(SO-as és 1.000 darab 200—as égő gyártását tervezi és a típusegység a (SO—as égő, akkor ennek konkrét ára az izzólámpacsoport terv-ára; ha ez például 5.20 Ft, akkor a vál—
(alat a tervét a következőképpen készíti el: _,
G yárt— TipUsegy- T'ipusegy- Terv
Megjelölés Tényleges mány meg- ség szorzó ségben Terv-ár volumen
menn) heg nevezése száma kifejezve érték
A 5.000 25—65 0.6 3.000
B 8.000 60-as 1.0 8.000
C 1 .000 200-as 1.8 1.800
Izzólámpa
összesen: 14.000 12.800 5.20 66.560
Tervteljes í tés
, Gyárt— Tipuseg y— Tipu segy— Terv
Megjelölés Tényleges many meg— ség szorzó s égben Terv—ár volumen mennyiseg nevezé se száma kifejezve érték
A 8.000 25-53 i 0.6 4.800
E 6 .000 60—83 1.0 6.000
C 1 .500 200-as 1.8_ 2.700 lzzólámpa
összesen: 15.500 § 13.500 5.20
70.200
_ Ebben a példában a vállalat az izzólámpacsoportra vonatkozó tervét 105.4 %—ra
teljesítette;minden részletében azonban mégsem teljesítetteatervet, mert a B típusú izzólámpánal a tervezett S.OOO—rel szemben csak 6.000 darabot gyartott. A tervtel—jesítés tehát itt csak 75 %-os. Tervhivatali szinten tehát a vállalat tervét teljesítette, részleteiben azonban nem. Ennek ellenőrzése már nem tervhivatali, hanem iparigaz—
gatósági vagy ipari központi feladat. /
Ennek a módszernek további előnye az, hogy a csoporton belül —— új arányszá- mok megállapításával —— a típusok száma tetszés szerint szaporítható és fínomitható.
Uj típusok beállítása alkalmából az új arányszám az önköltség alapján vagy mű—
szakilag bármikor megállapítható és az új gyártmánynak már meg is van a terv—ára.
Végül a terv minőségi túlteljesítését nem mossa el, és az olcsóbb minőségeknek terv- ellenes szaporítása a drágábakkal szemben nem jelentkezhet ,tervtúlteljesítésként.
A fix-árak rendszerének gyakorlati kidolgozásán az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Árhivatal az érdekelt szakminisztériumok- kal együtt már dolgozik.
Dr. Zala Júlia
Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai
Az év elején végrehajtott népszámlálás jelentőség szempontjából kiemelkedik az előző népszámlálások sorából. Eredményei —— melyeknek egy része már nyilvános—
ságra is került —— egyrészt számot adnak egy népellenes háború mérlegéről, rávilági—
tanak az ország újjáépítésében elért sikerekre, az ország megváltozott népességi és főként gazdasági szerkezetére, másrészt számszerűen alátámasztják az ötéves tervet.
A népszámlálás jelentősége, lebonyolításának országos méretei indokolttá teszik, hogy a szervezése és végrehajtása során nyert tapasztalatokkal bővebben foglalkozzunk.
A népszámlálás a legszélesebb körű statisztikai adatgyüjtés, célja, hogy számbavegye egy ország egész lakosságát, a legdöntőbb és a társadalom szempontjából legjelentősebb ismérvek alapján. Ezek az ismérVek lehetnek pusztán demográfiai jellegűek, (nem, kor, családi állapot, stb.) érdeklődhetnek a szakképzettség, a műveltségi állapot, vagy egészen határozott gazdasági ismérvek után. De kétségtelen, hogy mindegyik ilyen ismérvnek —— legyen az például demográfiai jellegű —- határozott politikai és gazdasági
jelentősége is van. A kérdés természetesen itt is az, hogy milyen összetételű társadalo m-
ban, milyen politikai céllal hajtják végre a népszámlálást, és például éppen a demo- garifai kérdések közül melyek azok, amelyek az illető társadalom számára gazdasági, illetve politikai jelentőséggel bírnak.
