660 ,STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
A nemzeti jövedelem klasszikus értelem- ben vett koncepciója az anyagi termelés szférájában létrejött javak mennyiségét te- kinti nemzeti jövedelemnek. Az anyagi ter—
melés szférájába tartozik: az ipar, a mező- és erdőgazdaság, a közlekedés és hírközlés, a szolgáltató szférából a kereskedelem, a vendéglátás és közétkeztetés, a felvásárlás és végül az anyagi termelés egyéb ága—
zatai.
Az utóbbi időben előtérbe kerültek a nem- zeti jövedelem fogalmának, illetve körének kiszélesítésére irányuló törekvések. Vannak közgazdászok, akik azt javasolják, hogy az egész szolgáltató szférát (személyi és anya- gi), valamint a tudományos kutatóintézete- ket és szervezeteket is nemzeti jövedelem termelőnek tekintsék.
A cikk szerzője ezekkel a javaslatokkal nem ért egyet teljes egészében. Véleménye szerint a szolgáltató szférából csak az anya—
gi szolgáltatások vehetők figyelembe a nem—
zetijövedelem-számitásban. Az anyagi terme- lés szférájától eltérően a személyi szolgál- tatások szférájában hiányzik a munka tár- gya. A munka terméke (közoktatási. egész- ségügyi szolgáltatások stb.) adott esetben nem különíthető el magától a munka folya- matától. A személyi szolgáltatások közvet—
lenül nem gyakorolnak hatást a termelés fejlődésére. Ezek a tevékenységek közvetve olyan tényezőkként hatnak az anyagi ter- melés növekedésére mint a dolgozó lakosság szakképzettsége, a munkatermelékenység nö- vekedése. Ugyanakkor fontos szerepet ját—
szanak a lakosság életszinvonal-mutatójá- nak vizsgálatában és tervezésében.
A tudományos kutató-, tervezőintézetek és szervezetek fígyelembevételével kapcsolat- ban. a szerző véleménye az, hogy elsősorban azokat a tudományos tevékenységeket (ku—
tatói, tervezői, felfedezői stb. munkákat) szükséges a nemzeti jövedelem termelésébe bevonni, amelyek kapcsolatban vannak a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazá—
sával a termelésben. Ezeknek a tevékenysé- geknek a ráfordításai beszámíthatók az ipari termékek értékébe. a tudományos munka finanszirozásának forrásától függetlenül. Az általános elméleti és kutatási jellegű tudo- mányos munkák ráfordításai közvetlenül nem vonhatók be valamilyen termék költségébe.
ezért helyesebb azokat úgy felfogni, mint munka a nem termelő szférában.
A szerző a cikk második részében a nem- zeti iövedelem számításával, mutatójával foglalkozik.
A nemzeti jövedelem mutatója fontos szere-
pet játszik a területi tervezés tökéletesíté-
sében, a termelőerők elhelyezésének meg-
határozásában. és az életszínvonal kieaven- litésében a különböző területek között. Ezért nagy jelentősége van a köztársaságonkénti
nemzetijövedelem-számításoknak is. Ezzel kapcsolatban merül fel a gyakorlati életben a nemzeti jövedelem változatlan árakon tör—
ténő számításának problémája. A változat- lan árakon számított nemzeti jövedelem ki- küszöböli az árváltozások hatását.
Folyó árakon számítva 1968-ban 243,1 mil—
liárd rubelt tett ki a népgazdaságban létre- hozott (megtermelt) nemzeti jövedelem. Eb—
ből 238,7 milliárd rubelt használtak fel to- gyasztásra és felhalmozásra. 4.4 milliárd ru—
bel volt a veszteségek (a mezőgazdasági termékek raktározása, építkezések félbenma—
radása és megszüntetése következtében) és a külkereskedelmi mérleg egyenlege.
