A Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság 14. konferenciája

(1)

;

A NEMZETKÖZI JOVEDELEM- ÉS VAGYONKUTATO TARSASÁG 14. KONFERENCIÁJN'

A Nemzetközi Jövedelem- és V-argyonkutató Társaság ('liARlW) megalakulása

óta kétévenként tartja konterene'iálit. Az 19734batn Balatonfüreden tartott 13. kon—

ferencia után a 14. megrendezését Finnország Központi Statisztikai Hivatala vól—

lalta magára. Az értekezletre 1975. augusztus 18. és 23. között került sor a Hel—l stinki'től kb. 100 kilométerre fekvő Aulainkolban.

A konferencián-ak mintegy 150 résztvevője volt, köztük több ország statisztikai hivatalának elnöke, egyetemi tanárok, a nemzetgazdasági számítások számos elemé- leti és gyakorlati szakértője. Töldb szodilaillista ország ('Biulgámia, Csehszlovákia, Len—

gyel-ország, Magyarország) közgazdász—ai is részt vettek az értekezleten.

Mint korábban, ezen az ülésen is a gazdaság- és társadalomstatisztlika aktuá- lis, sok vitát kiváltó problémái szerepeltek napirenden. Beszámolóinkban rövid át—

tekintést adunk a kainterenoi—a 6 szekcióijáiról. Az egyes szekiclióüléisekre 6 egymást követő napon került sor. (A benyújtott előadások jegyzékét a beszámoló végén közöljük.)

Az első szekció a nemzeti tenmelés és jólét mérésének problémáit tárgyalta.

A statisztikai hivatalokat nem most érik először olyan bináliatok. hogy a legfon—

tosa*bb_összefogloló gazdaságú mutatószámok. mint például a hazai termék vagy a nemzeti jövedelem nem eléggé ,,jólétonientáltak", amennyiben a gazdasági fejlődésnek a jólétre jelentős befolyást gyakoriló több fontos összetevőjét. pél- dául a háztartásokban folyó tevékenységeket, az emberi környezetben bekövet- kező wáltozásokat stb. nem veszik figyelembe. Ami viszont valóban új jelenség, hogy míg eddig -'ilyen kritikák főként csak egyéni kutatók, egyetemi tanárok né—

sze'ről hangzottak el, most egy tekintélyes kutatóintézet, az egyesült államokbeli National Bureau of Economiic Researrdh (NBER) tűzte napirendre olyan számít—á- sok végzését. amelyben az eddigi tradicionális mutatószámok (például a nettó nemzeti termék) mellett. annak kiegészítéseként olyan új bővített tartalmú össz-e- toglaló mutatókat is meghatároznak. amelyek a hagyományosan gazdasági tevé—

kenységnek minősített szférán túlmenően — feltételezett iszáxmításdk ('iimiputáeiók) alkalmazásával — számos további folyam—at hatását tigyelemlbe veszik. A legton—

tosaibib bővítések: megállapítják a háztartásokban folyó munka értékét, berurhá—

zásként kezelik az alsó—, közép- és felsőfokú oktatást. valamint a felnőttek oktatá—

sát, pozitív tényezőként veszwik számba a környezeti tényezők közreműködését a tenmelésiben. ugyanakkor azonban levonják a környezetben bekövetkezett ártal- mak hatását. Miközben a tanulást, a tudományos kutatást felvhra'limozás'nfak tekintik. az ÓlllÓeSZlkÖZÖ'k'l'tÖZ hasonlóan ezt az értéket az igénybevétel arányában a

* A beszámolót dr. Árvay lános, dr. Drechsler László és dr. Mód Aladárné alslítot'oo össze.

(2)

AZ lARiW 14. KONF—EREN'OIÁJA 515

költségek között is elszámolják amortizáció címén. Ez a munka átfogó program keretében folyik. amelynek egyes témáit több neves kutató között osztották meg.

A National Bureau of Economic Research keretében végzett ez irányú munka első eredményeiről a munkában részt vevő két kiuta'tó tanulmánya adott be—

számolót. Más szerzők viszont sokkal konzervativabb állás'pontot képviseltek. Egy francia közgazdász tanulmányának szinte egyedüli konklúziója abban foglalható össze, hogy a jólét olyan fogalom, amelyet nem lehet egyetlen muta'tószáfmban összesűritve kifejezni. Minthogy a National Bureau of Economic Researah kereté—

ben folyó munka egyelőre még csak a kezdeti szakaszban tart, a konferencián érdemi vita a termelés fogalmának javasolt kit-erjesztésével kapcsolatban nem

alakulhatott ki. _

Miközben az összehangolt kutatásról elsősonban iniforlmá'c'iót adni kivá-nó be- vezető tanulmány általános érdeklődést keltett. elég sokan kétségesnek minősítet- ték a háztartási munkával, a környezeti ártalmakkal stb. kapcsolatos imputáció'k létjogosultságát. Ez a vita minden bizonnyal még éveken keresztül folytatódni fog.

