Népszámlálási kérdések és feljegyzések

DR. THIRRING LAJOS:

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK ÉS FELJEGYZÉSEK

1960 körül előreláthatólag világszerte népszámlálások végrehajtására kerül ismét sor.

A népszámlálás az egyik legátfogóbb és legalapvetőbb statisztikai adat—

gyűjtés. Az egyes országok népszámlálásainak alapos tartalmi, módszertani;

és technikai előkészítése ennek természetszerű következménye.

Az előkészítő munka újabban nemzetközi téren is egyre fokozódik.

Ennek a nemzetközi tevékenységnek egyik megnyilvánulásába, az 1955 augusztusában Genfben megtartott európai népszámlálási értekezlet mun—

kálataiba a népi demokráciák, Magyarország is, tevékenyen bekapcsolódtak.

A genfi népszámlálási értekezlet alkalmából több feljegyzés készült a legutolsó magyar népszámlálás lefolyásáról és tapasztalatairól. Ezenkívül az értekezlet napirendjére tűzött csaknem valamennyi —— részben vitás —-—

népszámlálási kérdéshez különféle hozzászólási anyag is összegyült.

Az alábbiakban ennek az anyagnak egyes részleteit ismertetjük: egy—' részt --— bevezetésképpen — az 1949. évi népszámlálás előkészítésére és végrehajtására vonatkozó főbb adatokat; másrészt — kiegészitésképpen — egyes érdekesebbnek látszó népszámlálási kérdésekhez fűzött megjegyzé- seinket.

ADATOK ÉS FELJEGYZÉSEK AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLALÁSRÓL1

A korszerű és rendszeres népszámlálások sorozata Magyarországon az 1869. évi népszámlálással indult meg. Az azóta évtizedenként ismétlődő népességszámbavételek sorában az 1949. évi —— eltekintve a területi és tar—- talmi tekintetben részleges időközi népösszeírásoktól, de ideszámítva a háborús okok miatt teljesen be nem fejezett 1941. évi népszámlálást — idő-—

rendben a kilencedik volt.

Az 1949. évi népszámlálás általában korábbi népszámlálásaink rend- szerét és módszereit követte. Előkészítése és végrehajtása során — főleg tudományos és módszertani szempontokból —— természetesen nemcsak a magyar, hanem az addig megismert külföldi népszámlálások tapasztalatai és a tudomásunkra jutott nemzetközi javaslatok is érvényesültek; gyakor- lati szempontokból pedig mindenekelőtt a második Világháború utáni poli—

tikai és társadalmi—gazdasági fejlődés nyomán felmerült időszerű —-—- kor—

mányzati —- kívánalmak és szükségletek.

1Ismertetésúnk csak a főbb adatok összefoglalására szorítkozik; egyes— ezuttal nem érintett fonto—

sabb szervezési stb. kérdésekről a Statisztikai Szemle 1949. évi 7—8. szám-a (133—188. old.) emlékezett meg-

1064 — DR. immune mos

Legutolsó népszámlálásunkat elsősorban éppen az időszerű, operatív kívánságok fokozottabb tekintetbevétele különbözteti meg a korábbiaktól;

ezenkívül átfogó terjedelme, a társadalmi—gazdasági szempontok erősebb hangsúlyozása, a feldolgozásoknak a múlthoz viszonyítva rendkívül meg- ,gyorsult elvégzése; végül az is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a nép—

számlálási eredmények túlnyomó részét viszonylag igen rövid idő alatt bocsátotta a kormányszervek rendelkezésére és foglalta össze közlemé- nyekben.

A második világháború utáni első magyar népszámlálás a kialakult gyakorlatnak megfelelően az évtized végén, 1950. december 31—én lett volna

esedékes.2

Ezúttal azonban igen fontos országos érdekek fűződtek ahhoz, hogy a népszámlálás időpontja előbbre hozassék és azt számos rendkívüli körül-

, mény indokolta. Igy a nagy háborús veszteségek; a második világháború

alatt és után jelentős méreteket öltő, különféle irányú népáramlások; az 1941. évi népszámlálás amúgy sem teljes adatanyagának a szokásosnál _ gyorsabb és nagyobbmérvű elavulása, túlhaladottá válása a rendkívüli okok következtében; különösen pedig az ország társadalmi és gazdasági szerke-

— zetének fokozatos, gyökeres átalakulása, a birtokmegoszlást forradalmi _méretekben megváltoztató földreform, a munkaerőgazdálkodás kiépítése, 'nagy horderejű igazgatási feladatok előkészítése, a tervgazdálkodás első háromévi eredményeinek ellenőrzése; és legfőképpen az ötéves terv meg- alapozása.

A népszámlálás időpontjának korábbrahozásáról már a felszabadulást követő hónapokban és azután is ismételten volt szó. Történtek is bizonyos előkészületek, helyi kisérletek, mint például az 1945 márciusvégi (április—

ban llebonyolított) budapesti, valamint az 1946 márciusi délvidéki népőssze—

írás. A tapasztalatok azonban arra mutattak, hogy egy ilyen korai összeírás a megalapozásra nem lett volna alkalmas, mert lényegileg csak a háború okozta veszteségek, károk, gazdasági visszafejlődés méreteit fejezte volna ki. Az említett céloknak valóban megfelelő népszámlálás végrehajtására csupán a gazdasági élet alapjainak megszilárdulása, új rendjének minél nagyobbmérvű kialakulása, a népesség különleges vándormozgásainak le- zajlása stb. után kerülhetett sor.

A kormányzat mindezeknek a szempontoknak mérlegelésével előbb — 1948 június közepén —— 1949 december végére, majd, minthogy ez az idő-—

pont az ötéves terv megalapozása szempontjából későinek látszott, alig egy hónappal később, 1948 július végén 1948 december 31—re tűzte ki második világháború utáni első népszámlálásunk időpontját.

*

Az 1949. évi népszámlálást az 1948 december 31. és 1949 január ]. közti éjféli eszmei időpontnak megfelelően kellett végrehajtani.

A népszámlálás keretében ——- a rendkívül nagy és sokoldalú kormány—

zati adatszükséglet következtében —— a megszokottnál és a Központi Sta—

tisztikai Hivatal által tervezettnél jóval tágabb körű adatgyűjtésre került sor. A népszámlálás ugyanis a népesség megszámlálásán kívül kiterjedt a lakások, a lakóházak és egyéb épületek, valamint az önálló iparosok és ipari

_ * Ettől a gyakorlattól —— eltekintve a nem 1870. hanem már 1869 december végén végrehajtott első magyar népszámslálástól —— csupán az egy hónapos eltolódással. 1941. január végén lefolyt utolsóelőtti , nénszámlálás tért el árnyalatilaz.

NEPSZAMLALASI KÉRDÉSEK ÉS FELJEGYZESEK 1065

vállalatok s az önálló kereskedők és kereskedelmi üzletek számbavételére is. A népszámlálásnak ezek az adatgyűjtései alkották statisztikai feldolgo—

zás tárgyát. Ezenkívül azonban a tulajdonképpen statisztikai jellegű adat——

felvételhez kapcsolódóan gyakorlati —-— főleg igazgatási — célokból további nyomtatványokat (névjegyzékeket) is ki kellett tölteni; például avakokról, az iskolakötelesekről, az elpusztult, illetőleg megrongálódott anyakönyvek pótlására valamennyi lakosról stb.

A népszámlálás adatgyűjtő nyomtatványai országosan egyöntetűek voltak. Ez alól az általános szabály alól kivételt csupán Budapest és a fő—

várossal akkoriban még nem egyesített (a nagybudapestinél némileg tágab- ban körülhatárolt) környéke alkotott. Ezen a területen ugyanis a lakó—

házakról és az egyéb épületekről, valamint a lakásokról — a különlegesebb (nagyvárosiasabb) épület— és lakásviszonyokra való tekintettel —— valamivel részletesebb kérdőminták készültek.

