STATlSZTleAli lRODALMl Fl—GY—ELÓ
modellben nem lineáris összefüggések is kife- jezésre jutnak, logiineáris formában. A ta- nulmány azonban nem annyira a modellt kí- vánja bemutatni, hiszen erre korábban már több alkalommal sor került, hanem inkább a modellel végzett előrejelzési és szimulá—
ciós vizsgálatokat. A modell az idők folya—
mán bizonyos módosításokon ment keresztül;
jelenlegi alakjában mintegy 50 sztochasz- ti'kus egyenletet és kb. 70 endogén válto-
zót foglal magában.
A modell egyenletei, tartalmuknak meg- felelően, blokkokba sorolhatók. 14 ilyen blokkot különböztetnek meg a szerzők. Ezek közül az első 8 blok—król azt állítják, hogy modelljük'nek ez az alrendszere tipikusan .,multipli—kátor—akcelerátor"-—modell. A 8 blokk közül 5 a végső kereslet tényezőinek megha- tározásával foglalkoz—ik, mig a fennmaradó 3 termelési és jövedelmi összefüggéseket spe—
citikál. A modell 9—11. blokkja a munkaerő- , vel és a foglalkoztatottsóggal. valamint a bér- alakulással foglalkozik, míg a 12—14. blokk az árak, a készlpénzkészlet, valamint a kapa- citáskilhasználós kérdéseinek vizsgálatára
szolgál.
A végső kereslet blokvkiaiban a lakosság fo- gyasztásának (nem tartós fogyasztási javaik, szolgáltat—ások. tartós fogyasztási javak fo- gyasztása és gépkocsivásárl—ás), a termelő be—
ruházásoknak (álló- és forgóeszközök, kész- letek), a kormányzati kiadásoknak (áruk és szolgáltatások), a laxkásépitésueknek és a külkereskedelmi összetüggéseknek a vizsgá—
latáera kerül sor. Különösen ki kell emelni azt, hogy a modell nagy szerepet szán a vizsgált i—elenségek körén belül a lakásépité- se'kkel kapcsolatos jelenségek vizsgálatának.
Ezen belül mind a lakbérek, a lakásállo- mány, a lalkósűrűség, mind a megkezdett építkezések, valamint az építkezési kiadások különböző összefüggéseinek a vizsgálatára sor kerül. Az összefüggések száma különösen a jövedelmek, az adók és a transzferek, va- lamint a ka'pacitásklhosználás blokkiálban jelentős. A kapacitáskihasz—nálós nemcsak az állóeszközök kihasznál—ását, hanem a munskaerőaloglalkoztatottság fokát is jelenti.
A tanulmány második fejezetében (,,A modell szerkezete") részletesebben bemutat- ják a szerzők az egyes egyenletek specifiká—
cióiával kapcsolatos elgondolásai'ka—t. Ezek—
nek nagy része a termelési függvénnyel. a k-aipacitáskilh—asználás mutatójával, a tel-les, illetve részleges toglalkoztatottsóggal kap- csolatos fel—tételeze'seklkel függ össze.
A tanulmány harmadik fejezete az ex post előrejelzés eredményeivel loglalkoziik. A ma—
dell adatbázisa egymástól eléggé eltérő gaz—
dasá—gi időszakokat log át, így az 1930-es évek nagy világgazdasági válságát, a ko- reai és a vietnami háború éveit, különböző konjunktúracikl'usok időszaakaiit. Ennek ellené-
757
re úgy tűnik, hogy 'a bruttó nemzeti termék alakulását a minta-időszakon belül a modell 2,1 százalékos pontossággal, az 1967—1972 közötti időszakban 2.0 százalék—os pontosság- gal adta vissza,. Legkevésbé volt sikeres a kamatláb. az egyes pénzügyi változók és a nyereség változóinak előrejelzése. amiben az intilációs hatásoknak jut döntő szerep, de ked- vezőtlenül alakult a lorgókészletek előrejel-
zése is. ,
Az anyag jelentős részét a modellel vég- zett gazdaságpolitika szimulációs kisérletek bemutatása teszi ki. A modell sipeciiliikáció- iából tolyáan ezek a gazdaságpolitika esz—
közölk döntő többségükben állami költség- vetési és adópolitikai intézkedés-ek, ennél lé- nyegesen kisebb arányban bank- és hitel- politikai intézkedések hatását tükrözik. Az előbbiek a toglalkoztatottságon, a kormány- zati kiadásokon, adóügyi és társadalom—biz- tosítási vál'tozőkon keresztül fejezhetők ki.
