ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
Budapest, 1881. A z Athen aeum r. társ. k ön y v n y om d á ja .
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
EMLÉKBESZÉD
U R II A z Y G Y Ö R (
F E L E T T .
S Z IL Á G Y I SÁNDOR
M. T . A K A D . II. T A G T Ó L .
(Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1880. márez. 22-én tartott ülésében.)
B U D A P E S T , 1880.
A M. TÓD. AKADÉMIA KÖN YVIvI ADÓHIV ATA L A.
( a z A K A D É M IA É P Ü L E T É B E N .)
Budapest, 1880. A z A t h é n a e u m r. társ. kön yv n yom d á ja .
Épen egy hó múlva — ápril 21-én — hét éve lesz, hogy a férfiú, kinek ma emlékét ünnepeljük, nem hosszú, alig félszá
zadra terjedő élet után örökre behunyta szemeit. Tevékeny és küzdelmes élet volt az övé, kitéve erős megpróbáltatásoknak, s a tisztelt név, melyet kivívott, az elismerés, mely végre is ju - talmazá, sok lemondás és nélkülözés, sok csalódás és keserű tapasztalatok árán lett megszerezve.
A k kor volt ifjú, midőn a nemzet vére pezsgett, ere lük
tetett, mert a haladás zászlajára felírt szabad eszmék » K á r
pátoktól A d riá ig« minden zúgot, minden tért betöltötték. A meggyőződés és a bizalom ama jelszava » Magyarország nem volt, de lesz«, kit ne sarkalt volna a küzdők közé lépni, a kínálkozó szép pályabérért, hogy e diadalnak ő is mun
kása volt ?
S midőn eljött a pályaválasztás ideje s az ifjú a ponton állott, hol életczélt kell maga elé tűznie, a régi kilátások, mint egy szép álomkép, elfoszlottak. A rideg jelen a remények virágait elhamvasztá, s a tarolt mezőn híjában keresték a régi Magyarországot. Magyarország már csak v o l t ... s hogy legyen, újra meg kelle teremteni. A zok közé állt, kik az újra megteremtés küzdelmes és üldözött munkájához fogtak, s kiket bizony más pályabér akkor nem kecsegtetett, mint a mit egy eljátszott élet árán a hazafi kötelesség teljesítésének öntudata
adhat.
M. T . A K A I). É R T E K , A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B U I.. 1
*
4 SZILÁGYI SÁNDOR.
/ _
E s m időn M agyarország ú jra lett. a nemzedék, mely az épités m unkájához hordta a köveket, m ár belépett a férfikor ama hanyatló szakába, h ol keveset vár a jö v ő től, m ert nincse
nek többé ábrándjai, s sokakkal együtt neki is azzal kellett beérnie, h ogy a diadal művének napszámosa volt.
A z volt. B ecsületes, kitartó, soha nem lankadó munkása K ü z d ő erős akarattal, remény nélkül. H ely ét emberül m eg
álló, soha nem tétovázó harczos volt. R észe van a műben, mely visszaem elte hazánkat az önálló állam ok sorába, s alkotm á
nyos életének folytatását összeköté a múlttal.
S zenteljünk egy órát em lékezetének.
i .
A z U rházy-család a m agyar A lfö ld r ő l, N a g y -K ő rö srő l származott. C zím ere: arany kalász fö lö tt őrk öd ő sas, mely sarlót tart szájában, m utatja földm íves eredetét. V a gyon os és tekintélyes volt a X V I I . század második felében. B iró, sena- tor telt ki tagjai közűi, kik erős kézzel folytak be ama kis res- pu blicán ak kormányzásába,
Sajátságos id ők voltak azok. K ő r ö s is a török h ód olt
ságnak egy részét tette, mely K ecsk em éttel és C zegléddel bizonyos solidaritásban, félönállóságot élvezett, daczára, hogy egyszerre két ú r n a k : a török n ek és m agyarnak szolgált.
M unkás em bernek vagyonhoz jutni ott sem volt lehetet
len. E városok m ellett roppant puszták terűitek el, melyeket polgáraik k ét — m agyar és török — földesúrtól egy kis pénz
ért, egy pár szattyán csizmáért, török szőnyegért béreltek ki — a bé r inkább csak »recogn itio ju ris dom inalis« lévén. A z Urliázy család egész M izséért nehány tallért és egy pásztorm át fizetett A m arhatartás egy-egy ily pusztán j ó l jövedelm ezett, s midőn az Urházyak meglépesedtek, a nemesség megszerzésére g on doltak. A b b a n az időben hódoltsági em bereknek ez nem já rt sok nehézséggel. E területen a jo b b á g y m agyar földesúra sze
mében semmi értéket sem k ép v iselt— hisz egész jogb irtok lá sa csak képzeleti volt. H a t szép lóért, egy kis pénzért maga a
EMLÉKBESZÉD UBHÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 5 földesűr já rta el a nádori can cellá riá t s m egszerző a czím eres nemeslevelet. íg y kapta m eg azt a b árom U rházy testvér is.
M id őn azonban a hódoltság napjai vége felé já rta k , s a bárom város kezéről a visszafoglalt területen a puszták egy
másután estek el, a m egszaporodott U rliázy család is elszéledt.
E g y ik ága G öm örm egyében telepedett le — honnan a múlt század közepén Z ila k ra k öltözött.
E zen á g b ó l szárm azott G y örg y , ref. lelkész. E lein te L a s- kay consiliariusnak volt udvari lelkésze Z á ln o k o n . E nn ek ud
varában ism erkedett m eg a család egyik rokon ával, K em én y Teréziával, kit nőül is vett. U rházyné 1823-ban T o k a jb a ment szüléi látogatására, s ez év deczem ber 15-én itt született első fia G y örg y . A ty ja Z á ln o k ró l 1825-ben K u sa ly ra m ent lelkész
nek. 1831-ben megliivást k apott Z sib ó ró l, K özép -S zoln ok m e- gye egyik jó egyházától s ő szívesen el is fog a d ta azt. Oda k öltözött *) s a gyerm ek lelke az első benyom ásokat e re g é nyes és k öltői vidéken nyerte, m elyhez két nagy történeti emlék fű z ő d ö tt: a B á k óczy é és W esselényié.
» 0 h ! Zsib:') — m ond K em én y — egy tartalm as könyv
hez hasonlít, m elyben a szív legszendébb m eséitől kezdve, a bősz indulatok vad történetéig és a hazaszeretet m egszentelt álm áig, annyi vonzó s idegfeszítő jelen etek re találunk, m int a regényes iskola költem ényeiben.«
S oha el nem enyésző nyom okat vésett a gyerm ek szívébe az, mit e hely történeti em lékeiről h a llo tt: am a végzetes nap
ról, melyen a fejedelem elvesztő csatáját s a R á k óczy -h eg y ről végig tekintve a völgyön, elhagyta E rdélyt, h ogy többé ne lássa azt — és a két W esselén yiről, kiknek viharos élete a m egtörn i nem tudó jellem ek p éldáját állítá elibe.
