A TELJES TERMELEKENYSÉG ALAKULÁSA A KOHO- Es GEPIPARBAN.
KÁLDOR MIHÁLY — DR. REDEl LÁSZLÓ
A munkatermelékenység színvonala tervezésének és mérésének metodikája
jelenleg még nem tekinthető kialakultnak, sok vonatkozásban javításra, pontosi—tásra szorul. Az utóbbi években jelentős módszertani kísérletek folytak olyan ter—
melékenységi indexek kidolgozására, amelyek az összes eszközráforclitás együttes.
hatékonyságát fejezik ki. A különböző típusú módszerek alkalmazása körüli vita során elfogadott állásponttá' vált. hogy ha a termelékenységi indexeket a vállalati gazdálkodás hatékonyságának elbírálásához kívánjuk felhasználni, akkor az esz-
közráfordi'oásokat, illetve azoknak élő munkát helyettesítő szerepét nem hagyhat—
juk figyelmen kívül.
A ,.Munkatermelékenység és hatékonyság az ipar ágazataiban" cimű tanul-
mányában1 dr. Román Zoltán olyan módszert ismertet, amely mind a hagyományostermelékenységi mutatókhoz kapcsolódó eddigi szemlélet megváltoztatása. mind pedig a gyakorlati elemzési célokra történő alkalmazhatóság szempontjából igen
figyelemre méltó.A módszer abból a feltételezésből indul ki, hogy a munka- és állóeszköz;ráfar- dítások között (kapcsolat van. Nincs helyettesítés, ha ugyanolyan arányban növe—
kednek. az eltérő növekedés (általában az állóeszköz-ráfordítások gyorsabb ütemű
növekedése) viszont a helyettesítés mértékét fejezi ki.
Ebből a feltételezésből kiindulva. a következőkben bemutatott számítások se—
gitségével a munkatermelékenységlaől különválasztható:
— az a rész, amely az élő munka állóeszközökkel való helyettesítésének, illetve
— az a rész. amely a tényleges hatékonyság (a vezetés, szervezés. technológia. szak- képzettség stb.) javulásának tulajdonítható.
Ez utóbbit közelíti a teljes termelékenységi mutató, amely dr. Román Zoltán tanulmányában a következő alapszámok figyelembevételével készül—t:
1. termelés (terméksoros termelési index):
2. munkaráforditás (a foglalkoztatottak teljesített munkaóráinak indexe);
3. állóeszköz-ráfordítás (állóeszközök év végi állományának változása, bruttó értéken,
összehasonlítható árszinten).
A teljes termelékenységi mutató kiszámításánál nagy jelentősége van a munka-,
illetve az állóeszköz-ráfordítás változási indexe összekapcsolásának, pontosabban
* Lásd: Statlsztikal Szemle. 1972. évi 2. sz. 149—167. old.
KÁLDOR — DR. REDEI: TERMELEKENYSÉG A KOHÓ— ES GÉPIPARBAN 1109
,,összesúlyozásának". A tanulmány többféle számítási súly alkalmazása alapján a legcélravezetőbbnek (:
munkabér —l— közterhei/amortizáció —l— eszközlekötési járulék
súlyarányok használatát tartja, ami az egész iparra vonatkozóan kb. 70:30 meg—
oszlást jelent.
Dr. Román tanulmánya alapján és az abban ismertetett módszer felhasználá—
sával elemzést készítettünk a kohászati és a gépipari ágazatok. valamint a Kohó—
és Gépipari Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó vállalatok termelékeny—
ségi színvonalának alakulásáról, és megvizsgáltuk, hogy milyen módon fejleszthető tovább a mutatószám az ágazati sajátosságokra való tekintettel.
Számításainkban a munka és az állóeszköz arányát a tanulmányban alkalma- zott módszernek megfelelően
a kohászatban 52 :48.
a gépíparban 72 :28 aránnyal fejeztük ki
A kohászati és a gépipari ágazatokra jellemző az eszközállományon belül a forgóeszközök viszonylag magas aránya, ezért olyan elemzést is készítettünk. amely—
ben a munka és az összes (álló- és forgó—) eszköz arányát használtuk súlyként az
indexek összekapcsolásánál. lgy a
kohászatban 45 '.55.
a gépíparban 67 :33
megoszlással vettük számításba a munka és az eszközök arányát.
Módszertani problémát okozott, hogy míg az iparban. valamint ágazati szin- teken a Központi Statisztikai Hivatal által publikált terméksoros volumenindexeket használhattunk fel. addig a vállalati szintű számításokhoz ilyen indexekkel nem rendelkeztünk, illetve az ilyen típusú indexek a vállalati számításokra nem is alkal—
masak. Ezért a vállalati szintű számításoknál az értékindexekből indultunk ki, és azokat az időbeli összehasonlíthatóság biztosítására az árváltozási indexekkel 'kor-
rigáituk.
A KOHÁSZATl ÉS A GÉPIPARI ÁGAZAT TELJES TERMELÉKENYSEGE
Az elemzés első részében tízéves időszakra (1961—1970) vonatkozóan vizsgál- juk. hogy a kohászati, illetve a gépipari ágazat fejlődési üteme az egész iparhoz viszonyítva hogyan alakult.
Az 1. táblában bemutatott mutatószámok alapján több fontos megállapítást tehetünk.