Igy nem véletlen, hogy a régi magyar ne'pszámlálásoknál a vallást és nemzetiséget tudakoló kérdések jutottak előtérbe. Ez összefüggött egyrészt a nemzetiségi ellen—
l33
téteket kiélező sovinizmussal, vagy éppen az erőszakos magyarosítással, az osztályellen—
téteket vallási ellentétekkel elkenő politikával. Nem véletlen az sem, hogy a mi nép- számlálásunk a lakosságot nem ilyen ismérvek, hanem a gazdasági helyzet, a ter—
melésben elfoglalt állapota szerint kívánja osztályozni. Nem véletlen továbbá, hogy a mi népszámlálásunkhan, amely a tervgazdálkodást, a munkaerőgazdálkodást szol—
gálja, különös jelentősége volt a szakképzettséget tudakoló, vagy a gazdasági kérdések—
nek. A népszámlálás, mint általában a statisztika, az osztályharc, illetve az osztályummm egyik eszköze volt a kapitalizmusban, hamisított, ködösítell, amint az uralkodó osztály érdekei megkívánlák. Ma a népszámlálás az osztályharcnak; a szocializmus építésének a fegyvere kell, hogy legyen a mi kezünkben. Ilyen szempontból kell megvizsgálnunk az
1949. évi népszámlálást.
Kétségtelen, hogy ennek a népszámlálásnak a megszervezése, lefolytatása, hasz—
nosítandó eredményei fejlődést jelentenek a mult hasonló összelrásaihoz képest, azonban egyes részletei —-— különösen a népszámlálás előkészítése -— nem voltak még ki—
elégtőek. A népszámlálások egyik alapvető előírása, m— hogy ,,minél kevesebb és egyszerűbb, könnyen és érthetően megválaszolható, valamint ellenőrizhető kérdést kell feltenni" —— nem teljesült. ltt megemlítjük, hogy a Szovjetúnió 1939. évi nép—
számlálási kérdőíve mindössze 16 kérdőpontot tartalmazott, míg mi a számlálólapon 31 kérdést tettünk fel.
A továbbiakban tannlságképpen _ az elért eredmények és tapasztalt hiányos—
ságok ismertetése céljából ._._ igyekezzünk nagy vonásokban rögzíteni az 1949. évi népszámlálás lefolyását.
A magyar népszámlálásokal a multban általában minden évtized végén, a O—ával végződő év december 31. napja éjféli állapotának (az ,,eszmei időpont"-nak) meg—
felelően hajtották végre. Az új népszámlálás ezen az alapon tehát az 1950. év végén lett volna esedékes. Előbbrehozatalát számos körülmény tette indokolttá. Ilyenek:
———— hogy csak a tontosabbakat említsük —-— az 1941. évi adatok túlhaladottá Válása, a nagy háborús vérveszteség, a népcserék, az ország társadalmi és gazdasági szer—
kezetének fokozatos és gyökeres átalakulása, a földreform, a hároméves terv ered—
ményeinek ellenőrzése, az ötéves terv megalapozása, a munkaerőgazdálkodás kiépí—
tése. Már közvetlenül a felszabadulást követően felmerült a népszámlálás megtartásáu nak kérdése. Ebben az időpontban megrendezett népszámlálás azonban —— miután a háború okozta pusztítás és gazdasági visszaesés állapotát tükrözte volna vissza, —-- csak a károk számszerű rögzítésére szolgálhatott volna. Ahogy az 1945 utáni helyzet nem lehetett még sem politikailag, sem gazdaságilag a szocialista tervgazdaság bázis—
éve, úgy az akkor végrehajtott népszámlálás sem szolgálhatott a szocialista tervgaz—
* daság operatív intézkedéseinek alapjául. Mindennek ellenére történt bizonyos próbál- kozás nagyobbarányú számlálások lebonyolítására. Igy 1945. év tavaszán Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala a főváros területén hajtott végre népszámlálást.
Ennek tapasztalatai azt mutatták, hogy a népszámlálás korai időpontban való végre—
hajtása igen nagy nehézségekbe ütköznék. Ennek alapján az a vélemény alakult ki, hogy a népszámlálást csak a gazdasági élet alapjainak megszilárdulása, új rendjének kialakulása és az egyes népességi mozgalmak lezajlása után célszerű végrehajtani.
Az eredetileg 1949. december 31—re tervezett népszámlálást az ötéves terv kívánalmai—
nak megfelelően 1949. január 1-re hozták előre. A kormányintézkedés ali néhány hónapot adott az előkészítésre. Hogy ez a néhány hónap milyen rövid id egy ilyen nagyarányú statisztikai adatfelvétel megszervezésére, arra bizonyíték az 1951—ro tervbevett lengyel népszámlálás példája, ahol a munka menetének minden részletére kidolgozott tervek, kérdőminták. feldolgozási táblák, sőt a népszámlálást propagáló filmek is már készen állanak.