A kérdőmintak nagyrészben egyéni lapok voltak; csak az épületadatok begyűjtése történt lajstromosan; és lajstromosak voltak az előzetes adat—

összeállitások alapjául is szolgáló ún. számlálókörzeti gyűjtő— és községi (városi) összesítő—ívek is.

*

A helyi adatgyűjtést — a tulajdonképpeni számlálási műveletet — a Központi Statisztikai Hivatal irányította központilag kiképzett kiküldöttei (ellenőrei) közreműködésével. A munkálatok elvégzése az államigazgatás

területi szerveinek volt a feladata. '

Ezek a szervek népszámlálási feladataiknak a helyszíni adatgyűjtés végrehajtására alkalmazott kb. 22 000 díjazott számlálóbiztos (nagyobb rész—

ben tanitók), valamint az adatgyűjtés teljességének és pontosságának első

—— helyi —— ellenőrzéséről gondoskodó kb. 5000 felülvizsgáló (túlnyomóan helyi közigazgatási tisztviselők) közreműködésével tettek eleget.

Minden további munkálat, így a kitöltött nyomtatványok részletes felülvizsgálata, gépi feldolgozásra való előkészítése (kódolás, lyukasztás, stb.), az adatok részben gépi, részben kézi úton végrehajtott feldolgozása,-"a feldolgozások egyeztetése, logikai felülvizsgálata és összesítése, a nyert eredmények elemzése, végül közleményekbe foglalása központosítva -—- a Központi Statisztikai Hivatalban —— történt. A budapesti (és budapestkör- nyéki) lakóház—, épület- és lakásstatisztikai feldolgozásokat azonban Buda—

pest főváros akkor még fennállott Statisztikai Hivatala végezte, az országos feldolgozási szempontoknak megfelelően, de tágabb keretek között.

A központi munkálatokban résztvevők száma huzamosabb időn át maximálisan lOOO—llOO, egyébként is állandóan többszáz volt. Ezenkívül a kitöltött kérdőminták ellenőrzésének és a kódolásnak a munkájában kb.

3—4 hónapon át mintegy 1000—1600 otthon dolgozó munkaerő is résztvett.

Az említett — rövidebb időtartamú — budapesti feldolgozási munkákat

pedig a fővárosi statisztikai hivatal kb. 15—20 állandó és mintegy 160—175

A népességi adatok feldolgozása gépi úton történt,3 de a külterületi la- kosságra vonatkozó adatfeldolgozások kivételével (az ilyen kis egységekre

! A gépi feldolgozásokat végző Holleritb-rendsmrű géppark 30 lyukasztó. 27 ellenőrző, 2 kártya másoló, 2 egyszerű rendező, 6 számlálószerkezetes rendező és 4 táblázó gépből állott.

2 Statisztikai Szemle

1066 DR. THIRRING LAJOS

bontott számlálólap-anyag gépi feldolgozása ugyanis nem lett volna gazda-—

sa os , _

g ii)/finthogy a népszámlálás előkészítésére rendelkezésre álló rövid idő alatt csupán korlátozott kapacitású géppark biztosításáról lehetett gondos- kodni, a lakóház—, épület— és lakásadatok feldolgozása kézi úton folyt.

A feldolgozási idő megrövidítése céljából a gépi és a kézi feldolgozások túlnyomóan két —— illetve részben három —- műszakban zajlottak le.

Az adatgyűjtés és az anyag feldolgozása teljes volt. Az 1949. évi nép- számlálás alkalmával sem reprezentativ felvételre, sem az anyagnak csu—

pán egy megfelelően kiválasztott részére korlátozott képviseleti adatfeldol—

gozásokra nem került sor; a szokásosnál sokkal nagyobb változások miatt ugyanis ezúttal minden vonatkozásban teljes feldolgozásokon nyugvó ada- tokra volt szükség; egyébként is a reprezentatív munkálatok módszertani- lag és gyakorlatilag egyaránt megfelelő előkészítéséhez szükséges idő sem

állott akkoriban rendelkezésre. _

A munkálatok fokozott üteme következtében az adatszolgáltatás és a feldolgozás megfelelően széleskörű minőségi ellenőrzésére nem volt lehető- ség. Az általános tapasztalatok, valamint egyes szűkebbkörű ellenőrző vizs- gálatok azonban arra mutattak, hogy mind az adatgyűjtés, mind a feldolgo- zás teljessége és pontossága általában kielégítő volt. A Várhatónál valamivel nagyobbmérvú pontatlanság csak a mezőgazdasági kérdések kitöltése során mutatkozott; de nagyságrendileg még ezek az adatok is elég pontosak

voltak. v

*

A számlálás helyi végrehajtása túlnyomóan még 1949 január folyamán megtörtént. Az adatok központi felülvizsgálata és a feldolgozásra való elő—

készítése az 1949. év első — főleg tavaszi -— hónapjait vette igénybe. A fel- dolgozás már a tavaszi hónapokban megkezdődött és az 1949. év végéig csaknem teljesen befejeződött; csupán egyes különlegesebb feldolgozások (családstatisztika; a megyei stb. beosztás időközben történt jelentős módo- sítása miatt szükségessé vált kiegészítő feldolgozások egy része stb.) nyúl- tak át az 1950. évre. A feldolgozások számszerű és logikai ellenőrzése és az összesítések, összevonások munkálatai nagy általánosságban az 1950. év végéig fejeződtek be.

Az 1949. évi népszámlálás előzetes eredményei 1949 február végén már rendelkezésre állottak; a főbb adatok haladéktalanul közöltettek is. A rész-—

letes adatfeldolgozások eredményei közül a legnagyobb érdeklődésre számot tartó fontosabb adatokat a Statisztikai Szemle és más folyóiratok cikkei hozták nyilvánosságra.4 A Központi Statisztikai Hivatal természetesen ezen-—

kívül a részletesebb népszámlálási eredményeket is feldolgozásuk után a megfelelő területi és tartalmi tagolásban "az érdekelt kormányszervek szá- mára folyamatosan hozzáférhetővé tette.

*

Az 1949. évi népszámlálás feldolgozási eredményeinek bőségéről és sok-4 oldalúságáról megfelelő képet csak a feldolgozási szempontok (fogalmak, csoportosítások, kombinációk stb.) beható ismertetése nyújthat, amire ez a

' Ezeket a cikkeket a. Központi Statisztikai Hivatal összefoglalóan egy széleskörű használatra szánt kisebb kötetben is közreadta. (Az 1949. évi népszámlálás. Statisztikai Kiadóvállalat. Budapest, 1952. 98 .

oldal.)

NÉPSZAMLALASI KÉRDÉSEK ES FELJEGYZESEK 1067

tömör összefoglalás nem terjeszkedhet ki.5 Ezúttal a feldolgozási rendszer néhány legjellemzőbb vonásának megemlítésére szorítkozunk.

A feldolgozások túlnyomó része — a korábbi népszámlálásokhoz ha—

* sonlóan — 1949-ben iskombinativ volt. Az egyes ismérvek (tárgyak) közül az életkor, a foglalkozás — főleg gazdasági ági alapon, de az egyéni foglal—

kozás is —, a foglalkozási viszony (társadalmi rétegeződés), a mezőgazda—

sági vonatkozású feldolgozásoknál a gazdaságnagyság, a lakásstatisztikaí feldolgozásoknál a lakástipus a kombinatív feldolgozások leggyakrabban szereplő feldolgozási ismérve, alapvető tagolási szempontja volt. A két nemre vonatkozó adatokat az 1949. évi népszámlálás, csekély kivételektől eltekintve, általában külön dolgozta fel.

