NÉPESSÉG, KÖZEGÉSZSÉG
Az 1941. évi népszámlálás anyanyelvi és nemzetiségi adatai.
Renseígnements relatifs a la langue matemelle et a la mtionalité, d'aprés le Recensement
hongrois de 1941.
Résumé.
1. Méthode suivíe pour reoúeillír les ren- seignements.
Déjd, le Recensement de 1880 enregistrait en Hongrie la langue maternelle des habitants, et depuis, la guestíon posée a ce sujet par les Recen- sements n'a pas subi de changement essentiel.
En dépouillant les données recueillíes sur la langue maternelle, on avail soin de combiner les chi/fres avec ceux relatifs aux autres Iangues parlées, á la religion, á la profession, etc. Avec ces combinaísons, on avait pour but non seulement de mettre en valeur, autant gue possible, les renseigne- ments dus aux Recensements, on a encore réussi á 'contróler les données sur la langue maternelle.
Conformément aux instructions regues du comte Paul Teleki et aussi, (] sa propre tradition de 75 ans, POf/ice Central de Statistigue, marchant de pair avec le progrés de la science statistigue et démographigue, a eu soin gue le Recensement donne une image parfaite de la situation re'elle.
Au Recensement de 1941, la Statistigue hon- groise, faisant en matiére de méthode un nouveau progrés, demandait aussi, () cóté de la guestion sur la langue maternelle, la nationalité, c'est-á-dire I'élément ethnigue auguel appartenait I'intéressé.
Notamment, pour la langue maternelle, la nationalité et la connaissance de langues, elle posait les guestions suivantes:
,,13. Langue mater— le hongrois —— I'alle—
nelle: (la Iangue gue mand — le slovague l'indívidu recensé declare -— le roumain —— le ruthéne — le create—
Ie serbe — le bougné- vatze — le chokatze —- le yiddish — le tzigane -- ou le
étre la sienne; gu'il parle le mieuac et de preference).
14. Ouelle langue- guelles Iangues — parle-t-il en dehors de sa langue nzaternelle?
15. Nationa'lité (guü'l
indigue, sans é'tre
Hongrois — Alle-
in— *Lm'and —— Slovague —
M.ut—MWV W,_ u Hi.—Wa ev P.,
§ ,
fluencé par guoi gue ce soit, et sans égard pour sa langue maternelle, la
nationalité () laguelle il se sent et déclare appartenir).
Roumain ——-— Ruthéne
—- Croate —-— Serbe ——
Bougnévatze —— Cho- Icatze — Juif — Tzi- gane — ou . . ."
Ainsí, la Iangue maternelle a été indiguée d'aprés un critére objectif, la connaissance de langue; et la nationalité, d'uprés le sentiment, indé- pendant de la langue maternelle, d'appartenir .) tel
ou tel élément ethnigue.
Grace aux réponses faites a la guestion sur la nationalité, on peut mieux faire des compa- raisons avec les pays étrangers. Car pour les investigations concernant d'une part la Iangue maternelie et d'autre part la nationalité, la plu- part des Etats ne procédent pas (Pane maniere uniforme, ces guestions ayant [dans chague pays une nature différente. *
En demandant, lors du Recensement, la natio- nalité, on a rendu possible de dissiper l'obscurité guí couvrait parfois Ia— guestion de la langue maternelle, obscurité due a ce gue le critére objectif de la langue et le sentiment subjectif de la natio- nalité étaient diversement appréciés par les décla- rants.
Au Recensement hongrois de 1941, on a mis un soin accru () ce gue chacun fűt renseigné, par des informations rédigées dans sa langue, sur les guestions posé'es. Pour cela, les guestionnaires, ainsi gue les instructions et les avis, ont été tra-
duits dans la langue de chague nationalité.
Les commissaires du Recensement étaient re—
vétus de la gualité de fonctionnaire public, ce Agui a contribué () rassurer les gens gue les declarations seraient tenues secrétes. Ainsi, on pouvait répondre sans aucune géne aux guestíons posées.
Par les joumaurc et la Radio, la population était informée gu'aux guestions sur la langue maternelle et sur la nationalité, on devait répondre librement, sans étre influence, et conformémentála vérité; gue Ie secret des declarations était assure;
gue chacun pouvait remplir son guestionnaire en se servant de sa Iangue maternelle; et gue, en cas * de besoin, le commissaire devait poser les guestions dans la Iangue du recensé.
16
5——6.szmm
En outre, afin de se rendre compte, aussi parfaitement gue possible, de la situation réelle, le Recensement a été contrólé au point de vue scienti- figue aussi. Dans ce but, des savants experts ont été chargés de suívre, sur place, la marche du Recensement.
Cette mesure a été prise par ordre du president du Conseil d'alors, comte Paul Teleki, selon leguel le but principal du Recensement était d'obtenir des renseignements propres a ce gue la nation connaisse elle-méme.
_ En instruisant les personnes devant participer d l'exécution du Recensement de 1941, l'Office Central de Statistigue soulignait gue la natio- nalité ne devait pas étre confondue avec la citoyen- neté; gu'elle ne concordait pas nécessairement avec la langue maternelle; gue seul le recensé pour- rait la préciser, indépendamment de tout critére objectif
La révision centrale des chiffres recueillis a été faite également avec un soin extréme. Dans chague commune ou les données sur la langue maternelle montraient des écarts, (en différant soit de celles du Recensement précédent, y compris les Recensements faits sous la domination étrangére, soit des statistigues scolaires ou du mouvement démographigue), l'Office Central de Statistigue a envoyé un fonctionnaire, chargé d'examiner les différences.
