A családok a nyolcvanas évek közepén

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A CSALÁDOK A NYOLCVANAS EVEK KOZEPEN"

NYITRAI FERENCNE DR.

Az utóbbi időben a hazai szakirodalomban. a sajtóban, a rádióban és a tele- vízióban szinte mindennapos téma a család helyzete. szerepe, átalakulása, jövője. Ez korántsem speciális magyar jelenség, hanem világszerte tapasztalt hosszabb folyamat része. A gazdasági fejlődés s az ezzel együtt járó társadalmi átaIakuIás megváltoztatta a család szerepét. sőt több országban módosította fo- galmát is. A család gazdasági funkciói átalakultak. Szükségszerűen nő a család ellátó, szolgáltató funkcióinak aránya. ezek érvényre jutását azonban számos kö- rülmény korlátozza, nehezíti. Hazánkban az ismert társadalmi—gazdasági válto- zásokkal összefüggésben ez a téma folyamatosan napirenden van, sajnálatosan egyre inkább egyes negatív jelenségek hatására. Korábban főleg a család funk- cióinak változásáról. az alkalmazkodás nehézségeiről volt szó. Majd a családi élet működésének zavarai. az érzelmi, az erkölcsi, a kulturális tartalékok látszó- lagos apadása. a teherbírás csökkenése, a családi kapcsolatok Iazulása. a csa- lád válsága került sorra a tömegkommunikációban és a tudományos fórumokon egyaránt. Újabban a házasság csődjével (egyesek szerint ,,eljárt felette az idő").

a válások számának rohamos növekedésével, a devianciával, a többszörösen hátrányos helyzettel. a család bomlásával foglalkozik a szakmai közvélemény és a sajtó. Ezeket a problémákat általában féltő figyelemmel tárgyalják, de talál—

kozhatunk szélsőséges nézetekkel. különösen a tőkés országok sajtótermékeiben.

ahol egyesek a családok növekvő hányadának szétesését a család intézményé—

nek végeként emlegetik.

Ha elfogadnánk e szélsőséges nézeteket. akkor joggal vetődne fel az a kér—

dés hogy. mi jöhet a család intézménye helyett? Szóba került az ..életközösség".

az élettársi kapcsolat mint a család alternativája, beszélnek nyitott házasságról, különböző csoportközösségekről. Mindezek azonban csak elméletben pótolják a családot. egyes funkciók ellátására ugyan alkalmasak, de korántsem jelentenek olyan kohéziós erőt, mint a család; bár nem jelentenek olyan felelősséget sem.

Még az alternatívák legelvakultabb szószólóinak az érvei sem tudják megin- gatni azt a meggyőződést. hogy a család intézményénél nincs jobb, a család vál- tozatlanul a társadalom alapsejtje, kiteljesedése és megfelelő funkcionálása a jövő biztosítéka. Ez a meggyőződés tükröződik a párt-. az állami és társadalmi szer—

vek vezetőinek megnyílatkozásaiban Magyarországon és minden szocialista or- szágban. Közéleti vezetők állásfoglalásában. fontos dokumentumokban és határo- zatokban egyre gyakrabban és mind nagyobb hangsúllyal szerepel a család, a

' A Magyar'CsaIád- és Nővédelmi Tudományos Társaság által Budapesten, 1986. december 2—3-án tartott tudományos kongresszuson elhangzott főreferátum.

