A gépi adatfeldolgozás fejlődése és helyzete hazánkban

SZEMLE

A gépi adatfeldolgozás fejlődése és helyzete hazánkban

Az elmúlt tíz évben, de különösen az

első ötéves terv időszakában a termelés gépesítése nagy mértékben fejlődött, Nem egy iparágban (például a ruházati ipar- ban. a cinőiparban, a járműiparban stb.)

a futószalaggyártás bevezetése a termelés

nagymérvű emelkedését eredménvezte. A technika fejlődése valamennyi termelési ágban megkönnyítette a munkát. növelte a termelést. és ezzel hozzájárult a dolgo—

zók életszínvonalának emeléséhez.

A termelés területén elért technikai fejlődés a vezetés eszközének, az ügyvi—

telnek a korszerűsítését is nanirendre

tűzte. Mindinkább érezhetővé vált ugyanis a termelés minden területén. hogy a ter—

melésben alkalmazott, viszonylag , knr—

szerű technikával szemben a termelés irá- nyítása. az ügyvitel. az adatfeldolgozás régi, több évtizede kialakult módszerek-

kel történik. A modern technikával ren—

delkező termelőapparátus vezetéséhez el- engedhetetlenül szükséges a naoonta tör- ténő gyors, pontos és viszonylag mindenre

kiterjedő tájékozódás. A kellő tájékozó—

dáshoz pedig a megfelelő (termelési, mun—

kaügyi, készlet— stb.) adatok gyors feldol-

gozására van szükség. A vezetés tehát az adatfeldolgozással szemben is mind na—

gyobb követelményeket támaszt.

Az első ötéves terv idején a vezetők a gyors adatfeldolgozás és tájékozódás ér- dekében az adminisztratív létszámot nö—

velték, éppen azért, mert nem rendelkez—

tek megfelelő tapasztalattal az ügyvitel

gépesítése terén.

I.

Az ügyvitel gépesítését szolgáló eszkö- zök különfélék. Ide tartoznak elsősorban az ún. ügyviteli segédeszközök: a külön—

böző mechanikus elektromos irógépek,

másológépek, hangrögzítő gépek (diktafon, izofon, texafon). A különböző közlő be—

rendezések (csőposta, géptávíró, hang-

szóró) az utasítások gyors kiadását teszik

lehetővé. Ezek a segédeszközök köny—

nyebbé teszik, meggyorsítják az ügyviteli munkát. Az ügyviteli segédeszközöket ——

egy—kettő kivételével -— hazánkban alig

használják.

Az ügyvitel gépesítésének másik terü-

lete az adatok gépi úton való feldolgo- zása. A gépi adatfeldolgozás történhet

kis— és középgépekkel, lyukkártyagépek-

kel és elektronikus gépekkel. ,,Kis- és kö-

zépgépek'í—en a különböző rendszerű osztó, szorzó, összeadó, kivonó, részben mecha—

nikus, részben elektromos gépeket, szám—

laírógépeket, könyvelőgépeket stb. értjük.

Ezekkel a gépekkel is nagy költségmeg—

takarítás (munkaerő—, idő- stb. megtaka—

rítás) érhető el, gyorsabbá teszik az ada—

tok feldolgozását és ezzel a tájékoztatást.

A különböző termelő szervek igénye különösen az elmúlt 3—4 évben nagy- mértékben megnövekedett a kis— és kö- zépgépek iránt. A Pénzügyminisztérium az elmúlt években összeirta az ország kis- gépállományát. Az összeírás eredménye

azt mutatta, hogy az országban kevés

szorzó—, összeadó- és könyvelőgép van, s

ezek is nagymértékben elhasználtak, ki- cserélésüket sürgősen meg kell oldani. A

feladat sürgősségét mutatja. hogy az 1951—1954 között behozott kisgépek még az elhasznált és kiselejtezett gépeket sem

pótolták. Igy 1954-ben egy összeadógépre,

illetve szorzógépre például a Budapesti Javítóipari Vállalatnál 112, illetve 56, a Budapesti Vendéglátóipari Trösztnél 29, illetve 32 ügyviteli dolgozó jutott. Az ösz—

szeíráskor az állami gazdaságok közül 71

gazdaságban nem volt szorzó— és 1533-ban

nem volt összeadógép. (Kisgépekkel való

SZEMLE

309

közepes ellátottság esetén átlag 4—5 ügy-

viteli dolgozóra kellene jutnia egy össze-

adó— és egy szorzógépnek.)

Nem jobb a helyzet a könyvelőgépek—

kel való ellátottság területén sem. Az iparban általában 66 könyvelőre, a köny—

nyűipar területén mintegy 100 könyvelőre jut egy könyvelőgép. Bár a helyzet az el—

múlt évben némiképpen javult, alapvető változás azonban nem történt.

A kisgépekkel való ellátottság megja—

vításának sürgősségét indokolja, hogy az

ügyvitel gépesítését, az adminisztratív létszám csökkentését viszonylag kis be- ruházásokkal, rövid idő alatt meg lehet oldani. Ma még az iparban, de különösen a mezőgazdaságban és kereskedelemben a számításokat, különböző összegeléseket, kigyűjtéseket kézzel végzik.

II.

