A Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság XVII. általános konferenciája

82 SZEMLE

A NEMZETKÓZl JÖVEDELEM- ÉS VAGYONKUTATÓ TÁRSASÁG

XVll. ÁLTALÁNOS KONFERENCIÁJA

DR. ANDORKA RUDOLF

A Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság (IARlW) idei Gouvieux—ben (Fran- ciaország) 1981. augusztus 16. és 23. között tartott konferenciája kilenc problémakört tár—

gyolt ugyanennyi rendes ülésen és egy spe—

ciális ülésen.1

Az első ülés (szervező: A. Vanoli, Francia Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) témá- ja a fejlődő országok tapasztalatai voltak a nemzetgazdasági elszámolások területén. A megvitatott dolgozatok bemutatták egyes la- tin-amerikai, ázsiai és afrikai országok nem- zetgazdasági számításainak eredményeit, to—

vábbá tárgyalták azokat a nehézségeket, a—

melyek a statisztikai adatbázis fejletlensé- géből származnak. Egészen különleges kér- déseket vet fel a saját szükségletre termelő parasztgazdaságok termelésének számbavéte- le a számlarendszerben. A vitában elhang- zott olyan vélemény, hogy célszerű nagymér—

tékben támaszkodni a helyi kikérdezéses adatfelvételek eredményeire. Az ilyen felvé- telek megtervezése, a minta kiválasztása, a kérdőív összeállítása és magának a megkér—

dezés módszertanának kidolgozása igen gon- dos munkát igényel.

A második ülésen (szervező: C. T. Saunders, a Sussex-i Egyetem Európai Kutató Központ- jának munkatársa) a fejlett országok nem—

zetgazdasági számításainak egyes kérdései—

vel foglalkoztak. llyenek: a háztartási munka mérése és értékelése; a természeti erőforrá- sok felhasználásának számbavétele; a mo- dern élet bizonyos hátrányainak (légszennye- ződés, balesetveszély a közutakon. zaj. váro- si zsúfoltság) és előnyeinek (nagyobb kultu- rális választási lehetőség) figyelembevétele, ha a nemzeti jövedelem alapján a jólét ala- kulását kivánják jellemezni; a munkahelyek által nyújtott kollektív természetbeni juttatá- sok (például szubvencionált étkezési lehető- ség) kezelése. Ezen az ülésen vitatták meg M. Personnaznak, ].-P. Milot-nak, a Francia Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet mun—

katársainak és Horváth Piroskának, (: Köz—

ponti Statisztikai Hivatal főosztályvezető—he—

lyettesének dolgozatát a magyar és a fran—

cia termelés- és jövedelemszámítás fogalmai- nak és adatainak összehasonlításárál. Köz—

ismert, hogy a nemzetgazdasági elszámolá-

soknak két rendszere létezik. az ún. MPS

(népgazdasági mérlegrendszer) és az SNA

1 A konferencián a Központi Statisztikai Hivatal részéről Horváth Piroska főosztályvezető—helyettes, dr.

Andorka Rudolf statisztikai főtanácsos. osztályvezető és dr. Szilágyi György statisztikai főtanácsos. osztály—

vezető vettek részt.

(nemzetgazdasági számlarendszer). Az előb—

bi csak az anyagi termelést és szolgáltató- sokat foglalja magába, az utóbbi a nem anyagi szolgáltatásokat is. Emellett az MP5 inkább a termelés oldaláról, az SNA inkább a jövedelmek oldaláról közelíti meg a kér—

dést. Az Egyesült Nemzetek statisztikai szol- gálata keretében kidolgozták a két rendszer összekapcsolásának módszerét. annak érde- kében, hogy a termelés és a jövedelmek szín—

vonalát össze lehessen hasonlítani az eltérő rendszert alkalmazó országok között is. Az Európai Statisztikusok Értekezlete ajánlotta, hogy egyes országok vagy országpárok ellen- őrizzék a javasolt összekapcsolási módszer- tant oly módon, hogy az egyik ország az MFS szerint számított nemzeti jövedelmét SNA-ra számítják át, és megfordítva. a má- sik ország SNA szerint számított nemzeti jö- vedelmét az MP5 szerint számítsa ki. A be- nyújtott dolgozat először az átszámítás mód—