A második szekció a nemzeti vagyon. pontosabban az országok rendelkezé- sére álló tők—ekapaoitás nagyságának mérésével foglalkozó tanulmányokat tűzte napirendjére. A tanulmányokat két csoportba osztották: az egyikbe a fejlett, a másikba a fejlődő országok tapasztalatait ismertető tanulmányok tartoztak. A fejlett tők—és országokat képviselő ó dolgozatot számos közös vonás jellemezte. Ezek- ben az országokban (Egyesült Államok. Egyesült Királyság, Franciaország, Svéd—

ország, Dánia, Német Szövetségi Köztársaság) az ország egészének és az egyes ágazatok eszközállományának meghatározására egységesen az ún. folyamatos lel- tározás módszerét (perpetual inventory method) alkalmazzák. E módszernek az a lényege, hogy az állóeszközök mindenkori állományát a megelőző, az egyes álló- eszközfajták élettartamával meg—egyező hosszúságú idősorok berulházásaíiból ve- zetik le. A beruházási adatokat úgy csoporrtosítják, hogy azokból egyrészt kitűn—

jéik az állóeszközök várható használati ideje, másrészt — ezen belül —— a beruhá- zások ágazati megoszlása. Figyelembe véve az egyes eszkfözatajták becsült élet—

tartamának hosszát, az ezen éveklbe—n előzőleg berulházott eszközök értékét össze- gezik, s ezt a kuimu—lált értéket tekintik állományban levőnek. Például a 10 éves élettartamú gépek eset-ében az előző 10 év alatt beruházott gépek értékének ösz- szege adja a vizsgálat idején meglevő állomány értékét. Ezt a módszert általában jó becslési eljárásnak tartják, bár a dolgoz-atok is, a vitában részt vevők is io'ntos- nak tartották, hogy bizonyos időszakonként közvetlenül az állomány megfigyelé—

sével ellenőrizni kellene ezeknek a becslése-'knek a helyességét. A másik fontos vitakérdés akörül merült fel. hogy az egyes eszköziajták várható élettartama-rra vo—

natkozó információk elég bizonytalanok. főleg, ha Figyelembe vesszük, hogy az eszközök használati ideje a viszonylag gyors műszaki avulás követk—eztében hatá—

rozottan csökkenő tendenciát mutat. Márpedig a vánható élettartam becsléséu'ben elkövetett hiba jelentősen torzítja az e módszerrel számított állóeszköz-állomány nagyságát. Igaz, hogy ez a torzítás sokkal inkább az állomány bruttó értékében s kevésbé nettó értékében érződik. E bizonytalanságok ellenére a tőkés országok közgazdászai a folyamatos leltározás módszerét mégis jobbnak tartják, mint a vállalati vagyonmérlegekwre alapozott számítást, mert a vállalatok erősen érdekel- tekabban, hogy tényleges vagyoni pozíciójukat a valóságosnál kisebbnek tün—

tessék fel. Ezenkívül a vállalati adatok felhasználása amiatt is nehézségekbe ütkö- zik, me—rt az egyes vagyontárgyak csoportosítása és tartalmi meghatározása általá- ban nem felel meg a nemzetgazdasági el-számolásoklban támasztott követelmé—

nye—knek.

5—

(3)

516 AZ lARlW 14. KOlNFERENCfIÁJA

A dolgozatok egységes nézetet vallottak a tekintetben. hogy az ország egé- szére yégzett becslések lényegesen megbízhatóbbak, mint az egyes ágazatokra vagy szektorokra szamitott adataik. Ennek egyrészt az a magyarázata. hogy keve- sebb információ áll rendelkezésre az egyes ágazatok beruházásainak állóeszköz—

fajtázk szerinti összetételéről. másrészt inehe'z figyelembe venni az ágazatok és szek- torok kiözlött utólag végbemenő mozgásokat.

A tőkés orsz-ágakról szőlő tanulmányaik értékét — a módszertani k*iífejttéseiken túlmenően — nagyban növelte az a gazdag szásmanyag, amely a legtutőblbi évek- ben végzett becslések eredményét tartalmazza, ideértve a tőke és a termelés közti arány időbeli és térbeli változását kifejező miurtatólkat is.