Az adatfeldolgozás kisgépi formájához

képest forradalmi, minőségi változást ho—

zott a lyukkártyagépek feltalálása. Ma már a gépi adatfeldolgozásnak az egész világon legelterjedtebb formája a lyuk—

kártyagépi rendszer.

A lyukkártyarendszerű gépi adatfeldol—

gozás bevezetése a népszámlálások fel—

dolgozásával kapcsolatos. Már a múlt században szükségesnek látszott a nép—

számlálás anyagának gyors feldolgozása, mert a lakosság számának megállapítá—

sán kívül az adatokat különböző szempon—

tok, például lakóhely, foglalkozás, va—

gyoni állapot stb. szerint is fel kellett dolgozni. Ez a szükséglet vezette Holle—

1'ith Hermann német származású mérnö—

köt, az Egyesült Államok Statisztikai Hi—

vatalának dolgozóját arra, hogy olyan gé-

pet szerkesszen, amely az 1890. évi nép—

számlálás anyagának gyors feldolgozását lehetővé teszi. A feldolgozás rendszere azon alapult, hogy a számlálólap adatait bizonyos rendszer szerint kartonlapra lyu—

kasztották. A számlálólap többszöri szét—

válogatása és csoportosítása helyett a kartonlapokat rendezték és számol- ták. A kartonlapok csoportosítása vi—

szont gépi úton is lehetséges. Ezért

Hollerith megállapodást kötött Powers

János technikussal, hogy olyan gé—

peket szerkesszen, amelyek mind a lyu- kasztást, mind a csoportosítást (szortíro—

zást) el tudják végezni. A kártya 27 osz—

lopban oszloponként 0—tól 9-ig volt szá-

mozva. A számértéket a megfelelő helyen a lyukasztás jelentette és minden szöve- get (nem, foglalkozás) számokkal (kód-

számokkal) helyettesítettek és ezeket lyu-

kasztották a kártyára.

A lyukasztás igen egyszerű formában

történt. A számhelyek számának megfe- lelő, tehát összesen 270 (27X10) lyukkal

ellátott két fémlapot készítettek. A fém-

lapok közé helyezték a kartonlapokat, s

azt a szükséges számhelyeken átlyukasz—

tették. A lyukakkal ellátott kártyát az ún.

leérző készülékbe helyezték. A készü- lék lényege a karton lyukhelyeivel azonos számú fémrudacska. A tapogató szerke-

zet alá helyezték a kártyát, s ahol a kar-

tonon lyukasztás volt, a rudacska átcsú—

szott és beleért a kártya alatt elhelyezett higanyt tartalmazó tálacskába. A készü—

lékbe elektromos áramot kapcsoltak. Ahol

beleért a rudacska a higanyba, ott áram—

kör létesült, és mozgásba hozta a készü—

lék felső részén elhelyezett számlálószer-

kezetet. A szerkezet 99—ig számolt, ami—

kor is kézi úton vissza kellett vinni a kiindulópontra a számadat felírása mel-

lett. A ,,táblázógéphez" kapcsolódott egy

hasonlóan kezdetleges rendezőgép is.

A lyukkártyagépek szerkezetét tekintve a fejlődés két irányú volt. Hollerith és Powers az eredeti szerkezet megkonstru—

álása után ugyanis a fejlesztés irányában nem tudtak azonos véleményre jutni. Hol—

lerith az elektromos úton történő fejlesz- téshez ragaszkodott, vagyis ahhoz, hogy a számolás elektromos impulzus út-

ján történjék, míg Powers a mechanikus

irányzatnak volt a híve.

A lyukkártyagépek eléggé gyorsan is—

mertté váltak. Ennek fő oka az volt, hogy már a kezdetleges gének alkalmazása is egyharmadára csökkentette a népszám—

lálási adatok feldolgozási költségeit.

Már jóval az első világháború kitörése

előtt egymás után alakultak a lyukkár—

tyagépeket gyártó üzemek. A Hollerith

(elektromos) gépek szabadalma egy nem- zetközi irodagép vállalat (International Bussines Machines, IBM) tulajdonába ke—

rült, míg a Powers rendszerű a Reming—

ton Rand hatáskörébe tartozott. Mindkét

társaság képviseltette magát javítóüze—

mekkel majdnem minden országban.

A Szovjetunióban az 1930-as évek ele—

jén kezdték meg a számlálógépek (Szcsot-—

310

naja Analiticseszkaja Masina. SzAM;

számoló—elemző gép) gyártását és felhasz-

nálását az adatfeldolgozás minden terü—

letén. Adatfeldolgozó állomásokat létesí-

tettek, amelyeket a SzAM gépeken kívül

egyéb szovjet gyártmányú számológé—

pekkel is elláttak.

A lyukkártyagépekkel történő adatfel—

dolgozás rendszere lényegében ma is a régi. Az adatokat a bizonylatokról lyu- kasztőgép segítségével egy kártyára lyui- kasztják, melyet az ellenőrzőgép a bi—

zonylat alapján ellenőriz. Az ellenőrzött kártyákat a rendezőgép (sorter) a kívánt csoportosításba válogatja, szortírozza. A rendezett kártyákat a táblázógép (tabulá—

tor) összeadja, leírja, elkészíti a kimuta—

tást stb. (A lyukkártyarendszerű géppark általában 3 lyukasztó, 2 ellenőrző és 1 rendező, valamint 1 táblázó gépből áll.

