Baltes, H. – Nowak, W.: A környezetstatisztika mint a környezettervezés eszköze

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

197

vagyis a bizonytalanság és kockázat ,,költsé- ge" a kettő differenciája:

O(R)—[O(R—P—T)—-Y] N

% vio'rrurn : Y—i—w[P4—T].

A bankrendszernek a modellbe való beve—

zetését éppen az indokolja, hogy célja és ef- fektív haszna a bizonytalanság és a kocká- zat költségeinek a csökkentése. Közelebbről:

mig a bankrendszer nélküli modellben az egyes gazdasági egységek (háztartások és vállalatok) minden esetben egyénileg gaz- dálkodtak tartalékaikkal. egyénileg töreked- tek információszerzésre és a kockázati költsé—

gek csökkentésére. a bank képes kedvező fel—

tételek mellett olcsó tartalékokat bocsátani a gazdálkodó alanyok rendelkezésére, s képes őket kockázatok ellen is biztosítani. E tarta—

lékoknak a gazdálkodó alanyok rendelkezé- sére való bocsátása, illetve tartása fejében a bank z árat (kamatot) számít fel; voltakép- pen letéteket ,,ad el" a háztartási és válla- ti szektornak megfelelő áron.

Ebben az esetben az előbbihez képest mind a háztartások, mind a vállalatok opti- mum—feltételei változtak. A tartalékolás és a kockázat költségei az előbbi helyzethez ké- pest csökkentek; ugyanakkor a bank is arra törekszik, hogy nyeresége maximális legyen:

vh : (mm,, _ v,, —- W(Ph "l'Th) : : D,, — vh— zth— W(P,, Hi, )

ahol n a megfelelő bankot, Vh a bank nye—

reségét, Dh az illető bank letétállományát jelöli. A kockázati költségek tehát nemcsak az információszerzés költségeitől és a torta—

lékoktól, hanem a letétek nagyságától is füg- genek. Kompetitív magatartást feltételezve a bank Dh , Y,, , P,, és T,, értékét — ha az erő—

források ára (w) és a kamat (1) adott —- úgy választja meg, hogy nyeresége maximális legyen.

Mindezek alapján felírhatóka piaci keres—

leti függvények mind a termelési erőforrások—

ra, mind az árukra, mind a bankletétekre vo- natkozólag (az alábbi összefüggések bal ol—

dalán a keresleti, jobb oldalán a kínálati té—

nyezők szerepelnek):

I(w;z;t)—j—P(w.'z; t)—j—T(w;z; !) : R C(w;z;t)—l—Y(w;z;t) :: G(w;z;t)

D"(w;z;t) : DO(W;z;t).

ahol t egy exogén technológiai tényezőt, D"

a letétek iránti keresletet, D" pedig azok kí- nálatát jelenti. Az információszerzés és a tar—

talékok iránti igény mind a bankszektorban, mind az azon kívüli szférákban felmerülhet.

A rendszer alapján w és z endogén módon meghatározható.

Ahhoz a modellhez képest, amelyben a bankszektor nem szerepelt, egyrészt az ősz- szes output (O) változott, mivel a termelési erőforrások iránti kereslet változott; másrészt az output összetétele is a fogyasztás és fel- halmozás arányának, illetve arónyváltozásá—

nak megfelelően. Ha a bankrendszer hatéko—

nyan működik, a fogyasztásnak (C : O-Y) nőnie kell. Vagy úgy, hogy V csökken (illetve P és T csökken), vagy úgy, hogy O növek- szik. A hatékonyság előfeltétele mindenesetre az, hogy a bankok Vh reáltartalékaí, valamint a termelési tényezőkre fordított kiadá- sai: w(Ph —l—Th) felülmúlják a vállalatok és háztartások tartalékait és termelési erőforrá—

sokra fordítható kiadásait. Ez csak úgy lehet—

séges, ha a bank a kockázati költségeket is magára vállalja.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

BALTES, H. — NOWAK, W.:

A KORNYEZETSTATISZTIKA MINT A KORNYEZETTERVEZES ESZKOZE

(Umweltstatistik — ein Instrument der UmweltplaA nung.) — Wirtschaft und Statistík. 1974. 4. sz. 237—

245. p.

