STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
KULFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA MATEMATIKAI STATISZTIKA
HAGYOMANYOK ÉS VÁLTOZASOK A NÉMET SZÖVETSÉGI STATISZTIKÁBAN (Bundesstatistik in Kontinuitöt und Wandel. — Festschrift für Hildegard Bartels zu ihrem 70. Ge- burtstag.) Kohlhammer. Wiesbaden — Stuttgart -- Mainz. 1984. 122 p.
A könyv a ,,Forum der Bundesstatistik" cí—
mű kiadványsorozat első kötete, amelyet Hil- degard Bartelsnek, a Német Szövetségi Köz—
társaság Szövetségi Statisztikai Hivatala volt elnökének hetvenedik születésnapja alkalmá—
val adtak ki az elmúlt év végén. A kötet elő- szavát, valamint a H. Bartels tevékenységét méltató rövid életrajzszerű cikket a Szövetsé- gi Statisztikai Hivatal jelenlegi elnöke, Egon Hölder írta. Az új kiadványsorozat célja, hogy a hivatalos statisztika fontosabb kérdéseinek olyan fórumot teremtsen, amely alkalmas az alapvető szakmai. szervezeti és különösen a módszertani problémák nyilvános megvitatá- sára. Természetesen a hivatalos statisztiku- sok mellett a tudományos kutatók számára is adott a lehetőség a véleménynyilva'nitásra.
A kötetben tizenegy tanulmány szerepel amelyek felölelik a statisztikai tevékenység
majdnem minden területét. Ezek:
—- a szövetségi statisztika ma és holnap —- fejlesz- tési stratégiák,
— több kutatást a szövetségi statisztikában,
— a szövetségi statisztika programjának állandó alkalmazkodása a lényeges kivánalmakhoz,
— az elektronikus adatfeldolgozás szervezete a hi- vatalos statisztikai szolgálatban.
— a nemzetgazdasági elszámolások továbbfejlesz- tésének szükségessége.
— :: termelőipar statisztikája a reform után,
—- a belkereskedelmi és vendéglátóipari statisztika az átszervezés útján,
— az árstatisztika súlyponti kérdései.
— az oktatási statisztika helyzete és problémái.
— a népesedésstatisztika továbbfejlesztése.
-- a képzéssel. továbbképzéssel szembeni követel- mények o Szövetségi Statisztikai Hivatalban.
lezárása
Az első tanulmány szerzője, Egon Hölder először az átlagpolgárnak a statisztikával szemben tapasztalt beállítottságáról szól, ki—
emelve, hogy az elmúlt években a Német Szövetségi Köztársaságban a statisztika he- ves közéleti vitákat váltott ki, amelyek töb—
bek között a népszámlálással voltak kapcso—
Iatosak. Hangsúlyozza. hogy a szövetségi statisztikát továbbra is a folytonosság jel- lemzi, ugyanakkor szükségszerű, hogy a sta- tisztikai tevékenység tartalmában. módszere- iben és eljárásaiban rugalmasan alkalmaz- kodjék az újszerű követelményekhez. A követ-
kező öt tényező szerepét taglalja:
—— a programok irányítása a jövőben előtérbe ke- rülő szükségletekkel összhangban,
— a programok optimális végrehajtása,
— telhasználóorientált közzététel,
— biztonságos adatvédelem,
— céltudatos terjesztési tevékenység.
A második tanulmányban Günter Homer fejti ki, hogy a szövetségi statisztika tovább- tejlesztésében nagy jelentőségűek a tudo- mányos kutatások. Szól a kutatások iránti növekvő igényekről. a kutatások lehetséges területeiről. Ezek közül megemlíti a statiszti—
kai programok átfogó ten/ezésével, az adat—
felvétellel, az elemzések és az eredmények nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos mód—
szertani kutatásokat.
Gerhard Bürgin tanulmánya a statisztikai programok céljainak meghatározásával, a súlyponti követelmények szerepével és a kö- vetkező évtized felhasználóorientált prog-
ramjainak elemeivel foglalkozik.
Az elektronikus adatfeldolgozásról szólva Hans Joachim Zindler kiemeli:
- a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a tizenegy tartományi statisztikai hivatal közös decentralizált gé-
pi adatfeldolgozási rendszerét,
' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Statisztikai Irodalmi Figyelő"—ben a kül- földi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk- ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs. a címek betűrendjében következnek egymás után.
92
— a szövetségi adatok előállítását szolgáló (cent- ralizált) elektronikus adatfeldolgozási tevékenységet.
A hivatalban 1984—ben mintegy 150 kép- ernyős kijelző működött, ezenkívül számos párbeszédes üzemmódban használható ter- minált csatlakoztatták külső felhasználókhoz.
A tanulmányban említést tesz az ún. statisz- tikai információs rendszerről is. A rendszer célja, hogy a programozási ismeretekkel nem rendelkező felhasználó számára. a rendszer használati nyelvének ismeretében,. a képer- nyős kijelzők felhasználásával lehetővé tegye a hivatalos statisztika adatainak értékelését.
