n s á g a gondolkodóba e j t h e t b e n n ü n k e t : nem azt m o n d j a , a m i t Servius, hogy Gallus lefordította E u p h o r i o n t , h a n e m , hogy stílusának a színezetét (colorem) követte, s ezt sem állítja egyenesen, hanem videtur-ral kapcsolja össze. Nézzük ezután Vergiliusnak azt a helyét, a mely- hez a jegyzet tartozik, s azonnal észreveszszük, hogy a scholion a m a g y a r á z a n d ó hely teljes félreértésének köszöni eredetét.
Vergilius a X. eclogában magát Gallust lépteti fel, a kit kedvese, az elegiákban dicsőített Lycoris, h ű t l e n ü l elhagyott, és panaszos dalt ád a szájába. Gallus feledni a k a r v á n szerelmét, az erdők mélyébe vonul, a hol énekkel igyekszik vigasztalni magát (50—51. vs.):
I b o et Clialcidico quro sunt m i h i condita vertu C a r m i n a , pastoris Siculi m o d u l a b o r avena.
Hogy a Ghalcidicus versus itt mire vonatkozik, igen szépen meg- magyarázza Servius a VI. ecloga 72. verséhez írt, részben m á r f ö n n e b b idézett jegyzetében, a hol, m i u t á n megemlékezett Gallus- nak a g r y n i u m i berekről szóló, E u p h o r i o n n y o m á n írt epikus köl- teményéről, így szól: «Hoc a u t e m E u p h o r i o n i s continent carmina.
quae Gallus t r a n s t u l i t in sermonem L a t i n u m : u n d e est illud in fine, ubi Gallus loquitur (Eel. X. vs. 5 0 . ) : «Ibo et Chalcidico qua?
s u n t mihi condita versu Carmina.» T e h á t a versus Chalcidicus-hau czélzás rejlik a chalcisi E u p h o r i o n elbeszélő költeményeire, a melyeket Gallus lefordított és, hogy Lycorist elfeledje, az erdő mélyén pásztorsíp kíséretével akar elénekelni. Az ál-Probus azon- ban, a ki E u p h o r i o n m u n k á i t semmi esetre sem ismerte, a Chalci- dicUs versus-1 n e m a Gallus elbeszélő költeményeire, h a n e m sze- relmi elegiáira vonatkoztatta s e félreértés a l a p j á n tette meg Gallus
1 7 1
10 N É M E T H Y GÉZA.
m i n t a k é p é t , E u p l i o r i o n t , ö n h a t a l m ú l a g elegiarum scriptor-nak. azt g o n d o l v á n , hogy a római elegiaíró görög m i n t a k é p é n e k s z i n t e n elegiaírónak kellett lennie. J e g y z e t e t e h á t n e m valamely régi for- ráson, h a n e m a m a g y a r á z a n d ó h e l y b ő l levont h a m i s következteté- sen a l a p u l s így teljesen é r t é k t e l e n .
De h á t r a van még egy hely, az ál-Probus m o s t i s m e r t e t e t t helyén kívül az egyetlen, a m e l y b ő l azt a következtetést l e h e t n e levonni, hogy E u p l i o r i o n m é g i s í r t elegiákat. Diomedes, a g r a m - matikus, a ki oly k o r b a n élt, a m i k o r m á r teljesen a l á h a n y a t l o t t az antik e r u d i t i o , így i s m e r t e t i a r ó m a i e l e g i á t :1) «Elegia est car- m e n c o m p o s i t u m h e x a m e t r o versu p e n t a m e t r o q u e . . . quod g e n u s c a r m i n i s praecipue s c r i p s e r u n t a p u d K o m a n o s P r o p e r t i u s et Tibul- lus et Gallus, imitati Graecos C a l l i m a c h u m et E u p h o r i o n a . » E sze- r i n t t e h á t Gallus E u p h o r i o n t u t á n o z t a volna az elegiaírásban. D e t u d n u n k kell, hogy Diomedes az ő i r o d a l o m t ö r t é n e t i a d a t a i t n e m önálló k u t a t á s a l a p j á n , h a n e m S u e t o n i u s b ó l állította össze, meg- toldva m i n d e n f é l e kétes értékű s g y a k r a n nevetséges félreértésekre valló pótlásokkal. Minthogy t e h á t E u p h o r i o n t m i n t elegiaírót egy hiteles régi görög vagy latin f o r r á s sem ismeri, szemben az i r o d a l o m - t ö r t é n e t i a d a t a i t ugyancsak S u e t o n i u s b ó l nagy körültekintéssel merítő Servius i m é n t idézett jegyzetével,2) a hol oly szépen m e g - k ü l ö n b ö z t e t i egymástól G a l l u s E u p h o r i o n - u t á n z a t a i t és a s a j á t szerelméről írt elegiáit, D i o m e d e s a d a t á t n e m v e h e t j ü k k o m o l y a n , h a n e m azt kell h i n n ü n k , hogy neki, épp úgy m i n t az á l - P r o b u s - nak, n e m volt t u d o m á s a G a l l u s elbeszélő költeményeiről, h a n e m csak elegiáit ismerte, azokat is természetesen csak h a l l o m á s b ó l , m e r t az ő k o r á b a n Gallust m á r senki sem o l v a s t a ; hallott arról is, hogy G a l l u s n a k m i n t a k é p ü l szolgált v a l a m i E u p l i o r i o n nevű g ö r ö g k ö l t ő ; ezt a két a d a t o t a z u t á n ú g y k o m b i n á l t a , hogy E u p h o r i o n t m i n t G a l l u s n a k az elegiaírásban m e s t e r é t t ü n t e t t e föl.
Még egy a r g u m e n t u m u k v a n azoknak, a kik E u p h o r i o n n a k szerelmi elegiákat a k a r n a k t u l a j d o n í t a n i . H i v a t k o z n a k ugyanis e költőnek Tlieodoridas-féle s í r i r a t á r a , mely a görög a n t h o l o g i á b a n3) o l v a s h a t ó :
1) G r a m m . L a t . 1. p. 464.
2) Ad Verg. Eel. X. 1.
3) A n t h . Pal. V I I . 496.
166
A RÓMAI E L E G I A VISZONYA A GÖRÖGHÖZ. 11 Eüoooúov ó 7 c e p ' . o o o v et'.3T(J|.í.evi5; ti TOi^OAT
riEipatxoí; xeItsi toÍooe napi oxÉXeoiv.