Az adatok rávilágítanak arra, hogy az állóeszköz-hatékonyság az iparban eny- hén regresszív tendenciájú volt. az állóeszköz-ráfordítások gyorsabb ütemben nőt- tek, mint a termelés. Az állóeszköz—hatékonyság romlásában feltétlenül szerepet játszott az a tény. hogy az új beruházások üzembe helyezése általában jelentősen elhúzódott, a már üzembe helyezett kapacitásokat az első időszakban sokszor nem használják ki teljesen. A meglevő kapacitások kihasználtsága a vizsgált időszak
folyamán nem javult. Ezt támasztja alá az egyik legáltalánosabb mutatószám, a
munkarend szerinti műszaikszám, amely értéke (12—13) a tíz év folyamán nem
változott.1110 KÁLDOR MIHÁLY -— DR. RÉDE! LÁSZLÓ
Az iparra jellemző általános tendenciáktól a kohászati és a gépipari ágazat sem volt mentes, de helyze—tük valamelyest kedvezőbb, mert termelésük jobban fej- lődött, mint az állóeszköz-ráfordítás, így az állóeszköz-hatékonyság javult.
Megállapítható továbbá. hogy a munkatermelékenység növekedése a kohó—
és gépipari ágazatokban nagyobb arányú volt, mint az iparban. A termelés emel—
kedéséből az iparban 75. a kohászatban 85. a gépiparban pedig 70 százalékot (: munkatermelékenység adott.
Végül az adatok azt is mutatják, hogy a teljes termelékenységi mutató fejlő—
dése az iparban és azon belül valamennyi ágazatban lassúbb ütemű volt, mint a munkatermelékenység növekedése. A vizsgált időszakban ugyanis-az állóeszköz—rá-
fordítások valamennyi ágazatban jobban fejlődtek. mint a munikaráforditások.1. tábla
Évi átlagos növekedési ütem az iparban és a kohó— és gépiparban az 1961—1970. években
Növekedési ütem Megnevezes
az ;pmbun (: kimászok]! a g???"
1. Termelés . . . . . . . . 62 5,7 7.9
2. Munkaráforditás . . . . . 1.5 0.8 2',2
3. Állóeszköz-ráforditás . . . 7.2 5.2 6.6 4. Munka— és állóeszköz—ráfordí-
tások súlyozott átlaga . . . 3,4 3.2 3,4 5. Állóeszköz-hatékonyság (1 : 3) --O,9 0.4 1.2
6. Munkatermelékenység (1 : 2)* 4.7 49 5.6
7. Teljes termelékenység (1 : 4) . 2.7 ' 2.4 4.4 8. Helyettesítés (ő:?) . . . . . 2.0 : 2,5 l 1.2
*A hagyományos óratermelékenység. amelyet a következőkben munkatermelékenységi mutatónak neve—
zünk.
A teljes termelékenységi mutató kiszámítása lehetővé tette annak megállapí—
tását. hogy a munkatermelékenység növekedéséből milyen hányadot biztosított a hatékonyság emelkedése. Az ipar munkatermelé'kenysége 4.7 százalékos növeke—
dési üteme és a teljes termelékenység 2.7 százalékos üteme közötti különbség azt mutatja, hogy az élő munkát helyettesítő állóeszköz-állomány növekedése 2 szá—
zalékos fejlődési ütemet biztosított az állami iparban, ennél nagyobb hányadot a kohászatban. és meglepően kis mértékben. 12 százalékkal fejlődött átlagosan éven- te a gépiparban. Ez a körülmény arra utal, hogy a gépesítés hatékonysága nem
volt kielégítő. Igy nem tekinthetjük egyértelműen kedvező tendenciának a teljes
termelékenységi mutató évenkénti 4.4 százalékos emelkedését.Ha a munkatermelékenység két összetevőjét —— a hatékonyságot és a helyet- tesítést — hányadokban fejezzük ki. akkor arra az eredményre jutunk. hogy a ter- melékenység emelkedéséből az iparban a hatékonyság 55, a kohászatban 50, a gépiparban 80 százalékot eredményezett.
Ha a növekedési ütem nagysága szerint rangsorolják az ipar 13 megfigyelt ágazatát,2 illetve alágazatát a kohászati ágazat a munkatermelékenység alapján
2 111 Bányászat 161 Vegyipar 174 Textilipar
121 Villamosenergia—ipar 171 Fafeldolgazó ipar 175 Bőr—. szőrme— és cipőipar
121 Kohászat 172 Papíripar 176 Textilruházati ipar
14 Gépipar 173 Nyomdaipar 19 Élelmiszeripar
151 Epitőanyag-ipar
TERMELEKENYSEG A KOHO- ÉS GEPlPARBAN 1111
a 6. helyet, a teljes termelékenység alapján a 5. helyet foglalja el. A gépipari ágazat az iparon belüli rangsorban a munkatermelékenység alapján az 5. és a teljes termelékenység figye—lembevételével a 3. helyet érte el. A termelékenységi színvonalnak a teljes termelékenységi mutató alapján történő mérése a gépipar számára elsősorban azért előnyös, mert a gépiparban az állóeszköz-hatékonyság az átlagosnál kedvezőbb volt.
A gépipari ágazat kedvező fejlődése az alágazatok eredményeiben is meg—
mutatkozik. Ennek szemléltetésére az alágazati számítások fontosabb adatait a 2.
táblában foglaljuk össze.
