Az adatfeldolgozás és számítástechnika hazai fejlesztésének helyzete és célkitűzései

SZEMLE

AZ ADATFELDOLGOZÁS És SZÁMíTÁSTECHNIKA

HAZA! FEJLESZTÉSÉNEK HELYZETE És CÉLKITÚZÉSEN

BOTKA ZOLTÁN

A jelenlegi helyzet értékeléséhez —

anélkül, hogy visszamennénk 1928-ig, az első Powers gépek megjelenéséig —— rö—

Vlld Visszapillantást kell tennünk az el—

múlt évekre.

1953—ban jelent meg az a minisztew—

tanácsi határozat, amely a Központi Sta-

tisztikai Hivatal feladatává, tette a lyukkártyarendszerű gépi adatfeldolgozás hazai fejlesztését. Ebben az évben 22 lyukkártyagépsor üzemelt Mawarorszá—

gon, s ez a szám — elsősorban annak

következtében, hogy ettől az időtől kezdö—

dően nyílt mód a Szovjetunióból nagyobb mennyiségben importálni lyukkártya—

ge'peket — a múlt év végéig közel tízsze—

resére nőtt. A jelenlegi 211 gépsort 56 teljes és 11 részleges gépi adatfeldolgozó állomáson üzemeltetik. (Teljesen a táblá—

Zógéppel is ellátott állomásokat értjük, részlegesen pedig azokat, amelyeknek csak lyukasztógépeik és egyéb berende- zéseik vannak, a feldolgozás befejező szakaszát valamely bérmunkavállalatnál

vagy más gépparknál végzik.)

A 211 gépsorból 175 saját tulajdonunk—

ban van, a fennmaradó 36—01: az IBM—től

béreljük. A 211 gépsorból 174 gépsor 80

oszlopos, 37 pedig 90 (illetve 45) oszlopos

rendszerű. Még egy megoszlás: táblázó—

gépeink közül 156 numerikus és 55 alfa—

numerikus.

A számszerű emelkedés mellett az utóbbi 3—4 évben jelentős minőségi ja—

vulást sikerült elérni elsősorban a segéd—

gép—ellátottság megjavításával, illetve a bérelt gépállomány felfrissítésével.

* Az MTESZ Automatizálási, Információm]- dolgozási és Operáció Kutatási Tanácsa Infor—

mációfeldolgozási Szakosztályában 1966. február 7—én elhangzott előadás rövidítve. (Az előadás az ún. kis— és középgépesítés kérdésével, vala—

mint a hazai ügyviteligép-gyártás eredményei—

vel és; jövőbeli fejlődésével nem foglalkozott.)

(V?

Az említett 211 lyukkártyagépsoron túl egy Bull Gamma 3—as elektronikus rend—

szerű lyukkártyás gépcsoport a MÁV—nál;

egy IBM 628-sas a. Ganz—MÁVAG—ban

dolgozik, és —— az ún. ,,UNIVAC prog-

ram" keretében — 8 darab UNIVAC 1004—es kisberendezés jött be az országba az elmúlt 2 év alatt.

Az elektronikus számítástechnika fej—

lődését könnyebb figyelemmel kísérni, hiszen mindössze 12 ilyen berendezéssel

rendelkezünk. Az első ezek között a ma

már ,,legendá—s hírű" M—3—as, amelyet

1958—ban a Magyar Tudományos Akadé—

mia dolgozói építettek szovjet dokumen—

táció alapján. A gép jelenleg is működik a Szegedi Tudományegyetemen. Ezt a gé—

pet két URAL—l típusú követte, lame—

lyek közül az egyik az MTA Központi

Fizikai Kutatóintézetében, a másik az

MTA Távközlési Kutatóintézetében van.

Ezenkivül egy—egy URAL—Z—est működ—

tetnek jelenleg az MTA Számítástech- ni—kai Központjában, az Egyetemi Szá- mítóközpontban és az Építésügyi Mi—

nisztériumban. Elliott 803/B tipusú gé-

pek dolgoznak a Nehézipari Minisz—

tériumban és a KGM Vaskohászati Igazgatóságán. Egy lengyel gyártmányú, _

UMC—l típusú berendezés az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalban,

egy MINSZK—Z—es a KSH Információ—

feldolgozási Laboratóriumában, egy

Gamma Tambour a MÁV—nál dolgozik, s a múlt év novemberében helyezték,

üzembe a ma Magyarországon legnagyobb teljesítményű GIER gépet a Számítás—

technikai és ügyvitelszervező Vállalatnál.