S m időn atyja három évi ottlét után (1 8 3 4 -b en ) egy jo b b , de onnan nem messze fekvő egyházba, N a g y -D oh á ra tette lakását, ez emlékek oda is elkísérték s egész életére kiható benyom ással voltak rá.
*) A .•> Vasárnapi Újságban* (1873. 19. sz.) közlött élerrajz Urliázy Györgynek atyját csak zsibói, Nagy Iván (IX. 414.) csak dobai papnak említi. Az 1877. évi Erdélyi prot. Névkönyv szerint 1831—34. zsibói s
1834—1864. dobai pap volt.
6 SZILÁGYI SÁNDOR.
* *
*
N a g y -D ob á tól Z ila h nincs messze, s a reform ál ta tn a k o tt virágzó középiskolája van. A z akkori gym nasium i tanítás sokban k ü lön bözött a m aitól. F őfigyelem a latin nyelvre, tör
ténetre és számtanra fordíttatott, s m inthogy e kevés tantárgy m ellett ju to tt rá elég idő, nagy g on d ot fordítottak a tanárok a szellemi tehetségek fejlesztésére. O lyan erős judicium m al és sok ism erettel b író férfiú, m int Salam on J ó z se f adta ott az irányt s az iskola növendékein m eg is látszott az. Urházy is o tt végezte be a gymnasiumi tanfolyam ot, s onnan jö t t K o lo s - várra a collegium ba, tovább folytatni főiskolai tanulmányait.
D e még Z ila h o n volt, m időn neve nyom tatásban elő
ször m egjelent. A legtekintélyesebb pesti szépirodalm i lap, G aray » R e g é lő P esti D iv a tla p ja « tudósításokat s verseket h ozott t ő l e * ) s m időn T elek i József, az első reform ált k o r
mányzó, K olosvá rra jö t t elfoglalni székét, az ottani ref. főiskola deákjai, tulajdonkép az » olvasó társaság* azaz egy mai értelem ben vett önképző kör, elhatározta üdvözölni a kormányzót, E g y füzetke költem ényt adtak ki „Örumliangok“ czím alatt s e l'íízetkének első versét, úgy szólva p rolo g já t,U rh á z y írta .* * )
A vers tiszta, szabatos form ájával bizonyos hatást tett, s m időn néhány hó múlva Urházy K olosvá rra ért folytatni tanulmányait, az » olvasó társaság« tárt karokkal fogadta. U r
házy m ár ekkor nemcsak a divatlapokban, a zsebkönyvekben is utat tört m agán ak : 1843-ban Y a h o t O rszággyűlési A lm a - nachjában — s az »A r a d i V eszlapok «-ban is jelentek meg versei. ***)
*) 1842. febr. 22., jím. 19., aug. 4. (Regélő 19, 55. 64. sz.) vidéki tudósítások s népdal és régi görög liölgyek, versek (a. o. 90. 102. sz.)
**) »Orömliaugok a Nemzet ünnepén.« Kolosvár, 1842.
***) »Az ősz búja« Orsz. Alin. »Ritornellek« az Aradi- Vészlapok bán, mindkettő 1843-ban,
EMLÉKBESZÉD URIIÁZY GYÖRGY FÖLÖTT.
Csinos, szép ifjú volt, nem magas, de egyenes, katonás m agatartású, széles k id om b orod ott m ellel, élénk szemekkel, tinóm metszésű m osolygó ajakkal, de a mely alatt nem ritkán rejtett sarcasmust lehetett észrevenni. B ír t bizonyos szónoki verve-el, hangja erős volt s a h allgatóra nem tett kellem etlen benyomást. E lőzékeny m odora m indenkit m egnyert, s m inden
kivel j ó l volt, azonban m élyebb és bensőbb barátságot csak kevesekkel fűzött. T á v ol állt az önzéstől, de ön feláldozó sem volt, inkább száraz, de m ég sem ment az utópiák tól. P lianta- siája nem ragyogó, de józanesze önm aga iránt is szigorú bírá
latra készté. K ita rtó szorgalom m al tanult, gyarapítá ism ere
teit, m ert feltörekvő lélekkel b írt s neki is m eg volt nagyravá- gyása, habár hazafias kötelessége teljesítése körűi soha sem vezette mellékes czél.
Ilyen tulajdonokkal túl az iskolai körön is csakhamar népszerűvé lett. H a b á r első dolgozatai versekből állottak is, m elyeket nem annyira m élyebb gon dolatok, m int csín, form a
érzék s gondos kidolgozás jellem eztek, ham ar a tehetségeinek inkább m egfelelő útat választá.
M éhes Sám uel az »E rd é ly i H ira d ó «-n a k , a szabadelvű párt közlönyének szerkesztője, a m ég csak jo g h a llg a tó ifjú t lapjához fogad ta belm unkatársúl, használta a m elléklapnak a
»N em zetí T á rsa lk o d ó d n a k szerkesztése k örű i s ebben m ár nem csak versek — lyrai költem ények, k öltői elbeszélések, b a l
ladák, rom án czok — jelen tek m eg tőle, hanem prózai d o lg o zatok és p olitikai tartalm ú czikkek.
E zek m ozgalm as évek voltak E rdélyben. A reform esz
mék, melyek M agyarországon a zöldasztalok vitáit képezték, áthatoltak E rdélyb e is s erős pártküzdelm eket idéztek fel. A z erdélyi országgyűlések szervezete hozta m agával, h og y a k o r
mány ott magának többséget terem thetett s ez ellenében az ellenzék csak a szó s az eszmék terjesztésének fegyverét hasz- nálhatá. »E rd ély hét fő bűne« — mint nevezék — a három nem zet és négy vallás, tulajdonkép az ország rendi szervezete m ég nem k op ott el. A partium visszacsatlása sem tudott vég
bemenni — s a szabadelvűek az orvoslásnak, a kibontakozásnak csak egy m ódját lá t t á k : az uniót. A r r a irányoztatott minden törekvés, h ogy ennek a talaja készíttessék elő, s midőn az
8 SZILÁG YI SÁNDOR.
1846. szept. 9-ére K olosv á rra összehívott országgyűléstől sem vártak semmi eredményt, még lázasabb izgatottsággal folyta t
ták az agitatiot az unió m ellett.
E törekvések hatása alatt tám adt U rházynak az az esz
méje, h ogy irodalm i téren egyesítse a két ország m agyar íróit.
Ig en alkalmasnak látszott erre egy zsebkönyv — díszes alak
jáért, válogatott tartalm áért a közönség igen szerette azt.