(2)

118 ' " ! , — NYITRA! FERENCNE DR.

család védelme és szerepének elősegítése. Egyre világosabb az a felismerés. hogy a népesedési folyamatok sikeres befolyásolása csakis alcsalád közvetítésével rea-

lizálható. Az elmúlt évben széles körben tárgyalták a család szerepét a család-

jogi törvény módosításának előkészítése során. majd a törvénymódosítás tárgya- lásakor az Országgyűlés 1986. október 23—i ülésén. A vitában részt vevők ugyan számos kérdésben egymástól eltérő álláspontot képviseltek. abban azonbanmin- denki egyetértett, hogy a család mint intézmény mással nem pótolható.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Xlll. kongresszusán elhangzott beszámoló e kérdésben a következőképpen foglalt állást: ,.A társadalom életének és fejlődésé- nek fontos tényezője a család. Szerepe meghatározó a gyermekekről való gondos—

kodósban, a fiatalok nevelésében, a közösségi magatartás formálásában. a külön-

böző nemzedékek összetartásában. A szülők felelősek azért. hogy gyermekeik jó családi légkörben nevelkedjenek. elfogadják azokat az értékeket és normákat.

amelyek a társadalmi beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott tartalmas élethez szük- ségesek. Alapvetően fontos a szerepük abban is, hogy a gyermekek és a fiatalok megtanuljanak szocialista módon élni. dolgozni és gondolkodni.

Államunk és társadalmunk jobban segítse. védje a család intézményét, an- nál is inkább. mert az utóbbi időben növekedett a felbomló családok és a veszé—

lyeztetett gyermekek száma".1

A kongresszus határozata szerint: ,,6. Társadalmunk harmonikus fejlődése szük-

ségessé teszi, hogy államunk és társadalmunk jobban támogassa és védje a csa- lád intézményét. A család szerepe meghatározó a gyermekekről való gondosko—

dásban, a fiatalok nevelésében, a nemzedékek összetartásában. a közösségi ma—

gatartás formálásában. A szülők felelősek. hogy gyermekeik jó családi légkörben nevelkedjenek, megszerezzék azokat az ismereteket, elfogadják azokat az erkölcsi

értékeket és normákat. amelyek szükségesek a társadalmi beilleszkedéshez, a ki-

egyensúlyozott élethez."2

A magyar kormánynak a hosszú távú népesedéspolitikai koncepciójáról szóló.

1984—ben hozott határozata a család szerepéről többek között a következőket tar- talmazzo:

..A társadalom alapegysége. az egyéni—élet természetes kerete a család, amely harmonikus működés esetén biztosítja'a népesség újratermelődését, a gyermekek gondozását. nevelését, az emberek érzelmi szükségleteinek kielégítését, a rászo- ruló családtagok gondozását. Ezért erősíteni kell a család szerepét és értékét a társadalomban, az egyén életében, magatartásában egyaránt. Annak érdekében, hogy a családok sokrétű. társadalmilag fontos funkcióikat betölthessék. család- központúbb szemlélet és magatartás alakuljon ki. erősíteni kell a kiegyensúlyozott családi élet iránti igényt és felelősséget, fokozni kell a többgyermekes családok társadalmi elismerését és szociális támogatását."

Ezek az állásfoglalások egyértelműen családcentrikusak, megfelelnek a szocialista társadalom struktúrájáról alkotott felfogásnak. Az is nyilvánvaló. hogy nem új eszmék megfogalmazásáról, hanem régóta vallott felfogásunk erősitéséről van szó. a közelmúltban hozott politikai és állami döntésekben. Mi okozza tehát azt.

hogy ezeket a nézeteket meg kellett erősíteni. s azt. hogy a gyakorlati tapasztalatok a családi kapcsolatok tendenciaszerű lozulását jelzik.

Az egyik ok kétségtelenül az a — véleményem szerint - hibás nézet és gya—

korlat, amely több. korábban a családra háruló feladatot (gyermeknevelés, idős szülők ellátása) ..össztórsadalmi" ügynek kívánt tekinteni. áthárítva ezzel a család

1 A Magyar Szocialista—Munkáspárt Xlll. kongresszusa. ;Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1985. 100. old.

2 l. m. 191. old.