szertani nehézségeivel foglalkozik Magyaror—

szág és Franciaország esetében. Megemlíti többek között az anyagi és nem anyagi szol—

gáltatások szétválasztásának nehézségét vál- lalati szinten a francia adatoknál, a teljesen eltérő lakástulajdon- és lakbérrendszerből adódó problémákat, a piaci és a nem piaci szektor eltérő tartalmából és kiterjedéséből származó kérdéseket. lsmerteti az átszámítá- sok eredményeit. Ezek szerint például Fran—

ciaországban a GDP (bruttó hazai termék, az SNA szerint számítva) 145 százaléka az NMP-nek (nettó anyagi termelésnek. az MP5 szerint számítva). Magyarországon viszont a

GDP csak 125 százaléka az NMP-nek. Az el—

térés oka nyilvánvalóan a nem anyagi szfé—

ra eltérő súlya a két országban.

A harmadik ülés (szervező: L. Fastbom, Központi Statisztikai Hivatal. Svédország) a társadalmi és népesedésstatisztikák szervezé- sét és azoknak a nemzetközi jövedelem elszá- molásokhoz való viszonyát tárgyalta. Öt elő- adást vitattak meg. Ezek a probléma egy-egy némileg eltérő megközelítését mutatták be.

Richard Ruggles és Nancy Ruggles (Yale Egyetem) azokról a kutatásokról számoltak be. amelyeket az Egyesült Államok Gazda—

sági Elemzési Hivatala támogatásával végez—

tek. A nemzetitermék— és jövedelem-számí- tásokat oly módon terjesztik ki, hogy a tár- sadalmi és demográfiai mikroadatokat be—

építhessék. lsmertették (: számítások fogalmi átrendezését és a kapott empirikus eredmé- nyeket. Ezt a kutatást az tette szükségessé, hogy a termék- és jövedelemszámításokkal szemben támasztott igények fokozatosan meg—

SZEMLE

változtak, éspedig a hagyományos gazdasá—

gi elemzések mellett a finomabb társadalmi—

gazdasági elemzésekre is fel kívánják őket használni. A korábbi amerikai gazdasági el—

számolási rendszer következő tipusú átrende- zései váltak szükségessé:

1. a gazdaság szektorainak módosítása.

2. a tőkeképződés új definiciója,

3. a nem piaci tevékenység imputált értékeinek különválasztása,

4. néhány szektorközi áramlás újraosztályozása, _ '5.,a tőketranzakció és a mérlegelszámolósak be- epitese.

Végeredményben kidolgoz egy—egy bruttó nemzeti termék elszámolást a vállalatok, a háztartások, a kormányzat és a ,,világ többi része" számára, továbbá egy-egy tőkeelszá- molást ugyanezek számára. Ezek az elszámo- lások lehetővé teszik a mikroadatok beillesz- tését az elszámolásokba, a piaci tevékeny- ségek értékének és a nem piaci tevékenysé- gek imputált értékének egyértelmű különvá- lasztását és ezáltal a nem piaci tételek kö- rének kiterjesztését anélkül, hogy a piaci tevékenységekről kapott információt megza—

várnák.

Richard Stone (Cambridge-i Egyetem) elő—

adásának cime szemléletesen jelzi, milyen úton próbálta az általa javasolt társadalmi—

demográfiai matrix elszámolási rendszert a- datokkal megtölteni: .,Azzal dolgozunk, amink van. Hogyan lehet a meglevő adatokat fel—

használni a társadalmi—demográfiai mat—

rixok össz'eállitására és elemzésére?".

E. Malínvaud, a Francia Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet főigazgatója Stone dolgozatához hozzászólva megállapította, hogy ez a megközelítés lezárja a korábbi vitákat Stone és az állami statisztikai szol—

gálatok képviselői között. Kitűnik ugyanis, hogy Stone nem kíván teljesen új adatgyűj—

téseket, hanem a meglevők felhasználásával akarja a mátrixok rendszerét felépíteni.

M. Moss (Pennsylvaniai Egyetem) az idő—

felhasználás figyelembevételével foglalkozott a gazdasági és társadalmi elszámolásokban.