A fejlődő országokat képviselő dolgozatok jól érzékeltetik azokat a nehézsé—

geket, amelyek ezen országokban az állóeszköz-állomány és más tőke—javak érté-

kének meghatározása útjában állnak. Nyilvánvaló, hogy ezekben az országokban mind a közvetlen, mind pedig a közvetett megfigyelések lehetősége még annál is kisebb. mint a fejlett tőkés orszagokban, s hianyoznak azok a hosszabb beru- ház—ási idősorok is. amelyekből a folyamatos leltározás módszerével akár csak globálisan meghatározná—k az orszag termelőkapacitásvát. Ennek ellenére néhány országban, így például lrndlilólbun és Mextiikőban nagy erőfeszítéseket tettek az állóeszköz—állomány nagyságának és ágazatok közötti megoszlásának becslésére, s úgy látszik, hogy viszonylag jól hasznosítható eredményeket értek el.

A harmadik szekció a termelés volumenének és az árak mérésével foglallko- zott. Ennek a témának — a jelek szerint — örökös problémája volt és lesz a mi- nőségváltozasok figyelemfbeyételének mód—ja. Erről egy amerikai szerző nyújtott be tanulmányt, mely főként a mérés problémáinak elmélet-i hátterével foglalkozott.

Egy kanadai tanulmány fő mondanivalója az volt. hogy az ország jövedelmét vól- tozatlan áron úgy lehet a leghelyesebb módon meghatározni. hogy az egész j—ö-

vedelmet (beleértve tehát a megtakarításokat is) a fogyasztói árak 'in'd—exé'vel def-

láljufk. Ezt azonban több-et vitatták.

Egy további tanulmany az ENSZ égisze alatt kész—ülő, a bruttó hazai termékre vonatkozó nemzetközi összehasonlítási meunlka legújabb fejleményeiről aldott tá- jékoztatást, s ismertette néhány új eredményét. Ebben az összehasonlitásban —- mint erről a Statisztikai Szemle cilk'kei már .hírt adtak1 — Magyarország is részt vesz, s így atanulmáfnyból a konferencia résztvevői megismerhették Magyarország helyét az összehasonlításban részt vevő olyan országok rangsorában, mint az Egyesült Államok, Anglia, Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország. Belgium, Hollandia, Olaszország, Japán és néhány fejlődő ország. E szekcióban két ma—

gyar tanulmány is szerepelt. Az egyik a termelés, különböző árrendszerben tör- ténő mérésének lehetőségeit vizsgálta, a masik az ár- és volumen-indexek rend—

szerének belső kanfliktusaival foglalkozott. Ez utőbbli témáit egy norvég és egy OECD-tanulmany is érintette. Általános egyetértés mutatkozott abban, hogy az indexek integrálása. a különböző területeken szamit-ott ár— és volurmeninxdexek belső összhangjának megteremtése aktuális és fontos kérdés. amelynek a meg- vitatását az lARlW keretében továbbra is érdemes napirenden tartani.

A negyedik szekció a környezettel kapcsolatos jelenségeknek (például a víz, a levegő szennyeződése) a nemzetgazdasági szármlarendszerben való figyelembe- vételéne'k lehetőségeit yitatta. Három különböző nézet ütközött itt össze. Egy egye—

sült államokbeli tanulmány (szerzője az említett National Bureau of Economic Research munkacsoport egyik résztvevője) azt a nézetet vallotta, hogy a különböző

1 Lásd például: Nemzetközi összehasonlítás az ENSZ keretében. Statisztikai Szemle. WM. évi 5. sz.

438—4147. old.

(4)

AZ IARIW 14. KOfNFiERENGIAJA 517

könnyezeti ártalmaknak. például a szennyeződésnek, a zajnak a hatását pénzér- tékiben is kitejezrhetjü'k, s azt javasolta, hogy szerkesszünk olyan termelési muta—

tószáimot. amelyben ezek az ártalmak negatív tételként szerepelnek. Egy holland tanulmany nem tartotta lehetségesnek az ártalomnak pénzben való kifejezését (például mennyire értérkeljüuntk egy légszennyeződés okozta tüdőrálkot?) de szük—

ségesnek tartotta, hogy — az eddigi gyakorlattól eltérően — mindazokat a termé-

keket és szolgáltatásokat, amelyeket a könnyezeti ártalm-alk kompenzációja érde- kében hoztak létre (például azt az uszodát. amelyet a folyó vagy tó szennyező—

dése miatt építettek) ne számítsuk bele a termelés mutatówszuáimába. Egy magyar tanul—mény, bór elismerte, hogy jó volna, ha összefoglaló gazdasagi mutatószá- mainik a környezeti ártalmak hatás—ára megfelelően reag—álnánalk, azt az állás- pontot képviselte, hogy ilyen mutatószám szerlkeszté'séne nincs reális lehetőség.

Annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a környezeti ártalmak értékének becslé—

sével túlságosan sok szubjektív elemet vinnénk sziáim'ításainxkiba, aimiinelk tölb'b voi—

na a veszélye, mint előnye. A három tanulmányban felvetett gondolatokról élénk vita alakult ki. ami arra mutatott, hogy sok más országban is napirenden vannak ezek a környezeti jelenségek figyelembe/tételével kapcsolatos problémák. A vé—

leménvküil—önb'ségek továbbra is jelentősek maradtak.

