Ejdelman, M.: A társadalmi termék és a nemzeti jövedelem számításáról a szövetségi köztársaságokban

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYEUÖ

Ejdelman, M.:

A társadalmi termék és a nemzeti Jövedelem számításáról a szövetségi

köztársaságokban

(Ob iszcsiszlénii obscsesztvennogo produnkta i nacional'nogo dohoda v szojuznüh reszpublikah.) Veszlník Szlatisziikí. 1958. No. 1. 43—55. p_

A szovjet iparvezetés szervezetének és módszereinek tökéletesítése s ezzel kap—

csolatban a népgazdasági tervezésben történt változások jelentősen emelték a helyi szervek, így a szövetségi köztársa—

ságok szerepét is a gazdaság irányításá—

ban. A megváltozott körülmények meg—

növelték a területi statisztikai szervek

jelentőségét és munkakörét, ami többek között abban is kifejezésre jut, hogy szá—

mos olyan munkát, amelyet eddig csaka Központi Statisztikai Hivatalban végez—

tek, (pl. a lakosság pénzbevételei és kia—

dásai mérlegének összeállítása, a főbb mezőgazdasági termékek fogyasztási alap—

jának, a munkások és alkalmazottak reálbérének kiszámítása stb.) ma már a köztársaságok és néhány köztársaság te—

rületi statisztikai hivatala is önállóan old meg.

A cikk ismerteti a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem kiszámításánála szövetségi köztársaságokban alkalmazott módszert, valamint azokat

tani problémákat, amelyek e munka so—

rán felmerültek és részben még nem n) ertek teljes megoldást.

A társadalmi termék kiszámítása fel- tételezi az illető köztársaság területén található, az anyagi termelési ágakhoz tartozó valamennyi üzem és gazda—

ság össztermelésének figyelembevételét.

A nemzeti jövedelem meghatározása az össztermelésből a termelés anyagköltsé- geinek levonása útján történik (tiszta termelés). A társadalmi termék és nem—

zeti "jövedelem kiszámítása a szövetségi

köztársaságokban tulajdonformák és nép- gazdasági ágak szerint történik folyó és összehasonlítható árakon.

A cikk ezután rátér az anyagi terme—

lés egyes ágai teljes és tiszta termelésé—

nek számítási sajátosságaira a szövetségi köztársaságokban.

A köztársaságok ipari össztermelését mint a vállalatok teljes termelésének összegét számítják 'ki. Forrásul az éves beszámolójelentés adatait használják fel.

a módszer— '

705

Az ipari termelés volumenének dina- mikáját a változatlan áron számított tel—

jes termelés alapján vizsgálják. Válto- zatlan árként a tervezésben és a statisz- tikában az 1955. július 1-i árakat hasz- nálják. A társadalmi össztermék és nem- zeti jövedelem számításánál azonban nem lehet egy bizonyos időpont árait hasz- nálni változatlan árakként, hanem csak egy meghatározott év átlagárait. Ezért az ipari össztermelés volumenét a hatodik ötéves tervben alkalmazott, 1956. évi át—

lagárak alapján számítják ki.

Az ipari tiszta termelés meghatározá—

sához az ipari teljes termelésből le kell vonni az anyagköltségeket. Az anyag—

költségek meghatározása során bizonyos nehézségeket okoz az a tény, hogy az éves beszámolóban külön kimutatott köz—

vetlen anyagköltségeken kivül anyag—

költségek az ún. egyéb pénzköltségek között is szerepelnek. E burkolt anyag—

költségek hányadát a pénzköltségekben különböző számítások segítségével előbb fel kell tárni. A másik körülmény, ami ezt a munkát megnehezíti az, hogy 1957—

ig az össz—szövetségi minisztériumok alá rendelt vállalatok éves beszámolóiban szereplő anyagköltség-adatokat a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban dolgozták fel és így az 1957 előtti adatok feldolgo—

zását most aszövetségi köztársaságoknak pótlólag meg kellett szervezni. Azoknak a vállalatoknak az anyagköltségeit, ame—

lyek erről nem adnak jelentést (kerületi—

alárendeltségű vállalatok és kisipari szö—

vetkezetek) speciális számítások segítsé—

gével határozzák meg. Végül a változat—

lan áron számított nemzeti jövedelem meghatározásához az anyagköltségeket is változatlan árakra kell átszámítani. Ezt a számítást az éves beszámolóban sze- replő önköltségi adatok segítségével vég- zik el.

Számos probléma merül fel az építő—

ipar teljes és tiszta termelésének kiszá- mításánál. Egyes közgazdászok az építő—

ipari termelés értékébe a gépek és be- rendezések értékének felvételét is java—

solják. A szerző véleménye szerint a ja—

vaslattal nem lehet egyetérteni, mert az

építőipar mint önálló iparág építési és szerelési munkákat végez és ez képezi az építőipar termékét, míg a gépi felszere—

lés az ipar befejezett terméke, :; azt

⁷⁰⁶ STATISZTIKA! XRODALMLFXGW

helytelen lenne az építőipar termelésé—

nek értékéhez hozzászámítani.

