Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

6. szám —— 543 — 1934

munkaköre 1934 kezdetén. —— Az 1933. év termés- bevegzése. —— Sclunölders G.: ltl'llel'veIlClÓk a pénz-

státisztikájá. _— A német tejgazdaság. —— Német— piacon mint az állami konjunktúrapolitika eszköze.

ország gyiimölest'aálloniánya 1933-ban. M— A nagy- —- Schiller K.: Az Amerikai Egyesült Allamok ag—

es középnagyvárosok lakásállománya 1934 elején.

— A nagy- és középnagyvárosok építkezései 1933—

ban. w— lipítkezési költségek és beruházások a la-

kásgazdaságban 1928—tól NSZ—ig. —— A német rész-

vénytársaságok 1933-ban. —— A vállalkozások fejlő—

dése 1932-ben. —— Deviza-kurzusok 1933-ban. —— A

német jogszolgáltatás 1932. évi statisztikája. —

Idényingadozások á textil-külkereskedelemben. — Árstátisztiká, —— Svédország a Világgazdasági vál- ságban. (A gazdasági fejlődés 1929-től 1933—ig.). ——

Japán a világpiacon.

Weltwirtscliafllíches Archiv (39.

köt. I. [., Kiel—Jóna 1934, ném.). ————— Riedl R.: Belső—

európai kereskedelmi politika. Sen S.: A Fran—

ciaország felé irányuló arunyáramlás az utolsó

években. —-— Boggeri M.: Olaszország gazdaságpoli-

tikája a rozsutermő területeken. —-'— (2. l.). _ Wislce- mmm E.: A világgazdaság lélektana és annak vál-

sága. _ Hantos E..- A Dunamedcnce a világgazda- ságban. —— If'os'sali E.: Az :aranyértók automatiz—

musa. — Sen S.: Aranyáramlások Brit-Indiából. ——

Rosinski II.: Japán olájellz'rtászi és olajpolitikája.—

Liang: Kína gazdasági struktúrája és a Nánking—

kormány politikája—(3. i.).—-F1'unges O.: A jugo- szláv külkereskedelem orientálódási lehetőségei. ——

Valk W.: Németalföld kiilkereskedelmének fejlődése a háború óta.—Leontief W.: Az orosz ötéves terv

raki—politikája. Lotsch F.: Nemzetközi kongresz—

szusok es konferenciák 1933—ban.

Wirtschaft und Statistilc (14. évi.

5. sz., Berlin 1934, ném.). — A német külföldi adósságok. M Szőlő- és hortermés 1933—ban. —— Vá—

gások és húsfeldolgozás 1933-ban. _— A halkonzerv—

ipar az 1932-1933. gazdasági évben. — A világ- kereskedelem 1933 utolsó negyedében. —— Gazda-L sági helyzet és külkereskedelem az Amerikai Egye- sült Államokban. —— A német részvénytársaságok 1933 április 1 és június 30 közti zárszámadásai. ——

Város és falu a Németbirodalomban. ——— Tengeren—

túli kivándorlás és beutazás 1933-ban. — Nép—

mozgalom európai országokban —— (6. sz.). ——f- Ár—

ingádozás az építőpiacon 1933 kezdetétől. Az

ipar foglalkoztáltottsága 1933-34 téli hónapjaiban.

—— A német külkereskedelem 1933—ban országok

szerint. -— A világpiaci árak tendenciája. — A ne

met városok népmozgalmának alakulása 1933—ban.

—— (7. sz.). _ Az ipari üzemek a Németbiirodalom-

ban az 1933 június 16-i ipari üzemi számlálás sze—

rint. A német élelmezési és élvezeti cikkek kül—

kereskedelme 1933-ban. —— A világkereskedelem

1933—ban. Munkaszolgálatok az Amerikai Egye, sült Államokban. — A községek adósságai 1933

szeptember 30—án. _ A tudományos főiskolák lá—

togatottsága 1933. nyári félévében,

§ KÚLÖNFÉLE o §

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegáttapitó Bizottság.

Commission hongroise pour la fixation des valeurs de statistigues commerciales.

Szakosztályülések. —— Se'ances de sections.

A XVII. szakosztály május 1-i ülésén a meg- jelenésben gátolt Hiittl Frigyes kereskedelmi fő—

tanácsos, szakosztályelnök helyett Gáldi Marcell m. kir. kormányfőtanácsos, bizottsági tag elnökölt.

Jelen voltak: Aschner Dávid, Chmura László, Félix Aladár, Mattyasovszky Zsolnay Tibor, Müller Pál

dr. kereskedelmi tanácsosok és Görög Tibor, Herr—

Iíng Vilmos szakértők.