(3)

A !CSALÁDOK — - 119

,

felelősségét a szélesebb közösségre. Azrössztársadalom azonban képtelen arra.

hogy pótolja a család szerepét. s még ha erre gazdasági—anyagi vonatkozásban

képes lenne is. nem valószínű, hogy a még oly jól ellátott szociális otthon pótolhat- ná a szerető. féltő. gondoskodó családot. a legjobban szervezett gyermekintézmény pótolhatná az édesanyát vagy édesapát. A felnövő fiatal generáció példát a csa—

ládban a felnőttektől kaphat, a család ad hátteret, védelmet a különböző köze—

gekben dolgozó felnőtt tagjainak. a napjainkban felgyorsult életritmus mellett a család az a bázis, ahol a napi rohanásban elfogyasztott s gyakran elherdált ener—

giánk regenerálódhat. újratermelődhet. Ehhez természetesen kiegyensúlyozott, har-

monikus család szükséges. Az a véleményem. hogy a harmónia megteremthető a

kétkeresős (sőt túlmunkát vállaló) családokban is. ha a család minden tagja a szükséges mértékű toleranciával és empátia—készséggel rendelkezik.

A statisztika jelzései a családról

A családi kapcsolatok lazulása, a válások számának növekedése, legalábbis a felszinen. statisztikailag már régóta jól mérhető folyamat.

A családalapításnak, a házasságkötéseknek az 1970—es évek közepi százezres nagyságrendű száma évről évre csökkenve 1985-re 73 OOO—re esett vissza. A válások száma túlhaladta a 29 OOO-et. ez 3000-el több, mint a 10 év előtti, már akkor is igen magas szám. 1985—ben ezer házasságkötésre 400 válás jutott. ezzel a házas—

ságfelbomlások 50 százalékos valószínűsége belátható közelségbe került. Talán kevésbé ismert tény, hogy 1978 óta egyre emelkedő mértékben magasabb a meg- szűnt (halál és válás által), mint a létesülő házasságok száma. 1985-ben az ezer lakosra jutó megszűnt házasságok száma 9.2 volt, míg az 1986. évben ezer lako- sonként 6,9 házasságot kötöttek. tehát ezer lakosonként 2.3—del csökkent az új házassági kapcsolatok létesítése. Ebben a néhány adatban számos tényező hatása tükröződik, többek között a jogi szabályozás helyenként a kívánatossal ellentétes irányba ható elemei (lakástulajdon, özvegyi nyugdíj stb.). Bizonyára van szerepe annak is. hogy az önálló kereső nőket gazdasági feltételek nem kényszerítik újra- házasodásra, s a korábbi házasságban szerzett rossz tapasztalatok pedig mind-

két felet óvatosságra intik.

Az újabb házasságra vállalkozók száma az elmúlt tíz évben közel 10 százalék- kal csökkent. Mindezt betetőzi, hogy a válások évente mintegy 30 000 kiskorú gyer—

meket érintenek; tízből négy hat éven aluli gyermeket. Közismert, hogy a csonka családban felnövekvő gyermek sérülékenyebb. kevesebb védettséget kap. 5 gyakran nehezebben víseli el felnőttkori problémáit. mint a harmonikus családban fel- nevelkedő.

A családok közel 13 százalékában, 385000 családban csak az egyik szülő él együtt gyermekével. 91000—rel (31 százalékkal) több. mint 1970—ben. Figyelemre méltó. hogy a gyermeküket egyedül nevelő apák csonka családjainak a száma je- lentősen nagyobb mértékben emelkedett (83 százalékkal), mint a hasonló sorsra jutott anyáké (24 százalékkal), a magas százalékarány mögött igen alacsony bázis van. Csökkenő mértékben ugyan. de a csonka családok túlnyomó többségében (82 százalékában) ma is az apát nélkülözik. E családok 37 százalékában válás. 35 szá- zalékában elhalálozás, 23 százalékában különélés miatt hiányzik az apa, több mint

5 százalékában az anya hajadon. (A válás miatt felbomlott ilyen családok aránya

1970—ben még csak 22 százalék volt.) Ha a válás—és a különélés miatti arányokat összegezzük, arra az eredményre jutunk, hogy a csonkc'i' családok 59 százalékában.

