ÉRTEKEZÉSEK
A
T Á R S A D A L M I T U D O M . K Ö R É B Ő L .
K IA D J A
A M AGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
W Y O L C Z A D I H K Ö T E T .
A IT. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S ZE R K E SZTI
I* E S T Y F R I G V E S
O SZT Á LY T ITK Á R .
fÓTITKÁU M K lH
BUDAPEST,
1 8 8 7 .Budapest, 1807. Az A t h é n i o u m r. tár*. könyvnyomdája.
T A R T A L O M .
I. szám, IX. »
III. »
I V . »
V . »
VI. »
V II. » V III. »
I X . »
X . »
Montesquieü elmélete. S c h v a r c z G y u l á-tól.
Feg\házi tanulmányok. I. Illavai fegyház. T ó t l i L ö- r i n c z-től.
A szerzői jogról szóló törvény. ( X V I . t.-cz.) A p á t li y I s t v á n-tól.
További adalék a görögök politikai irodalmának kritikai történetéhez. S c h v a r c z G - y u l á tól.
Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. H a j n i k I m r é-től.
Melyik görög állam közelítette meg a képviseleti rendszer alapgondolatát. S c h v a r c z G y ű l á-tól.
A népoktatás hazánkban 1869 — 1884. L á n g L a j o s-tól.
Emlékezések a nemzetközi börtönügyi congressusra Rómá
ban 1885. (nov. 16— 24.) T ó t h L ő r i n c z-től.
Gondolatszabadság és Ódon tömeguralom. S c h v a r c z G y ű l á-tól.
A két utóbbi évtized államformatani irodalmának kritikai méltatásához. S c h v a r c z G v u l á-tól.
ERTEKEZESEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
Kt a d j a a Ma g y a r Tu d o m á n y o s Ak a d é m i a.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZERK ESZTI
PESTY FRIGYES
O SZTÁ LYTITK ÁR .
V III. K Ö T E T . IV . S Z Á M .
TOVÁBBI ADALÉK
ii * ii ii
Á GÖRÖGÖK POLITIKAI IRODALMÁNAK
KRITITCAI TÖRTÉNETÉHEZ.
S C H V A B C Z ( Í Y Ü L A
L . T A G T Ó L .
(OLV. A II. OSZTÁLY ÜLÉSÉN 1885. NOV. 9.)
BUDAPEST, 188G.
V .
TOVÁBBI ADALÉK
KI! I TIK AI TÖRT ÉN ÉTÉ HEZ.
S C H V A R C Z G Y U L A
L . T A G TÓ L .
(OLY. A II. OSZTÁLY NOV. 9. ÜLÉSÉN 1885.)
B U D A P E S T . 1886.
A II. T. A KA DÉ M IA K Ö N Y V K IA D Ó -H IV A T A L A .
B u d a p e s t, 1886. A z A t h e n a e u r a , r tá r s . k ö n y v n y o m d á ja .
ejtett buyárlataim eredményeit — úgy látszik — éppen nem vették zokon hazánk határán túl sem egyes állam tudósok *).
Á m d e a philologok közöl némelyek ugyancsak erőteljes kife
jezést adtak kételkedésüknek. K ü lönösen a greifswaldi egye
tem érdem teljes tanára. Susemihl neheztelt m eg a miatt, hogy a politikai gondolkodásnak nyomait mertem fölfedezni oly tpua'./.ÓQ-ok müveinek töredékeiben, a kikre nem hivatkozik A ristoteles a m aga IhAttixá-jában 2).
T eljes mérvben m óltánylom az ő kegyeletét Stageira halhatatlan fiának nagysága irá n t; ha valaki oly nevezetes munkát végez évtizedeken át egy oly tekintélyű szerzőnek iro dalmi hagyatéka körül, m int a minőt ő v é g ez e tt3) A ristoteles IIoX'.T'.xá-ja szövegének k érd éséb en : akkor nagyon is érthető a felháborodása oly tudom ány-történelm i kezdeményezések fölött, a melyekre sem philologot, sem állam tudóst A ristoteles 1ío?j.- Ttxá-jának szövege bizonyára föl nem bátoríthat.
A z állam tudom ány érdekei azonban, az én m eggyőződé
sem szerint is, jóval fontosabbak, semhogy bárm ily tekintély kegyelete előtt is, el szabadna n ém ú ln iok : és így meg fogja en
gedni nekem a t. akadémia, ha nem hátrálok meg azon nehez
’ ) Eltekintve Scliaeffle stb. műveitől, csak a legújabb keletű ide
vágó kísérletekre utalok. (Bőv. másutt). »Hsl. ö. Mittheilungen a. d. H . Jjit.« Berlin : W . Fischer czikkét. »F. R .« a »Lit. Centralbl.« stb.
■) AVochenschrift für klassische Philologie. Unter Mitivirkung von Georg Andresen u. Hermáim Heller. Herausgegeben von W illielm Hirschfeldeí. Berlin. (Február 25. 1885).
8) Avistotelis Politicorum libri oeto cum vetusta translatione Gui- lelmi de Moerbeka. Reccnsuit Franciscus Susemihl. Lipsiae. Teubner 1872. — Tov. Erlarende Ausgabe stb. A philologok közöl Susemihl Né
metországon az Aristoteles-buvárok közt, azt mondhatni, Spengel halála óta, Bernays és Oneken mellett, elsőrangú helyet foglal el.
T Á R S . É R T E K , V I I I . K . 4, SZ. 1 *
4 SOHV.YROZ r,VUT, \.
telés elöl, a melyet az érdemteljes greifswaldi tanár m utat;
sőt inkább lépésről-lépésre igyekszem kimutatni az ő állás
pontjának tarthatatlanságát, — és midőn ezt teszem, folyta
tom egyúttal a P latón előtt (lelelt g ö rö g politikai gondolko
dókra vonatkozó búvárlataim további eredményeinek bemu
tatását ’ ).
•lőjünk mindenek előtt tisztába a modern állam tudo
mányi irodalom -történetnek idevágó m ónographiai leltárával.
V alóban, ezen leltár éppen nem foglal m agában még oly m onograpbiákat, a melyek csak távúlrul is igényt tarthatná
nak azon czímre, hogy kimerítők.
Kitekintve M ainak 2) és W achsm uthnak 3) hiányos név
jegyzékétől, azt lehet mondani, hogy dr. Henkel Herm aun kis munkája és H ildenbrand jo g - és állainbölcsészettörténelmi műve k é p e z ik 4) m ég m a is a törzsét azou szakirodalomnak, a mely a görögök politikai irodalm ával m int ilyennel tüzetesen foglalkozik. Sőt miután H ildenbrandnak a görögökre vonat
kozó szakaszai m ár egy jo g - és állambölcsészeti mű kereténél fogva is szükségkép csak bizonyos eszmei távlatból érinthetik a tulajdonképeni állam tudom ányi anyag m ozzanatait: el lehet mondanunk, hogy H enkel művében tetőzik ez időszerint még mindig a görögök politikai irodalm ának modern történ elm e5).
E zzel azonban ugyan csak kevés van mondva. H enkel kis m unkája úgy szólván csak első kísérlet, - - oly ph ilolog kí
sérlete, a ki derekasan otthonosan érzi m agát a philologiában.
>) L . »Sallustios államformái és a görögök politikai irodalma*
czímű akad. értekezésemet 1884.
-) Coll. Nov. Vatic. II., p. 584 és köv.
3) W aclismuth : Hell. Alterthumskunde I. Beilage 6.c.
4) Studien zűr Geschichte dér griechischen Lehre vöm Staat.. Leip- zig, Teubner 1872. A z első szakasz : Die politische Literatur dér Grie- chen« (megj. már előbb f. i.) mindössze 39 nyolczadrét oldalra rúg. — Hildenbrand : »Rechts- u. Staatspliilosophie - -ja gazdag leltárát nyújtja a régi görög politikai írók modern földolgozásának.
s) Paul Janet >;Histoire de la Science politique«-je, Róbert v. Mohi és Blakesley hasonczélú művei nem törekesznek ily jogezimre. Barthé- lemy Saint Hilaire híres előszava a »Politique d’Aristote«-hoz csak Pla
fonnal és ennek kortársaival kezdi, és csak nagy vonásokban szól a tárgyhoz.
de ;i ki különben közelebbről nem fogla lk ozott államtudományi kritikával. M ás felől ő maga bevallja, liogy nemcsak a rheto- rikába vágó politikai czímfi művek m é lta tá sá t*) hagyta ki a saját kis munkájának tervrajzából, azon indokból, mert P ollu x szerint pvjToptxvj tj aüírj xai iroXitixrj -) — de a bölcsészeti m ű
veknek tüzetesen politikát, u. m. állam form ákat stb. tárgyazó szakaszait is a).