A Központi Statisztikai Hivatalnak tehát a népszámlálás kérdőívmintáit, feldol—
gozási terveit a rendelkezésére álló néhány hónap alatt kellett elkészítenie. A népszámlálás hiányosságai azonban nemcsak az idő rövidségével magyarázhatók, hanem avval is, hogy a kérdőívek és az egész adatfeldolgozás munkaterve lényegében a régi séma szerint készült. A népi dem 'ikrácia különböző szerveinek a szocialista statisztika terén még nem volt meg a kellő gyakorlatuk ahhoz, hogy az adatfeldolgozási tervet irányí—
tani tudták volna.
Az adatgyűjtés előkészítése. —-—— A Statisztikai Hivatalban a megszabott né—
hány hónap alatt elkészültek a kérdőivminták tervezetei és —— vázlatosan ———- a feldolgozások barmi is.
Idő hiányában a kérdőivminták helyességét ellenőrző próbafelvételek végre—
hajtásáról szó sem lehetett (a Központi Statisztikai Hivatal próbaképpen csak házilag és kis számban tölthetett ki kérdőmintákat); a gépi feldolgozást sem lehetett min—
denre kiterjedően biztosítani.
A népszámlálás technikai előkészítésében csak kisebb zavarok voltak, amelyeket azonban megfelelő szervezéssel kiküszöböltek. Például: a háborús veszteségek miatt
l34
eleve nehézséget okozott a léle kszám felbeCsülése és ezért a va lószínű anyagszükségletet
nem lehetett pontosan kiszamitani. A népszámlálás után visszaküldött fel nem használt nyomtatványmennyiség azonban arra mutatott, hogy az eredeti számítások általában nagyon is megfeleltek, csupán az anyag helyi elosztásában és felhasználásában voltak hibák. A közigazgatási beosztásban a mult népszámlálás óta bekövetkezett sok változásis nehezítette a népszámlálás végrehajtását.
Az adatgyüjtés terjedelme. "— A népszámlálás érdésköre mint arra az előbbiekben _ is kitértünk m—már rendkívül kiszélesedett. A sta 'isztikai feldolgozás alapjául az adat- gyűjtési nyomtatványok közül négy m a számlálólap, a ház—gyüjtött), a lakásösszeirólap (Nagy—Budapesten lakásív) és az épületlajstrom (Nagy-Budapesten telek— és épület—
lajstrom) —— ezeken felül még az iparos- és kereskedői kérdőív szolgált. Az előzetes eredmények megállapítása, az anyag teljességének ellenőrzése, valamint a kerületi és külterületi beosztás megállapítása céljából fontos nyomtatvány volt még a számláló- Aörzeli ggiijtőtv és a községi (városi) összesítőív. Az előzetes eredmények gyors meg—
állapitása céljából ezenfelül még be kellett küldeni a népszámlálás befejezéséről szóló legfőbb községi és városi vége,/tálakat tartalmazó jelentést, míg a költségkimulalás a helyi adatfelvétel költségeinek összefoglalására és elszámolására szolgált. A többi kérdőív részben közoktatásügy, részben belügyi, részben népjóléti, illetve iparügyi célokra készült. Összesen 16 féle népszámlálási nyomtatvány volt forgalomban, amelyek közül míndenkinsak legalább kettőt, egyeseknlk legalább hármat kellett kitöltenie.
A gazdasági adatok begyűjtésénél szükség lett volna a nagyon is hatékony és elég sok- oldalú ellenőrzésre, azonban ez elnyujtotta, bizonyos tekintetben teljesen meg—
bénította volna a népszámlálás lebonyolítását. Az így kapott gazdasági adatok ezért
—— különösen falun —— bizonyos hibahatárok között mozognak. Ezek a hbák or—
szágos méretekben nagyrészt felmérhetők és hatásuk kiküszöbölhető.
A multlzoz képest viszonylag jelentősen fokozódott a foglalkozási, társadalmi és gazdasági szempontok súlya, míg 1941—ben —— határozott politikai meggondolások miatt is —— egyes demográfiai ismérvek (anyanyelv, nemzetiség, vallás) erősen kiemelkedtek.