2. Résultats.
Par rapport aux Recensements précédents, les chiffres de 1941 montrent certains écarts, dus en partie á l'accroissement naturel, gui variait souvent d'une région á l'autre, en partie a des migrations intérieures (surtout vers des villes et des régions industrielles). Ajoutons gue beau- coup d'étrangers, établis aprés le traité de Trianon sur les territoires gui devaient étre réincorporés ces derniéres années, sont rentrés dans leurs pays respectifs.
Pour les migrations intérieures, il faut faire remarguer encore on*un nombre notable de gens, gui s'étaient réfugiés aprés le traité de paix sur le territoire laissé a la Hongrie, sont rentrés dans leurs lieuac d,origine, et gue les fonctionnaires, intellectuels et militaires étrangers émigrés ont été remplacés par des personnes venaes du territoire hongrois selon Trianon.
11 g a eu encore des écarts dus a ce fait gue le Recensement de 1941 avait enregistré non seule- ment Ia langue maternelle, mais aussi la natio—
nalité.
On peut dire gue les habítants ont bien interprété les guestions posées sur la langue mater- nelle et la nationalité. Dans les localités Oü la
—— 240 —— 1943
population était mélée au point de vue ethnigue, beaucoup d'éléments d'origine non hongroise gut, _, parlant aussi bien le hongrois gue la langue de leurs aieux, avaient déclaré auparavant avoir pour langue maternelle le hongrois, se sont dits Hongrois en répondant á la guestion concernant la nationa—
lité; mais détait leur langue de famille (et non le Izongrois) gu'ils ont indigué comme langue mater- neIIe. Ainsi donc, en beaucoup de cas, les écarts constatés par rapport aus: chiffres fournis sur la langue maternelle par les Recensernents précédents ne pourront étre expligae's gu'en confrontant les données avec celles concernant la nationalité.
En comparant les résultats de 1941 d ceux des Recensements d'autrefois, on rencontre encore des difficultés dues a ce gue les Recensements des Etats successeurs ont employé pour la guestion relative á la langue maternelle, respectivement () la natio- nalité, des méthodes différant de celles de la Statistigue hongroise. C'est surtout en comparant les chiffres de Tchéco-Slovaguie avec les résul- tats du Recensement hongrois gu'on voit des écarts considérables. Et la possibilité de faire des comparaisons est encore diminuée par le fait gne le Recensement tchéco-slovague n'indiguait pas a part les Slovagues, et gu'il a mis une partie des Hongrois sous Ia rubrigue ,,ressortissants étrangers el individus dont la gualité de ressortissant n'était pas connue avec certitude", rubrigue gui ne four—
nissait pas diindication sur la langue maternelle.
Dans ta Hongrie actuelle, d'aprés le Recense—
ment de 1941, 77'5% des habitants avaient le hangrois pour langue maternelle.
II y avail, notamment, prés de 11 millions et demi d'Iiabitants de langue maternelle Ilongroise:
chiffre considérable, méme dans une comparaison internationale.
Le nombre des habitants de langue maternelle allemande montre une diminution. Mais, pour une grande part, cette diminution n,est gu'apparentc.
Parce gue les habitants de langue maternclle ytddish, gui parlent un jargon allemand, ont été mis en 1910 dans la catégorie des habitants ayant pour langue matemelle l'allemand, tandis ga'en 1941, ils figuraient dans une catégoríe a part,-*) gu'aprés la chute de la Monarchie austro-hongroise, le nombre des ressortissants autrichiens de langue maternelle allemande a diminué en Hongrie; et gu'au Recensement de 1941, nombre d'habitants de langue maternelle allemande, affectés au service du travail ou d d'autres services, étaient hors de Hongrie. En outre, il est probable gue plusieurs Israélites de langae maternelle allemapde .aient
*) En 1910, ils étaient environ 100000.
5—6. szám
déclaré, en 1941, avoir pour langue maternelle une Iangue autre gue llallemand. Ouant au nombre des babitants de Iangue maternelle slovague, il accuse une diminution due, pour une part consi- dérable, () des mígrations ayant eu lieu apréí la Débáele (1918) el au fait gue du Nord, il ne venait plus d'ouvriers saisonniers slovagues. Sur le terri-
* ' toire actuel, Ilélément roumaín a fort augmenté par rapport d 1910. Parmz' les causes partículiéres des écarts constatés pour le nombre des Croates et des Serbes, il faut mentionner gu'une partie en vivent fort dísséminés, el aue le Recensement nla pu enregístrer ceux des habitants des territoires méri- dionaux guí pour des raisons dues () la guerre, étaient absents (tombés en captivité).
*
En répondant á la guestíon posée par le Recensement de 1941 sur la natíonalité, 80'9%
des habitants ont déclaré gu'ils étaient Hongrois.
Si on compare les données sur la natio- nalité avec celles sur la langue maternelle, on constate, au pro/it des Hongrois, un excédent d'un demi-million.
