A háttéripar helyzete és fejlesztésének egyes kérdései

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A HÁTTERIPAR HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK EGYES KERDÉSEI

DR. KRISTÓF IMRE

Az ipar fejlődésének egyik lényeges jellemzője és mozgatórugója a termelők közötti munkamegosztás kiszélesedése, a termelés specializációs folyamatainak fel—

erősödése. A munkamegosztás történelmi fejlődésének legújabb szakaszában a ter- melési együttműködés a nemzetgazdaságok határait is mind szélesebb körben lépi át. Egy-egy ország iparának fejlődésében - az előrehaladás gyorsaságában és mi-

nőségében —- fontos szerepet játszanak az ún. háttéripari tevékenységek ellátásá-

nak, illetve az ilyen jellegű termékek gyártásának fejlettségét. a nemzetközi mun- kamegosztásba való bekapcsolódást és az ezeken a területeken végbemenő válto- zásokat jellemző mozzanatok.

A hazai háttéripar helyzete az elmúlt években sokszor volt vita, illetve kritika tárgya, mivel fejlődése és teljesítőképessége nem ért el kielégítő színvonalat. A hát- téripar problémáival. azok megoldási lehetőségeinek keresésével, a fejlesztés fel- adataival a közelmúltban a legmagasabb szintű gazdaságirányító (párt- és állami) szervek is foglalkoztak. Igy például az MSZMP Központi Bizottsága a XII. kongresz—

szusra készített előzetes jelentésében az ötödik ötéves tervidőszak gazdasági fejlő—

dését értékelve megállapította, hogy a gépiparban: .,Nem történt érdemi előrehala- dás a korszerű előgyártmányok, részegységek, alkatrészek termelésének fejlesztésé- ben. A nemzetközi kooperációban gyártott termékek aránya növekedett, de még nem éri el a kívánt mértéket."1 Mindezek alapján a további feladatokat megszabó kongresszusi határozat a feldolgozó ipar fejlesztési irányának kijelölésekor hang- súlyozza, hogy ,,A termelési és értékesítési lehetőségekhez igazodó arányokat kell kialakítani a féltermék-, alkatrész- és részegységgyórtás, illetve a késztermékek gyár- tása között."2 Ebben a szellemben készült el a népgazdaság hatodik ötéves terve is, amellyel kapcsolatban az Országos Tervhivatal tájékoztatója többek között meg- állapítja: .,A gazdaságossá nem tehető termelés megszüntetése révén felszabaduló kapacitásokat és munkaerőt . . . elsősorban (: végtermékgyártás ipari hátterének gaz—

daságos bővítésére . . . kell hasznosítani."3

A háttéripar fogalma, a háttéripari termékek köre elvileg különböző vetületek—

ben és elhatárolás szerint értelmezhető. Legáltalánosabbnak az a felfogás tekint- hető. amely szerint a háttéripar termelése azokat az általában nem végső felhasz- nálási szükségleteket kielégítő, hanem más végtermékekhez kapcsolódó (beépítésre.

1 A Magyar Szocialista Munkáspárt Xll. kongresszusának jegyzőkönyve. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.

1980. 43. old.

3 I. m. 475. old.

3 Az Országos Tervhivatal tájékoztatója a népgazdaság fejlesztésének VI. ötéves tervéről. Tervgazdaságl Értesítő. 1981. január 6. 37. old.

(2)

790 DR. KRISTÓF mas

összeszerelésre, átalakításra stb. kerülő) termékeket foglalja magába, amelyeket az egyes gyártási ágakban (: különféle végtermékekhez rendszeresen felhasználnak. A

technológiai sajátosságokból adódóan elsősorban gépipari, kohászati, vegyipari és könnyűipari alkatrészek. részegységek, féltermékek alkotják a legszűkebb értelem-

ben felfogott háttéripart. Más megközelítésben ez lényegileg az iparon belüli ter-

melési kooperációs kapcsolatokban jelenik meg.

Attól függően. hogy a figyelembe vett termékkört mennyire bővítjük, ennél szé- lesebb tartalommal is értelmezhető a háttéripar, egészen addig a szélső esetig, ami- kor az ipar szállítói kapcsolatait a népgazdaság egésze szempontjából vizsgáljuk.

Ebben a legtágabb felfogásban az ipar egyes ágazatai más népgazdasági ágak hát- terét képezik (például az építőanyag-ipar az építőiparét. a vegyipar néhány területe

a mezőgazdaságét); továbbá a javitó—szolgáltató ipar hátterének tekinthető a gép-

ipari alkatrészgyártás; végül a népgazdaság különböző termelő és nem termelő te- rületeinek gépellátása, azok pótalkatrészeinek biztosítása is háttéripari jellegű fel- adatnak minősül.

