Salais, R.: A foglalkoztatottság alakulása a Közös Piac országaiban 1958 és 1970 között

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

natkozó tervezet nem mindenben a legmeg- felelőbb megoldás, a munkapiaci területek oly — viszonylag állandó — régiókat képvi- selnek, ahol országos szinten egységes fej- lesztési elgondolások valósulhatnak meg.

A kutatások tanulságait összefoglalva a szerzők céloznak arra, hogy a növekedési központok ,,stratégiája" három elemét ille—

tően új meggondolásra, esetleg módosítás- ra lenne szükség. 1. Kétséges. hogy je- lentős agglomerált gazdasági fejlődés ér- hető el a kisebb régiók központul kijelölt városaiban a tervezet hivei által javasolt szö—

vetségi és állami programok segitségével, vagy anélkül. 2. A fejlesztési célkitűzéseknek ezen a regionális szinten megfelelőbb mó—

don kell figyelembe venniök a decentralizá—

lásnak a növekedésre gyakorolt hatását. (A szerzők az adatokból nem tudják ugyan meg—

becsülni a növekedési központok tervébe be—

épülő különféle lakásépitési, jóléti és okta-

tási programok hatását, de az adatok alá—

támasztják azt, hogy a fejlődésnek a mun- kapiacon belüli megjelenési formái hatásuk—

ban versenyképesek a központosított fejlesz- tést bátorító célkitűzések politikájával.) 3.

Nem látszik valószínűnek, hogy a meglevő kormányzati programok kellően alkalmazkod—

nak a fejlesztési szükségletekhez. Nem vitat—

ható ezen a szinten a regionális fejlesztési politika szükségszerűsége, mégis a növeke- dési központok tervezetében szereplő ráfor- dítások nem látszanak elégségesnek arra, hogy (: FEA-k kisebb városainak a szolgálta- tásokkal kapcsola—tos igényeit kielégítsék. A mezőgazdasági szektorban tapasztalható fog- lalkoztatottsági szint csökkenéséhez közel azonos mértékű periferikus foglalkoztatottsági növekedési arány fenntartását célzó progra—

mok minden bizonnyal megfelelnek a FEA-k legújabb növekedési trendjének, valamint a kiegyensúlyozott városi—falusi feljesztési el—

képzeléseknek.

(ism.: Ráth Szabo/cs)

SALAIS. R.:

A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA A KÖZÖS PIAC ORSZÁGAIBAN 1958 ÉS 1970 KÖZÖTT

(L'évolution de l'empioi dans les pays du Marché commuin de 1958 a 1970.) — Economía et Statistigue.

1973. január 3—16. p.

1958 és 1970 között a közös piaci orszá- gokban az aktív keresők száma csak kis- mértékben nőtt (74.2-ről 75,6 millióra, 1,4 millió fővel). A munkanélküliek száma ennek ellenére számottevően, közel 50 százalékkal csökkent (2.5 millióról 1.3 millió főre). A fog—

lalkoztatottság alakulását összefoglaló adatok alapvető strukturális átalakulásról tájékoz—

tatnak. Legmarkánsabb jelenség e tekintet- ben a bérből és fizetésből élők arányának

1 Oil

a növekedése. A bérből és fizetésből élők száma 12 év alatt 18,0 százalékkal gyarapo- dott, arányuk az összes aktív keresők szá—

mához viszonyítva 68,1-ről 77.11 százalékra nőtt. A növekedés évi átlagos üteme 1958 és 1964 között 5,4 millió fő volt, az ezt kö- vető hat évben a növekedés mértéke le—

csökkent 3.3 millióra.

A strukturális átalakulás másik jellemző vonása a tercier ágakban foglalkoztatottak számának jelentős növekedése volt. Az aktív keresők számán belül az iparban foglalkoztatottak aránya mérsékelten emelkedett 41.11 százalékról 44,6 százalékra, a tercier ágak—

ban foglalkoztatottak aránya viszont 35.9-ről 42,6 százalékra növekedett.

A foglalkoztatottság — a 6 tagországban

— természetesen különböző módon változott.