A sokrétű és egymással kölcsönhatásban levő környezeti problémák olyan információ—

rendszer kialakítását követelik meg, amely megfelelő bázisként használható a környe—

zetvédelemmel kapcsolatos döntésekhez. A környezetvédelem ma már csak rendszeres tervezés és előrejelzés segítségével képzelhe- tő el. Ehhez pedig itt is — mint a politika, a közigazgatás és a gazdaság minden terüle- tén — aktuális, átfogó információra van szükség. Ennek az információnak a környe- zet minőségét közvetlenül jelző mutatókból kell állnia. azaz részben átfogó terhelési pa- raméterekből, részben az egyes ökosziszté—

mák terheltségét jelző adatokból. Szükség van tehát a környezet minőségére, valamint a környezetártalom jellegére és mértékére ható tényezők adataira, továbbá a kárt oko- zókra és károsultakra vonatkozó adatokra, a károk és hatásaik elhárítására hozott intéz- kedésekre, az ezzel kapcsolatos köz- és ma—

gánköltségekre és a finanszírozásukra vonat- kozó információkra.

A Német Szövetségi Köztársaság kormánya 1971-ben ún. környezeti programot indított a környezetpolitika és -védelem összehangolá—

sára. A program az alábbi statisztikai vonat- kozású intézkedéseket tartalmazza:

— szakértői tanács létrehozása (a tanács feladata a mindenkori ökológiai helyzet és fejlődési tenden- ciáinak, továbbá a téves intézkedések hatásainak és elkerülésük módjának megfigyelése és az eredmé- nyek ismertetése); a tanács munkájában a Szövet- ségi Statisztikai Hivatal is részt vesz;

- az ökológiai helyzet, tendenciák, a védelmi in- tézkedések és eredményességük ellenőrzése a rendel—

(2)

198 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

kezésre álló. továbbá az újonnan gyűjtött statisztikai adatok alapján, környezetstatisztikai törvény hozatala.

amely a szükséges jogi alapokat, biztosítja az ujabb típusú statisztikai adatok gyűjtéséhez; , , (

-— rendszeres előrejelzések és hosszu tavu lteryek készítése a fenyegető károk időben való elhantasa érdekében; ehhez olyan információ-rendszer felepi- tése, amely magában foglalja a környezettervezesj hez szükséges statisztikai adatokat. mérést. kutatási eredményeket, és ezeket értékelve bocsátja dontesek céljára rendelkezésre,

A Német Szövetségi Köztársaság ilyen irá- nyú munkálatai szervesen kapcsolódnak mas országok és főleg nemzetközi szervezetek (az EGB Európai Statisztikusok Értekezlete. az Európai Gazdasági Közösség Statisztikai Hi—

vatala stb.) tevékenységéhez.

A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikája sok olyan adatot tartalmaz, ame—

lyek közvetlen vagy közvetett kapcsolatban vannak a környezeti kérdésekkel. A Szövet- ségi Statisztikai Hivatal vállalta, hogy az ösz- szes fontos adatot — többségükben a legna- gyobb részletezésben és területi bontásban —- rendszeresen értékeli. Ehhez külön feldolgo- zásokat kell végezni, a már meglevő statisztikai eredményeket pedig az új kérdésfelteve- seknek megfelelően át kell számítani. Ilyen mélységű értékeléssel már felmérhető a "kör- nyezet ökológiai helyzete, és ez megfelelo kl—

indulási alap a kis területi egységek szennye—

zettségének meghatározásához.

Az eddig gyűjtött adatok általában csak közvetett mutatókat adnak a környezet szeny- nyezettségének jelzésére. Példaként a szer- zők a levegő szennyezőanyag—tartalmávall kap—

csolatos néhány mutatót ismertetnek:

— a lakóépület—összeírások és mikrocenzusok során felvett adatok a lakások fűtési módjáról (az egyedi fűtőberendezések által okozott szennyeződés);

—a közlekedési statisztikából származó járműál- lományi adatok. továbbá a vontató— és kombájnállo- mány. valamint az ingázás adatai;

— a levegő tisztaságát veszélyeztető termelés vagy a termelésben felhasznált ilyen anyagok adatai a különféle statisztikákból;

— adatok a levegőt szennyező termékek felhaszná- lásáról (: fogyasztásiadó-statisztika alapján és a be- hozatali statisztikából.

Hasonló indirekt mutatókhoz lehet jutni kü—

lönböző forrásokból a víz. a talaj és a táj szennyezettségéről. az ember és a környezet veszélyeztetettségéről, valamint a károk elhá- rítására hozott intézkedésekről, illetve a ne—

gatív környezeti változásokról, a költség—ha—

szon összefüggésekről.

Nagy lehetőség rejlik a statisztikai adatok—

nak a hivatalos statisztikán kívüli informáci- ókkal való kombinálásában. Ezek az informá- ciók lehetnek a közigazgatási eljárások mel—

léktermékei, vagy lehetnek a természettuda- mány és a technika területéről származó mé- rési, megfigyelési eredmények, adatsorok stb.