A magyar népszámlálások egyik legjellegzetesebb sajátossága, a terü- leti tagolás következetessége és bősége, az 1949. évi népszámlálást is jel—

lemzi. A területi részletezések terjedelme természetesen a szükséghez képest —-— lépcsőzetesen — váltakozott. A főbb adatokról —-— Viszonylag elég sok tekintetben és bő részletezésben —— községenként, Városok és városias települések esetében pedig kerületek (városrészek) szerint készültek feldol—

gozások; míg az erősebben kombinatív további feldolgozások általában me- gyénként, de a városok és községek két nagy kategóriájának különválasztá—

sával és Budapesten kerületi tagolásban készültek el. A külterületi — tanyai stb. —— lakosság jelentős lélekszámára, a tanyás települések népességi és gazdasági sajátosságaira való tekintettel az egyes külterületi lakotthelyek—

ről (lakotthely—csoportokról) a legjellemzőbb demográfiai, foglalkozási, lakó—

ház— és lakásadatokra kiterjeszkedő, külön feldolgozás készült.

Az 1949. évi népszámlálás feldolgozásai több szempontból tekinthetők 4—— magyar, de részben nemzetközi vonatkozásban is — újszerűnek. így ——

a be nem fejezett 1941. évi kezdeményezés nyomán — 1949—ben készült először országos és részletes családstatisztikai feldolgozás; az 1949. évi nép- számlálás társadalmi rétegek szerinti lakásstatisztikája is — országosan6 — az első ilyen feldolgozás volt; a mezőgazdasági adatoknak a népességi ada- tok keretében (az egyéni számlálólapon való) részletes kérdezésére és fel-' dolgozására 1949—ben elsőízben került sor; a nem lakott épületek számba- vétele 1890 óta 1949-ben történt meg először. E nagyobb új vagy újszerű feldolgozásokon kívül az 1949. évi népszámlálás számos további — főleg időszerű — szempontból bővült; úgyhogy tartalma és terjedelme több tekin- tetben meghaladja az egyébként még teljesebbre és rendszeresebbre terve- zett, de félbeszakadt 1941. évi népszámlálásét is.

*

Az 1949. évi népszámlálás eredményességét nagymértékben előmozdí—

' totta az, hogy a statisztikai szolgálat e rendkívül terjedelmes adatgyűjtés alkalmából mindvégig az illetékes szervek —— kormány, párt, helyi állam—- igazgatási szervek stb. —— széleskörű és hatékony támogatásával találkozott.

így megfelelő költségvetési keret állott a népszámlálás végrehajtására ren-—

delkezésre és a szükséges összegek —— kezdeti nehézségektől eltekintve ——

idejében felhasználhatók voltak. A népszámlálás fontosságát az is kifejezte, hogy végrehajtásáról külön törvényerejű rendelet intézkedett. A leghatá—

sosabb támogatást a tulajdonképpeni számlálási művelet előtt és alatt kifej—

' Erről terv szerint külön lesz még a Statisztikai Szemle hasábjain szó.

' Ez a feldolgozás valamennyi város—ra és városias településre terjedt ki.

2!

31068 DR. THIRRING LAJOS

tett sikeres propaganda jelentette. Főleg a sajtó— és a rádiópropaganda volt igen élénk, számos felvilágosító— és magyarázó—közlemény, népszámlálási hir (figyelmeztetés, utasítás, stb.) közlésével; szerep jutott a népszámlálást előkészítő propagandában a filmhíradónak is. A hivatalos szerveken kívül társadalmi intézmények, tömegszervezetek is jó eredménnyel járultak hozzá a la sság tájékoztatásához, felvilágosításához, a népszámlálás jelen—

tőségének á talános megismeréséhez.

Az 1949, évi népszámlálás végrehajtása nagy feladatot rótt a statiszti—

kai szervezetre. Ezt a feladatot a lakosság megértése, az irányítókörök tá—

* mogatása következtében nagyobb zökkenők nélkül lehetett megoldani.

Némi nehézséget a munkálatok során csak az előkészítésre adott és töb—

bek között megfelelő próbafelvétel lehetőségét is teljesen kizáró (alig né—

hány hónapnyi) idő rövidsége, a néha túlságosan rövid feldolgozási határ- idők, a géppark késői biztosítása miatt kézire tervezett feldolgozások gépireg való átdolgozásának időbeli akadályai, a központi személyzet (és kisebb mértékben a számláló biztosi kar) erősmérvű hullámzása, kicserélődése, a gépek kezelésében jártas munkaerők kezdeti hiánya, nem utolsó sorban pedig az adatgyűjtésnek —— főleg a számlálásnak, de részben a feldolgozás—

nak is — kétségtelen, bár nagyobb részben nem statisztikai természetű túl—

méretezése okozott.

Az utóbbi körülmény természetszerű következménye volt annak, hogy a második világháború utáni első népszámlálásnak sok követelménynek kel—

lett megfelelnie. Igy egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a kormány- zati, igazgatási problémák megoldása érdekében felmerült igen nagy és sürgős adatszükségletet gyorsan kielégítse; másfelől bizonyos mértékig az

* eredetileg ugyancsak az 1949. évre tervezett, de elmaradt mezőgazdasági összeírást is pótolnia kellett; ezenkívül feladatkörébe tartozott az is, hogy adataival a különféle és sok tekintetben alapvetően megváltozott folyama—

tok, az igen nagymérvű társadalmi és gazdasági átalakulás jelenségeit kor—

szerűen, de a múlttal való összehasonlítás lehetőségének biztosításával jel,- lemezze. Minthogy a munkálatok gyors és kielégítően pontos lebonyolítását az említett nehézségek csak kis mértékben érintették, az 1949. évi'népszám- lálás megnövekedett feladatait általában időben és megfelelően oldhatta

meg.

MEGJEGYZÉSEK NÉHÁNY FONTOSABB NÉPSZÁMLÁLÁSI SZEMPONTRÓL

- ÉS KÉRDÉSRÓL

Az 1949. évi népszámlálás vázlatos ismertetését a továbbiakban néhány általánosabb érdekű népszámlálási kérdéshez fűzött észrevétellel egészítjük még ki. Az inkább csak példaszerű — a népszámlálási kérdések körét távol—

ról sem kimerítő ——- megjegyzések sorrendje nagyban—egészben a genfi nemzetközi népszámlálási értekezlet anyagának sorrendjét követi. Tekin—

tettel arra, hogy észrevételeink a magyar népszámlálások tapasztalatain alapulnak, azok egyben saját népszámlálási problémáinkra, sajátossá—

gainkra is utalnak.

*

A népszámlálások értéke Magyarországon közel száz éve ismert és el-

* ismert. Jellemző erre, hogy nálunk az első korszerű és rendszeres népszám—

lálás végrehajtására, Keleti Károly tervei alapján, már 1869-ben, alig két évvel a magyar hivatalos statisztikai szolgálat 1867—ben történt megszerve—

NEPSZAMLALASI KÉRDÉSEK ES FELJEGYZÉSEK 1069

zése után sor került. Azóta a népszámlálások sorozatosan követték egymást és fokozatosan épültek ki. A felszabadulás után pedig a legszélesebbkörű statisztikai művelet éppen az 1949. évi népszámlálás volt. Tervgazdálkodást folytató népi államokban a népszámlálások értékének fokozottabb elisme—

rése egyébként egészen természetszerű. ,,

A népszámlálások fogalma hazánkban már régen kialakult. A magyar statisztika nem minden népességi számbavételt tekint népszámlálásnak.

Nálunk általában, a nemzetközi elgondolásoknak is nagyban—egészben meg-—

felelően, csak az egy (eszmei) időpontban, egységes módszerekkel Végrehaj—

tott, —— valamennyi lakosra közvetlen, helyszíni és egyénenkénti adatszol- gáltatás útján kiterjeszkedő, — meghatározott azonos kérdéseket tartal- mazó, —— egyöntetűen feldolgozott, — területileg és tárgy szerint is kellő- képpen tagolt, —— megfelelően részletezett kiadványokba is foglalt adatokat felölelő —— és rendszerint az egész országra kiterjedő népességi adatgyűjté- sek számítanak népszámlálásnak. Ezzel szemben a csupán egészen kisszámú kérdésre vagy a népességnek csak egy kiragadott részére, töredékére szo- rítkozó, többnyire alapvetően igazgatási célú, sok esetben területileg is csak részleges felvételek a közigazgatási összeírások (korlátozott tartalmú és ér- tékű népösszeírások) csoportjába tartoznak.