Figyelemre (méltó volt még ebben a szekcióban egy további tanulm-árny, aimelyrneik asmenikai szerzője nem foglalt állást ugyan a fenti vitáiban, de igen részletes és alapos áttekintést adott azokról a problémákról, amelyekkel alk'kor találjuik szemben mag—unikat. ha arra a sokkal egyszerűbbnek látszó kérdésre alka—

runlk válaszolni: mennyit költünk kömyezetvédelemre.

Az ötödik szekcióban feltűnően sok tanulmany — a hat ülésszak közül a leg—

több — foglalkozott a szegénység fogalmának és mérésének kérdésével. Ezek kö—

zül szinte egy sem volt. amely pusztán elméleti célzattal közelített a tárgyhoz, hanem — vagy kifejezetten kormányzati felkérésre, vagy saját kezdeményezésre — a probléma megoldásához, azaz a szegénység csökkentéséhez kivánt segitséget, útmutatást nyújtani. Míg korábban által-ában elegendőnek tartották orszrágos át- lagok (rendszerint az egy főre eső nemzeti jövedelem) alapján jellemez-ni egy-egy ország gazdasági szinvonal—át és annak változását, addig napjainkban egyre in- kább előtérbe lép az átlagoik mögötti részletek: az országokon belüli gazdas-ági—

j'ővede'lmr'i különbségek konkrétabb megismerésének igénye.

Az elméleti—togalmi kérdések közül a legáltalánosabb vitatéma az volt, hogy a szegénység aibszolút vagy relativ fogalom-e. illetve, hogy objektív vagy szub- jektiv módon állapítható—e meg. A szegénység határát — az ún. ,,poverty line"-t - mindenki a szükségletekből kiindulva tartotta meg—á'llaapitaindóniaik, de — véle—

ményünlk szerint is helyesen — szinte valamennyien amellett foglaltak állást, hogy a ,,létminimum" semmiképpen sem jelenti a puszta lét fenntartás—ához minimá- lisan elegendő objektív szükségletek kielégítését, nemcsak azért, mert ez szinte megrállapíthatatlan, hanem azért is, mert gyakorlatilag nem ez a cél. A nélküllö- zés, a szegénység minden társadalomban relativ. amely a társadalomban kialakult életszínvonalhoz képest mutatkozik meg. Éppen ezért a szegénységgel kapcsolat—

ban a társadalmi tényezők kerülnek a középpontba, és a jövedelmek abszolút szinvonala mellett mind nagyobb figyelmet kap a jövedelmek elosztása. Ez ter-

mé'szetese—n nem azt jelenti, hogy a színi/anal nem fontos, és hogy ne volna cél-

szerű a szegénység megállapításához a szükségleteknek valamilyen szintjéből ki—

indulni. Ez azonban nem a puszta megéliheté's, hanem az adott társadalom viszonyai közt még elviselhetőne'k ítélt megélhetés szintjét jelenti, amely szintet külön- böző politikai és gyakorlati megfontolások határoznak meg.

(5)

518 AZ lAerlW 14. KaNFERENciAJA

A dolgoz—atok az ily módon megállapítandó szintet többféle—képpen kívánták megközelíteni. Részben valamilyen ,.kasár" értékének megállapítása alaiptjánmimely kosár nemcsak az alapvető létfenntartási, hanem ezen-felül más szükségletek kri—

eléwg'ítését is biztosítja, részben pedig az élelmezésre fordított kiadások blizo—nyos hányada és a jövedelmi skála alsó végén elhelyezkedő lakosság meghatározott aránya alapján sorolják a lakosságot a szegények kategóriájába. Volt olyan jo- vaslat is, hogy a szegénység két fokozatát állapítsák meg: a nagyon és a többé- kevésbé szegényeket. az előbbiek helyzetének javítására rövid, az utóbb'iakéra hosszú távú program kidolgozását tartva szükségesnek.

A fogalom relatív voltából a dolgozatok többségében két dolog következett.

Egyrészt az. hogy a szegénység színvonala nem egyszer s mindenkorra állapítható meg, hanem azt az általános életszinvonal emelkedésével páhhum—mosan folya—

matosan emelni kell, másrészt az, hogy a nemzetközi össze—hason!ításmalk csak kar- látozott értelmet lehet tulajdonítani. amennyibe—n semmiképp sem egyenlő dolgaik, hanem lényegében csupán az egyenlőtlenség mérve és orsz—ágankénti különböző—

sége kerüllihet összehasonlításra. E fenntartásokkal együtt szerepelt a dolgozatok közt egy olyan is, amely nemzetközi összehasonlításról adott számot: az OECD nyolc maga—san fejlett tőkés ország helyzetéről készített tanulmányt. Ez többek kö- zött kiemelte, hogy ezekben a gazdag országokban is viszonylag jelentős a né-

pességnek az a része, amelyet az országok saját étrbélkelésülk szerilnt szegénynek

tartanak.

