STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 659
ben és értelmezésekben. a megfigyelés mód- jában, az adatszolgáltatók válaszolási haj- landóságában, a felkészülésben stb. A nem- zetgazdasági elszámolási rendszer megíté- lése szempontjából az a fontos. hogy az alapanyag hibái számszerűsíthetők legyenek.
Az alapanyag értelmezhetősége más vonat- kozásban is nehézségekbe ütközhet. (Példá- ul két statisztikai megfigyelés mondanivalója fedi egymást.) A harmadik csoportba tar- toznak végül mindazok a hibák, melyek a számítások folyamán fellépnek és ide tar- toznak azok is, melyek az alapanyag kiegé—
szítése érdekében végzett becslések kapcsán jelentkeznek.
A nemzetgazdasági elszámolásoknál kü- lönös jelenősége van azoknak a pontosság- ellenőrzéseknek, melyek a gazdasági jelen- ségre vonatkozó valamennyi rendelkezésre álló információt szembeállítják egymással, hogy megbízható eredményekhez jussunk. Ez az ellenőrzés tipikus a nemzetgazdasági el—
számolásokra és sehol sincsenek olyan elő- nyös feltételek számára, mint éppen ezen a területen. Döntő fontosságúak ebből a szempontból az ábrázolás átfogó keretei, melyeken belül az elszámolások a javak mozgását, a jövedelem- és pénzügyi folya—
matokat, a vagyonállományt sokrétűen ta—
golva kölcsönös összefüggéseíkben mutatják meg.
Az átfogó keretek nemcsak lehetőséget kínálnak az ellenőrzésre, hanem egyenesen kikényszerítik azt. Ez lényegében abból a tényből fakad. hogy a bemutatott gazda- sági jelenségek túlnyomóan kétoldalú ügy—
letek következményei. Igy reál- és értékpa- pír-ügyleteknél jelen vannak az eladó és a vevő, a jövedelemfolyamatoknál a jövede- lemtulajdonosok, a hitelműveleteknél a hite- lező és az adós stb.
A rendelkezésre álló információk függet—
lensége a pontosságellenőrzésnél rendszerint nincs biztosítva, bizonyos értelemben nem is szükséges. Csak amennyiben különböző becs—
lések összehosonlításáról van szó, merül fel a függetlenség. mint indokolt követelmény.
Jellemző erre a vizsgálódási területre (: szub- jektív jeilegű megfontolások erős befolyása.
Elsősorban akkor. mikor a számítások vala—
melyik szintjén, a legkisebb számolási elem- től a nagy nemzetgazdasági aggregátumo- kig. dönteni kell a számszerű információk minőségének megitélésében. A nemzetgazi dasági elszámolásokat végül a statisztikai kiindulási adatok folyamatos teljesebbé vá- lása jellemzi. Az első folyó elszámolások, melyek közvetlenül a beszámolási időszak lezárása után készülnek, főként néhány gyor- san rendelkezésre álló adatra épülnek. Sok—
kal nagyobb hézagok áthidalását követelik meg, mint a későbbi számítások. Az informá- cióállománynak állandó gazdagodása is-
7.
mételten újabb és újabb ellenőrzéseket tesz lehetővé és szükségessé.
A pontosságellenőrzés keretei közvetlenül adódnak a nemzetgazdasági elszámolások tartalmából és felépítéséből. Itt nem csupán a társadalmi termék meghatározásának há—
rom útjáról van szó, nevezetesen a terme- lési, elosztási és felhasználási oldalról. ha—
nem a nemzetgazdasági elszámolási rend- szerről a legtágabb érteimben, amint az a számlákban, táblázatokban az input-output táblákig bezáróan megjelenik. Ezen a ke—
reten belül az ellenőrzésnek két kiinduló- pontja van.
Az egyik kiindulás a gazdasági folyoma—
tok egyes fajtáira vonatkozik: a reálfolya- matokra, a különböző jövedelmi és pénz- ügyi folyamatokra. és az ügyletek egyes faj—
táinál a termelés és a felhasználás azonos- ságát veszik alapul. A másik kiindulópont a gazdasági folyamatok egyes csoportjainál részt vevő egységekből indul kizavállalatok- ból, testületekből, magánháztartásokból.