A továbbiakban a szűkebb értelmezésű háttéripar termelésének, fejlesztésének, nemzetközi kooperációs kapcsolatainak jellemzőivel foglalkozom.4

A HAZA! HÁTTÉRlPAR PROBLÉMÁl

A hazai háttéripar problémái igen összetettek, ezért a megoldás lehetőségei is sokrétűek lehetnek. A háttéripar teljesítőképessége, a termelés és a termékek mi—

nősége szempontjából nagyon lényeges körülmény az ipar. illetve egyes ágazatai termékstruktúrájának alakulása. Közismert. hogy a magyar ipar — és ebben a tekintetben különösen a gépipar — termékspektruma meglehetősen széles. Ez elsősor—

ban nem a kibocsátott végtermékek nagy számában, hanem az azokhoz szükséges alkatrészek. részegységek hazai gyártásának viszonylag magas arányában jut ki—

fejezésre. Egyes nemzetközi összehasonlitások szerint a hozzánk hasonló nagysá- gú. de iparilag fejlettebb országokban a gépipari termékek importjának, valamint a gépipar import eredetű anyagfelhasználásának aránya jóval magasabb a mienk- nél, és ezzel párhuzamosan ezekben az országokban általában a kivitel is nagyobb jelentőséggel bír.

Az ilyen értelemben jelentkező autarkia a termelés elaprózódásához. a sora- zat- és tömeggyártás előnyeinek kihasználatlanságához, a műszaki és minőségi szín- vonalban megnyilvánuló elmaradáshoz vezetett. A háttéripar fejlettségével, teljesí—

tőképességével, az iparon belüli kooperációval kapcsolatos problémák egyik alap- vető oka tehát végeredményben a magyar ipar heterogén és emiatt szétaprózott termékstruktúrájára vezethető vissza. (Lásd az 1. táblát.)

Egyes tipikus háttéripari termékek gyártására például a profil szerinti szakvél—

lalatok mellett gyakran 30—40, sőt még több iparvállalatnál is berendezkedtek. Egy-

egy speciális gép, berendezés üzembe állításával a vállalatok többsége főleg saját igényeinek kielégítését igyekezett biztosítani az érintett alkatrészekből, félgyártmá—

nyokból. A termelésnek ez a szétaprózott fejlesztése azzal járt, hogy bizonyos ter—

mékek gyártásával a termék jellegétől eltérő ágazatba tartozó vállalatok is igen széles körben foglalkoznak (például könnyűipari vállalatok készítenek gépalkatré—

szeket, vagy gépipari üzemek állítanak elő műanyag cikkeket stb.).

A problémák másik fontos tényezője az ipar szervezeti rendszerének alakulá—

sában keresendő. Korunk iparfejlődésére ugyanis a különböző méretű vállalatok

4 A tanulmány megírásához -— egyéb információk mellett —- mintegy 20 iparvállalat belföldi és nemzetv közi kooperációs tevékenységéről készített esettanulmány tapasztalatait is felhasznaltam.

(3)

A HATTERIPAR HELYZETE

791

párhuzamos fejlődése jellemző. A fejlett iparú országokban a nagyvállalatok (óriás monopóliumok) térhódítása mellett a munkamegosztás rendszerében továbbra is nél- külözhetetlen szerepet játszanak a kis- és középüzemek, mivel ezek az iparon belüli kooperációs kapcsolatok a háttéripar alapvető bázisát képezik. A magyar ipar fej- lődése viszont ebben a tekintetben elég sajátos képet mutat. Az elmúlt évtizedek—

ben — a legutóbbi egy—másfél évet kivéve — iparunkban gyakorlatilag mindvégig

kizárólag a koncentrációs és centralizációs törekvések érvényesültek. a kisebb vál-—

lalatok fejlesztése eléggé elhanyagolt területnek számított. A centralizációs folya- mat eredményeként lényegesen csökkent az önálló ipari gazdálkodó egységek szá- ma. miközben a soktelepes nagyvállalatok aránya nemzetközi viszonylatban is rend—

kívül magas szintre emelkedett. (Lásd a 2. táblát.)

1. tábla

Néhány háttéripari termék 1977. évi termelésének vállalatok közötti eloszlása

' ' ' A rofil

A gyarígávrzálalatok (szírinti

ágazaton

""— kívüli

Termék a profil vállala'to'k

' szerinti termelése-

összesen ágazaton nek

kívül aranya

(százalék)

Vasöntvény . . . 51 42 49

Kovácsolt és sajtolt acéltermék . 24 18 46 Ötvözött alumínium termék . . . 55 42 20

Forgács nélküli fémmegmunkáló

szerszám . . . . . . . . 74 15 3

Forgács nélküli gépszerszám . . 49 16 61 Általános ipari fémszerelvény . . 39 15 2

