1274 STATISZTIKAI monamm ríGYELo
sára, amelyeket a jelenlegi tervezésben elvár- nak, ezek a gépek rosszul alkalmazhatók.
Az azóta eltelt idő alatt a Szovjetunió Tudo—
mányos Akadémiéja egy központi közgazda- sági-matematikai intézetet hozott létre, speciá- lisan azzal a céllal, hogy megoldja az optimá- lis tervezés módszertanának vitatott problé—
máit. Ennek ellenére a nézeteltérések tovább növekedtek.
Sok matematikus-közgazdász megpróbálja az optimális tervezés nehézségeit a tudományos előrelátással, prognózissal kikerülni.
Természetesen mindent, ami a gazdasági tevékenységen kívül a spontán erők rendsze- rében fakad, lehet prognózissal kezelni, de nem ott, ahol szükséges és lehetséges a tervvel hatni.
A piac követelményeinek és a gazdasági fej- lődés valamennyi rendszere inerciájának eltú- lozása olyan tervezési rendszert sugall, amely alapjában véve a múltból a jövőbe való leg- vulgérisabb extrapolációhoz vezet.
A Tervhivatal gyakorlati munkájában a ter- vezés eredményes módszereinek egész sorát dolgozta ki. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a népgazdasági mérlegrendszer. Ezeket a módszereket természetesen tökéletesíteni kell, de a módszerek leegyszerűsítése nélkül.
A kibernetika korában, amikor a tudomány maga is közvetlen termelőerővé válik, kevés az, hogy ,,előrelathatunk", anélkül, hogy az ered- mények folyamatában résztvennénk. Az ese—
mények alakulását szervezni, tervvel irányítani
kell. ; ;
Sztrumilin a továbbiakban kifejti az árkér- désben elfoglalt álláspontját. Az áraknak, az optimalizálás folyamatában egyetlen egyete—
mes, de annál fontosabb szerepük van: az érték
valódi mértékéül szolgáljanak, bármiféle attól való eltérés nélkül.
Az árképzésben most bevezetésre kerülő reformok legfontosabb feladata az lesz, hogy tovább közelítse a termékek árát a benne tár- gyiasult társadalmilag szükséges munkal—afor- dítas színvonalához. Nem lehet vita tárgya az, hogy — bár ez még sok időbe telik —- az ilyen értékbázis biztositasa elengedhetetlen a gaz- dasági problémák és a népgazdasági tervek fel- adatainak megoldáséban. Ha az optimális ter—
vezésnek csak ebben az egy kérdésében egyet—
értés jönne létre a tervezéssel foglalkozók kö- zött, a többi lényegesebb kérdésben is köny- nyebb lenne a megegyezés.
(Ism.: Hilbert Józsefné)
DEMOGRÁFIA
GRAlS, B.:
A FRANCIA AKTlV NÉPESSÉG STRUKTURÁJÁNAK ALAKULÁSA
(L'évolution des structures de la population active.)
— Études el Gonjoncture. 1968. 3. sz. 3—139. p.
A tanulmány az 1962. és 1964. évi október havi foglalkozási statisztikai összeírások ered- ményeit elemzi, és ismerteti a felvételi mód- szereket.
Hangsúlyozza a munka- és foglalkozási statisztikai vizsgálatok fontosságát a terv- készítési munkák keretében; részletesen tát- gyalja az 1962. és 1964. évi adatok összehason—
lítása alapján a kereső népesség számában bekövetkezett változást és különböző szem- pontok (nemek, koresoportok, társadalmi—
gazdasági csoportok, kereső tevékenység, munkaviszony stb.) szerint vizsgálja a kereső népesség -— szerkezetének alakulását; ismerteti
ezenkívül a munkanélküliek, a munkakeresők,
a foglalkozást változtatni kívánók, a nyugdíja- sok számára, valamint az utóbbiak által foly-
tatott kereső tevékenységre, a heti munkaidő tartamára vonatkozó megfigyelések ered- ményeit.
