P U B L I C A T I O N E S B I B L I O T H E C A E A C A D E M I A E S C I E N T I A R U M H U N G A R I C A E
18.
R á s o n v i L á s z l ó
S T E I N A U R É L É S H A G Y A T É K A
S I R A U R É L S T E I N A N D H I S L E G A C Y
B U D A P E S T , 1 9 6 0
centenáriuma. Szolgáljon ez a tanulmány a közelgő centenáris megemlékezéshez szerény adalékul.
The centenary of Aurél Stein's birth will be in 1962. Let this study serve as a modest
conlribution to the approaching centennial commemoration.
M g a m m %
• "n ^ ^ B ' "v" - r j
l l f f l K B ~'
Hbl
wJ&jíb'
\
Stein Aurél utolsó fényképe Sir Aurél Stein
P U B L I C A T I O N E S B I B L I O T I I E C A E A C A D E M I A E S C I E N T I A R U M H U N G A R I C A E
18.
R á s o n y i L á s z l ó
S T E I N A U R É L É S H A G Y A T É K A
S I R A U R É L S T E I N A N D H I S L E G A C Y
B U D A P E S T , 1 9 6 0
D R . B A K T A Y E R V I N D R . S C I I E R T I B O R
Rásonyi László : Stein Aurél ós h a g y a t é k a . — Sir Aurél Stein a n d liis Legacy.
B u d a p e s t , 1960. 40 p., 1 t .
(A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadványai. — Pulilieationes Bibliotliecae Academiae Scientiarum Hungaricae. 18.)
E T O 92 (439) Stein 49 Stein
©MTA Könyvtára, 1960
ban meg vannak határozva)1 a Magyar Tudományos Akadémiának adom, hogy csatolja azokat könyvtárához, mint jelét hálás megemlékezésemnek a segítségért, amelyet onnan k a p t a m , mint diák — és a buzdításért, melyet nekem, mint tagjának az Akadémia n y ú j t o t t . "
Stein Aurél végrendeletének ezen szakasza értelmében — hosszadalmas jogi2 és adminisztrációs procedúra u t á n végre 1957 márciusában megérkeztek a hagyatékot tartalmazó ládák az Akadémiára. Ez az 51 ládát megtöltő anyag a nagylelkű adománynak a második része volt. Stein Aurél könyvtárának az a része, amelyet ő nélkülözni t u d o t t , — 1154 db. könyv és különlenyomat — már 1924-ben megérkezett az Akadémia Könyvtárába, s ezenkívül minden művének egy példányát m i n d j á r t a megjelenés után megkiildötte. Az Akadémia a kiadványokat jelentőségükhöz képest értékelte, s például amikor az 1922.
január 30.-i ülésen Szily Kálmán főkönyvtárnok bejelentette, hogy Stein Aurél megküldötte a „Serindia" öt hatalmas kötetét, Teleki Pál tartalmas előadást t a r t o t t a Serindia fogalmáról, Szily Kálmán pedig felolvasott Steinnek egy nemrég küldött leveléből:
„Ifjúságom sok kedves emléke fűz engem az Akadémia szép könyv- tárához. Ama néhány éven á t , melyet mint gimnazista, szülővárosomban töltöttem, sokat jártam olvasótermébe. Ott töltöttem a szülői házon kívül leg- kellemesebb óráimat; ott kezdtem meg orientalista tanulmányaimat, fára- doztam a szanszkrit nyelvtannal stb.; később is sok hasznos ú t m u t a t á s t és buzdítást nyertem ott régi jóakarómtól, boldogult Ilunfalvy Páltól."
„Nem kell tehát megokolnom, hogy több évvel ezelőtt készült vég- rendeletemben az Akadémia könyvtárának hagytam könyveimet. Elég szerény gyűjtemény ez, körülbelül 2000 kötet, többnyire az indiai és középázsiai philologia és régészet köréből. Nem tudom, sok hasznát veheti-e m a j d a könyv- t á r a gyarapodásnak. De gondoskodtam arról, hogy minden költség nélkül jussanak a könyvek annak idején Budapestre és semmi feltétel ne akadályoz- hassa a k ö n y v t á r t abban, hogy a nem kívánt munkákat s a j á t céljai érdekében értékesítse."3
Hogy a hagyaték jelentőségét fölmérhessük, tisztába kell jönnünk Stein Aurél személyével, törekvéseivel, k u t a t ó munkásságának irányaival, szóval szellemi hagyatékával is; az emberrel és a tudóssal egyaránt.
1 A végrendelet eredeti szövegében: all m y p r i n t e d books (other t h a n thoso selec- ted as h c r e i n a f t e r provided) . . .
2 A h a g y a t é k egy része éveken á t ellenséges állam t u l a j d o n á n a k s z á m í t o t t . Az ille- tékes angol hatóságok az egész ügy lebonyolításában előzékeny m a g a t a r t á s t t a n ú s í t o t t a k .
3 Akadémiai Értesítő 1922- 38 — 39.
Stein Márk Aurél 1862 november 26.-án született Budapesten. Nemcsak a t á g látókörű szülők, hanem jóval idősebb Ernest b á t y j a is arra törekedtek, hogy megadják a tehetséges gyermeknek, m a j d i f j ú n a k a teljes szellemi kifej- lődés lehetőségét. í g y került tízéves korában a 700 éves Kreuz-Schule-ba, Drezdába. Erre a k i t ű n ő iskolára mindig szeretettel gondolt — t a n ú s í t j á k az iskola évkönyvei és az iskolára vonatkozó jubiláris kiadványok, melyeket még 80 éves korában is gondosan megőrzött. Ott t a n u l t a meg azokat a nyel- veket (német, angol, francia), amelyeknek birtokában már i f j ú korában látó- kört, széles alapokat szerezhetett orientalisztikai tanulmányaihoz.
A Kreuz-Schule tanára, Dr. Hausmann volt az, akinek a görög kultúra világtörténeti jelentőségéről t a r t o t t előadásai a fiatal gimnazista figyelmét először terelték az Oxus és az Indus közötti területre. Fél évszázaddal később a már világhírű Stein Aurél éppen e tájékkal kapcsolatban írt — Nagy Sándor északindiai h a d j á r a t á r ó l — a Kreuz-Schule 700 éves jubileumára kiadott Festschrift-ben.
A középiskola utolsó éveit i t t h o n végezte, a Kreuz-Scliulehoz méltó környezetben, a budapesti evangélikus főgimnáziumban, olyan tanárok veze- tése alatt, akik mind neves egyetemi tanárokká, illetve akadémikusokká lettek, mint pl. Böhm Károly, korának legismertebb magyar filozófusa, Lehr Albert, a nagy Arany-kutató, Fröhlich Izidor stb.4
Még nem egészen 17 éves, mikor 1879-ben beiratkozik a bécsi egyetemre.
Onnan a lipcsei, m a j d a tübingai egyetemre megy á t , mindig oda, ahol korá- nak legjobb indológus és iránista professzoraitól tanulhat. Magyarországon akkor erre még nem volt lehetőség. Mint Rudolf von R o t h professzornak, a Védák és az Aveszta ú j u t a k a t törő kutatójának kedves tanítványa, 1883 tavaszán Tübingenben szerzi meg a bölcsészdoktori oklevelet. Tübingennel később is megtartotta kapcsolatait, főleg von R o t h professzorral. El-elmegy oda, mint már híres ember előadást is t a r t ott, s egyik albumjában sok-sok, huszonöt évvel később készült Ansichtskarte örökíti meg a szép egyetemi város minden zegét-zugát. Talán onnan való hagyatékában a mult századi stílusú, női kézre valló szép könyvjelző is, a beléhímzett „Vergiss mein nicht"
felirattal.
A magyar állam évről-évre megújított ösztöndíja is hozzájárul ahhoz, hogy továbbra is külföldön tanulhasson. így azután 1884-85-ben Cambridge, Oxford és Londonban foglalkozik iranisztikával. F e n n m a r a d t egyetemi jegy- zetei szembetűnően m u t a t j á k , hogy milyen céltudatossággal, lelkiismeretes- séggel szerezte meg azt a sokoldalú ismeretanyagot, amely a későbbi nagy feladatok vállalására képessé t e t t e . A Trinity College-ből, Cambridgeből küldi egy t a n u l m á n y á t , mely a Budapesti Szemlében jelent meg 1885-ben.5
1885-86-ban az éppen akkor a Ludovika Katonai Akadémián szervezett első tanfolyamon szolgálta le önkéntesi évét, s az öt rangelső közé került. Mint a budai hegyekben gyakorlatozó önkéntes, a tereptan tanára, Kuess Károly utász-százados vezetése alatt szerezte meg azokat a tereptani, térképezési ismereteket, amelyek révén m a j d Belső-Ázsia legnagyobb feltérképezőjévó lett. Tanáraira, Kuess Károlyon kívül a parancsnokra6, Horváth J e n ő (később
4 Halász Gyula, Stein Aurél. H a t v a n a d i k születésnapja alkalmából. Nyugat X V (1932), 1 3 2 2 - 1 3 3 1 .
5 Az óperzsa vallásos irodalomról. Budapest i Szemle 1885:CVHI, 365—83.
6 "Colonel dear old Szvotics" — í r j a Stein Aurél az 1886. évi k a t o n a i jegyzék- n a p t á r b a n .
tábornok) és Gabányi Géza századosokra, valamint a főiskolára mindvégig hálásan emlékezett, s a főiskola is büszkén vallotta őt tanítványának. Kiad- ványai, a főiskola szépen dedikált története is megtalálhatók a Stein-hagya- tékban.