Ez akkor tudatos reakciós politikai elgondolásból történt, mint ahogy tudatosan nyomultak előtérbe az 1949. évi népszámlálásnál a lakosság helyzetére legjobban rávilágitó gazdasági kérdések is. Amit az előbbiekben a gazdasági kérdések meg—
válasZolásáhan rejlő hiányosságokról mondottunk, annak oka nem ezeknek a kérdé—
seknek feltevése, hanem az adat gyüj tési keret ellenőrzést akadályozó túlzsúfoltsága volt.
Az első feldolgozási terv szerint a népszámlálás anyagának feldolgozása az 1949.
és 1950. év Iolyamán történt volna meg : 1951—re legfeljebb csak egyes befejező mun- káknak egy része nyult volna át. A feldolgozási időtartam terve ———- hogy az adatanyag mielőbb felhasználható és értékesíthető legyen, vagyis operatív intézkedések alapjául szolgálhasson, ,_. időközben megrövidült, mégpedig olymódon, hogy a terv túlnyomó része már 1949—ben megvalósuljon és csak egyes —— főleg családstatisztikai —— feldolé gozások nyúljanak át —— különféle kiegészitő— és zárómunkálatokkal egyetemben ——- az 1950. évre.
A népszámlálás anyagi kereteinek jellemzésére meg kell említenünk, hogy az l948—1950. évi összköltsé ekre 30 millió forintot irányoztak elő ; ebből az 1949. évben
mintegy 27 millió forint erült felhasználásra.
Az alábbiakban ismertetjük a népszámlálás megszervezésének és végrehajtásának eddigi munkafázisait és tapasztalatait.
Az adatgyűjtés megszervezése. u— A tulajdonképpeni számlálás lebonyolítása köz- igazgatási feladatot jelentett, melyet újjászervezett közigazgatási szerveink a népi szervekre, a mmkásokra, a dolgozó parasztokra és a haladó é'telmiségre támasz- kodva hajtottak végre. A multban a népszámlálás a dolgozókat érintő úri zak—
latás volt. A mostani népszámlálás megváltozott jellege megmutatkozott —— többek között —— abban is, hogy a dolgozókat politikai felvilágosílússal, a népszámlálás fontos- ságának ismertetésével a népszámlálási adatgyüjtésbe tevékenyen bevontuk.
A központi irányítást, az utasításokkal, anyaggal való ellátást a Statistztl'kai Hivatal végezte. A népszámlálás nagy jelentőségére való tekintettel a helyi végrehajtás irányításában, ellenőrzésében a Párt, az állami és társadalmi szervek erősen résztvettek.
A propaganda is következetesen, határozottan támogatta a népszámlálás végrehajtását;
a népszámlálás helyi irányítóit és végrehajtóit ú. n. ,,beoktató értekezlet"-en tájé- koztatták az adatgyűjtés jelentőségéről és végrehajtásának módozatairól. A törvény- hatósági jogú városokban, a megyei városokban és a járási székhelyeken tartott érte-
kezleteken a népszámlálásban közreműködő valamennyi számlálóbiztos és felül—
vizsgáló re'sztvett. Az egyöntetű tájékoztatás ilyen módon lényegesen hatékonyabban volt biztosítható.