A népszámlálások fogalmának meghatározásához a magyar tapasztala—

tok szerint a tárgykör átfogó jellege és bizonyos mérvű egyöntetűsége (azo- nossága) is hozzátartozik.

A népszámlálások terjedelme és tartalma Magyarországon is ,a nép- számlálás—fogalom kialakulásának megfelelően tágult, módosult. így a szo—

rosabb értelemben demográfiai kérdéseket újabban egyre részletesebb gaz- dasági—foglalkozási kérdőpontok, a túlságosan atomizáló egyénenkénti fel- dolgozásokat pedig közösségi szempontokból kiinduló (családstatisztíkai stb.) vizsgálódások egészítik ki. Tartalmilag egyébként a magyar népszámlálások

—— nagyobb részben —— állandó elemeket foglalnak magukban, de jelentős változó részeket is felölelnek.

Az alapvető, minden népszámlálásnál tudakolt és tudakolandó kérdése—

ken túlmenően az egyes népszámlálások további tartalmát, terjedelmét min—

denkor az időszerű (pillanatnyi) adatszükséglet szabta meg. A népszámlálá- sok tartalmának és terjedelmének meghatározásánál tehát nemcsak tudo—

mányos szempontok érvényesültek, hanem — mégpedig fokozódó súllyal — a gyakorlati-operatív adatigény is. Ezenkívül kivételesen — Budapesten (és környékén) — az országosan egységes, általános szempontok mellett különleges helyi (nagyvárosi) szempontok is.

A gyakorlati—operatív adatszükséglet fokozódása nem csupán a tarta—

lom meghatározásánál játszik szerepet, de időbeli tekintetben, a gyors (ké- sedelemmentes) adatmegállapítás terén is. Mint említettük, a múlttal szem- ben a talán legnagyobb változást 1949—ben éppen a népszámlálási feladatok rendkívül gyors megoldása jelentette.

*

A népszámlálások terjedelmével összefüggő egyik sokat vitatott mindig időszerű kérdés a nem népességi természetű adatok begyűjtésével, a (más összeírásokkal való kapcsolat kérdése. E téren bő tapasztalatok állnak ren- delkezésre: népszámlálásaink — az 1949. évi is —— kivétel nélkül kiterjesz—

kedtek másféle adatok beszerzésére is.

1070 ' mi. mumus Milos ki

, így 1869 óta rendszeresen — minden népszámlálás keretében — meg- történt a lakóházak (sőt 1890-ben az összes -—— lakott, nem lakott -—- épüle—

tek) és egyben szűkebb-tágabb keretben a lakások adatainak összeírása.

Ezenkívül a századforduló előtt az állatállományra, 1900—ban a bányászati, ipari és forgalmi foglalkozásúakat illetően a Vállalati, munkabér—, munka—

idő— és kisipari termelési viszonyokra, 1910—ben a választójogi reformra, 1920—ban a világháborús katonai szolgálatra, 1930—ban és 1941—ben pedig az önálló iparosokra és kereskedőkre vonatkozó kérdések (illetve kérdőívek) is szerepeltek az egyes népszámlálások anyagában.

1949—ben a népszámlálás a lakások és lakóházak, valamint az iparosok (ipari üzemek) és kereskedők (kereskedelmi üzletek) számbavételén kívül egyfelől a nem lakott épületek összeírására, másfelől a népességre vonat- kozó részletes mezőgazdasági adatok begyűjtésére is kiterjedt.

Egy—egy népszámlálás tartalmának és terjedelmének ilyen kiszélesítése _ különböző —— főleg munkaerőgazdálkodási és költségvetési —— okokból ,,

' ugyan elvileg eléggé megindokolható (a járulékos összeírások önként ért—

hetően a számlálóbiztosi és feldolgozó személyzet aránylag kisebb növelé—

sével és viszonylag szerényebb költségtöbblettel végrehajthatók, mint ön—

állóan); gyakorlati tapasztalatok szerint azonban rendszerint aránytalanul megterheli a helyszíni számlálási műveletet és nemcsak a járulékos össze—

' írásoknak, hanem magának a népszámlálásnak gyors és pontos végrehajtá- sát is veszélyeztetheti. Különösen az olyan adatgyűjtések népszámlálási . keretben való végrehajtása aggályos, amelyek nem fűződnek szorosabban a népesség fogalomköréhez és amelyeknek ellenőrzése éppen ezért jól alig oldható meg.

A magyar népszámlálások tanulsága szerint a lakóházak (és lakott egyéb épületek), valamint a lakások számbavétele aránylag a legszerveseb—

ben és a legtöbb eredménnyel kapcsolható a népszámlálásokhoz (a számláló—

biztosok valamennyi lakott épületet, valamennyi lakást kénytelenek fel—

keresni, a lakásviszonyok felméréséhez szükséges népességi adatok könnyű—

szerrel megállapithatók, a családoknak—háztartásoknak a népesség meg—

számlálásához rendszerint hozzákapcsolódó összeírása szervesen összefügg a lakásokéval stb.). A népszámlálástól függetlenül végrehajtott lakásössze—

irásoknak amúgy is hátrányos tulajdonsága, hogy rendszerint csak a váro—

sokra (és városias településekre) terjednek ki; a népszámlálás alkalmával - viszont a falvak, sőt a szétszórt (külterületi) települések egészen elütő és sok esetben lényegesen kedvezőtlenebb lakóház- és lakásviszonyainak meg—

állapítása is különösebb nehézség nélkül végrehajtható (esetleg a városoké—

hoz viszonyítva megfelelően szűkebb körben). Ezzel szemben a nem lakott (mezőgazdasági, ipari, köz- stb) épületek összeírása a népszámlálás keretén belül kevésbé természetszerű és éppen ezért könnyen hiányos marad, mint azt az 1890., sőt az 1949. évi népszámláláshoz fűzött épület—számbavétel tapasztalatai is igazolták

Kifejezett és átfogó mezőgazdasági összeirással eddig egyetlen magyar népszámlálás sem volt egybekapcsolva. Az eredeti tervek szerint az 1949.

évi népszámlálást is csak valamivel későbbi időpontban követte volna egy , általános mezőgazdasági számlálás. Minthogy azonban erre akkor —— indo-—

koltan —— nem kerülhetett sor, e helyett a népszámlálás egyéni számláló- lapja bővült a magyar népszámlálások szokásos ház— és földtulajdon kér—

dését kiegészitő, kifejezetten mezőgazdasági kérdőpontok egész sorával;

NEPSZAMLALASI [KÉRDÉSEK ÉS FELJEGYZESEK ; 1071

köztük az állatállományra, az üzemi viszonyokra stb. vonatkozó kérdések—

kel is. Tehát olyan kérdésekkel, amelyeket elvileg és gyakorlatilag egyfor—

mán nehéz a népszámlálások megszokott népességi fogalom— és kérdés- körébe megfelelően beleilleszteni; amelyek tehát nehézségeket okoznak az adatok gyűjtése és még fokozottabban az ellenőrzés szempontjából. Az ered—

mény ugyan gyakorlatilag kielégítő volt, de a begyűjtött adatok a mező—- gazdaság viszonyairól nem nyújtottak teljes képet, mert a lakosság tulajdo- nában vagy használatában levő föld, állatállomány stb. tudakolására korlá- tozódtak. Ugyhogy többek között az egyes községek teljes területének el—

számolására — egyben a teljesség ellenőrzésére — sem volt megfelelő mód.