Olaszországban az iparban és a tercier ágak—

ban foglalkoztatottak száma közel azonos mértékben nőtt, e változás eredményeképpen Olaszország az iparban foglalkoztatottak aránya tekintetében felmúlta Franciaországot és Hollandiát. A többi országban a tercier ágakban foglalkoztatottak arányának növeke—

dése nagyobb volt az iparban foglalkozta—

tottakénál, a növekedés évi átlaga Francia- országban 2.4, Hollandiában 2,3. Belgium- ban 2.0, a Német Szövetségi Köztársaságban 1.4 százalék volt. A mintegy 50 százalékos ipari foglalkoztatotti aránnyal a Német Szö- vetségi Köztársaság a legiparosodottabb a Közös Piac országai között. ezzel szemben Franciaország 389 százalékos arányával az utolsó helyen áll.

1968—ban a Közös Piac 6 országában ösz- szesen 11.4 millió ipari dolgozót foglalkoz- tattak. ebből az egyes országok a következő létszámarányt képviselték: Német Szövetségi Köztársaság 44. Franciaország 27, Olaszor- szóc 18, Hollandia 6, Belgium 5 százalékot.

A Német Szövetségi Köztársaság az átlagos—

nál nagyobb, 60 százalékos arányt képvisel a mechanikai (nem elektromos) gépavártás- ban. 53 százalékot az elektromos gépek avár- tásában. 47 százalékot a fémkohászatban.

Az énitőipamn kivül - melynek aránya te—

kintetében Franciaország az élen áll -— a szál- lítóeszközök avártásában képvisel jelenté- keny. 32 százalékos aránvt. a aapirioarban 29 százalékos aránnval szintén élen áll.

A foglalkoztatottsáa növekedésével egy- ideil'ilea telentős mértékben csökkent a mun—

kanélküliek száma és aránva. 1958 és 1964 között —- 6 év alatt — a csökkenés 25 millió főt tett ki. Az aktív keresők számához viszonyit- va a munkanélküliek aránva1958-banaNé- met Szövetségi Köztársaságban 3.0, Fanciaor—

szádban 1.0. Olaszországban 6.2. Belgium- ban 3.3 Hollandiában 2.4 százalék volt. Mint az adatok is bizonyítják, a Közös Piac or- szágainak munkaerőpiaCa az indulás évei—

ben igen különböző volt, lényegében teljes

(2)

1 042 STATISZTIKAl IRODALMI FIGYELÓ

foglalkoztatottság jellemezte Franciaországot.

munkanélküliség volt viszonta Német Szövet- ségi Köztársaságban és Olaszországban. A munkanélküliek száma 1958-ban meghaladta a, 2 millió főt. A nyugatnémet újjáépítés ered- ményeképpen eltűnt a belső munkanélküli- ség, és külső munkaerőforrás igénybevétele vált szükségessé. 1970-ben a munkanélküliek százalékos aránya a Német Szövetségi Köz- társaságban mindössze 0.6 százalék volt, Franciaországban viszont 1,7 százalékra nőtt, ugyanakkor Olaszországban 3.2, Hollandiá- ban 1,2. Belgiumban 2.0 százalékra csökkent.

A strukturális átalakulás jellemző vonása volt még a mezőgazdasági keresők arányá- nak fokozott mértékű csökkenése, amely a Közös Piac országaiban 6.8 millió főt tett ki. A csökkenés évi üteme Olaszországban volt a legnagyobb (—5,1 százalék), számat- tevő volt még Belgiumban (——4,7 százalék), a Német Szövetségi Köztársaságban (——4,'l százalék). Kisebb mértékben csökkent a me- . zőgazdasági keresők száma Franciaország—

ban és Hollandiában.

A mezőgazdasági keresők számának csök- kenése, és a bérből és fizetésből élők szá- mának növekedése megváltoztatta a foglal—

koztatottság földrajzi—területi elhelyezkedését.

a keresők a városokba. ipari településekbe vándoroltak.

A Közös Piac országaiban 1958-ban az aktív népesség 68 százalékát foglalkoztatták.

