ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
Budapest, 1881. A z Athen aeum r. társ. k ön y v n y om d á ja .
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
PALACZKY FERENCZ
EMLÉKEZETE.
Z SILIN SZ K Y M IHÁLY
L fcV . T A G T Ó L .
(Olvasta az 1880. febr. 23-ki összes ülésen.)
B U D A P E S T , 1880.
A M . T . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . (A z A k a d ém ia ép ületében.)
B udapest, 1880. A z A t h e n a e u m r. társ. k ön yv n yom dája
Palaczky Ferencz emlékezete.
I.
E szm ék által vezérelt öntudatos hazafira és állam férfiúra nézve, alig lehet fájdalm asabb érzés annál, m elyet a nem zet
nek, m elyhez tartozik, fokozatos sülyedése és rom lása képes okozni. A z ily szomorú tapasztalás folytán elkeseredett lélek nem talál vigasztalást a rid eg bölcsész azon m ondásában, hogy nemzetek elvesznek és nemzetek le sz n e k ; nem talál vigasz
talást a történelm i változásokból vont azon állításban sem, m elynél fogva idők folytával, sok nemzet levetette nemzeti je lle g é t, vagy más népek sajátságaihoz idom ította át saját nemzeti tulajdonait.
A z ön á lló nemzeti egyéniség sajátságainak m egőrzése, és szabad fejlesztése m indenkor szent kötelességnek tartatott, és az a k örű i önzetlenül fáradozott férfiak, mindenütt a leg
nagyobb ju talom ra, a nemzet elismerésére és hálájára tették m agokat érdemesekké.
A fajszeretet term észetes és jo g o su lt é r z e le m ; egyér
telmű a nemzet szellemi és erkölcsi sajátságainak szeretetével.
A k i a nemzet sajátságos szellem i tu lajdonságai iránt érzéket
len ; a ki az ősök szokásait, intézm ényeit és nyelvét megveti, n agyobb bűnt követ el, mint azon egyén, a ki m egtagadja szülőjét. N em csoda tehát, h ogy különösen a kisebb nemzetek, m elyek ellenséges elem ekkel vannak körülvéve, leginkább nyelvök fenm aradásában és mívelésében keresik a nemzeti öntudat m eg ő riz é sé t; nem csoda, h ogy a közm íveltség terjed- tével a nemzetiségi kérdés oly kiváló tért fog la lt el a p olitik á ban, úgy mint a társadalom ban.
M. TU D . A K A D . ÉTITEK. T Á R S A D A L M I T U D . K Ö R É B Ő L .
1
*Zs i l i n s z k y m i i i á l y.
M ert a nyelv, mint az egyes nemzetiségek kiilöm bségé- nek legpregnansabb je le , legm agasabb eszközét képezi az em
berek szellem i közlekedésének. A nyelv képezi azon szellemi légkört, m elyben az em ber a b ölcsőtől egész a kop orsóig foly vást m o z o g ; a nyelvben rejlik azon varázserő, mely a szivet rezgésbe hozza, valahányszor a k öltő vagy a szónok a term észet és világ bájait, a haza és nemzet szeretetét eleveníti föl. A nyelv átváltozásával vagy m egsem m isülésével változik el és hal m eg a nem zet is. E nnek fogalm ával van összekötve mindaz, a mi a népek szellem i javainak, szellemi fejlődésének és álta
lában léteiének biztosítására szolgál.
ím e ezért oly jelentékeny a nemzetiségi kérdés. M inden g on d olk od ó hazafi érzi, h ogy ebben nyilvánul a szellemi létnek és nem létnek nagyszerű dilem m ája. M indenki érzi, h ogy mért lett e kérdés épen a felvilágosodott X l X - i k századnak egyik legfontosabb s egyúttal legfenyegetőbb kérdésévé. N em szük
séges európai m ozgalm akra, a keleten lefoly t eseményekre hivatkoznom . I tt áll hazánk legú jabb tö r té n e te ; az absolutis- mus, a dualismus és foederalism us bölcseségének alkalm azá
sával és a jó kormányzás hiú kísérleteivel.
D e mért em lítem én ezt épen ez alkalom m al ? M i össze
függésben vannak ez eszmék azon férfiúval, a kinek em lékeze
tét, m int kiváló tudós férfiúét, mint akadémiánk külföldi tag
já é t felújítani szándékozom ?