A gépállomány felhasználása — bele- értve a gépállományba mind a lyuk—

kártya—, mind az elektronikus gépeket —-—

általában célszerűen és gazdaságosan

történik. Mindamellett a gépek kapacitá—

sának kihasználásában még mindig van—

532 szamai—:

nak tartalékaink, bár a kapacitás—

kih'asználási mutatók időnként félreveze—

tők lehetnek. Félrevezethetnek két okból:

a lyukkártyagépek kihasználási mutatóit jelentősen torzítja, hogy ma már jó

néhány gépünk nem dolgozik, selejtezni

azonban még nem indokolt, felújításra vár, tehát —-— mivel a beszámolási kötele—

zettség ezekre is vonatkozik — rontják

a mutatókat. A másik félrevezető ok, amit nem kell bővebben kifejteni: nem

biztos, hogy az idő-alap 90 százalékában

dolgozó gép gazdaságosabban *működik,

mint az, amelyik csak 60 százalékban van foglalkoztatva. A cél természetesen

az, hogy 90 százalékban gazdaságosan

használjuk ki a gépeket, mindez azonban nehezen mérhető.

Ma ,már valamennyi berendezés hasz—

nosan dolgozik. Legsikeresebbnek a Szá—

mitástechnikai és ügyvitelszervező Válla--

lat GIER gépének üzembe helyezése mondható, ez a gép ugyanis átvétele után egy-két héttel már túl volt terhelve, ami

a Vállalat alapos előkészítő munkáját

dicséri.

Az 1966. évi gépbeszerzések egy része már konakretizállódott, kész szállítási szer—

ződéseink vannak, sőt a Szovjetunióból

már megindultak a gépszállításdk. 1966.

évi központi tdeviza— és beruházási kere—

teink rtenhére ebben az évben

18 szovjet T—vö-ös numerikus lyukkártyagép—V sort,

3 Soemtron 4102-es gépsort,

l alfanumerikus Arítma gépegységet és 1 Robotron—lOO—as lyukkártyás, kis elektro—

nikus berendezést szerzünk be.

numerikus lyukkártya-

Az idén beénkező lyukkártyagépek egy

részét új lyukkártyarendszerű gépi adat—

feldolgozó állomások létesítésére, a többit a már meglevő állomások gépállományá—

nak 'kompletté tételére, illetve bővítésére fordítjuk. 1966—ban 2 új lyukkártyarend—

szer—ű gépi adatfeldolgozó állomás létesül, az egyik a SZÖVOSZ—nál, ahol 2 Soem—

iron gépparkot helyezünk el, a másik a Vegyipari Készletező Vállalatnál, ahol 2 szovjet numerikus és egy —- valószinű—

leg IBM —— alfanumerikus gépsorral

igyekszünk megteremteni az alapját a további fejlődésnek. A Német Demok-

ratikus Köztársaságból beszerzendő R—lOO—as kis elektronikus berendezést a székesfehérvári Villamossági, Televízió—

és Rádiókészülékek Gyérában helyezzük el. Itt már évek óta Soemtron gépekkel dolgoznak, célszerű (tehát azonos gyárt—

mánnyal továbbfejleszteni a gépállomást.

Az idén beérkező új gépek egy részé—

nek felhasználásával folytatni kívánjuk

a 90 oszlopos rendszerben dolgozó gép——

állomások 80 oszloposra történő átállítá—

sának a múlt évben megkezdett prog- ramját. Ezt az átállítási programot a következő években is folytatni akarjuk;

s elképzeléseink szerint 197041972—ben

be is fejezzük. _

Az elektronikus számító—, illetve adat—

feldolgozó gépek tekintetében eddig az alábbi ügyletek konkretizálódtaxk:

1 db LGP—zl tipusú, kis teljesítményű szá—

mítógép áll üzembe az MTA Kémiai Kutató

Intézeténél,

1 db GIER (a második GIER gépünk) a NIM Vegyipari Számoló Központjába kerül, !

1 db ICT mos—ös berendezés az év közepén kezdi meg munkáját a Központi Fizikai Kutató—

intézetben,

1 db IC'I' 1904—es adatfeldolgozó gép novem—

beri_beérkezése várható a KSH Számítástech—

nikai Igazgatósága részére.