Vasalás. . . 59 18 9

Csavar. csavaranya. szegecs . . 104 39 5 Fémcsomagoló eszközök ipari cso-

magolásra . . . 78 37 64

Áttétmű . . . 25 3 0

Általános rendeltetésű gépépítő

elem. .. . .. . . 71 19 15

Kisfeszültségű villamos készülék . 57 22 1 Kábelszerelvény és villamos sze-

relési cikk . . . . . . . . 37 15 5

Általános rendeltetésű híradás- — technikai szerkezeti elem, rész—

egység, tartozék . . . 50 14 10

lpari célra készült puhagumí

gyártmány . . . 36 28 6

Műanyag féltermék . . . 44 25 27

Műszaki műanyagcikk. . . 86 61 19

Műanyag záróelem . . . 33 15 52

A centralizációs folyamatot a hetvenes években jórészt a vállalati kezdemé- nyezésre végrehajtott beolvasztások táplálták. Az iparon belüli kooperáció, a hát- téripar fokozódó nehézségeinek csökkentése érdekében ugyanis a vállalatok gyak-

ran vallották. hogy készóru-kibocsótásuk ütemessége és egész termelési tevékeny—

ségük szempontjából nagyobb biztonságot jelent a vállalaton belüli vertikális fej- lesztés. mint a sok bizonytalanságot magában rejtő külső kooperáció. Ennek meg—

(4)

792 DR; KRISTÓF IMRE

nyilvánulásaként a nagyobb vállalatok körében elég általános törekvés volt, hogy

,,kapun belül" igyekeztek megteremteni saját háttériparukat, a kisebb —- főként ta—

nácsi —— vállalatok beolvasztása, egyes vidéki telepek, gyáregységek átvétele révén.

2. tábla

Az állami vállalatok és az ipari szövetkezetek száma 1960 és 1980 között'

R 1960. 1965. l 1970. l 1975. l 1980.

Megnevezés

évben

Minisztériumi vállalatok . . . 890 526 532 543 546

Tanácsi vállalatok . . . . . . 478 314 280 236 153

Állami vállalatok . . . 1368 840 812 779 699

lpari szövetkezetek . 1251 811 821 793 663

Összesen 2619 1651 1 1633 ! 1572 ! 1362

' Év végi adatok.

Az ilyen típusú összevonásokat az ,.anyavállalatok" általában egyértelműen elő—

nyösnek minősítették még akkor is, ha az átszervezés. a profilváltozás (és a vele járó betanítás) esetenként tetemes költségtöbbletet vont maga után. A nagyválla-

latok termelési céljaihoz igazodó fejlesztés következtében azonban népgazdasági méretekben gyakran kedvezőtlen hatások jelentkeztek. Az ,,anyavállalatok" ugyanis az átvett, de számukra idegen profiloktól igyekeztek minél előbb megszabadulni.

emellett a nagyvállalatokon belüli ilyen ,,kisüzemek" még kevésbé rendezkedtek be

az ugyanabba (: profilba tartozó többi külső vállalat kiszolgálására, mint az ön—

álló kisvállalatok. Gyakori következmény volt továbbá az is, hogy a beolvasztott egységek a korábbi, más irányú kooperációs (háttéripari jellegű) kapcsolataikat fo-

kozatosan felszámolták.

A háttéripar nem kielégítő fejlettsége abban is megnyilvánul, hogy a végter—

mékgyártó vállalatok csak részben tudják állandó partnerekkel végeztetni a szüksé- ges kisegítő — szűk kapacitásaikat feloldó — munkafázisokat, illetve ilyenektől be-

szerezni az alkatrészeket, részegységeket.

Az ismertetett szervezeti változások eredményeként jelenleg viszonylag alacsony a specializált háttéripari vállalatok száma. és azok többsége sem képvisel kielégítő arányt az egyes termékek előállításában, illetve bizonyos tevékenységek ellátásá—

ban. Ezért egyre nagyobb szerepet játszanak az eseti (egy—egy megrendelésre vagy egy meghatározott rövid — általában egyéves -- időtartamra megkötött) kooperá- ciós szerződések. Az eseti munkákat vállalók között igen nagy számban találhatók mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemágai, és az utóbbi időben mind

több a bedolgozó kisiparos. Ezekre a háttéripari egységekre viszont gyakran az

alacsony szintű műszaki felkészültség jellemző. ezáltal jórészt csak a legegysze-

rűbb alkatrészek előállítására, a kevésbé bonyolult és eszközigényes technológiai

műveletek elvégzésére képesek.

A szállítási szerződések rendszerének fő vonásai. illetve azok gyakorlati érvé-

nyesülése is lényeges hatással van a kooperációs kapcsolatok hiányosságaira. A

partnerek egymás közötti viszonyában gyakori a kiegyensúlyozatlanság. az .,egyenlő partneri jogok" elve csak korlátozottan érvényesül. A kereslet és a kínálat kialakult viszonyai között általában a szolgáltatást nyújtók vannak előnyben. gyakran mo—

nopolhelyzetben. A háttéripar fejletlensége, egyes technológiai fázisok szűk kapaci- tása következtében a kooperációt igénybe vevők sokszor kénytelenek elfogadni a

(5)

A HATTÉRlPAR HELYZETE

793 szállítók által diktált feltételeket. A vállalt szállítási határidőben és ütemezésben, a teljesítések mennyiségi és minőségi jellemzőiben, valamint az árakban egyaránt (:

kooperációt szolgáltatók erőfölénye jut kifejezésre, mivel nekik többnyire nagyobb

lehetőségük van a partnerek közötti választásra, mint az igénylőknek. A szállítók

erőfölényét fejezi ki az is, hogy a szerződésszegések esetén a megrendelők elég gyakran eltekintenek -— illetve kénytelenek eltekinteni - a jogszabályok által biz—

tosított igények. szankciók érvényesítésétől.