WXXCC OJ TTÖ IAÚOTXJ (5O!R,V RJ |AT,XOV ANAP^AT
""II [xúpTov* xa\ vap Etbv etíXe'..
A vers é r t e l m e az, liogy E u p h o r i o n s í r j á t a l m á v a l , g r á n á t a l m á v a l vagy m y r t u s s a l , t e h á t c s u p a e r o t i k u s j e l e n t ő s é g ű dolgokkal kell díszítni, m e r t életében is h ó d o l t a s z e r e l e m n e k . E b b e n n é m e l y e k czélzást a k a r n a k l á t n i o l y a n f é l e k ö l t e m é n y e k r e , a m e l y e k b e n E u p h o r i o n s a j á t szerelmi é l m é n y e i t ö r ö k í t e t t e v o l n a meg. É n i n k á b b a költő életére v o n a t k o z ó czélzást látok b e n n e , m e r t h o g y E u p h o r i o n n a g y épaor^c volt, b i z o n y í t j a Crates e p i g r a m m á j a ,1) m e l y b e n borzasztóan obscen czélzások v a n n a k E u p h o r i o n szerel- m e s k e d é s e i r e , és a S u i d a s m e g f e l e l ő czikke, melyből kiviláglik, h o g y E u p h o r i o n m i n t g y e r m e k i f j ú , egyik m e s t e r é n e k puer dclicatus-a.
volt, m i n t férfi pedig egy g a z d a g v é n asszony s z e r e l m é n e k k ö szön- h e t t e v a g y o n á t . De h a a s í r i r a t b a n m i n d e n á r o n czélzást k e r e s ü n k k ö l t e m é n y e i r e is, b á t r a n v o n a t k o z t a t h a t j u k e r o t i k u s e p i g r a m m á i r a , m e r t h o g y ilyeneket t é n y l e g írt, b i z o n y í t j a Meleagernek az á l t a l a összeállított e p i g r a m m a - g y ű j t e m é n y h e z , a híres Koszorú-hoz írt b e v e z e t ő k ö l t e m é n y e ,2) a m e l y b e n E u p h o r i o n n a k az a n t h o l o g i á b a felvett e p i g r a m m á i t j e l k é p e s e n Xoyví;-eknek n e v e z i ; m á r p e d i g a X'))(vt; a régieknél e r o t i k u s j e l e n t ő s é g ű virág volt.8)
E z z e l elvégeztük f e l a d a t u n k első r é s z é t : E u p h o r i o n t kitöröl- t ü k az elegiaírók sorából. H á t r a v a n m é g a m á s o d i k rész, vagyis a n n a k a k u t a t á s a , m i l y e n t e r m é s z e t ű volt az az e r o t i k u s elegia, m e l y e t P h i l e t a s és követői az a l e x a n d r i a i i d ő s z a k b a n m ű v e l t e k .
Az elegiaírók, a kik e n n é l a k é r d é s n é l t e k i n t e t b e v e h e t ő k , i d ő r e n d b e n a k ö v e t k e z ő k : Philetas, Hermesianax, Alexander Aeto- lus, Phanocles és Callimachus. P h i l e t a s t egyelőre czélszerüségi okokból mellőzve, lássuk a t ö b b i t e g y e n k é n t .
Hermesianax4) h á r o m k ö n y v r e t e r j e d ő szerelmi elegiákat í r t , m e l y e k e t kedvese n e v é r ő l Leontion czím a l a t t a d o t t ki. A f r a g - m e n t u m o k b ó l egészen világosan k i t ű n i k , hogy n e m a s a j á t szerel-
M A n t h . Pal. XI. 318.
-I A n t h . Pal. IV. 1, 23.
;l) V. ö. Meineide: Analecta Alexandrina, p. 25.
4I Született 330 és 320 közt K r . e.
185
1 2 N É M E T H Y GÉZA.
méröl szólt, h a n e m erotikus mythosokból alkotott t a r k a egyveleget és hogy ezeket az elbeszéléseket kedveséhez, Leontionhoz intézte.1) Érdekes a h a r m a d i k könyvnek az a töredéke, mely Athemeusnál2) m a r a d t r e á n k s a hol azokat a p o é t á k a t sorolja elő, kezdve Or- p h e u s o n és végezve Philetason, a kik a szerelem szenvedélyének hódoltak. A költő saját viszonya Leontionhoz tehát nem tárgya ez elegiáknak, h a n e m csak külső keretül szolgál egyéb szerelmi törté- netek elbeszéléséhez.
Alexander Aetolustól8) két hosszabb elegiát i s m e r ü n k : az egyiknek Moöaai volt a czíme, de ez n e m volt erotikus elegia.
h a n e m i n k á b b irodalomtörténeti tanító költeménynek m o n d h a t ó , a m e n n y i b e n jeles költők emlékének dicsőítését foglalta m a g á b a n ; a másik 'AitóXXmv czímet viselt és sajátságos keretbe foglalt erotikus mythosok elbeszélésével foglalkozott: Apollo istent léptette fel a költő ós vele m o n d a t o t t el jóslat a l a k j á b a n , következetesen alkal- mazott f u t u r u m o k k a l , olyan mythosokat, a melyeknek tárgya sze- rencsétlen vagy bűnös szerelem volt. S a j á t szerelméről n e m szólt a költő.
Phanocles4) erotikus elegiáinak ezt a czímet a d t a : "Epiore; íj xc.Xoí, a m e l y czím m á r m a g á b a n is jelzi a psederastikus t a r t a l m a t , de n e m a r r ó l szólt, hogy ő m a g a milyen érzelemmel viseltetett a xaXóg-ok i r á n t , h a n e m a legkülönbözőbb t a r t a l m ú psederastikus m y t h o s o k a t beszélte el s úgyszólván a homosexualis szerelem tör- ténetét í r t a m e g a legrégibb időktől kezdve. így legjelentékenyebb f r a g m e n t u m a5) Orpheusnak egy ilyen f a j t a viszonyával foglal- kozik.