Eredetileg a nem piaci tevékenységek. első- sorban a háztartási munka értékelésére kí—

vánták az időmérlegekből származó időráfor- dítási adatokat felhasználni. Moss ennél sok- kal szélesebb körű alkalmazásukat javasol- ja, egyrészt napi időmérlegek, másrészt az egész élettartamra kiterjedő időfelhasználási

mutatók formájában.

A jelen sorok írója a társadalmi—demog- ráfiai statisztikai rendszer magyarországi ki- dolgozásával elért első eredményeket és a további terveket ismertette. Röviden kitért ennek a munkának és a KGST keretében végzett hasonló célú munkának összefüggé- sére. Ez a dolgozat a társadalmi jelzőszám

(social indicator) megközelítésre helyezte a

hangsúlyt.

6*

83

R. Bertrand (Franciaország) egy integrált gazdasági és társadalmi politika adatigényei—

vel foglalkozott. Kitért az OECD keretében kidolgozott társadalmi indikátor rendszerre.

Kiemelte a nem, az életkor, a lakóhely jel—

lege, a háztartás típusa, a társadalmi—gaz- dasági státus és az etnikai csoport szerinti dezaggregálás fontosságát. Hangsúlyozta, milyen nagy jelentőségük van ebből a szem- pontból a sokcélú háztartási felvételeknek és a mikroadatbázisoknak.

A negyedik ülés (szervező: G. Pyatt, Világ- bank) a reprezentatív háztartásstatisztikai tel- vételeknek a jólét megoszlásának mérésére való felhasználását vizsgálta. ]. L. Nicholson (Policy Studies institute, London) az angol háztartásnak teljes életciklusa folyamán ka- pott jövedelmét vizsgálta. A háztartás élet- ciklusában elfoglalt helyzetet egyrészt a fe—

leség életkoróval, másrészt külön erre a cél- ra kidolgozott, tiz típusból álló háztartás—ti—

pológióval jellemezte. Az utóbbi tipológiában olyan típusokat különböztetnek meg, mint például: fiatal gyermektelen házaspár, há—

zaspár iskoláskorú gyermekekkel. házaspár és 16 éven felüli gyermekek stb. A háztartáso- kat ezenkivül öt társadalmi kategóriába so—

rolja. Megállapítja, hogy a különböző társa- dalmi helyzetű családok jövedelmi helyzete az életciklus folyamán fokozatosan változik.

Másik fontos megállapítása, hogy éppen ab- ban az időszakban, amikor a háztartás szük—

ségletei a legnagyobbak (amikor a legtöbb nem kereső gyermek van a családban), a háztartás összjövedelme visszaesik, mivel a feleség feladja a kereső munkát.

Ugyanezen az ülésen mutatta be C. Groo- taert (Világbank) a Világbank által 1980-ban kezdett Életszinvonal-mérési Kutatás (Living Standards Measurement Study) eddigi ered- ményeit. Összefoglalta az eddig elkészült ta—

nulmányokat. Ezeknek nagy részét az 1981 tavaszán Warwickban tartott konferencián vi- tatták meg. A kutatásnak az a célja, hogy a szegénységet felismerjék és mérjék, továb—

bá ennek alapján a szegénységet mérsékelő politikákat dolgozzanak ki egyes országok számára. Eddig a munka három fő irány- ban haladt:

1. vizsgálták a jólét és a foglalkoztatottság össze- függését. a lakáskörülményeket mint a társadalmi—

gazdasági csoportok helyzetének egyik jellemző di- menzióját;

2. tanulmányozták (: jelenleg végzett reprezenta- tiv háztartásstatisztikai felvételeket és az ilyen fel-

vételek felhasználását a jólét mérésére;

3. foglalkoztak az életszínvonalnak olyan tágabb körű dimenzióival, mint az egészség, a táplálkozás.

a gyermekek iskoláztatása. a csecsemőhalandósóg, (: közszolgáltatásokhoz való hozzájárulás.