Ezenkívül a feldolgozást szorzó, feliratozó stb. segédgépek teszik teljesebbé.)

A lyukkártyagépek teljesítőképességére jellemző. hogy például a szorzógép egy

óra alatt három irodai alkalmazott egy napi munkáját végzi el. A rendezőgép két

óra alatt elvégzi például az anyagutalvá—

nyok olyan csoportosítását, amely 7 iro—

dai alkalmazottnak egy napi munkájába kerül. Hasonló teljesítőképességűek a táb-

lázógépek és az egyéb lyukkártyagépek is.

Természetesen a lyukkártyarendszerű gépi adatfeldolgozás fejlesztése nem állt meg, sőt különösen az elmúlt öt évben

nagy fejlődést ért el. A gépek sebességét és kapacitását most már nem az alapgépek

bővítésével növelték. hanem az olyan esetekre, amikor az összesítési és leírási munkák mellett nagyobb mennyiségű szá—

molási munkát is el kell végezni, a gép—

hez kapcsolható elektronikus számolóegy- ségeket szerkesztettek. A gépkomplexum—

ban is az alaplyukkártyagép juttatja az

adatokat az elektronikus számológépbei,

és írja le az eredményt. Az elektronikus

számológép anélkül, hogy a gép alapse—

bességét korlátozná, elvégzi az összes szá—

mítási feladatokat. E gépkomplexum egy

perc alatt több tízezer műveletet tud el—

végezni. Az elektronikus berendezés te—

hát csak mint technikai megoldás jelent

újat, az adatfeldolgozás rendszerében Vál- tozást azonban nem hozott, a rendszer alapja továbbra is a csoportosítható, adat—

hordozó lyukkártya. Természetesen ezzel

egyidőben az adatfeldolgozás meggyorsí—

SZEMLE

tása céljából a lyukasztás műveletének sebességét is növelték (automatikus lyu—

kasztás).

Elektronikus számolóberendezéseket spe-

ciális célokra használnak a lyukkártya—

rendszertől függetlenül is. Ilyen esetben az adatokat magnetofon vagy lyukasztott

szalagon rögzítve, esetleg valamilyen más

technikai megoldással juttatják a gépbe.

Van olyan elektronikus berendezés is, amely a számított eredménnyel közvetle—

nül egy szerszámgépet vezérel. Ezek a gépek azonban már nem tekinthetők csak

,,ügyviteli adatfeldolgozó" gépeknek.

Az elektronikus számológépek már vi—

szonylag elterjedtek a fejlett iparral ren-

delkező országokban. Az egyik legnagyobb

amerikai számológépgyártó cég —— a Be—

mington —— kereskedelmi megrendelések

feldolgozására, rendszerezésére és irattá—

rozására szolgáló elektronikus gépeket szerkesztett. Ez a gép nappal 90 000 áru—

lapot dolgoz fel, éjszaka pedig a napi for—

galmi eredményt rögzíti nyomtatásban 8000 árufajta szerint rendszerezve. A gép másfajta tömeges számolási műveletet

igénylő munkára is alkalmas. A gépnek

10 kezelőre van szüksége, de 60 ember

munkáját végzi. Az angol Lyon cég LED típusú elektronikus számclógépe — az iro—

dalom adatai szerint —— ZOO—400 ember munkáját végzi el.

Az ügyvitel gépesítése terén a Szovjet- unióban is nagy eredményeket értek el az elmúlt tíz év alatt. 1949—1953 között a Gépipari Minisztérium ügyvitelének gé—

pesítése majdnem három és félszeresére nőtt. A SZKP XX. Kongresszusa előírta, hogy 1956—1960; között a számológépek

gyártását négy és félszeresére kell emelni.

A lyukkártyagépek gyártása mellett fel—

lendült az ,,Ural", a ,,Sztrela", valamint az egyéb típusú elektronikus számológé—

pek gyártása is.

III.

A lyukkártyagépek nemzetközi fejlődé—

sének rövid áttekintése után vizsgáljuk meg a magyarországi lyukkártyage'pi adat—

feldolgozás fejlődését és helyzetét.1

1 Magyarországon a szóhasználat nem egyszer Holleríth gépeknek nevezi a lyukkártyagépeket. Az elmondottakból úgy vélem világos, hogy a Hollerith sző miért nem fedi megfelelően a iywkkártyagép fogalmát.

szemre

Magyarországon az első gépeket, ame—

lyek Powers rendszerűek voltak, 1928—ban szerezte be a MÁV a vasúti statisztikai

adatok feldolgozására. (A gépek egy része még ma is működik és lényegében ugyan?

azt a munkát végzi.)

A vállalatok közül elsőnek -— 1931-ben

—— a Hutter és Lever cég bérelt IBM lyuk—

kártyagépeket (Hollerith rendszerűeket).

A gépek csak néhány évig voltak üzem—

ben, mert a gyár anyavállalata megszűn—

tette a magyarországi könyvelés egy ré—

szét, és a feldolgozást Bécsben végeztet—

ték. Ugyanebben az évben, 1931—ben, a Központi Statisztikai Hivatal a népszám—

lálás feldolgozását Powers rendszerű lyuk- kártyagépekkel végezte. A gépparkot a

Remington képviselet szállította. A nép—

számlálás befejezése után a cég a gépe—

ket visszavásárolta és Csehszlovákiába szállította.