Mint fiatal magántanár, 1886 őszén a VII. nemzetközi orientalista kongresszuson, Bécsben előadást tart7, majd résztvesz egy avesztai kifejezés értelmezésére vonatkozó vitában.
Kísérjük figyelemmel az ezután következő hónapokat hagyatékával hoz- zánk került naplószerű föl jegyzéseiből, amelyek az 1887. évre szóló zsebnaptárá- ban maradtak fenn. Igen érdekesen t á r j á k elénk ezek a telegramm stílusú, éjfél utáni, lefekvés előtti, angol nyelvű följegyzések egy fiatal tudós érvényesülé- sének a menetét, olyan emberét, aki széleskörű tudásával meg t u d j a szerezni az akkori világ legkiválóbb orientalistáinak a rokonszenvét, sőt támogatását.
Közbon sokszor gondol Pestre, s hetenként ír szüleinek a mind barátibbá váló idegenből. A nap nagy részét a British Museumban tölti tanulással, de nagy sétákat is tesz keresztül-kasul Londonon. — J a n . 7: „Otthon levelet találtam hazulról. Először címeztek »m. kir. hadnagynak«." — J a n . 26: „Nagyon kedves, családias ebéd Dr. Rieu-éknél . . .egy török hadifogoly naplójáról is beszélgettünk, aki Caraffa fogságába esett . . ."8 — Apr. 22: „A drága P a p a levele várt; nehézségekről ír . . . Trefort miniszter igéretét nem teljesítették.
Kellemetlen érzések a jövő kilátásait illetően . . . hosszú levél drága Mamának."
— Máj. 6-án Sir Henry Rawlinson9 hívatja. — Máj. 7: Sir H. Rawlinsonéknál van, aki az „igazi grandseigneur j ó i n d u l a t á t " t a n ú s í t j a iránta. „Diadalmas levelezőlapot írtam drága édesanyámnak." — Máj. 15: „Körülbelül 18 mér- földet tettem meg" (londoni sétával). — Máj. 16: „Sir Monier Williamsék- nál1 0 ebédeltem." — Máj. 18: „Stewart ezredessel ebédeltem, aki b e m u t a t t a nekemSzejid Abbaszt." —Máj. 19: „Otthon dolgoztam egész napon át. Szejid Abbasz jött43 0-kor; a Gülisztánt olvastuk két óráig." — Máj. 26-án pár napra Oxfordba utazik, o t t megismerkedik néhány kiváló tudóssal. — J ú n . 11.
„Megnéztem a katonai tornajátékokat. Ódi vatú »vasas német*11 lovaglás zeneszóra." — J ú n . 11-én Rawlinsonéknál ebédel igen előkelő és befolyásos társaságban. — A haoma szó eredete foglalkoztatja, m a j d a meridies etymoló- giája. — Aug. 3: „Sir H. R.-hoz mentem, 1030-kor említést tettem neki indiai terveimről; kijelentette, hogy érdeklik a dolgaim és megígérte, hogy beszél rólam Dr. Rostnak."1 2 — Aug. 8: „Kedves szüleim elhagyták Badent." — Aug. 9: „Az Üllői-út lóvasútjának reminiscenciái éledtek föl bennem a Black- friars Roadon." — Aug. 10: „Egész nap a sahanusahu — Paovavogao-val
7 »Hindukusch u n d P a m i r in der iranischon Gcographie.« Berichte des I n t e r n a t i o - nalen Orientalisten-Congresses, Wien, 1880. I I , 10, 80, 84.
8 Valószínűleg éppen azt a s a j á t m a g a á l t a l katalogizált X V I I I . századi kéziratot e m l í t e t t e Rieu, a m e l y n e k német fordítását R . K r e u t e l és O. Spies 1954-ben a d t á k ki:
Leben u n d Abenteuer des Dolmetschers Osman Aga. Bonn, 1954.
9 Sir H e n r y Rawlinson Í1810—1895) az indiai hadseregben, m a j d az angol diplo- máciai k a r b a n szolgált. Tagja volt a p a r l a m e n t n e k és az I n d i a i Tanácsnak, a British Museum k u r á t o r a . K i v á l ó t a l k o t o t t az óperzsa feliratok megfejtése és az asszirológia t e r ü l e t é n .
10 Sir Monier Monier-Williams (1819—1899) a szanszkrit filológia professzora volt az oxfordi egyetemen.
11 Az eredetiben: "Musical ride of old-fashioned" „ v a s a s n é m e t " .
12 Rcinhold Rost (1822 — 1896) német származású, t ö b b m i n t 20 keleti nyelvet ismerő angol orientalista; a Royal Asiatio Society t i t k á r a , m a j d az I n d i a Office könyv- t á r o s a volt.
foglalkoztam". Többször utal arra, hogy parthus numizmatikai problémákkal foglalkozik. Nemsokára már a nyomdai k o r r e k t ú r á j á t végzi egy fontos cikké- nek1 3, melynek különlenyomatait a z u t á n szeptember közepén postára a d j a . Ugyanakkor n a p m i n t nap hiába v á r j a a Charing Crosson Helent, aki még a tavasszal elutazott E u r ó p á b a . — S z e p t . 18-án Dukáékat1 4 l á t o g a t j a meg. „Ebéd Helennel. Levelek Geldnertől16, Goldzihertől." — Darmesteter-rel1 6 beszél tervezett párisi tartózkodásáról. Szeptember 22-től november 15-ig nincs bejegyzés a n a p t á r b a n . Ekkor már P e s t e n van átutazóban. — Nov. 15: „El- m e n t e m a Luclovika Akadémiára. Szakadt az eső. A József-körút mellett találkoztam drága Papával. Sok bevásárlást és látogatást intéztem el. Ott- h o n nagy társaság teára. Nagynénik és unokatestvérek teljes számban."
— Nov. 16: „Visszahoztam a csizmákat a Ludovikáról. Friss, hideg szélben meglátogattam drága Mama nyugvóhelyét." — Nov. 24: P o r t Szaidban, a h a j ó n írja: „Leveleket írtam R o t h n a k1 7, Darmesteternek és haza. Herodotost olvastam. Infernói a látványa ennek a nemzetközi helynek. Odaát komor kinézésű házak." — Sokat tanul a h a j ó n , hindusztánit is; hindu és angol előkelőségekkel ismerkedik meg, közöttük Lord és L a d y Reay-val1 8 és a bom- b a y - i német főkonzuliak — Dec. 12: „Megérkeztem Bombay-be 123 0-kor."
— Dec. 16: . . . „ É p p e n egy hirdetést olvastam a lahorei Orientál College igazgatói állásáról, mikor megkaptam Dr. Rost ajánló levelét erre az állásra."
— Dec. 31: . . . „ a j á n l a t jött, hogy menjek oda h a t hónapi próbaidőre . . . i g y feljogosítva éreztem magamat arra, hogy megsürgönyözzem a jó Ernestnek, h o g y alkalmazva."
*
Lahorei munkásságának kezdeteiről akkor t u d n á n k , ha az általa írt levelek is birtokunkban lennének. Minden bizonnyal a nála megszokott energiával és jó időbeosztással szentelte magát ú j feladatainak. Közben, 1888-ban Bombay-ban, az Indián Antiquary-ban is megjelentetik Zoro- a s t r i a n Deities c. t a n u l m á n y á t , melyhez kiegészítéseket is írt19. 1889-ben már ú g y megmelegedett ú j környezetében, hogy szünidejét aug. 2-től okt.
13 Zoroastrian Deities on I n d o - S c y t k i a n Coins. London, 1887. (Reprinted f r o m t h e O r i e n t á l and B a b y l o n i a n Record, 1887. — U g y a n e k k o r : Tlio G r e e k Sampi on I n d o - s c y t h i a n coins. A c a d e m y 1887: 170, 224.
14 Duka T i v a d a r (1825 — 1908) Görgei t i s z t j e volt; a s z a b a d s á g k a r c u t á n Angliába e m i g r á l t , Londonban orvosi oklevelet szerzett, s az indiai hadseregben orvos-czrcdességig v i t t e . O t t Körösi Csoma-emlékekot g y ű j t ö t t , ezeket a M. Tud. A k a d é m i á n a k a j á n d é k o z t a . 1877 u t á n L o n d o n b a n élt m i n t publicista. A M. T u d . A k a d é m i á n a k előbb levelező, m a j d t i s z t e l e t i t a g j a l e t t . F ő m ű v e : Life a n d W o r k s of Alexander Csorna de Kőrös, Lo.; 1885.
A z M T A kiadásában m a g y a r u l is m e g j e l e n t . — Stein irt róla szép akadémiai emlék- b e s z é d e t , és ezt kegyelete jeléül k i a d t a angolul is: I n Memóriám Theodore D u k a 1825 — 1908. A lecture r e a d b e f o r e t h e H u n g á r i á n A c a d e m y of Sciences Oct. 27. 1913. P r i v a t e l y p r i n t e d , 1914. 33 p p .
