STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO
1275
feljegyzését; ezért az összeíró személyzetnek magatartására vonatkozó utasításokkal is foglalkozik a tanulmány.
A foglalkozás és a munkanélküliség idényszerü behatások iránti bizonyos érzékenységére tekin—
tettel elvileg az egymást követő adatfelvétele- ket az évnek azonos időszakában kívánták rög- zíteni a zavartalan összehasonlithatóság ked- véért. Gyakorlatilag ez a célkitűzés azonban csak megközelítőleg volt elérhető, amennyiben az adatfelvevők október közepétől december közepéig tartó időszakban keresték fel a kiválasztott adatszolgáltatókat és a látogatá- sokat közvetlenül megelőző hét adatait rög—
zitették a kérdőíveken.
A foglalkozás —— illetve a. foglalkoztatottság
— reprezentativ megfigyelésének természeté- ben rejlő véletlen hiba csökkentése végett annak becslését és kiigazitésát az ismertetett 1/600-as mintavétel eredményeinek az 1/20-as népszámlálási mintavétel eredményeivel tör- tént összehasonlítás alapján végezték, ezt az eljárást, valamint bírálatát is részletesen tárgyalja a módszertani rész.
A tanulmány bő számszerű adatanyaggal és számos grafikonnal szemlélteti megállapításait, függeléke bemutatja az adatfelvételnél hasz—
nált összes (a lakásra, lakókra, kereső sze- mélyekre vonatkozó) kérdőívek mintáit.
(Ism.: Juhász László)
lPARSTATISZTl KA
BAUMANN, H.:
A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG IPARÁNAK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSA!
(Industria im strukturellen Wandel.) —— Wirtschaft:- konjunktur. 1968. 2. sz. 29—41. p.
A nyugatnémet ipar értékesítésének volu- mene 1956—1966 között kb. 75 százalékkal emelkedett. Az ipari ágazatok közül leg- gyorsabban a műanyag-, illetve a kőolaj-fel—
dolgozás, a közúti közlekedési eszközök gyár—
tása, az elektrotechnikai ipar és a vegyipar fejlődött: értékesítési volumeneik iparon belüli aránya több mint ötödével növekedett. A szénbányászat, a hajógyár-tás és a bőrgyártás 1964— 1966. évi értékesítésének volumene viszont az 1956— 1958. évi átlagos szinvonal alá süllyedt.
A gyors ütemben fejlődő ágazatok közül a műanyagfeldolgozó ipar rendkívül erős előre—
törése elsősorban a belföldi szükséglet emel-
kedésére vezethető vissza, bár az export- termékek között is a műanyagfeldolgozási ter- mékek növekedése volt a legnagyobb arányú.
Ebben főleg a hagyományos anyagoknak mű- anyageikkekkel való sokoldalú helyettesítési lehetőségei játszanak szerepet. Hasonló okok- ból a Német Szövetségi Köztársaság vegy- iparán belül is a műanyaggyártás fejlődött a legnagyobb arányban. A többi jelentősen nö- vekvő vegyipari gyártási ág (például a vegyi- szálak vagy a fotokémiai termékek gyártása) esetében is a technikai haladással összefüggő helyettesítési folyamatok hatása érvényesül.
A növekvő életszínvonal és az egészségügyi génvek fokozódása emellett különösképpen a testápoló szerek és a gyógyszerek iránti keresletet növelték. A belföldi igények mellett jelentősen nőtt a vegyipari termékek exportja
is, s az ágazat 1956— 1958. éw' 2l,3 százalékos exporthánvada 1964— 1966-ban 25,6 száza—
lékra emelkedett. A világ vegyipari export- forgalmában a nyugatnémet termékek jelenleg
710!
az Egyesült Államok utáni második helyet foglalják el, részesedésük kb. 20 százalékra tehető.
A kőolaj -feldolgozás termékei iránti kereslet növekedésére jellemző, hogy a Német Szövet- ségi Köztársaság energiaigényén belül a kő—
olaj részesedése az 1956. évi 11 százalékról 1966-ig 46 százalékra nőtt, mindenekelőtt a szilárd tüzelőanyagok rovására. E fejlődésben a fokozódó motorizáltság mellett a fűtőolaj felhasználás elterjedése és a petrokémia növekvő szükségletei is kifejezésre jutnak.