K ön n yen felfogh ató ez összefüggés, t. A kadém ia, ha m eggondoljuk, h ogy P alaczky a cseh nem zet történetírója, a nem zetiségi eszmének egyik legbátrabb, legszellem esebb és legfáradhatatlanabb előharczosa volt. N yilvános működésének ez volt vezéreszméje, úgyis mint ír ó é, úgyis m int p o litik u sé . E zért lett ő a cseh nemzetnek Széchnyie és D e á k ja ; ezért tisztelte őt m eg a cseh nemzet »a haza atyja« szép czim év el;
ezért siratta m eg tüntető gyászában a nép, midőn az élet nehéz küzdelm eit a sír néma csöndjével váltotta fel. ( f 1876.
máj. 26-án.)
R a jon gá sig menő fajszereteténél fogva, sokszor túlment a h iggadtság határain ; nemzetünknek az övéhez hasonló jo g o - sultságú törekvéseit elvben ugyan helyeselte, de a valóságban
PALACZKY FERENCZ EM LÉKEZETE. 5
kárhoztatta, azon oknál fogva, m ert ebben látta a szláv népek egyesülésének fő akadályát.
K i ne ism erné P alaczkyn ak a m agyar nem zet európai je le n tőség ére vonatkozó ama nevezetes szavait, m elyek szerint a m agyaroknak E u róp á b a költözése, a szlávoknak egyesülé
sére nézve a legn a gyob b csapásnak tek in th ető? K i,n e tudná, hogy a szlávság hatalm i törekvéseit gátló m agyar állam férfiak eljárását k á rh ozta tta ? É s végre ki ne em lékeznék vissza arra, h ogy midőn hazánkban 1848-ban a m agyar nemzet, alkotm á
nyos jog a in a k védelm ében, a bécsi k orm án y által felbujtoga- tott nem zetiségek által is m egtám adtatott, P alaczk y felhasz
nálta ez alkalm at nemcsak arra, h ogy a cseheket, hanem, h ogy az osztrák birodalom ban lakó összes s zlá v o k a t m eghívja P r á gába, a szláv nem zetiség közös m egvédése fö lö tti tanácsko
zásra ?
E z események nem régen zúgtak le fe le ttü n k ; de mégis elég régen arra nézve, hogy m ost m ár teljes ob je ctiv i
tással és nyugalom m al vizsgálhassuk a körülm ényeket, m elyek k özött e nagy tudós élete lefolyt, s m elyek d ön tő befolyással voltak eszméinek m egérlelésére és egész nyilvános m ű k ö
désére.
Szándékom e sorokban híven feltüntetni a z iv ó t, a ki rendkívüli szorgalm ával, rendíthetlen bátorságával és alapos tudom ányosságával m ég ellenségeit is h ód ola tra kényszerí
tette ; a ki egy félszázad alatt újra terem tette és felvirágoztatta a cseh irodalm at, m ely már-m ár kihalóban volt. Szándékom végre megism ertetni őt, mint á lla m fé r fiú t, mint politikust, a ki a műveiben m induntalan kitüntetett nem zetiségi eszmét, a szlávság egyenjogúságát, egyesülését és uralmát, a parla
mentben úgy mint azon kívül, minden k ortársa között a le g szellem esebben és a legh atározottabban követelte. E gy ú tta l ki fogom mutatni túlzásait és tévedéseit is, m elyekbe nem annyira a m agyarok gyűlölete, mint inkább a szláv faj iránti előszere
tete sodorta. M ind a két szerepében közelről érintette hazán
kat, s ezért m éltó vele részletesebben foglalkozni.
6 ZSILIN SZK Y MIHÁLY.
I I .
P alaczky, M orvaország H od sla v ic nevű falujában szüle
tett 1798! jún. 14-kén. Ősei a »cseli atyafiak« neve alatt fel
m aradt buszitákból, s u tóbb evangyelm i protestánsokká lett családok egyik éből származtak. A ty ja P . G y örg y ev. tanító volt H odslavicban, s 1790-ben vette nőül K rizsan A nnát, kitől F erenczen kívül, m ég bárom fia és bárom leánya szüle
tett. A jó apa, gyerm ekének jó nevelést kívánván adni, az elem i ism eretek m egszerzése után, K u n ew aldba küldte a kis F erenczet, b o g y ott a német nyelvet elsa já títsa ; m ert akkor az volt a m agasabb m íveltségnek egyedüli eszköze. A k özép
tanodát M agyarországon végezte. 1809-ben ugyanis a trencsiní algym nasium ba, 1812-ben p ed ig a pozsonyi ev. lyceum ba vitte őt a vallásos apa. Itt fejlőd tek ki voltaképen P alaczky te h e tsé g e i; itt vetett lob b ot legelőször az ő nemzeti érzelm e is.
