1196
melés 66—85 százalékát teszi ki. A tejtipusú—
nak tekintett üzemekben a tejtermelés 57—64 százalékát adja az árutermelésnek.)
Azonos termelési irányú és hasonló ter- mészeti—közgazdasági környezetben gazdál- kodó üzemek állóalap-ellátottsága igen kü- lönböző. Az egy hektár mezőgazdasági te- rületre jutó állóalapok értéke 120 és 240 rubel között változott. Azokban a tej—hús- tipusú gazdaságokban, ahol az állóalapok értéke kétszerese volt a leggyengébben ellá- tott gazdaságokénak, a területegységre ju- tó tejtermelés 89. a hústermelés pedig 27 százalékkal haladta meg a kisebb alappal rendelkező gazdaságok hasonló értékét. Az előbbi termelésnövekedést 89 százalékkal nagyobb állatsűrűség mellett érték el a vizs—
gált szovhozok.
A termelési alapok értékének növekedésé—
vel megváltozik a gazdaságok termelési szerkezete: egyre nagyobb hányadot tesznek ki az intenzív ágazatok. Ugyanakkor nö—
vekszik a gabonafélék és az ipari növények terméshozama, a szarvasmarha-tenyésztés produktivitása. nő a bruttó termelés és a területegységre jutó nyereség.
Ahogy nő az összes állóalapok egy hektár mezőgazdasági területre eső értéke, úgy nő—
vekszik az épületekre jutó hányad (Só-ról 56 százalékra) és csökken a gépek (40—ről 26 százalékra), valamint az állatállomány
(24 ről 18 százalékra) részesedése
A termelékenység növelésének előfeltétele az erő- és munkagépek megfelelő arányá- nak kíalakitása. A szerző a termelés gazda—
ságossági mutatóit értékelve az 'l,0:2,0—2.5 arányt találta optimálisnak. Ez az arány biz- tosítja a növénytermelés munkáinak időbeni elvégzését és ezen keresztül a magas ter- méshozamokat, ami közvetlen hatással van az állatállomány termelésére.
Az állóalapok hasznosulása akkor kedvező, ha magas az aktív hányad (az új érték lét' rehozásában kör/vetlenül részt vevő hányad) részesedése. A vizsgált gazdaságokban a né- pek és az állatállomány tekinthető ilyennek.
Jó eredményt olyan gazdaságok értek el, ahol az aktiv hányad az állóalapok 40-50
százalékát tette ki. Az állatállomány része'
STATlSZTlKAl lRO DALMl FIGYELÖ
sedésének 20, a gépparkra jutó hányad 30 százalék körüli értéke tekinthető optimális- nak. Az épületekre és felszerelésekre jutó jelenleg magas (50 százalék körüli) értéket ideiglenes tendenciának tekinti a szerző. Keda vezőtlen az a tendencia, hogy amig az alapok összértéke az 1965—1970. közötti időszakban—
28 százalékkal emelkedett. a 100 hektár nie-*
zőgazdasági területre jutó géppark növelte—*
dése ennek csak fele volt.
A termelési alapok nagyságát és összeté- telét a gazdaság elé tűzött cél szabja meg.
A szerző ismerteti egy 3500 liter évi teihozamú óOO-as tehénállomány, valamint ennek sza—
porulata eltartásához szükséges vetésszerke- zet, munkaráforditás, eszközielhasz'riálás, géppark épületek, valamint felszerelések ter—
vezetét.
A gazdaságok tapasztalatai azt mutatják. , hogy az állóalap növelése a forgóalap meg—
felelő növelése nélkül nem ad kellő ered—
ményt, sőt egyes esetekben a termelési ered- mények csökkenéséhez vezet. Az alapok egy—
máshoz való arányának optimális értéke a gazdaság termelési irányától függ. Tej—hús termelési irányú gazdaságokban 60—65 szű—
zalékos állá- és 35—40 százalékos forgóalap megoszlás bizonyult optimálisnak. Az álló—
alapok kihasználásának mértékét nemcsak a forgóalap nagysága. hanem mindenek- előtt annak aktiv hányada (növendékálla- tok, takarmányok, vetőmag, trágya) szabja meg. A tej- és hústermelés akkor volt tar- tósan rentábilis, amikor ezen aktiv hányad a forgóalap 80—85 százalékát tette ki.