,

_Csaiknem konkrétnak mondható egy

ugabb MINSZK 2-es szovjet elektronikus

gep (behozatala is. Ezt a berendezést az Automatizálási Kutató Intézet veszi haszná—latba.

'Mindezeken túl tárgyalásokat folyta—

tunk néhány IBM 1400—es rendszer ez évi

behozataláról is, tehát kedvező esetben mintegy—S—ll darab új elektronikus be—

rendezés ,, üzembe állítása történhet meg, ami az állomány mintegy megkétszerező—

dését jelenti.

Ismeretes, hogy a lyukkártyagépek, va—

lamint az elektronikus számító— és adat—

feldolgozó gépek üzembe helyezésének előkészítése terén a helyzet nem kielé—

gltő. Az Országos Ugyvitelgépesítési Fel—

ügyelet állandóan a gépek üzembe állí—

tásának megfelelő előkészítését, illetve

ennek szükségességét hangoztatja, arra kötelezi az igénylőket, hogy hónapokkal (esetleg évekkel) a gépek beérkezése előtt

kezdjék meg a felkészülést, a szervezési munkát, a szakemberek kiképzését, a helyiségek építését stb. Új lyukkártya—

gép—állomás előkészítéséhez azonban leg- alább 1—11/2 év, egy elektronikus adat—

feldolgozó rendszer munkéb'a állításának gondos előkészítéséhez néhány esztendő szükséges. Ez annyit jelent, hogy már ma ki (kellene jelölni azokat a vállalatokat,

intézményeket, amelyek 1968—ban vagy 1969—ben ilyen berendezéseket kapnak

Ezzel szemben —— sajnos —— ma még nem

tudjuk, hogy például 1967-ben módunk

lesz—e gépeket behozni. S ennek viszony—

lag egyszerű oka van, amin sürgősen változtatni kellene. Ez pedig az, hogy az

ügyvitelgépesítés népgazdasági szintű

kezelésének nem alakult még ki sem a megfelelő módszere, sem a megfelelő szervezete. Nem tisztázott az ügyvitel—

SZElXiLl—J

gépesítés tervezési rendje. Éppen ezért

csak évről évre gazdálkodhatunk, távla—

tokra csak elképzeléseink, tewjavaslataink vannak (amelyek ugyan igen részletesek),

de jóváhagyott, a gyakorlatban is érvé—

nyesíthető távlati terveink nincsenek. A

jelenlegi éves keretgazdálkodás mellett

sok esetben kényszerhelyzetbe kerülünk,

s a gépek odaítélésénél nem mindig ér—

vényesíthetők maradéktalanul a nép—

gazdaság elsőremdű érdekei.

A jelenlegi gyakorlat mellett tehát

nem oldható meg a felhasználók időben

történő kijelölése. Reméljük azonban, hogy mindez a múlt. Harmadik ötéves ü'gyvitelgépesítési tervünket ugyanis el-

készítettük, s reméljük, hogy néhány hó—

nap múlva módunkban lesz jóváhagyott távlati keretszámok birtokában konkreti—

zálni ezt a tervet.

Szorosan kapcsolódnak ehhez a témá—

hoz a gépgazdálkodás jelenlegi rendjéből

fakadó problémák. Mint ismeretes, az

Országos Tervhivatal évente meghatáro—

zott deviza— és beruházási kereteket

bocsát a Központi Statisztikai Hivatal

rendelkezésére. Ezek a keretek lyuk—

kártya— és elektronikus számológépek vásárlására szolgálnak. Ezek terhére sze—

rezzülk be —— központilag -— a gépeket,

s utána könyvjóváírással, ,,ingyen" adjuk

át a felhasználóknak.

Mi következik ebből?

Feltételezhetően az, hogy egyes válla—

latok, intézmények kevésbé meggondol—

tan igényelnek gépeket, mintha saját erő—

ből kellene azok ellenértékét előterem—

te—miötk.

További hiányossága ennek a gazdái—

kodási rendszernek, hogy a felhasználók

nem érdekeltek az eszközökkel történő takarékoskodásban, a gépek kihasználá—

sának fokozásában. Jól tudjuk: sokkal

nehezebb úgy átszervezni 'a munkát, hogy

a meglevők mellett még az újakat is el tudjuk végezni, mint írni egy igénylő le—

velet, sőt bebizonyítani, hogy az igényelt gépre szükségünk van.