A cikk további része a megtermelt és fel—
használt nemzeti jövedelem egyes elemeinek számításával foglalkozik. Hangsúlyozza az ágazati bontásban történő nemzetijövede- lem-számítás fontosságát a statisztikai és
tervezői munkában. ,
Az említett módszertani és számbavételi problémák nem merítik ki a népgazdasági mérleg (beleértve a nemzetijövedelem-mérle- get is) további tökéletesítésének összes fel—
adatát. A gazdasági reform feltételeiben (követelményeiben), növekszik a jövedelem- elosztás tervezési feladata, amely szoros kap—
csolatban van az újratermelés anyagi-tárgyi feltételeivel.
(Ism.: Farkas Gizella)
RAMAN. M. — OSZiSZ, Z. -— ClPE. K. — SMULDER. M.:
AZ ÁGAZATl KAPCSOLATOK TÉNYMERLEGEINEK USSZEÁLLITÁSA A LETT SZSZK—EAN
(Opüt razrabotki otcsetnüh mezsotraszlevüh ba- lanszov v Latvijszkoj SZSZR i ih znacsenie dlja planiravanija.) —- Vesztnik Sztatisztíkí. 1970. 10. sz.
12—18. p.
Az ágazati kapcsolatok mérlege (a továb- biakban: az ÁKM) — mint a tervezés mér—
legmódszerének újabb ,,terméke" — ma a Lett SZSZK-ban is a népgazdasági tervezés és az elemzés egyik alapja. 1963-ban feje- ződött be a Lett SZSZK 1961. évi adatokon alapuló első, kísérleti jellegű ténymérlegé—
nek összeállítása. A következő ÁKM-et 1966- ról készítették el, ezt már a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala által kidolgo- zott egységes módszertan segítségével. az egész országra vonatkozó nómenklatúra alapján.
Az 1966. évi ténymérleg az anyagi ter- melés 185 (ebből az ipar 143) ágazatára terjedt ki, tehát viszonylag erősen tagolt.
A végső felhasználást 24 relációra bontot- ták, és 9 pozició szolgált a ráfordítások, il—
letve a jövedelmek kimutatására. A mér- leg kidolgazása -— az előkészítő munkákkal együtt -— valamivel több mint két és fél évig tartott. A munkában a Szovjetunió Központi
STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ 661
Statisztikai Hivatala Tudományos Kutatóin- tézete Lett osztályának munkatársain kívül, a Lett SZSZK Statisztikai Hivatalának és Tervirodájának erre kijelölt dolgozói vettek részt (összesen átlagosan 20—25 fő), az érin- tett vállalatok és egyéb szervek közgazdá-
szain kívül.
A legfontosabb tapasztalatokat a szerzők a következőkben foglalták össze:
— a mérlegmunkában részt vevő dolgozókat kel—
lően fel kell készíteni a módszertan elsajátítására.
illetve a módszerek gyakorlati alkalmazására;
—- minthogy a meglevő, elsődleges adatszolgál- tatás nem elegendő a mérleg összeállításához, ki- egészítő megfigyelési programot kell kidolgozni:
— részletesen tájékoztatni kell a tervező szerve- ket, a minisztériumokat stb., az ÁKM jelentőségé- rői és az összeállítás feladatairól.
A cikk foglalkozik az 1966. évi ÁKM elem- zése (részben az 1961. évi mérleggel történt összevetése) révén levonható következteté- sekkel. A konkrét adatok kevéssé tarthatnak érdeklődésre számot, ezért itt az elemzés tő témaköreit emeljük csak ki:
— az anyagjellegű, illetve a munkaráfordításak aránya. és ezek változása:
— az anyagi termelés megoszlása az l., illetve a ll, osztály szerint (termelőeszközök és fogyasz- tási javak);
— az anyagi források felhasználása termelő, il—
letve nem termelő fogyasztásra;
—— makra— (ágazati) strukturális változások:
—a végső felhasználás megoszlása fogyasztásra és felhalmozásra;
—- az állóeszközök struktúrája és az egyes ága- zatok eszközigényessége;
— a külkereskedelem jellemzői. Ezekkel igen be—
hatóan foalalkoznak a szerzők, hiszen 1966-ban a Lett SZSZK importja és exportja eavaránt (: bruttó termelés, illetve az összes fogyasztás mintegy har—
madát érte el.