Mattyasovszky Zsolnay Tibor a porcellán- iparra vonatkozó jelentésében előadta, hogy a be- hozatali korlátozások folytán —— bár indokolt eset—

ben, különösen a detail—kereskedők részéről szük-

ségelft kiegészítések és drágább kivitelű áruk be-

hozatalára az engedélyek megadátták —— a por—

cellánáruk behozatala az év folyamán a mini—

mumra csökkent. A hazai termelés ezzel szemben emelkedett és csupán edényáruban körülbelül 11/2 millió pengőt ért el. Nagyjából ugyanilyen

Összegűre becsülhető a fogyasztás, mely a korábbi

évekkel szemben a lecsökkent vász'irlókópesség foly—

tán lényegesen gyengébb volt. A hazai termelés

tehát lépést tartott a kereslettel, sőt a gyári kész—

letek még szaporodást is mutattak, úgy, hogy áru' hiány nem jelenkezett. Az árviszonyok azonosak

voltak az előző évivel.

A szigetelő—porcell;ánoknál, különösen az 50 gnammon alúl'i szerelési cikkeknél a kereslet elen—

külése volt tapasztalható, ami részben a behoza-

részben az elektrotechnikai szerelékek előállításával foglalkozó gyáraink szük—

tali korlátozásokra,

ségletének emelkedésére vezethető vissza. Nagy fe- szültségű szigetelőkben a Komárom—Hegyesha—

lom-i vonal villamosításához szükséges szígetelők gyártása foglalkoztatta gyárainkát. A 697. és 700.

vámtételek alá tartozó falburkoló í'ayence-csem—

pék és egészségügyi cikkek belföldi árai az előző évivel azonosak. A belföldi fogyasztás némi emel- kedést mutatott. Exportbán az árak valamelyest

romlottak, mindamellett kivitelünk mennyiségi

emelkedést könyvelhet el

Székács Imre a táblaüvegszaknm helyzetére vonatkozó l')eszámol(')jz'iban előadta, hogy a terme-

6. szám. ———544-— 1934 lés és a forgalom nem emelkedett a kedvezőtlen

1932-es év mennyisége fölé. A gyártás ebben az esztendőben is csak az év egyharmadában tartott

és ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy az egész

év szükséglete fedeztessék. Az év őszén a keres-

kedelemügyi miniszter kívánságára az épületüveg

ára 10%—kal, a kertészüveg ára 20%—kal csökkent,

mely utóbbi körülmény a kertészüveg iránt való kereslet tetemes fokozását hozta maga után.

A VII. szakosztály május 13—án ült össze Szávoszt Zoltán kereskedelmi főtanácsos, szak—

osztályelnök elnökletével. Jelen voltak: Barta Sán—

dor, Dání Nándor, Ilalmy Gyula, Helvey Elek.

Müller József, Reichart Emil, Rudas Gyula, Schőn Győző, Wolf Emil dr., kereskedelmi tanácsosok és Auer Adolf, Dukes József, bzegő Béla szakértők.

Az ülésen Müller József terjesztette elő jelen- tését a szakosztály körébe tartozó áruk termelési, forgalmi és árviszonyairól.

A szakosztályba tartozó vegyészeti iparágak

helyzete egyes ágazatokban némileg javult, mások—

ban azonban, különösen a mezőgazdaság részére

termelő iparoknál, tovább romlott.

Igy a szuper/oszfát-műtrágyagyártás terén ja-

vulás nem állott be, miután a gazdasági válság az

üzemeket 1933-ban is tétlenségre és üzemszünetel—

tetésre kényszerítette. A csekély fogyasztást a gyá-

rak a készletekből elégítették ki.

A Icénsavgyártás a műtrágyagyártás szünetel—

tetése folytán a termelőképességnek mintegy 30

%-ára hanyatlott. Azok az iparágak ugyan, ame-

1933-ban meglehetősen

foglalkoztatva voltak, de ez a ttöbbletfogyalsztás a

7000-os kiesést nem egyenlíthette ki. Egyéb cikkek-

is volt emelkedés a belföldi fogyasztásban, ami abban leli magyarázatát. hogy a behozatali és

devizanehézségek a fogyasztókat a belföldön való

vásárlásra kényszerítették.

A belföldi piacon nyomottabb árakkal, nagyobb enyvmennyíségek voltak elhelyezhetők, az emel—

kedés azonban csak átmeneti jellegű és arra vezet- hető vissza, hogy az építtetők a 30 éves adómentes- séget az év végéig kihasználták.

lyek kénsavat használnak,

ben

A rézgáliciogyasztás a nedves időjárás folytán körülbelül 40%—kal emelkedett. Ez az emelkedés azonban állandó jellegű csak az esetben lehet, ha a borárak emelkedése maga után vonja e növény-

védelmi szer fokozottabb alkalmazását.