Gazdálkodási rendszerünk még egy tekintetben kényelmessé teszi a felhasz—

nálókat: nem kapnak ezáltal elég ösztön- zést saját anyagi eszközei'knek ügyvitel- gépesitési célokra történő felhasználására, azaz egyszerűbb várni a központi jutta- tást, mint terven felül termelni vagy egyéb megoldásokat ikeresni.

Ilyern —— kedvezőtlen —— lehetőségeket

tartalmaz tehát mai gazdálkodási rend- szerünk, s úgy gondoljuk, megérett egy

alapos reformra. Ezen a reformon egyéb—

ként már dolgozunk.

533

Ennyit tehát a Központi Statisztikai

Hivatal által kezelt központi vásárlási keretekről. Emellett, mint ismeretes, köz—

ponti bérleti keret is rendelkezésünkre

áll a baráti országok—ból egyelőre be nem

szerezhető berendezések nyugati cégektől történő bérletére. A gépeket központi—lag

szerezzük be, s ,,albérleti" szerződésekkel

adjuk át használatra az igénylőknek.

Az évenként rendelkezésünkre bocsá—

tott áruforgalmon kívüli kereteket ma

már —— ellentétben a néhány év előtti

gyakorlattal —— több formában használjuk

fel. Kötün'k ún. ,,tiszta" bérleti szerződé—

seket (ennek keretében dolgozik jelenleg hazánkban az IBM gépek túlnyomó több- sége), kötünk ,,bérlet—vételi" szerződése—

ket (a meglevő 8 db UN IVAC 1004-esünk—

ből 7 ilyen módon jött az országba), s

úgyszintén a bérleti keret terhére kötünk hitel—vásárlási ügyleteket is.

A ,,tiszta" bérleti rendszer lényege:

meghatározott havi bérleti díjért hasz—

náljuk a gépeket, a gépek a béibeadó

tulajdonában vannak, a bérlet -— egy év

után — bármikor felmondható. Előnye

ennek a rendszernek a felmondási lehető—

ségben van, ezáltal frissíthető, korszerű—

síthető a gépállomány. Hátránya: a bér—

leti díjat az alapműszak után fizetjük.

Ha a gépet második műszakban is hasz- nálni kívánjuk, az alapdíj 50 százalékát

kell fizetnünk. Ily módon 4—4',"2 év alatt

kifizetjük a gép vételárát, s utána szinte feleslegesen fizetünk, s mégsem lesz

mienk a gép.

A bérlet—vételi rendszer lényege: bérbe vesszük a gépet 5 évre kötelezően, ezalatt a bérlet felmondhatatlan, utána viszont a gép tulajdonunkba :kerül, tehát meg—

szűnik a fizetési kötelezettség. Előnye:

független a műszakok számától, és meg-

szerezzük a gépet. Hátránya azonban, hogy a gépet nem adhatjuk vissza, nem cserél'hetjük ki.

A hitel—vásárlástól egyszerűen annyit, hogy ez normál külkereskedelmi ügylet.

A vásárlási és a bérleti keretekkel foly—

tatott gazdálkodás rendszere között tehát lényeges különbség van. A vásárlási keretek központi kezelésének vannak bizonyos negatívumai, a bérle-ti keretek központi kezelésének viszont vannak előnyei. Egy—egy felhasználó ugyanis a többféle lehetőség kombinálásából adóidó

előnyöket sokkal kevésbé lenne képes ki—

használni, mint egy központi szervi

Mindezek a gazdálkodási kérdések

—— sok egyéb tényező mellett —— jelentősen befolyásolják jövőbeni elképzeléseink meg—

valósítását. Célakitűzéseinkben a felsorol- takon túl, figyelembe kell vennünk még

^'_534

anyagi lehetőségeinket és több egyéb

ammpO'natOt is.