A háttériparral összefüggő problémák felerősödéséhez a gazdálkodás általános környezetének néhány vonása is hozzájárult. Az elmúlt évtizedben érvényes gazda—

sági szabályozórendszer összességében véve a nagyvállalatok feltételeiből indult ki, követelményrendszere a kisüzemeket is a piacon való közvetlen megjelenésre sarkallta (exportérdekeltség, vállalatok kategorizálása stb.). A termelésben megha—

tározó erővel érvényesült (: késztermékszemlélet. amit a belföldi felhasználói igények és a szocialista exportlehetőségek hosszú időn keresztül tápláltak. Mindezek végül is nem a munkamegosztás és a szakosítás irányába, hanem az önálló árutermelés—

re ösztönözték a gazdálkodó szervezeteket.

A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZ—TÁS KÉRDÉSEI

A háttéripar belföldi problémái elvezetnek a nemzetközi munkamegosztás kér—

déseihez. Vannak ugyanis olyan megközelítések, amelyek szerint az e területen je—

lentkező gondok alapvetően — szinte kizárólag —- az autarkiás jelenséggel, a nem—

zetközi munkamegosztásba való nem megfelelő bekapcsolódásunkkal vannak össze- függésben. Eszerint a megoldás kulcsa a háttéripari teendők jelentős részének or- szághatárokon kívülre helyezésében (vagyis az alkatrészek, részegységek, féltermé—

kek nemzetközi forgalmába való intenzívebb bekapcsolódósunkban) rejlik.

Ezen álláspont helyességét jórészt alátámasztják a nemzetközi tapasztalatok.

A világkereskedelem statisztikai adatai például arra vallanak, hogy az alkatrészek, részegységek külkereskedelmi forgalma gyorsabban nő, mint a késztermékeké. ami a háttériparok ..nemzetköziesítését" tükrözi. A fejlett országokra általában jellemző, hogy dinamikusan növekvő alkatrészimportjukkal párhuzamosan e cikkek exportját is számottevően bővítik. A hetvenes években a behozatal terén Magyarország is a világtendenciákat közelítette — legalábbis az alkatrészek és a késztermékek egy- máshoz viszonyított fejlődési üteme tekintetében —-. a kivitelben azonban még jelen- tős elmaradásunk van a fejlettebb országokhoz képest. A hazai háttéripar nem ki—

elégítő fejlődésére leginkább a tőkés országokkal lebonyolított külkereskedelmi for—

galom adatai mutatnak rá: a relatíve jelentősebb mértékű behozatal mellett export- képes cikkeink aránya —— különösen az alkatrészek körében — csak jóval alacsonyabb

szintet ér el. (Lásd a 3. táblát.)

Nemzetközi tapasztalatok szerint a kisebb országok elsősorban úgy állhatják meg helyüket az egyre erősödő világpiaci versengésben, ha jól kiválasztott terüle—

tekre szakosodva fejlesztik hazai gyártásukat. és azokhoz kapcsolódva az importban rejlő előnyök (azaz a komparatív előnyök) kihasználására törekszenek a más orszá—

gokban szakosodott termékek (gyakran alkatrészek, részegységek) beszerzésével. A következőkben azt vizsgálom meg, hogy a hazai háttéripar problémáinak enyhítésére jelentett—e, és mennyiben jelent legalább részleges megoldást a nemzetközi mun-

kamegosztásban való eddigi részvételünk?

A nemzetközi termelési kooperáció elterjedése hazánkban az l9óO—as évek má-

sodik felében kezdődött meg. és az 1970—es években következett be jelentősebb fel—

lendülés e téren. A kooperációk növekedéséhez hozzájárult. hogy vállalataink nem-

(6)

794 DR. KRISTÓF lMRE

zetközi együttműködésre irányuló útkeresése találkozott a szocialista és a tőkés or—

szágok vállalatainak hasonló törekvéseivel.

3. tábla

Az alkatrészek és félkésztermékek külkereskedelmi forgalmának alakulása az 1970—es években

Az 1579. évi Az 1970. l Az19791—

, forgalom , ,

Megnevezés 011970. évi evn forgalom

százalékában a relációnkénti behozatal, illetve kivitel százalékában

Behozatal Szocialista országokból

alkatrészek. . . . . . . . . 366 6.1 7.9

félkésztermékek . . . . . 212 16,6 13, 2

Nem szocialista országokból

alkatrészek. . . . . . . . . 539 5,0 10,1

félkésztermékek . . . . . . . 269 33.11 3332

Kivitel Szocialista országokba

alkatrészek. . . . . . . . . 316 8.3 9 0

félkésztermékek . . . . . . 303 10,8 12, 0

Nem szocialista országokba

alkatrészek. . . . . . . . . 459 1.5 2 7

félkésztermékek . . . . . . . 301 222 26 6

A szocialista országok közötti nemzetközi kooperáció - mint ismeretes -— jó- 'részt központi irányítással, az 1960—es években kezdett kialakulni. Ezeknek a — fő—

ként gépipari és vegyipari —— kooperációknak (szakosításoknak) laza ajánlásos rend- szere ugyan kezdetben nem érvényesítette elég hatékonyan az együttműködés elő- nyeit. de lényegileg a később kialakuló szorosabb vállalatközi kapcsolatok alapját képezte. Az 1970—es évek világgazdasági környezetében ugyanis egyre több szocia—

lista ország (és vállalat) ismerte fel a tartós termelési kooperációk előnyeit. szük-

ségszerűségét.