A tanulmányban nem kerül sor a szimulációs kisérletek eredményeinek tel'ies körű bemu- tatására. Mindössze a 12 leglényegesebbnek itélt változóra gyakorolt multi-olikáto-rhatáso- kat lmluto'ciá'k be a szerzők. A kormányzati lici- adósok növelése a legtontosabb gazdasági változókra lényegesen nagyobb élénlkitő ha—
tást gyakorol. mint az adópolitika változta- tás—a; az utóbbinak a lhatása az előbbinek iáiormán csak a telét teszi ki. A foglalkoz- tatottsáa növelése érdekében mindkét intéz- kedés tel—használható hosszabb időn belül is:
míg a bank- és hitelpolitikai intézkedések hatása 2—3 éven belül már elenyészik. En- nek okát nem utolsósorban abban látiók a szerzők, hogy csupán ezek önmagukban nem elegendők a termelő rendeltetésű álló—
eszközök pótlásának, illetve nagyvolumenű űiabb beruházásoknak az ösztönzésére. A szimulációs kisérletek eredime'nvei egyébként több más modell hasonló értelmű vizsgálati erídményeit is nem egy esetben alátámaszt-
ia
(lsm. : Nyáry Zsigmond)
NESZTEROV. L:
A NEMZET! VAGYON TÁRSADALM! VETULETE (Szocial'nüe aszoektü nacional'nogo bogatsztva.) -— Vesztnik Sztatisztíki. 1975. 12. sz. 33—41. p.
Az utóbbi években nagymértékben megnőtt az érdeklődés la nemzeti vagyon mutatói iránt. Több mint 70 ország közölt becslést legfőbb elemeiről. Ezért mind a KGST Sla—
tisztilkai Állandó Bizottsága, mind az ENSZ Statisztikai Bizottsága alánlást dolgozott ki a nemzeti vagyon mutatói nemzetközi össze- hasonlithatóságána'k fokozásához. Az eddig oublikált anyagdk a nemzeti vagyon—nacik tő—
leg csak a tárgy szerinti vizsgálatát helyez-
758 STATISZTrtKAl lRODALMl FlGY—ELÖ
ték előtér—be. A szerző viszont e tanulmány- ban a számítások és összehasonlításo'k tár- sada lmi vetületével foglalkozik.
A polgári közgazdászok a nemzeti vagyon társadalmi formáját a tulajdon jogi tormá- jából vezetik le. ami elmossa a valóságos társadalmi—gazdasági viszonyokat. Ez lmin- denekelőtt abban jut kifejezésre. hogy egy csoportba veszik a ikizsákmőnyolásból szer—
zett magántulajdont a mu—nikajöved—elzmelkrből szerzett személyi tulajdonnal. Emellett alkal- mazzák a társadalmi tulajdon togolmát is, de ebbe egyaránt besorolják az államma—
nopolista magántulajdont. a nem termelő szfé'na eszközeit és a valóban társadalmi tulajdont. Minthogy a nemzeti vagyon tárgy—i összetétele mellett annak társadalmi struk—
túráját is szükséges összehasonlítani a kü- lön—böző országok és a különböző társadalmi rendszerek között. a nemzetközi összehason- lításoktban a társadalom anyagi teltételeinek újratermelése't kifejező mutatókat lkellene al- lkalmazni.