, Fejlesztési célkitűzéseink walaki—tása;

kor figyelembe kell vennünk a baráti országokban.— folyó fejlesztéseket, az elektronika hazai elterjesztésének hatását a ,,hagyományos", lyukkártyagépes fej—

lesztésre, s mivel szakemberekkel még nem rendelkezünk kellő számban: meg kell találnunk a legcélszerűbb átmenete—

ket a lyukkártyagépes technikáról az elektronikus adatfeldolgozásra, s az ehhez legalkalmasabb gépeket; el kell dönte—

_ mink, hogy fejlesztési célkitűzéseinkben _az ún. területi vagy termelési elvet jut—

tassuk—e érvényre; hozzunk—e létre új .bérmunkavállalatokat, fejlesszük-e amég—

levőket, vagy minden eszközt a vállalati, illetve intézményen belüli gépállo'm—ások létrehozására, fejlesztésére fordítsunk;

létesítsünk—e ún. célállomásokat vagy bokorgé—pparkokat stb.

Az egyik levitatottabb téma a bér-

munkavállalatok problémája. Jelenleg 5 bérmunkavállalatunk van: a Számítás—

technikai és UgyvitelszervezőVállalat, az Élelmezésügyi Minisztérium vállalata, a Könnyűipari Minisztérium vállalata, a Kohó— és Gépipari Minisztériumi Gépi Adatfeldolgozó Vállalata és az Épitésügyi Minisztérium vállalata. (Meg kell jegyez—

ni, hogy a Számítás—technikai és ügyvitel—

szervező Vállalatnak 3 vidéki telepe is dolgozik: Pécsett, Szegeden és Debrecen—

ben.) A bérmunkavállalatok — megala—

kulásuíkkor és az elmúlt években — igen hasznosan segítették elő a korszerűbb üngitelgépesítés elterjedését.

A ' Az új adatfeldolgozó állomások több—

' sége úgy alakult, hogy előtte már vala——

melyik: bémunkavállalatnál futtatta munkáit, a bérmunka során értékes ta—

pasztalatom tett szert, A bérmunka—

központok tehát —— a fejlődés egy bizo-

nyos szakaszában —— missziót töltöttek be, munkájukkal -— még szerény lehető—

ségeink között ils —— nagyobb lemdületet adtak a fejlődésnek.

Az utóbbi időben azonban változtak a

körülmények, s kissé megváltozott a bér-

munkavállalatok szerepe is. Évekkel ez-

előtt különös jelentősége volt annak.

hogy a Kohó— és Gépipari Minisztérium—

nak, a könnyűiparnak, az élelmiszeripar—

nak önálló bérmunkavállalata legyen, ma már — úgy érezzük —— ennek a jelentő—

sége csökkent. A bérmunkaközpontok a legkülönfélébb vállalatok, intézmények

munkáit is végzik, ami hasznos lehet, de

nem érvel a minisztériumi bérmunka—

központok szükségessége mellett. A bér—

munkavállalatok —— vállalatok. Munkái—

.tosságát? Ez

* Lam§: ; "

kat —— ebből következően —— nemann—

dig a célszerűség és a munka gazd—áá—

goéssága, hanem vállalati érdekeik szem előtt tartásával választják ki. S ez logikus,— hiszen meghatározott nyereséget kell elérniök és befize'miök. Konkrét példákat mondhatnánk arra, _hogyan, kényszerültünk —— meggyőződésünk elle—

nére — új gépállmnás létesítésére, nem térhetvén ki létesítése elől, hiszen bér—

munkával már annyira felfutott, hogy a gépjuttatás megtagadása sokkal nagYobb problémákat okozott volna. Központilag bíráljuk el tehát ,a bérmunkára jelente , kezők munkáinak gazdaságosságát, foná— *

nyilvánvalóan lehetetlen, Ebben az évben tehát éltél—tem kell: a bérmunkavállalatok eddigi; eredményeit,

srdömteni kell jövőjük felől is. Ez idő sze—

rint semmi sem indokolja új béa'mtmfka—

vállalatok létesítését, a meglevők fejlesz—' tésével szemben pedig előnyben kell részesíteni azoknak az állomásoknak a létrehozását vagy továbbfejlesztését, ame——

lyek meghatározott konkret, komplex feladatot oldanak meg. Ez alól azonban ; két kivételt kell tenni. . ,

Az egyik kivétel abból következik, hogy, vidéken ma ugyanaz a helyzet, mint Budapesten volt (néhány évvel ezelőtt.

Ahogyan a bérmunkaváillalatok missziót töltöttek be a fővárosban annak—ideáén,

ugyanúgy ma a Számítástechnika és

ügyvitelszervező Vállalat pécsi, szegedi és debreceni telepének az a feladata, hogy

megteremtse az önálló vidéki vállalati

gépállomások létrehozásának feltételeit.