A sósav— és glanbersóíogyasztás az 1932. évi

keretek között mozgott.

A textilipar elég jól volt foglalkoztatva, nem—

különben a bőr—, szőrme- és papíripar is, úgy, hogy az ezen szakmában fogyasztott vegyészeti segéd—

anyagok termelése, nemkülönben a gyógyszer—

vegyészetí és szérnmípar terén hanyatlás nem

állott be. '

A kivitel a környező államok antarchikus tö—

rekvései és az általánosan ismert korlátozások kö—

vetkeztében egészen szűk keretek között mozgott.

A szakosztály végül a savak, ialkáliák, sók,

enyvek és a finomított vegyi készítmények egység—

értékeinek megállapításával foglalkozott.

Az I. szakosztály május hó 4—én tartott ülést Mutschenbacher Emil dr. elnökletével. Jelen vol- tak: Bende István dr., Benedek Sándor, Bokor Ador- ján, Bokor Ervin dr., Bruuclz Ferenc, Cseh Ödön, Dúsíng Miksa, Elek lstván dr., Halász Béta, Hegyesi József, Pi'irner Rezső, Rottersmamt Leó és Vas Jenö kereskedelmi tanácsosok, továbbá Kertész Ferenc, Paluzsa László és Vágí Jakab szakértők.

A Bizottság elöször Benedek Sándor jelentését

tárgyalta:

Számgas-It'ülkereskedelmi-forgalmunk az 1933.

évben több változáson ment keresztül.

Előlibaforgalmnnk osztrák vonatkozásban 50 duplavagónra emelkedett. Ez onnan ered, hogy az élőbaromfi beviteli engedélyét voltunk kénytelenek

igénybe venni, hogy a magyar libatermele'sben a zavart el tudjuk hárítani.

Néhány jelentősebb magyar cég kényszerítve

volt Burgenlandban vágótelepet felállítani, hogy

forgalmát fenn tudja tartani; hisszük azonban, hogy a közeljövőben az élő—liba-szállítmányozás,

ha nem is nagyobb, de legalabb is ugyanilyen mértékben fenntartható lesz. Nagy emelkedést te-

hát a túlntagy kockázat és a kis lebonyolítási eredmény miatt nem vállalhatunk. Különben is az

osztrák piac felvevőképessége, az árak kialakulása, az ottani munkanélküliség folytán; nem valami kecsiegtetőnek mondható.

Angliai kiviteliinkben, az év második felében,

szintén nehézségek jelentkeztek, ugyanis az 10%-os beviteli

tett—ék életbe, :imiáltal a vám a esirkénél

szorosára, a pulykánál pedig majdnem duplájára emelkedett. A pulykaüzlet lebonyolítása, sajnos, az utóbbi évek általános sikertelensége, tul'terme- értékvám helyett a súlyvámrendszert lép—

három—

lés következtében egy év tapasztalatával. de nem eredményével végződött. Súlyos aggodalomra ad

okot, hogy a kontinensen mindenütt túltermelés

nyilvánul meg; nemcsak Magyarországon emel—

kedett a termelés, hanem más államokban is.

úgyhogy a közeljövőben az angliai pulykabevitelt

vagy magas vámmal, vagy kontingentálz'issal fog—

ják sujtani és így az exportőrök az utóbbi évek remélt ben szenvedett veszteségeknek a jövőben

visszakeresésétől el fognak esni.

Németországban az elhelyezés az orosz bevitel megszűnése folytán valamivel könnyebbedett, saj- nos azonban, a mai helyzet és megkötöttség foly- tán így sem tudunk valami különösebb eredményt

elérni.

A baromtiiizlet ma

delmi képvisel,

nemcsak kereske—

nyugodtan már

tevékenységet hanem

6. szám. —— 545 —— 1934

mondhatjuk: képvisel egy belső nagyipari i'eldol- szalámit 30 40%-kal olcsóbban kellet eladni,

gozást is 8—10000 munkással s jo pár száz alkal-

mazottal, s többszáz lóerővel működő erőtelepek, hűtőházak bekapcsolódását is jelenti.

Vadlcivitelíink irá-

nyul és a szárnyas vad egy resze az angliai pia—

eokra.

leginkább Németországba

Sajnos, a németországi vadállomány szaporo—

dásának különösen a nyúlnál érezhető hátrányos kihatása a magyar vadra az árak kialakulásában

észlelhető.

Ugyancsak az Angliába szárnyas

vad: fácán- es i'ogolyszállítmanyaink az ottani

helyi és a többi kontinens államokból importált

áruban heves versenyre talált és amint latjuk, itt is érte'klemorzsolódás az 1933. évben.

Lendületes vadexportna sem ez évben, sem a

irányuló

mutatkozik

közeljövőben nem számíthatunk.