Pour les Roumains, les Ruthénes et les Serbes, les chíffres fournis par le Recensement de 1941 sur la langue malernelle et sur la natíonalité concordent presgue tout d fait. Sur le territoire actael, par rapport a 1910, le nombre des Roumaíns et des Ruthénes a grandi tres considérablement.
*
Az 1941. évi népszámlálás eredményei Magyarország népességének viszonyairól fontos új ismereteket tartalmaznak.
Olyan népességi tömegre vonatkoznak, amelyről egyöntetű statisztikai felvétel ed-
dig még nem nyujtott tájékoztatást. Az
1910. évi népszámlálásnak néhány ered- ményét a mai területre vonatkozóan össze-állítottuk ugyanf) de az azonos területen
élt népességet mélyrehatóan átformálta egy olyan emberöltő, mely kétszeri uralom—
változást, háborút és a szociális, valamint gazdasági viszonyok-nak példátlan átalaku-
lását foglalja magában. Újabb tájékoztató
adatokat az egész mai területre csak az utódállamok népszámlálást eredményeinek
1) M. St. Sz. 1941. évf. 11. sz. 772—773. !.
———241—— 1943
felhasználásával nyerhettünk, de itt az adat- gyűjtő módszerekben mutatkozó eltérések lényeges akadályai az adatok összeadásá—
nak.
A Központi Statisztikai Hivatal ezért
fokozott erőfeszítéssel' törekszik arra,
hogy a népszámlálási eredményeket mi—
nél gyorsabban nyilvánosságra hozza. An- nak ellenére, hogy a rendkívüli viszonyok természetszerűen a Statisztikai Hivatal munkásságában is éreztetik hatásukat, és hogy kormányzati érdekek (közellátás, családvédelem, társadalombiztosítás stb.) számos — a feldolgozás tervszerű mene—
tét hátráltató —— rendkívüli feldolgozást tettek szükségessé, a népszámlálási mun—
kálatok elvégzésére eredetileg kitűzött ha- táridők viszonylag csak jelentéktelen 'el- tolódást szenvedtek.
A demografiai feldolgozások elsö, or-- szágos eredményeit Szemlénknek ebben, a ' számában két cikk keretében. közöljük.
Az alábbiakban a lakosság anyanyel—
vére és nemzetiségére vonatkozó eredmé- nyeket adjuk. Ismer'tetjük ennek az adat-, gyüjtésnek módszerét és néhány tájékoz—
tató megjegyzést közlünk az eredmé—
nyekre vonatkozóan. Természetesen a részletes adatokat is, mihelyt rendelke- zésre állanak, Szemlénklben behatóan tár- gyalni fogjuk. Egyelőre a most közölt onszágos eredmények még ideiglenes ada- toknak tekintendők, a végleges adatok azonban országos vonatkozásban csak je- lentéktelen, néhány ezer főnyi eltérést fog- nak jelenteni.
I. Az adatgyűjtő eljárás.
A magyar népszámlálások 1880-tól kezdve változatlan szellemben kérdezték az anyanyelvet; az anyanyelv definiciója lé- nyegileg nem változott. Ugyancsak 1880- 16] kezdve tudakolja a magyar népszámlá- lás az anyanyelv mellett a beszélt — hazai, majd 1900-tól az összes — nyelveket is. A be-
16*
5—6. szám
gyűjtött adatok feldolgozása nemcsak az anyanyelvi végszámok egyszerű megállapí—
tásárarszorítkozik, hanem egyre rendszere- sebben és fokozatosan szélesbedő keretben a különböző tárgyú adatok egybevetésére is kiterjed; különösen súlyt fektetnek (:
magyar népszámlálások az anyanyelvnek a beszélt egyéb nyelvekkel és a vallással (va—
lamint más demograiiai és foglalkozási is-
mérvekkel) való egybevetésére. Az anya- nyelvi adatok feldolgozásának eredményeit amagyar népszámlálások hasonlóképen fokról—fokra táguló keretben és nemzetközi viszonylatban egyedülálló tárgyilagossággal és bőséggel hozzák nyilvánosságra. A közlés területi és tartalmi tekintetben egyaránt igen részletes: egyrészt községenkint törté- nik a főbb adatok kimutatása, másrészt
nagyobb területegységek _ (rendszerint tör—
vényhatóságok) szerint részletesebb kom- binativ táblázatok formájában. Az adat- gyüjtésnek és a feldolgozásoknak ez a kér- désekben és kombinációkban bővelkedő rendszere módot nyújt nemcsak az évtized- ' ről-évtizedre beállott változások mélyreható megfigyelésére, hanem az összeírás tökéle—
tesbítésére, az esetleg mutatkozó hibák hely- színi kiigazítására és az eredmények több szempontból való ellenőrzésére is. A nyelv—
tudás például a töbhn'yelvűekről és ezzel az anyanyelv megváltozásának lehetőségeiről
nyujt tájékoztatást, mig a felekezeti adatok-
nak ebből a szempontból az ad jelentőséget, hogy Magyarországon az anyanyelvnek és a vallásnak egyes vidékeken különösen szo—
ros összefüggése van. Az így kiépített rend- szer a magyar népszámlálások anyanyelvi adatai hitelességének biztosítéka és mutatja a hivatalos statisztikának telj-es Olbjekj rtivitását.
Az 1941. évi népszámlálás—nál az adat—
gyűjtést tovább tökéletesítettük.