A kutatók nagy súllyal foglalkoztak ananalk feltárásával is, hogy milyen ténye—

zők járnak együtt a szegénységgel. azaz milyen körülményeken kell változtatni Cih- hoz. hogy a helyzet javuljon. lgy például vizsgálták a szegénység kategóriájába esőket az egyéni és családi könülmények. 'szánmiazás, 'kar, (iskolázottság, fog—lal- kozás. gazdasági ágazat, földrajzi hely és a családfő foglalkoztartottság-ának ál- landósága. illetve a munkanélküliség gyakorisága szeri—nt. Voltak olyan tanul—má- nyok is, amelyek arról adtak képet, hogy mennyiben változik a helyzet. ha a jö- vedelem mellett a vagyoni viszonyokat is figyelembe veszik, továbbá hogy mek—

kora a mozgás e kategóriában: [mennyire jelent ez állandó sorsot. illetve milyen mértékű a kiemelkedés. illetve *úlj—alblb rétegek idekerüléséunek a lehetősége.

Általános—nak mondlh'ató megállapítás: a szegénység leggyakoribb tényezője a társadalmi háttér, az alacsony iskolai végzettség. továbbá a nagy család. az öregség. a munkanélküliség, a betegség s bizonyos mértékig a gazdasági ág, kö—

zelebbről a mezőgazdaság. Azokban az országokban, amelyekbe nagy a beván- dorlás, a szegénység leggyakrabban az újabban bevándoroltak és az elmaradt területekről bevándoroltak körében volt tapasztalható. Ugyanakkor egyetértés volt abban, hogy ha vannak is nagyobb jelentőségű okozói a szegénységnek, a sze—

génység ..totális" állapot, a-melylne'rk kialakulásában és fennmaradásában külöm- féle negatív tényezők erősítik egymást.

A dolgozatok közül mindössze egy foglalkozott a fejlődő országok viszonyai- val. nyilvánvalóan nem azért. mintha ezeknél nem volna a szegénység még na—

gyobb probléma. mint a fejlett országok esetében, hanem minden bizonnyal azért,

mert a viszonylag gazdag országaklhoz hasonlóan fejlődésülkinek csa'k későbbi fokán jutnak el oda, hogy az ország fejlődése mellett a társadalmon belüli fe- szítő problémákkal is foglalkoz—hassan'a'k. Az lundiáról számot adó dolgozat igen figyelemre méltó eredeti színt képviselt a többi közt. Egyrészt mert kiemelte, hogy az országban nem egyedül a nagyon szegény, hanem a nagyon gazdag réteg lét—ezése is súlyos problémát jelent. [főleg azáltal. hogy sokféle és mélyreható mó—

don ez a réteg határozza meg a szegénységet is. másrészt azért, mert — mint a

(6)

AZ IARIW 14: KONFERENGIÁJA

519

dolgozat is erőteljesen hangsúlyozta — a szegénység enyfhitésélhez komplex program és politikai eszközök kellenek. Gondolatmenete azzal zárult. hogy mindehlhez olyan társadalmi atmoszféra is szükséges, melyben nem csupán a magas jöve- delmeket tartják egyetlen célnak, hanem az anyagi jóllét mellett más célokért is érdemesnek tartják a küzdelmet, az emberi erőfeszítést.

A hatodik szekció a korábbi szokásoknak megfelelően azoknak a dolgoza- to'kinak biztositott vitafórumot, amelyek témájuknál fogva vagy az előzetes szer- vezésben megadott korlátok miatt ugyan nem voltak beilleszthetők az előző szek- ciókba, de a Társaság protiljának megfelelően a jövedelem és a vagyon külön- b'öző közgazdasági kérdéseivel foglalkoztak. lgy az ide sorolt tanulmányok ért—

hetően nagyon szerteágazó területeket érintettek. Töibib dolgozat is foglalkozott az országon belüli gazdasági régiókra kiterjedő vizsgálatok elvi és módszertani problémáival. Más tanulmányok egy-egy speciális kérdést tárgyaltak. lgy például az egyik dolgozat az életkornak és az iskolai végzettségnek a keresetek között fennálló különbségekre gyakorolt hatását, egy másik a külkereskedelmi forgalom változatlan árakon történő mérésének sajátos problémáját. ezen belül a csere- arányok változásának a hatását, egy harmadik a saját magunk számára végzett

szolgáltatások szerepet vizsgálta stb.