Ezeknek az egységeknek valamennyi ügyle- tére vonatkozik. Minden egyes csoportra ér- vényes a bevételek és kiadások egyenlősé- ge. Mindezek széles körű csoportosítási és kombinációs lehetőségeket biztosítanak a sokoldalú pontosság ellenőrzéséhez.
A tanulmányt számítási anyag zárja be.
Ebben a szerző bemutatja a pontosságellen- őrzés terén fennálló gyakorlati lehetősége- ket és számításainak eredményeit.
(Ism.: Szénásiné, Fabriczkí Magdolna)
PLUSEVSZKU. B.:
A NEMZETl JOVEDELEM SZÁMITÁSÁRÓL (Ob iszcsiszlenii nacional'nogo dohoda.) — Voproszü Ekonomíki. 1970. 10. sz. 79—90. p.
A nemzeti jövedelem kérdéseinek kutató—
sával szoros kapcsolatban van a szocialista újratermelés elméletének. a hosszú távú ter- vezés módszerének, valamint a népgazda- sági mérlegrendszer gyakorlati és aktuális problémáinak kidolgozása. A nemzeti jö- vedelem számitásával kapcsolatos problé—
mák tárgyalását szükségessé teszi az is, hogy fokozódik az érdeklődés a nemzeti jövede- lem nemzetközi összehasonlítása iránt. E mutatónak fontos szerepe van mind a szo- cializmus és a kapitalizmus gazdasági ver—
senyének, mind a KGST-országok integrá- ciója és gazdasági együttműködése problé—
máinak tanulmányozásában.
A szerző cikkében lényegében két téma- körrel foglalkozik részletesebben: egyrészt a nemzeti jövedelem fogalmának, illetve kö—
rének kiszélesítésével kapcsolatos kérdések- kel, másrészt a nemzetijövedelem—számítás gyakorlati problémáival.
660 ,STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
A nemzeti jövedelem klasszikus értelem- ben vett koncepciója az anyagi termelés szférájában létrejött javak mennyiségét te- kinti nemzeti jövedelemnek. Az anyagi ter—
melés szférájába tartozik: az ipar, a mező- és erdőgazdaság, a közlekedés és hírközlés, a szolgáltató szférából a kereskedelem, a vendéglátás és közétkeztetés, a felvásárlás és végül az anyagi termelés egyéb ága—
zatai.
Az utóbbi időben előtérbe kerültek a nem- zeti jövedelem fogalmának, illetve körének kiszélesítésére irányuló törekvések. Vannak közgazdászok, akik azt javasolják, hogy az egész szolgáltató szférát (személyi és anya- gi), valamint a tudományos kutatóintézete- ket és szervezeteket is nemzeti jövedelem termelőnek tekintsék.
A cikk szerzője ezekkel a javaslatokkal nem ért egyet teljes egészében. Véleménye szerint a szolgáltató szférából csak az anya—
gi szolgáltatások vehetők figyelembe a nem—
zetijövedelem-számitásban. Az anyagi terme- lés szférájától eltérően a személyi szolgál- tatások szférájában hiányzik a munka tár- gya. A munka terméke (közoktatási. egész- ségügyi szolgáltatások stb.) adott esetben nem különíthető el magától a munka folya- matától. A személyi szolgáltatások közvet—
lenül nem gyakorolnak hatást a termelés fejlődésére. Ezek a tevékenységek közvetve olyan tényezőkként hatnak az anyagi ter- melés növekedésére mint a dolgozó lakosság szakképzettsége, a munkatermelékenység nö- vekedése. Ugyanakkor fontos szerepet ját—
szanak a lakosság életszinvonal-mutatójá- nak vizsgálatában és tervezésében.