A dolgozat első része a jólét mérésének harom módszerét mutatja be:

1. a háztartás fogyasztásából és jövedelmet bizto—

sító tevékenységeibői szerkesztett integrált modellt;

84 ^SZEMLE

2. a háztartás összes kiadásait, amelyeket a ház- tartás nagysága, összetétele és az árak figyelembe- vételével helyesbítenek;

3. a háztartás teljes jövedelmét, amelyben figye- lembe veszi a természetbeni jövedelmeket és á sa- ját tartós javakból származó szolgáltatások ímputóit értékeit, valamint lehetőleg a szabadidőt.

A három módszer közül az első a fogalmi- lag legjobb, viszont a második a viszonylag legegyszerűbb.

A dolgozat második része a különböző háztartási jövedelmek kiszámításával (példá—

ul a saját lakásból származó szolgáltatás értékének becslése) foglalkozik.

A harmadik rész néhány olyan kérdést tár- gyal, amelyek a sokdimenziós jólét fogalom- ból következnek. Többek között vizsgálja, ho—

gyan lehet felmérni a veszélyeztetettség mér—

tékét. Ezen azt érti, hogy valamilyen várat—

lan rossz gazdasági helyzet (rossz termés stb.) esetén milyen valószinűséggel kerül a család a szélsőséges nélkülözés körülményei közé.

itt ismerteti azt a módszert is, amellyel a háztartás lakáskörülményei, termelőeszközei, a háztartástag életkora, iskolai végzettsége stb. alapján kísérlik meg a háztartás hosz- szabb távú jövedelmét becsülni és ezzel ki- szűrni a jövedelmi adatokban tükröződő na- gyon rövid távú jövedelemingadozásokat.

8. M. 5. Van Praog és szerzőtársai (Hol- landia) az Európai Gazdasági Közösségen belüli szegénységet vizsgálták. Módszerük az volt, hogy mindegyik országban megkérdez- ték a népességnek egy reprezentatív mintá- ját, mekkora lenne az a jövedelemösszeg.

amellyel a megkérdezett háztartása nagyon rosszul, rosszul, nem kielégítően, kielé- gítően, jól és nagyon jól élhetne. A válaszok- ból függvényeket szerkesztettek, s ezek alap—

ján meghatároztak két szegénységi küszöböt (az elsőt a ,,rossz" és a .,nem kielégítő" szint között, a másodikat a ,.nem kielégítő" és a ,.kielégítő" szint között). Az így kiszámított szegénységi küszöb természetesen országon- ként különbözik. Az egyes országok jövede- lemfelvételei alapján azután meghatározták, hogy a népességnek mekkora része él a két küszöb alatti jövedelemből. Például Francia- országban a népességnek 27 százaléka sze—

gény az első küszöb (,,rossz" és .,nagyon rossz" helyzetűek) szerint és 43 százalék a második küszöb (az előbbieken kívül a .,nem

kielégítő" helyzetűek is) szerint.

Szorosan kapcsolódott ehhez a témakör- höz az ötödik ülés is, amely a háztartások vagyon szerinti eloszlását tanulmányozta (szervező: R. Spant, Svédország). A dolgo- zatok e téma mérésének különböző megkö- zelitéseit alkalmazták: a vagyonnak háztar- tásstatisztikai felvételekkel való felmérését. az örökösödési adók statisztikáján alapuló mód—

szert. az adóstatisztikák felhasználását, a

földbirtokok megoszlására vonatkozó adatok felhasználását. Az egyik dolgozat a jövőbeni

nyugdíjra való jogosultságot is figyelembe vette a háztartástagok vagyonaként.

A hatodik ülés tárgya ..az állami szektor statisztikáinak felhasználása a gazdaságpoli- tika céljaira" volt (szervező: L. S. Berman, Anglia). A benyújtott tanulmányok részben az állami vagy közületi szektor definíciójával foglalkoztak. Itt az állami tulajdonban levő vállalatok kezelése okoz problémát. Kérdés.

hogy csak a tulajdont vegyék—e figyelembe.

vagy valamilyen más kritériumot is. mint a monopolizáltság fokát. Az egyes OECD—or- szágok eltérően járnak el, ezért az állami szektor arányának összehasonlitása nehézsé-

gekbe ütközik. '

]. Wells (angol Központi Statisztikai Hiva- tal) kimutatta, hogy a közületi szektor ará- nya Angliában 1980-ban a bruttó hazai ter—

mékben 28,9, a foglalkoztatottságban 30.0, a bruttó állótőke—képződésben 31.6 százalék. Az állami szektorra vonatkozó statisztikai adato- kat az állami gazdaságpolitika kialakitásá—

hoz használják fel.