További mutatókhoz lehet jutni például a technika, a gazdasági élet. a kutatás kvanti—

tatív elemzéseinek. modellszámításoknak stb.

statisztikai adatokkal való integrálásával.

Tekintettel arra. hogy a közigazgatási tevé- kenységhez kapcsolódó információk nagy ré—

sze gépi adatfeldolgozáson megy át, ez meg- könnyíti a hatóságok birtokában levő környe—

zeti vonatkozású adatok felhasználását is.

Jelenleg már fejlesztés alatt áll egy ún.

emisszió-katalógus összeállítása, amely a kör- nyezetszennyező anyagot kibocsátó valamennyi berendezést stb. tartalmazza. feltün- tetve a kibocsátott anyagok mennyiségét és jellegét (a légszennyező anyagokon kívül a zaj—. a vibrációs, a fény, a hő- és a sugár—

ártalmat előidéző szilárd és folyékony szeny- nyezőanyagokat).

Felülvizsgálva a jelenlegi statisztikai esz- köztárat olyan szempontból, hogy mennyiben használható átfogó és rendszeres környezet- tervezés céljára, kiderül, hogy jelentős hiá—

nyosságok vannak. Ezért a Szövetségi Statisz—

tikai Hivatal az eddigi statisztikai anyag ki- egészítése céljából új felvételeket rendelt el.

A környezetstatisztikai törvény részletesen és pontosan meghatározza a gyűjtendő sta—

tisztikai információkat. ezek forrásait, jelle—

gét és tartalmát. A törvény értelmében az il—

letékes szerveknek újfajta statisztikát kell szolgáltatniok például az alábbiakról:

— kommunális szemételtakarítás;

— a fobb gazdasagi ágazatok hulladékeltakan'tá- sa;

-— a közüzemi hőerőművek vízellátása és szennyvíz—

elvezetése;

.—, Va vizet mérgező anyagok tárolásánál. szállí- tasanal elofordulo balesetek;

— az állattenyésztés hulladék— és szennyvizelvezeté- se;

— a környezetvédelem célját szolgáló beruházások a termelo iparágakban, az állattenyésztésben.

Ezenkívül bővíteni kell a kommunális és ipari vízellátás és szennyvízelvezetés eddigi adatgyűjtése't is.

Ez az új törvény teljesen új utakra kénysze—

riti a hivatalos statisztikát, és sok új mód- szertani probléma is felmerül. Ezeknek meg- oldására a Szövetségi Statisztikai Hivatal mellé — szakértőkből álló -— három tanács- adó testületet rendeltek. a ,,vízgazdaság". a ..hulladékgazdaság" és a ,,környezetvédel- mi beruházások" területéről. a Hivatal .,lpari és kisipari statisztikai szakbizottsága" közre- működésével.

A szerzők bemutatják a nyersanyag—terme—

lés—hulladék—újrafelhasználás—hulladék kör- forgást, és részletesen tárgyalják a ,.hulla- dék" fogalmát a termelés és az újrafelhasz- nálás különböző szakaszaiban.

Az idevágó statisztikai adatok gyűjtésében rendkívül fontos segédeszköz az ún. ,,Hulla- dékkatalógus", amely összeállítható a hulla- dékot termelők, a hulladékok halmazállapota, a hulladékok anyagának jellege. az eltakarí- tás módja, a hulladék veszélyessége szerint.

A hulladék fogalmának meghatározása mellett igen fontos kérdés a hulladék meny-

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

199

nyis_ége mértékegységének — mint statiszti—

kai egységnek — a meghatározása. Termé- szetes egységként kínálkozik a súly, ami azonban éppen a hulladék esetében igen ne- hezen alkalmazható. Csak megközelítő becs- lésekre lehet támaszkodni, és ehhez a szál- lító tartályok űrtartalmát lehet alapul venni.

Bizonyos esetekben a mennyiség meghatá- rozására reprezentatív méréseket kell végez—

ni, itt viszont a szezonális ingadozásokat is

figyelembe kell venni.

,. Az ipari szennyvíz minőségének jelzésére az ún. lakosegyenérték mérőszámot használ- ják. amely úgy határozható meg, hogy az elvezetett ipari vagy mezőgazdasági szenny- vizet egy lakosra vetítve mérik, és így ália—

pitják meg, hogy mennyisége hány lakosnak felel meg. A szerzők közlik azt a képletet, amelybe a vízminta napi adatait behelyette- sítve, megkapható a szennyvíz mennyisége és szennyezettségének mértéke lakosegyenérték- ben.

Ott, ahol túlnyomórészt házi szennyvíz. illetve nem termelő iparágak szennyvizének el—

vezetését kell felvenni, a lakosegyenérték másik definiciója használandó: az elveze—

tett szennyvíz összmennyisége, osztva az egy lakosra eső átlagos víztogyasztással.