Callimachust6) tartották a régiek tudvalevőleg az elegiaírók fejedelmének. Elegiáinak legnagyobb része egyesítve volt AlV.x czímű négy könyves g y ű j t e m é n y é b e n , mely, m i n t a czím is m u t a t j a , a m o n d á k egy sajátságos fajtájával, az úgynevezett íetiologikus m o n d á k k a l foglalkozott, vagyis olyan helyi mythosokat beszélt el,
*) V. ö. Eohde: Der griechische R o m a n , 77. 1. 1. j e g j z .
2) X I I I . p. 597. b.
3) S z ü l e t e t t 315 körül Kr. e.
*) V a l ó s z í n ű l e g Alexander Aetolus k o r t á r s a .
6) Stob. Flor. LXIV. 14.
6) É l t körülbelül 310—235 Kr. e.
166
A RÓMAI E L E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 13
melyek v a l a m e l y f e l t ű n ő elnevezés, n é p s z o k á s v a g y ü n n e p e r e d e t é t világítják m e g . E m o n d á k igen j e l e n t é k e n y része, m i n t pl. Acon- t i u s n a k és C y d i p p é n e k a g y ű j t e m é n y b e foglalt g y ö n y ö r ű t ö r t é n e t e is, e r o t i k u s jellegű volt, a m e l y e k e t C a l l i m a c h u s kiváló m ű v é s z e t t e l dolgozott fel s így lett a régiek s z e m é b e n a s z e r e l e m k ö l t ő j é v é ; de arról t e r m é s z e t e s e n , h o g y e m u n k a k e r e t é b e n s a j á t s z e r e l m é r ő l is m e g e m l é k e z e t t v o l n a , szó sem lehet. Az A i t t a - n kívül m é g n é g y , elegiakus f o r m á b a n í r t k ö l t e m é n y é t i s m e r j ü k , a m e l y e k k ö z ü l egyik s e m szerelmi e l e g i a ; e z e k : 1. E i ; Xoörpa r í j ; QaXXáSoc (Lavacrum PalladisJ, a m e l y a h y m n u s o k közt m a r a d t r e á n k és c s a k u g y a n n e m egyéb h y m n u s n á l ; 2. Bercnikc haja, a m e l y l a t i n u l m a r a d t r á n k C a t u l l u s m e s t e r i f o r d í t á s á b a n1) és PtolemaBUS E u e r g e t e s egyiptomi király feleségét d i c s ő í t i ; 3. a S o s i b i o s t m a g a s z t a l ó smvíxiov sXsysixxóv;2) 4 . I b i s , m e l y b e n i r o d a l m i e l l e n f e l é t , Apol- l o n i u s B h o d i u s t gyalázza. H o g y s a j á t s z e r e l m é r ő l is írt v o l n a l y r i k u s jellegű elegiákat, azt s e m m i f é l e régi f o r r á s n e m említi.
M á r ebből a h a l l g a t á s b ó l is b á t r a n k ö v e t k e z t e t h e t j ü k , h o g y a s a j á t szerelmeit n e m é n e k e l t e meg, m e r t h a l e t t v o l n a afféle imá- d o t t j a , m i n t a H e r m e s i a n a x i m é n t e m l í t e t t L e o n t i o n a vagy a Philetas Bittise, a r r ó l o k v e t e t l e n ü l o l v a s n á n k v a l a m i t a m a s z á z a k r a m e n ő f o r r á s h e l y e k egyikében, a melyek C a l l i m a c h u s n a k , az egész a l e x a n d r i n i r o d a l o m l e g k i m a g a s l ó b b a l a k j á n a k é l e t é v e l és müvei- vel a legapróbb részletekig f o g l a l k o z n a k . De v a n m á s b i z o n y s á g u n k is. P r o p e r t i u s a I I . k ö n y v 34. e l e g i á j á b a n L y n c e u s n e v ű b a r á t j á h o z f o r d u l , a kit a r r a i n t , hogy, m i n t szerelmes i f j ú , n e H o r n é r t , h a n e m P h i l e t a s t és C a l l i m a c h u s t u t á n o z z a , vagyis n e h ő s i époszt, h a n e m szerelmi elegiákat í r j o n . I n t e l m é t ( 3 1 — 3 2 . vs.) így fejezi k i :
Tu satius m e m o r e m Musis imitero P h i l e t a m E t non inflati somnia Callimachi.
N e m szólva m o s t a P h i l e t a s r a vonatkozó első sorról, csak a Calli- m a c h u s t illető m á s o d i k verset vegyük t e k i n t e t b e . A m a g y a r á z ó k r é g e n f e l i s m e r t é k , h o g y a somnia Callimachi az A l t i a - t jelenti, a m e l y n e k bevezetésében a költő e l m o n d o t t a , h o g y á l m á b a n a H e l i c o n hegyére j u t o t t s o t t a n a Múzsák beszélték el n e k i a z o k a t
*) Garm. 64.
' ) Athen. IV. p. 144. e.
1 8 5
14 N É M E T H V GÉZA.
a mondákat, a melyeket m ű v é b e n feldolgozott. P r o p e r t i u s t e h á t az erotikus elegia mintáit a Callimacbus A í u a - i b a n látta, vagyis tisz- tán epikus jellegű k ö l t e m é n y e k b e n . Nem világos-e, bogy, h a Calli- m a c b u s is írt volna olyan szubjektív természetű elegiákat, m i n t a rómaiak, h a neki is lett v o l n a afféle Deliája vagy C y n t h i á j a , mint Tibullusnak és Propertiusnak, úgy a római t a n í t v á n y okvetetlenül ezekre hivatkoznék, m i n t követendő m i n t á k r a ?
H á t a r r a mit m o n d j u n k , hogy Ovidius, mikor a Remedia amoris-ban szerelmi költeményeinek dévajságát mentegeti, a sze- relmi elegiát, m i n t a m e l y n e k lényegéhez tartozik a dévajság, így jellemzi (379—382. vs.) :
B l a n d a p l i a r e t r a t o s elegeia cantet Amores E t levis arbitrio l u d a t amica suo.
Callimaclii n u m e r i s non est dicendus Achilles, Cydippe non est oris, Homere, tui.
Itt a Cydippe megint csak az A í u a - t jelenti, mert, a m i n t m á r említők, bele volt foglalva az Acontius és Cydippe szerelmi histó- riája. Az t e h á t kétségtelen, hogy a római utánzók az Aírta-ban látták az erotikus elegia m i n t a k é p é t , daczára annak, hogy ők lyrikus jellegű elegiákat írtak, m í g Callimachus epikus jellegűeket írt.