Ugyanakkor a szénbányászat forgalma abszolút mértékben is visszafejlődött. A ter- melés egységére jutó szénfelhasználás ui.
az iparban a tíz év alatt 55,8 százalékkal csökkent. A szénbányászat helyzete még súlyosabb lett volna, ha nem csökkentik egyidejűleg a szénimportot is. (Az importszén részesedése az 1956f 1958. évi 21,1 százalékról
1964 —— 1966—ig 7,2 százalékra esett vissza.) A közlekedési eszközök gyártása ágazat termékei közül elsősorban a közúti járművek exportja nőtt kiemelkedő mértékben. A Német Szövetségi Köztársaság személygépkocsijainak részesedése 1961 óta a világexport 43 százaléka körül mozog. A teherszállító gépjárműveknél e részesedés már 1958-ban elérte a tetőpontot (kb. 24% ), 1964 óta pedig némi hanyatlás mutatkozik.
Bár elég erős a kapcsolat a közlekedési eszközök gyártása, valamint a gumi- és az- besztfeldolgozó ipar közel felét képviselő gumiabroncs gyártás között, az utóbbi ter—
mékek iránti igény nem emelkedett olyan erő—
sen, mínt a közlekedési eszközök értékesítése.
A műszaki gumicikkek fő átvevői többnyire gyors ütemben fejlődő ágazatok. Szükségleteik alapján a gumiipar növekedése még nagyobb arányú lett volna, ha a műanyag-helyettesítés hatása nem érvényesül a felhasználóknál.
Az elektrotechnikai iparban elsősorban a mérés- és szabályozástechnika fejlődött erő—-
1276
teljesen, összefüggésben a részleges vagy teljes automatizálás terjedésével. A nyugat—
német villamos iparnak a vílágexportban való magas részesedése (1959-ben közel 23,0
százalék) azonban 1966-ig 19,5 százalékra csökkent a japán kivitel expanziója következ—
tében.
A finommechanikai és optikai ipar fejlődése az ipari átlagnak felelt meg, sőt 1964 —— 1966-ban némileg meg is haladta az átlagos mértéket.
E cikkek kivitele azonban nemcsak az összipari exporton belűl, hanem az iparág forgalmához képest is csökkent. A Német Szövetségi Köztársaságnak a finommechanikai és optikai cikkek világexportjából való 1956— 1958. évi
32,0 százalékos részesedése az 1963—1965.
évben 26,0 százalékra esett vissza, elsősorban
szintén Japán javára. Emellett a külföldi konkurrenciának növekvő mértékben sikerült megvetnie a lábát a nyugatnémet piacon is
(az importhányad 9,7 százalékról 20,4 száza- lékra növekedett).
A gépgyártás a stagnáló ágazatokhoz tar- tozik, sőt l958—l960—ig forgalma kismérték—
ben hanyatlott is. Fejlődését igen erősen be- folyásolják a beruházások ingadozásai. Ugyan—
akkor a gépek behozatala —— a nemzetközi munkamegosztás szélesedése nyomán _ az utóbbi években erősen növekedett.
A vas— és acélszerkezetek gyártásának növe- kedését a — beruházások időszakos stagnálásá—
val összefüggő —— lanyha építési konjunktúra és a vagongyártás 1956 utáni csökkenése gátol- ta. A vas- és fémtömegcíkk—ipar termékeinek belföldi szükséglete ugyanakkor az ipari át- lagnál jobban növekedett. A továbbfeldolgo- zott acéltermékek forgalma az átlagosnál
kevésbé emelkedett, annak ellenére, hogy e termékek felhasználói jórészben a gyorsan fejlődő ágazatok. Egyre erősebb azonban a törekvés az átvevők részéről arra, hogy szük- ségleteiket saját gyártásból fedezzék, a bányá- szat és a hajógyártás pedig saját termelési nehézségeik miatt korlátozták rendeléseiket.
A hajóipar forgalmának csökkenésében erősen közrejátszik a japán konkurrencia elő- térbe lépése. Japán részesedése a világ hajó- gyártásából 1955-ben kb. 11 százalékra volt
tehető, 1956-ra 24,0 százalékra, 1966-ra pedig 46,0 százalékra emelkedett. A Német Szövet- ségi Köztársaság részesedése ezzel szemben az 1956. évi 17,0 százalékról 1966-ban 8,0 száza- lékra esett vissza.
A beruházási javakat gyártó ágazatok összességükben az átlagnál gyorsabban fejlőd—
tek, forgalmuk aránya kb. 32 százalékról kb.