2. tábla
Évi átlagos növekedési ütem a gépipar alágazataiban az 1961—1970. években
Növekedési ütem
141. 142. 143. 144. —
Megnevezés _ Gépek és Közlekedési Villamos- Hivodás és 145. 146.
gépi beren- eszközök ipari gépek vókuum— Műszerípor Fémtömeg- dezések gyártása és készülé— technikai cikk-ipar
gyártása kek gyártása ipar
1. Munkatermelékenység . 4.0 5,1 4.6 6,1 8.5 6.2
2. Teljes termelékenység . 3.2 3,6 3.0 5.4 7.5 54
3. Helyettesítés (l—2) . . . O,8 1.5 1.6 0.7 LO I.?
Az ágazatok rangsora* , a munkatermelékenység
alapján . . . . ll. 8. 10. 6. l. 6.
a teljes termelékenység *
alapján . . . Br 7. 9. 3. l. 4.
* Az ipar megfigyelt 13 ágazatának, illetve alágazatc'lnak és a gépipar 6 alágazatának a növekedési ütem nagysága szerinti sorrendben elfoglalt helye.
A teljes termelékenységi mutató alapján valamennyi gépipari alágazat ked- vezőbb rangsorolást nyer, és a felsőbb mezőben (1—9) helyezkedik el, mint a mun-
katermelékenység mutatója alapján.
A termelékenység növekedési üteme szempontjából a műszeripar változatla- nul az 1._ helyen maradt. Legkedvezőbb a változás a gépek és gépi berendezések
"gyártásában, valamint a hiradós- és vákuumtechnikai iparban. Mindkettő 3 hely- érté'kkel került előbbre a sorban. A teljes termelékenység kedvezőbb növekedési ütemét az alágazatokban is elsősorban az a körülmény eredményezte, hogy az elmúlt tíz évben az állóeszköz—hatékonyság az ipar többi alágazat—ában kedve—
zőtlenebbül alakult, mint a gépiparban.
Az elemzés második részében a kohó— és gépipari ágazatok teljes termelé—
kenységi mutatójának alakulását a gazdasági reform bevezetése óta eltelt idő- szakra (1968—1971.) vonatkozóan vizsgáljuk. Erről a viszonylag rövidebb időszak—
ról a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyeleti területére vonatkozóan, vállalati részletezésű elemzést is készítettünk. (Tekintettel arra, hogy a vállalatokról termék—
soros termelési index nem áll rendelkezésre, a számításokban (: termelésiérték- indexet használtuk, amely korrigálva a vállalati árindexszel. megközelítő pontos- sággal összehasonlitható indexet eredményez.)
Az alábbiakban összefoglaljuk az állami ipar és azon belül (: Kohó— és Gép—
ipari Minisztérium kohászati és gépipari vállalatai termelékenységének alakulását
kifejező mutatószámokat az 1968—1971. évi időszakról.
1112 KALDOR MIHÁLY - DR. REDEX LÁSZLÓ
3, tábla
Évi átlagos növekedési ütem az 1968—1971. években
Növekedési ütem
Meeeevezee wmit—ama;—
az iparban kohászatbanlgépiparban
i. Termelés . . . 6.5 6,3 9.8
2. Munkatermelékenység . . . 5.9 7,7 ll.'l 3. Teljes termelékenység . . . . 3.7 4.9 8.8 4. Helyettesítés (2—3) . . . 2.2 2,8 2.3
Általános tendenciaként megállapítható, hogy ebben az időszakban a terme- lékenység növekedési üteme felgyorsult. Mindkét mutató gyorsabb ütemű fejlő—
dést jelez. mint a tíz évre (1961—1970) vonatkozó adatok. bár a viszonylag rövidebb
időszak a következtetések levonásánál óvatosságot követel. Itt meg kell emlite-nünk, hogy a vizsgált időszakban került bevezetésre az iparban a csökkentett mun—
kaidő, ami az óratermelékenység nagyobb arányú növekedésében jut kifejezésre.
A két KGM-ágazvatról a termelési. ráfordítási és munkatermelékenységi adatok
alapján a következők emelhető—k ki:
t
—- a KGM-kohászatban (: termelés üteme felgyorsult. és elérte az ipar növekedési üte—
mét, a KGM-gépipar pedig változatlanul —- a vegyipar után —— az ipar legdinamikusabban' fejlődő ágazata: (: munkaráforditás az egész iparban minimális mértékben növekedett. ::
KGM-ágazatokban viszont csökkent, különösen jelentős a csökkenés a kohászati ágazatban;
— az állóeszköz-ráfordítások terén a KGM-gépiparban az átlagosnál nagyobb ütemű (! növekedés, a KGN-kohászatban viszont az ütem jelentősen csökkent; figyelemre méltó.
hogy az állóeszköz-hatékonyság az iparban továbbra is kedvezőtlenül alakult, (: KGM-ága- zatokban viszont javuló tendenciájú volt:
— a munkatermelékenység emelkedése egyrészt az átlagosnál gyorsabb termelésnöve—
kedés, másrészt a csökkenő munkaráforditós eredményeképpen lényegesen gyorsabb ütemű volt mindkét ágazatban, mint az iparban;
— hasonló fejlődési tendenciát fejez ki a teljes termelékenységi mutató is, a kohá—
szat és a gépipar termelékenységi üteme meghaladta az ipar átlagát; ebben elsősorban az 'a tényező játszott szerepet, hogy míg az állóeszköz-hatékonyság az egész iparban a vizs—
gált időszakban lényegében stagnált, addig (: kohászatban 2.2, a gépiparban 2,1 száza- lékkal növekedett;
—- ha a munkatermelékenység növekedését az új módszer alapján összetevőire bontjuk.
a növekedésből a kohászat 60 százalékot hatékonyságnöveléssel, 40 százalékot állóeszköz—
helyettesitéssel biztositott (ez megfelel az ipar arányának); (: gépiparban a megeszlás 80: 20.
ami szintén kedvező arányt jelez.