Ezáltal lehetővé válik a szövetségi főhatósá- gok igényeinek gyors kielégítése a rendelke- zésre álló adatállományból még olyan ese- tekben is. amikor matematikai elemzési módszerek alkalmazása szükséges. A rend- szer több mint 100000 naprakész idősort, ezenkivül mintavételes felvételek alapján ka- pott statisztikai adatokat és sok részletes táblát tartalmaz. A rendszer karbantartása és
továbbfejlesztése folyamatos.
Heinrich Lützel tanulmányában áttekinti a nemzetgazdasági számlarendszerek kidol—
gozásának történetét, a számlarendszerekkel szemben támasztott követelményeket és a rendszer továbbfejlesztési lehetőségeit.
Marianne láger a termelőipari statisztika reformjának szükségességéről szól. A refor- mot már a hatvanas években indokolta az a tény, hogy a piacok, a gazdálkodó egységek működési területei gyökeresen átalakultak.
Ez erős hatást gyakorolt a termelőeszközök- re és a termelőfolyamatokra egyaránt. A szerző ezután ismerteti a jelenlegi rendszer elemeit és céljait.
A belkereskedelem és a vendéglátóipar statisztikájával foglalkozó tanulmányban Heinz Schwenk ismerteti az 1945 óta végbe- ment fejlődést. az átszervezés új vonásait, majd az új rendszerre való áttérés első lép- csőjeként a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek területén 1979—ben végrehajtott tel—
jes körű összeírást. Ezután elemzi, a minta—
vételes eljárások végrehajtása során felme- rülő problémákat. kiemelve a kiválasztás je- lentőségét, a teljes körű és a mintavételes felvételek összefüggéseit, a havi és az éves, végül pedig a kiegészítő adatgyűjtéseket.
A nyolcadik tanulmány szerzője Siegfried Guckes az árstatisztikával szemben támasz- tott újabb követelményeket sorolja fel, és részletesebben foglalkozik az árindexek új bázishoz viszonyitásának kérdéseivel. a lak- bérstatisztika mennyiségi és minőségi javitó—
sának szükségességével, valamint a nemzet—
közi összehasonlitások során a fogyasztói pénzparitás devizaárfolyam helyetti alkalma- zásakor jelentkező nehézségekkel.
Az oktatási statisztika helyzetét és prob—
lémáit Herbert Gerhardt vizsgálja. lsmerteti az oktatási statisztikai adatok rendszerét, az
STATISZTIKAI lRODALMI FlGYELÓ
igények előrejelzésére vonatkozó eljáráso- kat. Röviden érinti az oktatásból a munkába állás átmeneti időszakát is.
A népesedésstatisztikával foglalkozó ta—
nulmány szerzője Lothar Herberger. Az első részben röviden áttekinti az 1950 óta eltelt időszakban végbement fejlődés szakaszait és a népesedésstatisztikára ható nemzetközi tényezők szerepét. A jelenlegi helyzet elem—
zése után a további fejlesztés alternatíváit tárgyalja módszertani és szervezeti, valamint tartalmi és koncepcionális vonatkozások—
ban.
A kötet utolsó tanulmányában Christian Slreit elemzi a képzés és továbbképzés fel- adatait a Szövetségi Statisztikai Hivatalban.
Kitér a képzés és továbbképzés feltételeire, a továbbképzés iránti igények felmérésének módszereire, a képzés és továbbképzés for- máira és tartalmára. Ezzel egyidejűleg a ta- nulmány befejező részében rámutat a kép- zésben és továbbképzésben még fellelhető
hiányosságokra is.
A kötet végén Hildegard Bartels fontosabb tanulmányainak címét sorolják fel. ezzel is hangsúlyozva a kiadvány ünnepi jellegét.
(lsm.: Lutzer György)
a
ENGELTER, M.:
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK JOGRENDSZERE ÉS A HlVATALOS STATlSZTlKA
(Das Recht der eurapöischen Gemeinschaften und seine Auswirkungen auf die ömtliche Statistik.) — Wirtschaft und Statisiik. 1985, 4. sz. 265—269. p.
A gazdasági—politikai integrációra irá- nyuló törekvések Nyugat—Európában a máso- dik világháború utáni időkben erősebbek voltak, mint korábban bármikor. Ezen törek—
vések fontosabb állomásai: az Európai Gaz—
dasági Együttműködés Szervezetének (OEEC, illetve 1960-tól OECD) megalakulása 1948- ban; az Európai Szén— és Acélközösség —- ESZAK (más néven Montánunió) létrejötte Belgium, Franciaország, Luxemburg. Német- alföld. a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország részvételével 1951-ben: a Közös Piac (más néven Európai Gazdasági Közös- ség —- EGK) és az Európai Atomközösség -—
EAK létrehozása az ESZAK tagállamai ún.
Római Szerződésének keretében, 1957-ben.
Az ESZAK—nak, az EGK—nak, valamint az Európai Atomközösségnek kezdetben az ala- pitó okmányoknak megfelelően külön-külön vezető szervük volt. később közös vezető szervek jöttek létre, éspedig a közös Tanács.
a Gazdasági Bizottság. az Európa Parla- ment és végül az ún. Európai Bíróság. Az a körülmény, hogy a vezető szervek közösek,
nem érinti az egyes közösségek jogi önálló- ságát.