tehát döntő többségében a szülők házasságánakfelbomlása hozta létre az elter-

(4)

120 , NYITRA! FERENCNÉ DR.

jedt szóhasználattal ,,válási árvák"-nak nevezettek sokaságát. Ez pedig forrása le—

het több társadalmi problémának. _

A csökkenő családalapítási kedv párosulva a gyermekvállalás háttérbe szoru-

lásával súlyos népesedési gondokat hozott létre. Bár a népesség 1981-ben meg—

kezdődött fogyásában a romló halandóságnak volt elsősorban szerepe. ez nem te—

relheti el a figyelmet arról. hogy a bajok gyökere mégis abban van, hogy a csa—

ládok olapfunkciójának. a gyermekszülésnek és a gyermeknevelésnek a szerepe

egyre inkább háttérbe kerül.

A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató lntézete a Tömeg—

kommunikációs Kutatóközponttal együtt 1983 őszén reprezentativ adatfelvétellel vizsgálta azt a kérdést, hogy a lakosság milyen gyermekszámot tart ideálisnak ::

saját családján belül. Voltak ennek a vizsgálatnak előzményei. (: Hivatal 1973-

1974. évben végzett e témakörben közvélemény-kutatást. E két vizsgálatot össze-—

vetve néhány figyelemre méltó tendencia rajzolódik ki. ( Az 1973—1974. évi vizsgálat során kifejtett vélemények szerint a megkérdezet—

tek 15 százaléka még 4 vagy ennél több gyermeket tartott ideálisnak egy család-

ban, 1983-ban már mindössze 4 százalékuk. 1973—1974—ben a megkérdezettek 54

százaléka a háromgyermekes családot tartotta ideálisnak, 1983-ban pedig 39 szá-

zalékuk. A kétgyermekes családeszmény vált uralkodóvá az 1980-as évekre: a meg-

kérdezettek 53 százaléka foglalt állást emellett (1973—1974-ben még csak 28 szó-

zalékuk). Mindkét vizsgálat alkalmával csak elenyészően kevés (1973—1974-ben 0.5.

1983-ban 1 százalék) volt az egykés családot követendő eszményként vallók aránya.

Ugyancsak mindkét vizsgálat eredményei megegyeztek abban, hogy a meg—

kérdezettek iskolai végzettsége jelentősen befolyásolja az ideális gyermekszámról

vallott nézeteket: az iskolai végzettség növekedésével együtt fokozatosan csökken

az ideálisnak tartott családonkénti átlagos gyermekszám. Ez a tendencia az 1983.

évi vizsgálatkor még élesebben rajzolódott ki. mint tíz évvel korábban.

Az 1983. évi vizsgálat során választ kerestek arra a kérdésre is, hogy 2000-ig milyen típusú társadalmi veszélyek bekövetkezését tartják a legsúlyosabbnak. A

kérdőív 23 fajta veszélyt sorolt fel. A válaszokat rangsorolva a ,,családok felbomlá- sá"-nak veszélye a tizedik helyre került, a lakosság tehát ezzel a veszéllyel mint

az átlagosnál súlyosabbal számol (súlyosabb veszélynek tartják. mint például az öngyilkosságok számának növekedését vagy az öregek anyagi helyzetének romlá—

sát).

A csonka családok helyzete

Az elmúlt évtizedekben a termékenységnek -- átmeneti fellendülése utáni -—

csökkenése, a halandóság rosszabbodásának folytatódása, a népesség öregedése.

a házasságkötések elmaradása és a válások emelkedése játszottak elsőorban sze- repet a család— illetve a háztartásstruktúra jelenlegi alakulásában. melynek jel—

lemzői, hogy:

— még tipikusabb lett a szülő—gyermek(ek) együttélésére redukálódott ..kiscsatád";