Nem is szabad m e g ü t k ö z n ü n k azon, hogy Propertius és Ovidius minden megkülönböztetés nélkül egy kalap alá szorítanak a mi szemünkben a n n y i r a k ü l ö n b ö z ő költeményeket, a minők a szerelmi dal és a szerelmes tárgyú költői elbeszélés, mert a régiek elegia alatt nem értettek semmiféle szorosan körülhatárolt m ű f a j t , h a n e m így neveztek mindenféle, b á r m i l y modorú, hangú ós t a r t a l m ú hosz- szabb költeményt, a mely distichonokban volt írva. Hosszabb köl- teményt említek, mert h a a vers legfölebb h á r o m - n é g y disticlionra terjedt s csak egy gondolat csattanós kifejezésére vagy egy helyzet rövid ábrázolására szorítkozott, epigramma volt a neve. így a z u t á n az erotikus elegia elnevezés egyformán illette a lyrikus és az epikus természetű, distichonokban í r t költeményeket s a t a r t a l m i rokon- ság, az erotikus elem u r a l k o d ó volta, oly közelségbe h o z t a egymás- hoz Callimachust és Propertiust, hogy a régiek előtt a görög mester A í n a - j a és a római t a n í t v á n y Cyntbia-könyve egyazon fajtához tartozó p o é m á k n a k t ű n t e k föl.
Nevezetes végre az is, hogy Callimachus r o p p a n t s z á m ú frag- 176
A RÓMAI E I j E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 15 m e r i t u m a i közt, melyek Schneider liíres g y ű j t e m é n y é b e n1) egy ha- t a l m a s kötetet tesznek ki, egy oly elegiakus töredék sincs, a melyet a szerelmi érzés szubjektív kitörésének l e h e t n e m i n ő s í t e n i . Azon- felül csak egyszer f o r d u l elő, hogy h a t á r o z o t t czim2) n é l k ü l csak az á l t a l á n o s iks-fstoc elnevezéssel idéznek töredéket,3) de S c h n e i d e r4) erről is k i m u t a t j a , h o g y az A t n a - h o z , és pedig az Acontius-Cydippe- féle elbeszéléshoz, t a r t o z o t t . K i t ű n i k ebből is, hogy a régiek Calli- m a c h u s elegiái a l a t t s o h a s e m értettek m á s t , m i n t az Alttá-1.
De van m é g egy utolsó m e n e d é k ö k azoknak, a kik Callima- c h u s n a k a Tibullus- és Propertius-féle k ö l t e m é n y e k n e k megfelelő elegiákat s z e r e t n é n e k t u l a j d o n í t a n i . Ovidius a Tristia II. könyvé- ben, m i d ő n saját szerelmi elegiáinak dévajságát m e n t e g e t i , a többi erotikus költő h a s o n l ó p é l d á j á r a hivatkozik és C a l l i m a c b u s r a vo- natkozólag a következő nyilatkozatot teszi (367 368. vs.):
Nec tibi, B a t t i a d e , nocuit, quod saepe legenti Delicias versu fassus es ipse tuas.
I t t a deliciae tuae kifejezés világosan m u t a t j a , hogy csak szubjektív t e r m é s z e t ű szerelmi dalokról lehet szó. De h á t elegiák voltak-e e z e k ? É p p e n n e m . Hiszen k e z ü n k b e n v a n n a k C a l l i m a c h u s n a k itt é r i n t e t t v e r s e i : csak olvassuk el azokat a n é g y - h a t soros epigram- m á k a t , a melyek tőle a görög anthologia 'Epcotwä és Moöaa rcatStxV) czimű fejezeteiben m a r a d t a k r e á n k és különösen, h a a paederastikus t a r t a l m ü a k a t nézzük, a z o n n a l belátjuk, m i n ő k voltak azok a deliciae, a melyeknek C a l l i m a c h u s hódolt. Már itt jelezzük t e h á t , a mire később m é g visszatérünk s a mit E u p h o r i o n u t á n m o s t m á r másod- szor t a p a s z t a l u n k , hogy az alcxandrin korban éppen az erotikus epigramma, és nem az elegia, volt az a műfaj, a mely a szerelmi érzés lyrikus kifejezésére szolgált.
Ezek u t á n csak természetesnek fogjuk találni, h o g y az ú j a b b kutatók, élükön Susemihllel, az alexandrin i r o d a l o m n a g y é r d e m ű történetírójával, l e m o n d t a k m á r arról, hogy C a l l i m a c h u s n á l is szubjektív t e r m é s z e t ű szerelmi elegiákat keressenek.
1) Callimac.hea, Lipsioe, 1870 és 1873, két kötet. Az első a h y m n u - sokat és az e p i g r a m m á k a t , a mÁRodik a töredékeket t a r t a l m a z z a .
2) Pl. Ama vagy Berenike h a j a .
3) L. fr. 67 = E t y m . M. Aéotv 290, 50.
*) Callimachea, I I . p. 214.
16 N É M E T H V GÉZA.
Szándékosan h a g y t a m u t o l j á r a az alexandrin elegia legrégibb mesterét, úgyszólván atyját, Philetast,*) mert tőle m a r a d t ránk a legkevesebb töredék s róla legnehezebb helyes ítéletet f o r m á l n u n k . De még a legújabb kutatók is, m i n t Susemihl,2) úgy állítják szembe Callimachusszal, m i n t a ki tulajdonképeni, azaz lyrikus jellegű szerelmi elegiákat írt és t ö b b e n kifejezést adtak a n n a k a nézetük- nek, hogy ugyancsak m e g c s a p p a n n a a Tibullus eredetiségébe vetett hitünk, h a teljesen r á n k m a r a d t volna n é h á n y elegiája. Lássuk tehát őt közelebbről.
Elégiái f o r m á b a n írt m u n k á i közül t u d o m á s u n k van a Demeter czíműről, mely kétségtelenül elbeszélő t e r m é s z e t ű volt s valószínűleg a l á n y á t kereső Ceres bolyongásairól szólt, továbbá a Ilaífv.a g y ű j t e m é n y r ő l , mely epigrammaszerű apróságokból állott.