A tőkés vállalatok a nemzetközi kooperációk révén mindenekelőtt új piacok meghódítására törekszenek. A magyar és ezen keresztül a KGST-piacra való nagyobb arányú bejutás céljából a tőkés cégek is egyre inkább keresték a kooperá- ciós kapcsolatok kiépítésének lehetőségeit. Emellett gyakran az inflációs hatások részleges tompítására és —- a főként a magas bérszínvonallal összefüggő — munka- erőgondjaik áthidalására is alkalmasnak tartották a szocialista országokkal foly-

tatandó termelési együttműködést.

A magyar vállalatoknak a nemzetközi termelési együttműködésre irányuló szán- dékai különböző okokra. ösztönzőkre, illetve célokra vezethetők vissza. A vállalatok többségénél nemzetközi kapcsolataik kiépítésében valamilyen formában szerepet játszottak a háttéripari jellegű kérdések is, bár úgy tűnik, hogy közvetlenül nem ez

jelenti a legdöntőbb érvet (: kooperációk létrehozásában.

A külföldi vállalatokkal kiépítendő kooperációs kapcsolatok közvetlenül ható legáltalánosabb mozgatórugója az export növelésére irányuló vállalati törekvések- ben jelölhető meg. Ez a vállalati cél gyakoriatilag a népgazdasági elvárásoknak va- ló megfelelést is jelentette, hiszen az elmúlt évtizedben gozdaságpolitikánk egyik

.,..

sarkalatos pontja volt a kivitel -— különösen a nem rubel relácmju kivitel — dina-

(7)

A HÁTTÉRIPAR HELYZETE

795

mikus fejlesztése. A közgazdasági szabályozók továbbfejlesztett változatai és a hite- lezési rendszer mindvégig igyekezett külön ösztönzést adni a tőkés export minél gyorsabb növelésére és gazdaságosságának fokozására.

A külföldi kapcsolatok keresésének oka más oldalról a gazdaságosabb ter-

melési és exportstruktúra kialakítására vonatkozó követelmény előtérbe kerülésével van összefüggésben. A termékszerkezet gyorsabb átalakítása céljából a vállalatok egyre nagyobb része a külföldi tapasztalatok, eredmények közvetlen megismerését és átvételét tűzte ki célul. Ennek leghatékonyabb módját az érintett vállalatok a termelők közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésében látták.

A nemzetközi kooperációs együttműködések létesítésével a vállalatok termelési technológiájuk és gyártmányaik műszaki színvonalának gyorsabb fejlesztését egy- aránt lehetségesnek tartották. Gyakorlatilag ehhez a kérdéskörhöz tartozik a vál—

lalatoknak az a szándéka, hogy a nemzetközi kooperációk révén növeljék terme—

lésük tömegszerűségét, javítsák a termelékenység és a szervezettség színvonalát.

Mindezek a műszaki, szervezési ismeretek átvételére irányuló célok azonban végső soron közvetve az exportképesség fokozásának eszközrendszerét képezik.

Abból a szempontból. hogy a háttéripari termékeket a résztvevő felek közül ki gyártja, a nemzetközi termelési kooperációknak két fő típusa különböztethető meg.

Az egyik változatban a hazai végtermékgyártó vállalatok alkatrész- és részegység- igényük kielégítése céljából lépnek kooperációs kapcsolatba külföldi partnerekkel.

a másik változatnál pedig a háttéripari jellegű termékeknek magyar vállalatoknál történő gyártására irányul a termelési együttműködés. (Néhány ügyletnél előfordul, hogy kölcsönös alkatrész- és részegységszállításokra kerül sor a szerződő felek kö—

zött, és ezek felhasználásával a készáruk egyes típusait az egyik, más típusait a másik fél bocsátja ki.)

A hazai háttéripar fejletlenségéből eredő nehézségeket (: végtermék—kibocsátó vállalatok legélesebben tőkés relációjú exportlehetőségeik korlátozottságában, a konkurrens cégek termékeitől való elmaradásban érzékelik. A belföldi termelők ál- tal nem megfelelő minőségben és (vagy) nem a kívánt határidőre szállított alkat—

részek és részegységek gyakran meghiúsítanak kedvezőnek ígérkező üzleti lehető—

ségeket, illetve a háttéripari termékek hiányosságai miatt ismétlődő külföldi rekla- mációk korábbi, tartós piaci kapcsolatok elvesztéséhez vezethetnek. Termelő vál- lalataink figyelme e tényezők hatására is egyre inkább a külföldi termelési típusú kapcsolatok keresésére irányul, A végtermékgyártó üzemeknél ez igen gyakran ab—

ban a formában jelenik meg, hogy a legtöbbször licenc alapján gyártott korszerű, versenyképes termékek, berendezések minőségét, műszaki teljesítményét leginkább meghatározó alkatrészeket. részegységeket kooperációs ügyletek keretében tőkés partnereiktől szerzik be. Vállalataink erre gyakran amiatt is rákényszerülnek, mert tőkés relációjú eladási szándékaik megvalósítása során a vevők ragaszkodnak a nagyobb hírnévvel rendelkező tőkés cégek alkatrészeivel, főbb részegységeivel felszerelt késztermékekhez. A