A módszertani fejezet részletesen taglalja a megfigyelésnél alkalmazott eljárást, melynek alapja a háztartások körében végzett reprezen- tativ megfigyelés volt. A megfigyelendő ház—
tartások kiválasztása egy 1962. évi lakás—
nyilvántartásból három lépcsős véletlenszerű mintavétellel történt; az eredeti lakásjegyzéket az időközben épitett (befejezett) új lakások figyelembevételével kibővítették; végered- ményben minden hatszázadik lakást kiemelve 1962—ben összesen 27 900 lakásban 24 800 háztartás, 1964-ben pedig 29100 lakasban 25 300 háztartás került megfigyelésre.
Az adatfelvétel a reprezentatív eljárás véletlenszerű hibáján kívül más okokból is
torzulást szenvedett; az utóbbiak közül külö—
nösen két ok (a lakók huzamos távolléte és a válasz megtagadása, miatti adatkiesés) által előidézett torzulás helyesbítéséről kellett gon—
doskodni. Ez úgy történt, hogy minden kieső mintalakás helyett egy hozzá, (a földrajzi fek- vés, a község jellege, a lakás minősége, a ház- tartás tagjainak száma és fejének társadalmi- gazdasági csoporthoz tartozása szempontjából) lehető leghasonlóbb adatszolgáltató lakás kérdőívet megduplázták.
A megfigyelés tárgyának —— a foglalkozásnak és a munkanélküliségnek — számos átmeneti alakja, bonyolult valósága természetesen szükségessé tette, hogy az adatfelvétel statisz—
tikai-technikai feltételeinek betartásán kivül igen gondosan szövegezzéka kérdőíveket és tapintatos körültekintéssel végezzék az adat- szolgáltatók szóbeli megkérdezését, válaszaik
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO
1275
feljegyzését; ezért az összeíró személyzetnek magatartására vonatkozó utasításokkal is foglalkozik a tanulmány.
A foglalkozás és a munkanélküliség idényszerü behatások iránti bizonyos érzékenységére tekin—
tettel elvileg az egymást követő adatfelvétele- ket az évnek azonos időszakában kívánták rög- zíteni a zavartalan összehasonlithatóság ked- véért. Gyakorlatilag ez a célkitűzés azonban csak megközelítőleg volt elérhető, amennyiben az adatfelvevők október közepétől december közepéig tartó időszakban keresték fel a kiválasztott adatszolgáltatókat és a látogatá- sokat közvetlenül megelőző hét adatait rög—
zitették a kérdőíveken.
A foglalkozás —— illetve a. foglalkoztatottság
— reprezentativ megfigyelésének természeté- ben rejlő véletlen hiba csökkentése végett annak becslését és kiigazitésát az ismertetett 1/600-as mintavétel eredményeinek az 1/20-as népszámlálási mintavétel eredményeivel tör- tént összehasonlítás alapján végezték, ezt az eljárást, valamint bírálatát is részletesen tárgyalja a módszertani rész.
A tanulmány bő számszerű adatanyaggal és számos grafikonnal szemlélteti megállapításait, függeléke bemutatja az adatfelvételnél hasz—
nált összes (a lakásra, lakókra, kereső sze- mélyekre vonatkozó) kérdőívek mintáit.
(Ism.: Juhász László)
lPARSTATISZTl KA
BAUMANN, H.:
A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG IPARÁNAK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSA!
(Industria im strukturellen Wandel.) —— Wirtschaft:- konjunktur. 1968. 2. sz. 29—41. p.