A 14. konferencia idején tartott taggyűlés megvizsgálta a Társaság pénzügyi helyzetét, megválasztatta ú—j tisztségviselőit, és kijelölte a következő konferencia helvét és témaköreit. Az lARlW vezető testületének új elnöke a mandátumának lejárta miatt felmentett Georges ]aszi (Egyesült Államok) helyett Reginald C.

Beales (Egyesült Királyság) lett. A 9 tagú vezető testületbe beválasztották többek között dr. Mód Aladárnét is. A Társaság 15. konferenciájának megrendezését Anglia vállalta. A konferenciára előreláthatólag 1977 szeptemberében kerül sor.

A 15. konferencia előzetes programjában tö'bb érdekes kérdés szerepel. lgy például az egyik szekcióban a szolgáltatások, ezen belül elsősorban a nem áru- jellegű szolgáltatások értékbeni mérésének problémái kerülnek napirendre (szer—

vezője: ]. Skolka. Ausztria). A második szekció az intlácliónak az újraelosztásra gyakorolt hatását kívánja vizsgálni (szervezője: A. Vanoli, Franciaország), míg a harmadik szekciót a fejlődő országok szármlarendrszerével kapcsolatos speci-ális problémák megvitatására szánják (szervezője: B. Ferran, Venezuela). A negyedik szekció is az újraelosztás kérdéseit tűzi napirendre. de a második szekciótól ela térően a problémát az adózás oldaláról kutatva (szervezője: ]. L. Nicholson, Egye- sült Királyság). Az ötödik szekció az ár— és volurmenindexe'k rendszerével s ezen belül a minőségvál'tozás mérésének kérdésével kíván foglalkozni (szervezője:

Drechsler László, Magyarország). Végül az angliai konferencia is módot nyújt kötetlen témájú dolgozatok benyújtására és megvitatására.

A NEMZETKÖZI JÖVEDELEM- ÉS VAGVOlNlKUTATo TARSASiÁG M, KOuNlFERElNClÁJÁRA BENYÚJTOTT ELÓADÁSOWK

!. SZEKCIO: Nemzeti termelés és jólét. Szervező: Milton Moss (Egyesült Államok).

Tanulmányok:

Li. Richard Ruggles és Nancy Ruggles (Egyesült Államok): A gazdasági és társadalmi teljesítmé- nyek mérése: beszámoló a National Bureau of Economic Research keretében folyó munlca fej-

leményeiről. Felkért hozzászóló: ]. P. Poul/fer (OECD).

Robert Eisner (Egyesült Államok): A teljes jövedelmek számlarend—szere (TlSA).

!. Thomas Romans (Egyesült Ál'lamak): Jóléti gazdaságtan és a nettó nemzeti termék mérése, Felkért hozzászóló: K. A. Kennedy (lrország).

Ashok Rudra és M. Mukheriee (india): A nemzeti fejlődés méréséről. Felkuért hozzászóló: Vera Cao Pinna (Olaszország).

Pwru

(7)

520 * AZ iARlW u,. KOINFERENGiAJA

1.5. R. C. Geary (irország): Az ir munkanélküliség csökkentésének egy optimális sémája felé. Fei—

kért hozzászóló: Mód Aladárné (Magyarország).

1.6. Tor Rodsefh (Norvégia): A jövedelemeiosziás vizsgálata kohorsz-módszerrei. Feike'rt hozzászóló:

Mahmoud Taidar (irán).

1.7. Oleg Arkhipofi (Franciaanszág): A jólét mérésének problémái. Felkéri hozzászóló: Hans Adler (Kanada).

ll. SZEKCIÓ: A tőkeáiiomány mérése, különös tekintettel az ágazati megoszlásra.

A. Fejlődő országok: Szervező: Witold Marczewski (OECD).

Tanulmányok:

. . .

2.1. Uma Roy Choudhury és Shri V. V. Divatio (india): A tőkeáilomány eloszlásanak mer-ése india- ban.

2.2. Michael Ward (Becsuana és Szuazi föld): Az ipari xőkeóliliomány meghatározásának proHlémóii egy kevésbé fejlett országban: esettanulmány Lesothoról.

2.3. J. P. Edouard (Franciaország): A tőkeképzés és a tőkeál—iomóny fogalmával kapcsolatban fel—

merült problémák a francia nyelvű Fekete-Afrika országainak nemzetgazdasági elszámolása—iban.

2.4. Carmen Sanchez Condoba (Mexikó): A tőkeóiiomóny becslése a folyamatos leltározás mód—

szerévei.

B. Fejlett országok. Szervező: Kíeld Bierke (Dánia). "

Tanulmányok:

2.5. John W. Kendríck és Kyu Sjk Lee (Egyesült Allamok): A tőkeáiilomány negyedévenkénti becs- lése az Egyesült Államok mawgiánszektorában ágazati főcsopontok szerint.