A hetedik ülés az input-output táblák ké—

szitésének jelenlegi kérdéseivel foglalkozott (szervező: !. Skolka, osztrák Gazdaságkuta- tó Intézet). A dolgozatok igen változatos té- makörre terjedtek ki, mint az input-output táblák és a nemzetgazdasági elszámolások összekapcsolására, az interregionálís táblák készítésére, a hozzáadott érték adó kezelé—

sére a fejlődő országokban. Erről a téma—

körről annyi tanulmányt nyújtottak be, hogy egy további külön speciális ülése'n is tár- gyalták őket.

A nyolcadik ülés (szervező: Dr. Drechsler László, az OT Tervgazdasági Intézet igazga- tóhelyettese) a kiadások, az árak és a ter- melés nemzetközi összehasonlításainak kér- déseit tárgyalta. I. B. Kravís, A. Heston és R.

Summers, a Pennsylvaniai Egyetem tanárai.

a szolgáltatások arányát vizsgálták a gazda- sági növekedés függvényében, az ENSZ nem- zetközi összehasonlítási programja (lnterna- tional Comparison Project — lCP) adatai alapján. Egyrészt különböző országokat ha—

sonlítottak össze, másrészt Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok több időszakra vonatkozó adatait elemezték.

Colin Clark, Simon Kuznets és mások fo- galmazták meg azt a tételt, hogy a gaz—

dasági növekedéssel párhuzamosan nő a szolgáltatások területén dolgozók aránya a

munkaerőben. Ennek kétféle magyarázata:

1. az egy főre jutó jövedelem növekedésével pár- huzamosan gyorsan nő a szolgáltatások iránti ke—

reslet. vagyis a szolgáltatások keresletének jövede- lemeloszticitása nagy;

2. a szolgáltatások területén lassabban nő a ter- melékenység, mint az anyagi termelésben.

A szerzők elemzései szerint a jövedelem elaszticitási magyarázata nem igazolhato.

mert a szolgáltatások aránya a fogyasztási

SZEMLE

85

kiadásokon belül csak folyó árakon nő, vál- tozatlan árakon viszont nem mutat határozott változási tendenciát. Tehát a szolgáltatások—

_ra fordított kiadások növekedése túlnyomó—

részt áruk emelkedésének következménye. Vi—

szont a munka termelékenységére hivatkozó magyarázat érvényesnek látszik, mert a szal—

gáltatások terén lényegesen kisebb a terme- lékenység különbsége a magasabb és az alacsonyabb egy főre jutó jövedelmű orszá- gok között, mint az anyagi termelésben. A technológiai változások tehát gyorsabban nö- velik a munka termelékenységet és csökken—

tik a költségeket a termékek termelésében.

mint a szolgáltatások területén. A dolgozat felkért bírálója dr. Szilágyi György statiszti- kai főtanácsos. a Központi Statisztikai Hiva- tal osztályvezetője volt.

Nyers Józsefnek, a Központi Statisztikai Hi—

vatal főosztályvezetőjének .,Ausztria és Mao gyarország munkatermelékenységének össze—

hasonlítása: eredmények és módszertani ta- pasztalatok" cimű dolgozatát is ez az ülés vitatta meg. Az összehasonlítás összevontabb és részletesebb ipari ágazati bontásban mu—

tatta ki az egy foglalkoztatottra jutó termelés különbségeit a két országban. Különösen ér- dekes az 1965. és 1975. évi összehasonlítás eredményeinek összevetése. Nyers József azt a módszertani következtetést vonja le, hogy a termelékenység összehasonlitásnak akkor van igazán értelme, ha a különbségek oka- it is elemzi. és ezt elsősorban egyes kiemelt ágazatok vizsgálata esetén lehet megtenni.