'I'ojáslcíuitclünlc az 1933. esztendőben nem tud

lényegesebb eredményt sem mennyiség, sem érték tekintetében felmutatni, mert a magyar termelés még mindig csak a belföldi fogyasztást fedezi és

kivitelünk a többi tojástermelő európai államok mellett igen csekély eredménnyel, kis lépésekben

tud előbbremenni.

Ezután Bokor Adorján számolt be a szalámi—

ipar helyzetéről:

A magyar szalámii-par a dekonjunkturát két-

szeresen érzi: először a nyersanyag beszerzésénél,

azután a kész gyártmány elhelyezésénél.

Néhány évvel ezelőtt még minden valamire

való középhentes élősertéseket vásárolt és így te- dezte hús-, zsír- és szalonnasziikségletét. Mióta a zsír és szalonna oly nehezen értékesíthető, a ke—

vésbbé tőkeerős hentesip—arosok többé nem élöser-

téseket, hanem csak sertéshúst vásárolnak. A szá—

mottevő sertéshústermelés így néhány kézben kon—

centrálódik és ezzel magyarázható,

hónapokban most már évek óta, a hús drágább

a zsírnál, holott

zsírnak kellene

Az elmult

tatott volt.

A szalámi belföldi fogyasztása a téli hónapok—

ban kielégítő volt. A gyárak alacsony eladási ára-

kat szabtak meg, ami a nyershús viszonylag ma—

gas ára mellett a fogyasztást emelte. A bekövetke-

hogy a téli

normális viszonyok mellett a 25—30%-kal drágábbnak lenni.

idény húsbeszerzése rendkívül von—

zett krízis első jelei a kora tavaszi hónapokban, márciusban és áprilisban mutatkoztak. Az állandó

esős időjárás miatt a tavaszi kirándulások elma- radtak és ezzel együtt erősen visszaesett a szalá—

mifogyasztás is.

pokban és azon túl, egész nyáron át állandóan

iránti kereslet hi—

Az időjárás a késő tavaszi hóna—

kedvezőtlen maradt. A szalámi

hetetlen mértékben csökkent. A gyárak egymást

lieitálták túl az olcsóbb és mindig olcsóbb ajánla-

tokkal, ami odáig vezetett. hogy a júliusi száraz

mint decemberben a friss árut.

Az utolsó szalámikivitelünk az

osztrák relációban kb. 40%—kal csökkent! Jelentős

mennyiséget kellett a gyáraknak Ausztriából visz—

szahozatni,

esztendőben

illetve más országokba eladni, ami újabb és jelentős anyagi áldozatot követelt. Legfel—

jebb 3000—3200 ni.-mázsára —— tehát az utolsó évek átlagának csak a felére becsülhető az a mennyiség,

amit Ausztriában tenyleg ell'ogyasztottak.

A Bizottság ezekután az élő állatok és állati ter—

mékek értékelésével foglalkozott.

A XIV. szakosztály ülése május hó 55-án za.)- lott le Mössmer Pál dr. elnöklete alatt. Jelen voltak:

Fischl Simon, Just Emil, Kirschner János, Morvay lzso' és Steiner Ödön kereskedelmi tanácsosok, ezen- kívül Pető Félix és Willheím—Vujna Jenő szakértők.

A szakma helyzetét Morvay lzsó ismertette:

A lentermelő országok túlnyomó része odatö—

rekedett, hogy egykoron virágzó leniparnkat újra l'ellendítsék; Lengyelország kimondotta, hogy min- den, az állam által akár katonai, akár egyéb cé-

textilcikk, előbb

ből készült, s amelyet idővel a pamut kiszorított,

lokra beszerzendő amely len-

újra lenből gyártandő; Németország is óriási piro-

pagandát fejtett ki a lentermelós előmozdítására.

Hazánkban az 1933, évben a holdanként pre-

mizált terület nem lehetett nagyobb, mint 2.800 kat.

minthogy

140000 pengő állott rendelkezésre.

Az 1933. év termeset legfeljebb mintegy 80.000 hold, a jelentés évében e célra csak

mm. gubós lenkúróra becsüljük, amely túlnyomó—

részt csak 1934—ben kerül feldolgozásra, s minthogy

az 1932. év termése igen rosszul sikerült, az 1933.

termelési évben fonógyáraink nem voltak teljesen

hazai lenrost anyaggal ellátva, s behozatalra szorul—-

tunk, aminél azonban a szükséges devizák hiánya korlátokat szabott,

A rostra termelt lenen kívül, olajmagra való termelés az 1933. évben mintegy 12.000 kat. holdon

folyt; a termett lenmagot az olajgyárak használták fel, míg a szalma egy részét, — mint tört lenszal—

mát ——— kárpitozás céljaira exportálták.