A gépipari vállalatok viszonylag jelentős számban vesznek részt olyan kooperá- ciós együttműködésekben, amelyeknél a hazai vállalat — esetenként a gyártási el- járások és vele együtt a termelőberendezések átvétele alapján - a külföldi partner által előállított végtermékbe beépülő alkatrészeket és részegységeket gyárt.

A nemzetközi kooperációknak ez a háttéripari termékek termelésének megosz- tása alapján megkülönböztetett két válfaja jellegzetesen kapcsolódik az együttmű- ködések relációs megoszlásához. Azok az együttműködési formák ugyanis, amelyek—

nél a magyar vállalatok állítják elő a háttéripari termékeket, és azokat külföldi part—

nereik építik be a náluk készülő végtermékekbe, döntően a szocialista országokkal

(8)

796

DR. KRISTÓF IMRE

létesített kooperációkra jellemzők. Ezzel szemben a tőkés országok cégeivel kialakí—f

tott ügyletekben nagyobb súlyt képviselnek azok a kooperációk, amelyeknél a kül-

földről beszerzett alkatrészek és részegységek felhasználásával vállalataink főleg

szerelési tevékenységet végeznek. A magyar vállalatok által gyártott háttéripari tere mékeknek a tőkés cégek végtermékeihez történő felhasználása viszonylag alacsony:

a gépipari vállalatok ilyen kooperációs termelésének kevesebb mint egyharmadát—

teszik ki ezek a kapcsolatok.

A háttéripari jellegű termékekre kiterjedő nemzetközi kooperációs kapcsolatok nagy hányadára — különösen a tárgyalt két változat első típusára —- jellemző. hogy' a munkamegosztásból származó előnyök gyakorlatilag csak az adott vállalat köz- vetlen gondjait (illetve azok egy részét) enyhítik, a hazai háttéripar általános fejlő—

déséhez, fellendítéséhez csak elvétve, egyes területeken járulnak hozzá. A nemzet—(

közi termelési munkamegosztás e formájával -— főleg a másodikként említett vál-v

tozatával — ugyanis elvileg el kellene jutni oda, hogy egy—egy kooperációs kapcso-

lat az érintett termékek termelésének olyan mértékű fejlesztését eredményezze,

amely a belföldi szükségletek kielégítését, valamint az export—lehetőségek maximá—

lis kihasználását egyaránt lehetővé teszi. lly módon lényegében a háttéripari ter-- mékek körében is végbemehetnének olyan szakosodási folyamatok, amelyek ered—

ményeként bizonyos termékek nagy sorozatú gyártásával és exportálásával elérhető devizabevételi többlet biztosítaná más cikkek, alkatrészek növekvő importjának devi—

zafedezetét.

A háttéripari termékek gyártásával foglalkozó vállalatok nemzetközi kooperá- ciói között azonban csak kevés esetben tapasztalható, hogy a kooperációs termelés az exportárualapok biztosítása mellett kielégíti a belföldi igényeket is. Többnyire jel—

lemző. hogy szocialista viszonylatban a kölcsönös szállítások. az államközi kötele—

zettségek teljesítése határozza meg az egész kooperációs tevékenységet. Amennyi—

ben pedig a kooperáció keretében gyártott alkatrészek, termékek műszaki színvo—

nala olyan, hogy azok tőkés piacokon is elhelyezhetők, akkor a vállalatok igyekeznek ' ezt kihasználni.

Az említett probléma létezésére határozottan mutatnak rá a gépipari vállalatok kooperációs termelésére és exportjára vonatkozó adatok. A gépipari vállalatok koo- perációs termelése az 1970-es években dinamikusan bővült: a kooperációban gyár- tott termékeknek az ágazat össztermeléséhez viszonyított aránya az 1970. évi 0.5 szá—

zalékról 1979-ben 7.1 százalékra emelkedett. A kooperációs termelésen belül az al—

katrészek és részegységek gyártása az átlagosnál is gyorsabban nőtt. A kooperációs szerződések alapján gyártott termékeknek és alkatrészeknek azonban csak igen cse—

kély hányada került belföldi továbbfelhasznóló vállalatokhoz, azok túlnyomó több—

ségét külföldre -— elsősorban szocialista országokba -—— szállították az érdekelt válla——

latok.