Pedig, a ki m élyebben beletekint a görögök politikai irodalm ának n y o m a ib a : az be fogja vallani, bogy éppen a b öl
csészek, rhetorok és történetírók müveiben csírázott ki a g ö rö gök e politikai irodalma, sőt messzekiható eszméket lövelt ki a késő utókorra már oly időben, a midőn tüzetesen politikai czím alatt, csakis politikával foglalkozó önálló müveket a g ö rögök írni még vagy egyátalán nem, vagy csak nagy ritkán szoktak volt.
M ár ezen bevégzett tény éppen oly ú tjára kell, hogy te
relje a kutatásnak az állam tudom ányi irodalom történelmi fej
lődésének kritikusát, a m e ly re H enkel, saját vallom ása szerint, rálépni egyátalán nem érzett m agában sem m iféle hajlam ot.
V au azonban egy más körülm ény is, a mely arra ösztönözhet, hogy az állam tudom áuy irodalm ának történetírója oly helyekre is fordítsa figyelmét, a melyekre sem H enkel, sem egyéb reál- pliilologok nem szoktak gondolni akkor, midőn a g örög ök p o
litikai irodalm áról van szó.
H og y a hellenség szellemvilágának ránk szállott term é
kei és töredékei csak csekélyebb részét képezik, m ennyiségileg, azon irodalm i művek összeségének, a melyeket a helleu szel
lem H om eros korától le egész az antik világ k ialudtáig létre
hoz v a la 4) : ezt nem vonja kétségbe búvár, a ki valaha a g örö
gök irodalmi hagyatékával tüzetesen foglalkozott.
’ ) L. i. li. 1 ].
!) IV . 16.
3) U. o. 2. 1.
*) L . Bergk, Bernhardy, Müller & Donaldson müveit. A realistikai irodalmi agakra azonban mind a jeles irodalomtörténészek éppen nem 1'ektettek súlyt, a minek a következménye azután az az egyoldalú fölfo
gás, a m ely e tárgyban a német philologok nagyrészének látkörét is je l
lemzi : Hsl. ii. »The Failure of (xeological Attempts made by the Greeks<
(London, 1868,) czimű müvem jegyzeteit.
6 SHCVARCZ G Y U LA.
Á m d e némi con cret tájékoztatást a ránk nem szállott irodalm i müvek roppant nagy számáról és m eglehetőleg sok
oldalú változatosságáról csak az nyerhet, a ki közelebbről tu
domásul veszi a görögök gazdasági irodalm ának hagyatékát *).
A g örögök , a róm aiakhoz képest aránylag csak nagyon is sze
rény mérvben foglalkoztak földműveléssel. D e annál többet írtak — ugyancsak a rómaiakhoz képest — felőle. M ár Cice
rónak ") föltűnt, hogy hogyan jöh etett egy oly kietlen szikla
talaj szülötte mint kolophoni Nikaudros, a K risztu s előtti má
sodik század közepe táján arra a gondolatra, hogy tankölte
m ényt írjon rsoipftxá czímen a m ezőgazdaságról. V alóban, azon több mint kilenczven görög író közöl, a kik részint Tsiop- Yixci, részint fk p i fecor^iac, vagy IIspl Yeuipfixíjí, majd Oixovo-
|i!xá vagy Ilepl olxovo[i!xyj<; czímen többé-kevésbbé tüzetesen liozzászóllottak a m ezőgazdasághoz és ennek kellemeihez, m on
dom. ezen több mint kilenczven görög író közöl jelentékeny számmal mutathatók ki szerzők, a kiknek sem születési, sem tartózkodási helye, sem életkörülményeik nem utalnak a legtá- vulabbról sem arra, hogy alaposan megismerkedhettek volna a m ezőgazdasági g y a k o rla tta l: ámde azért mégis írtak m ajd tankölteményeket, m ajd prózábani értekezéseket a földm űve
lésről és a mezei gazdának különféle teendőiről. H o g y történ
hetett ez ? E rre egy nem szakember adja meg. nézetem szerint akaratlanúl is, a legtalálóbb feleletet. H a az ember egy g örög nek valam ely veteménymagot m utat — mond egy szellemdús író a modern G örögország fölötti munkájában a görög vi
déki ember, sőt a városi is, azonnal a leghosszadalm asabban kezdi megbeszélni e veteméuymagnak eredetét és valószínüle- ges történetét, - kifogyhatatlan bőbeszédűséggel fogja tár
gyalni mindazt, a mi e m aggal a külvilágban valamikép össze
fü gg : csak egy d ologról nem fog tüzetesen értek ezn i: a felől, hogy hogyan kell azt elvetni és elmunkálni, m iszerint a le
hető leg job b termést a d ja 3). E z körülbelül öröklött vonás, és
’ ) Bougier de la Bergerie csak érintette e kérdést a múlt század
ban (L. Acad. des Inscript. 1781— 1 79 0 ); de kimeritőleg az óta senki nem tárgyalta még e kérdést.
~) Cie. de Orat. I, 16.
3) Hasi. ö. Edmond A b o u t: »L a Gréce Modérne« 1867.
nagyban segít megfejteni azon kérdést, a melyet imént fölve
tettem. Legyen b á r h o g y ; annyi tagadhatatlan, hogy a görög gazdasági írók hagyatékából nevezetes tanulságot meríthetünk a görögök p olitikai irodalm ának terjedelm ére nézve. M egm on dom, hogy hogyan ?
K é t nagy munkában találunk némi ismertetést a görög gazdasági írók művei felől, és a mennyiben ezt nem, hát talá
lunk fölem lítve szerzői neveket, a melyekkel egyebütt sehol, de sehol nem találkozunk. A z egyik nagy munka a byzantiak rEWTtovixá-ja1) ; a másik M arcus T erentius V a r ró műve » D e R e R ustica.« V a rró művének epochája m eg a rsioitovixá epochája közt nem kevesebb fekszik, mint közel ezer esztendő. E zen nagy időköz magában foglalja a görög irodalom nak éppen azon kor
szakait, a melyekben szerzők és fejedelm i pártfogók érezvén az idők kietlenségét, kiválóan abba helyezték dicsőségöket, m i
szerint mentül nagyobb körültekintéssel igyekeztek a virágzás koráuak irodalm i hagyatékát kiaknázni és a legkülönfélébb alakban földolgozni. É s mégis mit találunk ? A z t, hogy azon több mint ötven g örög gazdasági író közül, a kiket V a rró tü
zetesen megnevez, részben idéz is, alig em lít egy-kettőt a l'a o -
"ov.xa, tehát éppen azon gyűjteményes munka, a m elyet V I.
Konstantin P orphyrogennetos ha nem Cassianus Bassussal, hát mással, de mindenesetre ezen uralkodó, a X . században tüzetesen a czélra szerkesztetett, hogy a régi gazdasági írók emlékezetét megmentse kortársai számára, sőt azok tanait gyakorlati czélokra értékesíthetővé tegye. Tót Íiaípópoií ttov xa-
XciIWV, 7C£pl TE -,'StOpT'-«= É7Ul|).sXcíaí tpUTÍÖV x «l aitopíjiíuv, xal sTspcov tcoXX&v ypTjoíjituv sípyjuáva, a ü X X s -a ; v . z sv, toutI tó p'.-
pXíov auvTÉ&E'.xa 2).
V a rró, a ki 30 évvel K r . e. érte el virágzásának tető
pontját, a következő g örög gazdasági ír ó k a t3) em líti: »Q ui graece scripserunt dispersim, alius de alia re, sunt plus quin-
■) A Needlnun által eszközölt kiadás óta alig történt valami neve
zetesebb recensió e mű szövegének érdekében ; legújabban egy egész kis mozgalom indult meg' Németországon az elmulasztottak helyrepótlá
sára. (L. m.)