35 százalékra nőtt. Ezzel szemben a vas- és acélgyártás, a hengerművek, a vas- és acél- öntödék stb. forgalma csökkent, annak ellené—
re, hogy termelésük alakulását elsősorban a beruházási javakat gyártó ágazatok szükség- letei befolyásolják. Ennek oka lényegében az,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
hogy a termékegységre jutó acél—, hengerelt—
áru- és öntvényfelhasználás hosszabb távon folyamatosan csökken. Emellett a 'modern technika (a légi- és világűrközlekedés, az elektronika és atomtechnika) a fémgazdál—
kodás szerkezetét a színesfémek javára változ—
tatja meg. Az említett racionalizálási intéz—
kedések (a fajlagos felhasználás csökkentése, helyettesítő műanyagok alkalmazása) azonban a színesfémek esetében is éreztetik hatásukat.
Az építőipar fejlődésétől függő ipari ágaza—
tok (építőanyagok, építési kerámia—, illetve fafeldolgozóipari termékek, siküveggyártás stb.) forgalmára több területen fékezően hatott az építési módok változása, illetve az építési tevékenységen belül a mélyépítés javára mutatkozó eltolódás. E hatást némileg ellen- súlyoztai a lakások minősége (felszereltsége) iránti igények növekedése. Az üvegiparban emellett előnyösen hatott a közlekedési esz- közök gyártása, valamint a konzervípar részé—
ről jelentkező növekvő igény. A kereskedelmi eladási formák változásával kapcsolatosan ellentétes hatások érvényesülnek: például az üvegcsomagolások aránya a fémcsomagolások terhére fokozódott, míg másrészről az üveget a. műanyagok szorítják ki.
A közszükségleti cikkeket gyártó ágazatok- ban a technikai fejlődés ösztönző szerepe általában kisebb és korlátozottabbak a világ—
piaci expanziós lehetőségek is. A külföldi ——
mindenekelőtt a tengerentúli —— konkurrensek alacsonyabb árai folytán a fogyasztási cikkek importja viszont az átlagnál nagyobb mérték—
ben emelkedett. Igen nagymértékben csökkent a cipő— és bőrfeldolgozó ipar értékesítésének aránya. A textilruházati termékek viszonylag kedvezőbb alakulása is főleg annak tudható be, hogy a divathatások itt erősebbek. A textíliák iránti igények viszont kisebb arányban növe—
kedtek, ami nagyrészt a szövetek behozatalá—
nak emelkedésével magvarázható, de nem
jelentéktelen a műanyagfóliák helyettesítő fel- használásának szerepe sem. A végtelenített vegyi szálak előretörése ugyanakkor a fonodák forgalmát csökkentette.
A fafeldolgozó ipar az átlagosnál kisebb mértékben fejlődött. A bútoripar termékei iránti igények nagyjából párhuzamosan ala—
kultak az összes személyi fogyasztással.
A papíriparon belül a cellulóz-, papir- és
kartongvártás értékesítésének aránya csökkent;
importhánvaduk viszont jelentékenyen (22,0 százalékról 36,4 százalékra) emelkedett, első—
sorban a skandináv országok lényegesen kedvezőbb árajánlatainak hatására. A papír- feldolgozás ezzel szemben az átlagosnál jóval nagyobb mértékben fejlődött. Főleg a kor.
szerű (impregnált, más anyagokkal kombi- nált) papírcikkek és az előrecsomagolt élelmi- szerek burkolóanvagaínak forgalma növekedett kiugró mértékben.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
1277
A nyomdai- és sokszorosító ipar fejlödése valamivel lassúbb volt az átlagosnál.
A hangszerek, játékok, sportszerek és ékszerek gyártása az erősen fejlődő ágazatok közé tartozik. Az utóbbi évek utazási hullámá- val kapcsolatosan különösen a campingcikkek és sportszerek iránti igények növekedtek.
Az összes személyi fogyasztáson belül a vizsgált 10 év folyamán csökkent az élelmiszer—
fogyasztás aránya. Az utóbbi években azonban -- kb. 1961—1963 óta — a belső arányok a magasabb értékű élelmiszerek fogyasztása felé tolódtak el, és elég nagymértékű arányváltozás történt a nyers és az iparilag feldolgozott élelmiszerek között, az utóbbiak javára. Csök- kent ezenkívül az élelmiszer-kisipar piaci részesedése is (például a sütödék és hentes- üzemek esetében).