A nyugatnémet ipar értékesítésének volu- mene 1956—1966 között kb. 75 százalékkal emelkedett. Az ipari ágazatok közül leg- gyorsabban a műanyag-, illetve a kőolaj-fel—
dolgozás, a közúti közlekedési eszközök gyár—
tása, az elektrotechnikai ipar és a vegyipar fejlődött: értékesítési volumeneik iparon belüli aránya több mint ötödével növekedett. A szénbányászat, a hajógyár-tás és a bőrgyártás 1964— 1966. évi értékesítésének volumene viszont az 1956— 1958. évi átlagos szinvonal alá süllyedt.
A gyors ütemben fejlődő ágazatok közül a műanyagfeldolgozó ipar rendkívül erős előre—
törése elsősorban a belföldi szükséglet emel-
kedésére vezethető vissza, bár az export- termékek között is a műanyagfeldolgozási ter- mékek növekedése volt a legnagyobb arányú.
Ebben főleg a hagyományos anyagoknak mű- anyageikkekkel való sokoldalú helyettesítési lehetőségei játszanak szerepet. Hasonló okok- ból a Német Szövetségi Köztársaság vegy- iparán belül is a műanyaggyártás fejlődött a legnagyobb arányban. A többi jelentősen nö- vekvő vegyipari gyártási ág (például a vegyi- szálak vagy a fotokémiai termékek gyártása) esetében is a technikai haladással összefüggő helyettesítési folyamatok hatása érvényesül.
A növekvő életszínvonal és az egészségügyi génvek fokozódása emellett különösképpen a testápoló szerek és a gyógyszerek iránti keresletet növelték. A belföldi igények mellett jelentősen nőtt a vegyipari termékek exportja
is, s az ágazat 1956— 1958. éw' 2l,3 százalékos exporthánvada 1964— 1966-ban 25,6 száza—
lékra emelkedett. A világ vegyipari export- forgalmában a nyugatnémet termékek jelenleg
710!
az Egyesült Államok utáni második helyet foglalják el, részesedésük kb. 20 százalékra tehető.
A kőolaj -feldolgozás termékei iránti kereslet növekedésére jellemző, hogy a Német Szövet- ségi Köztársaság energiaigényén belül a kő—
olaj részesedése az 1956. évi 11 százalékról 1966-ig 46 százalékra nőtt, mindenekelőtt a szilárd tüzelőanyagok rovására. E fejlődésben a fokozódó motorizáltság mellett a fűtőolaj felhasználás elterjedése és a petrokémia növekvő szükségletei is kifejezésre jutnak.
Ugyanakkor a szénbányászat forgalma abszolút mértékben is visszafejlődött. A ter- melés egységére jutó szénfelhasználás ui.
az iparban a tíz év alatt 55,8 százalékkal csökkent. A szénbányászat helyzete még súlyosabb lett volna, ha nem csökkentik egyidejűleg a szénimportot is. (Az importszén részesedése az 1956f 1958. évi 21,1 százalékról
1964 —— 1966—ig 7,2 százalékra esett vissza.) A közlekedési eszközök gyártása ágazat termékei közül elsősorban a közúti járművek exportja nőtt kiemelkedő mértékben. A Német Szövetségi Köztársaság személygépkocsijainak részesedése 1961 óta a világexport 43 százaléka körül mozog. A teherszállító gépjárműveknél e részesedés már 1958-ban elérte a tetőpontot (kb. 24% ), 1964 óta pedig némi hanyatlás mutatkozik.
Bár elég erős a kapcsolat a közlekedési eszközök gyártása, valamint a gumi- és az- besztfeldolgozó ipar közel felét képviselő gumiabroncs gyártás között, az utóbbi ter—
mékek iránti igény nem emelkedett olyan erő—
sen, mínt a közlekedési eszközök értékesítése.
A műszaki gumicikkek fő átvevői többnyire gyors ütemben fejlődő ágazatok. Szükségleteik alapján a gumiipar növekedése még nagyobb arányú lett volna, ha a műanyag-helyettesítés hatása nem érvényesül a felhasználóknál.
Az elektrotechnikai iparban elsősorban a mérés- és szabályozástechnika fejlődött erő—-