A hazánkban működő két 1933.

évi termelését mintegy 12.000 sokk lenfonalra be—

l—enf on () gyá r

csiiljiik, míg kapacitásukat tekintetbe véve, 16.000"—

17.000 sokkot, 'is termelhettek volna.

A kivitt nyerst'onalak egy része feherítósre való

kikészít—és céljából ment ki

A hazai lenszövőgyárak gépei számát 1.300-i'a becsüljük. Sajnos, az idők kényszerítő hatása alatt

ezek mindinkább eltértek a lenszővéstől és a pa- mut—, tehen—, selyem—, sőt gyapjúszövetek készítését

vették fel mert

programmjukha. Kényszeriiltek erre lecsökkenóse mellett a fo—

olcsó azért, a vevőerő

gyasztó közönség az pamutárut vásárolta,

masrészt maga az állam, kórházak s közületek, költ—

6. szám, —— 546 — 1934

ségvetési keretük szűkítése következtében beszerzé— tengeriterrm'asünk maradt az előző évi hozam

seiket vagy leredukátták, vagy. főképp a kórházak alatt.

sajnos takarékossági szemponthr'n, a pamntra tér— A gabonakészletek elhelyezése a világkrízis

tek át.

Kendert, az 1933. esztendőben szerződéses ala—

pon, 75.000 holdon termeltek. Eltér-őleg a lentől, kendert házíipari célokra, szerződésen kívül is ter—

melnek, kisebb területeken; ezen kenderkórók há—

zilag dolgoztatnak ki, s a földinívelő lakosság asszonynépe a téli hónapokban a kendert megfonja, s pamutláneot (eérnúzval kendervetiilékkel sző meg ruházati célokra.

A gyárak által szerződésíleg termeltetett ken-

der túlnyomó részét kötél—l'onál— és zsinegárura dol-

gozták fel. Ezidőszerint kenderfonógyárnnk

van.

négy

Fontos iparág, amely a mezt'igazdasággal, ma- rlom- s cukoriparunkkal kapcsolatos, a jutaipar.

Nyersanyagáért óriási összegek vándorolnak ki kül-

földre. Ha egykor az olajmagra termett lenszalmát

a technika s a vegyi tudomány fonható rosttá fogja

kidolgozhatni, ez potolni fogja a juta s pamut egy részét. Az 1934. évben a Németországgal kötött

szerződés alapján 50.000 kat. holdon olajmagnyerés

céljaira történő termelés óriási szalmamennyiséget

amelynek elenyésző kis része

lesz kárpitozás céljaira kidolgozva, mig a többi ta-

fog eredményezni,

lán jószág alá alomnak lesz használható,

fog tüzeltetni.

vagy fel

A Bizottság ezekután áttért a len-, kender—, jutta—

anyagok, fonalak és szövetek értékelésére.

A III. szakosztály május hó 11-én tartott ülést Jeszenszky Pál elnöklete alatt. Jelen voltak: Fonó László, Haranghy Endre, Hegedüs Vilmos, Lóránt

Béla, Mohácsy Mátyás, Nagy Imre, Pellegn'ni Félix.

Pongor Henrik, Vaja Béla dr., Welíisch László ke- reskedelmi tanácsosok, továbbá Forrai Dezső, Or—

szágh Sándor dr., Rege Károly dr. szakéntök.

A gabonafélék forgalmáról Pellegrím' Félix

számolt be:

Az 1932. évi búzatermésiink gyenge közepes, rozs—, árpa-, zabtermésünk igen jó közepes volt.

tengeritermésünk pedig a háborút legnagyobb rekorderedményét adta.

követő évek Ennek meg-

felelően legfontosabb mezőgazdasági terményünkv

nek, a búzának kiviteli forgalma az első évekhez

képest lényegesen csökkent, s a húzaliszttel együtt

alig haladta meg a 2 millió métermázsát, de még

ennek a kivitele is nagy nehézségekbe ütközött.

Rozsa árpa-, zab- és tengerík'ivitelünk a megnagyob- bodott terményeredményekhez képest az előző évekhez viszonyítva emelkedő volt.

A gabonafélék 1933. évi terméseredménye

nemcsak a megelőző 1932. évi, hanem az össze- omlást követő összes évek terméseredményeivet szemben rekordszámokat tüntet fel, s csupán

közepette fokozott gond elé állította kormányza—

tnnkat és a gabonakereskedetmet, mert orszá—

gunknak valutákat kellett hogy nyers-

anyagszükségeletét fedezhesse, és a még mindig súlyos kamatfizetési és törlesztési kötelezettségei—

nek folytatólag eleget tehessen. Széles néprétegek elszegényedése a fogyasztási lehetőségeket is le- rontotta. Oly nagy gabonakészleteket visznek át egyik évről a másikra, várható esökkenésük re—

ménye nélkül. Ez a körülmény egymagában is kétségessé teszi az alacsony színvonal belátható

időn belüli megjavulását. A nehézségek mindenütt

olyan kormányzati intézkedésekre vezettek, ame—.

lyek a szabad kereskedelmi mozgást bénítólag be—

f( lyásolták.