Gyakorlatilag célszerűbbnek látszik — legalább is magyar viszonylatban

—, ha a mezőgazdasági összeírások nem kapcsolódnak a népszámlálásokhoz és ilyen természetű kérdésekkel az egyéni számlálólapot sem terheljük

meg.7

Általánosabb jellegű, átfogóbb gazdasági összeírással'f eddig egyetlen magyar népszámlálás sem volt egybekötve. Az 1930 óta rendszeresen a nép—

számlálásokhoz füzött egyes ilyen jellegü, de csak részlet-adatgyűjtések (iparosok-ipari üzemek, kereskedők—kereskedelmi üzletek összeírása) álta- lában erdeményesek voltak. Jóval nagyobb megterhelést jelentettek viszont a népszámlálásainkhoz főleg 1930 óta rendszeresebben kapcsolódó igazga—

tási, népességnyilvántartási stb. célú (pl. tanköteles— stb.) összeírások. 1949- ben például hatféle különböző — nem statisztikai természetű — névjegy- zék, illetőleg adatgyűjtőlap készült. A népszámlálás terjedelmének ilyen rendkívüli kiszélesítése csupán háborús, illetve háború utáni okokkal volt igazolható, elvileg nem indokolt, sőt az adatgyűjtés teljessége és pontossága szempontjából egyenesen hátrányos. Az általános népesség—nyilvántartások helyességének ellenőrzésére azonban külföldi tapasztalatok szerint a nép—

számlálási adatok jó eredménnyel felhasználhatók; ez az ellenőrzés termé—

szetesen kölcsönös is lehet.

.

Az átfogó népesség—számbavételek fontosságának és szükségességének korai felismerésére mutat, hogy a magyar népszámlálások 1869 óta meg—

szakítás nélkül, rendszeres tízéves időközökben követték egymást, népszám—

lálásaink időszakossága tehát határozott volt.8 Az 1941. és 1949. évi nép- számlálás között viszont csupán 7 éves és 11 hónapos időköz telt el. A két legutolsó népszámlálás közti időtartam ilyen mérvű megrövidítését a 'már említett okok bőségesen megindokolták.

Az időpont előbbrehozatalának nemcsak a rendkívüli adatszükséglet mielőbbi kielégítése volt az eredménye, hanem az is, hogy ez az időpont nem esett messze a háború végétől s így az 1949. évi népszámlálás a hábo—

rús utóhatások (veszteségek, károk, eltolódások stb.) felméréséhez is még elég jó támpontokat adott. Előnyös volt továbbá, hogy a népszámlálás a nagyobbmérvű gazdasági fellendülésnek, a természetes népmozgalom meg—

' Amennyiben ilyen adatgyűjtésnek a népszámláláshoz kapcsolása mégis elkerülhetetlen. helyesebb, ha külön összeírólven történik meg az adatok beszerzése.

' Csak az 1869. és 1880. évi között telt el 11 év, az 1930. és 1941. évi között pedig 10 év és 1 hónap- Az első — egy évvel nagyobb —- időközt az tette szükségessé. hogy más államokhoz —— így Ausztriához —- hasonlóan nálunk is O-val végződő év legyen a népszámlálási esztendő; az utóbbi esetben az eredetileg 1940.

december 31—re tervezett népszámlálás időpontjának egy hónapos eltolódása annak volt a következménye,

§);st ?; akkor Magyarországhoz tartozott keleti területeken a hatóságok megvárták a polgári közigazgatás veze sét.

107 2 DR. THIRRING mjos

élénkülésének stb. mintegy kezdeti időpontjára esett; tehát az újabb fejlő- dés méréséhez jó összehasonlító alapot nyújt és megfelelő összehasonlítási

bázis lesz a következő népszámlálás alkalmával is.

Ezzel szemben a népszámlálás adatai éppen az első ötéves tervvel meg- kezdődött erősebb mértékű gazdasági-társadalmi átalakulás, erőteljes kul—

turális fejlődés, erősen megélénkült belső vándorlások (tömegesebb betele—

pedések a háború alatt megcsappant lélekszámú városokba, új ipari telepü- lések kifejlődése stb.) és emelkedő természetes szaporodás következtében aránylag gyorsabban és erősebb mértékben váltak túlhaladottá, mint más—

kor. Hátrányos még az is, hogy a belső vándorlás statisztikája a bejelentő—

rendszer új alapokra helyezése során, csupán 1954—1955—ben épülhetett fokozatosan ki. A népességi adatok helyi továbbvezetéséhez szükséges adat—- anyag tehát csak most válik teljessé. Ennek következtében az egyes területi egységekre (megyékre stb.) vonatkozó lélekszám-becslések igen bizonytalan értékűek és korlátozott terjedelműek.

' _ Az időpont előbbrehozása vagy későbbretolása egymagában nyilván—

valóan nem biztosit minden szempontból megfelelő megoldást, hiszen olyan időpontot találni, mely minden szempontból megfelelő, szinte lehetetlen.

De az is kétségtelen, hogy a népszámlálások időpontjának megállapításánál végső sorban az adatszükséglet és az anyagi stb. lehetőségek kérdése az irányadó. A tízéves időköz betartása és a népszámlálásoknak évtizedvégi vagy általában ahhoz minél közelebb eső időpontban való végrehajtása egyébként rendszerint az említett szempontok figyelembevétele esetében is megoldható. Egyben a népszámlálások időpontjának olyan megállapítása sem ütközik nagyobb nehézségekbe, amely megfelel a külföldi gyakorlat- nak, a nemzetközi egyidejűség már Kőrösy József által hangsúlyozott kívá—

nalmának is, aki a századforduló körül dolgozta ki egy azonos időpontra vonatkozó és egyöntetű szempontoknak megfelelő világnépszámlálásról szóló javaslatait.

Pillanatnyilag nem időszerű, de állandóan visszatérő kérdés az időközi, évtizedközepi népszámlálások kérdése. Nálunk az évtizedvégi népszámlálá- sok közti időszakokban általános, országos népszámlálást egyízben sem tar—

tottak.

Statisztikailag csak részben értékesíthető, szűkebbkörű és többnyire kifejezetten közigazgatási természetű országos népösszeirásokra azonban ismételten sor került; a két Világháború közti időszakban például 1925—ben, 1935—ben és 1939—ben. Ezenkívül Budapesten is rendszeresen (legutoljára 1945 tavaszán) készült évtizedközepi, gyakorlatilag helyi népszámlálásnak tekinthető lakosságösszeirás; 1946 tavaszán pedig az ország déli részében folyt le, de jóval korlátozottabb természetű népességszámbavétel. Mindezek az adatgyűjtések —— kevés (budapesti) kivétellel — nem tekinthetők időközi népszámlálásnak.9 Mégis a végrehajtásuk során szerzett tapasztalatok, vala- mint az 1949—es népszámlálás adatainak elég gyors elavulása a társadalmi és gazdasági fejlődés ütemének fokozódása következtében, egybehangzóan arra mutatnak, hogy a szűkebb terjedelmű, de országos időközi népszámlá—

lások problémájával a következő évtizedben érdemes lesz foglalkozni.

Az időszakosság kérdésével függ össze a népszámlálások időpontjának, az eszmei időpontnak kérdése is.

' Még kevésbé számítható annak a városokra és egyes kiemelt településekre korlátozódó 1954. évi lakásősszelrás, bár néhány népességi adatot is megrögzített.

!:

%.,

NEPSZAMLALASI KÉRDÉSEK ES FELIEGYZESEK 1073

A magyar népszámlálások eszmei időpontja következetesen a december 31. és január 1. közti éjfél volt.10 Az 1949. évi népszámlálást is ebben az idő—

pontban: az 1948 december 31—ről 1949 január l—re virradó éjféli állapot- nak megfelelően kellett végrehajtani.