15 James D a r m e s t e t e r (1849 — 94) a College de Francé i r á n i s t a professzora volt.
16 K a r i Friedrich Geldner (1852 — 1929) berlini, m a j d m a r b u r g i professzor. Indoló- g u s és iránista. Az A v e s z t a és a Rigvéda f o r d í t ó j a és k o m m e n t á t o r a .
17 Rudolf von R o t h (1821 — 1895) a védal studiumolc m e g a l a p í t ó j a , Böhtlingk mel- l e t t a pétervári n a g y szanszkrit szótár szerzője.
18 Lord D o n a l d J a m e s Mackay 1885 — 90-ben B o m b a y k o r m á n y z ó j a , a z u t á n az i n d i a i ügyek a l - á l l a m t i t k á r a s a R o v a l Asiatic Society elnöke. 47 év m ú l v a , m i k o r a S o c i e t y of Antiquaries-nek a Gold Medál-ját a d j á k Steinnek, h á l á v a l emlékezik m e g válaszbeszédében L o r d Reay-ról, a k i n e k része volt a b b a n , hogy oly h a m a r állást k a p o t t I n d i á b a n .
14-ig Kasmír megismerésére fordította. Utinaplóját a müncheni Allgemeino Zeitung adta ki, a kiilönlenyomatot nemrég elhúnyt édesapja emlékének szentelte.20 í m e az útinapló néhány jellemző részlete: „Radzsaori, aug. 8:
A mai szállás egy rom, de olyan festői és meghitt, — hacsak nem esik —, hogy az ember nem is kívánhat jobbat: egyik h a j d a n i palotája Akbár császár- nak, szemben a várkastéllyal és a városkával, magas folyóparton, elvadult p a r k b a n . " ,,Az ú t ide hosszú volt, de élvezetesebb, mint minden addigi.
Éjjel heves zivatar zúdult le, s amikor korán reggel Csingasz Szerájból útra- keltem, nagy meglepetésemre, egyik pillanatról a másikra hirtelen teljes tisztaságban bontakozott ki a hatalmas havasok tömege, hegylánc hegylánc mögött és végül a Pir Pandzsál mindenek fölé emelkedő havas csúcsai. A lát- vány lenyűgöző volt." — Tíz nap múlva Gulmargban f o l y t a t j a naplóját, szept. 11-én meg lakóbárkán ereszkedik le a Dzselan folyón, s tudni sem a k a r a könyvmolyról, aki oly nehezen t u d o t t elszabadulni a kötelezettségektől.
Alkonyatkor megnyílik előtte a Szind völgye, amely fölött az 5500 méter magas H a r a m u k h trónol, jeges csúcsai négyezer méterrel a völgy fölött.
— Szrinagarban a z u t á n megint előtérbe nyomul benne a könyvmoly. Könyv- t á r a k b a n , kéziratok és panditok (hindu szanszkritisták) között tölti idejét.
Október elején búcsút vesz Szrinagartól, hogy a forró Lahoreban az Orientál Collegeban ú j r a megkezdje a m u n k á t . Alkonyat felé bárkára száll, három fiatal p a n d i t barátjával. Az épületek, meg a város körüli magaslatok a lemenő nap sugaraitól izzottak, a m i n t a bárka elsiklott a hét híd alatt, és visszavonhatatlanul búcsút kellett vennie a „Boldogság Városától". A pandi- tok is egymásután szállanak ki egy-egy kikötő helyen, legutoljára Govind Kaul, ki a R á m Dzsiv templom széles lépcsőjén t ű n t el szeme elől. Sötét lett, e l t ű n t a város, magára m a r a d t ; a lefelé sikló csendes bárkán elnyújtózva nem j ö t t szemére az álom, mert foglalkoztatta agyát a „tristissima noctis imago, quae mihi supremum t e m p u s in Urbe f ű i t " .
A búcsúzás ovidiusi melankóliája csak az ifjúkor türelmetlenségéből fakadt. Az ambiciók, a k u t a t ó munka továbbra is, egész életére odakötötték Stein Aurélt ehhez a grandiózus tájhoz. A Haramukh-lial szemben, Gulmarg- hoz közel, a Szind völgye fölött emelkedő Mohand Marg hegyháton ü t ö t t e föl hamarosan állandó nyári sátorszállását,2 1 ahová pihenni és a termékeny évek k u t a t ó munkájának eredményeit feldolgozni vissza-visszavonult. A pandi- tokkal való együttműködése meg még csak ezután kezdődött komolyan.
1891-ben jelzi22, hogy a kásmiri királyok történetének, Kálhána Rádzsa- tarangini-jának ú j , szövegkritikai kiadását készíti elő. Ehhez a munkához Kásmir hagyományaival, folklore-jával, régészetével23 és történeti földrajzá-
19Indián A n t i q u a r y X V I I , P a r t CCVII.
20 Eino Fericnreise nach Srinagar (Knslimir), München, 1889. »Dem Andenken sei- nes hoissgcliobten, a m 10. Mai 1889 in der fernen H e i m a t h aus dem Le ben geschiedenen Vaters in tiefer T r a u e r gewidmet.«
21 " t h e alpine seclusion of m y cherished m o u n t a i n eamp, Mohand Marg, high u p on a spur of tho g r e a t H a r a m u k h p e a k s " . . . I n Memóriám p. 5.
22 Notes on a n e w edition of Kalliana's R a j a t a r a n g i n i f r o m K a s h m i r i a n Manu- seripts. Wiener Zeitschrift f. d. K u n d é des Morgenlandes ( = WZKM.) 1891.
23 E g y levelét 1. a W Z K M . V. kötetében (1812), 343—45 N á r a s t á n R u i n s K a s h m i r Sept. 10. 1891 keltezéssel. Uo. Bühler Stein m á s i k két leveléből »Dr. Stein's Researches i n Kashmir« cím a l a t t idéz. (WZKM. V, 345—48). Steintől k a p o t t levélre t á m a s z k o d i k B ü h l e r következő cikke is: D r . Stein's diseovery of a J a i n a t e m p l e , deseribed b y I l i u e n Tsiang. W Z K M . I V . (1891), 80—84.
v a l is nyolc nyári vakációjában behatóan foglalkozott, s ebben — főleg a folklore területén — pandit barátai, különösen az 1899-ben elhunyt Gővind Kaul2 4 is segítették. Hozzá olyan b a r á t i viszony fűzte Steint, hogy 25 év múlva is szép nekrológban emlékezett meg róla.25 1 89 2-ben adta ki a Rádzsataran- gini-t,2 6 s sok k u t a t á s után, 1900-ban a homályos passzusok értelmezését, a n g o l fordítást és magyarázatokat.2 7 „Masterly edition and translation" — í r j a róluk A. W. Oldham.28 E munkáival kapcsolatos kutatómunkáinak sok mellékterméke is volt, s ezekben főleg Kásmír történeti földrajzi problémáit tisztázta.2 9 Fontos munka életének ebből a periódusából a Dzsammués Kásmír maharadzsájának birtokában lévő szanszkrit kéziratoknak a katalógusa is.30 Közben i t t h o n 1895-ben Goldziher Ignác3 1 és Vámbéry Ármin ajánlása a l a p j á n „Stein Aurél hazánkfiát, a lahore-i Pandzsáb-egyetem keleti kollé-
giumának igazgatóját, ki munkáival . . . dolgozataival korunk szanszkritistái k ö z ö t t előkelő helyet vívott ki magának,"3 2 az Akadémia I. osztálya kültag- j á v á választják meg, s az októberi 7-i összes ülésen köszönő levelét is felol- vassák. 1896 szept. 9-én „Mohand Marg havasán" kelt levélben a következő- k e t írja az Akadémiának: „Hogy mentül jobban felhasználhassam időmet e terjedelménél fogva elég nagy munka (t.i. a Rádzsatarangini fordítása) számára, felköltöztem e magányos havasra, hol a körülbelül 11 000 lábnyi (3300 m) magasság biztosított mind a melegtől, mind a háborgatástól. A friss hegyi levegőben minden fáradtság nélkül dolgozhattam 11-12 órát egyhuzamban, s így természetesen három hónapi munkálkodás után el is j u t o t t a m a királyi krónika végéhez, m i u t á n előbbi évek szünideiben b e j á r h a t t a m Kásmir minden történelmileg érdekes helyét, s meghatározhattam a helyszínen a krónikával összefüggő régészeti kérdések legtöbbjét, mintegy kötelességemmé vált szak- társaimmal szemben e munka kidolgozása." „Dolgozó asztalom mellől le- tekinthetek a Szind folyam völgyére, s gyakran gondolok ilyenkor szegény Körösi Csorna Sándorra, aki 1822-23-ban vagy háromszor t e t t e meg az u t a t e völgyben, Kásmír és Ladak k ö z ö t t . "3 3
24 Közös m u n k á j u k csak 1923-ban jelent meg: H á t i m ' s Tales. K a s h m i r i Stories a n d Songs. Recorded w i t h assistance of P a n d i t Gővind K a u l b y Sir Aurél Stein and edited
w i t h translation etc. b y Sir George Grierson London, 1923.