Ennek dacára hazánk mezőgazdasági termé—

nyeinek 1933. évi kiviteli forgalma igen jelentős

emelkedést mutat. Ez

által létesített

hető vissza.

Bőséges termésünk és kedvező exportlehető—

ségeink eredményeit kedvezőtlenül befolyásolta a

mezőgazdasági terményeknek

szerezni,

nagyrészt államközi

kormányzatunk

megegyezésekre vezetv

alacsony árszínvo- nalal

Hogy exportteleslegeink világpiaci

árak felett voltak elhelyezhetők nagyrészt azok-

nak az áldozatoknak tudhatók be, amelyeket rész- ben a külföldi hítelezőink hoztak ittlevő követe—

téseik felszabadítása érdekében.

mégis a

A malomipar helyzetét Star Sándor jelentése ismertette:

A malomipar válságos helyzete az 1933. év- ben egyes viszonylatokban még vigasztalanabb lett. Kedvező jelenség, hogy kenyérmagvakban a közepest jóval felülmúló és minőségileg is telje—

sen kielégítő búzatermésünk volt. Az importra szoruló országok már eddig is prohibitiv jellegű vámok további emelésével kísérleteztek. Előre nem várt nehézségek merültek fel, melyek abban

jelentkeztek, hogy egyes, különben behozatalra

szoruló államok, különösen Németország, Olasz-

és Franciaország húzatermelésüket any—

nyira fokozták, hogy behozatali szükségletük a

minimumra csökkent, sőt Németország és Fran—

ciaország a búza exportallamoknak a nyugatern-

rópai felvevő piacokon mint kiviteli államok igen

érzékeny versenyt okoztak.

ország

Kormányunk főgondja volt, hogy Ausztriával, terményeink régi idő óta legfontosabb felvevő—

piacával, oly kereskedelmi szerződést kössön, mely a forgalmat lehetőleg előmozdítsa. Kontin- gens alapon preferenciális megállapodás jött

létre, ami gyakorlatilag vsak lassan jutott ér—

vényre, mert akkor már az osztrák malmoknát

6.szmn. ——

nagyrészt hónapokra előre fedezték a vevők szük- ségletüket és a hosszabb megszakítás nem vált a magyar malmok előnyére. Az osztrák vevőkö—

zönségnek közben alkalma volt a kanadai búzával

kevert belföldi búzából készült igen értékes liszt- jével megismerkedni. A külföldi elleni pro-

;aganda is sokat ártott, úgyszintén főleg a nagy—

vámok okozta magas lisztárak

Összezsugorították.

áru

a fogyasztást is Malmaink belföldi üzlete a túltermelés jegyé-

állott és különösen a kereskedelmi malmok tevékenysége változatlanul leküzdhetetlen nehéz—

ségekbe ütközött, mert a bolettarendszer a nehe- zen ellenőrizhető kis malmoknak továbbra is lehe- tővé

ben

tette az illegális versenyt. A fogyasztás is visszamenő irányzatot követett, mert a lisztnél sokkal olcsóbb cikkek, mint a burgonya és bősé- gesen rendelkezésre álló és olcsó hüvelyesek ju-

tottak a nép élelmezésében nagyobb szerephez,

Ennek hatása alatt az árak az év végéig csak—

nem megszakítás nélkül visszamenő irányzatot

követtek, bár a kormány minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vett, hogy a kivitelt elősegítse

és a piacot a nyomasztó készletektől lehetőleg sza—

badon tartsa.

Megemlíthető még, hogy a korpa ára időkö-

zönként nagyon alacsonyra sülyedt, ami a ma]—

mok árkalkulációját szintén hátrányosan] befolyá- solta.

A malátaipar kérdéseivel Deutsch Artúr foglal—

kozott:

Bármennyire örvendetes is a kivitel emelke- dése, a magyar malátaipar helyzetében nem jelent

különös fellendülést, mert a 73%-os mennyiség-

emelkedéssel csak 30%-os értékemelkedés áll szem—

ben, ami más szóval annyit jelent, hogy a kivi-

tel emelkedés érdekében, tehát az egész magyar közgazdaság érdekében is, a magyar malátaipar további igen jelentős áldozatokat hozott, mert a malátagyártás nyersanyagát képező sörárpa ol- csóbbodott ugyan az 1932, évi árakkal szemben, azonban ez az olesóbbodás nem tett ki

mint amennyivel a maláta ára olcsóbb lett,

annyit,

Meg kell állapítani, hogy az európai maláta- felvevő piacok jórészéből a magyar maláta vagy

teljesen kiszorult, vagy pedig részesedése egészen

összezsugorodott.