A nagyvállalatok között a harc nem—

csak a világpiacon, hanem hazánkben is

folyt. A Powers gyár az 1920—as évek vé—

gén képviseletet állított fel Budapesten.

Néhány évvel később pedig az IBM kö—

tött megállapodást az Organisatio Rt-vel

a Hollerith gyár magyarországi képvise-

letére vonatkozóan. A harcra jellemző, hogy a Fővárosi Gázművek részére Po—

wers rendszerű, míg a Villamosművek részére Hollerith gépeket szerzett be.

1935—ben a Magyar Nemzeti Bank 80 osz- lopos gépparkot bérelt, majd 1938—ban a

MÁVAG ügyvitelének, adatfeldolgozásá—

nak gépesítése kezdődött el.

A háború sem gátolta a gépi adatfeldol—

gozás elterjedését. A Hollerith gépeket előállító IBM rendelkezett Berlinben is gyárral (Deutsche Hollerith Maschinen A.

G. — DEHOMAG). A háború alatt a már ittlévő amerikai származású gépek speciá—

lis alkatrészei előbb Svájcon keresztül, később pedig Németországból érkeztek.

Ebben az időben bővítették ki a Magyar Nemzeti Bank gépparkját. Gépparkot ka—

pott a Duna Gőzhajózási Társaság, a Da—

nuvia gyár és Franciaországból megérke—

zett az akkor még jóformán ismeretlen, ,,kartellen kívüli" Bull gyár szállítmánya

a MÁV részére.

A második világháború a gépparkban

jelentősebb kárt nem okozott. A gépi adatfeldolgozás terén alapvető változást az 1949. évi népszámlálás jelentett. 1949

elején ugyanis megérkeztek a népszám-

311

lálás feldolgozására rendelt IBM gyárt—

mányú lyukkártyagépek. E gépek a nép-

számlálás befejezése után a Központi Sta—

tisztikai Hivatalnál maradtak, és ma is

ott dolgoznak. Ez volt lényegében a ma—

gyar lyukkártyarendszerű gépi adatfeldol—

gozás fejlődésének első szakasza.

Az elsö ötéves terv idején mindinkább fokozódott az ügyvitel gépesítésére irá-

nyuló törekvés. A gépi adatfeldolgozás

elterjedését azonban akadályozta a gépek kis száma. E téren jelentős változást a szovjet elektromos (SzAM) gépek behoza—

tala eredményezett: 1953—1954—ben 21

lyukkártyagéppark érkezett a Szovjet—

unióból.

1957—ben újból érkeztek a Szovjetunió—

ból gépek, valamint 1957. év végén és

1958. év elején, a gépesítés tökéletesítése

érdekében. Franciaországból ún. segédgé——

peket (szorzó—, feliratozógépeket stb.) hoz—

tunk be. Jelenleg az országban 55 gép—

park van. A gépeket részben teljes, rész—

ben nem teljes géppark formájában 37 szerv üzemelteti. A Statisztikai Gépi Adat-

feldolgozó Vállalatnál (mely a Statisztikai

Hivatal szükségletén kívül más vállalatok részére is végez gépifeldolgozást)8;aGépi

Adatfeldolgozó Vállalatnál 8, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárnál l, a Lenin Ko—

hászatí Műveknél 2, a Dimávag Diósgyőri

Gépgyárnál 2, a Csepel Autógyárnál l,, a Csepel Vasműnél 3, a Beloiannisz Hír-

adástechnikai Gyárnál 2, a Magyar Állam—

vasutak Bevétel Ellenőrségi, Visszatérítési

és Kártérítési Hivatalnál 9, a Magyar Ál—

lamvasutak Gépiadatfeldolgozó Főnökség—

nél 2, a Fővárosi Villamosvasútnál 2, az

Egyesült Izzónál 1, az Ózdi Kohászati üzemeknél 1, a Dunai Vasműnél 1 stb

lyukkártyagéppark van. Ezenkívül nem teljes garnitúrával rendelkeznek többek között a következő vállalatok: Magyar Pamutipar, Nőiruhagyár, Győri Textil-

művek, Allami Biztosító, Elektromos Mű—

vek, Globus "Nyomda, VILLÉRT stb.

Az országban levő lyukkártyagépek adatfeldolgozóképessége évente mintegy

100 millió tétel, azaz 100 millió kártya,

6—8 féle csoportosításban történő feldol—

gozása.

A gépi adatfeldolgozás 35 százaléka az

ipar, 10 százaléka a kereskedelem, 39 szá—

zaléka a közlekedés és mintegy 3—4 szá—

zaléka a pénzügy és a biztosítás jellegű adatokra jut. Gépesítés terén elmaradt a.

312

^SZEMLE

pénzügy (bankok, takarékpénztárak stb.), valamint a kereskedelem adatfeldolgozása.