2) rt v i - v / i x á Bevezetés. (Ed. Néedliam).
:l) Hsl. ö, »T h eF a ilu re of Geol. Attempts* czimíí művem 1 2H. !.
8 SC'HVARCZ GYULA.
quaginta. H i sunt, quos tu habere in consilio poteris, cum q iiicl consulere voles, H ieron Siculus et A ttalu s P hilom etor ; (le philosophis D em ocritus phvsicug, X e n o p h o a Socraticus, A ristoteles et Theophrastus Peripatetici, A rchytas pvthago- r e u s ; itein A m philoch u s Atheniensis, A u a xipolis Thasius, A p ollod oru s Lem nius, A ristophanes M allotes. A ntigon us Cv- maeus, A gath ocles Cliius, A pollon iu s Pergam enus, A ristandrus A theniensis, B accliius M ilesius, B ion Soleus, Chaeresteus et Chaereas Athenienses, D iodorus Prienaeus, D ión Colophonius, D iophanes Nicaeensis, E pigenes B hodius, E uagon Thasius.
E uphronii duó, uuus Atheniensis, altér A m phipolites. H ege- sias M aronites, M enandri duó, unus Prienaeus, altér H eracleo- t.es, N icesius M aronites, P yth ion K hodius.« M indezeknek szír letéshelyét is megnevezi V a r r ó ; ezekenkivűl említ másokat is, a kikről m egvallja, hogy nem tudja m ár ö sem, — tehát ő. a legtudósabb róm ai — B om an orum longe doctissimus — sem tudja már, hová valók, csak annyit tud róluk, hogy görögül ír
tak. E z e k : A n d rotion , A isch rion , Aristom enes, A thenagoras, K rates, Dadis. D ionysios, E uphiton, E uphorion, Eubolos, L y - simachos, M naseas, M enestratos, Pleutiphanes, Persis, T heo- philos. M indezek prózában írtak, V a rró szerint. Tanköltem é
nyeket írtak szerinte ugyané tárgyról H esiodos A sk ra ib ól és M enekrates E phesosból. Ezenkívül fölem líti carthagói M a g ó
nak azon pún nyelven írt könyveit, a melyeket uticai Cassius D ionysius adott lei görög fordításban 2 0 könyvben. V égü l föl
említi ezen könyvek epitom atorat B ithyniábóli Diophanest, a ki valószínűleg azonos azon nikaiai Diophanessel, a kiről fön - nebb már megemlékezett.
Colum ella, ki szintén »D e Re B u stica « írt és T iberius alatt született, csaknem szóról-szóra kiírja V a rró ezen írói névjegyzékét, csakis E picharm ost teszi h o z z á ; A th enaios pe
dig, Com m odus kortársa, daczára azon roppant irodalom törté
neti anyagnak, a mely fölött rendelkezik, említ, sőt idéz is ugyan görög gazdasági írókat, de olyakat, kik sem V arrónál, sem Colum ellánál nem találhatók, jó lleh e t egynémelyik az A thenaios J) által em lített georgikosok és oikonomikosok közöl
]) Athenaeus : Deipnosophistavum I — X I V , ed. Schweighüuser.
előbb élt ama k ét róm ai szerzőnél. A tben aios A isch ylid est említi, Antipho'nt. D oriou t, P hilippost, H egem on t és a két Quintilius testvért.
A rsüMtovixá-ban ott találjuk Sextus J u liu s A fricanust, V indanius Anatoliust, A psyrtost, A pu leiu st, A ra tost. A risto - telest. D am ogeront, D em okritost, alexandriai D idym ost. uticai Oassius Dionysiust, Florentinust, F ron ton t, H ieroklest, H ip - pokratest, (de nem D em okritos nagynevű kortársát, hanem egy állatorvost, a ki N agy K onstantin alatt élt), továbbá ifjabb .Tubát, L eontinost. larandai N estort, Oppianost. P seu do-O r- pheust (!), P am philost A lexandriából, Paxam ost az opsartvti- kost és baphikost, Pelagouiost, Philostratost, a Quintilius test
véreket, Sotiont, Tarentinost, (a ki azonbau nem volt tareuti születésű), Theom nestes lóorvost és P seudo-Zoroastrest.
M ért nem találju k még csak föl sem említve sem lem nosi A pollod orost, sem a túlnyom ó nagy többségét azon g örög gaz
dasági íróknak, a kiknek töredékeit vagy legalább emlékezetét V arró. C olum ella és A tb en a ios m egm entették? A v a g y mért nem találjuk a retoTtovtxá-ban egyéb g örög gazdasági írók tö
redékeit vagy legalább emlékezetét, — oly írókét, a kiknek már bölcsészi hírneve is figyelm et kell. hogy ébresztett legyen mindazok előtt, a kik a X . században a régibb g örög iroda
lom mal tüzetesen fog la lk o zta k ? P éldáú l D iogen es L aertios- b ó l tudjuk, hogy X en ok ra tes szintén írt a gazdaságról. V á jjo n mért nem találkozunk vele a tudom ánykedvelő byzanti auto- krator által oly nagy gonddal szerkesztett gyűjtem ényben ?
E gyszerű a felelet mind e kérdésekre.
A rswTtov»íá szerkesztője bizonyára rendelkezett m ind
azon görög szakírók müveivel, a kiknek müvei az ő korában még köztudomáson voltak. Törekvése is czéltudatosan oda irá
nyúit. hogy mentül több szaktekintélyre hivatkozhassék, kivált az ódon virágzás korából. Hisz még az ősidők ködébe is b e le
k a la n d o zik ; m ég a P seudo-O rpheusra is rátám aszkodik, nem különben a P se w lo -Z o ro a ste rre ! H a tehát nem b ir egyéb g a z dasági írók ból böngészgetni, mint a kiknek m űveiből éppen b ön gészget: nem lehet ennek egyéb oka, mint az, h ogy az A ristoteles, V a rró , Colum ella, A tb en a ios és D iogen es L aer- tios által idézett vagy említett görög gazdasági írók művei az
1 0 SCHVARCZ GYU LA.
ő idejében, a X . században m ár vagy egészen elenyésztek, vagy pedig nem voltíik szórványos rejtek helyeiken megközelíthetők, még a hatalmas autokrator közegei által sem.
U gyanez áll, sőt még nagyobb mérvekben, a görögök po
litikai irodalm ára nézve. A tudós világ csodálkozva veszi tu- dom ásúl V arrónak névjegyzékéből, hogy a földm űvelés terén ugyancsak szerény szerepre utalt görögök m ár az ódon száza
dokban ily nagy töm egű irodalom m al bírtak a föld m ű velésről;
ha véletlenül nem írja meg V a rró a maga »D e R e R u sticá «- já t: úgy nem írhatja meg az ő e részbeni lem ásolója, C olum ella sem az általa közölt névjegyzéket, és ez esetben az utókor nem is sejtette volna, hogy foglalkozott-e a görög világban le egész a bvzanti korszakig több mint összesen 7—8, vagy legfölebb 9— 1 0 g örög író a m ezőgazdasági irodalom m al. Szintigy va- vugyuuk a görög politikai írókkal. H a akadt volna az alexan
driai korszakban érkezése, és kedve valamely széles olvasott
ságú politikai írónak egybeállítani mindazon görög szerzők névjegyzékét, a kik a? állam ról ír t a k : úgy bizonyára hasonlít- hatlanúl nagyobb írói létszámot állíthatott volna egybe — m ár csak a fönm aradt töredékek után Ítélve is — mint a m i
nőt a gazdasági írókról egybeállított V a rró. N agy kár, hogy Theophrastosnak J) és phaleroni D em etriosnak 2) a müvei el
vesztek. E művekből nagybecsű belepillantást nyerhettünk volna a virágzás korának politikai irodalm ába.
A ristoteles IIoXiT'.zá-ját nagyon tökéletlen állapotban örökölte az utókor. N em én állítom először, már H ildenbrand
’ ) Nouojv -/.rjx'j. oTtnysIov xo Diog. Laert. V , 44 ; vójhov sTcnoiirjc i'. u.
0. — Ilsp't voiuov d . IIsp'i ~apavóijui>y 1). L. V , 47. — NojiofteTiuv y’ . D. L.