Összeköttetései azokkal, kik az E rd ély i H íra d ót fentartották, főként g r ó f T eleki D om ok ossal — ki a szabadelvű pártnak m ár is egyik vezérférfia volt — személyét a szerkesztésre alkal
massá tették. A buzgalom , m elylyel a napisajtó p ortálta az igazi unió eszméjét, a kom oly elhatározás, m elylyel a szabad
elvű párt vezérei kivitelét felvették a p olitica i actio program m - já b a , s a lelkesedés, m elylyel »tú l és innen a K irá ly h á g ón « a közönség fogadta, biztosították a sikert. H inn i lehetett, h ogy a m agyarországi irók nem vonják m eg tám ogatásokat — hogy az erdélyiek csatlakoznak, az bizonyos volt.
E z volt az első m om entuosusabb jelenség, m elylyel az erdélyi irodalom M agyarországot is érdek lőleg életjelt adott, egyes i r ó i : K em ény, ki m ár Pesten lakott, G yulai, Szász K á roly, M entovich, D ózsa, Veress, L őrin cz A ndrás, M egyes L a jo s a pesti lapokban nem mint speciális »erd ély i«, hanem mint m agyar iró k szerepelvén — • s ez is épen a separatisticus törek
vések ellen volt irányozva. E zért buzgalom m al karolta fel a pesti irodalom is. P etőfy , Jókai, P a p E ndre, E iskó, Tárkányi, B erecz, L isznyay sőt m ég az öreg D öbren tey is küldtek be d o l
gozatokat s nem egy közü lök m agának az uniónak eszméjét karolta fel és dicsőítette. A fiatal erdélyi irodalom is becsü le
tet akart vallani s le g jo b b erejét kívánta bem utatni — úgy, h ogy a szerkesztőnek az irodalom tám ogatása ellen nem lehe
tett panasza.
A n n á l többet kellett technicai és censurai nehézségekkel küzdeni, s épen azért 1847 helyett csak 1848-ban láthatott világot.
D e m ire világot lá t o t t : az unió nem sokára bevégzett ténynyé vált.
EMLÉKBESZÉD URIIÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 9
* *
*
Új élet k e z d ő d ö tt: szenvedélyes, izgatott, m ozgalm as, de azért a jöv ő b e n erősen bizó. N agy, fontos, az ó-világot átala
kító események bírei egym ást követték. A mi m ég teguap álom volt, az ma valóvá lett, s mit nem rég a távol jö v ő képében látáuk csak, azt egy szép nap mint valót üdvözöltük. S ki g o n d o lt volna ekkor egyébre, m int épen ezek re? É s m égis az
»U n io « tudott batást tenni.
K iá llítá sa választékosabb, m int az erdélyi sajtó eddigi term é k e i; már azzal is m eglepte a közönséget. Szerkesztve gondosan volt, czikkei jó l összeválogatva — egészen az ir o dalom színvonalán állott. Jók ai, P etőfy, P a p E n d re s a több ünnepelt nevek mellett is az erdélyi irók becsületet vallottak.
Gyulainak egy novellája egészen rá ford ítá a figyelmet, annyi alakító tehetség s erő nyilatk ozott abban. M a g a U rházy p o li
tikai és szerelmes verseivel igazolta j ó hirét. E rő s benyom ást tett Líőrincz E ndrének egy szép verse » A b u jd osó.« K i hitte volna akkor, h ogy a k öltő dala látnoki jó sla t volt, s nem so
kára b e fo g teljesedni az, mit én ek elt:
S melylyel díszlett hajdanában Szent királyok homloka, Gyöngyeid el hova hulltak O magyar szent korona ? ! Veszve minden, a mi dicső, A mi sze'p volt, a mi jó ; S a világon a magyar név Ezután csak puszta szó !
0 bizonynyal senki se hitte ekkor az új élet kezdetén.
P e d ig a láthatár már borulni kezdett, s a szép napokat a g g o dalm asabbak válták fel.
U rházy m ég m indig az E rd ély i H íra d ó m ellett volt, m elynek szerkesztését Ocsvay É erencz vitte s melynek dolgozó társa kivüle J a k a b E le k volt. D e O csvaynak P estre kellett
10 SZILÁGYI SÁNDOR.
mennie, J ak ab E lek jú liu s végén m egvált a laptól —- mint magános fiatal em ber m agához m éltóbbnak tartván inkább karddal, mint tollal védeni a hazát. S ettől fogva a lap szer
kesztése egészen vállaira nehezült. E z év elején M aros-V ásár- h elytt a királyi táblán letévén az ügyvédi vizsgát, s az »U n io«
szerkesztésének gon djaitól is megszabadulván, egész idejét a lapnak szentelheté. H igga dt gondolkozásu, m érsékelt ember volt, s a koczkáztatásra semmi hajlam m al sem bírt. V alam int az életben sokat adott a m egjelenés elegantiájára, úgy az iro dalom ban is nagy súlyt fektetett a styl választékosságára: ez biztosítékot nyújtott, h ogy keze alatt a lap nem fog az ízléste
lenségek s piszkolódások m ocsarába sülyedni. D e azért volt erős akarata, m eggyőződéseihez szívósan ragaszkodott, s ha valam ire elhatározta magát, nem ingadozott.
M indezek szükséges tu lajd onok egy szerkesztőben, s ha barátai m ár ezekért is m arasztották, ő szíve hajlam át is kö
vette, midőn szavokra hallgatott. Szerelmes versei ebből az id őb ől kételkedésre mutatnak, mintha még nem volna bizonyos abban, ha viszonoztatnak-e érzelm ei ? S talán épen ez tartá még egy ideig vissza — de nem sokáig. M á r elm ondá a bú csúszót :
Isten hozzád gyöngyvirágom, Zúg a had !
Itt maradsz bár, ah, de képed Nem marad.
S augusztus derekán beállott az akkor K ossuth, utóbb M átyás nevét viselő X V . huszár ezredbe.
A z őrnagy g r ó f M ikes Benedek, s a kapitány g ró f B ethlen G erg ely nagy öröm m el fogadták s az előbbi, m időn a századnak, m elybe osztatott, bemutatta, egész kedvteléssel m o n d á : m ár van két újságírónk, van történetírónk is — gon
doskodni kell, h ogy legyen történetünk is.