Szükségesnek látja, hogy a fizikai mérték- egységekben való összehasonlítás helyett elő—

térbe kerüljön a termelt új érték összehason- lítása. mert az egyes ágazatok tartalma erő- sen eltérő országonként. A dolgozat vitájá- ban rámutattak a termelékenység-összeha- sonlitások fontosságára, hasznosságára és annak sajnálatosságára, hogy az utóbbi években ritkán került sor ilyen elemzésre.

Ennek az ülésnek napirendjén

dr. Drechsler László és E. Kreczkowska (len- gyel Statisztikai Főhivatal) dolgozata a kon- vertor és a valódi vásárlóerő—paritás közötti megkülönböztetésről a nemzetközi összeha—

sonlitásokban. A volumen—összehasonlítások—

ban az árakat, az árak összehasonlitásánál pedig a mennyiségeket használják súlyként.

szerepelt—

Az indexszámok klasszikus elmélete szerint ebből az következik. hogy a mennyiségi in- dex és az árindex szorzatának egyenlőnek kell lennie az értékek arányával (az érték- indexszel). Emögött az a feltevés húzódik meg, hogy csak valóságos árakat használ- nak súlyként a mennyiségi indexek számitá- sánál. és csak valóságos mennyiségeket hasz- nálnak súlyként az árindexeknél. Újabb ta- pasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy ez a feltevés nem teljesen indokolt. Az időbeni összehasonlítás területén egyes szerzők és nemzetközi ajánlások megkülönböztetik a deflálásra használt és az analitikus (valódi) árindexeket. Kevesen foglalkoztak ugyanezzel a kérdéssel a területi (nemzetközi) összeha—

sonlítás terén, A dolgozat ez utóbbi kérdést vizsgálja. Az lCP csak egyfajta árindexet al- kalmazott, a dolgozat terminológiája szerint

ez konvertor tipusú árindex volt, mert a fo-

gyasztás. felhalmozás stb. átszámítására szol- gált. Ezek az indexek azonban nem szükség- képpen a legjobbak, ha két ország valutá—

jának vásárlóerejét kivánjuk összehasonlita- ni. A dolgozat kimutatja, miben különbözhet—

nek a valódi vásárlóerő—indexek az értékada—

tok átszámítására használtaktól.

Az ülés többi dolgozata a termék- és vá- sárlóerő-összehasonlitások módszertani kérdé- seivel foglalkozott. Meglehetősen éles vita alakult ki a szerzők és a bírálók között ar- ról, hogy milyen formulákat célszerű előny—

ben részesíteni az átszámításra használt ár—

indexek megállapításánál.

A konferencián dr. Drechsler Lászlót a kö- vetkező kétéves időszakra a Társaság elnö- kévé választották. A két év múlva sorra ke- rülő konferencia témáiként a következőkben egyeztek meg:

1. az infláció körülményei közötti elszámolások sa—

játos követelményei:

2. a kormányszolgáltatások és a népesség teljes fogyasztása;

3. a tényleges és az implicit transzferek;

4. nemzeti tapasztalatok a számítógépek felhasz- nálásáról a nemzetijövedelem-számitásokbon;

5, a mikroadat-óllományok felhasználása és a kü- lönböző forrásokból származó mikroadatok párosítá- sa;

6. a statisztikákban figyelembe nem vett gazda- sag;

7. a nemzetijövedelem—számítás űj fejleményei;

8. ai jövedelemeloszlás nemzetközi összehasonlitá- sor.

MAGYAR SZAKIRODALOM

FEKETE GYÖRGY:

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁNK

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1981. 331 old.

Fekete György könyve a magyar szakiroda- lomban újszerű mű, mely elsősorban foglal—

koztatáspolitikánk alapvető elméleti kérdé—

seinek vizsgálatára. a foglalkoztatás rendsze- rén belüli összefüggések feltárására törek—

szik. A mű újszerűsége elsősorban nem a vá- lasztott témában rejlik — hiszen a foglalkoz—

tatáspolitika és a munkaerő-gazdálkodás tárgykörével kapcsolatos szakirodalmunk meg- lehetősen gazdag —. hanem az elméleti alap—