A Központi Statisztikai Hivatal gráf Te- leki Pál utasítására, de saját 75 éves hagyo- mányainak is megfelelően a statisztikai és népesedési tudomány fejlődésével lépést
—242——— 1943
tartva gondoskodott arról, hogy a népszámf lálás a való helyzetnek tökéletes tükörképe legyen.
A legfontosabb újítás, hogy a számláló- lapba az eddigi anyanyelvi kérdésen felül a nemzetiségre vonatkozó kérdést is beik- lattuk.
Az 1941. évi népszámlálás a következő három kérdésben tudakolta a számlálólapon a népesség anyanyelvét és nemzetiségét, va—
lamint nyelvtudását.
18. anyanyelv:
(azanyelv,ame- magyar — német —— szlovák lyet az illető sa- (tót) —— román -— rutén —- Jat nyelvének horvát — szerb —— bunyevác, vall és a legjob-
ban és alegszí- vesebben beszél) 14. anyanyelvén ki—
vül mely más nyelvekenbeszél meg:
sokác —— jiddis — héber ——
cigány -—— vagy:
15. nemzetisége :
(minden befo- magyar — német — szlovák lyástól menten (tót) — román — rutén ——
és anyanyelvére horvát —— szerb —— bunyevác, való tekintet nél— sokác — zsidó —- cigány — kül megjelölen-
dö az a. nemzeti- ség, amelyhez tartozónak a megszámlált érzi és vallja magát)
vagy :
...
Az anyanyelv meghatározása tehát objek- tív ismérven,anyelv tudásán alapul, míga nemzetiség a sajátos népi közösség érzésé—
nek kifejezője, amely érzés nemcsak az anyanyelvtől lehet eltérő, hanem általában a nyelvismerettől is független.
A nemzetiségi kéndőpontnak beiktatása részben azért történt, hogy ezáltal a nemzet—
közi összehasonlításnak nagyobb lehetősé—
geit biztosítsuk. A különböző államok között ugyanis az anyanyelv és a nemzetiség kuta—
tása tekintetében nincsen egyöntetűség. Ter—
mészetes folyómánya ez annak, hogy ezek a kérdések, mondhatnók minden országban más és más természetűek és minden álla- mot elsősorban saját belső viszonyai vezetik, amikor népességének sajátos összetételére tekintettel a társalgási nyelvet, a főnyelvet, a családi nyelvet, az anyanyelvet, az atya
5—6. szám
nyelvét, a nemzetiséget, a tájszólást, a fajt, a törzset, a leszármazást, a testszínt stb.,
teszi'megkülönböztetés tárgyává. Gróf Teleki
Pál is a népszámlálás főoéljaként nemzetünk önismeretet jelölte ki. A nemzetiségre vonat- kozó külön kérdőpontnak népszámlálásunk számlálólapjába való beiktatásánál azonban az a meggondolás is vezette, hogy minél több oldalról világítjuk meg ezt a kérdést. annál jobban ismerjük meg nemcsak magunk a nemzetiségi viszonyainkat, de annál töké- letesebben tudjuk ,a külföldet is ebben a vonatkozásban tájékoztatni.
Aszerint, hogy a népszámlálás alkalmá—
val kérdezik—e a nemzetiségét, ha igen, köz—
vetleniil a nemzetiséget, vagy a nyelvet, avagy mindkettőt kérdezik, az államok a következően tagozódnak:
A nemzetiséget ! A nyelvet
Nem kérdezik kér d e "k
Nagy-Britannia Litvánia Magyarország Ir—Szabadállam Memelvidék Ausztria Franciaország!) Holland-India Svájc
Olaszország Ceylon Belgium
Spanyolország Cseh-Szlovákia')
Portugália Lengyelország
Németalföld Finnország
Dánia Törökország
Albánia Görögország
Danzig Am. Egyes. Áll!)
Csille Délafrikai-Unióé)
—————_,—.—__z
mindkettőt kérdezik
Németország Szovjet-Unió Svédország') Norvégia Észtország Lettország Románia Jugoszlávia Bulgária.
Kanada Brit-India
1) Elzász-Lotharingiában kérdezték a használa- tos nyelvet.
*) A nyelvet csak északi Norrlandban.
8) Kivételesen bevallható az ettől eltérő nem- zetiség.
') Csak külföldi születésűektől kérik a nyelv bevallását.
5) Bennszülöttektöl a törzset, indusoktól s egyéb ázsiaiaktól a származás országát kérdezik.
Egy másik szempont, amely a nemzeti—
ségi kérd'őpont felvételét indokolja, az volt, hogy ilymódon megtisztítsulc az anyanyelvi
—243—— 1943
kérdést attól az itt-ott jelen-tkező homálytól, amely az aidatszolg'áltatásnál az objektív nyelvi kritérium és a szubjektív nemzetiségi érzés különböző mérlegelése folytán előállott.