A továbbiakban megvizsgáltuk, hogy a gépipar egyes alágazataiban hogyan alakult és hogyan rangsorolhiatő a munkatermelékenység, illetve a teljes termelé-
kenység alapján az egyes alágazatok fejlődési üteme.
Megállapítottuk, hogy mindkét termelékenységi mutató alapján a műszeripari alágazat változatlanul az első, a vlliamosgépipar az utolsó helyen áll. A műszer- iparban a termelésnövekedés gyors üteme (évenként 17,7%). a vi—llamosgépiparban
pedig a termelés viszonylag alacsony fejlődése (évenként 6.20/0) határozta meg alapvetően a termelékenységi mutatók ilyen alakulását. !
A teljes termelékenységi mutató alapján javitott helyezésén a gépek és gépi berendezések gyártása (S.-ről 3. helyre). val-amint a fémtömegcikk-ipar (4.—ről 2.
helyre), mivel mindkét alágazatban az állóeszköz-ráfordítások igen mérsékelt ütem—
ben (2—-4%) emelkedtek.
Jelentősen változott a közlekedési eszközök gyártása alágazat helyez—ése. Ez
az ágazat a munk—atermelékenység növekedése alapján még a 2. helyen áll, az
TERMELÉKENYSÉG A KOHÓ— ES GÉPIPARBAN 1113
állóeszköz—ráfordítások gyors ütemű növekedése (évenként 120/0) következtében azonban a teljes termelékenységi rangsorban az 5. helyre esett vissza.
4. tábla
Évi átlagos növekedés! ütem 0 KGN-gépipar alágazataiban az 1968—1971. években
Növekedési ütem
141. Gépek 143. Villa-
, ' ' ( 142. Közle- - 144. Hira— ,
Megnevezés bízngdeezlé. kedési esz— 325310; dás- és vó' 145. Műszer- 156" Fel]?
sek látszik készülékek kuumtech- ipar 'OmFGC'kk'
gyártása gyartasa gyártása nikai ipar IPC"
1. Munkatermelékenység . . 10,6 12,7 9.0 11,i 15,8 'iO,7
2. Teljes termelékenység . . 9.4 8,5 7.4 9,1 13.15 9,5
Az ütemnagyság szerinti sor- rend
a munkatermelékenység
alapján . . . 5 2 6. 3 1 4
a teljes termelékenység alap—
ján...3. 5. 6. 4. 1. 2.
Érdekes elemzési lehetőséget biztosított annak vizsgálata, hogy az alágazati szintű átlagszámok mögött milyen vállalati eredmények tapasztalhatók. és a vál- lalatok milyen körére vonatkoztathatók mindazok a megállapítások, amelyek alága—
zati szinten tendenciaként jelentkeztek.
A Vizsgálatot 92 iparvállalatra terjesztettük ki. Nem szerepelnek vizsgálatunk- ban az iparba sorolt kutató—fejlesztő intézetek. valamint néhány olyan vállalat.
amelynél az időszak folyamán bekövetkezett szervezeti változás a bázisadatok meg—
bizható rekonstruá'lás—át nem tette lehetővé. ,
Az iparban és ezen belül mindkét kohó— és gépipari ágazatban általános ten—
dencia, hogy az eszközráfordítások üteme meghaladja a munkaráfordításokét. A vállalatok kb. 90 százalékánál is ez a tendencia érvényesült. Ettől eltérően néhány vállalatnál a munkaráforditás növekedése volt dinamikusabb. Ilyenek voltak pél- clául:
Magyar Gördülőcsapágy Művek. Hűtőgépgyár,
Hajdúsági lparművek, Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Gyár— és Gépszerelő Vállalat, Ganz Műszer Művek.
Ezeknél a vállalatoknál a teljes termelékenységi mutató gyorsabb ütemben fejlő—
dött, mint a mun—katermelékenység, így a munkatermelékenység növelésében az állóeszköz—helyettesítés nem játszott szerepet.
Az állóeszköz-hatékonyság javulása mindkét ágazatra, illetve az alágazati szintekre is jellemző tendencia volt. A vállalatok mintegy háromnegyedénél a ter- melés növekedése meghaladta az eszközráfordításokat. Romlott az állóeszköz—ha- tékonyság azoknál a vállalatoknál. amelyeknél a vizsgált időszakban jelentős álló—
eszköz—bővités történt. Ez volt a helyzet többek között a következő kohó- és gépipari vállalatoknál—:.
Csepeli Csőgyár, Kontakta Alkatrészgyár.
Csepeli Vas- és Acélöntödék. Orion Villamossági Vállalat.
Csepel Autógyár. — Telefongyár.
Magyar Vagon- és Gépgyár,
1114
KÁLDOR MIHÁLY — DR. RÉDEl LÁSZLÓ
Ezeknél a vállalatoknál a teljes termelékenység mutatója csökkent, vagy eset-
leg csak igen kis mértékben emelkedett, mert az állóeszköz-ráfordítás (amely a mu-
tatószám nevezőjében szerepel) igen nagy mértékben nőtt.Az állóeszköz-hatékonyság romlása elsősorban az üzembe helyezett kapacitások elégtelen kihasználtságát jelzi. Néhány vállalatnál az eszközhatékonyság azért rom-
lott, mert a termelés stagnált vagy visszaesett;
Megvizsgáltuk azt is, hogy az *üjtipusú mutató alapján hány vizsgált vállalat- nak változik az alágazaton belüli rangsorolása. A vállalatok mintegy háromtize—
déne—k helyezési sorrendje nem változott, tehát a vállalatok nagyobb részénél,
kb. 70 százalékánál a sorrend kisebb vagy nagyobb mértékben módosult.