A gépi adatfeldolgozásnak az iparon be—

lüli megoszlása sem kielégítő. Az elmúlt

években több autójavító, gépjavító vál—

lalat és kisebb vállalat ügyvitelét gépesí—

tették, ugyanakkor, amikor nagyjelentő—

ségű iparágak; a villamosipari gépek és készülékek gyártása, híradástechnikai ké—

szülékek gyártása, a könnyűipar, az élel-

miszeripar, a vegyipar stb. adatfeldolgo—

zása nincs vagy alig van gépesítve.

A gépi adatfeldolgozás jelenleg az ügy—

vitelnek nem minden ágát fogja át. A gépi adatfeldolgozásnak mintegy 40 szá—

zaléka az anyag— és áruelszámolásokra, 9

százaléka a munkabérelszámolásokra, 6 százaléka a termelésre—gyártásra, 4 szá—

zaléka az önköltségre jut. E téren nagy—

mértékben el vagyunk maradva, hiszen egyes országokban ma már úgyne- vezett ,,elektronikus hivatalok" is lét—

rejöttek. Például az Amerikai Egyesült

Államokban és Angliában olyan speciális

gépkomplexumokat szerkesztettek. ame- lyek egy hivatal, vállalat adminisztráció- ját lényegében teljes egészében elvégzik (IBM 704., 705—ös stb. géptíousok). Az egyik nürnbergi áruházba (Guelle) na—

ponta átlag 50 000 rendelés érkezik. A ren- delések gyors teljesítését a cég a szoká—

sos ügyintézési módszerekkel nem tudja biztosítani. A problémát elektronikus be- rendezéssel oldották meg. Az elektronikus berendezés nyilvántartja a cégnél kap- ható árukat, a megrendelés alapján fel—

jegyzi a vevő által rendelt mennyisége—

ket, a vevő által vásárolt áru árát, és megszorozza az árat a rendelt mennyiség—

gel. A gép kivételezési jegyet is készít, amellyel az áru a raktárból kivihető. Mi—

közben a gép lerögzíti az egész rendelést, a rendelt mennyiségeket levonja a raktár—

készletből. úgy hogy a gép munkáia nyo- mán másodperrek alatt megállapítható a tényleges, mindenkori raktárkészlet. (Az elektronikus agy központi irodáiában EMm-tlen. dolgozó van, aki az ellenőrző

táblát figyeli.)

Az ügyvitel mindennemű gépesítése, minden adatfeldolgozás kapcsolatban van a statisztikával. Az anyagfelhasználás vagy leltározás, a bérszámfejtés gépi fel—

dolgozása egyben statisztikai mun—

ka is. Ezenkívül az országban vég—

zett összes adatfeldolgozásnak mintegy

30—35 százaléka statisztikai gépi feldol—

gozás. (Nem véletlen tehát, hogy az adat-

feldolgozó gépeket általában statisztikai gépeknek nevezik.)

' A gépi adatfeldolgozás fejlődéséhez is a statisztikai munkák gépesítése adott

nagy lendületet. Mint ahogy az amerikai

Statisztikai Hivatal által 1890—ben végzett népszámlálás volt a lyukkártyagépi adat—

feldolgozás kiinduló pontja, ugyanúgy a

későbbi népszámlálások és nagyobb ösz- szeírások minden országban mindig újabb

fejlődési fokot, jelentős haladást eredmé- nyeztek a gépesítés terén.

Magyarországon az 1930. és az 1949. évi népszámlálások anyagát dolgozták fel lyukkártyagépeken. A gépi úton történő feldolgozás nagy előnyét mutatja, hogy

míg az 1920—as népszámlálás kézi feldol- gozása több mint öt évig tartott, addig

az 1949—es népszámlálás anyagának fel—

dolgozása gépi úton lényegében másfél év

alatt elkészült.

Az 1960—ban tartandó népszámlálás anya—

gának gépi úton történő feldolgozására az előkészületek már megkezdődtek. A ter- vek szerint az 1960—as népszámlálás a magyar gépi adatfeldolgozásnak újabb je- lentős állomása lesz: első ízben fogjuk alkalmazni a legmodernebb elektronikus célgépeket.

A statisztikai munka gépesítését mu—

tatja, hogy a Statisztikai Gépiadatfeldol—

gozó Vállalat a Statisztikai Hivatal ré—

szére is évente több millió tételt, kártyát dolgoz fel. Például a termelőszövetkezeti adatok feldolgozása, a vándormozgalmi statisztika, a születési-, halálozási—, há- zasságkötési—, háztartásstatisztika stb. mind többszázezer tételt jelent, amelyeket a gé- pek gyorsan és határidőre dolgoznak fel.

Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a lyukkártyarendszerű adatfeldol- gozó gépek nemcsak kizárólag statisztikai összeírások, számviteli nyilvántartások feldolgozására és csoportosítására alkal- masak. hanem mint nagyteljesítménvű számológépek, számítási, elemző munkát is el tudnak végezni. Az elmúlt években lyukkártyarendszerű gépeken már több intézet végeztetett tudományos kutatási célokat szolgáló számításokat. Például a Statisztikai Gépi Adatfeldolgozó Vállalat a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Geo—

fizikai Intézet, a Meteorológiai Intézet, a Távközlési Kutató Intézet részére korre—

SZEMLE

lációs számításokat, lineáris

rendszerek megoldását,

mításokat stb. végzett.