V , 45, IIoXitiximv cíhöy D. L. V , 45. IIoXtTtXíüv c D. L. V , 45, 50. — IIspl - f f i á p h ' f l i "oXixsíc<c D. L. V , 45. - ’EiriTojijj "rjc IIXctTomc tíoXitíÍcí; fi. J).
L . V , 43. IIoXi-ixoO fi' 1). L. V , 50. — IIsp'i pcíaiXöic!; é s Hsp'i Tupavvíooí V , 42, 45. ITpöc Káoavopov " s p i fioaikziaz T). L. V , 47. — ITstüi t m ú zÍv.z
>.i(uc. I). L. V . 42. IIoXiT'.xöy 7:p óc xo:j ; zKtpoüc o' I). L . V , 45. — IlpofSX/;-
\m~m a 1). L . V , 47. Ide leliet számítani vészben a X a p a x " 7jp s ;-t . Hsl. ö. Usener és Henkel ill. hh.
z) ílcp't vójunv. d I). L . V , 80. Ilsp't ~ ffi ’Ab’yjvyjoi vouoíhaíac e'. D. L.
v. 80. ITapt "gXitixojv. T -= p - f f i "oXiTsíaq ú D. L. V , 81. — Ilepi tojv ’Aíbjvvjai zoXiTSKtív u. o. IIsp’i OTj;j-Cí((oYÍ'zc. Hsl. ö. »Die Demokratie« czímű művem 1. kötetét, az 542 1. k.
is kénytelen beismerni, hogy A ristoteles e nevezetes m unkája nem nyerhette a mester simító, sőt befejező vonását szerzőjé
nek halála előtt. T heophrastos nem akarta a szöveget, az egyetlenegy őspéldányban föuuállott szöveget nagyszerű tanító
ján ak elhunyta után javítgató, hézagpótló, vagy éppen kiegé
szítő kezekkel érinteni. É s így nem csoda, ha N eleustől A p e l- likonig, azaz Sulláig ezen egyetlen őspéldány is a sokat emle
getett egérdús skepsisi pinczében porladozván. kétszáz évi tel
jes ignoráltatás után oly alakban kerülhetett csupán kevéssel C icero irodalm árkodásának akm éje előtt, a nyilvánosság elé, miszerint egyátalán nem örvendezhetnek az állam tudom ány történelmének kritikusai azon mindent agyonzúzó föltétien nagy tekintélyen, a m elyet A ristoteles IIoXiTtxá-ja ugyancsak még irodalom -történelm i szem pontból is gyakorolt.
M á r m aga e körülmény, hogy t. i. A ristoteles IhAitizcí-ja befejezetlen, helyesebben teljesen el nem készült munka, már maga e körülmény is nagyobb higgadtságra inthetné úgy H e n kelt mint Susemihlt. A zután A ristoteles nem dolgozhatott-e föl e művében is egyéb, jó v a l előtte élt szakíróktól kölcsönzött politikai anyagot, szintúgy, mint ahogy föld olgozott más szak
íróktól kölcsönzött anyagot, pl. csillagászati m unkájában a nélkül, hogy a szerzőt megnevezni jón ak látná ?
H ányszor b e s z é lő »n ém elyek «-ről az áropía-kban; vá j
jon az a töm éntelen nézet, vélelem és elmélet, a melyeknek czáfolgatásába belebocsátkozik, m egtalálta-e m ár m ind a m aga irodalom történeti eommentátorát, a ki az illető A ristoteles ál
tal meg nem nevezett szerzőnek tulajdonképeni kilétéről a fáty
lat már lelebbentette volna ? M erő tapogatózások ezek, a mo
dern kritika részéről; hisz még azt sem tudjuk, hogy kiket ért A ristoteles azok alatt, a kik állítólag a szakképzetteknek —
— akarták vindikálni az állam ban a legfőbb hatalom gyakorlását 1j. P edig ez csak érdekes egy kérdés lehetett m in
den idők tudományos gondolkodóira nézve. É s mégsem tudjuk m a sem, kikre czélzott e helyütt A ristoteles. Sokratesre-e ?
*) A list. Polit. III. Hsl. ö. »Demokratie« ez. müvem I. kötetének e fejezetét: Die Demokratie des Tisamenos.« L . alább.
12 SCHVARCZ GYULA.
A pythagoreusokra-e ? A v a g y egynémely eleatára, a kinek a nevét tán nem is ismerjük.
H og y történhetett ez ? A dolog igen egyszerű. M á r M on- tecatinusnak föltűnt, hogy mig P la tó politikai müveit m in
denki úgy szólván az ajkain hordozta századokon át a görög
római világban : addig m ély hallgatás födi A ristoteles TloXinxá- ját. »A ltu m et m irabile silentium est apud antiquitatem grae- cam et romanam de nova A ristotelis republica« *). — É s ez nagyon is érthető, t. akadémia. A ristoteles elhalt, m ielőtt a m aga IloXirtzá-ját teljesen elvégezhette, teljesen kidolgozhatta volna. Nem is lett az közrebocsátva halála után sem. hanem csak 2 0 0 év mnlva Snlla korában, azon egyetlen ős példány után. a melyet A p ellikon ék vonszoltak elő a hom ályból, m i
után 2 0 0 évig fetrengett ez azon — miként az ujabb kritika beismeri, sőt Oncken is megengedi — bizony nagyon is pené
szes és egérdús pinczében, Skepsisben.
E zen kétszáz év folyam ában hogy szólhatott volna hozzá a kritika pl. az irodalom történet szem pontjából ? Sem Timaios, sem M etrodoros, sem Philodem os, sem P olybios nem ismerték A ristoteles e szövegét. H o g y deríthették volna föl tehát annak a régi politikai görög írókra vonatkozó tévedéseit, mulasztá
sait, sőt esetleges ferdítgetéseit is ? C.'icero is alig ismerte még A ristoteles IPAiTizoi-ját. A D e F inibus Y . könyvében foglalt m egjegyzésével és az A d Quint. fratr. I I I . szakaszának ismert kifejezésével szembe állíthatók mindenesetre a D e L egibus I I I . könyvének és ugyancsak a D e Finibus idézett helyének oly kifejezései, a melyek alapján nagyon elhihetjük Heitznek, h ogy C icero tüzetesen, legalább A ristoteles Ilo’/.mxoí-jába, bele nem mélyedhetett. D e ha tette is volna, C icero — minden nagy tehetsége m ellett — sem volt az az író, a ki A ristoteles Ilo/a- T'.xá-jának irodalom történelm i gyengéit kim utathatta és az igazságot, az irodalom történeti igazságot vele szemben érvényre juttathatta volna. H isz éppen C icero volt az, a ki X enoph an es- nek tulajdonította a hold lakott voltáróli tant, holott az egy- átalán nem fér össze X enoph an es rendszerével, és nem is tőle, de határozottan X e n o k ratestől szivárgott át a róm ai irodalomba.
J) L. Oncken : Die Staatslelire (1. Aristoteles és H en k el: »Stu- clien.« L. in.