Ui'házy szerette a kényelmet, u ndorodott a piszoktól s a lovaglás is nehezére esett, s épen ezért sok lem ondásra és ön
elhatározásra v o lt szüksége. M indkét tulajdon meglevén benne, s erős kötelességérzete s hazaszeretete által is sarkaltatván, b ele törő d ö tt a katonai életbe, s vigan tűrte a táborozás nyo
EMLÉKBESZÉD U RIIÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 11
morait. D e az m ég csak kezdet és p róbálkozás volt, s hideg vérét és bátorságát kitüntetni csak egyszer nvilt alkalm a. *)
A gy a g fa lv á ra okt. 16-ikára székely népgyülés volt hir
detve, s M ikes egy tisztet és öt közhuszárt kü ldött A ra n y o s
székbe, az ottaniak részvétét m egszerezni. U rliázy és J ak ab ez utóbbiak közt voltak. Útközben R adn ótn ál egy fölk elő oláh csapattal találkoztak, m elyen csak erős és véres, töb b óráig tartó liarcz után vághatták keresztül m agokat. **)
T udjuk, h ogy m inő szerencsétlen vége lett ez első erdé
lyi táborozásnak. E z alatt ő B eczm an n alerezredes oldala m el
lett volt. A m arosvásárhelyi szétszökött táborh elyről utoljára távozott barátjával J ak ab E lek k el könyek és aggodalm ak közt, O ltszem re g r ó f M ik ó kastélyába. A z o n két hónap alatt, m időn E rd é ly el volt veszve, itt tartózkodtak, — de m időn B em m e
rész vállalatának híre hozzájuk elhatolt, kölön böző utakon elindultak felkeresni a m agyar tábort. * **) U rházyt Csikban el is fogták, s csak szökéssel m enekülhetett. Y é g r e K o lo s - várra érkezett a B em táborába — s azonnal csatlakozott hozzá.
O tt v olt Szeben bevételénél is, töb b ször kitüntette magát, s gyorsan haladt a katonai pályán. M in t galopin a B em tá b or
karánál nyert alkalmazást, részt vett ennek délm agyarországi hadjáratában. E vállalat csaknem végzetessé lett rá nézve.
B em b. A p o r S án dorral K áránsebesen túl kémszemlére kiildé ki — s ők messze előnyom ultak, m időn egy közel faluból egy
‘) Jakab Elek barátomnak, elhunyt kartársunk fegyvertársának köszönhetem az ő honvédéletére vonatkozó adatokat. 0 tőle tudom a kö
vetkező jellemző dolgokat. Kővári Józsa hasonlag iró s közhuszár vétett a subordinatio ellen. Egy arbitrativum forumot hívtak össze Ítélni fölötte, s Urliázy, ki jól tudta, hogy minő bajok fognak származni a fegyelem meglazulásából, mint katonabiró barátja elitélésére szavazott. Kőváry egy heti fogságra ítéltetett. — Midőn egy hajnalban egy osztrák katonai kitörő csapat Gyula-Eejérvárról Galicziába katonai fölszerelvényeket szállított, Urliázy kezdeményezésére a Kossuth-huszárok feltartóztatták a csapatot, mig kormánybiztosi engedélyt nem mutatuak elé.
**) Agyagfalván a rend és fegyelem fentartásával a Kossuth-hu
szárok bízattak meg. Urházy a tribüné egyik oldalánál őrködött.
*) Hárman voltak ilyen vállalkozók : Urházy, Jakab, Maeskásy s mind három más utat választott s szerencsésen eljutott Bemhez.
csapat császári katona rolianta meg őket. M akacs küzdelem után, A p o r a liarcztéren m aradt — de U rházy visszatérhetett,
U rházy e táborozás alatt kapitánynyá lép ett elő s a sza- badságliarcz utolsó n apjáig ott volt a küzdők közt. K ötelessé
gét, mint m iudig egész életén át itt is hiveu teljesítette. D e mint daln ok sem h a llg a to tt: nehány — katona társai, s több a nép ajkán élő költem énye tett bizonyságot élm ényeiről.
A forradalom leverése után szerencsésen kikerülte a be- soroztatás veszélyét. T o k a jb a menekült anyai rokonaihoz.
II .
M agyarország 1850-iki újjászervezése az akkori fiatal
ság nagy részének kettévágta pályáját. A n n yira más volt az a szervezés, mit akkor készítettek, hogy a m ú ltból senki sem találta m agát belé, kiben magyarszív lüktetett, sem az ost
rom állapot szigorába, sem a német absolutismus atyai gondos
kodásaiba, A »K r o n la n d U n garn « mindenkinek idegen volt, s a ki csak tehette, ha beune is, de érintése nélkül akarta fész
két megrakni. H a »b iztos«-u ak nevezték is a K reish a u p tm a n t:
ném et közeg volt az, idegen a nemzettől. S az ügyvéd, akár
milyen diplom ája volt is, nem hivatkozhatott hazai törvényekre.
M agyar iró ilyen systema keretébe legkevésbbé illeszthette be magát,
U rházy is iró maradt, akárm ilyen silány existentia v olt is az ingadozó jelenének s bizonytalan jövőjének. M íg az ostrom állapot első legdűhösebb roham ain túl nem volt, ott
hon m aradt T ok ajban , rokonainál s levert kedélyét franczia politikai olvasm ányokkal, s az angol nyelv tanulásával szóra
koztatta.
M időn Császár F eren cz 1850-ben m egindította a Pesti N aplót, m eghívást k apott tőle s ő szívesen fogadta azt, E lap első évi folyam ának cosm opoliticus iránya, mely egészen a krem siri alkotm ány álláspontjára helyhezkedett, — nem igeu volt Ínyére, de mint a külföldi rovat egyik vezetőjének, nem volt része benne s aztán ez irány csakhamar meg is vál
tozott.
12 SZILÁGYI SÁNDOR.
EMLÉK BESZÉD CIUIÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 13
A k ü lföld i rovat v o lt akkor a lapokn ak leg fon tosa b b ré
sze. A m in t a viszonyok állottak, a nemzet sorsának javu lását csak a k ü lföld i események alakulásától várhatta. É p en nem volt tehát közöm bös dolog, h ogy a zok ról jó és biztos képet nyerjen.
S ő t szükség volt úgy csoportosítni az eseményeket, h ogy a szu
nyadó remények, az elhalni készülő b izalom felélesztessenek.
S annak a névtelen harczosnak, ki h ol a vezérczikkben, h ol a »K ü lfö ld « czim ü rovatban e m unkára vállalkozott, nem volt könnyű feladata. TJgy kelle azt irni, h ogy a rendőrség ne vegye észre, de a m agyar olvasó m egértse. S iró és közönség jó l b e is gyak orolták m agokat, s értették egymást.
E z t a m unkát végezte U rházy a P esti N aplónál, erős tudatával annak, h ogy hazafi kötelességet teljesít s lankadat
lan buzgalom m al, h ogy j ó l teljesítse.
V a ló b a n a nemzet, m ely kezdetben naponként várta a k ü lföld intei'ventióját, a m int csalódását belátta, az európai constellatioktól rem élte lánczai összetörését. F ig yelem m el ki
sérte az u ralkodó eszmék m ódosulását s az európai diplom a- czia átalakulását.