A téli időpont eddigi tapasztalataink szerint Magyarországon időjárási okokból csak kivételes esetekben okozott komolyabb helyi nehézségeket (például a Duna árvize az 1941. évi népszámlálás alkalmával egyes duna—

menti községekben); ezen a téren zökkenők 1949—ben sem mutatkoztak. A decembervégi időpont alapulvétele mindeddig egyéb szempontokból sem okozott nagyobb nehézségeket. így az adatgyűjtés általában —-— 1949-ben is

— a belső népáramlások, lakóhely— és foglalkozás—változtatások szempont- jából meglehetősen nyugodt, normális mozgású időszakra esett.

Bizonyos mértékig kedvezőtlenül befolyásolta viszont — a korábbiak- hoz hasonlóan — az 1949. évi népszámlálást az, hogy a számlálás idején, az évvégi iskolai szünidő miatt és az év utolsó napjaiban—hetében élénkebb üdülő— és idegenforgalomra való tekintettel, az ideiglenes lakóhelyváltozta- tások száma az érintett népességcsoportokban nyilvánvalóan nagyobb volt, mint a téli hónapokban általában. Ez —— tekintettel arra,,hogy az 1949. évi népszámlálás adatai a jelenlevő népességre vonatkoztak —— idegenforgalmi gócokon, iskolai központokban kétségkívül befolyásolhatta valamennyire a népesség számának és összetételének alakulását, bár az adatok felhaszná—

lását alig zavarta. Figyelembevéve egyes technikai előnyöket (összehason- líthatóság; koradatok könnyebb és pontosabb elbírálása; a korévek és a szü- letési évjáratok azonossága; legmegfelelőbb kiindulópont a népességi ada- tok továbbvezetésére stb.), a decembervégi eszmei időpont, ha elvileg és gyakorlatilag nem is tekinthető a legkifogástalanabbnak, a magyar nép—- számlálások számára —— legalább is eddig —— megfelelő volt.

Elvileg egyébként a téli népszámlálások mellett időről időre —— na- gyobb időközökben -——— a népességi viszonyok elütő (pl. nyári) időpontban való számbavétele is indokolt volna. Magyarországon már régebben és is- mételten felmerült az a gondolat, hogy érdemes lenne valamelyik évtized- végi népszámlálást követő vagy megelőző nyáron egy tárgyilag egészen szűkkörű —-— és főleg a részletek tekintetében esetleg csak képviseleti ala—

pon nyugvó — népességszámbavételt végrehajtani. Ennek adatai a nyári- téli (mezőgazdasági-ipari) népességi—foglalkozási—lakóhely— stb. eltolódások méretét és jellegét — a téli népszámlálás adataival egybevetve -— jól jel—

lemezhetnék.

*

A népszámlálás szervezési kérdései közül a központosítás vagy (területi és tárgyi) széttagolás kérdése érdemel elsősorban figyelmet.

Területi tekintetben nemcsak az 1949. évi, hanem a korábbi népszám—

lálások munkálatai is —— a természetszerűen decentralizáltan (de központi irányítással) végrehajtott helyi számlálási műveiettől eltekintve —— közpon—

tosítva, a Központi Statisztikai Hivatalban folytak. A munkálatoknak ez a rendszere, mely alól csak kevés kivétel volt,11 az eddigi tapasztalatok szerint teljesen bevált.

1" Csak 1941-ben tolódott eb ez az időpont az említett okokból egy hónappal.

nAbudapesti épület— és lakásst-artisztikai feldolgozásokat általában Budapest szfőv. Statisztikai Hiva—

tala végezte; ezenkívül a fővárosi hivatal a századfordulöig -—— az országos feldolgozás—okkal párhuzamosan

—— a. budapesti számlálólapokat is feldolgozta. 1869-ben az egyes megyék ad hoc népszámlálási szervei (bizottságai) is végeztek feldolgoz—ási munkálatokat.

^* DR. THIRBING was

Állandóan működő területi szervei a Központi Statisztikai Hivatalnak sem 1949—ben, sem előzőleg nem voltak. Az azóta kiépített területi hálózat Az 1954. évi lakásösszeírás során szerzett tapasztalatok arra mutattak. hogy

* a területi szervek szerepe főleg a helyi számlálási munkák végrehajtása so- rán lehet igen hasznos. Ezzel szemben az egyéb munkálatok elvégzése; ——

ideértve az anyag feldolgozásra való előkészítését is, ami 1954—ben a me- ' gyei igazgatóságoknál készült el, — központosítva egyöntetűbb, gyorsabb '

* és gazdaságosabb.

' Tárgyi tekintetben a magyar népszámlálásokat a teljes központosítás ' jellemezte; az iparos— és kereskedő—összeírások adatait azonban a Központi Statisztikai Hivatalnak nem a népszámlálási szervezete, hanem illetékes fő—

osztályai dolgozták fel.

', Említést érdemel végül, hogy a Hivatalnak ugyan állandó népszámlá—

- lási szerve nem volt, de egy kis létszámú népszámlálási csoport a népszám—

' lálások közti időközben is fennállott és biztosította a munka állandóságát.

*

Az 1949. évi népszámlálás előkészítésére rendelkezésre álló idő rövid—

ségére és az előkészítő munka hiányaira már utaltunk. Aránylag a legtelje-

— sebb —— az idő rövidsége ellenére — az adatgyűjtés földrajzi, területi elő- _; készítése volt.

Ezen a téren a teljesség biztosítása céljából a korábbi népszámlálások

* tapasztalatai alapján 1949—ben is többféle intézkedés történt. így az utca- nevek, a házszámozás ellenőrzése, hiányainak pótlása, az egyes városok és községek rendelkezésére álló különféle lakóház—jegyzékek kiegészítése, a külterületi lakotthelyekre vonatkozó tájékoztató adatok összegyűjtése, a

— városok és a népesebb (városias) települések város—, illetve községre'szeinek

— (kerületeinek) beosztását tartalmazó jegyzékek összeállítása, a számláló-;

körzeti beosztás elkészítése, megfelelő kerületi (és esetleg számlálókörzeti) térképek felvázolása, a számlálóbiztosoknak —-— egyes nagyobb települése- ken —- a lehetőségekhez képest lakóház—jegyzékekkel való ellátása stb.

, Az egyes városok és községek területét általában már az előkészítés során oly módon kellett bel- és külterületi részekre, továbbá számlálókör—

zetekre, a nagyobb településeket ezenfelül város— és községrészekre (kerü—

letekre) bontani, hogy ez a területi beosztás —- főleg a városrészekre, kerü- letekre tagolás —-— a feldolgozások alapjául is szolgálhasson; tehát ne csak a közigazgatási igényeket elégítse ki, hanem egyéb szempöntokból is megfe- ) lelő legyen. A területi beosztást ezért az ilyen településekről lehetőleg azok , egyes részeinek városias, elővárosias, falusias jellege, építkezési övezetei, közművesítése, a népesség foglalkozási összetétele, a földrajzi fekvés stb.

figyelembevételével kellett elkészíteni. Ez többé—kevésbé sikerült; úgyhogy a népszámlálás területi részletadatai az egyes városok, városias települések Városrészenként is sok esetben jelentősen eltérő népességi, lakóház- és lakásviszonyait általában jól jellemzik.

Hasonlóképpen idejében, még az előkészítő munkálatok első szakaszá—

ban készült el az 1949. évi népszámlálás részletes feldolgozási terve. Ezen a módon lehetett biztosítani azt, hogy a kérdőívek kérdésanyaga a feldolgo- zási szempontoknak is általában jól megfeleljen. Az eredeti feldolgozási terv _ a munka során már csak kisebb mértékben változott (egyszerűsödött); a számlálólap—feldolgozások gépi feldolgozásra való utólagos átdolgozása el—

NEPSZAMLALASI KÉRDÉSEK es FELJEGYZESEK' ' 1075

lenben —— mint említettük — elég nagy nehézségeket okozott és nem is si- került kifogástalanul (például a gazdasági ágankénti községi feldolgozás a gépi feldolgozásra túlságosan aprólékos volt stb.).