— uralkodóvá lett a gyakorlatban az egygyermekes család, bár ez az eredeti család- eszménynek aligha felel meg, s mint láttuk a lakosság zöme nem is vallja ezt ideálisnak;

— növekszik az egyik szülőt nélkülöző csonka családok száma:

— a család életciklusában a reproduktív szakasz lerövidült, a gyermek(ek) kiválása utáni szakasz hossza az életkor átlagos szintjének növekedésével rna márimeghaladja Va gyermek(ek) felnevelési szakaszának a hosszát:

— tovább szűkülnek a háztartáson belüli rokoni kapcsolatok:

— a háztartásstruktűrábon egyre nagyobb arányt képvisel az egyedül élők köre.

(5)

A CSALADOK 121

Tagadhatatlan. hogy mindezek a jelenségek és folyamatok számos negatív kisérőjelenséggel együtt lépnek fel. Az .,egykés" családokban sok agyonkényezte- tett gyermek nő fel. akiknek egy része felnőttként nehezen tud beilleszkedni a tár-

sadalomba. Argyermeküket egyedül nevelő nők egy része megkeseredett, áldozat-

nak tekinti magát, s így rossz légkört teremt az amúgy is nehezen élő csonka csa-

ládban. A kiscsaládokban nincs többgenerációs együttélés, s így a beteg gyerme—

kek ellátása problematikusabb, mint a szélesebb rokoni kapcsolatban élők esetén.

A magukra maradt idős emberek nélkülözik gyermekeik, unokáik jelenlétét és nem—

csak gazdasági támogatásukat, hanem az érzelmi kapcsolatokat is. Nemegyszer találkozunk például azzal. hogy az idős embernek nincs társasága. nincs akinek panaszkodjék, nincs akivel együtt örüljön. s ez még jó megélhetési körülmények közepette is megkeseríti az életüket. Még nehezebb az időskorúak több mint felé- nek helyzete, akik gazdasági segítségre vagy fizikai ellátásra is rászorulnak. Sorol—

hatnánk még azokat a problémákat. amelyek a mai családstruktúra negatív vo- násaiból adódnak.

Nem kevésbé bonyolult a csonka családok anyagi helyzete, hiszen 1984. ok- tóber 1-én az ország lakossága — a közel 3 százalékot kitevő intézeti háztartások- ban élőket és a 760000 egyedülállót nem számítva —— 3.1 millió háztartásban élt.

E háztartásoknak több mint négyötöde (83 százaléka) családmagra korlátozódó.

rokon nélkül élő .,szűk család". 1984-ben 131 OOO-rel kevesebb rokonnal élő csalá—

dot regísztráltak, mint 15 évvel korábban; arányuk az egycsaládos háztartásokon belül 17 százalékról 10 százalékra csökkent. Két család már csak 111000 háztar—

tásban élt együtt; száz családháztartás közül 1970—ben még hatban. 1984—ben nem egészen négyben gazdálkodott közösen két rokon család. A család-háztartások átlagos nagysága alig haladja meg a 3 személyt (száz háztartásra számítva 317).

a családoké pedig az utóbbi években már 3 fő alá süllyedt (száz családra szá- mítva 292). Ha csak a háztartások általános rezsiköltségeinek megoszlását tekint- jük. ezek az arányok jelentős tehernövekedést jeleznek a nagyobb családdal szemben. Társadalmi hatásukat tekintve pedig az ésszerű lakásgazdálkodás ellen hat az, hogy például a főváros és néhány nagy vidéki város egyes kerületeiben egyedül élnek nagy lakásokban idős emberek, míg az újabban épitett kis laká—

sokban összezsúfolódva nagyobb családok.