A decz. 2-iki állam csinban nem a franczia respu blica b u kása érdekelte, m ely úgy sem volt barátságos iránta, hanem a napoleon i eszmék felülkerekedése, m ely b ől kivált em igratiója befolyásával hasznot húzhatni remélt. N a p oleon törekvését, h ogy m ennél töb b oly dynastiát állítson fel, mely mint ő, a nép souve- rainitásra tám aszkodik, épen m eleg részvéttel k isé rte : annyira kiirtással fenyegette az új rendszer a nemzet régi legitim jo g
érzetét. E lén k viszliangra talált a nemzetiségi eszme is, de nem az osztrák »G 1 eich berech tigu n gja« a szolgaságban, hanem az, m elyet N a p oleon h ird e te tt: hisz volt-e ekkor E urópában elnyom ottabb nemzet a m agyarnál ? A zo n b a n m indkettőt csak mint reményei horgonyát fogadta el, oly m ozgalm at az eu ró
pai politikában, m elyből hasznot fo g húzhatni. M áskülönben fellázadt erkölcsi érzete az állam csíny cynismusa ellen, egészen tisztában volt a N a p oleon absolutism usának értéke iránt, m e
lyet ez a nép-souverainitás mázával von t be.
U rházy csak a sikert tekintvén, egész lelkesedéssel csat
la k ozott a napoleon i eszmékhez s csinált azokuak propagandát.
M eg volt győződve, vagy legalább b eleélte m agát az eszmébe,
14 SZILÁGYI SÁNDOR.
hogy E u róp a abnorm is állapotának csak caesarismus vethet véget, ez volt szemében a legtökéletesebb kormányforma, mely utoljára is a társadalm at szabadságra, jó l létre fog ja vezetni.
S ezen korm ányform a és az attól várható eredmények per- sonificatiójáúl tekinté N apoleont. S ha ma, rendes viszonyok közt, különösnek is tetszik a látvány, h ogy egy fiatal ember, ki a szabad eszmék harczában nőtt fel, s tollat és kardját egyenlő kitartással bocsátotta szolgálatába, azt hitte, h ogy úgy marad következetes eddigi pályájához, ha az igaz szabadságnak a z t a negatióját foga d ja el, m elyet a suffrage universelle inaugurált, s m ely a parliam enti korm ányform át úgy, mint azt a 48-iki alkotm ány nálunk életbeléptette teljesen kizárta — ne feled
jük, h ogy abban az időben M agyarországon sem ő, sem más nem várhatta egyébtől azon rendszer megbuktatását, mely ha
zájának integritását m egtám adta, s nemzetének nyelvét a hi
vatalos életről leszorította.
H o g y az állam csin s N ap oleon ifjú k ori kalandos válla
latai nem voltak alkalmasak népszerűséget szerezni neki, azt jó l érzé U rházy. O N a p oleon t a napoleoni eszmék örökösének te k in té ; a straszbourgi és boulognei kalandokra missiójának tudata ragadta s a h id eg v é r és biztos számítás, m elylyel az ál- lam csint elkövette, lélek nagyságának bizonyítványa. H o g y ezt igazolja a m agyar nemzet előtt, melynek, úgy hivé törekednie kell megnyerni a Caesar jóindulatát, egy nagyobb önálló mun
kát írt » I I I . N a p o leo n « czím alatt s azt 1853. végén k ia d ta ,*) E g y lioszabb bevezetésben »E lőzm én yek« czim a la t ti, és I I . N a - p oleou t je lle m z é : az elsőt úgy mint a napoleonism us m egterem tőjét, a l l - i k a t úgy, mint atyjának legitim utódját. A könyvnek n agyobb fele foglalk ozik I I I . N apóleonnal. N em akart politikai röpiratot irni, még kevésbbé pamfletet, határozottan a történet
írói álláspontra kívánt helyezkedni. M inden magasztalás nélkül bizonyos históriai nyugalom m al m ondja el a császár ifjúságá
nak s trónraj utasának történetét — de mégsem tudta kikerülni, h ogy története p olitikai mű ne legyen. A m in t csop ortosítja az eseményeket, összeilleszti azokat, amint különböző manifestá-
*) III. Napoleon. Irta Urházy György. Pest, Miiller Gyula tulaj
dona 1854. 8-adr. 280. 1.
EMLÉK BESZÉD H R IIÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 15
tioit felsorolja kétségtelenül nevezetes és nyom atékos irodalm i m űködéséből leginkább a czéljára ta rtozók a t em eli ki — m u
tatja, h ogy műve nem egyéb, m int a császár p olitik a i ig a zo
lása, ki e törekvéseit azzal viszonozta, h ogy ő t a becsü let-rend lovagjává nevezte ki.
E törekvésnek a m agyar nem zet szeme előtt lehetett s volt is jogosu ltsága. A m agasb intéző körökben hazánkra nézve kedvező ford u la tot csak k ü lföld i con stellatiok idézhettek elő, csak N a p oleon k ü lföld i p olitik á ja buktathatta m eg a bécsi k or
mányt. A z , m ire ez tö re k e d e tt: utolsó ron g y a it is kitépni a bécsi congressusnak a nem zetközi jo g o k cod exéből, ú g y hivék, szük
ségkép m aga után vonandja a bécsi politik a belü gyi ford u la tát is. A z tá n ki nem látta, h ogy neki erre törekednie k ell ? M id őn annyira éreztették vele, h og y parvenunek tekintik, s annyira m eg akarták alázni a Caesart nem zete szeme előtt, h ogy u ralkodó családból m ég egy herczegnőcskét sem akartak hozzá adni nőül, nem olyan k ü lföld i p olitik ára kényszerítették-e, mely a »g lo rie « varázsával takarja el e kudarczot, s fedezze a belső szo lg a sá g o t?
D e mi közünk volt nekünk ahoz, h o g y m inő já rm á t h ozdoz a franczia nemzet, ha a küzdelem, m it diplom acziája a kabinetekben felidézett, aspiratioinknak kedvező v olt ? ki hitte akkor utópiának, ha U rh ázy e diplom aczia sükereit ú gy regi- strálta, h og y a nemzet b elő le rem ényeket merítsen ? ki ne örü lt volna, m időn látta, h ogy e várakozások és rem ények kezdenek a teljesülés stádium ába lépni ama nagy con flagratio által, m ely E u róp a keletét és nyugatát egymással szembe állítá ?
0 is rem ények közt tekintett a kitörendő franczia h á b o
rúra. S egy missio teljesítésére vállalkozott. A fö ld ön , m ely liarczterévé volt válandó, vagy annak szom szédjában feküdt, barátokat, esetleg szövetségeseket szerezni, ezt tekinté felada
tának. N em hitte chimaerának, 48 és 49 véres emlékeit, mely a m agyar és a szerb nem zetet elválasztá egym ástól, k itöröln i ezek em lékéből. Ú g y hitte, h og y azokat, m int egy félreértés keserű maradványait, tisztázni lehet. A z z a l a szívóssággal és kitartással, m elylyel kedvencz eszméihez ragaszkodott, 1854.
jan. 11-én, miután a P esti N aplóban a keleti csatatérnek rö vid ismertését adta — útra kelt keletre, m int a P esti N a p ló
16 SZILÁGYI SÁNDOR.
levelezője. B elg rá d on látogatást tett a török hatóságoknál, hol tolm ácsolta a nemzet háláját emigratiónk barátságos fogadtatásáért, de fölkereste Grarasinint, V u sicsot s K nizsa- nint is, kiket a m agyar nemzet iránt barátságosan kívánt hangolni. N em téveszté el e czélját sehol egész útjában — nem főként W id d in b e n a franczia és angol levelezők közt.