Az építőipar tiszta termelési értéke ki— ( számításának legnehezebb része az anyagköltségek összegének meghatáro—

zása. A nehézséget az okozza, hogy el—

lentétben az iparral, ahol a termékek önköltségét költségelemek és költségté- telek szerint is megadják, az építőipar—

ban csak az előbbi bontást használják.

Ez a körülmény megnehezíti az anyag—

költségek megállapítását s ezt csak spe—

ciális számítás segítségével kapják meg.

Az építőipar termelése nem merül ki az állami és szövetkezeti vállalatok épí- tőipari tevékenységével, hanem magában foglalja a kolhozok, valamint a lakosság építkezéselt is] Ezek számbavételéről a cikk szintén megemlékezik.

A mezőgazdasági össztermele's és tiszta termelés kiszámítása során számos sajá- tossággal találkozunk. Ugyanis a terme- lés és az anyagköltségek pénzbeni szám—

bavétele csupán az állami gazdaságokban_

és gépállomásokon történik, míg a kol—

hozokban csak az értékesítésre került termékeket, valamint a vásárolt anyago- kat és iparcikkeket veszik pénzben kife—

jezve számba. A háztáji gazdálkodás eredményeit számítás útján határozzák meg.

Az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma itt a kolhozok és háztáji gaz- daságok értékesítésre nem kerülő ter—

mékmennyiségének pénzértékben való kifejezése. Az eddigi gyakorlat szerint ezeket a termékeket az árutermelés ér—

tékesítési átlagárain veszik számitásba.

Ennek a, módszernek azonban vannak bizonyos hiányosságai. Ismeretes, hogy az egyes mezőgazdasági termékek árai és így az átlagárak is különbözőképpen ala—

kulnak a kolhozpiacon szabadon értéke- sített hányad nagyságától függően. Pél—

dául a zöldségfélék, burgonya stb. vi- szonylag nagy része a kolhozpiacokon kerül értékesítésre, ami növeli azok át—

lagárait, szemben a gabonafélékkel, ame—

lyeknek csak jelentéktelen része kerüle szabadpiaci forgalomba, s ezért az átlag- ár kialakulásában a begyűjtési és felvá—

sárlási árak a döntők. Ez csökkenti a me—

zőgazdasági

körülmény, hogy a gazdaság szükségle—

teire, ill. a kolhozparasztok személyes termékek átlagárait. Az a*

szükségleteire forditott termékmennyiség az áruként értékesített termékek átlag- árán kerül elszámolásra, arra vezet, hogy az egyes termékek és gazdaságok részaránya az össztermelésben eltorzul . Ugyanennél az oknál fogva csökken az összehasonlítás megbízhatósága a kerü—

letek és szövetségi köztársaságok között.

A szövetségi köztársaságokban azegylk ' legbonyolultabb kérdés a társadalmi ter—x

mék és a nemzeti jövedelem kiszámítá—

sánál a forgalmi adó kérdése. Az eddigi

saságókban a vállalati eladási árakon, azaz forgalmi adó nélkül kerül elszánni—

lésra. Ami a forgalmi adót illeti, azt a' köztársaságokra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal számítja ki és közli az illető köztársaság statisztikai hivata—

lával. A forgalmi adó elosztása az for- galmi, adót magában foglald termék ter—

melési helye szerint történik. Igy pél—

dául, a cukor forgalmi adóját a köztár—

saságok között cukortermelésük arányá—

ban osztják el. Volt olyan javaslat is, hogy az ismertetett módszer helyett a forgalmi adó elosztása a termékek érté- kesítésének helye szerint történjék. Ezt ' a javaslatot a szerző élesen bírálja ései—

veti, bár elismeri, hogy a-jelenleg alkal—

mazott módszernek is vannak hiányossá- gai. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az érvényben levő árrendszer mel—

lett (amikoris az iparban létrehozott for—

galmi adó túlnyomó részben a könnyű—

ipari termékek árában realizálódik) azok a köztársaságok, amelyeknek termelésé—

ben nagyobb a könnyűipar aránya, a valóságosnál nagyobb, amelyekben pedig a nehéziparé nagyobb, ott a valóságosnál kisebb érték létrehozását tünteti fel a forgalmi adó elosztásának jelenleg alkal- mazott módszere.

Éppen ezért a szerző véleménye sze- rint, amikor az egyes köztársaságoknak a Szovjetunió társadalmi termékében vagy nemzeti jövedelmében elfoglalt ará—

nyát vizsgáljuk, az összehasonlíthatőság érdekében helyes lenne a termékeket forgalmi adó nélkül számbavenni, vagy pedig a forgalmi adót a társadalmilag szükséges élőmunka—ráfordítás arányá—

ban elosztani

(Ism.: Fóti istvánné)