Számolmmk kell ugyanis azzal, hogy a következő években sem lesz annyi gé—

pünk, hogy a vidéki nagyvállalatokat el

tudjuk látni. A fejlesztést viszont az ed—

digieknél gyorsabb ütemben kell elő-

készíteni, s ennek —— véleményünk sze—

rint — jelenleg a legcélravezetőbb módja a területi bérmunkaha'lózat további épí—

tése. Ez persze nem jelentheti, és nem is

jelenti azt, hogy indokolt esetben ne hozzunk létre vidéki Vállalati gépállomá- sokat. Több minisztériumnak vannak területi hálózat létesítésére tervei, meg—

ítélésünk szerint azonban nem lenne cél—

szerű párhuzamosan kiépíteni ezeket.

Részben elkészült már távlati hálózat—

feilesztési tervünk, melyben igyekeztünk figyelembe venni az egyes tárcák vidékre vonatkozó elképzeléseit, a. távlati ipar—

telepítési tervekből adódó szempontokat

és egyéb meggondolásokat.

A területi bérmunkaközpontok hálóza- tát vidéken a Számítástechnikai és Ugy—

vitelszervező Vállalat keretében tovább kívánjuk fejleszteni.

SZEMLE

A másik kivétel a Számítástechnikai

és ügyvitelszervező Vállalat budapesti

központja. Ez a vállalat már ma is álta—

lános szakmai szolgáltató vállalatnak

tekinthető, s tevékenységének kiterjesz—

tését tervezzük. Jelenleg a vállalat bér—

munkában végez lyukkártyarendszerű

adatfeldolgozást, elektronikus számítási

munkákat, központi szervízt tart fenn, az ország lyukkártyaszükségletének há- romnegyedét a vállalat elégíti ki, speci—

ális síknyomdát üzemeltet, aminek a következő években az elektronikus adat—

feldolgozás elterjedése nyomán egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk, köz—

ponti alkatrészna'ktárt tart fenn stb.

A következő években a Vállalatot új szolgáltatási feladatok ellátásával is meg

kívánjuk bízni. 1967—ben üzembe állítunk

a Vállalatnál egy elektronikus adatfel- dolgozó gépet is — a számítástechnikai célokat szolgáló GIER gép mellet—t —, mert úgy véljük, jól felszerelt, kísérleti

és rendszeres bérfeldolgozá—st végző bér—

központra és általános szolgáltató bázisra

még évtizedek (múlva is szükség lesz.

A Vállalat által Végzett munkák -— ellen—

tétben a többi buérmu—unrkaközpont mun—

káival —— központilag figyelemmel kísér—

hetők, s a Vállalat egész tevékenysége —-

esetleg a vállalati érdekek háttérbe szori—

tásával is —— a központi elképzelések

szolgálatába állítható.

Minisztériumi vállalatainknak —— elkép- zelésünk szerint —— mind inkább saját minisztériumuk vezetési, irányítási prob—

lémáinak megoldását, a sajátos, minisz—

tériumukrá jellemző feldolgozások mód—

szereinek kidolgozását, 'kikísérletezésél és bevezetését kell szorgalmazniok.

Ezek tehát elképzeléseink a következő

évekre a bérmunka— és a szolgáltató

tevékenységet illetően. Az ezen kívüli fejlesztést a következő általános irány—

elvek szerint kívánjuk elősegíteni,

1. Mint 1966-ban, úgy a jövőben is kissé las- súbb ütemben hozunk létre új, ,,hagyomá—

nyos" lyukkártyarendszerű gépi adatfeldolgozó állomásokat, új lyukkártyagépeinket igyekszünk koncentráltan elhelyezni, illetve már működő gépállomásainkat fejleszteni ezekkel (kivétel a vidéki területi hálózat, bár volumenben ez nem jelent sokat, 1970-lg a meglevő 3 telep mellett még 3—4 új központot kívánunk létre—

hozni).

2. A hagyományos lyukkártyagépekkel már jól felszerelt és e gépekkel eredményesen dol-—

gozó, szervezésileg, személyileg stb. jól felké—

szült állomásokat magasabb rendszerű gépekkel látiuk el. illetve magasabb rendszerű gépekkel váltjuk fel hagyományos táblázógépeiket.