Az elmúlt időben az input—output (rá—

fordítás—kibocsátás) rendszer számítási

anyagának gépi úton történő megoldására

folytak (és jelenleg is folynak) kísérletek.

egyenlet—

valószínűségszá—

.

A lyukkártyagépi adatfeldolgozás egyik előnye — mint ahogyan a tapasztalatok is mutatják — az, hogy az adatok meg- felelő időben, gyorsan és folyamatosan áll—

nak a vezetők rendelkezésére, és így ope—

ratív intézkedésre alapul szolgálnak. Pél—

dául a Gheorghiu Dej Hajógyárban egy

hajó önköltségének kiszámítása a gépesí- tés előtt 2—3 évig tartott, ma már az önköltség alakulását folyamatosan figyelni

tudják.

Az ügyvitel egyszerűsítése és gépesítése lehetőséget ad továbbá az elfekvő kész—

letek kimutatására, az anyaggazdálkodás megjavítására, forgóeszköz csökkentésre.

Például a Csepel Szerszámgépgyárban az anyagelszámolások és anyagkészlet—kimu- tatások gépesítése több mint 1 millió fo—

rint értékű elfekvő, inkurrens anyag ér- tékesítését és selejtezését tette lehetővé.

A gépi adatfeldolgozás lehetővé teszi a' költségek mély és sokrétű vizsgálatát is.

Ezeket az adatfeldolgozásokat kézi úton

csak az adminisztratív létszám nagymérvű emelése árán lehetett volna elvégezni.

Míg az átírókönyveléssel mintegy 4—5 cso—

portosításban tudják például rögzíteni a ráfordításokat, addig az a lyukkártya- rendszerű gépekkel bármilyen számú kí—

vánt csoportosításban rendelkezésre áll.

A Magyar Pamutipar vállalatnál a gé—

pesítés óta az anyagfelhasználást 14 féle csoportosításban elemzik. A Hazai Pamut- szövőgyárban a gépek segítségével ele—

mezni tudják a kikészítőüzem festék—, va—

lamint vegyszer felhasználását is, továbbá a tényleges felhasználásnak mind meny—*

nyiségben, mind értékben a normával való szembeállítását stb. A Bőr— és Cipő- kellékellátó Vállalat áruforgalmának és raktárnyilvántartásának gépesítésével az ellenőrzés és a vezetés számára olyan ki—

mutatásokat készítettek, amelyeket kézi úton csak 25—27 fő tüdott volna elvé—

gezni. ' ' '

Néhány példa a gépi adatfeldolgozás

gyorsaságára; A vVörös C'sill'a'g Traktor-

5 Statisztikai Szemle

ara

gyárnál a leltár-feldolgozás mintegy 10 nappal, a Villamosgép- és Kábelgyárnál

mintegy 6—7 nappal hamarabb készült el,

mint egyébként. Több vállalat részére készültek az anyagtervezéshez és az ár—

kalkulációhoz szükséges éves felhaszná-

lási kimutatások. Ezeknek elkészítése vál—- lalatonként több tízezer tétel feldolgozá—

sát jelentette, aminek kézi úton történő feldolgozását nagyszámú munkaerő csak több hét alatt tudta volna elvégezni. Gépi úton viszont 2—3 nap alatt elkészült.

A lyukkártyagépekkel történő adatfel—

dolgozás növeli a pontosságot. A pon—

tosságot biztosítja, hogy minden gépi fel—

dolgozási művelet ellenőrzésen megy ke—

resztül. Például a szörzógépen végzett szorzások helyességét külön műveletbena gép ismételt szorzással ellenőrzi. Ugyanez vonatkozik a lyukasztásra is. Az adatfel- dolgozás pontosságát biztosítja továbbá, hogy a különböző adatszolgáltatásoknak ugyanaz a forrása, tehát ugyanarról a lyukkártyáról készülnek.

A kártyák bármikor újra feldolgozha—

tók, és a gépek bármilyen nagymennyi—

ségű feldolgozást el tudnak végezni.

Az egyszerűsített és gépesített ügyvitel lehetővé teszi a nemtermelő dolgozók ará—

nyának csökkentését is. Például a Köny- nyűipari Minisztérium a gépesített terü—

letről az ügyviteli dolgozók mintegy 45—50 százalékát irányította más területre. A felszabadult munkaerővel biztosították a folyamatos leltár—, raktárnyilvántartás, valamint a műszaki ügyvitel pontosabb vezetését.

Amellett, hogy a gépi adatfeldolgozás lehetővé teszi a létszám csökkentését, mentesíti a képzett'munkaerőket a tech—

nikai feladatok elvégzésétől, és így azok elemző munkával foglalkozhatnak.

A gépi adatfeldolgozás nagymértékben egyszerűsíti a vállalatok ügyvitelét is. Ezt

úgy éri el, hogy ugyanarról a bizonylat-

ról több kimutatást készít, azaz több rész- leg igényét elégíti ki. Ezzel lényegében megszünteti a vállalaton belüli párhuza—

mos adatfeldolgozást. Például a gyártási bizonylatokon szereplő adatokat a külön—' féle műszaki, ügyviteli és számviteli Szer—

vek a gépi adatfeldolgOZás' bevezetése

előtt a saiát szükségletük szerint dolgoz-

ták fel. Ez természetesen sok hibalehetőá

séget rejt magában, és párhuzamos mun-'

kákat is eredményezett. Helyes és még-

314

szauna

felelő gépi adatfeldolgozással a gyártási

bizonylat összes adatai egy lyukkártyára

kerülnek, és ebből rövid idő alatt elké- szíthető bármilyen csoportosítás és kielé-

gíthető bármely részleg igénye.