Ezek közül t e h á t egyik sem l e h e t e t t a rómaiak m i n t a k é p e . De leg- híresebbek voltak állítólagos kedvesét, Bittist, dicsőítő és róla el- nevezett költeményéi s így m o s t m á r az egész kérdés, melyet érte- kezésünkben felvetettünk, azon fordul meg, mit kell erről a Bittis- röl t a r t a n u n k , m e r t eddigi k u t a t á s a i n k u t á n a dolog úgy áll, hogy ha egyáltalán volt a r ó m a i a k n a k a szubjektív szerelmi elegiára kész mintaképük, ez egyedül csak a Pliiletas Bittise lehetett.
E r r ő l a Bittisről m i n d ö s s z e három forráshely beszél. Első helyen említendő H e r m e s i a n a x Deontion-ánuk az e r o t i k u s költőkről szóló, m á r említett f r a g m e n t u m a ,3) a hol Pliiletasról így emléke- zik m e g :
Outóa 5$ xat x'ov xotőév, ov EuoutiuXoü TXOXDJXAT,
Kojol, yaX/.E^ov 5íjxay ujxo TxXaxávto, BixxlSa [j.oX7tá£ovxa 3or)V, jtepí jcávxa 'F.Xrjxav
r Byu-xxa xa\ 7xaaav puópLevov XaXüjV.
A kosiak t e h á t , Philetas polgártársai, szobrot emeltek a költőnek egy p l a t á n á r n y é k á b a n s ez a szobor úgy ábrázolta őt, m i n t Bittis megéneklőjét. L á t j u k ebből, hogy Philetasnak a dicsősége főleg Bittisén a l a p u l t s m á r i n n e n következtethetjük, hogy e m ű v e elegia- gyűjtemény lehetett. Ugyancsak Bittisről szól Ovidius két helyen,
*) Még Fülöp, macedóniai király, uralkodása alatt született.
'*) Geschichte der griechischen L i t t e r a t u r in der Alexandrinerzeit, I. köt. 363. 1. 71. j e g y z .
3) Athen. X I I I . 70. sqq. p. 597. A. sqq.
178
A RÓMAI E I j E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 17 és pedig a Tristia I. könyvének 6. elegiájában,1) melyet feleségéhez intézett:
Nec t a n t u m Clario L y d e dilecta poetae, Nec t a n t u m Coo Bittix a m a t a suo est, Pectoribus q u a n t u m tu nostris, uxor, inhffires,
D i g n a m i n u s misero, non meliore viro,
a hol t e h á t a saját feleségét és iránta való szeretetét két nagy elegiaíró kedvesével, Antimachusa) Lydejével és Philetas Bittisével hasonlítja össze. Visszatér még Bittisre az Epistulae, ex Ponto III.
könyvének 1. levelében3) is, a hol ú j r a a feleségéhez szól : Nec te nesciri patituv mea p a g i n a , q u a non
I n f o r i u s Coa Bittide nomen liabes.
I t t tehát azt hangsúlyozza, hogy ő elegiáival akkora dicsőséget szerzett feleségének, m i n t Philetas a m a g a Bittisének. Nos, ez a két hely világosan m u t a t j a , hogy a k á r m i n ő k voltak is a Bittisröl szóló elegiák, csakis a Bittis női erényeit m a g a s z t a l h a t t á k , épp úgy m i n t Ovidiusnak a feleségéről írt versei, de semmi esetre sem lehettek alfélé erős érzékiségtől duzzadó, egész a lascivia-ig m e n ő erotikumok, m i n t a Gallus, Tibullus és P r o p e r t i u s versei, m e r t az csak n e m tételezhető fel Ovidiusról, hogy e fajta érzéseket a maga liitvestársi szeretetével és a saját feleségét, az előkelő római m a t r o n á t , holmi Lycoris-, Delia- és Cynthia-féle h í r h e d t hölgyek- kel hasonlítsa össze. Miféle nők lehettek h á t az A n t i m a c h u s Lydéje es a Philetas Bittise, hogy a római költő őket feleségével állította egy r a n g b a ?
I t t ismét kénytelen vagyok gáncsolni m é g a legjobb össze- foglaló m u n k á k b a n is, m i n t pl. Eohde-nak a görög regényről írt híres müvében4) és Christ görög irodalomtörténetében,6) azt a felületességet, hogy L y d é t egyszerűen az A n t i m a c h u s szeretőjének nevezik. Hiszen, hogy Lyde n e m a szeretője, h a n e m a felesége volt A n t i m a c h u s n a k , azt egészen világosan m u t a t j a a rá vonatkozó fő
1) 1—4. vs.
2) Ovidiusnál azért poéta Clarius, m e r t a h í r e s jóshely, Clarux, szomszédságában, Colophonban született.
8) 57—58. vs.
*) Der griechische R o m a n und seine Vorläufer, Leipzig, 1870. p. 72.
6) Geschichte der griechischen L i t t e r a t u r , München, 1890. p. 94.
A K A D . É R T . A NYELV* KB S Z K P T U D . KÖRÉBŐL. X V I I I . KÖT. 3 . 8 Z . ~
1 8 N É M E T H Y GÉZA.