A m'znkát mir az adat/elvétel alatt ellenőriztük. A számlálóbiztosok kötelesek voltak egy—két napi munkájuk eredményét a népszámlálás helyi vezetőinek, illetve a
l35
felülvizsgálóknak bemutatni, hogy munkájuk még jókor helyesbíthető és esetleges tévedésük továbbfolytatása elkerülhető legyen. A számlálás helyi végrehajtásának rendszere módosult. A felülvizsgálók nem a számlálóbiztosi munka után, hanem pár—w huzamosan végezték ellenőrző munkájukat ; ez a rendszer a népszámlálás helyi végre—
hajtását általában jelentékenyen meggyorsította és megjavította. A számlálás helyi végrehajtója a törvényhatóság első tisztviselője volt, aki az összeírást a járási főjegyzők, me yei—városi polgármesterek, községi és körjegyzők (Budapesten a kerületi elől—
jár k), továbbá az e célra kinevezett számlálóbiztosok és felülvizsgálók közreműkö—
désével bonyolította le. Általában megállapítható, hogy az adat/elvétel gyorsabban, jobban sikerült mint máskor. A Statisztikai Hivatal külön 30 központi ellenőr -—— legnagyobb részben üzemi munkás — útján gondoskodott a népszámlálás végrehajtásának, ellen—
őrzéséről. Ezek a központi ellenőrök a közigazgatási szervekkel, a számlálóbiztosokkal, a felülvizsgálókkal, a helyi pártszervezetekkel és tömegszervezetekkel egyetértésben szer—
vezték meg az adatszolgáltatást. A népszámlálás gyors üteme a jó szervezésnek, a Párt és tömegszervek támogatásának, az eredményes rádió— és sajtópropagandának volt köszönhető. A beküldési határidőt sokkal rövidebbre szabták, mint bármikor, és ater—
minus után pótlólag aránylag kevés anyag érkezett be, hiány pedig alig fordult elő, Összefoglalva: magának az adatgyüjtésnek lebonyolítása kétségtelenül sikeres volt. Ellenállásra csak szórványos példák akadtak, de szervezett jelleget ez sehol sem, öltött. Az ellenállás nem is itt, hanem a bevallott adatok egy részének pontatlansága terén jelentkezett. Igy a kereskedők és iparosok a bruttó bevétel és forgalom egy részét nem vallották be; falun általában kevesebb földet, lefelé kerekített területnagyságot jelentettek be, vagy a szomszéd határban, vagy községben fekvő birtokot elhallgatták; — az állatállomány -— különösen a sertés—létszám —— terén is követtek el hamisításokat. Meg, kell állapítanunk, hogy bár ilyen és hasonló hibák, hamis bevallások veszélye várhat volt, a népszámlálás túlzsúfolt, figyelmet és ellenőrzést szétforgácsoló programmja, és a népszámlálási adatfelvétel kötelezően gyors lebonyolítása miatt a kellő ellen—
őrzés —— különösen a falun —— nem volt meg. A hibákat, hamisításokat megakadályozni csak az egészen kirívó esetekben lehetett. Az ilyen kirívó hamisítások elkövetőire ma—
gas pénzbüntetéseket róttak ki. Ennek hatására az illető faluban sorban jelentkeztek aközségházán, akik ludasnak érezték magukat és bejelentették azokat a földeket, ame—- lyekről korábban ,,elfeledkeztek". A hamisítás egyes esetekben (pl. a sertésállomány- nál) úgy jelentkezett, hogy a MOSzK és a KULBART bérhizlalásában lekötött sertéw
seket nem vallották be, mert "jogilag" nem tekintették tulajd onuknak.
Ezek a hibák a népszámlálásoknál vagy egyéb adat/elvételeknél csak akkor kiiszo—
Lbo'lhetó'k ki, ha a megfelelően kiválogatott és nem túlnagy számú kérdéseket az ellenőrzés,.
a politikai előkészítés kellő megszervezése után teszik fel. Ezeknek a hibáknak egyrésze f— ahogy írtuk —— várható is volt, és a népszámlálás mezőgazdasági összeírásának célját —— azt, hogy a mezőgazdasági népesség helyzetét a birtokkategóriák különféle kombinatív csoportjaiban ismertesse —— lényegében így is megvalósítja,
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a népszámlálási adatfelvétel ismerte—
tett hiányosságainak oka az előkészület idejének rövidsége, továbbá, hogy a kérdő—
ívek és feldolgozási táblatervek kidolgozásánál még nagyjában a régi polgári statisz—
tika módszere érvényesült, ennek következtében a népszámlálás programmjattúl—
zsúfolt lett, és kérdései egyrészének megszerkesztése nem volt szerencsés. A politikai előkészítés sem volt elég mély ahhoz, hogy ennek az erősen kiterjed, sokoldalú ellen—
őrzést kívánó összeírásnak minden részletre kiterjedő pontosságát biztosíthatta Volnál A feldolgozás munkája. -——A népszámlálási osztálynak az előkészítő munkálatok megindulásakor egészen kis létszámú személyzete volt és így a munkálatokat külön a népszámlálásra felvett munkaerőkkel kellett elvégeztetnünk. A munkálatok méreteinek jellemzéséül megemlítjük, hogy a létszám huzamosabb ideje ezer fő körül mozog.