Ausztriába 1931-ben még 7.290 g—t, 1932-ben

már csak 1.171 g-t vittünk ki, a most lezárult 1933. évben pedig mindössze 254 métermázsát. Az osztrák export gyakorlatilag Ennek

nemcsak az az oka, hogy az 1931. év második

felében Ausztria felemelte a malátavámot, hanem az 1932, év közepén Ausztriával szemben beállott

szerződésenkívüli állapot óta külön engedély is

kell a malátaimporthoz, aminek

megszünt.

megszerzése vi—

szont az osztrák kormánynál majdnem lehetetlen

547 —— 1934

Hasonló a helyzet Jugoszláviában: itt a dínár értékcsökkenése

volt elhelyezhető.

okozta, hogy oly kevés maláta

Németországból már teljesen kiszorultunk.

Portugáliában három évvel ezelőtt még el tudtunk valamit adni, azóta ide sem lehetett Ina- gyar malátát exportálni. Ugyanez helyzet Svéd-

országnál is, míg Finnországba _— ahol pedig azóta megszünt a szesztilalom ,. csak kis részét tudtuk az 1931. év mennyiségének kivinni.

A magyar malátaipár látva, hogy az európai piacok egy részéből a magyar maláta lassanként kiszorul, —— vagy csak egy egész kis kontingenst fog jelenteni —— nagy erőfeszítéseket tett,

más európai megtartsa és

hogy

országokban növelje

piacát, aminek meg lett az az eredménye, hogy egynémely európai országban sikerült a maláta mennyiségét emelni, így pl. Belgiumban és Francia-

országban.

Hollandiába, Olaszországba és Svájcba is si- került az elmúlt évben többet exportálni.

Örvendetes eredmén? ho" a tenderentúli

! Ft. b

országok egy részébe, így pl. Brazíliába. az Amé-

rikai Egyesült Államokba és Egyiptomba

kedett a magyar maláta exportja, azonban ez nem kárpótol bennünket az elveszett európai piacaink- e me ! ,

ért, mert Európában csak az európai versennyel

kell megküzdenünk, hogy malátánkat továbbra is

eladhassnk, azonban a tengerentúli, különösen az amerikai piacokon két olyan versenytársunk is van, melyekkel nagyon bajos konkurrálni. Ezek Kanada és maga az, Amerikai Egyesült Államok,

mely utóbbi ugyan importál valami külföldi

malátát, azonban a délamerikai kontinensen Ka—

mint igen veszedelmes verseny—

társ jelenik meg és ha mégis sikerült Délameriká- ban a magyar malátaeladást forszirozni, ez csak úgy volt lehetséges, hogy oly olcsó árakon kellett nekünk is eladnunk, hogy a kivitel emelkedéséből a magyar malátaiparnak

nadával együtt,

'ajmi kevés haszna ma- radt.

A magyar malátakivitelen, azaz a magyar malátaiparon mindazonáltal lehetne hathatósan segíteni kormánytámogatással és azáltal, ha meg—

felelő köteléki dijszabások létesítése révén a te- kintetbe jövő behajózási tengeri kikötők olcsóbb fu 'ardíjak mellett volnának elérhetők, ami annál inkább nagyon kívánatos volna, inert legnagyobb európai versenytársainknak, a német, cseh és len—

gyel malátaiparnak nemcsak a kormányaik által nyujtott kiviteli prémiumok könnyítik meg nagy-

mértékben helyzetüket a versenypiacokon, hanem

ezenkívül olcsóbb fuvardíjakkal rendelkeznek,

mert nemcsak közelebb fekszenek a nyugati ma-

látafelvevő rendelkezésükre

állanak olcsóbb fuvardíjak a tengeri kikötőkhöz.

piacokhoz, hanem

6.szMn.

A vetőmagtermelés helyzetét Hegedüs Vilmos

ismertette:

Vetőmag exportunk nagy része Németország

felé irányul és remélhető, hogy ezt az államot a

jövőben is nagyobb fogyasztóink

sorában, mert hiszen Németországgal clearing-el—

számolási viszonyban állunk, tehát oly államokkal

szemben, amelyeknek valutával kell fizetni, előny—

ben részesülünk.

Különösen a luoernamag az, amely kitűnő mi-

nősége, fagyállósága és szigorúan kersztülvitt aran-

kamentessé—ge folytán világszerte ismert exporteik—

kiink. Az északi államok minden más származású- nál jobban szeretik a piros-fehér—zöld bárcával el-

látott lucernamagot. A jövőben nagy lehetőségek vannak még előttünk a luc—ernamag—export tekinte- tében, amit az a körülmény is igazol, hogy expor—

tunk évről—évre növekedik.