A környezetstatisztikai adatok további köre a környezet védelmét szolgáló berendezések, létesítmények és az azokra fordított beruházá- sok. Az adatszolgáltatás megkönnyítésére e fogalmakra külön katalógust állitottak ösz- sze.

A szerzők az eddigiek összefoglalásaként ismertetik a környezetstatisztikai információ—

rendszer felépítését és helyét a szövetségi információ-rendszerben. amelynél teljes mér- tékben ki akarják használni a gépi adatfel—

dolgozás nyújtotta előnyöket, és a más jelle—

gű információ—rendszerek tapasztalatait.

(lsm: Szomor Kornélné)

BJERKE. K.:

DÁNIA NEMZETI VAGYONA

(The national weaith of Denmark.) Tidskríft. 1974. 4. sz. 305—318. p.

— Statistisk

A tanulmány első része lényegében mód- szertani jellegű leirás. amelyben a szerző be- mutatja a dán Gazdasági Tanács elnöksé- gének azt a módszerét, amelyet az 1965. évi dán nemzeti vagyon kiszámításánál alkal- maztak. A nemzeti vagyonnak csak a leg- szűkebb tartalmú változatát becsülték meg, amennyiben nemcsak a természeti erőforrá- sok, de még a lakossági tartós használatú vagyontárgyak értékével sem számoltak; te- kintetbe vették viszont a reáleszközökön kivül a külföldi tartozások és követelések egyenle- gét. A leírás utal az egyes vagyoncsoportok

adattorrásaira és változatos becslési mód—

szereket mutat be. így például az ingatlanok értékelésének bázisa az adóhatóságok 1960.

évi ingatlanértékelése volt, amely tulajdon- képpen adókivetési célt szolgált. Az 1965.

évi ingatlanállomány értékének meghatáro- zásához azonban szükség volt az 1960 utáni új beruházások ismeretére, sőt az ál- lomány maradékértéken való megállapitá—

sához az értékcsökkenés kiszámítására is.

A közületi építmények (vasutak, kikötők, köz—

útak, repülőterek stb.) értékelésénél az adat- bázist az 1947—1964 közötti beruházások adatai képezték.

Az adatforrást több esetben a biztosítási kötvényekben rögzitett érték jelentette. pél- dául gyárüzemi gépek, berendezések, keres—

kedelmi hajók, halászhajók, repülőgépek esetében. A motoros járművek állománye'r- tékének becsléséhez felhasználták az 1954—

től "kezdve forgalomba lépett új járművek nyilvántartási adatait. Mivel a személy- és tehergépkocsik átlagos élettartamát 12 évre becsülték, elégséges volt a számításokat az 1954. évvel kezdeni.

A nemzeti vagyon valamennyi kategóriá—

jában az állományértékelést általában 1965.

évi — újraelőállítási — árszinten végezték.

A tanulmány második része a Finanstí—

dende c. dán pénzügyi hetilapnak az 1950—

1970 időszakra (ezen belül minden ötödik évre) vonatkozó nemzetivagyon—becsléseit ismerteti. Ezeknek a becsléseknek alapelvei megegyeztek az előzőkben vázolt, az 1965.

évre alkalmazott módszer alapelveivel, de a lakossági tartós javak értékével is számoltak.

A Finanstidende azért tartotta fontosnak

a 20 éves időszakra vonatkozó becslést, mert

a dán gazdaság szerkezetében ebben az időszakban jelentős változások történtek. A változások a termelés eredményében és a termelőeszközök állományában egyaránt je- lentkeztek. A becslést az egyes évek árszint—

jén (folyó áron) és 1955. évi áron egyaránt végrehajtották ugyanúgy, mint ahogy ez a nemzetközi elszámolások egyéb területén szokásos. A szerző a Fínanstidende eredmé—

nyeit táblázatokba foglalta, s a fontosabb vagyonkategóriák állományának alakulását részletesen elemezte.

A számítások eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált 20 éves periódus folyamán a dán nemzeti vagyon folyó áron 6.8-szere- sére, 67,3 milliárd koronáról 460,0 milliárd koronára nőtt. Ebben a növekedésben azonban az áremelkedések jelentős szerepet ját—

szottak, mert a nemzeti vagyon körére ér- telmezett árszínvonal 1970—ben kb. 3-szorosa volt az 1950. évinek. Különösen számottevő (közel 300 százalékos) volt az áremelkedés a nemzeti vagyon tekintélyes hányadát (folyó áron 1970—ben a kétharmadát) képviselő épü—

letíngatlanoknál.