V alóban positiv nyom át annak, hogy az irodalom ban Aristoteles IPAt-Tizá-ját valaki nem — bírálgatta, de csak idézte is volna, — ennek positiv nyom át H eitztzel együtt m a
gam sem birom korábbi g örög vagy róm ai írónál fölfedezni, mint csakis a K r . után 2 0 0 évvel élt A ph rod isiasbeli A lex a n - drosnál. E kk or meg m ár a régi g örög politikusok közöl vajmi soknak feledésbe ment volt régen az emlékezete. B izony, ily k ö
rülmények között A ristoteles nem gátolhat m eg bennünket abban, hogy politikai irókúl ne ism erjünk föl oly g örög szer
zőket, a kiknek hiteles töredékei határozottan politikai g on dolkodásra vallanak, és a politikáról, m egbízható tanúságtételek szerint, ha nem is külön könyveket, de mindenesetre egész na
gyobb szakaszokat írtak is bölcsészeti m u n k á jok b a u : még ha A ristoteles nem is említi őket, m int p olitikai írókat, a maga íloXraxá-jában. K i tudja : nem tartalm az-e egyik vagy másik ámpía földolgozott anyagot oly (fuaizd;-ok m unkájából, a kik
nek a nevét A ristoteles ép oly kevéssé említi, mint a csilla
gászati m unkájában H iketasét és E k p h a n to sét? Ism erte ta
naikat, belátta azoknak, a föld m ozgásáról, illetőleg tengely
forgásáról szólló tannak nagyszerű h orderejét és m ég sem ta r
totta érdemesnek megnevezni őket az utókor e lő t t . Csak úgy írt felölök, hogy evwi, meg hogy -tvsc. Sőt tudom ánytalanságot követnének el. ha kritikánknak m ár itt szabnánk határt. H a A r i- stoxenos és Favorinus szerint P latón , még egy ily m agasztosan eredeti elme is, mint P latón, a maga »IIoXiTsía« czímű nagy művének igen nagy részét P rota gora stól vehette kölcsön, a nélkül, hogy ezt bevallaná, - ha Lucretius Carus a »R eru m N atura« czímű tanköltem ényének V . könyvében szóról-szóra kiírhatja vala T hukvdidesből az athenei pestis leírását a nél
kül, hogy Thukydides nevét még csak meg is em lítené J), és a nélkül, hogy ezért kortársai vagy bárki is a g ö rö g vagy római ránk szállott írók közöl ezt szemére vetette v o ln a : ugyan mért kellene lehetetlennek tartanunk, h ogy A ristoteles is sok oly
’ ) Thukydidesnél II. 48 — 54 : á \ l ' £?oítpvTj; ú'f.síc óvtok: -z p ü n o v [Jlev
“ fje y -' - a a lf^ upcc. xett Ttov ófofta^iiuv yu ' <pXó‘(0J5t(; eXcm.- P«v=. ■/.. X. — Lucretius Carus De rerum Natura V I, 1 1 4 3 : Principio oaput ineensum fervore gerebant, Est dujiliceis oculos suttusa luce ruben- teis etc.
1 4 SCHVARCZ GYU LA.
dolgot értékesíthetett a maga IloXitixá-jában. a mi szerzőileg tulajdonkóp nem is annyira az övé volt, mint inkák)) valam ely
A rch ela os-féle P latón előtti tpuaizdí-é ?
Szemben a görögök irodalm i hagyatékának ily arculatá
val, teljes mérvben föntartom tehát mind azt. a mit Sallustius g örög bölcsész Hcp;. zd3|iou y.w. íteiúv czímű művének méltatása alkalm ából a t. akadémia előtt m on d otta m ; bárm int neheztel
jen is az érdemdús greifswaldi tanár, m egállapított ténynek tekintem, hogy nemcsak H erakleitos és D em okritos számít
hatók a P latón előtti görög politikai gondolkodók közé, de A rch e la o s és valószínűleg klazomenaii A n a x a g ora s is. És most, megindúlva a kijelölt alapon, bátor leszek még két tpoa’.- Jíóc-nak politikai természetű irodalm i működésére hívni föl a t. akadémia figyelmét a P latón előtti korszakból. E két (puatzo;
kolophoni X en op h a n es J) és akragasi E m pedokles 2). X e n o - phanes szellemvilágát hom ály fedi már csak régisége miatt is
— a hatodik század első évtizedeiben esik születési éve. — Á m d e annyit fölism ertek mind a metaphysikusok. mind pedig a term észetbúvárlat történelmének modern művelői, hogy nagy
szerű búvár és korszakalkotó gondolkodó volt. E lég g é ismeri a jelenkor az ő ontologiai ta n a it; bám ulja a geologia történet
írója, hogy m inő határozottsággal vonta ő ki m ár a világrend korszakonkénti betemetkezésének és isméti megmegújulásának végzetterhes nagy tanát — a ^my.óa\).riv.z y.axd nvac; xspió8ou?-t az általa M elitében, Syrakusában és P arosban észlelt kövüle
tek és palaeontologiai lenyomatok természetéből. Á m d e vájjon hozzászóllott-e ő az állam kérdéséhez akár az ő Ilspl cpúosa>c- ában. akár egyéb szellemi termékeiben ? É n azt hiszem, igen.
Láttuk, hogy H erakleitos is nagyban hozzászóllott az állam hoz a term észetről írt művében ; ugyanezt tette Sallustios a későbbi időkben a V ilágegyetem ről czímzett művében. Igen, de ezek kötetlen beszédben írtak. Feleli némely kritikus. Ez
’) L . Fragm. Xenoph. ed. Karsten és Mullach.
2) Fragm. Emped. ed. Sturz és Mullach. Ez utóbbi a »Fragm. I'hi- los. Graecorum® Didot-féle kiadásában is. Hsl. ö. »The Failure of Geol.
Attempts- ez. művem IV . és V . fejezeteit ; valamint >-The palaeontolo- gical Theory of Empedocles tlie Acragantian philűsoplier« ez. müvemet (London 1862).
nem akadály. H á t L ucretius Garas nem versekben írta-e meg a maga »D e R erum N a tu ra « czímű nevezetes m unkáját és vajon nem görög, mintára készítette-e fény telt tanköltem ényét?
É s mégis nem terjeszkedett-e ki L ucretius e tankölteményében legalább némi részben a politikára is, a maga V . k ön yvében ?
»Quod si quis vera vitám ratione gubernet Divitiae grandes homini sunt, Vivere parce
Aequo animo ; neque enim est uuquam penuria parvi.
A t claros se homines voluere esse, atque potenteis.
Ut fundamento stabili fortuna maneret, E t x)lacidam possent opulenti degere vitám ;
Nequidquam : quoniam ad sununum succedere honorem Certantes, iter infestum fecere viai.
E t tamen e summo quasi fűimen deiicit ictos Xnvidia interdum contemtim in Tartara taeti'a : U t satius multo iám sit parere quietum, Quam regere imperio rés velle, et regna tenere.
Proinde, sive incassum defessi sanguine sudent Augustum per iter luctantes ambitionis : Invidia quoniam, ceu fulmine, summa vaporant Plerumque, et quae sunt aliis magis edita cunque : Quandoquidem sapiunt alieno ex őre, petuntque Kés ex auditis potius, quam sensibus ipsis :
Nec magis id nunc est, nec érit mox, quam fűit ante.
Ergo regibus occisis, subversa iacebat Pristina maiestas soliorum, et sceptra superba ; Et capitis summi praeclarum insigne oruentum Sub pedibus volgi magnum lugebat honorem : Nam cupide conculcatur nimis ante metutum.
Rés itaque ad summám faecem turbasque redibat.
Imperium sibi cum ac summatum quisque petebat.
Inde magistratum partim docuere creare,
•Juraque constituere, ut vellent legibus ú t i : Nam genus humánum, defessum vi colere aevum, Ex inimicitiis languebat; quo magis ipsum Sponte sua cecidit sub leges, arctaque iura.
Acrius ex ira qaod enim se quisque parabat Ulcisci, quam nunc concessum est legibus aequi s ; Hanc ob rém est homines pertaesum vi colere aevum : Unde metus maculat poenarum praemia vitae.
Circumretit enim vis atque iniuria quemque, Atque, unde exorta est, ad eum plerumque rev ertit;
Nec facile est placidam ac pacatam degere vitám, Qui violát factis communia í'oedera pacis.
I f i SCHVARCZ GYU LA.
Etsi i'allit enim divum genus liumanumque, Perpetuo taráén id főre clam diffidere debet Quippe ubi se multi per somnia saepe loquentes, A u t morbo delirantes procraxe ferantur E t celata diu in médium paccata dedisse.«
íg y énekel E pik uros felekezetének híve R óm ában. N em oly rendszeres politikai fejezet ez, mint a minőt Sallustios llípl zíÍ3|).ou-jában ta lá lu n k : ámde el van mondva itt is a társada
lom és az állam keletkezéséről, sőt az állam életet mozgató erőkről és tényezőkről is annyi, liogy az olvasó erőszakot ejtene a saját tudományos elfogulatlanságán, ha egyátalán föl nem akarná ismerni szerzőben ez ötletből a politikai gondolkodót.
Nem állítom én azt, hogy X enoph an es sokkal tüzeteseb
ben foglalk ozott volna az államélet elméletével, mint Lucretius.
Á m de, hogy X enophanesnek még csekély számú roncstöredé
kéből is sugároznak felénk oly reflexiók, a melyek czéltudatos politikai gondolkodóra v a lla n a k : ezt m egérteti velünk az ő E légiáinak következő, örökidőkre emlékezetes, mert m agát az akkori athenei állam - és népéletet is örökre m egbélyegző töre
déke A thenaiosnál.