A vizsgált gazdaságokban a termelés mu—
tatói -— érthetően —- igen érzékenyen reagál—
tak a takarmányellátottság (ezen belül is elsősorban a tömegtakarmánnyal való ellá- tottság) változásaira. A termelési alapok felhasználásának hatékonysága függ még az állatállomány összetételétől is. A tej—hús termelési irányú gazdaságokban 50—55 szá- zalékos tehénarány, a tejtermelésre szakoso—
dott gazdaságokban pedig 55—60 százalé- kos tehénarány tekinthető a szerző vélemé—
nye szerint optimálisnak.
(ism, : Szász Kálmán)
KÖZLEKEDÉS! STATlSZTIKA
BONHOEFFER, F. 0. —- WEHLE, E. U.:
KÖZLEKEDÉSI KÖLTSÉGEK A NÉMET SZUVETSEGl KÖZTÁRSASÁG GAZDASÁGÁBAN
(Die Verkehrskostenbelastung der Wirtschaft in der
Bundesrepublik) —— l/i/irisclrnitskonjunktur. 1971. 4. sz.
29—43. D.
1971 elején a müncheni Gazdaságkutató intézet megvizsgálta a Német Szövetségi Köz- társaság gazdaságának a közlekedési költsé- gekből adódó terhét. A számitásoknál az
1961—1964. évekre vonatkozó 5 az Intézet ál-r tal készitett input—output táblákbál indultak ki. Az eredményeket 60 iparág, illetve gazda- sági ág szerint csoportosították, és a közvet- len közlekedési költségeken túlmenően figye- lembe vették az ágazatokat érintő közvetett szállítási költségeket is. A közvetett szállítási költségeken azokat a szállítási költségeket értjük, melyek az illető ágazatot megelőző termelési fázisban merültek fel.
STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
Egyszerű példán illusztrálva.
1964—ben a vas- és acéltermeléshez szük- séges nyersanyagok vasúti szállítása közvetlen költségként kereken 600 millió márkába ke- rült, ami a bruttó termelés 1.-7 százalékának felel meg. Közvetett módon azonban a vas és az acél termelését sokkal nagyobb mér- tékben terhelte a vasúti szállítás. lgy például felhasználtak a szénbányászattól 1480 millió márka értékű szenet, amely már 1.2 százalék vasúti szállítási teljesítményt is tartalmazott.
Ha ezt a számítást az egész termelési folya- matra kiterjesztjük. eredményként az egyes gazdasági ágazatok összes közvetlen és köz- vetett közlekedési költségét kapjuk.
A feladatok megoldásánál Leontíefnek a termelt mennyiségre vonatkozó modelljéből le- het kiindulni, amelyhez adatbázisként egy in- put'output táblázat szükséges, ahol az input az összes költséget és a nyereséget. az out- put a bruttó termelést jelenti.
Az Intézet táblázatai lényegében az out- put-módszer szerint készültek. Ez azt jelenti, hogy a számításokat nem oszloponként. ha—
nem soronként végezték, kereken 5000 ter- mékcsoportból kiindulva, melyek termelési ér—
tékeit a felhasználás oszlopaira osztották fel.
A táblázatban szereplő közlekedési ága- zatok a következők:
vasutak,
közutl közlekedés,
hajózás és kikötői forgalom,
légi közlekedés és repülőtéri forgalom, szövetségi posta.
szállítmányozás. raktározás és közvetítés.
A közlekedés termelési értékén a tiszta köz- lekedési teljesítmény értendő. a szállított áruk értéke nélkül. Az áruszállítás teljesítményei- nek felosztásánál azt következetesen a fo- gyasztóra és nem a termelőre terhelték. még akkor is, ha a közlekedési költségeket a ter-
melő lenne hivatva viselni.
A gazdasági ágazatok közvetlen közleke—
dési költségeinek meghatározásánál kiindu—
lási alapul az ún. input-koefficiensek (a,-i) szolgáltak:
X,"
ai,- :, __/_,.