A tudományos kutató-, tervezőintézetek és szervezetek fígyelembevételével kapcsolat- ban. a szerző véleménye az, hogy elsősorban azokat a tudományos tevékenységeket (ku—
tatói, tervezői, felfedezői stb. munkákat) szükséges a nemzeti jövedelem termelésébe bevonni, amelyek kapcsolatban vannak a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazá—
sával a termelésben. Ezeknek a tevékenysé- geknek a ráfordításai beszámíthatók az ipari termékek értékébe. a tudományos munka finanszirozásának forrásától függetlenül. Az általános elméleti és kutatási jellegű tudo- mányos munkák ráfordításai közvetlenül nem vonhatók be valamilyen termék költségébe.
ezért helyesebb azokat úgy felfogni, mint munka a nem termelő szférában.
A szerző a cikk második részében a nem- zeti iövedelem számításával, mutatójával foglalkozik.
A nemzeti jövedelem mutatója fontos szere-
pet játszik a területi tervezés tökéletesíté-
sében, a termelőerők elhelyezésének meg-
határozásában. és az életszínvonal kieaven- litésében a különböző területek között. Ezért nagy jelentősége van a köztársaságonkénti
nemzetijövedelem-számításoknak is. Ezzel kapcsolatban merül fel a gyakorlati életben a nemzeti jövedelem változatlan árakon tör—
ténő számításának problémája. A változat- lan árakon számított nemzeti jövedelem ki- küszöböli az árváltozások hatását.
Folyó árakon számítva 1968-ban 243,1 mil—
liárd rubelt tett ki a népgazdaságban létre- hozott (megtermelt) nemzeti jövedelem. Eb—
ből 238,7 milliárd rubelt használtak fel to- gyasztásra és felhalmozásra. 4.4 milliárd ru—
bel volt a veszteségek (a mezőgazdasági termékek raktározása, építkezések félbenma—
radása és megszüntetése következtében) és a külkereskedelmi mérleg egyenlege.
A cikk további része a megtermelt és fel—
használt nemzeti jövedelem egyes elemeinek számításával foglalkozik. Hangsúlyozza az ágazati bontásban történő nemzetijövede- lem-számítás fontosságát a statisztikai és
tervezői munkában. ,
Az említett módszertani és számbavételi problémák nem merítik ki a népgazdasági mérleg (beleértve a nemzetijövedelem-mérle- get is) további tökéletesítésének összes fel—
adatát. A gazdasági reform feltételeiben (követelményeiben), növekszik a jövedelem- elosztás tervezési feladata, amely szoros kap—
csolatban van az újratermelés anyagi-tárgyi feltételeivel.
(Ism.: Farkas Gizella)
RAMAN. M. — OSZiSZ, Z. -— ClPE. K. — SMULDER. M.:
AZ ÁGAZATl KAPCSOLATOK TÉNYMERLEGEINEK USSZEÁLLITÁSA A LETT SZSZK—EAN
(Opüt razrabotki otcsetnüh mezsotraszlevüh ba- lanszov v Latvijszkoj SZSZR i ih znacsenie dlja planiravanija.) —- Vesztnik Sztatisztíkí. 1970. 10. sz.
12—18. p.
Az ágazati kapcsolatok mérlege (a továb- biakban: az ÁKM) — mint a tervezés mér—
legmódszerének újabb ,,terméke" — ma a Lett SZSZK-ban is a népgazdasági tervezés és az elemzés egyik alapja. 1963-ban feje- ződött be a Lett SZSZK 1961. évi adatokon alapuló első, kísérleti jellegű ténymérlegé—
nek összeállítása. A következő ÁKM-et 1966- ról készítették el, ezt már a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala által kidolgo- zott egységes módszertan segítségével. az egész országra vonatkozó nómenklatúra alapján.
Az 1966. évi ténymérleg az anyagi ter- melés 185 (ebből az ipar 143) ágazatára terjedt ki, tehát viszonylag erősen tagolt.
A végső felhasználást 24 relációra bontot- ták, és 9 pozició szolgált a ráfordítások, il—
letve a jövedelmek kimutatására. A mér- leg kidolgazása -— az előkészítő munkákkal együtt -— valamivel több mint két és fél évig tartott. A munkában a Szovjetunió Központi