Kétségtelen ugyanis —— s ezt népszámlálá- sunk eredményei most igazolják, —— hogy Magyarországon, mint általában Kelet— és Közeépeurópában, a nemzetiségi érzés a la—
kosság jelentős töm—egeinél nem azonos az anyanyelvvelf)
Tökéletesít'ését jelenti az 1941. évi nép- számlálásnak a multtal szemben az az eljá.- nás, hogy még fokozottabban törekedtünk arra, hogy mindenkit saját nyelvén tájékoz- tasswnk a népszámlálás kérdései-nek értel- mezése tekintetében. A számlálólapok, uta-
sítások, hirdetmények kellő számban a la-
kosság különböző nyelveire lefordíttattak, kinyomattak és szétosztattak. Külön súlyt helyeztünk arra, hogy még ott is, ahol nem magyar anyanyelvűek csak szórványosan:
laknak, az adatszolgáltatónak ne lehessen kétsége adott válasza tekintetében. Azért ilyen helyeken, még az egyébként magyar nyelvű számlálólapokou is, az ezekre a kér—
désekme adandó -felel.eteket a különböző nyelvekre lefordítva ils előnyomtattuk.
Fontos újítás továbbá, hogy minden adatszolgáltató, bevallását a számlálólapon sajátkezű aláírásával tartozott igazolni és hitelesíteni.
A bevallásnak minden feszélyezettség- től mentes őszinteségét szolgálták azok az intézkedések, amelyek az adatok titkossá—
gát biztosították. Az adatgyűjtés végrehaj- tásában. résztvevő számlálób'iztosok közhi- vatali jelleggel ruháztattak fel s ezzel sú—
lyos büntetés alá esett volna az, aki szolgá- lati kötelezettségét megszegve a tudomására jutott adatot bárkivel közli. Egyébként a Központi Statisztikai Hivatalhoz beérkezett egyéni adatok még hatóságokkal, sőt a bi-
rósággal sem köz—ölhetök. _
A népességet újság- és rádióközlések, ki—
dobolások stb. anyanyelvükön tájékoztat-
1) V. 6. E. H. Carr, London, 1942. 43. és köv. !.
Conditions of peace,
5—6 szám
ták arról, hogy 'az anyanyelvi és nemzeti- ségi kéndésre minden befolyástól mentem és a valósághoz híven kell válaszolni. Ugyan- csak a könhírrététel minden eszközével hív- ták fel a figyelmet arra, hogy az adatszolgál- tatás titkossága biztosítva van, a valóságnak megfelelő! adats'zolgál-tatásból senkire nézve hátrány nem származhat, a nyomtatványo- kat a [meg—számlált saját nyelvén töltheti ki, illetőleg .a számlálóbiztos a megszámlált nyelvén köteles a kérdéseket feltenni, az adatszolgáltatás helyességét minden esetben sajátkezű aláírásának kell banuscítania és amennyiben a számlálólapot nem a meg—
szvámulált, hanem a sz-ámlávlóbiztos töltötte ki, azt aláírás előtt a megszámlált köteles gondosan ellenőrizni; a helyes válaszadás állampolgári kötelesség, az állam helyes ve- zet-ése megkívánja azt, hogy a népszámlá- lás [hű és igaz képet adjon a lakosság anya- nyelvi, nemzetiségi és minden más szem- pontból való megoszlásáról, :stb.
A valóságos helyzetnek minél tökéletesebb megállapítása érdekében történt ezeken az intézkedések—en felül néhai gróf Teleki Pál miniszterelnök utasítására a népszám- lálást tudományos szempontból is ellenőriz- ték. A miniszterelnök ebből a célból szalk—
értő tudósokat kért :fel arra, hogyahelyszí- néne kimenve, nyomon- kísérjék és figyeljék a népszámlálás menet-ét. A felkért szakfér- fiak a lakosság közvetlen kikéndezése útján is meggyőződhettek a számlálás szabályos, objektív végrehajtásáról.
, A Központi Statisztikai Hivatal a nép- számlálás végrehajtásánál közreműködő jegyzők és számlálóbiz tosok beokta-tását kiküldött tisztviselői útján járásonkint nyilt gyűléseken végezte. A beoktatás során utalás történt arra is, hogy a nemzetiség nem tévesztendő össze az állampolgárság- gal és nem egyezik sz-ükségképen az anya- nyelvvel, de nem egyértelmű a származás- sal sem; azt, hogy valaki milyen nemzeti- séghez tartozónak érzi és val-lja magát, min—
den objrektlív cismérvtől függetlenül csak maga a megszámliált állapíthatja meg.
—244—-—* 1943
A számlálás alatt a Statisztikai Hivatal
központja és kirendeltségei minden .felme—
rülő panaszt nyomban kivizsgálták és or- vosoltak.
Hasonló gondossággal és körültekintés- sel történt a begyűjtött anyagnak kÖZpontí felülvizsgálata is. Minden olyan (községbe, amelynek anyanyelvi adata az előző nép- számlálásokk'al szemben, —— és itt figye- lembe vétettek az idegen uralom alatt történt népszámlálások eredményei is —— vagy akár a népmozgalmi statisztikának, akár az is- kolastfatisztikának anyanyelvi adataival szemben lényegesebb eltérést mutatott, a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselőt küldött ki a különbség okának felderítése céljából. Az ilyen felülvizsgálatok eredmé—
nyeként, szükséghez képest, az anyanyelvi, illetőleg nemzetiségi adatoknak a helyszínén az adatszolgáltatók újabb bevallásával való ellenőrzése, illetőleg helyesbítése rendelte- tett el. A Központi Statisztikai Hivatal a szórványosan beérkezett és jegyzőkönyvi-
leg igazolt hibákat szintén kijavította.