A szocialista országok statisztikai rendsze- re elsődleges szerepet tulajdonít a társadal- mi ismén/ek szerinti csaportositásna'k. A KGST Statisztika—i Állandó Bizottsága a nemzeti va- gyon oszt-ályozásában a következő tulajdon- formák megrkülönrböztetését irányozza elő: ál—
lami, szövetkezeti, személyi és magántulajdon.
A szerző ezt a csoportositást tekinti alkal—
masnak a nemzeti vagyon társadalmi struk—
túrájának nemzetközi összehasonlitásám. Ma- gyarország példáján mutatja be. hogy a KGST idevágó ajánlásait a gyakorlatban már alkalmazzák. Magyarországon 1973 elején a nemzeti vagyon több mint 80 százaléka tár—
sadalmi tulajdonban volt. A közölt tábla a nemzeti vagyon tőbb elemeire külön—külön bemutatja a tulajdonformák közötti megosz- lást.
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága (: tulajdo- nosok következő öt csoportját ajánlja meg- különböztetni: magánvállalatok. kormányzati szervek, nem profitra dolgozó intézmények.
háztartások és magánszemélyek, külföldiek.
Az első három és az utolsó csoport (külön- böző tormáju—k ellenére a tőkés tulajdon ösz- szességét tükrözi, míg a negyedik csoport lé—
nyegében a dolgozóik személyi tulajdonát te- jezi ik—i. igaz, hogy a háztartások tulajdoná- ban levő vagyon egy bizonyos részét a tőké—
sek birtokolják, s így az lkizsáik'mányolásból származik, de ennek elkülönítése gyakorlati—
lag nem lehetséges.
A tőkés országok többsége a nemzeti va—
gyon osztályozósában az ENSZ ajánlásait—kö- veti, így mód nyílik a nemzeti vagyonnak tő- kés és személyi tulajdonra való megosztásá—
ra,
Ezek után a szerző az Egyesült Államok, Nagy—Britannia és Norvégia nemzeti vagyo—
nára közölt adatok alapján egyfelől elemzi
a vagyon fentiek szerint értelmezett társa- dalmi struktúráját, (másfelől bemutatja. hogy mekkora a lakosságon belül a vagyon elosz—
lársá—na-k egyenlőtlen sége
Az Egyesült Államokban az egész nemzeti vagyon háromnegyed resze'tő'rkré—s tulajdonban van, ide értve a testületi és nem testüile'tivól—
lalato'kat. a farm-okat és a kormányzati szer- veket. A személyi tulajdon aránya így egy—
negyed vészt képvisel, de 1952 es 1968 között ez az arány kismértékben csökkent. Ami a tulajdon elosztását illet—i, 1969—ben a lakos- ság 4 százalékát képviselő leggazdagabb amerikaiak a nemzeti vagyonnak megközeli—
tően a felét birtokolták: 3080 milliárd dollár—
ból 1400 milliárd dollár értékű vagyon volt a tulajdonukban. A Mioiiigani Kutató Központ vizsgálatai szerint a lakosság leggazdagabb 10 százaléka az ország összes jövedelmének 29 százalékával és a vagyon 56 százalékával rendelk-ezett 1970-ben. Viszont a, legszegé—
nyebb 10 százalék az ország jövedelmének csak 1 százatiékárhoz jutott. Egyáltalán nem volt vagyona a lakosság alsó 40 százaléká—
nak, sőt ebben a rétegben a személyes tu—
lajdonban levő lakások. gépkocsik és más tartós javak sem képeznek saját tulajdont, minthogy ezeket részben vagy egészben hi- telből szerezték meg.