A feldolgozási tervhez kapcsolódóan készültek el 1949—ben a külön—

böző kódolási jegyzékek, valamint a gazdasági ági és az egyéni foglalkozási névjegyzékek is. Utóbbiak összeállítását több szempont nehezítette meg: így az, hogy a népszámlálás időpontjában a nagymértékű társadalmi és gazda—

sági átrétegeződés még folyamatban, sőt egyes tekintetekben csak kezdeti stádiumban volt (a termelőszövetkezetí mozgalom például még csak nyo— , mokban volt meg); végleges nemzetközi névjegyzékek sem állottak időben

rendelkezésre. Az 1949. évi népszámlálás feldolgozásai ennek ellenére elég jól kielégítették a felmerült adatigényt.

Az összehasonlítás biztosítása, a felszabadulás előtti évekkel szemben mutatkozó eltolódások felmérése az 1949. évi népszámlálásnak egyik igen fontos feladata volt. A feldolgozási terv elkészítése során ezért nemcsak az időszerű kívánalmakat kellett figyelembe venni, hanem a folyamatosság szempontjait is. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kétféle szempont egyöntetű érvényesítése nemcsak szükséges, hanem ——- némi áldozatok (a feldolgozási terv bizonyos mérvű kibővítése) árán —— lehetséges is.

A kérdőivforma egyébként a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan az 1949. évinél is általában az egyéni lap (egyéni iv) volt.

1949—ben két okból kellett megtartani ezt a kérdőivtípust. Egyfelől, mert a rendkívüli adatszükséglet miatt az egyes kérdőívfajták kérdés- anyaga annyira kibővült, hogy azoknak az eredetileg tervezett lajstromos formában való megoldása gyakorlatilag kivihetetlen volt. Másfelől a nép—

számlálás előkészítésekor a szükséges géppark sem volt még biztositva.

Ezért teljes mértékben kézi feldolgozásra kellett felkészülni.

A népszámlálás kérdésanyaga egyébként annyira megnőtt, hogy még a különféle egyéni lapok (ívek) is túlzsúfoltak voltak, ami azok kitöltését, felülvizsgálatát, kódolását stb. meglehetősen megnehezítette.

Legutolsó népszámlálásunknak a népességre vonatkozó kérdéskörét a kifejezetten_;rmezőgazdasági természetű kérdések szélesítették ki erősebben.

Aránylag igen részletes volt (a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan, de azokon több tekintetben túlmenően) a foglalkozási kérdéskör is.

Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai szerint egyébként az akkor tu—

dakolt kérdésanyag az a maximum, ami a népszámlálások alkalmával az adatszolgáltatás pontosságának nagyobb veszélyeztetése nélkül —— legalább is Magyarországon ——- kérdezhető. Kétségtelen azonban, hogy a népszámlá- lásnak a Központi Statisztikai Hivatal eredeti -— szűkebb —-—— tervei szerint való végrehajtása az adatszolgáltatás pontosságát is kedvezően befolyásolta volna.

A begyűjtött adatokat a Hivatal kevés kivételtől eltekintve feldolgozta, illetve felhasználta. így a számlálólapon szereplő kérdések közül 1949-ben

——- egyes azonosítási kérdéseken (név, állandó lakóhely) kívül — csupán a szakképzettség és a szakiskola, szaktanfolyam, szakvizsga kérdéseire, vala—

mint a nem rendszeres foglalkozásukban foglalkoztatottak rendszeres fog- lalkozását tudakoló kérdésre adott válaszok nem kerültek feldolgozásra; az iskolai végzettségre, illetőleg a foglalkozásra vonatkozó adatok elbírálásánál azonban ezek a kérdések is —— ellenőrzésképpen — figyelembe vétettek.

!

1076 ' na. imagine LAJOS ,

A népszámlálási fogalmak, feldolgozási szempontok közül a népesség foglalkozási és társadalmi—gazdasági jellemzőinek a kérdése a legvitatot—

,, tabb. Különösen a kereső—eltartott fogalom elbírálása mutat eltéréseket nemzetközi szinten, de (időbeli tekintetben) egy-egy államon belül is. Ezért a továbbiakban a foglalkozási statisztika főbb kérdéseinek futólagos átte-

kintésén kívül főleg az utóbbi kérdéssel foglalkozunk.12

A népesség foglalkozási és gazdasági—társadalmi jellemzőinek tudako—

lása és feldolgozása népszámlálasaink alkalmával — 1949—ben is —- a követ—

kező alapvető szempontokra terjedt ki: w

l. a kereső és az eltartott kategória különválasztása;

2. a népesség megoszlása gazdasági ágak, illetve foglalkozási főcsopor- tok (mezőgazdaság, ipar stb.) szerint;

3. az egyes kiemelt egyéni foglalkozásokhoz tartozók adatainak ala—

kulása ;

4. a népesség tagozódása foglalkozási viszony (társadalmi rétegeződés)

szerint. %

A századforduló utáni népszámlálások ezenkivül további kérdésekre, így a munkanélküliség számbavételére, újabban pedig az időszaki és a mel—

lékfoglalkozások kimutatására is kiterjedtek.

Népszámlálásainknak az idevágó kérdések iránt állandóan fokozódó érdeklődése azon alapult, hogy egyedül népszámlálási keretben van mód az egész (tehát nemcsak a kereső) népesség minél részletesebb, más adatokkal (példáuléletkor, iskolai végzettség) is egybevetett és viszonylag kielégítően pontos elszámolására az ún. gazdasági jellemzők (ismérvek) szerint.

Az említett alapvető szempontok közül a foglalkozási viszony kérdése a népesség társadalmi—gazdasági rétegeződéséről is képet ad. Ezért a magyar népszámlálások gazdasági ági és egyéni foglalkozási feldolgozásai — még—

pedig nemcsak az alap—, hanem a különféle (például foglalkozás—életkor stb.) kombinációkban készült feldolgozások is —— a foglalkozási viszony sze-—

rinti csoportositásra is kiterjedtek. Egyébként népszámlálásainknak gazda—

sági ági feldolgozásai részletesebbek, mint az egyéni foglalkozágpkra vonat—

kozó feldolgozások; az utóbbiak csak 1949-ben bővültek erősebben ki??

A gazdasági ágak és foglalkozási viszony—kombinációban készült fel—

dolgozások nálunk kevés kivételtől eltekintve nem szorítkoztak csak a ——-—

kétségkívül fokozott figyelmet érdemlő — ún. keresőkre, hanem a — már csak nagy tömegük miatt sem elhanyagolható —— eltartottakra (hozzátarto—

zóikra) is kiterjedtek. Alapul a gazdasági ágak és foglalkozási viszony sze- rinti besorolásra keresőknél a megfelelő gazdasági ághoz —— foglalkozási viszonyhoz való tartozásuk szolgált; eltartottaknál (hozzátartozóiknál) mindkét (gazdasági ági és foglalkozási viszony) tekintetben a kereső hova——

tartozása volt az irányadó.14

1*A népszámlálási fogalmak és feldolgozási szempontok teljes köréhez való hozzászólás amúgy is meghaladná e megjegyzések kereteit. A kereső—eltartott kérdés (és vázlatosan a foglalkozási, társadalmi—

gazdasági feldolgozások kérdéseinek) ismertetés-e is inkább csak példaszerűen ultallanépszálmlálásokkall kain—

csolartban felmerülő ilyen problémák jelentőségére és sokféleségére. Erről a kérdésről egyébként hozzászólás formájában a Rómában megtartott 1954. évi Népességi Vil—ágkongresszuson is megemlékeztünk.

" Az 1949. évi népszámlálási terminológia a gazdasági ágak (foglalkozási főcsoportok) szerinti fel—

dolgozásokat ,,ági foglalkozási" feldolgozás-"oknak jelölte meg (ellentétben az ,,egyéni foglalkozási" [eldol—;

zozásokkal).