Az 5. tábla néhány jelentős sorrendváltozást mutat be.
5. tábla
Néhány vál/alat alágazaton belüli ütemnagyság szerinti sorrendje
! Sorrend
Vállalat a munka- a teljes
termelékenység alapján
Csepeli Vas— és Acélöntödék . . . 1. 12.
December 4. Drótművek . . . 12. 5.
Gualitál Könnyűfémipari Feldolgozó Vál-
lalat...15.'2.
Székesfehérvári Nehézfémöntöde . . . . 5—6. 16.
Magyar Vagon— és Gépgyár . . . 2. 5.
Labor Műszeripari Művek . . . 4. 7.
Összefoglalva a vizsgálat eredményeként rendelkezésre álló tapasztalatokat.
feltétlenül szükségesnek tartjuk. hogy a jövőbenwa teljes termelékenységi mutató is alapul szolgáljon az eredmények számbavételénél és értékelésénél. Különösen fontosnak tartjuk. hogy a vállalati gyakorlatban minél szélesebb körben alkalmaz—
zák ezt a számítási módszert. — , .
A FORGÓESZKO'Z—FELHASZNÁLÁS FIGYELEMBEVÉTELE A TELJES TERMELÉKENYSÉG KlSZÁM'lTASÁNÁL
A teljes termelékenységi mutató vitathatatlan előnye a klasszikus munkater- melékenységi mutatókkal szemben, hogy komplexebb, mert az élőmunka-ráfordí- tások alakulásán kivül a holtmunka-ráfordítások egy részének (állóeszköz-ráfordí- tások) változását is tükrözi. Nem tartalmazza azonban a forgóeszköz-felhasználás
változását. holott a gazdálkodó egységeknél lekötött eszközök jelentékeny és mind
nagyobb részét képezik a forgóeszközök.
Ahogy az állóeszköz-ráfordítások alakulása kifejezhető (elfogadható megkö—
zelítéssel) az állóeszköz-állomány bruttó értékének változásával, úgy véleményünk
szerint megengedhető, hogy a forgóeszköz-ráfordítások—at a készletállomány értéké-
nek változásával kövessük. Erre azonban nemcsak a mutatószám kiegészitése. ,.tel—jesebbé tétele" érdekében van szükség.
Gazdasági fejlődésünk elemzése az elmúlt években ismételten felszínre hozta, hogy a pozitív vonások mellett megtalálhatók azok az elemek is, amelyek a fejlődés arányossága ellen hatnak, és tartós jelenlétük gyengíti a népgazdaság egyensú-
TERMELÉKENYSÉG A KOHÓ ÉS GEPIPARBAN 1115
lyót. Fejlődésünk egyik negatív jelensége, hogy a készletek növekedése évek óta meghaladja az indokolt mértéket. Ez is egyik alapvető oka annak, hogy 1972-ben a tervszerű gazdasági fejlődés követelményeit határozottabban kell a népgazdaság- ban érvényesítenünk. A készletgazdálkodásban el kell érni, hogy (: készletekben lekötött eszközök kisebb ütemben növekedjenek, mint az előző években. Ennek ér—
dekében növelni kell a vállalatok érdekeltségét az eszközlekötés csökkentésében.
Tekintettel arra, hogy az ipar készletállományának közel felével a kohó- és gép- ipari vállalatok rendelkeznek, különös jelentősége van a vállalatok hatékony kész—
letgaza'álkodásának. Ezért kísérleti számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy az állóeszköz—ráfordításokhoz hasonlóan hogyan lehetne figyelembe venni a ter—
melékenységi mutatóban a készletekben elért megtakarításokat vagy többletráfor—
drtásokat is.
Számításainkban a forgóeszköz-ráfordítást a készletek növekedési ütemével
fejeztük ki. Az állóeszköz— és forgóeszköz-ráfordításokat az éves átlagos állóeszköz- állomány, illetve készletérték alapján vettük számításba. Az így kapott korrigált, ún.
teljes termelékenységi mutató ll. tehát a munka— és az összes eszközráfordítás vál—
tozását tartalmazza.
A számításokat az 1968. óta eltelt időszakra végeztük el. Az összesített ered—
ménye—ket a 6. táblában ismertetjük.
6. tábla
A KGM-kohászat és (: KGM-gépípar évi átlagos növekedési üteme az 1968—1971. években
Növekedési ütem
!