Lucernamag-exportunkat egyedül a provence-i francia lucernamag veszélyezteti, amely csupán

fagyállóságban marad a miénk mögöt-t, színben és

minőségben azonban gyakran felül is múlja azt. A

megtarthatjuk

délamerikai (argentínai) és délaxfrikai (fokföldi) egyébként szép színű lucernamagvak az ottani termelési költségek és az alacsony tengeri fu- var folytán a magyar lucernamag árának felét sem érik el, de a termelő országok eltérő viszonyai

miatt nem okoznak versenyt. Annyi mindenesetre

megállapítható, hogy Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Dánia, a Skandináv államok és Lengyel- ország legjobb felvevő piaoaink közé számíthatók.

Jellemző a magyar lóheremag jó hírére, hogy a román származású árut is szívesebl'mn vásárolják

Magyarországról. Kiviteliink azonban ez évben az

előző évi mennyiség alatt maradt, ami szintén az összes termelő országokban általánosan rosszul

sikerült termés következménye. Emiatt voltak

már az aratás után is az átlagosnál jóval

magasabb árak, amelyek az év végéig egyre emelkedtek. A magas árak ellenére elég köny—

nyen megbírkóztnnk a lengyel- és németországi konkurrenciaval, mivel ott is igen gyenge volt a termés. A balti államok termése ezidén oly silány

minőségű volt, hogy nem okozott számottevő kon-

kurrenciát, ellenben új eladóként lépett fel Kanada, ahol elég jó termés lévén, az európainál olc—sőbb áron dobta piacra lóheremagját.

Hasonlóképpen növelhető volna baltacimmag—

exportunk is, ninety ezidén minimális volt, de a

kikészítés (tisztítás és hántolás) költségeinek csök—

——548—

1934

kentése és egyenletes nagy tételek piacrahozása ál- tal könnyen elhúdítlrati'iák a nyugati országok pia—

cait a jelenleg ott domináló lengyel áru elől.

Fontos exportcikkünk a lierefélfék közül a bi-

borliereniag, amely főleg a dunántúlon és a felvi—

déken terem. Hazánk éghajlata kedvező, mert jú-

nius lió végén, amikor a cséplés folyik, gyakran

van hosszantartó száraz idő. Ilyen években bíbor- herénk bármily mennyiségben elhelyezhető a világ—

piacon, csak arra kell törekednünk, hogy a szigorú amerikai előírásoknak megfelelő legyen és július első felében kerüljön piacra.

A takarmánynövények közül megemlíttendők a bükköny és borsófélék, amelyekben szintén keresett minőségeket termelünk és amelyeknek nemcsak az északenrópai országok, hanem Amerika is rendsze-

res felvevői.

Kedvező esetben az eddigi 20 ezer hold helyett

a jövőben legalább 50 ezer hold tenmag termelését

lehetne a magyar mezőgazdaságnak biztosítani.

A fűmagvak között sok van, amely hazánkban is, kivált a dunántúl csapadékosabb vidékein, meg- terem, mint pld. az angolpei'je, olaszperje, réticsen- kesz, vörösesenkesz esomósebir, úgy hogy, ha a

fűmagtermelés kellő propagálással nagyobb lendii—

letet venne, a fenti mennyiségek importja is leg—

nagyobbrészt fölöslegessé 'álna.

Nzrigyjelentőségü olajnth'ényünk a repce, amely—

böl nemcsak az őszi káposztarepce, hanem a tava—

szi is megterem nálunk. 'l'ermelése mégis csökken és így ebben a cikkben exportunk is gyengült,. ami az utóbbi évek kedvezőtlen átalakulásának tulajdo—

nítható.

A napral'orgólnag amely szintén fontos olaj!

nyersanyag s nálunk a Tiszavidek egyik

jellemző növénye, még eddig nem részesült a ter—

melők részéről a kellő figyelemben. Csak kisebb mennyiségben kerül tisztán a piacra s ezért a ter—

melt áru legnagyobb része mint kevert mag, ala-

csonjabh árban értékesíthető. Külön—külön pedig a fehér, csíkos és fekete napraforgómag keresett cikk a nyugateurópai országokban, de még Amerikában

is és csak sajnálható. hogy az ezek után érdeklődő külföldi vevőket, alig pár hónappal az aratás után

gyártási

már nem tudjuk kielégíteni.

Éppen ilyen keresett cikk a tökmag is, amelynek

fogyasztása Amerikában és Keleten is egyaránt nő—

vekszik.

A Rizotlsz'g ezekutan a hüvelyesek őrlemények értékelésével foglalkozott.

gabona, magvak és