25 I n Memóriám P a n d i t Gővind K a u l , London, 1923. p. 15: " m y best I n d i á n f r i e n d " .
26 Kalkana's R á j a t a r a n g i n i , or Chronicle of t h e Kings of K a s h m i r . E d i t e d b y M. A.
S t e i n . Vol. I. Sanskrit T e x t , with Critical Notes. Bombay, 1892. 4° X I X -f 296 pp.
27 Kalhana's R a j a t a r a n g i n i , a Chronicle of t h e Kings of K a s h m i r . Translated, with a n I n t r o d u c t i o n , C o m m e n t a r y , and Appendices b y M. A. Stein. Vol. I — I I . Westminster,
1900. 8° X X X I I + 402 és 552 pp.
28 Obituary Notice. Journal of t h e R o y a l Asiatic Society ( = JRAS.) 1944: 81.
29 On the H i s t o r y of the Sahis of K a b u l . Festgruss a n Rudolf von R o t h , 1893.
Ss. 200—222. — N o t e s on the Ancient T o p o g r a p h y of t h e Pir P a n t s á l Route. J R A S of B e n g a l L l V —1895, 376 — 86. — Notes on Ou-Kong's Account of K a s h m i r . Wien, 1896. 32 S.
{Sitzungsberichte der Akadcmie.) The Castle of Lohara. I n d i á n A n t i q u a r y 1897: 225 — 32.
— N o t e s on maps of Anciont K a s h m i r a n d Srinagar. Actes X I . Congrés des Or. Sect. I, 75 — 85. — Memoir on m a p s illustrating t h e ancient geography of K a s h m i r . J R A S . of B e n g a l 1899: E x t r a N o . 2 : 1—232. — N o t e s o n t h e Monetary S y s t e m of Ancient K a s h m i r . L o n d o n , 1899. ( N u m i s m a t i c Chronicle 19 : 125 — 174.) — A Sanskrit Deed of Sale con- c e r n i n g a K a s h m i r i a n Mahabharata Manuscript. J R A S . 1900 : 187 —194.
30 Catalogue of t h e Sanskrit M a n u s c r i p t s in t h e R a g h u n a t h a Temple L i b r a r y of t h e Maharaja of J a m m u a n d K a s h m i r . B o m b a y — L o n d o n — L p g . , 1894. L + 423 pp.
31 A tizenkét évvel idősebb Goldziher I g n á c pártfogója volt a f i a t a l Steinnek.
H a g v a t é k á b a n 35 o l v a n levél van, a m c l v e t Stein Aurél 1888 és 1921 között neki í r t .
32 Tagajánlásók 1895.
33 Akadémiai É r t e s í t ő 1896 : 669.
A következő évben t a r t o t t a meg Stein Aurél székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémián,34 ,,A fehér hunok és rokon törzsek indiai szerep- lése" címmel.35 Közben a filológus mellett mindinkább előtérbe kerül nála a régész. 1898 januárjában, mikor az indiai angol hadsereg a Szvát és az Indus völgye közötti Bunér vidékét megszállotta, a hajdani Udyána egy részét, ahová addig nem hatolhattak be az európaiak, — Stein Aurél felhasználta az alkalmat és a hadoszlop nyomában bejárta a terület régészeti emlékeit. Mint Halász Gyula írta,3 6 Vámbéry beszélte el neki, hogy az expedíciós hadoszlop egyik parancsnoka, Deane ezredes — akkor még őrnagy — nagy elismeréssel nyilatkozott Stein bátorságáról. Halász szerint „volt még egy rajongója a fiatal magyar tudósnak, Deane őrnagy leánya". Ehhez meg kell jegyeznünk, hogy Stein Aurél, mikor évtizedekkel később, a neki megküldött példányban elolvasta Halász Gyula könyvének idézett sorait, kérdőjelet írt hozzá a lap szélére!
A bunéri expedíció37 fontos volt nemcsak a Kásmír történetével kap- csolatos régészeti dokumentumok, hanem Nagy Sándor indiai h a d j á r a t á r a vonatkozó későbbi tanulmányai szempontjából is.
A következő év áprilisában kapta Stein a meghívást Calcuttába: „24—4
— 99. I hope you will jóin madrasah as prineipal as early as you conveni- ently can to do so From Director of Public Instruction" — szól a sürgöny.
I t t a calcuttai mohamedán egyetem igazgatói székében azonban nem sok időt töltött. Szeptemberben Bihár t a r t o m á n y b a n végez igen értékes történet- földrajzi és régészeti kutatást.3 8 Beszámolójában hálával emlékszik E. W.
Oldham segítségéről, akihez azután szívélyes barátság fűzte, s aki 44 év múlva a J o u r n a l of the Royal Asiatic Society nekrológját írta róla. Bihári ú t j a után kisebb kirándulástól és a Rádzsatarangini korrektúráitól eltekintve3 9 már teljesen benne volt az előkészületekben, amelyekkel a X X . századnak talán legeredményesebb expedícióit vezette be.
*
Bármennyire gazdag is nagyjelentőségű régészeti, művelődéstörténeti jellegű felfedezésekben a X X . század első fele, ritka az olyan terület, amely- nek kutatása a hozzáértők számára annyi mécsest g y ú j t o t t volna a múlt sötétségében, mint Kínai-Turkesztán. Történelmi horizontunk e század első felében rendkívüli mértékben kiszélesült, elmélyült. De még ennek a mérté- kéhez képest is meglepő azoknak a felfedezéseknek a gazdagsága, amelyek- nek a révén a Tarim-medence hajdani történetét megismertük, s jelentősé-
34 Az I . osztálynak ugyanezen ülésén m u t a t t a be Gyulai P á l osztálytitkár Szász K á r o l y t ó l D a n t e Paradicsom-ának fordítását.
35 Megjelent a Budapesti Sz,cmlo 1897 augusztusi s z á m á b a n . Később, rövid beveze- téssel kiegészítve, angol nyelven is: Wkitc H u n s a n d kindred tribes in t h e H i s t o r y of tho I n d i á n N o r t h - W e s t Frontier. I n d i á n A n t i q u a r y X X X V (1905), 73 — 87.
36 Halász, Öt világrész m a g y a r vándorai 180 1.
37 P r e l i m i n a r y Notes on a n Arcliaeological T o u r w i t h tho B u n e r Field Foree. Pro- ceedings of t h e Asiatic Society of Bengal, 1898. — Dotailed R o p o r t on a n Aroh. T o u r w i t h t h e B u n e r Field Foree. Lahore, 1898. — R e p r i n t e d in t h e I n d i á n A n t i q u a r y , 1899.
— Notes o n l n s o r i p t i o n s f r o m U d y a n a , presented b y Major Deane. J R A S . 1899 : 895 — 903.
38 Notes on an Areliaeological Tour in S o u t h Bihár a u d I l a z a r i b á g h . I n d . A n t i q u a r y X X X (1901), 54 kk., 81 kk.
39 F r o m a L e t t e r of Dr. M. A. Stein. Calcutta, 20-th F e b r u a r y 1900. W Z K M , 1900 : ,,I utilizcd p a r t of m y R a m a z a n v a c a t i o n during t h e lnst m o n t h for a sliort areheological t o u r in t h e n o r t h - w e s t e r n d i s t r i c t s of t h e P u n j a b . " (XIV. 108).
gét az egyetemes művelődés történetében lemérhettük. Ezekben a felfede- zésekben oroszlánrésze volt Stein Aurélnak; ezekre a felfedezésekre áldozta m u n k á s életének legeredményesebb évtizedeit. Figyelme a 90-es évek végén terelődött erre a sivatagos medencére, hol északon a Tien-sán, délen a K v e n - liin 7000 méteres magasságokból induló gleccsereinek mély szurdokokban leömlő vizeit elissza a futóhomok. Előbb azonban a medence szélén, körös- körül, mielőtt elenyésznének, életet varázsolnak a folyók, s e helyeken m á r évezredek óta oázisvárosok létesültek. Régóta ismert dolog, hogy ezek a váro- sok a Kínából jövő karavánutak állomásai voltak évezredek óta, hogy e t á j a h a j d a n ködébe vesző népvándorlások és a régi kínai hatalmi törekvéseknek az arénája volt, m a j d a VI — VII. századtól kezdve bevándorló török nyelvű népek földje. Ezek apránként asszimilálták az oázisfejedelemségek másnyelvű népeit, s így lett a hatalmas terület Turkesztán, azaz „Török föld". Ez a török lakosság átvészelte a mongol u r a l m a t is, s csak a XVIII. században k e r ü l t maradandóan kínai uralom alá.