A feldolgozás módszerének tökéletesíté- sét jelenti, hogy a jiddis anyanyelvűeket, akiket eddig a német anyanyelvűek közé soroztun-k, most külön anyanyelvi csoport-
ban mutatjuk ki. '
II. Az adatgyüjtés eredményei.
Az adatoknak a korábbi népszámlálá- sok eredményeivel való egybevetése során természetesen számos kisebb—nagyobb mé- retű eltolódás mutatkozik. Ezek az eltoló- dások, amennyiben a lélekszámnak az egyes vidéken eltérő természetes szaporodásáual
magyarázhatók, nem szorulnak külön in-
dokolásra. A lélekszámváltozuással kapcso- latos, de beolvasz—tó hatásában is mutatkozó — anyanyelvi és nemzetiségi eltolódást idéz elő az állandó belső vándorlás is. Itt kii- lnönösen a városok és az iparvidékek felé való áramlást kell kiemel—nünk.
Átmeneti jellegű vándorlási mozgalmat váltott ki az ország területének megnagyob—
bodása. Ez részben külső, az ország hatá-
5—6. szám
rain is átmenő, részben pedig belső moz—
galmak formájában mutatkozott. A vissza- csatolt területek nem magyar ajkú népessé- géből főleg az a réteg, amely csupán Tria—
non után költözött, vagy tel-epíttetet—t oda (cseh, román, szerb telepesek, katonák, vámőrök, közalkalmazottak, magántisztvi-
selők, egyéb értelmiségi elemek, iparosok, kereskedők stb.), részben még közvetlenül
ezeknek a területeknek felszabadulása előt—t', részben azt követően túlnyomórészben ön- ként visszatért tnlajdonképeni hazájába, amely .az esetek többségében nemcsak a visszacsatolt területek határain, hanem a régi magyarbirodalmi határokon is túl fekszik. Ez a vándorlás-i mozgalom tehát lényegesen mástermészetű volt, mint a Ma- gyarország megcsonkításakor a trianoni határok közé menekült közel 400000 főre rúgó tömeg mozgalma, mert hiszen akkor az elcsatolt területeknek túlnyomórészt ös- lakossága volt kénytelen évezredes hazáját elhagyni. Külső vándorlás volt megfigyel—
hető még abban a vonatkozásban. is, hogy sokan az idegen uralom alatt maradt terü- letről — többnyire kényszerű körülmények miatt —— a visszacsatolt részekre vándorol- tak át.
A belső vándorlás tekintetében említést érdemelt a trianoni menekülteknek visszaté- . rése régi szülőföldjükre és az eltávozott tisztviselők, értelmiségi elemek, katonák he- lyébe a trianoni területről is szükséges pót- lás. Ez utóbbi körülménynek hatása külö- nösen a városokban volt megfigyelhető.
A megszállás, de a trianoni területen történt szervezkedés is a lakosság nemze—
tiségi öntudatát megerősítette. EZ! kifejezésre jutott az adatbevallásokná'l is. A felvétel sikerét azonban csak részben mozdította elő, mert más fogalmi elemek bevegyítésével az ,,anyanyelv" és a ,,nemzetiség" kérdésének egyöntetű felfogását s ezzel a statisztikai anyag azonosságát gyakran zavarta.
Eltolódást okoz a korábbi népszámlálá- sok adataival szemben az 1941. évi nép- számlálás eltérő adatgyűjtési rendszere is.
—245-—- 1948
A régi egyetlen kérdéssel most két kér- dés állíttatott szembe: az anyanyelv és a nemzetiség kérdése.
A népszámlálási adatok ellenőrzése so- rán megállapítást nyert, hogy —— szórvá- nyos esetektől eltekintve — a lakosság mind az anyanyelvi, mind a nemzetiségi [kérdést helyesen értelmezte és az adatbeval-lások a valóságnak megfelelően jegyeztettek fel a számlálólapokra. A lakosság nagy többsé- génél ez önként érthető is, hiszen a népes- ségnek igen jelentős hányada egynyelvű, s ezeknél az anyanyelvi bevallás nem lehetett kétséges. De a két-, vagy többnyelvű né- pesség által lakott községek túlnyomó ré- szében sem mutatkoztak aggályos jelensé- gek abban a tekintetben, hogy az adatok a valóságnak megfelelnek-e.