4. tábla

A gépipari vállalatok nemzetközi kooperációs termelése és exportja 1979-ben

Termelés § Export

Megnevezés mimó az 1975. évi l "mm, az 1975. évi

forint százaléká- forint százaléká-

ban ban

Alkatrészek, részegységek . . . . 8255 283 1 7749 310

Végtermékek . . . 4826 239 4190 240

Összesen I

l

13081 ! 265 11939 1 281

(9)

.A HATTÉRIPAR HELYZETE

797

A nemzetközi munkamegosztásnak a háttéripari termékekkel való kapcsolata szempontjából sajátos vonásokkal rendelkeznek a könnyűipari vállalatok többnyire bérmunkajellegű együttműködései. Ezeknél az ügyleteknél a háttéripari problémák

nem jelennek meg önállóan. mint a kooperációk létesítését kiváltó vagy segítő okok.

VA készáru (konfekció. cipő) gyártására irányuló szerződések ugyanis általában eleve tartalmazzák azt is. hogy a megmunkálásra átadott alapanyagok mellett a külföldi ,.partnervállalatok a különféle kellékeket (bélésanyagokat, gombokat, csattokat, sza—

lagokat, díszítő elemeket stb.) és segédanyagokat (ragasztók, vegyszerek stb.) is [biztosítják a magyar üzemek részére. Ezek a háttéripari jellegű termékek a külföldről átvett összes anyag értékének gyakran 10—20 százalékát, esetenként ennél is nagyobb hányadát teszik ki.

A ruházati ipari bérmunkakapcsolatok (: háttéripari termékek szempontjából lényegében kényelmes helyzetet biztosítanak a részt vevő magyar vállalatok számára azáltal, hogy leveszik vállukról a sokféle apró cikk megfelelő választékban és mi- nőségben történő beszerzésével kapcsolatos gondok egy részét. Más oldalról vizs- gálva a kérdést, ebben az ágazatban is megfigyelhetők olyan jelek, hogy a part—

nervállalatok -— és más tőkés vevők is —— eleve ragaszkodnak az általuk gyártott, il—

letve a tőkés országokból beszerzett, a divatigényeknek jobban megfelelő és jó mi- nőségű kellékek, segédanyagok alkalmazásához.

Az utóbbi évtizedben elért jelentős fejlődés ellenére vállalataink még koránt—

sem használják ki a nemzetközi termelési együttműködések lehetőségeit. A jövőben további erőfeszítésekre van szükség a termelési kooperációk körének. súlyának fo—

kozására. Ennek kapcsán azonban felvetődik a növekvő tőkés import megítélésé- nek kérdése. Gazdasági fejlődésünk, külkereskedelmi egyensúlyi helyzetünk javítása érdekében nem lehet elsődleges célként kitűzni a tőkés országokból származó behozatal minél alacsonyabb szintre csökkentését (ami az egyes konkrét kooperációs ügyletek megkötése után a legtöbb vállalati kapcsolatnál fontos szempontként és x általában népgazdasági elvárásként is megjelenik). Fontosabb feladat, hogy a ko- operációk vonzataként felmerülő növekvő importtal párhuzamosan a kivitel terén — legalábbis népgazdasági szinten - még nagyobb arányú fejlődést érjünk el. Tehát a bővülő termelési együttműködéseknek a globális forgalom volumene gyors ütemű emelése mellett kell biztosítania a megfelelő kiviteli többletet. Az import helyette- sítésére irányuló törekvések egyébként is több szempontból okoznak problémát. mivel:

—— egyrészt a tőkés vevők — mint már említettem — gyakran exportunk fokozásának fel- tételéül szabják a tőkés cégek által gyártott megbízható minőségű alkatrészeknek. részegy—

ségeknek a részükre szállítandó végtermékekbe való beépítését;

— másrészt ha eleve nincs hazai (vagy megfelelő beszerzési forrást biztosító szocialista relációjú) háttéripar. akkor nincs ami helyettesítse a tőkés importot:

— végül, ha található hazai vagy szocialista országbeli gyártó, illetve kifejleszthető a belföldi háttéripar. akkor is gyakran nehézséget okoznak az árprobémák; a belföldön előál- lított, jó minőségű alkatrészek és részegységek ugyanis sokszor jóval drágábbak. mint a dal- zlár elszámolású import; szocialista viszonylatban pedig az ilyen alkatrészekhez egyre inkább

csak kemény valuta ellenében juthatunk hozzá.

A háttéripar problémáinak enyhítése. felszámolása bonyolult, sokoldalú feladat.

A hatékonyabb fejlődés, a termelési és exportstruktúra gyorsabb ütemű korszerű- sítése érdekében e téren a következőkre célszerű nagyobb figyelmet fordítani.

— A szelektív iparfejlesztési politika gyakorlati megvalósítása során különös je- lentősége van annak, hogy egy—egy fejlesztésre kijelölt terület (gyártási ág. termék—

(10)

798 ux. msroF iMREI

család) egyes vertikumai mennyiben összehangolták. A háttéripari termékek mű-

szaki elmaradottsága vagy lassú meghonosítása ugyanis minőségileg visszatartja az egyébként korszerű végtermékek gyártását. A hazai gyártásnehézségei, gazdaság——

talansága esetén a szükséges importháttér feltárására és a behozatal lehetőségei—

nek biztosítására kellene nagyobb figyelmet fordítani.