Megmvezes j a kem ko (: KGMgép-
l hászatban iparban
1. Termelés . . . . . . . . . . . 1 6.3 9.8 2. Munkarálordítás . . . -—1,3 ——0.7
3. Állóeszköz ráfordítás , . . 1 4.0 7.5
4. Munka.- és állóeszköz- ráfordítások sú
lyozott átlaga . . . ; 1.3 1.0 5. Forgóeszköz- ráfordítás . . *, 5,6 10.33 6. Álló- és forgóeszköz ráfordítások sú- §
lyozott átlaga . . § 4,2 8,6
7. Munka— és eszközráfordítások súlyozott ;
átlaga . . . . 1.5 2,4
8. Állóeszköz— hatékonyság !. !(1: 3) . . ; 2,2 2.1 9. Állóeszköz hatékonysági (1 :6) . . ? 2.0 i.1 104 Munkatermelékenység (1 :2) . . . . 5 7,7 11.1 11. Teljes termelékenység l. (1 :4) ., . . 4,9 8,8 12. Teljes termelékenység ll. (1 :7) . . . § 4,7 7.6
13. Helyettesítés (m.—12.) . . . . . . ; 3.0 3.5
Vizsgálatunk alapján azt a következtetést vontuk le, hogy mindazokban az ágazatokban, alógazatokban és vállalatoknál, amelyeknél a forgóeszköz—állomány az összes eszközállományon belül jelentős súlyt képvisel. a számításoknál ezt a rá—
fordításfajtát is figyelembe kell venni.
Megállapítottuk továbbá, hogy a forgóeszköz-ráfordítás csökkentése javítja a
,teljes termelékenységi mutató értékét. vígy hatékonyságnövekedéské'nt jelentkezik.
Ugyanakkor a forgóeszköz-ráfordításork növekedése, a gépviparban bekövetkezett
évenkénti kb. 10 százalékos emelkedése viszonylag jelentős mértékben rontotta a
llió KÁLDOR MIHÁLY —- DR. REDE! LÁSZLÚL
teljes termelékenységi mutató érték-ét: az évenkénti átlagos 8.8 százalékos ütem-
növekedés helyett a korrigált teljes termelékenységi mutató csak 7.6 százalékos
emelkedést jelez. .
Egyébként az alágazatokra is jellemző volt, hogy az eszközállományon belül a forgóeszköz— állomány jobban növekedett. mint az állóeszköz-állomány, és így a kor—
rigált teljes termelékenységi mutató valamennyi alágazatunkban alacsonyabb növe—
kedést mutat, mint a korrigálatlan - —
Ezt a 7. tábla adatai szemléltetnk.
7. tábla
Évi átlagos növekedési ütem a KGM-gépipar alágazataíban az 1968—1971. években
Növekedési ütem
, 141. Gépek 142. Közle- 143- Ville: — 144. Hír- , ,, Megnevezes és gépi kedési esz- mosipan a_dás— és vá— 145. Műszer— 146. Fermo—
berendezé— közök $$$??sz kuumtech- ipar Magukk—
sek gyártása gyártása kaSEÚIÉkek nikaiipat lm".
gyártása
1. Munkatermelékenység . 10,6 12.7 ; 9.0 HA 15.8 103
2. Teljes termelékenység l. 9.4 8,4 ( 7.4 9.1 i3,ó 9.5
3. Teljes termelékenység ll. 7i8 6.9 5.9 7.9 13,1 8.6
Az ütemnagyság szerinti sor—
rend
a munkatermelékenység ' * -
alapján . . . 5. 2. 6. 3. 1. 4.
a teljes termelékenység
l. alapján . . . . 3. 5. 6. 4. i. 2.
a teljes termelékenység
ll. alapján . . . 4. 5. 6, 3. 1. 2.
A termelékenységnövekedési ütem nagysága szerinti sorrendben a teljes ter- melékenységi mutató alapján a közlekedési eszközök gyártása alágazat 3 hellyel hátrább, a gépek és gépi berendezések gyártása alágazat 2 hellyel előbbre került a munkatermelékenységi mutató alapján megállapított sorrendhez képest. (Lásd a 4. táblát.) A két teljes termelékenységi mutató szerinti rangsorban lényegében csak egy— egy helycserét figyelhetünk meg, nagyobb eltolódás (: vizsgált időszakban se—
hol sem következett be.
A vállalati szinten végrehajtott elemzések közül kiemeljük a közlekedési esz—
közök gyártása alágazat vállalatainál tapasztaltakat. (Ebben az alágazatban ered- ményezett az új típusú számítási módszer legnagyobb változást.)
Az alágazat legdinamikusab'ban fejlődő vállalata —— a közútijármű—gyártás ha- tására — az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyár volt: a vizsgált időszak alatt éven—
ként 30 százalékkal növelte termelését, és tekintve, hogy a munkaráforditás évenként csak 6 százalékkal emelkedett, a vállalatnál a munkatermelékenység 24 százalékos évenkénti kimagasló növekedést mutatuiSzámitásaink szerint ebből évenként 10
százalékot az élő munka állóeszközzel történő helyettesítése eredményezett. Ennek
megfelelően a teljes termelékenység 14 százalékos évenkénti emelkedést mutat.ami igen kedvező fejlődési ütemet és egyben az alágazaton belüli első helyet je—
lent. A vállalat korrigált teljes termelékenységi mutatója (tekintve. hogy a forgó- eszköz-állomány kisebb mértékben növekedett, mint az állóeszköz—állomány) 16 szó—
zalékos évenkénti emelkedést mutat.
TERMELEKENYSÉG A KOHÓ- ES GEIPARBAN 1117
A közútijármű—gyártás másik nagy vállalata a Magyar Vagon— és Gépgyár évenként 15 százalékkal növelte termelését csökkenő létszám mellett. és így mun—
katermelékenysége 20 százalékkal emelkedett évenként. Ezzel az alágazaton belül a 2. helyen áll. A vállalat állóeszköz-állománya azonban a termelést meghaladó
mértékben évi 30 százalékkal emelkedett, az állóeszköz-hatékonyság tehát romlott.így a teljes termelékenység !. mutatól csak 6.5 százalékos javulást jelez. Ezzel a nö—
vekedési ütemmel a váll-alat a 6. helyen áll az alágazaton belül.