Két nagylerjedelmű munkálatai —— a számlálólaprevíziót és a számlálólapoknak a gépi feldolgozáshoz szükséges jelzőszámokkal való ellátását, az ü. n. ,,tarifálás"-t ———túlnyomá részben otthoni szakmánymunkára kellett kíadnank. Ebben a munkában összesen mintegy
1.600 otthon dolgozó munkaerő vett részt. A Hivatalban folyó munkák meggyorsi—
tását és minőségi megjavítását számos tényező szolgálta, így a népszámlálás dolgozói—
nak öntudata, a teljesítménybér— és prémiumrendszer, és a nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontokat is tekintetbe vevő munkaverscny,
Az 1930. évi népszámlálás számlálólap—anyagának feldolgozása részben gépi úton történt. A gépi feldolgozás további kiépítésétől 1941—ben —— háborús okok miatt
—— eltekintettek; a népszámlálások gyakorlata azonban arra mutatott, hogy a gépi, feldolgozás feltétlenül indokolt és el _nyös. A Hivatal ezért már eleve a népszámlá—
lásnak lehetőleg gépi úton való feldolgozását vette tervbe. A jelenleg folyó feldolgo—
zási munkák során a Hivatal lyukasztó—, ellenőrző-, kárlyomásoló-, rendező—, vegül népszámlálási táblairágepeliet használ.
A népszámlálás "szervezése, irányítása és a feldolgozás lebonyolítása (gyomai a
il 36
Hivatal kezében van. Egyedül a nagybudapesti lakásstatisztikai feldolgozással kapcso—
lódik a munkába a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal.
Az 1949. évi népszámlálás különböző nyomtatványain szereplő adatok feldolgo—
zási, tagolási szempontjai nagyjában a kérdőmintákkal (az egyes kérdések megterve—
zésekor), részleteiben pedig a feldolgozási terv felülvizsgálása során tisztázódtak, A feldolgozási tervnek megfelelően készültek a tarifálási utasítások és/ mellékleteik, A legnagyobb előkészítést a különféle foglalkozási névjegyzékek összeállítása igényelte;
ennek során figyelembe vették az illetékes kormányzati szervek és tárcák hozzászóláw sait és kívánságait is. Külön (rendszeres és alfabetikus) névjegyzék készült az iparági és az egyéni foglalkozásokról; kiegészítésképpen elkészült a vállalatok (iparági) névjegy- zéke is, amely arra szolgált, hogy a hiányosan megjelölt foglalkozási ágakat a kérdő—
íven megnevezett üzem jellegének megfelelően osztályozhassák. Az iparági névjegyzék rendeltetése az volt, hogy a foglalkozási viszonnyal kombinálva adja meg a társadalom termelőágak szerinti osztályrétegeződését; az egyéni foglalkozásokról készült feldol—
gozás pedig inkább a munkaerőgazdálkodás céljait szolgálta.
A felülvizsgálat és a feldolgozás során az egyes kérdőpontokkal kapcsolatban több, előre nem látható vitás szempont és kérdés merült fel, melyeket egyrészt a feldolgozási munkálatok tapasztalatai alapján, másrészt a feldolgozóknak kiadott pótutasítások segítségével oldottak meg. Bár ilyenmodon a vitás kérdésekből származó hibalehető—
ségek gyakorlati értelemben kiküszöbölődtek, megemlitésük a feldolgozásnál követett elvek ismertetése szempontjából tanulságos lehet. Például többízben hiányos és csak nehezen pótolható volt a testi fogyatkozásokra, a hadigondozovtságra, a születési helyre, nyelvtudásra, iskolai végzettségre vonatkozó bejegyzés.
A legtöbb hibalehetőség, a legtöbb vitás kérdés azonban a foglalkozás és a gazdasági természetű kérdések bejegyzésénél mutatkozott.
Igy már a felvételnél —— és továbbra is mindegyik munkaszakaszban—— nehézségeket, felfogásbeli eltéréseket okozott a kereső és eltartott fogalom egyöntetű meghatározása és szétválasztása. Tapasztalat szerint az adatvallomás nem mindig kielégítő alapja az el—
bírálásnak; helyességét más kérdésekkel egybevetve sem lehet minden esetben ellen—
őrizni. Különösen zavaró a segítő családtag fogalom lazasága, ami a lakosság kereső és
eltartott népességre való tagolása szempontjából jelentős. Általános elv az volt, hogy
kereső családtag az önálló őstermelő, iparos vagy kereskedő 15—60 éves azon.