É s ha czélja volt útjában barátokat szerezni a m agyar ügynek, (honnan sok elismerő iratot h ozott m agával) m időn hazatért honfiait akarta barátságosb hangulatra bírni azok iránt, kiket künn előzékeny m odorával m egnyerni hitt. E z óhaj veres vonalként húzódik át útleírásán, m elyet még ezen évben kiadott. *) E z ellenséges nem zetek testvérisűlése s a török és m agyar nem zetek szellem i egyesítése épen oly kedvencz gon
dolata volt, mint ragaszkodása a N ap oleon i eszmékhez — m e
lyekhez egész pályáján egyenlő kitartással ragaszkodott. »É n
— irá könyve végén — inkább a jó k a t vizsgáltam, hogy betel
jesedjék, m it a muzulmán török közmondása ta rt: az iró azt, m i ellenére van, nem szokta irni. A jó példányúi sz o lg á lh a t;
a roszra inkább fá tyolt vetek.« E m bert, ki ily elhatározással utazik, ki ne fogadna szivesen ? kivált ha becsületes arczán látja az őszinteség kifejezését. V alóban U rházy kedves em léke
ket h ozott haza ú tjából és tolm ácsolt azzal az óhajtással, h ogy hazánk népeit a jo g és szabadság alapján egyesítse: — de tán m aga sem hitte, h ogy el fog ja érni czélját.
M ig a keleti háború tartott, egészen a p olitikai tanulm á
nyokba volt mélyedve. A P esti N a p ló szerkesztését Kem ény Z s. vette át, s ez id őben főként 1855-ben gyakran találkoztak e lap olvasói magvas és m élyebb tanulmányokra mutató vezérczik- keivel. Szerette külföldi, főként franczia és angol irók tekinté
lyével tám ogatni nézeteit,nagy súlyt fektetett rá, hogy ő az ujabb gyakorlati iskola növendéke, kinek semmi más köze akár a régi doctrinaire, akár a régibb conservativ iskolához, mint hogy életrevaló eszméket vesz tőlök át. **) D e mindig és minden k ö
*) Keleti képek, irta Urházy G}’örgy. Emicli Gusztáv könyvnyom
dája. Pest. 1854. 8-adr. 214. 1.
**) A Pesti Napló 1855. évi fotyamában — regényfordításokou kí
vül sok önálló czikkóvel találkozunk. »Esztnék a politikáról* ez. czikkso-
EMLÉKBESZÉD URHÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 17
rülmények közt hirdette a napoleon i eszmék életrevalóságát, s ezt akarta szolgálni, m időn tervbe vette eddigi politik ai ta nulm ányait két kötetben kiadni.
N em létesülhetett kétségtelenül az akkori irodalm i viszo
nyok miatt, m elyek valóban sokkal m ostohábbak voltak, mint m a közönségünk hiszi. P olitik a i lapjaink (m aga a N a p ló is) csak anyagi áldozatok árán voltak fentarthatók, kelete egyéb
nek m int szépirodalm i könyveknek nem igen volt, s az érdek
lődés ugyanazon hiánya, m ely m iatt U rházy p olitik a i tanul
mányai nem láthattak v ilá g o t — okozá, h ogy »K a u k a zu s«
czímű, föld rajzi, népism ei és történeti három k ötetre tervezett m unkája sem láthatott világot. E k k o r a politika m ellett nem zetünk őstörténetét is bevonta tanulm ányai k örébe — ennek lett volna előfutárja a »K a u k a zu s« •— s e czélból, és h ogy nyelvészeti, történeti és népköltészeti kérdéseink felderítéséhez já ru ljon , neki feküdt a keleti nyelveknek és irodalm aknak.
E nnek sem lett eredménye. S szám ára továbbra is leg n a g y ob b részben csak a h írla pírói tér m aradt fenn. H eck en ast
»V a sá rn a p i könyvtár« czím alatt egy n ép -vá lla la tot in dított meg, m ely évenként » Y ilá g K ró n ik a « czím ű »ju ta lék -k ötettel*
szolgált olvasóinak. K é t évben 1857. és 1858-ban a V ilá g K r ó nika az ő tollá b ól került k i.* ) M in t k öltő, teljesen elh a llg a tott — de a m űprózát továbbra is mívelte. A k ü lföld i kitűn őbb regény és beszélyirók m ű veiből egyet-m ást átültetett a N a p ló számára, s ezen kivűl szépirodalm i la p ok b a is d olg ozott, m e
lyek a csinos, művészi törekvésű stilistának szívesen adtak tért. **)
rozata (1601. s köv. sz.) polémia volt a Budapesti Közlönynyel. »955. aug.
10« válasz volt az Augsb. Alig. Zeitungnak — s ez nagy hatást tett. Kö
vetkező évben többi közt »Angolország politikai jövőjéről« írt ta
nulmányt,
*) Yilág Krónika. Irta Urházy György. Pest, 1858. és 1859.
**) Ilyenek : 1853. »Homer« Lamartine után, »Szépirodalmi La
pok* 324—27. 11. — 1854. Báthory István, tört. jellemrajz. Müller Gy.
Nagy Naptára 71 — 81.11. — 1855. Basi bozuk. Müller Gy. Nagy Naptára.
1855. 205 — 7. 11. Pikelama, orosz beszély Puskintól, Divatcsarnok 24—27 11. 1857. Brunet tábornagy, Család könyve III. 1857. 243. 1. Ninon de l’Enclos u. o. 658. 1. Egy tündér szerelme. Pesti Napló 1857. 123. s kö
vetkező szám.
M. T U D . A K A D . É R T E K . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L. 2
18 SZILÁGYI SÁNDOR.
A zé rt, h ogy tervbe vett tudom ányos irodalm i törekvései
nek nem tu d ott érvényt szerezni, azzal kárp ótolta magát, h ogy p olitikai működésének nyitott nagyobb tért.