Rudolf Hoernle volt az első, aki felismerte, hogy a Tarim-medence I n d i a történelme szempontjából is fontos, amikor megállapította azt, hogy az a nyirfakéreg pothi, amelyet I. A. Bovver angol hadnagy (később vezérőr- nagy) hozott magával Kucsából, s amelyet egy rommezőn találtak, —• szansz- k r i t nyelvű orvosi szöveg, a VI. század előtti időből (!), s hogy Indiából került á t Turkesztánba. K h o t a n környékéről is kerültek ki 1893-ban föltűnést keltő töredékek, a kásgári angol konzul G. Macartney, az orosz főkonzul M. Petrov- szki és az egy évvel később — k u t a t ó ú t j á n — gyilkosság áldozatává lett francia tudós, Dutreuil de Rhins révén. Híre jön annak, hogy 1896 január- j á b a n Sven Hédin egy romvárosra b u k k a n t a sivatag déli részében. E k k o r beszélt először Stein Aurél európai szakemberekkel arról, hogy r e n d - s z e r e s archaeológiai k u t a t á s t végző expedíciót kellene vezetni a Tarim- medencébe, különösen Khotan környékére. 1898-ban, mikor Klementz orosz akadémikus egy kisebb vállalkozás keretében megjárta Turfán környékét,4 0
a medence északi peremén, készen voltak Stein végleges tervei is. Curzon lord indiai alkirály (1898—1905), aki maga is kiváló keletkutató geográfus volt, megértően állott mellé, s így az indiai kormány támogatásával 1900 m á j u s 29-én elindult Kásmírból
I. e x p e d í c i ó j á r a . Jegyzeteiből, r á n k m a r a d t könyveiből l á t j u k , hogy milyen n a g y körültekintéssel, milyen nagy rutinnal készült hosszú, 1916-ig összesen 7 évet igénybevevő belső-ázsiai expedícióira. Mindig magá- nyosan, önmagára utalva vállalta a fáradalmakat. Gilgiten és a Vahdzsir- hágón, a Pamír délkeleti szögletén átkelve ereszkedett le k a r a v á n j á v a l Tas- K u r g á n b a , m a j d a Gez folyó szurdokain á t Kásgar felé, hová július végén érkezett meg R á m Szingh földmérő kiséretében. Míg R á m Szingh az egész ú t o n a Steintől megkívánt triangulációs méréseket, Stein maga mint első- r a n g ú térképész a n a g y magasságokban a fotogrammetriai m u n k á t végezte, í g y jöttek létre a d d i g térképezetlen óriási belső-ázsiai területekről a kitűnő térképek, amelyek a régészeti eredmények nélkül is nagyfontosságúvá a v a t - t á k volna Stein expedícióit. Csak 1908-ban jelent meg itteni m u n k á j á n a k eredményeként a nagyszerű „Mountain Panoramas from t h e Kuen-lun a n d P a m i r s . " Lo., R o y . Geogr. Soc., 1908. A történeti földrajz elsőrangú művelője is megnyilatkozik Steinben, mikor ú t j á n a k sok p o n t j á t sikerül azonosítania
40 V. T h o m s e n , Aus O s t t u r k e s t a n s Vergangenheit. Ungarische J a h r b ü c h e r V (1925), 1 - 2 4 .
a kínai zarándok, Iliüen-Cang útleírásának4 1 több pontjával. A nagy buddhista zarándok, a k i t S t e i n félig tréfásan, de nagy tisztelettel ,,védszent"-jévé válasz- t o t t , 649-ben a Pamír délkeleti vidékén keresztül t é r t vissza Indiából Kínába.
Kásgarban G. Maeartney-nek, a sok utazó által hálával emlegetett angol konzulnak a vendége volt Stein. Az orosz főkonzul és a kínai hatóságok is segítségére voltak az ú j a b b előkészületekben, így a z u t á n szeptember köze- pén felkerekedhetett Khotan felé. Ú t j á b a n oázisról oázisra erősödtek a kétségei azoknak az „ismeretlen írású" kéziratoknak és blokknyomatoknak az ere- detiségét illetően, amelyek állítólag valahonnan a k a r a v á n ú t t ó l északra, a sivatagban rejtőzködő rommezőkből kerültek ki. K h o t a n b a n azután, pár hónappal később sikerült lelepleznie a hamisítót, Iszlám Akliunt és ú t j á t vágni a további hamisításoknak. — Közben fontos geográfiai feladatot vál- lal: öthetes t ú r á n térképezi a Kven-lünnek Khotantól délre emelkedő, addig még ismeretlen részét, a Jurung-kás felső folyását és forrásvidékét, 6-7000 méteres hegyláncokat. December 7-én azután megkezdi sivatagi archacoló- giai felderítő ú t j á t . Fontos felfedezéseket tesz Dandán-öilik, Ravak, Niya42
és Endere rommezőin. Kis buddhista szentélyek falmaradványai kerültek elő a homok alól a legtöbb helyen, Buddhát, Bodhiszatvákat,4 3 életükből v e t t jeleneteket ábrázoló tempera-festményekkel a falakon. Maradtak fenn olyan festmények is, amelyek a Hiiien-Cang által említett, s o t t j á r t á b a n , a VI. században hallott helyi legendákat ábrázolnak! — Ott, ahol a Niya folyó belévesz a sivatagba, nagy épület romjait találta Stein. A falakat a talaj- szinthez közel a szél eróziós munkája csaknem elfűrészelte. Az összedőlt falak és a homok alól mintegy 200 darab írásos fa táblát szedett ki, a január-febru- ári hidegben dermedt ujjakkal; óvatosan, hogy föl lehessen jegyezni minden írásos emléknek a relatív helyzetét, mert ez hozzásegíthetett az egyes darabok időrendi és tartalmi egymáshoztartozásának a megállapításához. Ezek a táb- lák a nagy szárazságban jó állapotban maradtak meg, s legnagyobb részük kharósthi4 4 írású volt. Még egy t u c a t régi épület romjai alól kerültek ki kha- rósti írású és kínai dokumentumok, részben bőrre, részben fára írva. Később még Endere, Miran, Lou-lan romjai között és a K u r u k - d a r j a deltájában levő rommezőn is. Mindezek az emlékek igen régiek, hiszen az említett városok már a IV-V. században elhagyottakká váltak. — Mikor február 14-én elhagyta Stein ezt a rommezőt, tisztában volt azzal, hogy maradtak o t t még elszórtan feltáratlan romok, sőt rommezők. — Endere köralakú erődje, templomfül- kéje, szanszkrit és tibeti dokumentumok feltárása u t á n visszafordult Stein Nyugat felé, s a Kerija folyó mentén mélyen behatolt a sivatagba, Kara-dong romjaiig, m a j d a ravaki nagy sztúpáig.45 A gandhára4 6 művészettel rokon,
41 Stoin h a g y a t é k á b a n a legtöbbször használt k ö n v v e k közé t a r t o z i k m i n d a Stanis- las Julien-féle ( P . j 1857—58), m i n d a Beal (Si-yu-ki, Lo„ 1884) és Wattcrs-féle (Lo„
1905) kiadás, illetve fordítás.
42 Archaeological Diseovcries in t h e Neighbourhood of t h e Niya river. J R A S . 1901 : 369 — 72. — Archaeological work about K h o t a n . J R A S . 1901 : 295 — 300. — Note on topographieal work in Chinese T u r k e s t a n . Gcographieal J o u r n a l 17 (1901), 409—14.
43 Bodhiszatva — lény a tökéletesedés ú t j á n .
44 A kharósthi-írás a r a m e u s eredetű régi indiai írás. A többi indiai írással szemben balfelé haladt ; a korai p r á k r i t h o z közelálló nyelv rögzítésére h a s z n á l t á k . A klasszikus szanszkrittal szemben — mely a szent k ö n y v e k és a iegfelsőbb k a s z t o k nyelve volt — , a p r á k r i t a nők, az alsóbb kasztok, a közbeszéd nyelve volt. Már Asoka király (i. e.
I I I . sz.) e d i k t u m a i k h - í r á s ú a k .
45 sztúpa — buddhisztikus relikviák fölé emelt kupolás szentély, í 11. t o r o n y .
46 L. alább, a I I . expedícióval kapcsolatban.
h a t a l m a s méretű, IV. század előtti időből származó stucco-reliefek t e t t é k nevezetessé ezt a felfedezést. — K h o t a n és Kásgaron á t az orosz-turkesztáni (mai kirgizisztáni) Os, illetve Andidzsán városig f o l y t a t j a ú t j á t gyalog és lóháton Stein, s i t t végre v a s ú t r a bízhatta a British Museumnak szánt 12 n a g y ládát.4 7
1901 július 2-án Londonba érkezett. Az előzetes jelentés megírása u t á n azonban kénytelen volt visszatérni Indiába, ahol, mint tanfelügyelő (Inspec- t o r of the Schools in the P u n j a b ) , sokkal nagyobb mértékben volt elfoglalva, semhogy komolyan t u d o t t volna foglalkozni expedíciójának anyagával. Végre 8 hónapi szabadságot kapott az indiai kormánytól, visszatért Londonba, s o t t idejét jórészt a British Museumban töltötte. A Royal Geographical Society 1902 június 2-i ülésén nagysikerű előadásban számolt be útjáról, elsősorban a n n a k földrajzi eredményeiről.48 Ugyanebben az évben a hamburgi nemzet- közi orientalisztikai kongresszuson is beszámolt útjáról. H. Cordier, a francia delegátus, kiváló sinológus szavainak hatása a l a t t és javaslata alapján a kongresszus h a t á r o z a t o t hozott, amelyben köszönetét fejezi ki mindazon személyeknek (a kásgari angol és az orosz főkonzulnak, a kínai kormányzónak, P a n Darin-nak stb.), továbbá az indiai kormánynak, akik Steint nagyszerű eredményeinek elérésében t á m o g a t t á k . A kongresszus továbbra is kéri a hiva- talos szervektől, hogy tegyenek meg mindent Stein munkássága érdekében a jövőben is (Verhandlungen des XIII. Internationalen Orientalisten-Kon- gresses. Leiden, 1904. Ss. 85-87.).