A gépi adatfeldolgozás bevezetése ezen—

kívül minden vállalatnál elősegítette a bizonylati fegyelem, a statisztikai fegye—

lem megerősödését is, és nagymértékben hozzájárul a társadalmi tulajdon védel—

méhez.

A gépesítés előnye és gazdaságossága azonban nem minden esetben fejezhető ki a létszámmegtakarítással, nem lehet

csak az összes bérköltség és a gépesítés költségarányát figyelembe venni. A gépe-

sítésnek ez is egyik célja, de legfontosabb

célja az, hogy az adatok időben álljanak

rendelkezésre, tegyék lehetővé a vezetők számára a mélyebb elemzést, kimutatások összeállítását, amelyeket egyébként ——

kézi erővel —— nem lehetne elkészíteni.

*

A hazai lyukkártyagépi adatfeldolgozás

területén ez elért eredmények mellett

hiányosságok is vannak. Nincsenek a gépek például megfelelően kihasználva. Ez arra mutat, hogy a vállalatoknál, egyes

üzemeltetőknél még van lehetőség a gépi

adatfeldolgozás szélesítésére. A gépek nem megfelelő kihasználásának egyrészt az az

oka, hogy nagyon elhasznált állapotban

vannak, másrészt, és ez a döntő, hogy a gépi munkák szervezése, a gépek munká—

val való ellátása nem megfelelő ütemben halad.

Az adatfeldolgozás gépesítését minden esetben széleskörű szervező munkának kell megelőznie. Megfelelő szervezés nél-

kül algépesítés nem lehet gazdaságos. Az

egyes üzemeltetők még nem törekednek a vállalati ügyvitel és adatfeldolgozás komplex gépesítésére. Nem egyszer olyan

adatfeldol'gozásokat is lyukkártyagépekkel végeznek, amelyeknek kézi feldolgozása

gazdaságosabb lenne. Ennek alapvető oka az, hogy az első ötéves terv időszakában,

de különösen 1949—1950-ben nagymérték—

ben elhanyagoltuk a vállalati szervezést,

ezzel együtt nem törődtünk megfelelő

módon a vállalati szervezésben és a gépi adatfeldolgozásban jártas szakemberekkel

sem.' Ennek következménye, hogy jelen-

leg kevés olyan szervezővel rendelkezünk, aki kielégítő módon meg tudja oldani a'

gépi munka előkészítését, megszervezé—

sét.

Az országban jelenleg a "lyukkártya—'

gép" szakmában mintegy ezren dolgoz—

nak. A lyukkártyagépekkel foglalkozók képzése lényegében biztosítva van; a kü—

lönböző tanfolyamokon ma is mintegy

ZOO-an tanulnak. Kidolgozás alatt van a felsőfokú tanfolyam, valamint a műsze—

részek tanfolyamának anyaga. Bár mind- ez nem szünteti meg máról holnapra a

jólképzett szervezőkben, műszerészekben,

gépkezelőkben mutatkozó hiányt, -— ezek képzése ugyanis több évet vesz igénybe,

—- azonban a hiányosságok felszámolását

e téren is megkezdtük.

Az elmondottakhoz tartozik az is, hogy a népszámlálás gépi feldolgozása nem—

csak a gépesítés terén, hanem a szakem-

ber utánpótlásban is nagy fejlődést ered—

ményez. Az 1960-as népszámlálás is ——

az előző népszámláláshoz hasonlóan —-—

számos szakember, többszáz lyukkártya—

gépparkhoz értő dolgozó képzését, tanítá—

sát kivánja meg. A népszámlálás befeje—

zése után ezek a különböző lyukkártya- gépparkok rendelkezésére állnak.

Az ügyvitel gépesítését, a gépi adatfel—

dolgozás kiszélesítését akadályozza az is,

hogy a vállalati ügyvitel szervezését és gépesítését mélyrehatóan egyik egyetemen és főiskolán sem tanítják. Vállalati szer—

vezés címén legtöbbször a vállalat ügyvi-

teli és termelő osztályainak, a vállalat

szervezeti felépítésének ismertetését ok—

tatják és nem a vállalati ügyvitel, a vál—

lalati adatfeldolgozás racionális szervezé- sét; és gépesítését. Az egyetemekről kike- rülő közgazdászok, mérnökök többsége az

ügyvitel gépesítésének, a gépi adatfeldol—

gozásnak lényegét tehát nem ismeri és nem látja jelentőségét a vezetésben és az

irányításban. Véleményem szerint a ter—

melés műszaki színvonalának emeléséhez a gépesített ügyvitel is hozzátartozik. Ez- ért helyes lenne az ügyvitel szerVezésé—

nek és a gépi adatfeldolgozásnak egyetemi szinten való oktatása.