Hasonló a kép Nagy-Britanniában. A 15 éven rfelüli lakosságnalk nagyobbik tele (1961—
ben 53,7, 1972—ben 58,3 százaléka) egyálta- lán nem rendelkezett vagyonnal. Viszont a vagyonnal rendelkezők egy tagjára 1961—ben 3000, ezzel szemben 1972—ben már 8100 font sterling vagyon jutott. A tulajdonosok cso- portján belül 19724ben a leggazdagabb 10 százalék a magánvagyonnak 77 százalékát.
s ez utóbbiak közül a legfelső 1 százalék a vagyonnak 30 százalékát birtokolta. AE leg- gazdagabb i százaléknak tulajdonosként 240 millió rfont sterling volt a magántőke—je.
Norvégia hivatalos statisztikai adatai sze- rint a magánvagyon 1970—ben 49,6 milliárd norvég korona volt. Ez a vagyon azon—ban 2,2 millió tulajdonos között oszlott meg oly módon. hogy közülük 1,'l milliónak nem volt tiszta vagyona. ugyanis állóeszközeinek ér—
tékét meghaladta ihi—telt-artozásuik összege. Fi- gyelem—be véve még a 10000 lkoronánál ki—
sebb vagyon—nal rendelkezőket, Norvégiában a ,,tulajdonosok" 62,5 százaléka a—magárnva—
gyon 2.7 százaléka felett rendelkezett, viszont az összes hiteltartozás 35,9 százalékát vis—el—
te. Ezzel szemben a leggazdagabb 4.3 szá- zalék tulajdonosra jutott a hitel-követelések- nek közel a tele és a magánvagyonná-k több mint a tele.
Betejezésül a szerző rámutat arra, hogy a nemzeti vagyon bonyolult társadalmi—gazda- sági kategória, amelynek statisztikai mérő—
szá-mai egyfelől llovantilfilkáljálk a társadalom rendelkezésére álló haszn—álati értékeik összes-
STATISZT—NKAl lRODALMl FIGYELÖ
759
ségét, másfelől jellemzik az evagyon—nalkaip- 'csolatos tó rsadalmi viszonyokat. A tárgyi meg- jelenvésben értelmezett vagyon mint a társa- dalom anyagi alapját képező eszközök ösz—
szessége joggal hasonlítható össze akár kü- lönböző társadalmi rendszerhez tartozó or- szágok között is.
A nemzeti vagyonnak társadalmi vetülete lényegét tekintve különbözik a szocialista és a tőkés országok között. A szocialista orszá- gokban a társadalom minden tagjának egy- forma a termelőeszközöldhöz való viszonya 's igy az meghatározza az emberek egymáshoz való viszonyát is. Ezzel szemben a tőkés or—
szágokban a magántulajdon alapvetően be- folyásolja az emberek egymáshoz való viszo- nyát. kezdve a termeléstől a végső fogyasz- tás'ig bezárólag. A tőkés országokra vonat—
kozó adatok azt is kimutatjálk, !hogy milyen mértékben nem felelnek meg a termelési vi—
szonyok az ezen országokban kialakult ter—
melőerők színvonalának.
(lsm. : Árvay lános)
ORLlNSKA. A.:
A NEMZETI VAGYON STATISZTlKAl ÉRTÉKELÉSÉNEK MÓDSZERTANI KÉRDÉSE!
(Problemy metodologiczne statystycznego rachunku majatku narodowego.) — Wiadomasci Statyslyczne.
1975. 12. sz. 1—4. p.
A nemzeti vagyon az újratermelési folya- mat alapvető termelési tényezőit taglalja ma- gába. Az ország gazdasági potenciálját. a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem fejlődését elsősorban a nemzeti vagyon ha- tározza meg Ugyanakkor a nemzetivagyon- állomány időbeli változásai közvetlenül is szintetikus képet adnak a népgazdaság álla- potáró'l (gazdagságáról). növekedéséről.