(Ism.: Tüű Lászlóné)
K!SIEL, A.:
A TERMELÖEGYSÉGEK SZERVEZETTSÉGI SZINTJÉT JELLEMZÖ MUTATÓK
(Wielkosci charakteryzujace poziom organizacji jed- nostki produkcyjnej.) —- Ékonomika i Organizacja Pracy.
1968. 4. sz. 141—145 p.
A szerző cikkének első részében a termelés szervezettségi szintjének mérési problémáival foglalkozik. A vállalat irányításánál, a vallalat munkajanak gazdasagi elemzésénél a termelés technikájával, szervezettségével és gazdaságos- ságaval kapcsolatos tényezőket komplexen kell értékelni. Véleménye szerint, a szervezési színvonal értékelése szorosan kapcsolódik a gazdasági eredményekhez, melyek egyben ha- tással vannak a gazdálkodás módjára is. A
szervezés nem lehet állandó, de állandóan alkal- mazkodnia kell a változó feltételekhez. A ter—
melőegységek szervezettségi színvonalat jellem- ző mutatók nagy része leíró jellegű és nincs alátámasztva megfelelő mértékben számszerű adattal. Bar az irodalomból ismeretesek az ope—
ratív vizsgálatoknál alkalmazott matematikai módszerek, azonban az operatív vizsgálatok nagyon széles területet ölelnek fel és meghatá- rozásuk sem elég pontos.
írásának második részében a szerző megalla- pítja, hogy a szervezés feladata a termelési té- nyezők — emberi munka, termelőeszköz és munkatérgy — kihasználásának javítása, ily- módon e tényezők kihasználási fokának a termelés szervezési szintjében tükröződnie kell.
A szervezési színvonalat ebből következően időmutatókkal (ezen belül: munkaidő'kihasz- nálás, állóeszköz-kihasználás, forgóeszközök forgási ideje, a termelés ritmusa), a specializált- sá; és a kooperáció fokaval, valamint szinteti- kus mutatókkal (példaul munkateljesítmény, termelési színvonal, közvetett költségek szín- vonala) ]ehet jellemezni. Rámutat e mutatók
kölcsönös egymasrahatasára és függőségére majd cikkének következő részében részletesen kitér a munkaidő-kihasználás és a szervezés szintjének értékelésére.
A termelő munkasok munkaideje tartalmaz- za a gyártási időt, (tw, fő- és mellékídő) aterme—
lés szervezésére fordított időt, a pihenésre és a természetes szükségletek kielégítésére fordított időt (tj ), valamint a munkás és a szervezetlen—
ség miatt jelentkező veszteségidőket. A tény—
leges munkaidő (ts Re) kihasznalasa, mint aszer- vezési színvonal munkaidő-kihasználási muta—
tója ( WS) számítását a szerző a következők szerint javasolja:
tw—th
/1/
s l"sRe
E mutatóval összefüggésben kell kiszámítani az állóeszközök extenzív kihasználásának mu- tatóját ( WsT ) a foglalkoztatott munkások szama (S,), az állasidők (S R N ), valamint a műszakszam ( Wzm ) figyelembevételével:
S
WST : ————*——- /2/
SRN ' Wzm
Az extenzív kihasználás színvonala kifejez- hető mint a géppark terhelésének (ts, ) aránya a diszponált munkaidőhöz (tsrd) is:
tST
WST : r' /3/
srd
A szerző a /2/ mutató alkalmazását javasolja.
A termelés szervezettségi színvonalát meg- határozó további fontos tényező az üzemen belüli anyagmozgatás, amely függvénye az éves anyagfelhasznalás mennyiségének (K som ), az átlagos anyagkészleteknek (som), az egy- ségnyi anyagmennyiségre jutó munkaigényes—
ségnek (Jts): az éves termelési volumennek (PSW), valamint a termelési technológia folya- matosságanak (P,). Ezen adatok segítségével meghatározható az anyagmozgatás rendszerét jellemző mutató "sem ),
1
r : 4
som som 1 Pt / /
—l— —— %— 1 ?
som Jts sw
A mutató annál kedvezőbb, minél jobban közelít az l-hez. Vállalatok közötti összehason- lítasoknal is alkalmazható, ekkor azonban te- kintetbe kell venni a. munkaigényesség vonat- kozasaban jelentkező különbözőségeket.
A szerző a tovabbiakban — az eddigi szami—
tásokra alapozva — egy átlagos szervezési szintmutató ( Wo) számítását javasolja, figye- lembe véve az ismertetett mutatók alakulására ható fontos tényezőket, mint például a terme- lés specializáltsaga, a kooperáció színvonala, a