f o r r á s , Plutarchns k l a s s z i k u s h e l y e1) : 'EypYjaato 5s xoiaófig a-po-pj) x a i 'Avcípxyoc ó Tcoir\zffi' azotia.yo'jzrp f ä p Tíjc 7 o v a 1 / ö c a ó r o ö AóStjc- r/v tptXoaTÓpYtóc slys, irapapúthov rvjc hir.-rfi aótqj stioí- Tjoe fijv ÉXÉ-fS'.av trjv xaXoupév/jv AóStjv, S£aptrtp7]aápsvo? r á c íjpio- i'/.äc aop/popá?, tor? áXXotpíoic x a x o í ; sXatrw r/jv éatJTOÖ rcoubv XÚTtrjv. E h e l y t a ríjc 7DVOUXÖ? afkoö kifejezés m i n d e n g ö r ö g ü l e r t ö e l ő t t csak a z t b i z o n y í t h a t j a , h o g y feleségről v a n szó s e n é z e t b e n m e g e r ő s í t b e n n ü n k e t A t h e n a e u s2) n y i l a t k o z a t a , a ki az A n t i m a c h u s L y d é j é v e l e g y e n e s e n s z e m b e á l l í t j a vr/v cp.ojvop.ov zcnúrrfi é r a í p a v AóSr)v, fjv Yj-fáTta Aapóvffto? ó MiXvjaio?, t e h á t a hetsera L y d é t , a kit L a m y n t h i o s k ö l t ő é n e k e l t m e g , m e g k ü l ö m b ö z t e t i az A n t i m a - c h u s - f é l e n e m hetsera L y d é t ő l . M o s t k e z d j ü k csak é r t e n i O v i d i u s t . Ó úgy a k a r t a f e l t ü n t e t n i A n t i m a c h u s t , m i n t a h i t v e s t á r s i s z e r e t e t k ö l t ő j é t ; e b b ő l p e d i g k ö n n y e n l e v o n h a t j u k a v a l ó s z í n ű k ö v e t k e z - tetést, h o g y Philetas Bittise, a kit m e g é p p e n k é t s z e r h a s o n l í t ösz- sze a feleségével, s z i n t é n nem lehetett más, mint a nagy elegiakus felesége. H a ezt e l f o g a d j u k , ö n k é n t folyik belőle egy ú j k ö v e t k e z -
mény : Philetas Bittishez szubjektív természetű erotikumokat nem intézhetett, m e r t a r é g i g ö r ö g ö k n é l se a klasszikus, se az a l e x a n d r i n k o r b a n n e m a k a d t o l y a n k ö l t ő , a ki tisztességes n ő t m e r é s z e l t v o l n a h o l m i s z e r e l m i d a l o k k a l h í r h e h o z n i . E z e k n é l a p o é t á k n á l az span;, c s a k ú g y , m i n t a t i z e n n y o l c z a d i k s z á z a d b e l i f r a n c z i á k n á l az amour, e g y e n e s e n k i z á r t a f o g a l m á b ó l ú g y a h á z a s s á g o t , m i n t a tisztességet.
Azt, ú g y h i s z e m , m o n d a n o m s e m kell, h o g y Alcseusnak S a p p h ó h o z i n t é z e t t d a l a i e t e k i n t e t b e n n e m m e h e t n e k kivétel s z á m b a .
D e m é g egyebet is o l v a s h a t u n k ki az O v i d i u s t a n ú s á g á b ó l . M i k o r ő oly szorosan á l l í t j a e g y m á s m e l l é A n t i m a c h u s L y d é j é t és P h i l e t a s B i t t i s é t , l e h e t e t l e n a r r a n e m g o n d o l n u n k , h o g y n a g y n a k k e l l e t t l e n n i a r o k o n s á g n a k e k é t költő k ö z ö t t . A n t i m a c h u s r ó l8) t u d j u k , h o g y n e m í r t s z u b j e k t í v t e r m é s z e t ű e l e g i á k a t , h a n e m a m a g a é r z e l m é t csak k ü l s ő k e r e t ü l h a s z n á l t a e r o t i k u s m y t h o s o k e l m o n d á s á r a s é p p e n ezzel l e t t az e r o t i k u s elbeszélés t u l a j d o n - k é p e n i m e g a l a p í t ó j a s az a l e x a n d r i n elegiaírók b u z g ó n u t á n z o t t m i n t a k é p e . E l j á r á s a az v o l t , h o g y k ö l t e m é n y e b e v e z e t é s é b e n el-
b Consol. Apoll, p. 106. B.
2) XIII. p. 596. F.
3) Élt a peloponnesusi h á b o r ú korában.
166
A RÓMAI E I j E G I A VISZONYA A GÖRÖGHÖZ. 19 siratta m e g h a l t feleségét s a z u t á n , hogy megvigasztalja m a g á t sze- r e n c s é t l e n s é g é b e n , hosszú elbeszélésekben sorolta fel a z o k n a k a m y t h i k u s hösöknek és h ő s n ő k n e k a p é l d á i t , a kik a s z e r e l e m b e n szerencsétlenül j á r t a k . H a m á r m o s t figyelemmel v a g y u n k a r r a a tekintélyre, melyet A n t i m a c h u s az alexandriai k o r b a n , m i n t az elegia elismert mestere, élvezett, s h a azt látjuk, hogy P h i l e t a s töredékei tele v a n n a k erotikus és egyéb fajta mythosok elbeszélé- sével, ellenben oly f r a g m e n t u m a egy sincs, a mely a s z e r e l m i é r z é s szubjektív kitörésének volna m i n ő s í t h e t ő , ebből m e g i n t csak az l e h e t a valószínű következtetés, hogy Philetas Bittishez való viszo- n y á t csak keretül h a s z n á l h a t t a szerelmes történetek elbeszéléséhez.
Y a n bizonyságunk a r r a is, h o g y a római költök, m i k o r Pbile- t a s t m i n t a szerelmi elegia m e s t e r é t tüntették fel, n e m lyrikus, h a n e m epikus t e r m é s z e t ű m ü v e i r e g o n d o l t a k . T é r j ü n k csak vissza P r o p e r t i u s n a k a r r a a m á r idézett helyére,1) a hol L y n c e u s n a k sze- relmi elegiák írását a j á n l j a s a k ö v e t e n d ő m i n t a k é p e k r ő l így nyi- latkozik :
Tu satius memorem Musis imitere Philetaru E t non inflati somnia Calliinachi.
F ö n n e b b m á r k i m u t a t t u k , hogy a második s o r b a n Callima- c h u s At/cta-jára czéloz a k ö l t ő ; az első sorban t e h á t b i z o n y á r a P h i - letas Bittisére, m i n t a m e s t e r n e k leghíresebb szerelmi elegiájára, a k a r t czélozni. E z t a verset a z o n b a n egészen a l e g ú j a b b időkig a memorem Musis kifejezésben r e j l ő nehézség miatt senki sem t u d t a m e g m a g y a r á z n i , m í g végre Rothstéin, P r o p e r t i u s l e g ú j a b b magya- rázója, a következő igen valószínű megfejtését a d t a a h e l y n e k : P r o p e r t i u s itt P h i l e t a s n a k oly m ü v é r e czéloz, a m e l y b e n az alexan- d r i n költök r e n d e s szokása szerint sajátságos keretbe foglalta bizo- nyos e r o t i k u s m y t h o s o k elbeszélését, a m e n n y i b e n azokat m i n t a Múzsáktól h a l l o t t a k a t és az ő emlékezetébe vésetteket a d t a elő.2) Ez a feltevés a n n á l tetszetősebb, m e r t az alexandrin költők általá-
') I I , 34, 31—32. vs.
a) V. ö. Die Elegien des S. Propertius, erklärt von M. Ilotlistein, Berlin, 1898, I . kötet, 300. 1.: «So werden auch bei P h i l e t a s in d e r Ein- leitung eines grösseren Gedichtes die Musen dem D i c h t e r den I n h a l t seines W e r k e s mitgeteilt und an i h n eine ähnliche A u f f o r d e r u n g gerichtet haben, wie Mars bei Ovid. East. I I I . 177: ,disce . . . quod petis et memori pectore dicta nota'».