A független m agyar sajtót abban az időben, m ondhatni, csak egy ú jság képviselte (egy m ásik nem a korm ánytól ugyan, de m ásfelől nyert tám ogatást) az, m elynek U rliázy is dolgozó társa volt. D e az az egy nagy és drága volt. U rházynak az a gon dolata támadt, h ogy egy kisebb és olcsóbb lap pályát tör
het magának. J ó lesz, gondolá, m egpróbálni, hátha egy kis és eleven ujságocska legyőzh eti a m agyar em ber apathiáját, a kisebb nemesség közönyét, m ely hazafi kötelességének tekinté nem taníttatni fiát — és nem olvasni semmit. T a lá lt k ia d ó t:
E m ichet. 1857. júniusban kiadták a p rogra m m otés próbalapot.
S csakugyan egy, akkor hallatlan eredményt értek el — össze- toborzottak 1500 előfizetőt.
A »M a g y a r P o s ta « jú liu s 1-én megindúlt. E leven kis lap, sok oldalú, változatos tartalm ú s gondosan szerkesztett. A jo b b iró i erők csatlakoztak hozzá. G y u la itól »E g y régi udvar
ház utolsó gazdája« az első szám okban látott v ilá g o t— -mesteri rajza a forradalom utáni időknek, m ely a m agyar ember szivének legtitk osabb húrjait érinté. G reguss az irodalm i rovatnak mun
katársa, S zigligeti polém iái a művészeti rovatot élénkíték. N a gy gond v olt fordítva a nem zetgazdasági rovatra is. E bben és a p o litikai események összeállításában a szerkesztő következetesen ragaszkodott elv e ih e z: tolm ácsa volt a n apoleoni eszméknek s ugyanakkor egyengette az útját, h ogy hazánk jó viszonya a déldunai tartom ányokkal helyreállíttassék, s épen ezért súlyt fektetett nem zetgazdasági érdekeink közösségére.
M ár-m ár azt lehetett hinni, h ogy a lap megszilárdúlt, m időn egy nem várt esemény m egbuktatta azt. A h irlapi sajtó két ellensége, a censura és a nemzet közönye mellé csatlakozott egy h arm adik: a hirlap-bélyeg, m ely 1858. elején lépett életbe.
A » M agyar P osta* előfizetési ára e miatt tetemesen megnöveke-
EMLÉKBESZÉD URHÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 19 dett, s ekkor kitűnt, h ogy a lap nem tu dott új olvasó k ört te
remteni. E lőfizetői elm aradtak s E m ich ja n u á r 17-én m eg
szüntette.
A z utolsó távirat, m it hozott, P ie tri m erénylete volt N a poleon ellen. »K ü lön ös, m onda P ák h A lb e rt, am int egy számban olvasta a m erénylet hírét s a lap megszűnését, azzal a jók ed vű hum orral, mely leg n a g y ob b betegségében sem hagyta el — N a p óleon ra lőttek és G y u rit ta lá ltá k .«
*
U rházy eszméi terjesztésére ismét idegen lapokban kere
sett és talált otthont. A m in t lapja megszűnt, átm ent a M a gya r Sajtóhoz, mint a k ü lföld i rovat szerkesztője. A z volt az olasz háború idejében is s jou rn alistikai tapasztalatai n agy hasznára voltak a lapnak. S ha a politikának, m elynek ő m indig lelk e
sült tolm ácsa volt, diadala öröm m el töltötte el, az elismerés nyilatkozatai sem m aradtak el. A ném et absolutism us bukása után, a mint a nem zeti élet tért fo g la lt a törvényhatóságokban, ezek gondoskodni kezdtek róla, h ogy a m agyar állam iságnak felü lről különben sem p á rtfog olt képviselőit kitüntetésekben részesítsék. 1851-ben U rliázyt D orosm a díszpolgárrá, P est városa és K ővárvid éke tiszt, főjegyzővé választották. A z ilyen megtiszteltetéseknek akkor gyakorlati értéke v o l t : hazafi ér
dem ek elismerése, nyújtva a nemzet által.
M á r ekkor javában folytak a választások az 1861. ápr.
8-ára hirdetett országgyűlésre. A hírlapírói pályán szerzett tapasztalatok és érdem ek alapján U rházy is elhatározta kilépni a p olitikai küzdtér arénájára.
B arátai a zsibói kerü letből felszólították, hogy lépjen fel mint képviselő je ló lt, s ő t öröm m el tölté el a felszólítás. H o g y n e ? hisz Z s ib ó a két W esselén yi ősi fészke — azon W esselé- nyieké, kik hazánk politikai küzdelm einek két em beröltő alatt zászlóvivői voltak, s már m aga e név is egy programra, volt- A ztán nem volt-e az elvek közt, miket II . M iklós báró hirde-
2*
2 0 SZILÁGYI SÁNDOR.
tett » S zózatában « s miket ő vallott a nemzetiségeket ille tő leg, bizonyos analógia ?
M árcz. 24-én kiadta program m ját.
R á nézve ez nem volt minden nehézségtől ment munka.
A 48-iki törvényeket nem könnyű d olog kiegyeztetni a suffrage universelle-el, a napoleoni politika egyik sark-elvével s azon elvekkel, m elyeket ő a nemzetiségi kérdésben felállított, s me
lyeket ismételve hangoztatott, m időn M ileticsnek p rogram m ját
»az eltem etett szerb vajdaság feltámasztása ü gyében « comm en- tálta. *) M egkísértette. A restitutio in integrum ot kívánta, de azon hozátétellel, b o g y a nem zetiségek egyenjogúsága a lehető legszélesebb alapon léptettessék életbe, s ba a népszavazást nem m ondhatta is ki, hirdette a népfensőséget.
C sakugyan m egválasztották. E két eltérő nézet azok mellett, melyek akkor a nemzetet kom olyan foglalkoztatták, annyira az idealismus világában járt, b o g y nem szolgált akadá- lyú l abban, h og y ne a párthoz csatlakozzék, melyhez régi ba
rátai ta rto zta k : a felirati párthoz. A z országgyűlésen a nem zetiségi bizottm ányba osztották be.
A n n a k bezárása után p ed ig ismét felvette a hirlapirói tollat, s mint ilyennek nemsokára új alkalm a nyilt a nemzeti
ségi kérdésben vallott elveit h ird etn i: akkor, midőn 1856-ben a törökök Szerbia fővárosát ostrom olni kezdték. M in t a szerbek igényeinek védelm ezője lépett fel a » M agyarország« hasábjain s elismerésül M ih ály fejdelem nagy értékű gyűrűvel tiszteié meg.
U gyanez évben (1 8 6 2 ) m egvált a » M a gya r S a jtó tó l« s a H on szerkesztőségébe lépett — m elynek 1863-ban aug. 17-én tény
leges szerkesztését is átvette, m időn a lap tulajdonosát s ed
digi szerkesztőjét, J ók a it a katonai törvényszék elítélte, s vitte is két éven át (1 8 6 5 . aug.) a kedvezőbb fordulat beálltáig — m ialatt m agának is egy hosszú, 5 h óig tartó pert kelle kiállani.