(: foglalkoztatottság szinvonala 1970—re csök- kent. a foglalkoztatottak aránya az aktív né—

pességen belül 1970-ben 64 százalékot kép—

viselt. A foglalkoztatottsági színvonal csök—

kenését a szerző a beiskolázás általános fo- kozódásával és az aktív korú iskolai tanulók számának növekedésével magyarázza. _

Általános jelenség a Közös Piac országai- ban a női foglalkoztatottság növekedése is, az eltérő számbavétel miatt az adatok össze- hasonlítása azonban nehézségbe ütközik.

A szerző cikkében több táblázatot közöl a foglalkoztatottsági struktúra változásáról, az ipar szerkezetének alakulásáról és a munka—

nélküliség csökkenéséről.

(Ism.: Olajos Arpád)

WElSSHUHN. G.:

AZ OKTATÁSI RENDSZER EXPANZlÓJA, GAZDASÁGI NOVEKEDÉS ÉS MUNKATERMELÉKENYSÉG

(Expansion des Bildungssystems. Wirtschafts—

wachstum und Arbeitsproduktivitöt.) - Koniunklurpoli- tik.) 1973. 1. sz. 45—68. p.

A Német Szövetségi Köztársaságban az oktatási rendszer közgazdasági szempontból az ötvenes évek végéig nem jelentett lénye—

ges problémát. 1955 és 1960 között csökkent a gazdasági növekedés üteme az 1950—1955—

ös szinthez képest, s így új szempontok vizs—

gálata vált szükségessé. A gazdasági növe- kedés számára oly fontos tényezőt. az ok- tatási rendszert nem vették kellően figyelembe.

Felismerve azt a veszélyt, amely a gaz- dasági életben is nehézségeket okozhat.

népgazdasági szintű reformterveket dolgoz-

tak ki az oktatási rendszer kiszélesítésére.

Ezek a retarmtervek a tanulólétszám és az oktatási kiadások növelését tervezik1980—tól—

1985—ig. A Tudományos és Oktatási Tanács.

elgondolásai szerint 1980—ban az anyagi rá- fordítások mintegy 100 milliárd márka, kö- rül lesznek.

A tervezett oktatási rendszer két oldalról vizsgálható: egyrészt nőnek az anyagi rá- fordítások, másrészt népgazdasági szinten jelentkezik a munkatermelékenységrejgvakas rolt pozitiv hatásuk. Ez végül is kompenzál- hatja a befektetéseket. sőt nyereséget is

— jelenthet.

Abból kiindulva. hogy egy stagnáló vagy csak fejlődő oktatási rendszer kiszélesítése) (: termelő kapacitások egyidejű csökkené- sével is jár. felmerül a kérdés. mennyivel kell népgazdasági szinten a termelékenységet növelni ahhoz. hogy adott időszakon belül

ez a ..veszteség" részben vagy teljesen kom—v

penzálódjék.

A szerző elemzésének egyik kiindulópontja a termelésben rendelkezésre álló keresőké—

pes potenciál. A becsléseknél figyelembe kell venni a népesség 2000-ig várható növekedé- sét is. A keresőképes potenciál meghatáro- zása két feltételezés alapján történhet: a) a tanulók és nem keresők adott aránya —— a kort is figyelembe véve — érvényes a vándorlási mozgalmakban is. Ez a hipotézis hibalehe—

tőségeket rejt magában, mert a külföldi be- vándorlások (vendégmunkások) következté—

ben nagy számban beáramló népességen be- lül a keresők aránya sokkal nagyobb. mint a belföldi lakosság esetében. b) minthogy empirikusan megállapították, hogy a külső vándorlás egyenlegének mintegy 80 száza- léka keresőképes. a mindenkori egyenleg 80 százalékát hozzá kell adni a keresőképes po- tenciálhoz.

Az elemzés második lépéseként a lakos—

ság számából le kell vonni a tanulók és az egyéb nem keresők számát minden egyes korcsoportban. Ehhez a tanulók esetében az alábbi három variánst kell figyelembe ven—

nr:

1. a tanulók aránya a jövőben a trendnek mea—

felelően alakul; a szerző ezt a típust status auo—

variánsnak nevezi:

2. a Tudományos és Oktatási Tanács által becsült értékek:

3. a Szövetségi Bizottság adatai. ,

A termelékenység tervezett növekedésének ismeretében meghatározható a term'előpo- tenciál egy adott időpontban., Az oktgtási