SZEMLE 961
ban, nyilvántartási célokra — az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a tárgyév feb- ruár hó 28. napjáig, a (3) bekezdésben meghatározott esetekben az adatgyűjtés (a módo—
sitás) elrendelésével egyidőben megküldi a KSH—nak (tanács az illetékes KSH területi igaz- gatóságnak).
13. §.
Az adatgyűjtést elrendelő szerv az elrendeléssel egyidőben tehet eleget bemutatási kötelezettségének, ha az adatgyűjtés elrendelését elemi csapás vagy más rendkívüli körül- meny sürgőssé teszi, s emiatt a 11. és a 12. §-ban meghatározott előzetes bemutatás hát- rányos következmények nélkül nem lehetséges.
(A Vhr. 33. §—óhoz) 14. §.
" Az adatgyűjtő gondoskodik arról, hogy az érintett adatszolgáltató adatszolgáltatási kotelezettseget kellő idoben megismerje, hogy az adatszolgáltatáshoz szükséges nyilvántar- tasart, bizonylati rendszerét annak megfelelően alaklthassa ki, illetve módosíthassa.
(A Vhr. 34. §-ál1oz) 15. §.
Ha a Vhr. 16., 26. és 34. §—ában említett ellenőrzési tevékenység során az ellenőrző szerv jogszabályt, a népgazdaság érdekét vagy az állami statisztika egységes rendszerét sértő ma- gatartást (jelenséget) észlel,
a) büntető eljárást vagy
b) szabálysértési eljárást, vagy
c) munkajogi (fegyelmi, anyagi) felelősségre vonást kezdeményez, illetőleg d) a Vhr. 32. §—ában meghatározott felelőst irásban figyelmezteti.
Intézkedéséről a felelős személy szolgálati ielettesét egyidejűleg tájékoztatja.
ló. §.
(1) A szabályzat rendelkezéseit 1974. július hó 1. napjától kell alkalmazni.
(2) A fentiekben nem szabályozott, az adatgyűjtés és adatszolgáltatás bemutatási, ész- revételezési, illetőleg engedélyezési eljárási kérdéseiben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(Megjelent a mellékletekkel a Statisztikai Közlöny 1974. szeptember 6-i, 8. számában.)
MAGYAR SZAKlRODALOM
CSEPELY—KNORR ANDRÁS — CSEPINSZKY ANDOR — HORVÁTH PlROSKA -- SZABÓ LÁSZLÓ —-
SZAKONYI LÁSZLÓ:
AZ ELELMISZER—GAZDASÁG HELYZETE ÉS JUVEDELMI KÉRDÉSEI
Agrárgazdasági Kutató Intézet közleményei 2. Bu—
dopest. 1973. 86 old.
A szerzői kollektíva arra keres választ ta- nulmányában, hogy az érvényben levő ár- rendszer és a hozzá kapcsolódó pénzügyi szabályozás az élelmiszer-gazdaságban és a népgazdaság többi anyagi ágazatában ho- gyan biztosítja az értékképzést, továbbá —- túllépve az árrendszer kereteit -— hogyan ren- dezi át a jövedelmeket az egyes ágazatok- ban. A vizsgálatot az 1966., 1969. és 1970.
évekre kidolgozott modellek segítségével vé-
7 Statisztikai Szemle
gezték el. A modelleket a társadalmi ráfor- dításokkal arányos árrendszerben elemzik.
Ennek előnye, hogy a tényleges árrendszer- ben érvényesülő preferenciákat kiküszöböli, illetve valamennyi ágazatban _az azonos be- fektetés, azonos hozadék elvvel helyettesíti.
Módszertani meggondolásokból a társadalmi ráfordításokkal arányos árrendszert mérték- egységként alkalmazzák. és annak a gyakor—
latban való érvényesítési lehetőségét nem vizsgálják.
A számítások egyértelműen megerősítették azokat a korábbi, általánosan ismert meg—
állapításokat, hogy a jelenleg érvényes ár- rendszer a mezőgazdasági termelést társa- dalmi ráfordításaihoz képest alóértékeli. Az élelmiszer—gazdaság egészét tekintve az alá-
962
SZEMLEértékelés nagysága a vizsgált 3 évben (a föld értékének figyelembevétele nélkül) 8, 14 és 20 százalék volt. Ezzel szemben az iparban a tényleges árak közeledtek a társadalmi rá- fordításokkal arányos árakhoz, így a túlérté- kelés nagysága jelentősen (24 százalékról 11 százalékra) csökkent. A tényleges árrendszer torzító hatását kiküszöbölve megállapítható az is, hogy 1970-ben az élelmiszer-gazdaság részesedése a bruttó termelésben 37. a nem- zeti jövedelemhez való hozzájárulásban pedig 35 százalék volt. Az élelmiszeripar nélkül számított iparban a megfelelő értékek 40 és 32 százalék. Az arányok ilyen mértékű vál—
tozásának megítélésénél nem szabad megfe—
ledkezni arról, hogy ebben nagy szerepe van a hatvanas évek fejlesztési programjának, amely a mezőgazdaságban nagy befekteté-
sekkel járt.