A teljes termékenység mutatója szerint egy nőre napjainkban közel két gyermek jut (1985—ben 1.833), a családokban, a családokkal együtt azonban átlago- san már csak egy gyermek él. Száz családra 1984-ben 105 gyermek jutott. A házaspároknál ez a mutató már az egy gyermeket sem éri el, az ,.egyszülős" csa- ládoknál ez az átlag —- száz családra számítva —- 140. A családfelbomlás, elsősor—

ban a válás a többgyermekes családokat jobban veszélyezteti, s egyúttal ezeket a csonka családokat hozza nehezebb helyzetbe. Az is kétségtelen. hogy a két- vagy többgyermekes családok felbomlása esetén mind a nő, mind a férfi újrahóza—

sodási esélye csökken; a nőé. aki több gyermeket hozna az új házasságba. a fér- fié, aki jövedelmének mintegy 40 százalékát leadja volt házastársának gyermek- nevelési költséghozzájárulásként. Az utóbbi terhen a családjogi törvény nemrég elfogadott módositása valamelyest enyhített.

A házaspároknak közel 40 százaléka, 1.1 millió házaspár napjainkban gyermek nélkül él.

Családpolitikai szempontból sem elhanyagolható, hogy a ,,házaspár gyermek nélkül" családtipus teljesen különböző rétegekből tevődik össze:

-— a reproduktív korban levő fiatal hózaspórokból, náluk még várható gyermek. bár 5—10 évi házasság után már csak csökkenő mértékben;

(6)

122 NYITRAI FERENGNE DR.

-— a reproduktív kor késői szakaszában levő házaspárokból, akiknek nem voltsgyerme—

kük, és már nem is valószínű, hogy lesz. az örökbefogadás pedig nálunk ma is_csak-nehezen és elég bürokratikus folyamat után oldható meg;

— azokból az idősebb házaspárokból, amelyeknek nem volt gyermekük, vagy ha volt is. már kiváltak a családból: ezeknél a gyermek nélküli házasság természetes folyamat

eredménye. a: —

A családfő életkora alapján (50 évesnél idősebb) a gyermek nélkül élő házas—

pároknak mintegy négyötöde tartozik a harmadik csoportba. Ha ide száinitjuk a 40—49 éves korú családfőket is, ez az arány megközelíti a 90 százalékot. tehát a reproduktív korban levő gyermektelen házaspárok aránya nem túlzottan magas.

s ezek egy része egészségügyileg indokolt.

Mindezek az adatok jelzik a jövő problémáit. az egyedül élő, ellátásra szo—

ruló idősek újratermelődését. Ezen a problémán még a leggazdagabb jóléti állam sem tud igazán segiteni, hiszen anyagiakkal nem kompenzálható az elmagányo- sodás, a sivár öregkor. nem pótolható a család. A legtöbb idős ember számára még a legkevésbé harmonikus családi közösség is kívánatosabbnak tűnik. mint a

magány.

A nemzetközi statisztikai adatok egy újfajta kapcsolat megjelenését jelzik: sa- játos ,,családtípus" az élettársi közösség. A házasságon kívüli együttélést sokon tekintik a törvényes házasság korszerűbb formájának. Számos európai országban

és az Egyesült Államokban terjedőben van ez a forma, (Például az Egyesült Álla—

mokban az összes háztartásból 1.9 millió — 3 százalék — az olyan háztartások szá- ma, amelyekben házasságkötés nélkül élnek együtt; 1970 óta számuk közel meg—

négyszereződött.)

Magyarországon e közösségek családjogi szempontból, elsősorban az együtt- élésből származó gyermekek tekintetében jog szerint a családdal azonos elbírálás alá esnek. Hangsúlyozom, hogy ,,jog szerint" . mert a társadalom többsége nem tekinti családnak az élettársi kapcsolatban élőket, főként az együttélés kevéssé stabil jellege miatt. A népszámlálás és a családdemográfia a jogi szabályozáshoz igazodva az élettársakat a családok. illetve a házaspárok között veszi számba.