családtagja, aki munkájában segédkezik. —
A foglalkozási feldolgozás a népességet főfoglalkozás alapján részletezi, éspedig kétféleképpen : az á. n. ági (tulajdonképpeni foglalkozás) és egyéni (szakma, tanult mes—
terség) foglalkozás szerint. Az előbbi egyes gazdasági ágak, iparcsoportok és osztályok, stb. népességi súlyáról, a foglalkozási összetételben megnyilvánuló gazdasági fejlő—
désről nyujt képet; az utóbbi feldolgozás viszont elsősorban munkaerőgazdálkodási szempontból Jelentős. Az egyéni foglalkozási nomenklatúra, mely a munkaerőgazdál—
kodás szempontjait szolgálja, csak az egyes főbb és általában szakképzettséget igénylő) foglalkozásokat emeli ki. Hogy a kategorizálás teljes legyen és az egész dolgozó tárSa—
dalmat felmérje, az egyéni foglalkozási feldolgozást az ági foglalkozással és a foglal—
kozási viszonnyal kiegészítve készítjük el.
Többes foglalkozás kapcsán felmerült problémák esetében főfoglalkozásnak általában—
a nem őstermelő—foglalkozás számított, mivel a földtulajdon—adatok nem sikkadnak el, hanem más feldolgozás folyamán amúgyis jelentkeznek. A többi feldolgozási tő—
cso ortban általában a nagyobb jövedelmet hajtó, vagy —— ha ez nem tűnt ki —— az els helyen megjelölt foglalkozást tekintették főfoglalkozásnak.
A társadalmi rétegeződés szempontjából a számlálólapon a foglalkozási viszonynak és az alkalmazás minőségének kérdéseire adott válaszok nyujtottak használható támponto—
kat. A foglalkozási viszony kérdését ezúttal elsőízben választották szét a foglalkozási vi—
szony és az alkalmazási minőség kérdéseire. lgyancsak elsőizben alkottak a mérnökök külön kategóriát, míg a multban a tisztviselők közé sorozták őket. Külön tisztviselői csoportokat alkottak ezúttal a technikusok, továbbá a művezetők is, akiket eddig a munká- sokhoz számítottak. Többizben nehézséget okozott a szakmunkás, betanított munkás, seglédnlzankás és a nemtermeló' munkát végző különböző beosztásnak csoportjainak pontos sz va asz asa.
Gyakori problémát jelentettek a családtagok közös földtulajdonára és általában a földre vonatkozó bejegyzések. A számlálólapon —— az utasítás szerint —— külön kellett, bejegyezni a földtulajdont, az illetmény—, stb. földet, a haszon— és részeshérletet, e négy csoport együttes összegét, valamint az ebből haszonbérbe adott földet. Ez utóbbi kettő különbözete a saját kezelésben lévő föld, illetve gazdaság. Maga a gazdaság, illetve annak területnagyság szerinti csoportosítása még nem ad megbízható képet a földbirtok—
tulajdonosok osztálybelyzetéről és a gazdaságok jövedelmezőségéről. Hogy ez utóbbi szem—
pontra választ kapjunk, a gazdaság nagyságán kívül kimutatjuk a földtulajdoni—at
137
_a haszon- és részesbérletre, a föld művelési ágára, továbbá a felszereltségre és állat—
állományra vonatkozó adatokat.
A földbirtokos, szőlőbirtokos, kertbirtok—os (bérlő) megnevezés a föld fő művelési ágának megfelelően történt, elsősorban a bejegyzés alapján. Minthogy a fő művelési ág bejegyzése nem volt mindig megbízható, az elbírálás a bejegyzett szántó, szőlő, stb. föld—
terület nagysága alapján történt, éspedig 1 : 3 arányban. (Ezt az 1 :3 arányt a gyakor—
lati szempontok határozták meg.) Ha a szántóföldterület meghaladta a kert vagy szőlőterület háromszorosát, a megszámlált földbirtokosnak, ha kevesebb volt, mint a kert vagy szőlőterület háromszorosa, akkor a foglalkozási megnevezésből kitünően szőtőbirtokosnak vagy kertbirtokosnak számított. A földtulajdonos vagy bérlő elne—
vezés a bejegyzés alapján történt, azonban a földtulajdonnal is rendelkező haszon—
bérlők elbírálásánál szintén a fenti elv érvényesült : ha valakinek földtulajdona legalább egyharmad akkora volt, mint a haszonbérbe Vett terület, birtokosnak, ha ennél kevesebb, bérlőnek számított.