Azonos jellegű példaként említhetjük meg a Kismotor- és Gépgyárat is, amely szintén az állóeszköz—állomány nagymértékű emelkedése következtében, a munka—
termelékenység 11,6 százalékos évenkénti emelkedése mellett a teljes termelékeny—
séget csak 4.0 százalékkal növelte és így helyezési sorrendben a munkatermelékeny—
ség növekedése szerinti 5. helyről a teljes termelékenység l. változása szerint a 8.
helyre került.
Ellentétes példaként hozhatjuk fel a Csepel Kerékpár- és Varrógépgyárat, A vállalatnál a teljes termelékenység nagyobb ütemben növekedett, mint a mun- katermelékenység, mert az állóeszköz—hatékonyság jelentősen javult azzal. hogy az évi 7 százalékos termelésbővítést csökkenő állóeszköz—állománnyal érték el.
A teljes termelékenység !, és a teljes termelékenység ll. mutatók egybevetése további elemzési lehetőséget biztosít. Azoknál a vállalatoknál például. amelyeknél a forgóeszköz—állomány nagyobb mértékben növekedett. mint az állóeszköz—állo- mány (például Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, Vörös Csillag Trak—
torgyár stb.), a teljes termelékenység ll. lassúbb ütemben fejlődött, mint a teljes ter—
melékenység !. Az alágazat ll vállalata *közül csupán három vállalat sorszáma nem változott attól függően. hogy melyik típusú mutatót használjuk. Ezeknél a különböző rálordítástajták megközelítőleg azonos ütemben fejlődtek.
.
Jóllehet a termelés alapvető forrása hosszú ideig továbbra is a munkaerő lesz, a vizsgálat tapasztalatai alapján feltétlenül fontosnak tartjuk a vállalatok tevékeny- ségének értékelésénél az összes erőforrás felhasználása hatékonyságának vizsgála- tát, ezért javasoljuk a teljes termelékenységi mutató ll. alakulásának figyelemmel kísérését.
A vállalatokra vonatkozó eddigi számításaink szerint e mutatószám hasznos in—
formációkat nyújt a vállalatok gazdasági tevékenységéről. de nem jelenti azt, hogy az iparvállalatok termelékenysége egyetlen összevont mutatószámmal kifejezhető.
Kétségtelen, hogy egyetlen mutatószám alkalmazásának számos előnye van. Legfon—
tosabb előnynek azt tartjuk. hogy alkalmazásával az élő- és a holtmunka—ráfordí- tások hatékonysága együttesen értékelhető. Ósszevontsága miatt azonban a he- lyes értékeléshez, az intézkedések megtételéhez feltétlenül szükség van arra, hogy az egyes tényezők hatásának elemzésére elkülönítve is sor kerüljön.
PE3IOME
! Asropu c nOMOLubIO METOAB, usnomennoro a onyőnuxoaanuoü a Homepe Zmypuana ,,CTaTHCTHHeCKOFO oősopeunn" aa 1972 rola a cra'rbe ,ll—pa Santana POMaHa non sei-nasu- eM ,,npOH3BOAHTeJ'IbHOCTb prAa H adwdoeKTMBi-iocrb B orpacm'ix npoMumnem—rocru" (crp.
149—167), ananuswpyior nwnamuxy ypoaua npouasonmenbuocm prm: a nonorpacnnx u, COOTBeTCTBeHHO, Ha npeanpumnsx MérannyprmeCKoí—í n MaLunHOCTpomeanoü npOMbHJJ—
neHHocm. ,
B nepaoű uacm cranu'asropbi omocmenbuo neon-"nemem nepuona (1960—1970) nccnenylor pasim-ne nogorpacnei Mérannypmuecxoü n mamnuocrpourenbnoű npomum—
1118 KÁLDOR MIHÁLY —— DR. REDEI LÁSZLÓ
ReHHOCTH B cpasHeHuu c npOMblLunei-IHOCTMO B u.enom. Ha OCHOBaHuu pacueros momuo yc- TBHDBHTb, ura a amx AByx orpacnnx poc-r nponsaoncraa npeBthHn earpam Ha OCHOBHbie
cpouAu, two npuseno K ynyumeumo acpcpeurnauocm OCHOBHhIX (por-mos. B metannypmue-
cxoü " mamuuocrpowrenbnoü npommwneunocm TeMl'lbl pocra npouasogwrenbnocw prna Tome 6]:th őonee BLICOKMMH, nem a npoMumnem—rocm a u.enom. A noxa3a1'emo nonuoi'r npOHSBOAHTean—IOCTH őr,-n anCYLu, őonee mennenubrű remn no cpaar—renmo c l'lpOMEBOpM- TeanoCTth rpyna KGK :; npomumneuuocm s u.enOM, TaK " ee OTAeanle orpacnzx.
Bnyrpn 13 HaőmogaeMi-nx orpacneü npoMbimner—mocm Ha ocuoae TeMnoB pocra npoma-
BOAMTeanOCTH prAa Merannyprun HÖXOAHTCH Ha Ö—OM, a no nonHor'á npor—rssoamenbnocm
Ha 5—OM mecre. Mawnnocrpou'renbuan npOMbimneHHOCTb no nponssonmenbuacm prna ZÖHHMaeT 5-oe, a no nom-noir npouaaonmenbuocru 3-ee mecro, nocxonbxy amcpeums—mcrs ocnosuux (por-inog amamuuocrpomeneuoü npomumnenuocru npeBblCHna cpennuü ypoeer-ib no npoMbimneHHocn—r s u.enOM. I'lonomurenbnoe pasast—rue nocnenneü orpacnu nponann—
ercs " a peeynsrarax OTAeJ'IbeIX nogorpacnei.