Első izben 1970—ben történt kísérlet számuk megállapitására. ekkor 61000 nő val—

lotta magát ,,élettárs"-nak (a férfi ebben az adatfelvételben is a családfők között szerepelt). Ez természetesen a tényleges helyzet alsó határának tekintendő, 'mert vannak, akik vonakodnak a kapcsolatot hivatalos okmányban kinyilvánítani; elis- merni. Az 1984. évi mikrocenzus során több mint 69000 élettársi közösséget írtak össze. A házaspárokhoz viszonyított arányuk az 1970. évi 2.4 százalékról 2.6 száza- lékra emelkedett. Ha a bevallási készség a két időpontban nagyjából azonosnak tekinthető. a kapcsolatok gyakorisága csekély mértékben növekedett. '

Figyelemre méltó viszont a változás, ami az élettársi kapcsolatban'élő nők demográfiai összetételében bekövetkezett. (1970—ről csak a nőkre vonatkozó oda- tok állnak rendelkezésre.) Az élettársi kapcsolatban élő elvált családi állapotú nők aránya megkétszereződött. a csoporton belül 27 százalékról 55 százalékra emel—

kedett, a hajadonoké 22 százalékról 17 százalékra, a házasoké viszont 23 száza—

lékról 8 százalékra, az özvegyeké 29 százalékról 19 százalékra csökkent. Az elvál- tak jelentős része az _újroházasodás helyett a tartós párkapcsolatot választjái Mó- dosult a'korösszetétel is. A fiatalabb nők aránya egészen 40 éves korig'minden korcsoportban emelkedett, összességükben 41 százalékról 48 százalékra. az 50

évesek és idősebbeké 36 százalékról 29 százalékra csökkent. Ez utóbbi azért is fi—

gyelmet érdemel. mert éppen az idősebbek. főként a nyugdijasok esetében Van- nak az.,újraházasodás ellen ható jogi szabályok. mint például az özvegyi [nyugdíj elvesztése vagy az önálló lakás kényszerű feladása. A legfiatalabbaknálfaz,.emel—

(7)

Ai CSALÁDOK ' ** ' 123

'kedés talán az ún. próbaházasságok gyakoribbá válásának a jele, tehát átmeneti

jellegű. ' ; _

Az élettartam meghosszabbodása, a válások gyakoriságának a növekedése, az újraházasodási kedvnek és különösen a nők körében az újraházasodás esé—

lyeinek a csökkenése következtében a háztartásstruktúrában egyre nagyobb arányt képviselnek a teljesen külön élők. magányos egyedülállók, köztük is növekvő arány- ban a nők.

Az egyedülállók száma az elmúlt negyed század alatt 70 százalékkal emelke—

dett. A 760000 egyedülálló több mint kétharmada nő. Az intézeti háztartásban élő egyedülállókat nem számítva, az ország össznépességének több mint 7 száza- léka. a nők közül majd minden tizedik magányosan él. Az egyedülálló nők közel kétharmada 60 évesnél idősebb. 341000 magányosan élő ilyen korú idős nő van

az országban (négyszerese a férfiakénak), öt közül négy özvegy. Ebben az arány—

ban elsősorban az tükröződik, hogy lényegesen hosszabb a nők átlagos várható élettartama, mint a férfiaké, emellett érvényesül a két világháború (ma már inkább a második) hatása a lakosság nemek szerinti összetételére. Bár nehezen bizonyít—

ható, de véleményem szerint hatása van annak is, hogy a nők nyugdíjba vonuló- suk után könnyebben alkalmazkodnak az új helyzethez, megözvegyülvén jobban el tudják látni magukat, mint az idős férfiak.

E szomorú és elgondolkodásra késztető statisztikai adatok arra hívják fel a figyelmet. hogy nem temetni kell a család pótolhatatlan intézményét. hanem meg kell keresni szerepét napjainkban. változó világunkban és segíteni kell. hogy e szerep megtalálása a magyar népesedést, a gyermekvállalási szándékot erősítse.