Részletes útleírása 1903-ban jelent meg,49 a magával hozott anyag számbavételét, feldolgozását t a r t a l m a z ó nagy munka, az „Ancient K h o t a n "
meg még később, akkor hagyta el a sajtót, amikor Stein már ismét Belső-Ázsiá- b a n járt.4 0
*
Első ú t j á n a k eredményessége ellenére is sokat kellett Steinnek küszköd- nie, míg második ú t j á r a elindulhatott, annak ellenére is, hogy ú t j a i a katonai fontosságú földrajzi földerítés szempontjából is eredményesek voltak. Előbb m i n t tanfelügyelő, azután meg — 1904-től — mint az Északnyugati H a t á r - t a r t o m á n y és Beludzsisztán régészeti felügyelője (Archaeological Surveyor, North-Western Frontier Province and Baluchistan) volt megnyomorítva adminisztrációs munkával, miközben éppen az ő eredményeinek a h a t á s a a l a t t egymásután léptek a porondra a németek és a franciák, mint Kelet-
47 P r e l i m i n a r y R e p o r t on a J o u r n e y of Archaeological a n d Topographical Explo- r a t i o n in Chinese T u r k e s t a n . P u b l . u n d e r t h e a u t h o r i t y of H . M's Secretary of State for I n d i a . 4°, 71 pp., w i t h 16 plates a n d 13 photos. L o n d o n , 1901.
48 A J o u r n e y of Geographical a n d Archaeological E x p l o r a t i o n in Chinese Turkes- t a n . The Geographical J o u r n a l X X (1902), 575 — 610. — Ugyanezt közölte még az A n n u a l R e p o r t of t h e S m i t h s o n i a n I n s t i t u t e f o r 1903, pp. 747—74.
49 Sand-buried R u i n s of K h o t a n . Personal N a r r a t i v e of a J o u r n e y of Archaeological a n d Topographical E x p l o r a t i o n i n Chinese T u r k e s t a n . L o n d o n , Fisher Unwin, 1903. 504 p p . — Stein ezt a m ű v é t fivérének a j á n l o t t a . Második k i a d á s a : London, H u r s t a n d Blackett, 1904. — Magyarra f o r d í t o t t a Halász G y u l a : H o m o k b a t e m e t e t t városok. Bp.;
1908. X X I V 326 1. (Magyar F ö l d r a j z i Társ. K ö n y v t á r a 10.)
60 Ancient K h o t a n . Detailed R e p o r t of a J o u r n e y of Archaeological a n d Geo- graphical E x p l o r a t i o n i n Chinese T u r k e s t a n . Vol. I — I I . Oxford, Clarendon Press, 1907.
X X I V + 621 p p . + C X I X plates. „ T o t h e Memory of Colonel Sir H e n r y Yule . . . m y j o u r n e y on which h i s works were m y best c o m p a n i o n s " — í r j a az a j á n l á s b a n Stein. - Munkatársai k ö z ö t t v a n Chavannes (a kínai dokumentumokról), T h o m a s (a tibeti emlé- kekről), Lóczy (a h o m o k és löszről).
Turkesztán kutatói. Meglehetősen keserű hangon ír Stein még 1906-ban is minderről, mikor a feszültség már fülengedett benne, hiszen már ismét o t t volt a sóvárgott kutatási területen. Duka Tivadarnak, londoni öreg b a r á t - jának írta a következő sorokat: „Camp Lop, szept. 19. 1906...Sok küzdelem árán sikerült kicsikarni a kormány közegeitől eszközöket és engedelmet kínai-turkesztáni kutatásaim folytatására. De a hatóságok szükségesnek t a r - t o t t á k késleltetni elindulásomat, oly feltételeket kötvén ki, melyeknek telje- sítése egészségem kockáztatásával egy egész évbe k e r ü l t . . . . E késedelem folytán küzdenem kell most sok német és francia vetélytárssal, éppen azon a téren, melyet áttanulmányozni évek óta feladatomnak tartok."5 0
Különleges érdeme Steinnek, hogy akkor is, amikor azt a lehetőséget, hogy a számára oly kedves belső-ázsiai régészeti és művelődéstörténeti prob- lémákkal foglalkozhassék, azzal kell megvásárolnia, hogy a hivatalos körök által r á r ó t t térképezési feladatok szolgálatába állítsa idejét és energiáját, — akkor sem veszti el önmagát e számára másodrendű munkában, hanem min- dig t u d még erőt meríteni az őt f ű t ő tudományos lelkesedésből az eredetileg kitűzött nagy célok felé való haladáshoz.
Mint Stein aktivitását ismerve elképzelhetetlen is lenne, a türelmet- len várakozás évei sem voltak nála meddők. Mint régészeti felügyelő I n d i a régészetének a történetébe is jó munkával írta be a nevét: a Kohat, Banu, Hazára, Káfirkot stb. kerületek vagy vidékek régészeti emlékeivel és törté- neti földrajzával foglalkozik, bejárja a Mahaban hegyláncot, s a Nagy Sándor h a d j á r a t a alkalmával emlegetett Aornosz hollétét igyekszik tisztázni.52
A II. expedíció költségeit az indiai k o r m á n y és a British Museum vál- lalták, s Stein ismét sokat köszönhetett Lord Curzon-nak, Deane ezredesnek és India régészeti főfelügyelőjének, Sir J o h n Marshall-nak.
1906 április havában a Szvát és a Pandzskora folyók völgyén, Nagy Sándor h a j d a n i útvonalán, m a j d a 4620 m magas Darkót-hágón kel át. A P a m i - ron á t azt az útvonalat igyekezett használni, amelyen 747-ben egy kínai hadoszlop t ö r t be Indiába, Gilgit-be.53 A Csicseklik-fennsíkon á t ismét Hiüen Cang nyomán halad Kásgar felé. Amig a nyári hőség lehetetlenné t e t t e a sivatagi k u t a t á s t , a mellé beosztott hindu térképezővel, R a j R á m Szingh-hel együtt a Kven-Lünnek Khotantól délre fekvő gleccseres szakaszát térképezte.
Szeptemberben azután hozzáfogott a sivatagi romok feltárásához. A k h a d a - liki romok között stukkótöredékek, tempera-festmények, szanszkrit, kínai és khotani (régi iráni) nyelv emlékei (kéziratok), tibeti nyelvű fatáblák és T'ang-kori pénzek kerültek elő. Az ú j r a k e z d e t t niyai ásatások meg háztar- tási tárgyakat, textilféléket, építészeti fafaragványokat, kínai és kharósthi dokumentumokat hoztak napfényre. Egy helyiségnek a padlója a l a t t kisebb levéltár m a r a d t meg, az iratok bontatlan pecsétekkel. A pecsétek igen sokszor hellenisztikus gemmák hatását m u t a t j á k . Stein Aurél felfedezései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gandhárai művészet hatásának a mértékét, jelentőségét kellően értékelhessük. Ez a művészet Baktriában alakult ki.
61 A k a d é m i a i É r t e s í t ő 1907 : 53 — 54.
62 R e p o r t on Archaeological Surwey W o r k in t h e N o r t h - W e s t Frontier Province a n d Baluchistan for t h e Period f r o m J a n u a r y 2nd, 1904, t o Marcii 31»t, 1905. P e s h a w a r , 1905. — Note on t h e Routes f r o m t h e P á n j á b t o T u r k e s t a n a n d China, recorded b y W. Finch (1011). J o u r n a l of P a n j a b Historical Society V I .
63 A Chinese E x p e d i t i o n across t h e P a m i r s a n d H i n d u k u s h A. D. 747. The Geo- graphical J o u r n a l 1922.
Nagy Sándor és szeleukida utódai (i. e. 330 után) ott több várost alapítottak, m a j d i. e. 250-ben (Diodotosszal) megszületett az egy évszázadig t a r t ó helle- nobaktriai királyság is. Az itt letelepített görög-makedon veteránokrak a helybeli, iráni őslakossággal keveredett utódai hellenisztikus műveltségű, görög nyelvű államot t a r t o t t a k fenn, az antik művészet ú j hazáját. A buddhizmus is elterjedt itt, és kisajátította a hellenisztikus művészet motívumait. í g y l e t t az Apollo-ábrázolásból Buddha-ábrázolás, Ganymedesből Garuda stb.
Különösen virágzott az ú j stílus Gandhárában, azaz Bámián-Kabul — Pesá- var-Rawalpindi vidékén és Baktria bukása után is erősen hatott, mélyen be K í n á b a , sőt J a p á n i g is.