2.6. !. Hibbert, T. Griffin és R. L. Walker (Nagy-Britannia): A tákeáiiomány becslésének fejlődése az Egyesült Királyságban.

2.7. lacaues Mairesse (Franciaország): Az áilótőke—ál-iomány becslése ágazatok szerint a francia nemzetgazdasági elszávmolóisokbain. Feikért hozzászóló 02.5—2.7—hez): R. E. Beales (Anglia).

2.8. Ake Tengblad és Nana Westerlund (Svédország): A tőkeáliomúny és az értékcsökkenés becs- lése ágazatok szerint a svéd nemzetgazdasági elszámoix'áxsokban.

2.9. Niels Groes (Dánia): A magánszektor tőkeáirlományóra vonatkozó adatok kidolgozása: a hosszú távú tervezéssel kapcsolatban szerzet—t néhány tapasztalafl Dániában. '

2.10. Heinrich Lützel (Német Szövetségi Köztársaság): A tőkeáiiomány becslése ágazatok szerint a Német Szövetségi Köztársaságban. Felkért hozzászóló (2.8—2.10-hez): liri Skalka (Ausztria).

ill. SZEKCIO: A termelési volumen és az árak mérése. Szervező: T. P. Hlli (Nagy-Britannia).

Tanulmányok :

3.1. K. H. Lancaster (Egyesült Államok): A mi—nősélgvállmaza's mérése.

3.2. Dan Usher (Kanada): A jövedelem volumenének mérése.

3.3. Irving Kravis és társai (Egyesült Államok): Az egy főre jutó brutió hazai összehasonlitása. 1970 és 1973.

3.4. V. V. Bhanoii Rao (Szingapur): A termelés és a jövedelem volumene az exportra orientált or- szágokban.

3.5. Dániel Zsuzsa (Magyarország): A gazdasági növekedés optikája: a nemzeti termelés mérésének alternativ számításai.

3.6. Drechsler László (Magyarország): A volumen- és árindexek rendszerének kanzisztenciakövetel-

ménvei.

3.7. Liv B/őrnland és Per Sevaldson (Norvégia): A termelés szerkezetének elemzése és a változatlan áras nemzetgazdasági számlák Norvégiában.

3.8. 5. de Boer és H. K. van Tuinen (Hollandia): Áreiemzés és az órs'baiilsztikxa rend—szere.

3.9. P. D. Wilding (Egyesült Királyság): Az Egyesült Királyság 1968. évi változatlan áras ágazati kapcsolati mérlege.

3.10. Harry Schimmler (OECD): Voiuumenmérés és értékelési

termék nemzetközi

IV. SZEKCIÓ: A környezetben bekövetkezett változások mérése a nemzetgazdasági számxiarendszerrei kapcsa—

ialtban. Szervező: Martin Marimont (Egyesült Államok).

Tanulmányok:

4.1. John E. Cremeans (Egyesült Államok): A környezettel kapcsolatos mérések elvi és módszertani kérdései: az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos újabb tapasztalatai. Feikért hozzászóló: Leszek Zienkawski (Európai Gazdasági Bizotisáa).

4.2. Drechs/er László (Magyamrszáa): A körnvezeti ielenséaek elszámolásának problémái zetgazdasógi számításoknál. Felkéri hozzászóló: Hans Adler (Kanada):

4.3. flenéry Pkeskin (Egyesült Államok): Nemzetgazdasági számiiósak és a környezet: legújabb fej- em nye .

4.4. Roeiie Hueling (Hollandia): A körnvezet romlása, gazdasági növekedés és nemzeti jövedelem.

Félként hozzászóló: Aarno Laihanen (Finnország).

(] nem-

V. SZEKCIÓ: A szegénység fogalma és mérése. Szervező: ]. L. Nicholson (Egyesült Királyság), A. Kutatási tanulmányok:

5.1. Ronald F. Henderson (Auszirólia): A szegénység fogalma és mérése Ausztráliában.

5.2. Roger Love és Gail Oia (Kanada): Alacsony jövedelműek Kanadában, 1961—1973.

5.3. M. Mukheriee (india): A szegénység l—ncliában: a mérés problémái és az állami beavatkozás.

5.4. Jack Habib (izraeli): A szegénység megközelítésének problémái: izraeli tapasztalat.

5.5. Y. Kurabayashi és H. lchikawa (Japán): A iövedelmek és az egészségügyi ellátás költségeinek megoszlása az alacsonyabb lőve-delmi osztályokban: a szeaénység mérésének egyik aspektusa.

546. S. Anand (Nagy-Britannia): A szegénvség aspektusai Malaysiában.

5.7. Theo Goedhart, Victor Halberstadf, Arie Kapteyn és Bernard van Praag (Hollandia): Minimális iövedelem: fogalom és mérés.