'A tX £t (13V Ta.'/yxr[~’. TCOOtOV VIXYJV T'.C CtpOlTO 7] írevTafrXsúíUv, iv&a Atö<; xéjievoc;
z a p II Í 3 ! z o p offi e v 'O X u jn c íi; ] , e íx s ir a X a íc u v XGíi tcuxto3üv7)v a X fivo'sssnv syiov, EtX£ TÓ osivöt; asfrXoV 0 TCK^xpÓTOV U31V, á oT oíaiv x’ sír) xuSpóxepoc; irpo3opáv, xezt x£ itpocoptr]v <seív£p7)v sv á'Y0)3iv apoixo,
') Hogy Lucretius Carus e tankölteményében nem csak Epikuros eszméit hangoztatta, de már e tanköltemény szerkezetében is görög mintákat követ vala : ezt könnyű fölismerni a Parmenides, Empedokles és egyéb görög »IIs"i öÚseoks czimű és tárgyú tanköltemények töredé
keinek segélyével. Egyébként Teutfel (Rörn. Litgesch.) megérinti e kér
dést a legújabb szakirodalom idevágó mozzanatainak némi ráviszonyitá- sával. Kívánatos lenne azonban, ha a philologok tüzetesebb tanulmányra méltatnák e kérdést. Hisz ha annyi időt szentelhet egynémely philolog a Sophoklesnél és egyéb tragikusoknál előforduló distichonok stb. sta- tistikájának (nem csak statikájának) kibuvárolgatására : megérdemlene e kérdés is egy kis belemélyedést. Nem csak a politikai irodalom történe
tére derülne némi világ ily párhuzamok kritikai keresztülvitele által, de egyéb disciplinák történelmi mozzanataira is.
mi xev 3i-’ atrj 87)(jlo3Í(dv zteóvujv I x Tióí-io? za l Sojpov í o; xE ip jXtov sírj.
síxs xm Tincoisiv, Tau-d airavxa Xctyoi, oüx sójv agiot; (oazsp S.-fd>. p o ijirj? ycip ajiEÍviuv
avopiüv i^o' fecov ^u.Exsp7) ao(fíy;.
aXX' elzí; (íciXa xoűxo vo|uCexat, oüos oíxaiov Ttpoxpívsiv pióarjv -rijí Kfaftfjc sotpírjí- ouxs yáp ei üúxT/jí cqaíH c Xaoíat usxsÍ7), ouxe sí itsvxaBXEtv, oüxs itaXcnaij.03Úvr|v, O'JOS (1SV Et Xa’^ÚXTjXt TOOUJV, XO"Sp S3X1 1CpÓXl|10V p 'iíia rj;, ía a ’ cívopiüv Sp-f’ sv a-jffivi íreXsi, toüvexev av Syj (iSXXov sv süvoju^j r.6X'-C, sírj.
Sai/.póv o’ctv -i -oXe'. yoípaa -fsvotx’ etÜ —tí>
Et x ic aiftXsúcuv vizűi IltcsKO la p S/fto?.
oO ’fccp "taívEi xaűxa jiuyoüí tcóXigk; ■).
A thenaios E nripides révén ju tott hozzá X enoph an es e töredékéhez — xaöt’ eíXyjtsev ó Eüpreí5r|q ez xtöv toü KoXocptovíou iXc'fíítov Sevocpávou? — tehát azt is állítja, h ogy az elégiák czím ű költem ényből valók e nevezetes s o r o k ; m ert X e n o p h a nes állítólag ilyeket is írt, a Ilspi cpóaeax; keretén kívül.
Vessünk egy pillantást X enoph an es szellemi életének e töredékszerű termékére,
M it dali e sorokban X en o p h a n e s ?
F ö lj ajdúl a görög állam ok azon hagyom ányos, és egy
úttal iutézvényes szokása fölött, h ogy hasonlíthatlanúl többre becsülik a birokhősök, viadorok, versenyfutók, kocsiversenyzők és pankratiasták sikereit, mint a tudományt, a műveltséget, a g o n d o la to t; sőt hozzáteszi, h ogy dőre észjárás ennyire elébe tenni az emberek és lovak testi erejét, ügyességét az értelem fenségének, a búvárkodó szellem nagyszerűségének. D íszülés
sel, állami vendégséggel, köz-ellátással, fényes jutalm akkal tüntetik ki a testi erő b a jn o k a it: pedig nem nyer az effélék által az államélet a törvények uralm ában — \ulXko'> év süvoju-fl -ó/a c E'-Vj — és vajmi kevés öröm öt okoz az az állam polgár
ságnak, ha a dúsgazdag előkelők P isa m ellett a kocsiver
senyben győznek. N em lesznek ez által — úgy m ond — még
*) Hsl. ö. Roth. G-esch. d. Abendl. Philos. II. Xenophanes v. K o- lophon és Zeller : Phil. fi. Griech. valamint »Demokratie« ez. művem T.
kötetének »Die Demokratie des Kleisthenes« czímű fejezetével.
M . T . A K A D . T Á R S . É R T K K . V I I I . K . 4. S Z . O
1 8 SCHVARCZ GYU LA.
kövérebbek a szegényebb sorsú, állam polgárok háztartásai a
városban. .
H o g y megérthessük, hova czéloz X en op h an es e kifaka- dásával, ne feledjük, hogy X en op h an es a Peisistratidák m eg
hívására m egfordult A thenében i s ; még pedig oly időben, m i
dőn az eupatridaságnak dúsgazdag m aradványai a társadalom akkori lelkiszegénységét sikerteljesen ösztönözhették már a S olon szabadságát letiport, de különben rendkívül culturbarát és sok tekintetben nivelláló xopavví? megdöntésére. M aga S o lon sem hozott volt be állami oktatást A thenébe, és ha le is szállította ném ileg a testi erő bajnokainak állam i jutalom téte
leit : az a tanoda, a melyet az ő törvényhozása az athenei ál
lam ban gondjai alá vett-, a világért sem a szellem iskolája v o lt ; nem volt az még csak elemi tanfolyam sem, hanem csakis k i
zárólag a testgyakorlat iskolája, a fU|iváotov.
A P eisitratidák nagy súlyt fektettek a m ű veltségre;
tiszteletteljes előzékenységgel édesgették körükbe a szellem
világ nagyjait, a kiket az akkori athénei nép egyátalán nem b irt még — a saját maga hagyományosan egyoldalú nevelése folytán — m éltányolni. M ásfelől A ls ó -Itá lia görög gyarm atai
ban és Sikeliában több h elyü tt dívott az állami o k ta tá s; egyes tyrannok nem kevésbbé, mint egynémely szabadállam ok fényesen kitüntették, sőt részben el is kényeztették nem csak a költőket, de a nagy gondolkodókat is. Ily körülmények között X e n op h a nes agyában könnyen m egvillanhatott a párhuzam a keleti g örög államélet, különösen pedig a hagyományosságában dí
szelgő athénei népélet és a nyugati, abban az időben jóv a l m a
gasabb műveltségű gyarm at-állam ok, a hagyom áuynyal sok tekintetben m ár rég szakított alsó itáliai és sikeliai g örög élet között. H ozzájárúlt saját életsorsa is. 0 neki, a persák elől m enekült k olophoni iónnak ott kellett bolyongania N yugat virányain szintúgy, mint K elet-hegyvölgyes tájain évtizedeken át. K e le t-G ö rö g o ríz á g on nem b irt megélni még mint rhapsod sem : egyedül N yu gat m agasabb művelődési világa, Zankle, K atana, Syrakusa, E lea volt képes őt, e korszakalkotó, nagy búvárt és gondolkodót a fölszinen tartani. H o g y ne mondotta volna ki tehát ő a m aga politikai elméletét, politikai m eggyő
ződését még szemben a görögök hagyományosan kedvencz
nemzeti dőreségével i s : hisz saját átélt szenvedései szorították ki úgy szólván az ő lényéből e fohászt! Á m d e vett volna-e szemügyre oly mozzanatokat, mint a m inőkre útal, a görögök e hagyo
mányos dőreségével szemben, ha ő csak m erev metaphysikus,
— feokó^oc, mint nevezik az ódonságban, — m eg természetbu- várkodó költő lett volna kizárólag, nem pedig egyúttal politikai gondolkodó is ? A törvények uralma, az suvojjliy] nehezen ju tott volna akkor e fohász kapcsán eszébe. V a n egy m ásik töredéke is, ugyancsak A th e n a io s n á l: x)
’A tp p o o ú va í os jittB-ovxsi; ávuícpeXáat; x«p<z AuScüv otppa T U pK vvsírjí ip v y avsu a~u‘(sp íjc,
7 jt£ 0 í/.V s í i c q o p í j V T C H V « X o u p 'f S a < 5 0 p s ’ i '/ 'J '/ X Z Z OÜ JIS ÍO U Q í j í i S p " f j X l O l ó>c s x r e a y
a ü y a X É o i , y o Í T i j a i v d r r a X l.ó ( i£ V o i y ^ p '. d a a r c, a o x r j T o T c o 5 | ir jv y p í j i a o i o s u d ^ s v o t .