December közepén, frissen toborzott 50 munkással átkelt Stein a Lop-nor sivatagának véget nem érő jardangjain (ezek meredek agyag-teraszok, közöttük élesen bevágódott árkok) Lou-lan-nak5 4 1900-ban Sven Hédin által felfedezett romjaihoz. Jeges szélben és mélyen fagypont alatti hőmérsékleten folyt a munka. Sok épület alaprajzát sikerült megállapítani; selymen, papiroson, f a t á b l á n sok — főleg kínai — dokumentum került elő, s ezek világosan utaltak Lou-lan h a j d a n i szerepére: fontos kínai garnizon volt, a Tien-sán lábánál fekvő oázisok felé Tun-huang-ból vezető karavánutaknak az ellenőrzésére, a II.— IV. században. Kharósthiemlékek, greko-buddhisztikus faszobrok mutat- ják, hogy miféle kulturális hatások összegeződtek itt is.
Az ivóvíz helyett v i t t jégkészlet kifogytával 7 napi meneteléssel vissza kellett jutui Csarklik-ba, s onnan a Mírán melletti romokhoz. I t t a I X . — X.
században tibeti helyőrség volt, s ennek megfelelően ezernél több tibeti doku- m e n t u m került elő55, továbbá korábbi időből való rovásirásos türk emlékek is.56 Még régebbi emlékeket, nagy művészi becsű, III. század előtti greko- buddhisztikus falfestményeket is sikerült Steinnek templomok és sztúpák romjai közül kimenteni és gondosan elcsomagolni. Miután ezeket Kásgar felé ú t n a k indította, 1907 febr. 21-én Marco Polo és Hiüen-Cang nyomán Kelet felé indult. Tizenkét napig tartó menetelés után elérkezett oda, ahol a Szu-lo-ho belévesz egy sós mocsaras medencébe. Ezen a t á j o n felfedezte a kínai limes (ókori falak és őrtornyok) legnyugatibb maradványait, a nagy falnak addig ismeretlen folytatását, amint újra, meg ú j r a előbukkanva a homokos tájon, mintegy 240 kilométeren á t An-hszi vidékéig követhető. Az őrtornyok, kato- naszállások romjaiban mintegy 2000 db kínai dokumentumot talált, főleg a II. sz. közepéből. Ez a limes a K í n á t a Nyugattal összekötő hadi és keres- kedelmi u t a t védte az északi sivatagos puszták felől jövő támadások ellen. A t a l á l t dokumentumok főleg a katonai adminisztrációra, a h a j d a n i végvári életre vonatkoznak, de ezek mellett kereskedelemmel kapcsolatos korai szogd nyelvű5 7 levelek és bráhmi5 8 okmányok is előfordulnak.
6 1 Albert H e r r m a n n , Lou-lan. China, I n d ion und R o m i m Liclite der Ausgrabun- gcn arn Lobnor. Lcipzig, Brockhaus, 1931. 160 Ss.
65 F . W. T h o m a s , T i b e t a n Texts a n d Doeuments I — I I I . London, 1935 — 55 ; F r a n c k e is a d o t t ki t i b e t i emlékeket a S t e i n - g y ű j t e m é n y b ő l : JRAS. 1914:47-59.
56 V. Thomsen, D r . M. A. Stein's Manuseripts in T u r k i c Runic Script f r o m Miran
a n d T u n - h u a n g . J R A S . 1912 : 181 — 227. %
57 Az indo-európai nyelvek iráni csoport jóhoz t a r t o z ó szogd nyelv eredetileg az ókori Szogdiána ( M a r a k a n d a , a mai S z a m a r k a n d és Bokhara környéke) nyelve, később a z o n b a n nemzetközi nyelvévé vált egész Belső-Ázsiának, Mongóliáig és Tibetig.
53 A b r á h m i í r á s a kharósthi kivételével a mai indiai írások őse; m ó r az i. e. I I I . században egész I n d i á b a n el volt t e r j e d v e . A Tarim-medencében nemcsak szanszkrit, illetve páli, h a n e m t o k h ó r szövegek í r á s á r a is h a s z n á l t á k , sőt még török szöveg is elő- f o r d u l ezzel az írással.
Lóczy Lajoshoz 1907 március 10-én írott leveléből idézünk: . . ,,,csak most a K u m - t á g h sivatagon át, Tun-huang felé menetelve jutok a levelezéshez.
Különben helyes is, hogy most írjak, mert nagyon tisztelt Barátomnak köszön- hetem amaz első figyelmeztetést, amely 1903-ban arra indított, hogy a leg- nyugatibb Kan-szu-ra is kiterjesszem mostani utazásom tervét. Marco Polo és kínai védszentem, Hszüan-cang mellett k. Barátom szerepel itt, mint fő-kalauzom és a hosszú napi menetek folyamán gyakran és mindig örömmel gondolok vissza becses ú t m u t a t á s a i r a . " (Földrajzi Közlemények 1907:277.)
Május közepétől kezdve végre Tun-huang, az „Ezer Buddha Csarnokai"
gyűjtőfogalom alá tartozó barlangszentélyek megismerésének szentelte magát.
„Nem csalódtam meg ehhez a helyhez kötött várakozásomban; tudom, fog ennek örülni Lóczy . . .mert ő volt az első, aki nekem ezekről a barlangtemp- lomokról és ezek műemlékeiről beszélt." — írja Duka Tivadarnak 1907 jún. 12 keltezésű levelében.69 Lóczy maga még 1879-ben j á r t itt, a Széchenyi Béla- féle expedíció t a g j a k é n t , l á t t a a falfestményeket és szobrokat. Konglomerát sziklába v á j t barlangok százai, mint a méhkas sejtjei, övezik a kopár völgy kezdetét. Mindezekben az igen szép temperafestmények bősége, az Indiából á t p l á n t á l t stílusban. A szobrok tömege meg a greko-buddhisztikus művészet késői, Tang-kori (VII-X. sz.) h a t á s á t tükrözteti. Zarándokok által még akkor is látogatott kegyhely lévén Tun-huang, elhanyagoltsága és romosodása elle- nére sem lehetett innen festményeket és szobrokat elhozni úgy, mint sok más helyről, ahol a lakosság mohamedán, s így a „bálványimádás" épületei tuda- tos rongálásnak és a kincskeresők vandál pusztításának voltak kitéve.*
Viszont egy óriási jelentőségű fölfedezés Tun-huangból is nagyértékű, más ter- mészetű leletanyaggal gazdagította a British Museumot. Tudomására j u t o t t Steinnek, hogy nemrég egy taoista szerzetes az egyik barlangtemplom restau- rálása közben kéziratok nagy tömegére bukkant. A szent dolgokban a szer- zetes előtt imponáló jártasságával, megnyerő modorával, s nem utolsó sorban a templom restaurálására a d o t t adományokkal elérte Stein, hogy Wang, a szerzetes megmutatta neki a r a k t á r t . A 900 évvel azelőtt lezárt, sziklába v á j t r a k t á r t Stein csaknem teljesen megtöltve találta, mintegy 15 köbméterre becsült kézirattömeggel. Apránként körülbelül 3000 nagy, kínai nyelvű teker- cset és 6000 db kisebb kínai dokumentumot szerzett meg az V-X. századból.
A megszerzett tibeti kéziratok mennyisége is tekintélyes, s fontosak az addig ismeretlen vagy kevéssé ismert khotani szaka,6 0 a szogd,a Kucsa-vidéki tollár6 1
nyelv emlékei. Mindezeken kívül még különféle, szogd-, osztrangelo62 és rovás- irású török emlékek is, közöttük egy már könyvnek mondható rovásírásos emlék, mely valószínűen maniheus eredetű.6 3 Bármily sok is az, amit Stein elhozott, csak igen kis része volt a tun-huangi kézirattárnak, hiszen egy évvel később a francia sinológus, Paul Pelliot 15 000 nagyobb kínai tekercset nézett
59 Akadémiai É r t e s í t ő 1908 : 9 2 - 95.
* E t a n u l m á n y megírása ó t a jelont m e g Miklós P á l szép könyve, a m e l y jó képet n y ú j t T u n - h u a n g fölfedezésének történetéről, — b e n n e Stein szerepéről — és a szentélyek művelődéstörténeti jelentőségéről: A t u n - h u a n g i E z e r B u d d h a b a r l a n g t e m p - lomok. B p . 1959.
6 9 A k h o t a n i szaka a szogd és a pelilevivel e g y ü t t a középiráni nyelvekhez t a r t o z o t t .
6 1 A t o h n r nyelv — ellentétben a szatem t í p u s ú szaka és szogddal — az indo- európai nyelvcsalád k e n t n m - á g á h o z (mint a l a t i n és görög) t a r t o z o t t . Sok, nem indo- európai e r e d e t ű jövevényszava is volt.
62 A szír írás legrégibb f o r m á j a .
63 V. Thomsen a d t a ki; lásd az 56 sz jegyzetet.
2 Itáaonyi L.: Stein Aurél és hagyatéka
á t , sokat meg is szerzett, s azután meg, mikor szekerekre rakták az o t t m a r a d t tömeget, hogy elszállítsák Pekingbe, a helybeli lakosság még igen sokat szét- l o p o t t , hogy később arrajáró k u t a t ó k n a k eladja. Harmadik expedícióján Stein is vett még sokat, sőt a jámbor Wang szerzetes is „ m e n t e t t meg" valamit a pekingi szekerekről, amit azután 1914-ben felkínált Steinnek, miközben büsz- kén mutogatta neki a Stein régebbi adományaiból renovált szentélyeket. — Ami még igen n a g y örömöt szerzett Steinnek a tun-huangi anyagban, — „the m o s t gratifying of all the finds a t the Cave of the Thousand B u d d h a s "8 4 —, azok a selyemre, vászonra, papirosra vitt festmények voltak, a T'ang korszak festészetének alkotásai, melyek főként Buddha élettörténetét, Bodhiszatvákat, a buddhista menyországot ábrázolják. A több, mint 400 festmény mindegyike fogadalmi tárgy, némelyike d a t á l v a van, és az ajándékozó nevét is viseli.