Bo arcpoü uacm ceoeü crarbu aaropbr npouaaonnr ananna AHHGMHKH noxasarenn non- Hoü npOHSBOAHTeJ'thOCTH s metannypruueCKoü " mamunocpomenbnoü npOMbIUJJ'leHHOCTH : tettem—re nepnona, ncroewero nocne aaenenmi perpopmu CHCTeMbI ynpaanenus napon- HblM xoani—iC'rBOM (1968—1971), pacnpoc'rpauaa ero' Taume Ha YPOBeHb npennpua'mü. Beö—
mux lreprax Mona-ro YCTBHOBHTb, nro a reueuue aroro Sonee KOPOTKOFO nepuona oőa no- xaaarens ynyumanwce őonee ÖblCprIM reMnaM, nem Ha npornmeuuu pBCCMOTpeHHt-IX 10 net. ABTOpbl nonpoőno uanaraior aamneüwue fennen-rum, nmeioume mec-ro Ha yposue orpacneü u nvoTpacneú, u Ha ocuoaanwu nonyueeHi—ioro orlblTa cumaior HeOÖXOAHMblM, HTOÖbl a őygyuteM 14 noxaaa'renb nom-rosi npouaaogurenbuocm ucnonbsoaancs sxauecrae OCHOBbI npn yuere " oueHKe nroroa nenrensnocru Kan : orpacnesux anannsax, TÖK u a npam'uke npeAnpi—mmú.
B Aanbueümem aBTOpbi ocranaannaaiorcn Ha npoöneme yuera ucnonbsosauun oőopor—
Hbix (por-mos a one ucuucner—imi nonnoü npouasonwrenbuocm. C erot—i u.enbio nponaao—
mum 3KCnepHMeHTaanble pacuerbi OTHOCHTeano nepvroAa, HCTeKLLleFO nocne 1968 ropta, : KOTOprX onu aarparbi DÖGpOTHbix apon—mon Bsrpaannu c nomomsm TeMl'IOB pocra sena—
cos. 3arparsr OCHOBHHX 14 oőOpOTHbIX eper-mos Samu yurenbi Ha ocuosauuu cpegi—lerono- Boű BenHI-lHHbl ocnoansrx (por-mos u, cooraercraem-ro, croumocm aanacoa. [Tony-tennem TBKHM ny'reM HOKaBBTenb 1. H. nom—105: nponaaoAmenei—rocru ll copepmur uzmer—renue ear- par rpyna " acex cponnoa. n03TOMy a one ouei—mu nemenwocm npegnpustuü asropm : paMKax nccnenoeanmr ad,)cpeicruauocw ncnonbaoaaum acex pecypcoa npuneror őons—
moe 3HaueHue ABHNGHHI'O l'lOKBSaTeJ'iSi l'lOnHOü l'ipOHSBOAHTeJ'lk—HOCTM ll.
SUMMARY
The authors analyse the growth of productivity level in metallurgy and engineering industry as well as that of enterprises belonging to them, using the method published ln Stalistícal Review 1972, No. 2. (149—167. pp.) in the study ..Labour Productivity and Effec- tiveneSs in industrial Branches" by dr. Zoltán Román.
The first part of the study investigates the development of metallurgy and of engineering industry in a ten years period (1960—1970), os compared to the whole industry. On the basis of the calculations it can be stated that. in these two branches the increase of production was greater than the input of fixed assets, so the efficiency has improved. Also labour productivity has increased at a more rapid rate in metallurgy and engineering industry.
than in the industry as a whole. The growth of the indicator of total productivity, however.
was slower than that of labour productivity both in industry as a whole and in all its branches,
Considering labour productivity metallurgy takes the sixth place or. as regards total productivity the fifth, When ranking the 13 observed branches of industry on the basis of the rate of growth of productivity. Considering labour productívity. engineering industry takes the fifth place or as regards total productivity, it takes the third, since the effectivity of its fixed assets rose above the average. The development of this branch manifests itself also in the results of the sub—branches.
The second part of the study investigates the development of the indicator of total productivity in metallurgy and engineering industry of the period since the introduction of the new system of economic control and management (1968—1971). lt comprises also some analyses specified according to enterprises; in general, it can be stated that both indicatovs have developed at a more rapid rate in this shorter period than during the
TFRMELÉKENYSÉG A KOHÓ— ÉS GÉPlPARBAN 1119
ten years observed. The authors discuss in detail the main tendencies manifesting themselves in the branches and sub-branches. On the basis of experiences they feel it necessary that later on in summing up and in evaluating the results the indicator of total productívity too should provide (: basis both in branch analyses and enterprise practice.
Further, the authors deal with the problem of how to take into account the utilizatlon of current assets in calculating the total productivity. They made some experimental cal- culations with this object in view, expressing the input of current assets in terms of the growth rate of inventories from 1968 on. They have taken into account the input of fixed and current assets on the basis of the yearly average of stocks of fixed assets and of the value of inventories. Thus, the so-called indicator ll of total productívity obtained in this way includes the change of input of labour and of all assets. According to the authors it is important to observe also the development of lndicator ll of total productivity for the evaluation of the activity of enterprises and of the effectivity of the utilization of all resource-s.