A család maga is változó. átalakuló intézmény. A társadalmi—gazdasági és nem utolsósorban demográfiai folyamatok hatására az elmúlt évtizedekben. a csa- ládról alkotott hagyományos képhez viszonyitva, jelentősen módosult a család szer- kezete, funkciója, életvitele. Az előzők ezeknek a változásoknak csupán a statisztikai adatokkal is megragadható felszini tüneteiről adhattak képet, a család stabi-

lításának jövőjét tekintve nem is túlságosan biztatót.

A negatív folyamatok felerősödése gyorsabb és hatékonyabb beavatkozást sürget. Nem kétséges. hogy a társadalmi—gazdasági fejlődés céljainak eléréséhez szükség van a család intézményének fenntartására. Perspektivában nincs reális alternatíva helyettesítésére, funkcióinak átvállalására. a tudományos kutatások is ezt támasztják alá. E szemlélet érvényesül népesedéspolitikánk távlati koncepció- jában ís. amelyben a családok erősítésének. a családi élet egészséges fejlődésé—

nek elősegítése központi helyet foglal el. A házasság és a család intézményének stabilitását és hatékonyabb védelmét segiti elő a családjogi törvény módosítása.

Az állami és társadalmi szervek sokoldalú összefogásával. a családok működési zavarainak enyhítésére, teherviselésük megkönnyítésére folyamatban van a család—

védelmi intézményrendszer megfelelő formájának létrehozása.

TÁRGYSZÓ: Család. Népesedéspolitika.

PE3IOME

Hacronumii ouepx conepmur Marepuan csom-toro pounaAa, npegcraaneunoro aaropoM Ha May!—mom Konrpecce, OpraHHSOBaHHOM 2—3 nekaőpn 1986 roAa BeurepcnnM Hay—mmM oőmecrsom no oxpaHe CeMbH " mentum-i.

3on0Mu-4ecxoe paaaume u conpsmenuue c HHM oőmecraenuue npeoőpaaoaaum ao aceM Mupe asiaaanu nameueumu : ponu, cocraae " cpyukuvm ceMbn. Aarop nccnenyer

(8)

124 NYlTRAINÉ DR.: A CSALADOK

nepemenurs seurepcxnx cemsnx : cepennue 80-ux roma. Hanaraer noaunmo XLLl csenge _, Benrepcxoü Counanucrmecxoü Paöoueü l'lepmu, cunraoomeü camera ran—lem Heaameunmoii'

uncruryuneü, a nnme cuzaunoe c nonrocpounoü nemorpacpuuecxoü nonuenuueü naaa-—

rio-nemre nenrepcxoro npasmenbc'rna o ponu CeMbH. Monuctmxauus senoua o cemeítnom npene remote cnymur nurepecam ycroüuusoc'ru u oxpauu nucru'ryuuü Spa-ce u (tem—u. _ C nomomuo crarucruuecxux nauuux ass-rap uccnenye-r nonomenue aenrepcuux ceMeü u 'reHAeuuuu ux paaanrus. Ocranannueae-rcn Ha eaxmeümux unmuaropex pecxono'mx ceMei u Ha soanuunosenuu caoeoópaanoro runa ceMbu, ocuoaanuoü Ha comrenbcnom omomeuun.

SUMMARY

The study comprises the invited paper read before the auditorium of a conference—

organized by the Hungarian Scientific Society of the Protection of Families and Women, held on 2—3 December 1986.

Economic progress and the accompanying social transformation altered the role, structure and functions af family all over the world. The authoress analyses the changes which Hungarian families undenNent in the mid 803. The standpoint adopted at the 13th Congress of the Hungarian Socialist Workers' Party is reviewed which considered the family as an institution not to be replaced by anything else. The decision taken 'by the govern- ment on the role of family in relation to the population policy concept on the long run is also discussed. The amendment at the Family Law Act also served the stability and protection of marriage and family.

Relying on statistical data. the authoress analyses the condition of Hungarian tami—

lies and the tendencies of its changes. The main characteristics of incomplete families and, the emergence of a special! type of families, that is the community of co—habitants are ' also dealt with.