A cikk a továbbiakban az ÁKM és a ter—
vezés kapcsolatával foglalkozik.
A szerzők megállapítják: a ténymérleg elemzésének eredményei lehetővé teszik azt, hogy a népgazdasági tervezés fogyatékos- ságait feltárják, megalapozottabb rövid és hosszú távú terveket készítsenek. Ezenkívül a ténymérleg anyagai szolgálhatnak és kell is szolgálniuk bázisul a terv ÁKM összeállí—
tásához. Az egyes ágazatok közvetlen rá—
fordítási együtthatóiban történt alapvető vál- tozások elemzése módot nyújt a népgazda- ság ágazatonkénti fejlőclésének pontosabb tervezésére.
1964-ben a Lett SZSZK Tudományos Aka- démiájának Közgazdasági Intézete elkezdte az 1970. évi terv ÁKM statisztikai modelljé- nek kísérleti jellegű összeállítását. E célra széles körűen használták fel az 1961. évi ténymérleg adatait. A munka eddigi tapasz—
talatai azt bizonyították, hogy a ténymérleg adatai értékes kiinduló anyagok a tervmér- leg készítéséhez. Az is kiderült azonban, hogy a meglevő információk nem elegendők a közvetlen ráfordítási együtthatók tudomá- nyos alapon történő elemzésére és korrigá—
lására, pedig e koefficiensek matrixai gyor- san elavulnak. Feltétlenül szükségessé vált a ténymérlegek olyan rendszerének megal- kotása, amelyek alkalmazásával e mérlegek a terv ÁKM—ek megbízható bázisai lehetnek.
A tervmérlegek elkészítésével, a ténymér- legek megfelelő hasznosításával a Szovjet—
unióban országos szinten is többször fog—
lalkoztak, és 1969 májusában Rigában össz- szövetségi tanácskozást tartottak arról: ho-' gyan alkalmazzák az egyes köztársaságok tervezési gyakorlatában az ÁKM-et. Egyebek között főként arra a következtetésre jutot- tak, hogy sok intézkedést kell kidolgozni és megvalósítani az ÁKM összeállításához szük- séges statisztikai és normatíva-bázis megal—
kotása érdekében. Mindez a meglevő sta—
tisztikai adatszolgáltatási, illetve tervezési rendszer megváltoztatását igényli.
A tanácskozás résztvevői célszerűnek vél- ték azt is, hogy az egész Szovjetunióra, to- vábbá az egyes köztársaságokra és a gaz—
dasági körzetekre vonatkozóan mélyebb ága- zati tagolásbon ötévenként, összevontabb aggregációval pedig évente készítsenek tény ÁKM-et, biztosítva az évenkénti mérle- gek összehasonlithatóságát.
Végül a szerzők a legfontosabb és leg—
sürgősebb módszertani, képzési, kutatási stb.
feladatokat foglalják össze.
(Ism.: Lacfa/ví'lózsef)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
OLSON, M.:
ÚJ PROBLEMÁK A SZOCIÁLPOLITIKÁBAN:
A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK ÉS A TÁRSADALMI , BESZÁMOLÓJELENTÉS ÉRTELME
(New problems for social policy: the rationale of social indicators and social reporting.) — Inter—
national Institute for Labour Studies Bulletin. 1970.
7. sz. 18—39. p.
Galbroith ,,A bőség társadalma" című munkájának kedvező fogadtatása a nagy—
közönség részéről -— annak ellenére, hogy
a közgazdaságtudományi folyóiratokban erő- sen bírálták —— azt bizonyítja, hogy a társa—' dalom ráébredt arra a tényre, hogy az egy főre jutó jövedelem növekedése ellenére sok társadalmi probléma megoldatlan ma—
radt, sőt súlyosbodott.
Olson véleménye szerint az egy főre jutó nemzeti jövedelem nem tükrözi megfelelően az ..élet minőségében" végbemenő válto- zásokat. A nemzetijövedelem—statisztikák a piaci szektor teljesítményét mérik. Igaz. sze-