3. Arra törekszünk, hogy a közeljövőben elektronikus számoló, illetve adatfeldolgozó gé—

pet állítsunk be minden olyan felhasználóhoz, ahol a gép használata népgazdaságilag indo- kolt. s a felhasználó a gép fogadására kellően felkészült.

535

E három általános szemponton belül

feltétlenül előnyben kívánjuk részesíteni az átfogó, népgazdasági célkitűzésű fel—

dolgozásokat, a készletezési tevékenysé—

get, az országos pénzforgalmi rendszert, a statisztikát, a népgazdasági tervezés rendszerét stb., és ide kell sorolni az oktatás szükségleteinek kielégítését, az

egyetemek ellátását elektronikus számoló- gépekkel.

Mindezeken túl —- más , feladatokkal

szemben —— előnyben kívánjuk részesí- teni az ágazati célkitűzésű feldolgozá—

sokat, mint például a vasúti közlekedés

teljes problémakörre, a gépjármű—közle—

kedés vagy az építőipar adatainak komp—

lex, az ágazati irányítást elősegítő, gazdaságosabb megoldásokat lehetővé tevő gyűjtése és feldolgozása.

Ezután következnek —— rangsorunk—

ban —— a nagyvállalatok, a feldolgozással

elérendő céloktól függően.

Ezek a tevékenységünket irányító vagy legalábbis nagymértékben befolyásoló

általános szempontok nem ma alakultak

ki. Számos eddigi intézkedésünk is ezek

jegyében született. Lehetőségeinktől füg—

gően igyekeztünk eddig is támogatni, és szeretnénk a jövőben is fejleszteni azokat a gépi adatfeldolgozó állomásokat, ame—

lyek az érdeklődés homlokterében álló

készletgazdálkodási problémákat kíván—

ják ügyvitelük korszerűsítésével meg- oldani vagy legalábbis csökkenteni. Álta- lában ismertek azok az intézkedéseink, amelyeket eddig tettünk ennek érdeké—

ben. Itt elsősorban a készletezési munka—

bizottság létrehozását és a VILLÉRT

gépállományána—k fejlesztését kell meg- említeni.

Meggyőződésünk, hogy a lyukszalag—

technika tért hódít nálunk is, mert bizo- nyos terülerteken gazdaságosabban alkal—

mazható, mint a lyukkártyarendszer.

Támogatjuk tehát a VILLÉRT elképzelé—

seit, kísérleteit, szeretnénk elősegíteni az autóalkatrész—készletezés komplex prob;

lémájának megoldását. Az idén létesítendo 2 új gépállomás közül az egyiket a Vegy—

Készletező Vállalatnál fogjuk fel- ipari

"

állítani. Szeretnénk, ha az , Agrotroszt témája, a mezőgazdasági gepalkatresz-

készletezés és —ellátás ügyvitelének gépe-

sítése is kijutna a holtpontról, s ehhez

—- elsősorban term észetesen eszközök kel ——

minden támogatást megadunk. Reméljük, ,,készletezési akciónk" sikerre vezet, s néhány év múlva a VIL LÉRT-en, a Vegy—

ipari Készletező Vállalaton stb. túl a

536

belkereskedelem, a könnyűipar és mások

felesleges készleteinek jelentős csökkené-

szamla

sében, a jobb anyagellátásban jelentkez—

nek majd erőfeszítéseink eredményei.

MAGYAR SZAKIRODALOM

üZEMGAZDASÁGI ósszEFüGGÉSEK VIZSGÁLATA Az ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN

AZ 1960—1962. Ev; ADATOK ALAPJÁN

Mezőgazdasági üzemszervezési Kutató Inté- zet Közleményei 12. sz. Budapest, 1964. 9'H—

14 old.

Az elmúlt években a Statisztikai Szemle hasábjain már több alkalommal találkoz—

hattunk a Mezőgazdasági üzemszervezési

Kutató Intézet Közleményeinek hosszabb-

röVddebb ismertetésével. így megisme — kedhettek az olvasok a 2. kötettel, amely az Állami Gazdaságok üzemszervezési

Kutató Intézete és a Mezőgazdasági Szer—

vezési Intézet 1961. évi munkájáról szá—

mol be és a 11. kötettel, amely a szőlő—

és bombermelés üzemgazdasági elemzésé—

vel foglalkozott.