Xoj
ahol:
xii — az értékben kifejezett teljesítménye az i közlekedést bonyolitónak a i ágazat érdekében.
xoi— a ] gazdasági ágazat bruttó terme—
lése.
Az input—output táblázat sémájából követ—
kezik, hogy az input-koefficiensek meghatá—
rozásánál osztóként mindig ugyanaz az érték, az oszlop összege xol- szerepel. amely azo- nos az illető ágazat bruttó termelésének ér—
1197
tékével is. Ennek következtében valamely [ ágazat input—koefficiensei tetszés szerint agg—
regálhatók vagy dezaggregálhatók. mivel a nevezőben mindig ugyanaz az érték -— XCI-"_
szerepel. Az egész közlekedés input-koeffi—
ciense az egyes ágazatokban egyenlő az egyes közlekedési ágak (vasút, hajózás stb.) ínput-koefficienseinek összegével. Az input—
koefficiensek tehát azt a hányadot fejezik ki, amelyet a közvetlen közlekedési költségek az egyes gazdasági ágak bruttó termelési érté—
kéhez viszonyitva jelentenek. Vagyis e koeffi- ciensek segítségével meg lehet állapítani azt, hogy a közlekedési díjak módosítása vagy a közlekedési előírások megváltoztatásának ha- tása közvetlenül hogyan érinti az egyes ága—
latokat.
A folyó áron számított nomináltáblázatok mellett 1962, évi változatlan árakon számitott reáltáblázatok is rendelkezésre álltak, ezért reál inputekoefficiensek is számíthatók:
í'
at:—w L
:] XR
01'
A kétféle koefficiens összefüggésének kép- lete:
ahol Pü . illetve PO,— a mindenkori árindex az 1962. évhez viszonyítva.
A reálkoefficiensek az input technológiai struktúráját és annak változásait mutatják, míg a nominálkoefficiensek a költségszer—
kezetet és annak változásait fejezik ki, s így a közgazdasági szemléletnek jobban megfelel—
nek.
Az ágazatoknak az összes —- közvetlen és közvetett - közlekedési költségekkel való ter- helését a Leontief—féle modell segítségével számították ki. Ennek kiindulási alapja az ágazatok bruttó termelésének felhasználása:
bruttó termelés ?: a termelőágazatok részére vég- zett teljesitmények 'j— a végső felhasználás részére végzett tei—
jesítmények.
Ez az egyenlet érvényes az input-output tábla minden egyes sorára. Matrixban kife- jezve:
vagyis
ahol:
x —— az ágazatok bruttó termelésének osz—
lopvektora.
1198
STATISZTIKAI IRODALMI ; 'FIBYÉLÖA - az a,,- input—koefficiensek matrixa.
y —- az ágazati teljesitmény végső felhasz- nálásának oszlopvektora,
a Leontief—inverz, vagyis a kumulált (inverz) input-koefficiensek matrixa.
amelyet az E egységmatrixból az A matrix levonása útján invertálással állapítottak meg, aminek eredmé-
nyeként
(E—A) vCrr—E
c._
Ax — az ágazatok teljesítményei közbenső felhasználásának oszlopvektora.
Ha az i index meghatározott közlekedési ágra, a [ index meghatározott gazdasági ág—
ra vonatkozik. akkor a c,,- értéke választ ad arra. hogy a [' ágazat termékegységének elő-
állításához összesen mennyi közlekedési _tel—
jesítmény szükséges. Az a,-,- koefficiensekkel szemben ezek az invertólt input— koefficiensek nemcsak az i közlekedési ágazatnak a [' goz- dasági ágazat részére nyújtott közvetlen tel— * jesitményeit tartalmazzák, hanem az összes kumulált i közlekedési költséget is, amely a i gazdasági ágazat végtermékeit terheli.
A c,-, érték segitségével tehát megálla-_
pítható, milyen hatást gyakorol a közlekedési , dijak változása vagy a közlekedési előírások módosításának következménye az egyes gaz—
dasági ágak egészére.
A közlekedési ágazat egészének közvetett * teljesítményét a hat közlekedési ág teljesit- ';
menyének aggregálásával állapították meg.
(Ism.: Varga Imre,)
BIBLIOGRÁFIA
A KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek
érkeztek be:
STATISZTIKAI EVKUNYVEK
ANUARIO estadistico de Venezuela. 1940. 1945.