A földreform során juttatott föld bejegyzése a számlálólapon nem egységes elvek szerint történt. A tényleges helyzet tisztázására többízben helyszíni kiszállás vált szükségessé.
Nemcsak a számlálólappal kapcsolatban merült fel számos vitás és tisztázandó kérdés, felfogásbeli eltérés, hanem a többi népszámlálási nyomtatvánnyal kapcsolat—
ban is. Külön is megemlíthető a család és a háztartás fogalma meghatározásának, s e fogalmak pontos szétválasztásának nehézsége.
Az elmondott elbírálási és feldolgozási nehézségek is nagyrészt onnan származé nak, hogy az adatgyüjtés és annak kérdésanyaga rendkívül bő volt, és igen sokféle 'toldolgozási szempontra kellett figyelemmel lenni.
A fentiekben vázlatosan ismertettük a népszámlálás előkészítését, megszerve- zését és lebonyolítását ; ebből tanulságképpen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mint bármilyen kormányinte'zkedés, országos méretű akció, úgy a népszámlálás is csak akkor és annyiban jár sikerrel, amennyiben a népi demokrácia szelleme ad neki tartalmat, vagyis ha le/olytatásában a dolgozók résztvesznek, érdekelve vannak, módszerében, felépí—
tésében a' marxizmus felfogása érvényesül. Az 1949. évi népszámlálás beindítása, meg—
tervezése még nem történt egészen ilyen szellemben; a későbbiekben azonban ez jobban érvényesült és ennek köszönhető, hogy hasznosítható eredményei jóval az adatfeldolgozások megszokott időtartama előtt ——- nagyjából már ebben az esztendő—
ben, —-—- az illetékes kormányszervek rendelkezésére fognak állni.
Dr. Roller Zoltán
A bérmunka statisztikai elszámolása
Mai statisztikai rendszerünkben a bérmunkában végzett termelés elszámolásának kérdése még nem oldódott meg teljesen ; igen különbözők azok a módszerek, melyek—
kel számbavétele történik. Helyes tehát, ha megkíséreljük tisztázni azokat a cél—
kitűzéseket, melyeknek érdekében —— ilyen vagy olyan módon — számba kell vennünk a bérmunkában végzett termelést és azokat a módszereket, melyek e célok kielé — tésére leginkább alkalmasak. Meg kell szüntetnünk azokat a gyakori hibákat, melye ,
—— sokszor nagymértékben —— eltorzítják statisztikai adatainkat, zavart okoznak egyes időszakok közötti és egyes vállalatok közötti összehasonlításban, és hibás mutató számokat adnak a termelés, az anyaghányad, a költséghányad és a vállalat gazdasági tevékenységének csaknem minden területéről.
Mi is lényegében a bérmunka? —
Az a folyamat, amikor —— egyfelől —— egy vállalat a munkát vagy annak egy részét nem saját maga végzi el; az anyagot vagy félgyártmányt más vállalat rendelkezésére bocsátja, az az anyagon a megfelelő munkarészt elvégzi és annak meg—
történte után az árut a bérmunkába adó vállalat részére további megmunkálás vag értékesítés céljából visszaadja. A másik részről —— abérmunkát végző vállalat részé l
—— olyan munkát jelent, melyet nem saját anyagán végzett el és a termelt áru nem képezi saját tulajdonát, hanem azt az elvégzett munka ellenértékeként kifizetendő bérmunkadíj fejében vissza kell szolgáltatnia a bérmunkába adó vállalat részére.
Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a bérmunkába adó vállalat lehet iparvállalat, kereskedelmi vállalat, magánszemély vagy külföldi megmunkáltató.
Milyen kérdések merülnek fel a bérmunka statisztikai elszámolásánál?
Ha a bérmunkában dolgozó vállalatnál termelési értékként csak a bérmunka- díjat vesszük figyelembe, nyilvánvalóan nem lehet összehasonlítani olyan két válla- latnak a termelését, termelékenységet, melyek közül egyik saját anyagából végzi el ugyanazt a munkát, amit a másik idegen anyagból. Az utóbbinál például a termé—
lékenység alacsonyabb értéket ad, mint az előbbinél.