181 2+
2 0 N É M E T H Y GÉZA.
b a n s z e r e t t é k az efféle k e r e t e s e l b e s z é l é s e k e t : l á t t u k , h o g y egészen h a s o n l ó fictióból i n d u l t ki C a l l i m a c h u s az A t / u a - b a n , A l e x a n d e r A e t o l u s p e d i g a m a g a e r o t i k u s t ö r t é n e t e i t A p o l l o i s t e n s z á j á b a a d t a . É n a m a g a m r é s z é r ő l c s a k m e g e r ő s í t h e t e m ezt a föltevést avval a g y a n í t á s o m m a l , h o g y m á r P h i l e t a s m e s t e r e , A n t i m a c h u s is, v a l ó s z í n ű l e g így j á r t el. V a n u g y a n i s a g ö r ö g a n t h o l o g i á b a n A s c l e p i a d e s n e k egy e p i g r a m m á j a , * ) m e l y A n t i m a c h u s L y d é j é t ígv d i c s ő í t i :
A ú á r ) x a i yho; e i f « x a i o ü v o p - a , ttZtv o ' &jzo K ó S o o u Ü E | x v o T £ p i i rataíov 8 t ' A v c í p . a ) ( o v .
T í { f ® P i ' p - ' íE l 0 E I T' S o ü x G c v s A é ^ a T O A ú í i i v , T o i j u v ' o v M o o a ö j v -f°®lJ-|JL:x x a i 'Avtijjloí^ou ;
Ezt a f e l t ű n ő k i f e j e z é s t : a Múzsák és Antimachus közös munkája, l e g k ö n n y e b b e n úgy m a g y a r á z h a t j u k m e g , h a felteszszúk, hogy a Lydc k ü l s ő k e r e t é ü l a k ö v e t k e z ő fictio s z o l g á l t : m i d ő n a költő elvesztett L y d é j é t siratta, m e g j e l e n t e k e l ő t t e a M ú z s á k és m e g - v i g a s z t a l t á k ő t hősök és h ő s n ő k b ű s s z e r e l m e i n e k elbeszélésével.
M i n d e n j e l a r r a m u t a t t e h á t , h o g y h a s o n l ó e l j á r á s t k e r e s s ü n k P h i l e t a s B i t t i s é b e n : a k ö l t ő k i i n d u l t B i t t i s i r á n t é r z e t t szerelmé- ből, m a g a s z t a l t a feleségének n ő i e r é n y e i t s e h h e z a M ú z s á k t ó l h a l l o t t s z e r e l m e s elbeszéléseket f ű z ö t t .
D e b á r m i l y e n is volt az a keret, a m e l y b e P h i l e t a s a m a g a m u n k á j á t f o g l a l t a , m i n t h o g y k i m u t a t t u k , h o g y E u p h o r i o n egyálta- l á b a n n e m í r t elegiákat, a t ö b b i a l e x a n d r i n e l e g i a k u s o k pedig, m i n t H e r m e s i a n a x , A l e x a n d e r Aetolus, P h a n o c l e s és C a l l i m a c h u s csak e p i k u s t e r m é s z e t ű e l e g i á k a t í r t a k , s m i n t h o g y kétségtelen az, hogy P h i l e t a s volt az egész a l e x a n d r i n elegiaírás a.pyjjfézric-e, a kinek a n y o m á n a t ö b b i e k h a l a d t a k , csakis a r r a az e r e d m é n y r e j u t h a t u n k , h o g y P h i l e t a s B i t t i s e lényegileg n e m l e h e t e t t m á s f o r m a , m i n t a k á r m e s t e r é n e k , A n t i m a c h u s n a k Lydéjc, a k á r személyes t a n í t v á n y á n a k , H e r m e s i a n a x n a k Leontiona, vagyis h o g y az ő dicső- ségét s e m a szerelmi érzés s z u b j e k t í v n y i l v á n í t á s á b a n , h a n e m az e r o t i k u s e l b e s z é l é s b e n kell k e r e s n ü n k . E b b e n a h i t ü n k b e n csak az i n g a t h a t n a m e g , h a a f r a g m e n t u m o k e l l e n ü n k v a l l a n á n a k , a miről a z o n b a n , a m i n t m á r e m l í t e t t ü k , szó s e m l e h e t .
H a t e h á t az eddigi f e j t e g e t é s e k u t á n f e l v e t j ü k a z t a k é r d é s t :
*) A n t h . Pal. IX. 63.
166
A RÓMAI E L E G I A VISZONYA A G Ö R Ö G H Ö Z . 21
hol van az alexandrinusoknál az a fajta elegia, melyet a római, lyrikus természetű elegiák írói, Gallus, Tihullus és l'ropertius mint kész műfajt átvehettek volna mestereiktől, bátran felelhetjük: sehol.
Az elegiának ez az ága nern görög, h a n e m r ó m a i t a l a j o n h a j t o t t ki.
* * *
Most m á r csak az v a n h á t r a , hogy megkísértsük röviden vázolni a szubjektív t e r m é s z e t ű erotikus elegia keletkezését a r ó m a i a k n á l .