Szőnyegek és h í m z e t t képek is a k a d t a k . Mindezek közül soknak a reproduk- c i ó j á t láthatjuk a Serindia és a T h e Thousand Buddhas c. művek (1. alább) köteteiben.
A tun-huangi megfeszített munka után a nyári hónapokra ismét a hegyekbe vonult Stein Aurél; a Nan-sán egyes részeit térképezte, m a j d szep- temberben, többszáz kilométeres sivatagi úton, — ismét Hiüen-Cang h a j d a n i ú t j á n6 5 Karasáhrig, majd a közeli Ming-öi (1000 ház) buddhista szentélyei stukkóinak ós falfestményeinek a k u t a t á s á r a vezette kis k a r a v á n j á t . Kucsánál délnek fordult, keresztezte a sivatagot a délről jövet a sivatagba vesző Kerija folyóig, s K h o t a n t , Dandán-öilik és Domoko romjait látogatta meg. Akszu irányában újból keresztezi a sivatagot, m a j d a Tieo-sántól délre lévő hegy- vidék térképezése u t á n visszatér K h o t a n b a . Innen azután gondos csomagolás u t á n augusztusban elindítja ötven teverakományt kitevő zsákmányát a K a r a k o r a m hágói felé. Még egy térképező, felderítő u t a t tesz meg a Karakás és a Keriya folyók forrásvidékének gleccserei felé. R á b u k k a n a K h o t a n t L a d a k k a l összekötő hajdani k a r a v á n ú t nyomaira, de azt követve egy gleccser keresztezésekor jobb lába ujjai lefagynak. Nagy nehézségek árán érkezik el
16 000 kilométeres útjának utolsó állomására, Leh-be. I t t , hogy l á b á t meg- mentsék, jobb lábujjait leoperálják. 1909 január végén l á t j a meg ú j r a Angliát.
Óriási eredményei az egész tudományos világ figyelmét az előzőnél is fokozottabb mértékben ráterelik. Az indiai kormánytól két és fél évi szabad- ságot kap, hogy második ú t j a eredményeit feldolgozhassa. Amikor a Royal Geographical Society márciusi ülésén beszámolóját6 6 t a r t j a , már ott l á t j a az egybegyűltek k ö z ö t t a kásgari jóbarátot, a volt főkonzult, Macartneyt is, aki hozzászólásában örömét és elismerését fejezte ki azért, hogy Stein olyan jól t u d o t t barátokat szerezni a kínai t a r t o m á n y i főnökök között. Elmondta azt is, hogy valahol a Keriya folyónak a sivatagban eltűnése környékén megtalál- t á k Stein tábori székét, melyet a k a r a v á n elvesztett. A sáhjári kínai amban (közigazgatási előljáró) elküldte ezt Macartneynak, aki akkor még Kásgarban volt, és onnan j u t t a t t a vissza Steinhez Oxfordba. Az elnök is elmondott egy
64 A " R e v e a l i n g India's Pa-st." L o n d o n , 1939 c g y ű j t e m é n y e s k ö t e t b e n : A Stein, Archaeological E x p l o r a t i o n in Central Asia P p 172 — 198. E z a cikk a legjobb összefog- l a l á s a Stein expedíciói történetének. — Perzsa nyelvű összefoglalása is v a n : Atá'iq-i wasát-i Ásiyá (Közép-Ázsia régiségei), Delhi, 1921. 48 1.
65 The Desert, Crossing of H s ü a n - T s a n g , 630 A. D. The Geographical J o u r n a l (Geogr. Journal) 1919 : 2 5 6 - 2 7 7 .
66 Exploration in Central Asia. Geogr. Journal 1909 : 5 — 36, 241—271.
jellemző esetet a sivatag végtelen magányosságának érzékeltetésére: nemrég egy banketten Hédin és Stein között ült, mikor Stein á t n y ú j t o t t neki egy mércét azzal a kéréssel, hogy a d j a azt á t a másik szomszédjának, mert h a t évvel ezelőtt Hédin vesztette azt el a Lop-nor sivatagában. Hédin ezt a mércét a Royal Geograpliical Societynek ajándékozta.
A májusi ülés keretében a d t á k á t Stein Aurélnak a társaság a r a n y Founder's Medal-ját, amely földrajzi felfedezők számára akkor a legnagyobb kitüntetés volt, s amely által Stein olyan férfiak osztályostársává vált, mint Livingstone, Stanley, Yule, Nansen és Scott. Ugyanakkor Lál Szinghet, Stein hű topográfusát is kitüntették, a Back Grant-tal, amelyet 1904-ben Stein kapott.6 7 — Még ugyanebben az évben az oxfordi egyetem, majd 1910 jan.
20-án a cambridgei egyetem is sietett az „exploratorem impigrum, p r u d e n t e m , perdoctum, virtutis antiquae exemplar bene nominatum, Marcum Aurelium Stein"-t honoris causa doktorává avatni.6 8 Ezidőtájt nagyon megélénkül Steinnek íróasztali tevékenysége is; nyugalmas oxfordi dolgozószobájában sok cikk születik meg,69 azonkívül, hogy hatalmas munkáin dolgozik.
Sok földrajzi társaság, a párisi, antwerpeni, f r a n k f u r t i , római, budapesti és bécsi is tagjai sorába választotta, részben már jóval előbb; az exkluzív Alpine Club pedig tiszteleti tagjává. 1912-ben az angol király, mint I n d i a császára lovaggá ü t ö t t e . K.C.I.E. ( = K n i g h t Commander of the Indián Empire) lett, s e kitüntetéssel a Sir cím jár.
1910 és 1930 között még igen sok más éremmel is kitüntették, pl. a pennsylvaniai egyetem Drexel-aranyérmével, amit esak a legjelentékenyebb ásatásokat végző kevés régész k a p o t t , — a b a j o r akadémia a Hardy-éremmel, a francia Académie des Inscriptions a Julién-díjjal, a Magyar Földrajzi Tár- saság a Lóczy-emlékéremmel, 1929-ben a londoni egyetem a Petrie-éremmel, s végül 1935-ben a Society of Antiquaries is igen nagy kitüntetésnek számító aranyérmével.
Útleírása teljes formájában két vaskos kötetre rúg.7 0 Szülei emlékének a j á n l j a . A „ N a t u r e " azt írja róla, hogy ,,ez a krónika-szerű személyes el- beszélés lebilincselően érdekes. Életteli világossággal és vonzó stílussal v a n elbeszélve, s szinte érezzük belőle a mindenütt jelenlévő nagy sivatag lehelletét.
A ragyogó fényképek, amelyeket Dr. Stein maga vett fel, s amelyek a könyvet
67 Geogr. J o u r n a l 1909 : 99 —101.
Akadémiai É r t e s í t ő 1910 : 141.
69 Földrajzi és régészeti k u t a t á s o k Belső-Ázsiában. Földrajzi Közlemények X X X V I I (1909), 30 k k . — Geographische und arohaeologisohe Forschungsreisen in Zent- ralasien. Mitteilungen der Geographisohen Gcsellschaft (Wien) I V (1909), 149—178, V (1910), 2 8 9 - 3 3 2 . — Aeross t h e "Sea of S a n d " . Travels a n d E x p l o r a t i o n 1909: 193 — 204,
— Exploralion géographique et géclogique en Asie Centrale (1906 — 1908). La Géographie X X , 13 7—154. — Arehaeologii al Notes d u r i n g Exploration in Central Asia in 1906-—08.
I n d i á n A n t i q u a r y X X X V I I I (1909), 297 — 3 3 3 : X X X I X (1910) 11 — 18, 3 3 - 4 3 . — Explo- r a t i o n s in Central Asia 1906 — 1908. Scottish Geograpliical Magaziné XXVT, 225 — 40, 281 — 83; The J o u r n a l of t h e Manchester Geographieal Society X X V I , 113 — 142. — Vor- t.ragsbericht: Reise in Chinesiseh-Turkestan. Zeitschrift der Oesellschaft f ü r E r d k u n d e (Berlin), 1909 : 351 k k . — Résumé: Sur ses explorations en Asie Centrale. T ' o u n g P a o Série I I , Tome X, 241—244. — Régi helyi kultusz nyomai m o h a m e d á n Belső-Ázsiában.
Goldziher E m l é k k ö n y v , Bp., 1910. 244 — 53. — Notes on local B u d d h i s t Worship i n Central-Asia. J R A S . 1910 : 839 k k .
7 0R u i n s of Desert Cathav. Personal N a r r a t i v e of E x p l o r a t i o n s in Central Asia and Westernmost China. London, Maemillan, 1912.1—II. X X X V I I I + 546, X X I + 517 pp. 333 I l u s t r a í i o n s + X I 1 I Plates + 3 Maps.