1945—1963. 1965-1969. Caracas. 1941—1972. Direccion Gen. de Estadist. y Censos Nac. 19 db
Venezuela statisztikai évkönyve, 1940—1972.
l 77 C 4/1940—1969 RECUEIL de statistigues Libanaises. Année 1963.
1965, 1967—1970. Pubi. par le Ministero du Plan. Di- rection Centrale de la Statistlaue. Beyrouth 1966-1971.
Dir Centr. de Ia Statist 6 db
Libanon statisztikai adattára, 1963,1965, 1967-1970.
I 104 B/4/1963—1970 STATISTICAL pocket—book. India. 1948/1957 — 1959, 1961—1970. New Delhi —— Delhi. 1958—1971. Central Statist. Org.. Dept. of Statist. 13 db
India statisztikai zsebkönyve, 1948/1957—1959, 1961—
1970.
l 53 D 2/1948—1970 TCHÉCOSLOVAOUIE. Annuaire statistiaue. 1971.
Prague. 1972. 143 p., 2 térk.
Csehszlovákia. Statisztikai évkönyv, 1971.
l 2 D 9/1971 YEARBOOK of Nordic statistics, 1962—1971. — Nor- disk statistisk örsbok 1962—1971. Stockholm. 1963—1972.
Nordic Council. 10 db
Skandinávia statisztikai évkönyve, 1962—1971.
I 41 C 204/1962—1971
ÁLTALÁNOS STATISZTIKAI MUNKÁK
BAUER, F. — GOOS. G: informatik. Einführende l'Jbersicht. 2. T. Berlin —— Heidelberg -— New York.
1971. Springer, X", 200 p.
Informatika. Bevezető áttekintés.
294 408 BERTAUD, M..' Introduction a la statistlgue.1—3.
Cours programme. Montréal. 1970—1971. Presse de I'Unlv. de Montréal. 3 db
Bevezetés a sfatisztikába.
390 326 —- 28 BRIDGE, !. L.: Applied econometrics. Amsterdam - London. 1971. North Holland Pubi. Camp. XI. 422 p.
Alkalmazott ökonometria.
295 065
, O'BRIEN, R. I. - GARCIA. G. G.: Mathematlcs for economists and social scientists. London — Basing- stoke. 1971. MacMillan. XII 616 p.
Matematika a közgazdászok és a társadalomtudó—
sok számára.
294105
FAIR. R. C.: A comparlson of alternative estimators of macroeconomic models. Princeton, N. 1. 1971.
Princeton Univ. 30 lev.
A makroökonómiai modellek alternatív esztimóto- rainak összehasonlitása.
390 105 FISHER, G. H.: Cost considerations in sysboms analysis. New York. 1971. Amer. Elsevler Puhl. Co. XIV.
334p
Költségproblémák a rendszerelemze'sben.
295 069 GRANGER, C. W. I.: Analyse spectral dos "series temporelles en économie. (Spectral analysis of eco- nomic time series.) Paris. 1969. Dunod.XVIIl.305 p.
Gazdasági idősorok spektrálelemzése. _ 390333
INFORMATION for changing society. Some policy considerations. Paris. 1971. OECD. 48 p.
Információ a változó társadalomról.
390248 INTRODUCTION to information science. Compil. and ed. by T, Saracevic. New York —- London. 1970. Bow- ker. XXIV. 751 p.
Bevezetés az információtudományba.
407 223 CHOW, G. C. — FAIR, R. C.: Maximum likellhood estimatlon of linear eauatian systems with autora- gressive residuals. Princeton. N. 1. 1971. Princeton Univ. 21 lev.
A lineáris egyenletrendszerek maximum likelihood becslése autoregressziv reziduumokkal.
CHOW, G. C. — GOLDFELD, S.:
control of dynamic economic processes.
N. J. 1971. Princeton Univ. 19 lev.
Dinamikus gazdasági folyamatok elemzése.
390 103 Analysis and Princeton.
390 104 DAVID, H. A.: Order statistics. New York etc. 1970.
Wiley. Xi. 272 p.
Rang statisztika.
295 035
