716
makat kellene tervezni, melyek között lénye- ges helyet foglalhatna el a lakóházak építése.
Szükséges volna továbbá a kolhoztagok nyug- díját egy szintre emelni az állami gazdaságok dolgozóinak nyugdíjával.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a települések eddigi jellegét át kell szervezni és városi típusú, nagyobb településeket kell létre- hozni, amelyek középiskolával, kórházzal, mo—
zival-színházzal, klubbal, továbbá stadionnal és postával rendelkeznek. A vizsgálat meg- mutatta, hogy az elvándorlás szempontjából milyen nagy jelentősége van a közelekedés—
nek is.
Azokban a körzetekben, ahol mezőgazdasági munkaerőhiány van, szerző javasolja a ter- mészetes szaporulatot is ösztönözni. Helyes volna a második gyermek után családi pótlé- kot adni, valamint a 2 vagy többgyermekes anyákat munkaidő-kedvezményben részesíteni.
A munkaerő—elvándorlás állami szabályozá—
sának megerősítése céljából célszerű lenne munkaerőmérleget késziteni, ennek alapján ki- dolgozni a mezőgazdasági munkaerő-elosztás jobb rendjét és ennek alapján irányítani a mezőgazdasági dolgozókat az egyik gazdasági
körzetből a másikba.
A vizsgálat alapján a szerző arra a következ- tetésre jut, hogy a Szovjetunióban megvannak a lehetőségek a munkaképes falusi lakosság vándorlási folyamatainak tervszerű irányítá- sára. Szükség van azonban arra, hogy a köz- ponti és helyi statisztikai szervek teljes és pon- tos információval rendelkezzenek e bonyolult jelenségről.
(Ism.: H. Réti Ilona)
THIEL, H.:
LAKÁSHELYZET A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG NAGYOBB VÁROSAIBAN
(Die Wohnsituatlon in grösseren Stüdten; Vorergeb- nisse der Gebaude- und Wohnungszáhlung 1968.) -—
Wirtschaft und Statistik. 1969. 9. sz. 496—503. p.
*A tanulmány 10 nagyvárosban (Hamburg, München, Kiel, Hannover, Düsseldorf, Kassel,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
Kaiserslantern, Freiburg im Breisg'au, Neon- kirehen és Dudweiler) végzett statisztikai adatfelvétel eredményeit és elemzését tartal—
mazza. ,
Az adatgyűjtés eredményeinek bírálata után foglalkozik a tanulmány az épületállomány 1961. évhez viszonyított változásával, illetve növekedésével, a lakóépületek életkorával, a lakások megoszlásával az épületek kora és nagysága szerint, a lakások nagyságával és a laksűrűséggel, a lakóházak és a lakások köz- művesítésével (felszereltségével, illetve minő- ségével), a lakók lakáshasználatának jogelmé—
vel, a lakások és a háztartások (számának) összefüggésével, a háztartások nagyságával, a lakbérek alakulásával, a lakásépítés állami támogatásával, a magánépítkezéssel.
A tanulmány föbb megállapításait a követ- kezőkben lehet összefoglalni:
]. az 1961. évi adatfelvétellel összehason—
lítva csökkent az 1948 előtt épített lakóépü- letek száma és az átlagnál nagyobb mértékben
növekedett az 1961 után emelt újaké; '
2. a városok lakóépület sűrűsége (a négy- zetkilométerre jutó lakóépületek száma) jelen-
tősen növekedett;
3. erősödött a saját tulajdonú lakás szerzé-
sére törekvés;
4. az egy- és kétszobás lakások főként a nagyvárosokban, az öt- és több szobásak in-
kább a kisebb városokban találhatók;
5. a lakásellátás minőségexjelentősen javult egyrészt az elavult épületek szanálása, más- részt a régiek korszerűsítése és az új összkon- fortos épületek hányadának növekedése követ- keztében.
Tekintettel arra, hogy az említett 10 város kiválasztása döntően matematikai szempontok alapján történt, ezért -— a szerző hangsúlyoz- za -— az adatok nem tekinthetők reprezenta- tívnak az egész országra, sőt a városok valami- féle meghatározott csoportjára sem.
A tanulmány megállapításait bő számszerű adatanyag szemlélteti.
(Ism.: Juhász László)
TÁRSÁDALOMSTATISZT! KA
PEASLEE, A. L.:
Az OKTATÁS SZEREPE A GAZDASÁGI FEJLÓDÉSBEN
(Education's role in development.) — Economic Development ami Cultural Change. 1969. 3. sz. 293—
318. p.
A tanulmány hipotézist mutat be a külön—
böző oktatási szinteknek a gazdasági növeke—
déssel való kapcsolatáról, vizsgálja az alap-, közép- és felsőfokú oktatási formák össznépes—
séghez viszonyított beír-atási arányainak a gaz- _ dasági fejlődéssel való összefüggését. Bemu—
tatja az össznépességhez viszonyított beiratási arányok történeti trendjeinek összefoglaló mu- tatóit a gazdaságilag fejlettebb országokban, körvonalazza a fejlődést leginkább előmozdító oktatási beruházási típust a fejlődő országok- ban, javaslatot tesz a különböző oktatási szinteknek a növekedés szempontjából opti- málisnak megítélt keretére. A szerző kiemeli,
hogy míg bizonyos mennyiségi oktatási szintek elengedhetetlenek a gazdasági fejlődés szem—
pontjából, önmagukban nem biztosítják azt, mivel más tényezők — gazdasági, politikai,