Lényegileg és a népesség nagy többségé- nél az 1941. évi népszámlálás anyanyelvi kérdésére adott válasz tökéletesen össz—
hangban van korábbi népszámlálásaink anyanyelvi adataival; a népesség egy ki—
sebb részénél viszont inkább a nemzeti- ségi válasz felel meg jobban a korábbi anyanyelvi vallomásnak, vagy legalább is az 1941-ben megál—lapított anyanyelvi és nemzetiségi adatok között kell keresni az elöző magyar népszámlálások anyanyelvi eredményeinek lényegileg megfelelö értéke- ket. Tapasztalat szerint a kevert vagy két- nyelvű népesség által lakott községekben elég gyakori az az eset, hogy pl. a népesség—
nek az a része, ill. annak egy többé—kevésbbé nagy hányada, amely felmenőinek nyelvén kivül a magyart ugyanolyan, vagy csaknem ugyanolyan jól beszélte, mint a leszármazá- sára utaló nyelvet és részben objektív, rész- ben érzelmi alapon magát korábban magyar anyanyelvűnek vallotta, most a nemzetiségi kérdésnél tett vallomást a magyarsághoz való tartozása mellett, az anyanyelvi kér- désnél ellenben az egyenlően vagy csaknem egyenlően beszélt két nyelve közül a nem
magyart (családi nyelvét) jelölte meg. Az
előző népszámlálások anyanyelvi adataival való összehasonlításnál tehát — különösen, ha az egyes községek adatait vizsgáljuk —
5—6. szám
sok esetben csak a nemzetiségi adattal való egybevetés fog az eltérésekről magyaráza- tot adni. A nemzetiségi kérdésre is az anyag túlnyomó részében hibátlan válaszok érkez—
tek be, s az adatszolgáltatók ezt a kérdést is helyesen fogták fel. A nemzetiség fogal- mának, mészben statisztikailag alig számba vehető elemei és nehezen körülhatárolható, alig meghatározható és tökéletesen meg nem magyarázható volta ellenére is csak szórvá- nyosan fordult elő —— inkább csak oly ese—
tekben, ahol az adatszolgáltatók nemzetiségi öntudata bizonytalan és elhomályosult volt,
— hogy a nemzetiségi kérdés megválaszolása tekintetében bizonytalanságot tapasztaltunk.
Az 1941. évi népszámlálás eredményeinek a korábbi népszámlálások adataival való egybevetését megnehezítik és zavarják _az utódállamok által végrehajtott népszámlá- lásoknál alkalmazott eltérő módszerek is, amelyek más szövegezésben és értelemben- tu—da-kolták az anyanyelvet, illetőleg a nem—
zetiséget és amelyek az adatgyüjtésnél kö- vetett eljárás miatt gyakran nem vezettek a valóság objektív feltárásához. Főleg az 1930. évi csehszlovák népszámlálás mutat ki a magyarság lélekszámának rovására ko- rábbi népszámlálásaink eredményeivel szem- ben ol'y lényeges eltéréseket, amelyek tárgyi- lagosan semmivel sem indokolhatók s ame- lyeket az 1941. évi népszá—ml'álásnak leggon—
dosabban végrehajtott adatgyüjtése most új- ból megeáfol. A csehszlovák népszámlálás adataival való pontos összehasonlítást egyéb- ként lehetetlenné teszi még két körülmény.
Elsősorban az, (hogy a cseh-szlovák népszám- lálás- a szlovákokat nem mutatta ki külön. A cseh-szlovákok számában, tehát a Cseh- Morvaországból odatódult, főleg városi ele- mek, valamint leégionista és egyéb cseh-morva telepesek jelentős száma is bennefoglaltatik.
Ez különösen városokban, telepes községek- ben, vagy olyan vidékeken, ahol" a cseh agrár- reform erősebb mérvű volt, hat zavarólag.
A másik zavaró tényező az, hogy a magyar- ság egy —-— ha viszonylag nem is nagy ——
részét a cseh-szlovák népszámlálások a külföldi és bizonytalan álluampolgárságúak
———246—-— 1943
anyanyelv szerint nem tagolt tételélbe so- rozták. Hasonlóképen korlátozza az össze hasonlítás lehetőségeit. a délvidéki terüle teken az, hogy a szerb népszámlálás a hor—
vátok és szerbek számát külön nem mil—,
tatta ki. *
A fentiekben vázoltuk az 1941. évi f
anyanyelvi adatoknál mutatkozó elténé- ; seknek általánosan megnyilvánuló indo- , kait és a visszatekintő Összehasonlításnak nehézségeit. Ezek az utóbbi körülmények okomák, hogy mostani népszámlálásunk országos eredényeinek ismertetésénél az összelhasonlításra alkalmas alapot csak az 1910. évi népszámllálsásnak a mai ország—
területre vonatkozó adataiban találjuk.
Ezeknek az adatoknak az értékelésé—
nél szükségesnek tartjuk a korábban mon- dottakra újból felhívni a figyelmet: neve- zetesen arra, hogy azóta az ország terüle—
tének egy nagy részén kétszeri uralom—
változás történt s ezzel kapcsolatosan anyanyelvi szempontból változások mentek 1. A mai Magyarország népességének megosz—
tása anyanyelv szerint 1910-ben. 1)
Répartition de la population suivant la langue mater- nelle, en 1910, sur le territoire actual de la Hongrie.1)
Anyanyelv SZÁM o'
Répartitíon suivant la langue matemelle Noágíres lo
Magyar —— Hongrois ... 9,011.409 74'5 Német') —— Allermmdsi) . . . . 896583 7'4 Szlovák (tót) — Slovagues . . . 313650 2-6 Román -—— Roumaine ... 960243 79 Ruszin (rutén) —— Ruthénes . . . 881220 32 Horvát, — Croates ... 180695 11 Szerb —— Serbes ... 177038 14 Egyéb és ismeretlen 3) —— Autres
ou de langue matemelle in—
comme 3) ... 281021 19
Összesen: —— Total: 12,101.854 100'0' 1) Az időközben történt helyesbítés folytán ezek az adatok összesen 7.463 fővel eltérnek a Magyar Statisztikai Szemle 1941. évf. 773. lapján közölt adatoktól. _ Du fait d'une notification faite entre temps, ces chif/"res different de 7463 de ceux publiés a la page 773 de l'année 1941 de cette Revue.