Érdekes képet kapunk abban az esetben is. ha az egyes ágazatoknak az export ér—
dekében kifejtett tiszta tevékenységét vízs- gáljuk. A kibocsátások és az ágazati nettó termelési értékek szembeállításóból megálla- pítható, hogy az egyes ágazatok termékei—
nek importtartalma lényegesen eltér egymás- tól. A számítások szerint az exportra kerülő élelmiszer-gazdasági termékeknek kb. 70 szó—
zalékát maga az ágazat termelte meg, míg az ipari exportban már kb. 50 százalék az import és a többi ágazat közreműködésének aránya. A tőkés exportot nézve megállapít- ható. hogy 1970-ben az élelmiszer-gazdaság és az ipar közreműködésének aránya 55—45 százalék volt az előbbi ágazat javára. Ez nemcsak azt mutatja, hogy a legnagyobb kö- vetelményeket támasztó nemzetközi piacon az élelmiszer-gazdaság termékei iránt 'na—
gyobb az érdeklődés, hanem azt is, hogy a fejlett technika importálását ezen ágazat na- gyobb mértékben segíti elő, mint ahogyan azt a kibocsátás adatai mutatják.
Az érvényes árrendszer sajátosan preferá—
ló jellege tükröződik a jövedelemeiosztásban is. Ha az élelmiszer—gazdaság és az ipar ter- melői összes jövedelmét (tehát a nettó termelés és az értékcsökkenési leírás együt- tes összegét) szembeállítjuk a tényleges ár- rendszerben saját belső felhasználásukkal (vagyis az élőmunkaköltségekkel és a felhal- mozással kapcsolatos kiadásokkal), akkor az 1969—1970. években az élelmiszer—gazdaság csak 12 milliárd forinttal járult hozzá a nép- gazdaság közös terheihez. Ha a tanulmány jövedelemelosztással foglalkozó fejezeteiben szereplő részesedést és a földjáradékot is fi—
gyelembe vesszük, akkor ez az összeg tovább csökken, mintegy 4 milliárd forintot tesz csak ki. Ezzel szemben az ipari hozzájárulás meg—
lehetősen nagy mértékű. a népgazdaságiát- lagot jóval meghaladó felhalmozási szint mellett 73 milliárd forint volt. Az árrendszer
preferáló jellegének megszüntetése után a számítás szerint jelentősen megváltozik a helyzet. amennyiben az élelmiszer—gazdaság hozadéka 60 milliárd forintra emelkedik, ugyanakkor az iparé 52 milliárdra csökken.
A részesedés és a földjáradék hatása termé- szetesen itt is figyelembe vehető: ily módon az élelmiszer-gazdaság hozzájárulása 51 míl- liárd, az iparé pedig 47 milliárd forint lesz.
Az egyes ágazatokban felhasználható jö—
vedelem összegét számottevően befolyásol- ják a költségvetési kapcsolatok és a hitel- műveletek. A mezőgazdaság a vizsgált két utolsó évben csak közvetett formában mint—
egy 14 milliárd forint támogatást kapott. Az élelmiszer-gazdaság egészénél a nettótámo- gatás mértéke kisebb, kb. 8 milliárd forint volt. Ha az élelmiszer-gazdaság ezt ajközve- tett támogatást nem élvezte volna. nem jó—
rulhatott volna hozzá a népgazdasági közös költségek fedezetéhez. Azonos feltételek mel—
lett az ipar hozzájárulása ebben a két évben megközelítette volna a 100 milliárd forintot.
A költségvetés beavatkozását és a hitel—
műveleteket figyelembe véve azt mondhat—
juk, hogy a jelenleg érvényesülő pénzügyi szabályozás lényegében elfogadja az élelmi- szer-gazdaság egészére a társadalmi ráfor- dításokkal arányos értékképzést. Nem hagy- ható figyelmen kívül. hogy az iparban a tá- mogatások számításba vétele a tényleges ér- tékképzést mintegy 60 százalékkal a társadal—
mi ráfordításokkal arányos jövedelemszint fölé emeli. Az élelmiszer-gazdaság és az ipar közötti aránytalanság tehát a jövedelemért—
* rendezés után továbbra is' fennmarad. A fel- vásárlási árak emelése valamelyest csökken- tette ugyan az aláértékelés nagyságát a me- zőgazdaságban, de ez az alá-, illetve túlérté—
kelés ágazatok közti arányát nem változtatta meg, mivel az áremelkedések szinte minden ágazatot érintettek. így nemcsak a tényleges árrendszernek, hanem az egész jövedelemel- osztásnak igen erőteljes iparpreferáló jellege sem változott meg a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta.
A Központi Statisztikai Hivatal és az Ag- rárgazdasági Kutató intézet munkatársaiból álló szerzői kollektíva aktuális téma elemzését végezte el. A tanulmány említésre méltó po- zitívuma a széles körű és rendkívül részletes adatfeldolgozás, továbbá a vizsgálati mód—
szer újszerűsége. Az aktualizálást azonban az 1966.. 1969., és 1970. évi adatok -— véle—
ményünk szerint —- nem szolgálták kellőkép- pen. Ennek fenntartása mellett is leszögez- hetjük, hogy a szerzők az alapvető vizsgálati célt tudományos alapossággal, színvonala- san oldották meg, így (: kutatásokat minden—
képpen érdemes tovább folytatni.
Dr. Homolya Ferenc