—— A vállalati kezdeményezésre indított végtermékfejlesztés, struktúramódosítás esetén is szükséges a jobb összehangoltság: egyrészt elengedhetetlen a fontosabb—

bedolgozó kooperációs partnerek lehetőségeinek figyelembevétele (szükség esetén ezek intenzívebb támogatása). másrészt a bedolgozók is jobban figyelemmel kísér-

hetnék és kapcsolódhatnának az ,,anyavállalatok" elképzeléseihez.

— További lényeges előrehaladás elérésére kell törekedni a nemzetközi munka-r megosztás terén. A termelés műszaki színvonalának fejlesztésével a háttéripari jel—

legű termékek, tevékenységek exportképességének fokozására is nagy súlyt kellene helyezni (például a kiemelt program szintjére emelkedett elektronikai alkatrészgyár- tó ipar fejlesztésének megvalósítása során e szempontnak maradéktalanul érvénye—

sülnie kell).

— Az általánosabb jellegű háttéripari termékek (gépépítő elemek, kötőelemek, villamos szerelési cikkek. kohászati anyagok stb.) tekintetében a készletező vállala—

toknak hatékonyabban kellene betölteniük a számukra eredetileg meghatározott ellátói szerepkört. (A kis- és középüzemek anyag- és alkatrészellátása ugyanis _.

kisfogyasztói voltuk miatt — sokszor még roszabb. mint a nagyvállalatoké.)

— A vállalatok szerződéses kapcsolataiban a jogilag biztosított szankciók kö- vetkezetesebb érvényesítésével törekedni kellene a szerződések pontosabb betar—v tására, az egyenletesebb ütemű szállítások általánosabbá tételére.

-— Az önálló kis- és középüzemek hálózatának bővítésével, hatékonyabb fejlesz- tésükkel erősíteni kell a háttéripar bázisvállalatainak körét. (Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a gazdasági szabályozókkal a nagyvállalatoknál is elősegíthető- az egyes háttéripari tevékenységek ellátásában való érdekeltség kialakulása, erő-

södése.)

— Nagyobb figyelmet kellene fordítani a háttéripari termékek termelésének, az egyes tevékenységeknek koordinálására, a szabad kapacitások összefogottabb fel—

mérésére, reklámozására. a vállalatok közötti új típusú együttműködési formák (tár—

sulások) térhódításának elősegítésére.

A vizsgált témakör bonyolultságából, a jelenlegi helyzetből kiindulva nem vo—

natkoztathatunk el attól, hogy minden egyes részintézkedés eredményessége nagy- mértékben függ a kereslet—kínálat tényleges alakulásától, a megrendelők és a szál—

lítók helyzetétől.

PE3l-OME

B csoei'r crare aatop ocmuaanuaae'rcx Ha sonpocax npousaogcraa npomemyroumoü npo—

nyman, nrpammeü prnuyro pam, : HHAYCTpHBJ'IbHOM pasim-mu OTAeanle crpau.

Paccmatpnaan nonomeHMe nponaaoncraa npomemy-rounoü npOAYKuHH a Benrpm, as- Top ycranasnuaae'r, uto ace eute uMeioumecs Heaocra'rxn canaanu c oAHoü CTOpOHbI, c 'reM u'ro !; xone nocnemmx necsmne'mü :; paaaumu npOMbILUJ'IeHHOCTH rocnoncteoaana Kouuenum ro-roaoü npOAYKUMM. C npyroü croppoi, Topmosnuum man'ropOM nananacs oguoc-ropouunsl, ocuoablsammancn Ha prAHle npennpnsmsx opraHmaunom—lan cuc-reMa npOMblu-meHHOCTH, a Tanme ocnaőneuue Aoroaopuoü Ancuunnmu s omomem—mx Mémny npeAnpnnmnMn—r. Hapagy : 31'HM u cuc-réma akoHOMW-lecxoro perynnposaum He noompnna cneuuanusaum, ynennmmei cootaeTCTaymuee macro pasawrmo npouaeogctsa npoMemy—

Tounoü npogyxuuu, ynoaneraopnwmeü oreuectaenubíe HYDKAbI.

(11)

A HÁTTÉRIPAR HELYZETE 799.

B sanmouenne ani-op ocraHaanuBaeTca Ha Meponpnmmx, ocyurecrsnenue KOTOprX.

Momer oőneruurb monomer-me a 31011 oőnacm.

SUMMARY

The author deals in his study with the activity of the so-called background industry—

which has a considerable part in the industrial development in various countries.

lnvestigating the conditions of background industry in Hungary he points out that de- ficiencies existing even now ccm be attributed partly to that in the development of industrial production the approach from the final product's side was predominant in the past decade._

Other hindering elements were the organizational system based merely on big enterprises, moreover. the relaxation of contractual order among enterprises. ln addition. neither the system of economic management incited properly the specialization oriented toward the ac—

tivities of the background industry supplying home demands.

Finally, the author summarizes the measures to be taken for solving the problem.