V alam int előbb idézett töredékében azt a nagy politikai gondolatot hirdeti vala, hogy többet ér az állam ra nézve m in
den testi ügyességnél és erőnél, m elyet a dúsgazdagok és elő
kelő származásúak a bírok-, ví-, futó- és kocsiversenyekben k i
fejthetnek, a szellemi műveltség, és hogy éppen ezért az állam i életben meg a népéletben nem a hagyom ányos testi erő d icső
ségének letéteményesei tűntetendők ki az állam rend által, ha
nem a szellemvilág kim agasló e lőh a rczo sa i: szintúgy politikai gondolatot bocsát világgá a dal szárnyain X en op h a n es ez utóbbi töredékében, m iudőn az ion tengerparti állam ok törté
nelméből vett példával igyekszik kimutatni, hogy mint dől
nek a szabadnépek fényelgő kéjm ám or folytán a szolgaság karjaiba.
A z eleabelieknek adott feleletét A ristoteles jegyezte föl a maga R hetorikájában. E felelet élénk megbeszélés tárgyát képezi a philologok értekezéseiben : csak nem azon oldalról, a mely bennünket érdekelh etn e.2)
M indent egybevetve, X en op h an es csak annyiban vehető politikai gondolkodónak, mint P indaros. V a jo n nem írtak-e újabb időben éppen a német reálphilologok egy egész kis iro-
‘) Atlieu. Deipnos. i. h.
■) L . Spengel A list. Rhet. és Blass Gesch. d. Beieds. I. ; 1. m.
20 SCHVARCZ GYU LA.
d a lm a ta felől össze, hogy miuő szerkezeti alapokon óh ajtja vala a thebai költő fölépíteni a legjobb állam eszményét ?
X en op h a n es is megérdem el ennyi figyelm et a politikai irodalom történetírója ré szé ről; és ugyanannyival inkább, m inthogy ő korszakalkotó, gondolkodó búvár, és a nagy hord
erejű eleai iskola alapítója volt.
E z a legkevesebb, a m it róla az államtudomány történet
írójának elmondani k e ll: m ert nagyon valószínű, hogy ha b il
liók a műveit a maguk egészében és nem csak azok csekély töredékében, aligha rá nem akadnánk X enoph an es szellem vi
lágában azon motívumokra, a melyek tanítványát, E m pedoklest politikai irodalm árságra és egyúttal gyakorlati alkotm ányo
zásra ösztönzik vala.
E m pedokles, A k ra g a s e tragikai sorsú, nagy gondolko
d ó ja és term észetbúvára m ár jó v a l több nyom ot hagyott hátra, m int politikai gondolkodó — nem ugyan tankölteményeiben, mint inkább tanítványaiban — közvetlenül leontini Grorgias- ban és közvetve Lykophronban, meg A lkidam asban. H ierony- mos határozottan állítja felőle D iogenes Laertiosnál, hogy p olitikáról is í r t: K a ík iX o u Sé cpvjat y.a\ T p cq ij)B ía v a a t ó v fo cit{ja : xa\
icoXttixá. E u d ok ia ugyanezt mondja. Suidas pedig m egjegyzi, hogy nagyon sokféléről írt. É s ez igen természetes. E m pedo
kles hatalm as befolyást gyak orolt A kra ga s államéletére. N ép szerűséggel párosúlt tekintélye oly nagy volt, hogy szülővárosa fölajánlotta neki a tyra n n ist: de ő azt nem fogadta el. N em m ég a királyi trónt sem. V á jjo n honnét eredt e rendkívüli népszerűsége ?
B izon yára nem egyedül azon jótékonyságából, melyet a társaséletben gyakorol vala. D úsgazdag ember volt, a ki nem csak a csoda-orvos szerepére vágyott, de véghetetlen sok jó t tett a szegény sorsú családokkal Akragasban. E zért egyébként még nehezen ajánlották volna föl neki a legfőbb hatalmat. N a gy
szerű művet hajtott végre Selinusban is. Itt a m ocsaras vidék évek óta szenvedett már a kigőzölgés dögleletes lehétől. T ö m érdek ember halt e l ; az asszonyok pedig nem tudtak szülni.
E m pedokles két kisebb folyóvizet vezetett e m ocsáron keresz
tül ; ez m egtisztította a levegőt, s ennek folytán megszűnt a betegség is. Ügy áldoztak erre a Selinusbeliek Empedoklesnek,
mint valam ely istennek. Igen , de ezek a Selinusbelíek voltak.
V a jo n mi áltad csatolta liát m agához oly nagy mérvben az akra- gasi nép politikai raga szk od á sá t?
E rre is adnak feleletet forrásaink. E m pedoklesnek m ár az atyja is, M eton, nagyon népszerű dem okrat irányú állam férfiú volt; még inkább az volt azonban ő saját maga. A k ra g a s- ban ekkor egy 1 0 0 0 főből álló nagy tanács, a választott és ugyan 3 évre az összes állam polgárok által választott előkelők és gazdagok tanácsa gyakorolta a legfőbb h a ta lm a t*). A szü
letésnek és nagy vagyonnak uralm át nem más döntötte meg, m int Em pedokles. F ölhasználta az alkalmat, m elyet neki a nép barátjának két előkelő akragasi állam polgárnak titkos üzelmei szolgá lta ttak ; kivégeztette az oligarchikus öszeesküvőket és elfojtván a tyrannis fölállítására irányuló m ozgalm at is, helyre
állította a népuralm at, a demokratiát, a születésre és vagyon- fokra nem tekintő állam polgári egyenjogúság alapján.
D e hogy E m pedokles nem m int egyszerű napipolitikus pártember, hanem mint kom olyan belem élyedő politikai gon dolkodó vállalkozott hazájában ily alkotm ánybuktató és új alapon alkotm áuyozó állam férfiú szerepére, kiderül ez azon. be- végzett tényből is, hogy A ristoteles tanúságtétele szerint
~ é y y r rt vagyis könyvet írt a politikai és törvénykezési ékesszó
lás tudományának, helyesebben művészetének szabályairól és műfogásairól.
E zek után, azt hiszem, nincs okunk kétségbevonui azt, a m it H ieronym os és E udokia állítanak, hogy E m pedokles iro
dalmi működése kiterjedt a politikára is.
Elvesztek ide vonatkozó elm etermékei az utolsó sorig.
Á m d e ott van az ő hatása L y k oph ron és A lk idam as töredé
keiben.
K özepette oly időnek, a m elyben az athénei kom odia a legféktelenebb maró gúnynyal üldözött még minden állam fér
fit, pártkülönbség nélkül m inden államférfit és hadvezért, a ki csak a nép bizalm ából a m aga tehetségét az állam javára — ősök családfája nélk ü l— érvényesíteni merészeli vala; közepette
') L. Mullach : a Fragm. Philos. Graec. I. kötetében. Hsl. ö. Holm : Gesch. Siciliens I. 263 — 266, köv.