E kötetek azzal érdemelték ki a

statisztikusok figyelmét, hogy mindegyike a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a gazdálkodás eredményességének vizs—gá—

lata céljából nemcsak az agrá—rtudomámy

eszközeit használja fel,

kai és matematikai—statisztikai módszere—

ket is alkalmaz. Érdemes felfigyelni arra, hogy e módszerek mind szervesebb

részeivé válnak e köteteknek, jelezve

ezzel azt is, hogy az Intézetben nagy jelentőséget tulajdonitanak a statisztikai módszereknek. Ezen túlmenően e kötetek

nemcsak a statisztikai módszereknek a

térhódítását biztosítják, hanem egyben terjesztőivé is válnak. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a statisztika ,,fogyasztói"

a meggyőző eredményeket látva előbb—

utóbb maguk is a megismert módszerek alkalmazóivá lesznek. Ezzel már önmagá—

ban is jelentős szolgálatot tett a Mező—

gazdasági üzemszervezési Kutató Intézet

az agrártudományi kutatásoknak és a statisztikának is.

A kötet munkatársai —— Tótth Jenőné, az Intézet tudományos munkatársa, a kötet írója és a közreműködő dr. Sváb

János, az Országos Mezőgazdasági Fajta-—

és Termeléstechnikai Minősítő Intézet tú—

dományos munkatársa — a hatalmas anyag feldolgozása mellett azzal is figye—

lemre méltót alkottak, hogy kísérletet tettek az állami gazdaságok csoportosítá—

sának tökéletesítésére.

Az elemzés három. évre, az 1960—1962.

évekre terjed ki. Ebben az időben az ál—

- csoportba hanem statiszti— *

lami gazdaságok száma 200 körül mozgott..

A gazdaságok jelentős száma, nagymér—

tékben eltérő jellege, természeti ésfköz—

gazdasagi adottsága, megnehezíti _az

elemző munkát, Mintegy 200 mutatószám összehasonlítása már önmagában is ne- héz feladat, sde megoldhatatlanná válik, ha a mutatók alakulását, eltérését elő—

idéző egyes tényezők vizsgálatát tűzzük ki célul. így válik az elemző munka el, nem hanyagolható részévé, núndem meg—,

előző első lépésévé a gazdaságok csopor—

tosítása.

A mezőgazdasági üzemek csoponmsíf—

tásának elfogadott kategóriái vannak. A termelés jellege alapján beszélhetünk növénytermelő, állattartó és átmeneti jel- , legű, azaz mindkét termelési ággal egy—

aránt foglalkozó ún. vegyes gazdaságok—

ról. Amilyen egyszerűnek látszik azonban e kategóriák felállítása, elhatárolása,

legalább olyan nehéz, és gyakorlatilag alig megoldható a gazdaságok megfelelő való besorolása. Az állami gazdaságok üzemgazdasági vizsgálatához

a szerzők az ún. aránymutatót használtak

fel, amelynek kiszámítása a növényterme—

lés és az állattartás termelési értéke alap—

ján történik: a két ló ágazat termelési éntéke különbségének és összegének há—

nyadosa adja a mutató éntélket.'— A mutató előnye, hogy értéke minden esetben ———1 és 4—1 között helyezkedik el, és minél nagyobb a növénytermesztés súlya, annál

közelebb van _l—hez, míg az állat—

tenyésztő jelle—gű gazdaságoknál 4—14hez közelít. Az ún. vegyes gazdaságuk közé-

pen helyezkednek el, és típushatárukat az ismertetett vizsgálat során elvileg is értékénél húzták meg. E matematikai

szemponthoz, azaz a szórás szerinti cso—

porthatárokhoz azonban nem ragaszkod—

tak mereven, Ez valóban indokolt is lehet, mert a szóráséltékekhez nagyon közel eső gazdaságok aránymutatójának

alakulását esetleg az átlagostól nagy—

mértékben eltérő eredményük, azaz rend—

kívül jó vagy gyenge gazdálkodásuk valamely főágazatban és más tényező is a gazdaság jellegével ellentétes irányba

befolyásolhatta. Ilyen esetben szükségessé

lLásd részletesebben Sváb'János és Tótth Jenőné cikkében a Statisztikai Szemle 1968.

évi 12. (1112—1120. Old.) és 1964. évi 10. (390—

996, old.) számában.