A kadém iánk 1861. decz. 20-án választotta m eg levelező ta gja i sorába, mint journalistát. E z ösztönül szolgált neki, hogy a politikai tudom ányokban m élyebb tanulm ányokat te
gyen, s egy nagyobb munkához f o g o t t : » A jelenk ori szabadság, tekintettel a magyar alkotm ányra.* Csak körvonalait s egyes
*) Magyar Sajtó 1865. 19-ik sz.
EMLÉKBESZÉD URHÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 21
részleteit készíté el, melyeket, mint székfoglalót, 1865. jú l. 24.
bem utatott az Akadém iának. A z értekezés, mely, mint Csen- gery m oudá a Pesti N aplóban, sok em elkedettséggel van írva, a hallgatóság tetszéssel fogad ta — de U rh ázy nem tette közzé, mert az egész munkával soha sem készült el. Ó vatos és titk o
lód zó term észete m ellett azt hitte, h ogy az egészből kikapott részek közlése ártana az egésznek — s az A k a d ém ia bizalm át nagyobb m űvel akarta meghálálni.
D e ki, m int jou rn alista, hivatását annyira kom olyan vette s a sokoldalú és terhes napi teendőket annyi buzgalom m al teljesíté, annak kevés id eje ju to tt másnemű irodalm i d o l
gozatokra. S ha (U .) irói je g y év e l naponként találkozott is a közönség, annál gyérebben olvasta nevét politikai tanulm ányok vagy értekezések alatt. A z o n az egy p ár kérdésen kívül, m ely
ben külön álló nézettel bírt, elvei, m eggyőződése a D e á k p árthoz fűzték, oda vonzották régi baráti összeköttetései is — s az alkotm ányosság helyreállása után kivált az ellenzéki H o n munkatársai közül s az » E s ti L a p o k « k ü lföld i rovatát vette át.
Z sib ó i barátai az 18 6 5 -ik i év decz. 14-ére k itűzött or
szággyűlésre felléptették képviselőjelöltül, de ő a választás napján, nehogy a p á rtot visszavonásnak tegye ki, visszalépett.
T ö b b szerencsével léptették fel az 1869. áp ril 20-iki ország
gyűlésre — ekkor nagy lelkesedéssel megválasztották. D e a következő 187 2-iki választás alkalm ával m egválasztatását nem vihették keresztül.
E nnél keserűbb m egpróbáltatás is várt rá. A lk otm á n y os államban, parliam enti választások alkalm ával bukni közönsé
ges dolog. K ön n y en kiheverte — de m it nem tudott feledni — m ert nagyon szivén ta lá lta : az a sedani nap volt.
N a p oleon csillagának b á r lassú, de folyton os hanyatlása mélyen elkeseríté. M id őn a válság m ár készült s a közelgő vihar fellegei már jelentkeztek a láthatáron, bu zgó apostola v olt az osztrák-m agyar m onarchia szövetkezésének F ranczia- országgal. Ö a veszteséget fá jla lta , m ely hazáját fo g ja érni e szövetkezés elmulasztása által — F rancziaország bukását com - binatioba sem vette. A n n á l váratlanabb volt a sedani fegyver
letétel. H úsz éven át gon ddal áp olt ábrándját látta összedőlni-
2 2 SZILÁGYI SÁNDOR.
L á tta , de nem hitte el. Nem tudta elképzelni, h ogy annak a nagy érozbálványnak agyag legyen a talpa. S ettől fogva az első fájdalm as felócsudás után a napoleoni eszmék feltám adá
sába vetette reményei h org on y á t: látta lelki szemeivel, hogy mint a V andöm e-oszlop, ezek is szebben és fényesebben fognak a sárból felemeltetni.
M á r ekkor m eg voltak számlálva napjai. A zsibói kép
viselőválasztásra utazása alkalm ával átázott s nagyobb m eg
hűlést vont magára. E ttő l fogva folytonosan rosszabbúl lett, m ígnem szeretett neje ápoló karjai közt 1873. ápr. 21-én m eg
halt. T em etése ápril 23-án d. u. 5 órakor ment végbe nagy és díszes közönség részvétele m ellett. *)
sje *
*
I ly fiatalon, le g jo b b éveiben, p ályája közepén történt ha
lála m inden körben mély részvétet ébresztett, s az napi sajtó
ban, úgy mint a nemzetben. Szerették rokonszenves, becsü
letes lényéért, kipróbált szilárd jellem eért, önzetlen hazafi - ságáért. B ecsülték szorgalm át, kitartó igyekezetét, nemes, önzetlen ambitiojáért. Sajnálta mindenki, h ogy nem ju to tt ideje eddigi tanulmányainak m aradandóbb emlékét hagyni hátra annál, mi a politikai lapok rövid életű hasábjain van fentartva, s m elyek összegyűjtésére akkor, midőn K em ény czikkei is kiadatlanok, kilátás sem lehet.
Sorsa nem kedvezett neki. I tt kelle hagyni reményeit, ábrándjait s mindazt, m it feltörekvő lelke a jö v ő tő l várt, h ogy nevét a m agyar irodalom arany könyvébe journalistikai m űkö
désénél m aradandóbb művel vésse be.
*) Urházyról következő életrajzok jelentek meg : Danielik, Magyar írók II. Pest, 1858. 357. 1. — Jelenkor. Encyclopaedia, Pest 1858. 241. 1.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. k. Pest 1865. 415. 1. — Üstökös 1865. 9-ik sz. Jókaitól. — Hazánk és a Külföld 1866. I. f. é. 24. sz. Zilahi Imrétől. — Vasárnapi Újság 1873. évf. 19-ik sz. Szász Károlytól s ugyan
ezen lapban (206. 1.) egy necrolog.
EMLÉKBESZÉD D RH ÁZY GYÖRGY FÖLÖTT. 23 M ert a journalistikai babérok napokhoz vannak kötve.
A tapsok, m elyeket a szónok és színész arat, épen oly m uléko- nyak, mint epkém er a hírlapíró hatása. A z események, mint egy kaleidoskop képei, gyorsan váltakoznak s a közönség g y or
san feled. U ja b b nemzedék áll elő, m ely mitsem tud arról, mi h ozta em otioba, mi tartotta forron gásban a korábbit.
A z m ár csak a történet tárgya lesz.
H agyján , nemes b a r á to m ! te em elt fővel fellebbezhetsz e forum hoz. M ű v eid b ől kortársaid tanulságot, bátorítást s k i
tartásra e rőt m erítettek. Segítetted, előm ozdítottad azok m un
káját, kik a nem zetet az erős és egyenetlen harczban diadalra vezették. Részese voltál a küzdésnek, osztályosa vagy a diadal
nak. N eved em lékét, kik barátaid s törekvéseidnek tanúi v ol
tunk, szívünkben őrizzük — a történet m eg fo g ja menteni a feledés m ohától.