A lyukkártyagépesítés elterjedését aka—

dályozza, hogy a vállalatok dolgozói ——-—

nem egyszer a vezetők is —— idegenkednek

a gépi adatfeldolgozástól. Félnek az ad-

minisztratív létszám csökkentésétől. Ata—

pasztalatok azt mutatják, például a Köny-

nyűipari Minisztériumnál, az autójavító

vállalatoknál, hogy a felszabadult mun-—

SZEMLE

kaerőket a műszaki ügyvitel vagy egyéb ügyvitel megerősítésére, minőségcserére

használhatják fel. A bizalmatlansághoz

kétségkívül hozzájárul az is, hogy a gépi adatfeldolgozás tapasztalatai egyes válla- latoknál nem kedvezők. Néhány gépi adatfeldolgozó részleg munkája ugyanis

ma még sok kívánnivalót hagy maga után.

::

A gépi adatfeldolgozás, de különösen a lyukkártyagépesítés hazánkban —— mint ahogy e rövid áttekintés alapján is lát—

ható —— különösen az elmúlt 3—4 évben nagy fejlődést ért el. Ma már a gépesítés eredményeit látva, egyre több vállalat,

intézmény, intézet jelentkezik a főhatósá- goknál és a Statisztikai Hivatalnál, hogy

részükre megfelelő lyukkártyagépparkot biztosítsanak, hogy az adatfeldolgozásu- kat gépesíteni tudják.

315,

Az elért eredmények ellenére azonban nem lehetünk Amegelégedve a gépi adat-—

feldolgozás helyzetével. A gépek kihasz- nálása, a szervezés megjavítása, a szak—

emberek képzése, a gépesítés és az adat—

feldolgozás hatékonyabbá tétele stb. mind megoldásra és megjavításra váró feladat.

A lyukkártyagépesítéssel kapcsolatos prob—

lémák, hibák és hiányosságok megszűnte- tése folyamatban van és azt a több évi elmaradást, amely különösen az első öt—

éves terv idején keletkezett, lassan felszá—

moljuk. Kitartó, odaadó munkával el kell

érnünk, hogy a gépi adatfeldolgozás, a lyukkártyagépesítés, a vezetés minden szintjén megfelelő segítséget adjon a ve—

zetők részére; alapot nyújtson az operatív intézkedéshez és ezen keresztül járuljon hozzá a termelés növeléséhez.

Pető Márton

A szovjet népgazdaság 1923—24. évi mérlege

Az újratermelési folyamat ábrázolá—

sára törekedő átfogó mérlegrendszerek ma már nemcsak a szocialista, de a ka—

pitalista országokban is a gazdaság—

statisztika legfontosabb szintetikus esz—

közeivé váltak. A népgazdasági mérleg- rendszer jelentősége a gazdasági élet alapvető folyamatainak az elemzése és tervezése szempontjából a szocialista or—

szágokban közismert, s ma már egyre többet tudunk a tőkés országokban kiala-

kitott különböző mérlegrendszerekről, a

nemzetgazdasági mérlegrendszerről (na—

tional accounts system), a ráfordítás- kibocsátás (input—output) rendszerről stb.

18.

A népgazdasági mérlegrendszer tovább—

fejlesztése ma a Szovjetúnióban, nálunk és más szocialista országokban is állan- dóan napirenden levő kérdés. Különösen előtérben áll a népgazdaság egyes szek—

torai közötti összefüggések részletesebb kimutatásának igénye. T. V. Rjabuskin például a közelmúltban megjelent köny—

vének előszavában hangsúlyozza, hogy ,.. . . nagymértékben javítani kell a mér—

legrendszerek ágazati bontásán. A társa—

dalmi termék egészének mozgását ábrá—

zoló sémák mellett például szükség van olyan mérlegekre, amelyek az ágazatok

53

közötti összefüggéseket tükrözik. Különö- sen szükségesek a termelés és elosztás sakktáblaszerű mérlegei . . ."1

A Szovjetunióban, de Lengyelországban és Jugoszláviában is különféle intézetek és szervek behatóan foglalkoznak az ága—

zatközi kapcsolatok tanulmányozásával.

A Szovjetunió Tervhivatalának Tudomá—

nyos Kutató Intézetében —— a Voproszü Ekonomikz' közlése szerint — a szovjet népgazdaság ágazatközi kapcsolatainak feltárása s általában a társadalmi ter—

mékmérleg további fejlesztése érdekében

részletes kutatásokat folytatnak.

Lengyelországban Oskar Lange átfogó el—

méleti cikkein2 kivül, amelyek Indiában és Franciaországban is megjelentek, a Köz—

gazdaságtudományi Intézet nemrég tett közzé Krzysztof Porwit tollából egy ta- nulmányt—7, amely az ágazatközi kapcso- latok ábrázolásának gyakorlati kérdései—

vel foglalkozik, s tudomásunk szerint

* T. V, Rjabuskin: Sztatiszticseszkie metodi izu—

csenyija nairodmgo hozjarjsztva. Goszsztalizda'l.

Moszkva. 1957. 6. old.

9 Oskar Lange: Ouuelvauies observations sm' l'ana—lyse

.,lnpu'thu'tpu—t". Cavhiers de l*l—nstituxt de Science Economiguc Applignée, Paris. Janvíex- 1957.

3 Tabliica powiazan. miedzyganleziowyh_ Prace i Materia'ly Zakladu Baden Ekonomicznych, Warszawa, 1957. 8—9.

; _ ,