5.8. Cynthia Tali Morris és Irma Adelman (Egyesült Államok): Növekedés és elszegényedés: a sze- génység tipológiáia 1850-ben.

5.9. !. Melle (Német Szövetségi Köztársaság): A jövedelemszint fenntartásának függvényszerű kö- zeiltése.

(8)

AZ lARlW 14. KONFiERENGlAJA 521

B. lnformatív tanulmányok:

5.110.Francoise Euvrard (Franciaország): A szegénység franciaországi vizsgálatával foglalkozó három tanulmány ismertetése.

55151. B. D. Haig (Ausztrália): A diszkrimináció mint a szegénység egyik tényezője Ausztráliában.

5.12. Ulf Aasekíaer (Norvégia): Rétegztaunu'l—mány az alacsony jövedelemről.

5.13. Malcolm C. Sawyer (OECD): A szegénység néhány fejlett országban.

5.'1*4. G. C. Fiegehen és P. S. Lansley (Nagy—Britannia): Megjegyzés a háztartások nagyságához és a jövedelmi egységhez a szegénység mérésével összefüggésben.

5.15. lean Mouly (Nemzetközi Munkaügyi Hivatal): A szegénység: néhány meggondolás a rendel- kezésre álló információkkal és a követelményekkel kapcsolatban.

Vl. SZEKCIÓ: Egyéb tanulmányok. Szervező: Raymond Goldsmith (Egyesült Államok).

Tanulmányok:

6.1. James D. Smith (Egyesült Államok): A vagyon eloszlása az Egyesült Államokban, 1972.

6.2. ]iri V. Skolka (Ausztria): Az áruszowlgálta—tások helyettesítése önszolgálta—tási tevékenységgel.

6.3. L. P. Mureithi (Kenya): A tőkeál'lomány becslése Kenyában.

6.4. Raymond Goldsmith (Egyesült Államok): Németország nemzeti vagyona. 1850—1972.

6.5. C. P. A. Bartels és F. Niikamp (Hollandia): A regionális jövedelemeloszlás tapasztalati kö—

zelítése jóléti szemszögből.

6.6. Markku Suur—Kuiala (Finnország): Regionális számlák összeállításának módszerei és megol- dásai Finnországban.

6.7. Osmo Farsell (Finnország): A termelés regionális struktúrája és jövőbeni fejlődése Finnországban.

6.8. C. P. A. Bartels és F. Bertens (Hollandia): A regionális jövedelmi különbségek és a jövedelem!

egyenlőtlenség feltárása Hollandia esetében.

6.9. W. K. Brauers (Belgium): lnterregionális modellek.

6.10. E. Wolff (Egyesült Államok): A kor és képzettségi háttér differenciáló hatása a keresetekre.

6.11. E. Murphy és !. W. Suomela (Egyesült Államok): Az egységén—ték alkalmazásának torzítása az export volumenének becslésében.

6.12. Kíeld Bierke (Dánia): A müncheni vizsgálat alkalmazása Dániában: néhány megjegyzés.

PE3l'0ME

ABTOpr npouasonn'r Kpa'rxmli oőaop paöorm 14-oí—i KOHCPepeHUMH MemnyHapoAHoü accouuauun no HCCHeAOBaHHl-O nMymecraa " goxonoa, cocronameücn B aarycre 1975 roaa

a AynaHKo (Gunnar-mun).

l'naBHuMu TeMaMH Kompepenum nanannca: 1. npoőneMbi namepeuus BHyTpeHHel'O npo—

msoncrea " őnarococronuun; 2. namepeHue momuocreü Kanurana " :; ocoőeHHocm ero or—

pacneaoro pacnpenenenm; 3. uaMepeHue oőbéMa npouaaoncrsa " nem 4. aoaMomv—rocw yuéTa zenemű s npuponnom oxpymemm a cncreme Hauuouanbnbix cueros; 6. noname ően—

Hocm u Bonpocu ee "amepennn. Kpome aroro Ha Konmepenum 6hll10 oőcymneuo Taxme HeCKoanO ,,npoumx" pa60-r no paanuuHuM TeMaM. Crarbn cerpmwr Takme npepaapmenb—

Hyio nporpaMMy 15-05! KonepeHuuu, KOTOpaR HaMeueHa Ha 1977 ron.

SUMMARY

The authors give a short review of the fourteenth conference of lARlW, held at Aulanko (Finland) in August 1975. The miain topics consider-ed by this conference were: 1. measurement of national product and welfare; 2. capital stack measurement with special reference to industrial breaikdownrs; 3. real product and price measurement; 4. measurement of environmental change in the context of national accounts; and 5. definition and measurement of poverty. in addition, a number of contributed papers were discussed on miscellaneous topics. The preliminary programme of the fifteenth (1977) general conference is also given.