') A jiddis anyanyelvű lakossággal egyiitt._—
Y compris la. population de langue maternelle yzddtsh.
3) A vendek, szlovének, bunyevácok, sokácok stb. az egyéb anyanyelvűek számában foglaltattak.
—— Les Vendes, les Stovénes, les Bouynéoatzes, les Cho- katzes, etc. sont compris dans la rubrigue ,Autres ou de tongue maternelte inconnuef
5—6. szám ——247—— 1943
végbe nemcsak a népesség vándormozgalma nevén, hanem a nyelvtudást és a nyelvhasz- nálatot érintő egyéb vonatkozásban is.
Az adatoknak későbbi, részletes taglalá—
sánál ezért a visszacsatolt területeken ide- gen unalom alatt végzett népszámlálások eredményei is figyelemreméltó támponto- kat nyujtanak.
A fenti táblázatban tárgyalt területről
három évtized után végzett újabb nép—
számlálás anyanyelvi adatainak országos eredmenyeit néhány magyarázó megjegy- zés kíséretében az alábbiakban tesszük közzé.
2. Magyarország népességének megoszlása anyanyelv szerint 1941-ben3)
Répartition de la population de la Hongrie suivcmt la langue matemelle, en 1941!)
Anyanyelv Szám o
Langue matemzlle Nag,?" /o
Magyar — Hongrois ... 11,367.342 77'5 Német *) —— Alkmands') . . . . 719.762 49 Szlovák (tót) —— Slovagues . . . 268.913 1'8 Román -— Roumaine ... 1,100.352 7'5 Ruszin (rutén) —— Ruthénes 56 t.092 3'8 Horvát, szerb, bunyevác, sokáe
stbP) —— Groates, Serbes,Bougne'-
vatzes, Chokatzes, etc?) . . . 369348 25 Vend, szlovén — Vendes, Slovénes 69.586 05 Cigány — Tziganes ... 57.372 05!
Jiddis —— Yiddish ... 126312 09 Héber —— Hébrcuac ... 5.659 00 Egyéb — Autres ... 29.435 02 Ismeretlen — Incomme . . . . 1.400 00
Összesen _ Total 14,679.573 zoo-o
1) Ideiglenes eredmények. —— Résultats provisoires.
*) A jiddis anyanyelvűek nélkül. —— Non com- pris la population de langue matcmelle yiddish.
') Ebből horvát 127441 (0'90/0); szerb 164423 (1'10/0); bunyevác, sokác stb. 77.484 (0'50/0). — Dont Croates, 127441 (0'90/0); Serbes, 164423 (1'10/0); Boug- névatzes, Chokatzes, etc. 77.484 (0'50/0).
A mai Magyarország lakossága túl-
nyomó többségében, 77 '5%-os arányban,
magyar anyanyelvű és bár összefoglalva tekintélyes számban élnek a más anya- nyelvűek is az ország területén, azoknak egyik csoportja sem éri el a magyarságnak
10%-át.
A magyar anyanyelvűek ezen a terüle- ten egy emberöltő alatt áthaladva a tíz—
milliós lélekszámon ma már a 11 és fél- milliót megközelítő tömegükkel nemzet- közti viszonylatban is igen számottevő, erő- teljes népességi tömböt képviselnek. Ha figyelembe vesszük Budapestnek és többi városainknak nagyarányú fejlődését és túlnyomó magyarságát, a magyar anya- myelvűeknek az ország népességében 30 év
alatt bekövetkezett— mindössze 3%uos tér-
fogl'alálsa alig szorul bővebb magyarázatra.
Az anyanyelvi eltolódások általánosan érvényesülő okaira (urbanizálódás, uralom- változás, stb.) fentebb már rámutattunk.
Ezeken felül az egyes anyanyelvi csoportok- nál különleges okok is közrejátszottak az
eltérések előidézésében.
A német anyanyelvűek számának megfogyatkozása nagyrészt csak látszóla—
gos, mert — miként már említettük — 1910-ben az eltorzított német zsargonban beszélő jiddis anyanyelvűeket a népszám- lálás a németek közé sorozta, míg 1941- ben külön anyanyelvi csoportban szere- pelnek. Ezeknek a száma 1910-ben, a mai területen legalább 100.000—re becsülhető. Az összehasonlításnáil tehát a német anya- nyelvűek 1910. évi lélekszámából minde—
nek előtt ezt a tömeget le kell vonni. Ezen—
felül azonban még több körülmény ma-
gyarázza a németek számának 30 éves távlatból megfigyelhető visszaesését. Va- lószínű, hogy a német anyanyelvű izrae- liták. (kiknek száma a jiddiseket is bele- értve 1910—ben* 137.000 volt) 1941—ben jóval kisebb arányban szerepelnek a né- met anyanyelvűek között; a Monarchia összeomlása után nyilván csökkent a ré- gebben itt élt túlnyomóan német anya- nyelvű osztrák állampolgárok száma; az 1941. évi népszámláláskor munka- és egyéb szolgálaton nagyobb számú német anyanyelvű lakos volt távol hazájától. Ha mindezeket a körülményeket számbavesz—
szűk és tekintettel vagyunk arra, hogy a németség a trianoni területen s itt első- sorban Budapesten 1910-tő'l 1930mig nép- számlálásaink szerint 76.000 fővel fo- gyott, úgy meg kell állapítanunk, hogy ez