14 Hasonló elveknek megfelelően készülhetne feldolgozás nemcsak a keresők hanem az eltartottak,*- egyben tehát az egész népesség egyéni foglalkozás szerinti tagozódásáról; de e tekintetben az eltartottak megoszlásának megállapítása nem olyan fontos. mint gazdasági ági vonatkozásban. Ezért a magyar nép-

számlálások egyéni foglalkozási feldolgozásai általában csak a kereső népességre terjeszkedtek ki.

NÉPSZAMLALASI KÉRDÉSEK ES FELJEGYZÉÉEK 1077

A nemzetközi népszámlálási javaslatok és több külföldi állam nép- számlálási feldolgozásai nem fektetnek hasonló súlyt az eltartottak ilyen részletes és főleg ennyire következetes kategorizálására, hanem a hozzátar—

tozókat a gazdasági ági—foglalkozási viszony hovatartozás megállapítása nélkül sorolják be az eltartottak nagy gyűjtő kategóriájába (vagy egyes különleges eltartott—kategóriákba). Ez az eljárás a sok évtizedes és követke—

zetes magyar gyakorlat tanulsága szerint nem kielégítő; nem ad képet az egyes gazdasági ágak és foglalkozási viszony-csoportok (egyben társadalmi rétegek) valóságos, teljes számbeli jelentőségéről, népességeltartó erejéről.

Az eltartottak besorolásának elhanyagolása és az egész népességre vonat—

kozó adatok ebből eredő hiánya a feldolgozásoknak alapvető, súlyos fogya- tékossága.

Hasonlóképpen nem kielégítő a magyar népszámlálások tapasztalatai szerint az a nemzetközi javaslat, illetve gyakorlat sem, mely a népességet kereső—eltartott vonatkozásban csupán két főcsoportra: a gazdaságilag ak—

tívak aránylag tisztán körülhatárolt és gazdaságilag nem aktívak teljesen vegyes elemeket tartalmazó kategóriájára bontja; az ilyen feldolgozások elégtelenségén lényegileg a gazdaságilag nem aktívak gyűjtőkategóriájának további alcsoportokra bontása sem sokat változtat. Mig ugyanis a gazdasá—

gilag aktívaknak a nemzetközi javaslatokban meghatározott 5 egyes álla—

mok statisztikáiban így kimutatott csoportja elvileg homogén, addig a gaz- daságilag nem aktívaké a gazdaságilag aktivak eltartottjait (hozzátartozóit) egyfelől —— joggal kifogásolható módon — olyan elemekkel vegyíti egybe, amelyek, ha gazdaságilag nem is aktívak, de jövedelmük, megélhetési for—

rásaik (vagyonuk, nyugdíjuk stb.) révén legalább is valamilyen közbülső csoportot alkotnak az aktívak és nem aktivak kategóriái között; másfelől

—— mégpedig vitathatatlanul helyesen —— ezeknek az_ elemeknek (a gazdasá—

gilag aktivak eltartottjaival valóban egynemű) eltartottjaival (hozzátarto- zóival) foglalja egy kategóriába.15

A magyar népszámlálások —— az 1949. évi is —— ezzel szemben lénye—

gesen tágabb kereső és szűkebb eltartott fogalomból indultak ki. Kategóri—

zálásaik során a gazdaságilag aktívakon kívül asaját (és családjuk) fenn- tartására bármilyen más megélhetési forrással, jövedelemmel stb. rendel- kezők is ,,kereső'ünek számítottak. Népszámlálásaink tagolási rendszere azonban a kétféle keresőcsoport különválasztására és így a gazdaságilag aktív népesség adatainak kielégítően pontos megállapítására is módot nyúj—

tott. Ezen túlmenően meg volt a lehetősége annak is, hogy a gazdaságilag aktívak csoportját a termelőmunkában résztvevők (szorosabb értelemben gazdaságilag aktivak) és a más (igazgatási stb.) munkát végzők csoportjaira

tovább bontsuk.16

A kereső—eltartott kérdés egyöntetű tisztázása során a népesség két alapvetően eltérő főcsoportjának: A) a keresettel, megélhetési, jövedelmi

" Az említett okokból, véleményünk szerint, nem kielégítő a népességnek a következő (Bojarszkij és Suserin: Népességi statisztika c. művének 61. lapján említett) három főcsoportra, osztása sem: 1. a tál-sar- delmi munka valamely ágában foglalkozással bíró személyek; 2, az állam és társadalmi szervezetek eltar- tottja/i (ösztöndíjasok—, nvugfli'jasok stb.); 3. egyes személyek eltartottjai.

" A nemzetközi javaslatok szerint (és általában a nemzetközi gyakorlatban is) a gazdaságilag akti- vak fogalmát ugyanis tágabban értelmezik, ideértve a termelő gazdasági ága'khoz, foglalkozás-okhoz tarto- zókon kívül a termelő munkában közvetlenül részt nem vevőket (más téren dolgozókat, úm. az igazgatási személyzetet. a fegyveres testület tagjait stb.) is. Bár ez a fogalom-meghatározás elvileg vitatható. az egyönutetűség megőrzése céljából itt és a továbbiakban a gazdaságilag aktivak tágabb (nemzetközi) értel- mezéséből indulunk ki. A tágabban körülhatárolt kategória tovább—bontása a szorosabb és tágabb értelem—

ben vett gazdaságilag aktlvakra természetesen nemcsak célszerü. hanem szükséges is.

1078 _ DR. THIRBING LAJOS

forrásokkal rendelkezőknek (keresőknek) és B) hozzátartozóiknak (vala- mint az egyéb eltartottaknak) különválasztásából a leghelyesebb kiindulni.

E két kategória minél tisztább elhatárolását követheti azután tovább-részle—

'tezésük pl. a gazdaságilag aktívak (és eltartottjaik), továbbá a más megél- hetési forrással rendelkezők stb. kategóriái szerint.

Ennek értelmében a magyar tapasztalatok és a nemzetközi javaslatok összehangolásával a következő — csak sematikusan jelzett —— tagolási rend—

szert gondoljuk a legmegfelelőbbnek:

A) 4- B) Egész népesség

!

l l

A) Keresettel, jövedelemmel, - B) Keresettel, jövedelemmel, megélhetési forrással rendel- megélhetési forrásai nem ren-

kezök (ún. keresők) delkezők (ún. eltartottak) ;

l _ L_—____

'— I. Gazdaságilag aktívak I. Gazdaságilag aktívak eltartottjai

, (hozzátartozói)

II. Egyéb jövedelemmel, megélhetési II. Egyéb jövedelemmel, megélhe- __ forrással rendelkezők (nyugdíjasok, tési forrással rendelkezők (nyug- _

vagyonukból élők stb.) díjasok, vagyonból élők stb.) eltartottjai (hozzátartozói)

III. Közületi eltartottak "—

! IV. Ismeretlen foglalkozásúak (és

foglalkozás nélküliek) '

A gazdaságilag aktívak és hozzátartozóik katgóriáját (LA és LB kate—

gória) természetesen a részlet-feldolgozások során tovább kell bontani a gazdasági ágak—foglalkozási viszony kombinációban és — a szükséghez képest —-—— az egyéni foglalkozások és foglalkozási viszony kombinációban is.

Az ilyen tovább—tagolás a termelő munkában résztvevők és részt nem vevők számának (külön a keresőknek és külön az eltartottaknak) a megállapítását is lehetővé teszi.

Az egyéb jövedelemmel, megélhetési forrással stb. rendelkezők -— és szetesen tovább tagolni például a nyugdíjasokra (illetve eltartottjaikra), a ,vagyonukból élőkre (illetve eltartottjaikra) stb.; de a szükséghez képest tovább tagolható a III. B kategória is. (Mindezeket a tovább—bontásokat a.

foglalkozási viszony figyelembevételével kell elvégezni.) _ Minthogy pedig az ún. eltartottak kategóriája mindegyik csoportosítási rendszerben meglehetősen heterogén elemeket foglal magában, ezt a cso- portot (B főcsoport) is érdemes a maga egészében tovább bontani; például;