22 SriIVAROZ GYULA.
oly időnek, a melyben A tlienében született bölcsészek még nem csak bog y nem gondoltak a rabszolgaság eltörlésére a gyakorlat
ban, de — miként P la tón — még azon lehető legjob b állam esz
ményképét is, a m elyről írtak, teletömték rabszolgákkal és k asztokkal: közepette, m ondom , egy ily vérgőgös időnek, hirde- ték fennen G orgias ama tanítványai — L yk opk ron és A lk id a- mas — az ősök családfájára alapított dicsőségnek léha, üres voltát és az emberek teljes egyenlőségét. E uripidestől m ár nem hangzottak a rabszolgák iránt is kíméletességre, sőt érdemeik iránt őszinte elismerésre intő fölvilágosultság szózatai az athé
nei színpadon. M enandros sem jö tt még el, sem Philem on, hogy az új kom odiában folytassák az emberszeretet azon tan
folyam át, a melyet E uripides már P erikies korában megkez
dett. E helyett az oly Eupolis-féle kom ikusok uralkodtak az athenei színpad fölött, a kik minden piszkot rászórtak a nem előkelő származású politikai szereplőkre, sőt a maguk naivságá- ban egyenesen ki is m ondatják vala az athenei demokratia, hogy, úgy mondjam, hivatalos színpadján, a karral, miszerint nem az a fő, hogy oly hadvezérei legyenek az államnak, a kik győzni tudjanak a haza ellenségei fölött, de hogy olyan diadal
mas hadvezérei legyenek az athenei népnek, a kik i/ . |j.sfáXwv dy.ur> — nagy házakból, előkelő, régi nagy családokból szár
maznak 1).
Szemben a hagyom ányos vérgőgnek ilyetén színpadilag m egdicsőülő kába türelm etlenségével azután természetesen nagyon is különösen hangozhatott A thenében - minden par- venu dem agóg daczára is, — hogy L ykoph ron xsvdv tt-uek ne
vezi az E'jyevda-t. — xevov xt éxsívoi; yltj ávt'.irapapáX-
\iuv étspot; GqaS-oíi; aüirjv, sufsveíac |jlÉv oov tpvjaiv ci^avsc t i xdW oc, év /vófw 31 xó asj-tvov, (o- itpö? Sd^av oóaav xyjv aípeaiv auxíji;, zatcí ci'áXrjiktav oúfrsv S'.acpspovxac xoös cqsvvsíq xcuv sü^s-
vcov. A ristotelesn ek Ilspi su^sveía? czímű töredékében találjuk m egörökítve Lykophronnak, ha nem is szavait tán, de minden
esetre az elméletét. A nem nemesek — a^evvei? — semmikép
J) L . bővebben e kérdésről »I)ie Demokratie« ez. m. I. kötetének
»Die Demokratie des Epliialtes« czímű fejzetét. Hsl. ö. Gilbertnek
»Beitraege z. i. Gesch. A thén.« ez. művével.
sem különböznek a nemesektől süfevtov. — Id e fut ki L y - kopbron elm életének értelme. L éh a, üres, vak lárm a az egész, a mit az söysvsía dicsőítésére mondanak. í g y L yk oph ron 1).
A lkidam as pedig (az aiol E la iá b ó l) arra tanította úgy hallgatóit, mint olvasóit, hogy sXsu&épou; -civtag ó Ö-sdc, oüBsva SoüXov vj cpúat<- itsxoívjxev. M inden em bert szabaddá tett az istenség; a természet egy em bert sem alkotott rabszolgává.
N em kevésbbé merész egy tan v olt ez, abban az időben, t.
A kadém ia! Nem kevésbbé merész, mint a L ykophroné. G yökeres reform on akarta átvezetni az örök lött állam rendet ezen elm é
let előbajnoka bizonyára, vagy legalább is azt hitte, hogy csak akkor fejezi ki a társadalm i igazságot, ha hadat izén ezen el
mélet hirdetése által a tanszéken, m eg az irodalom ban az egész öröklött társadalomnak. D e hát m aguk jöttek -e rá, mint fölfe
dezők e nagy gondolatra G org ia s e tanítványai, avagy ha más
tól kölcsönözték, ugyan ki volt hát a tanítómesterük a m o
dern dem okratia e világot átalakító alapeszm éjének előkészí
tésében ?
B árh ogy ütött is ki az ódon szellem világnak ránk szállott h a g y a té k a : mind L ykophronnak, mind A lk id am asn ak nagyobb hírneve lett volna ezen ránk szállott hagyatékban is, ha ők ma
guk lettek volna e tanok első m egalapítói. Ok csak irodalm i terjesztői voltak e tan ok n ak ; ezek eredete azoknál keresendő, a kiktől az ő m esterök nyerte oktatását. V a g y tán m ég ennél is fölebb. H o g y G orgias a nagyszerű sophista és rhetor uem lehetett e tan kezdem ényezője: ez kiderül P latón »G o r g ia s «- ából. M indent szemére vet P la tón a leontinoibeli nagy sophis- tának, a mit csak ellene fö lh ozh a t; valóságos A rchiloch osává válik, miként ez m ondja eme fénytelt párbeszédben, neki. D e hogy G orgias az eüfeveía ellen kikelt volna, mint állam rendi tényező s mint társadalmi mozzanat ellen, vagy hogy a rab
szolgaság jogosulatlanságát hirdette volna a m aga tanítványai
nak ■. ennek nyoma sincs P la tón rop^íac-ában. D e nem is való
színű, hogy G orgias ily tanokat hirdetett volna. H isz ő volt az első sophista, a ki tandíjat, még pedig 1 0 0 m inányi tandíjat
J) Stob. Ecl. és Arist, töred. zzpi eü'(cvzíc/.c, a Fragm. Histor. Graec.
I-ban ed. Carl. Müller. Oncken nem mélyed bele ebbe a kérdésbe.
24 SCHVARCZ GYU LA.
szedett h allgatóitól és hogy ezt tehesse, kizárólag a gazdag
előkelőség köreiben forgolódott. É s ha akadt is neki olyan h ir
telen m eggazdagodott, különben homályos eredetű hallgatója, m int a kiket A ristophanes ostoroz : az E&yevda-nak ama L yko- phronféle bírálata korántsem lett volna az athenei népfölfogás és erkölcsökhöz képest valami csábszer még az ily homályos származású plutokratára nézve sem G orgias érdekében : mert A thenében a parveuuk, miként A ischines és mások példájából láttuk, még évtizedekkel G orgias föllépte után sem azzal véde
keztek, hogy hát ők csak az egyéni tulajdonokra fektetnek ki
zárólag súlyt, nem pedig a családfára is, hanem azzal szokták a vérgőgös m egtám adást visszaverni, hogy — ősöket füllentet
tek maguknak, oly ősüket, a kik nem léteztek. Iphikrates pe
dig, a czipész dicső fija, nem azzal vélt magának elégtételt sze
rezhetni, hogy az ő érdemei, m int mi mondanók, a népből va
lók : de azzal, hogy m ajd ő alapít m ost egy családfát, (a mely vetekedni fog a történelm ileg fénylő családfákkal). A zután hogy is beszélt volna ő az athenei gazdagok körében a rabszol
gaság jogosulatlanságáról >) ? N o hiszen m ajd adtak volna neki K alliasnak, H ippon ikos fijának asztaltársai, meg a Phaiax- féle u racsok !
T öb b et tudnánk, mint a m ennyit tudunk Parm enides itepl tsúasco; czímű művének és egyéb iratainak teljes tartal
máról, ha X enok ratesnek n é p i t ü j v IlapjisvíSou könyve, továbbá Theophrastosnak és rhodosi Eudem osnak müvei el nem vesz
tek volna. íg y azonban csak azt vehetjük bizonyosra, miszerint Parm enides nem kevésbbé foglalkozott politikával, mint eleai Zenon. Oly kritikai m űgonddal dolgozó búvár mondja, mint Strabon. hogy E lea kitűnő törvényeket nyert Parm enidestől szintúgy, mint Zenontól. A z eleai állam polgárok évről-évre esküt tettek Parm enides törvényeire. M ásfelől eleai Z enon annyira belem erült hazájának államéletébe, hogy még össze is esküdt a tupavvíc ellen. Elfogatván, elharapta a saját nyel
vét, csakhogy meg ne nevezze az összeesküvés részeseit; ször-
!) Hsl. ö. Blass. i. h.
2) Strabon V . 252 : oo/.s! oi lioi zai n i sxe{vou; xai zpóxspov süva- ar(í)7jvc<t. — Speusippos Diog. Laert. I X . 23 ; Plutarch. adv. Colot p.
1126. Hsl. ö. Zeller, id. la.