Elegiát a római költők m i n d a d d i g alig írtak, m í g a görög poesis klasszikus korbeli r e m e k e i t u t á n o z t á k . F i g y e l m ü k a k k o r f o r d u l t e m ű f a j felé, m i k o r a Valerius Cato-féle iskola az a l e x a n d r i n költőket választotta k ö v e t e n d ő m i n t a k é p e k ü l , a mi a n n á l természe- t e s e b b n e k fog e l ő t t ü n k f e l t ű n n i , m e r t é p p e n az elegia volt az a l e x a n d r i n korban a költészet uralkodó m ű f a j a . E n n e k az iskolá- nak két tagja volt az, a ki az elegiát K ó m á b a n m e g h o n o s í t o t t a : C a t u l l u s és Calvus.*)
Catullus azon kezdte, hogy egyszerűen lefordította Callima- c h u s m á r említett r e m e k é t , a Berenike haját. De n e m elégedett m e g ezzel, h a n e m az elegiakus f o r m á t kezdte a saját szerelmi élmé- nyeinek és érzéseinek kifejezésére is felhasználni. Igaz u g y a n , hogy d i s t i c h o n o k b a n í r t szerelmes verseinek nagyobb része m é g n e m elegia, h a n e m erotikus e p i g r a m m a , olyan, a m i n ő t az a l e x a n d r i a i k o r b a n is számosat í r t a k ; m á s része p e d i g e két m ű f a j közt inga- dozik ; de mégis van két e r o t i k u s t a r t a l m ú verse, a m e l y h a t á r o - zottan elegiának m i n ő s í t h e t ő : az egyik a 68.. n e m kevesebb m i n t
160 sorra terjedő k ö l t e m é n y , melyben egy m e g nem n e v e z e t t férjes növel folytatott viszonyát í r j a le s a mely még a b b a n is meg- egyezik a későbbi elegiakusok, Gallus és P r o p e r t i u s m ű v e i v e l , hogy szubjektív érzelmeinek kifejezését hosszú mythologiai digressiókkal p á r o s í t j a ; a másik a 76. k ö l t e m é n y , m e l y b e n arra kéri az istene- ket, hogy szabadítsák m e g m é l t a t l a n tárgyra, Lesbiára p a z a r o l t
*) A kézikönyvek az elegia első művelői közé s z á m í t j á k az ataxi Terentius Varró-1 is, de m i n d e n alap nélkül, m e r t róla csak a n n y i t t u d u n k , h o g y szerelmes versekben ü n n e p e l t e L e u c a d i á j á t , azt azonban egy f o r r á s sem említi, hogy ezek a versek elegiák voltak. Lehettek azok olyan forma apró dalocskák is, m i n t Catullus Lesbiához intézett v e r s e i n e k leg- n a g y o b b része.
185
2 2 N É M E T H Y GÉZA.
szerencsétlen s z e r e l m é t ő l s a mely m i n d e n m y t h o l o g i a i vonatko- zástól m e n t , tisztán lyrikus t a r t a l m á v a l i n k á b b Tibullusra emlé- keztet. Kóla t e h á t azt m o n d h a t j u k , hogy a szubjektív természetű, szerelmes elegiát alig észrevehető á t m e n e t e k b e n az erotikus epi- g r a m m á b ó l fejlesztette ki.
Calvus, az a költő, a kit az a r a n y k o r i u t ó d o k b á t r a n állítot- tak C a t u l l u s mellé, jó b a r á t j á v a l körülbelül egyidejűleg a gyász- elegiát1) bővítette ki olyan i r á n y b a n , m i n t C a t u l l u s az epigram- m á t . 0 k o r á n e l h u n y t Quintiliáját siratta el, de olyan m ó d o n , hogy v i s s z a p i l l a n t á s t vetett e szerelmi viszony t ö r t é n e t é r e s merész őszinteséggel beszélte el közös erotikus élményeiket.2) L á t h a t j u k ebből, m e n n y i r e t ú l m e n t ő is a m ű f a j n a k az a l e x a n d r i n k o r b a n m e g s z a b o t t h a t á r á n .
C a t u l l u s és Calvus vállain e m e l k e d e t t fel a római elegia t u l a j d o n k é p e n i m e g a l a p í t ó j a , Cornelius Gallus, de ő m á r n e m csak úgy m e l l é k e s e n foglalkozott az erotikus e p i g r a m m a mellett az elegiával, m i n t Catullus, se n e m r a g a s z k o d o t t a gvászelegia keretéhez, m i n t Calvus, h a n e m négy könyvet í r t c s u p á n elegiákból és e g y ű j t e m é n y t egészen a n n a k a szerelmi v i s z o n y n a k szentelte, melyet a h í r e s Lycorisszal folytatott. Ez a Lycoris n é v csak álnév, melyet a költők szokása szerint ő a d o t t k e d v e s é n e k ; a leányt, m i n t V o l u m n i u s E u t r a p e l u s felszabadítottját, eredetileg V o l u m n i á n a k
') H o g y c s a k u g y a n elegiakus f o r m á t h a s z n á l t , a m i külömben az
;'7ux7j0Ei0v t e r m é s z e t e s f o r m á j a , m u t a t j á k a töredékek. V. ö. Catulli, Tibulli, Propertii c a r m i n a , ed. TAIC. Mueller, p. 86.
2) V. ö. P r o p . I I . 34, 89—90. vs.:
Haec e t i a m doeti confessa est p a g i n a Calvi, Cum caneret miser;e f u n e r a Quintilise,
ós Catull. c. 96. A kézikönyvek itt azt a hibát követik ol, hogy Quintiliát a Calvus feleségének n y i l v á n í t j á k csak azért, m e r t az előkelő genu Quin- tilia nevét viselte; p e d i g , hogy ez m e n n y i r e n e m elég ok ily feltevésre, azt nagyon c s a t t a n ó s példa bizonyítja. A Gallus h í r h e d t Lycorisát u g y a n i s valódi nevén V o l u m n i á n a k hívták — s ennél előkelőbb és tiszteletre mél- tóbb nevet r ó m a i nő n e m viselhetett — m e r t v a l a m i Volumniusnak volt a felszabadítottja (Cic. P h i l . I I . 24, 58.) s így r ó m a i szokás szerint a fel- szabadítás u t á n m e g k a p t a u r a nomen gentile-jét. E n t e h á t tekintettel arra, hogy Calvus k ö l t e m é n y e i n e k lasciv jellegét Ovidius (Trist. I I . 436.) egé- szen világosan kiemeli, h a j l a n d ó vagyok azt hinni, h o g y a Calvus Quin- tiliája is csak olyan Quintilia volt, a milyen V o l u m n i a a Gallus Lycorisa.
166