A lengyel szakirodalom különbséget tesz a nemzeti vagyon (ma'iatek narodawy) és a nemzeti gazdagság (bogatstwo narodowe) fogalmai között. Az első a nemzeti vagyon újratermellhető tételeit foglalja magába és megfelel az angolszász szakirodalom újra- termelhető tárgyi vagyon (reproductirble tan—
gíible wealth) fogalmának. Az utóbbi a fan—
tosabb természeti erőforrásokat (földterület.
erdő, ásványvagyon. víz) is magába foglalja, és a polgári közgazdaságtan teljes gazdag- ság (total wealtfh) fogalmával azonos.
A szocialista országok közül eddig csak Magyarország tett közzé a teljes gazdagság fogalmának megfelelő adatokat. Ezek az 1960—1973. évekre vonatkozó számítások a természeti erőforrások közül a földterületet, az erdők élőtaállományát és az ásványva- gyont foglalják magukban.
A második világháború óta a lengyel köz—
gazdászok csak a nemzetiv—agyon—számítás
egyes nészletkvérdiéseivel foglalkoztak. Átfogó vizsgálatokra ezen a területen eddig még
nem került sor.
A legutóbbi években a KGST is foglalko- zott a nemzetivagyon-számítás kérdésen/el.A legutolsó ülésen elfogadott határozat szerint a nemzeti vagyon az tújrate—nmellhető vagyon- tételeket foglalja magába. Ezen az ülésen azonban igen élénk vita folyt a természeti erőforrások számbavételével kapcsolatos kér—
désekről is. Az értekezlet határozatai ezek- ben a kérdésekben nem tartalmaznak ltatá- rozott állásfoglalást, de a viták tartalma ha- tározottan magába foglalja a nemzetlvagyon- számításoknak a természeti erőforrásokra — elsősorban a földterületre és az erdőkre —- való kiterjesztésének a szükségességét.
A nemzeti vagyon igen jelentős része a kulturális javaik—ban testesül meg. ezért ez a tétel is figyelmet érdemel a nemzetív—agyon- számítások keretében. A KGST Statisztikai Állandó Bizottságának utolsó ülésén Magyar—
ország és Románia képviselői hangsúlyozták az ilyen irányú vizsgálatok fontosságát.
A Lengyel Statisztikai Főhivatal Gazdaság—
statisztikai Kutató Intézete is megkezdte a nemzetivagyonszámítások kérdéseinek vizs—
gálatát. A vizsgálatok célja ennek a foga—
llamnak a statisztika rendszerébe való be—
építése és a folyamatos számítások gyakor—
lati lebonyolításának megszervezése.
A jelenlegi vizsgálatok alapját a KGST Sta—
tisztikai Állandó Bizottsága által elfogadott vagyontogalom képezi. Ezt a fogalmat azon- ban az erdők élő—faállományával bővítették ki. Lengyelországban ugyanis ma már az er—
dők 96 százaléka a rendszeresen gondozott erdők közé tartozik, így tehát az erdők fa- állományát emberi munkával előáll—ított ter- méknek tekintik. A számítások keretében első- sorban a termelő nemzeti vagyon vizsgálatá- val sfoglallkoznak. de kiterjednek a számítá—
sok a tartós fogyasztási javak készleteire is.
A számítások gyakorlati megkezdése előtt még számos nehézséget kell leküzdeni, me- lyek elsősonban adathiány—ból szánmaznak.
Főleg a lakosság tulajdonát képező vagyon- állomány—ra vonatkozó adatok hiányosak. Nem teljes azonban az adatgyűjtés a szocialista tulajdonjog-i ifonma egyes szektonaira sem.
Az ilyen esetekben végrehajtandó becslé- sekkel kapcsolatban számos elvi kérdés vár tisztázásra. Ezek közül az egyik legfontosabb az állóeszközök csoportjába tartozó külön—
böző vagyontárgyak élettartamának megálla—
pitása a nem szocialista szektorban. amire a bruttó és a nettó érték közötti arány meg—
határozása céljából van szükség.
Most a számítások elvi alaipklérdwéseinek a tisztázása van folyamatban. Ezt követően ke- rülhet sor az első kisérleti számításokra.
(Ism.: Hajpál Gyula)