P ozsonyban ugyanis m ég 1803-ban állíttatott fel egy tanári szék a tót-cseh irodalom számára, leginkább azért, hogy a papi pályára készülő fiataloknak alkalm uk legyen m agokat azon nyelven is kiképezni, m elyen későbben hivatva voltak hirdetni az Isten igéjét. P alkovics G y. volt e tanszék tanára, s a 14 éves P alaczky egyike volt azon tanítványoknak, a kik segédkezet nyújtottak neki irodalm i vállalatai körűi, jelesü l a cseh-ném et-latin szótár, a latin és tó t nyelven m egjelenő lapok szerkesztésében. r) A sok m ásolás gépies m unkája azonban m ajdnem elidegenítette őt az irodalom tól, m időn egy véletlen a lk alom ból erősen lett hozzá csatolva. Ugyanis 1813-ban, m időn P alaczky a nyári szünnapok után visszatért P ozsonyba, útközben vihar által éretvén el, betért Trencsénbe B akos J án os házához, kinek fia jó barátja volt. A z öreg B akos lelkes barátja volt a cseh iro d a lo m n a k ; sok jeles könyvet szerzett és já ra tta a H rom ádk a által szerkesztett cseh nyelvű b écsi ú js á g o t .2) A z újságban előforduló sok ismeretlen szó m egm agyarázására P alaczky t szólította fel, a ki restelve, pirulva kénytelen volt beismerni, hogy ő sem tudja. E z a szégyenérzet
J) A latin újság czime : Ephemerides politico-statisticae Posonien- ses ; a tót újságé : Tydennik.
2) Videnské Noviny.
P ALACZK Y FEUENCZ EM LÉKEZETE. 7
ösztönözte m ost a cseh nyelv bőv eb b tanulm ányozására. A figyelmes háziúr észrevette a pirulás indokát, nehány napra m agánál tartotta őt, s k önyvtárából átadta neki Jungm an fordításában Com enius és C hateaubriand nehány munkáját, és egy cseh folyóiratot, m elyben különösen Jungm annak egy értekezése a csali n y e lv r ő l ragadta m eg figyelm ét.
P ozson yb a visszatérve, folytatta ez irányú tanulm á
nyait ; szorosabb ism eretségbe lépett a szlávérzelm ű tehetsé
gesebb ifjakkal, je le sü l a szellem es B enedikti Jánossal, a k öltői lelkű K o llá r Ján ossal és a kom oly törekvésű Safárik- kal, ki ekkor m ár a jén ai egyetem en tanult. E zek től bátorit- tatva, ő is az irodalm i pályára lépett. E lső k öltői kísérlete azon elécjia, m elyet B akos János h alálára irt. A z tá n le fo rd í
totta Oss/annak nehány dalát M acpherson után, s 1818-ban Safárikkal együtt kiadta a cseh k ö lté sz etr ő l és p r o s o d id r ú l szóló jeles m unkáját. s) E mű által m agára vonta J u n g man figyelmét, a kinek cseh p rosod iá ja kéziratban m ár készen állott. L evelezésbe á llott vele, m iből később bensőbb baráti viszony fejlőd ött.
P alaczk y g on d olk od ására és további önm ívelésére k ed vező körülm ény gyanánt k ell itt felem lítenünk azt, h ogy 1817.
év végén nevelőséget vállalt egy kiváló m íveltségű m agyar családnál, Z e rd a h e ly i asszony gyerm ekei mellett. A n evelőséggel já r ó vesződést bőven kárpótolta az, h ogy P alaczk y alkalm at nyert, a m agyar családi és társasélet viszonyaiba bepillantani;
hogy a szegényebb sorsú tanulóknál tapasztalható társadalm i szegletességet korán levetkőzhette, és b o g y összeköttetésbe jö t t még egy más családdal, jelesü l a Cuzi családdal, m elynek két sarjával 1820-ban B écsbe, az irodalm i tevékenység e fő színhelyére mehetett.
Bécsben új alkalm at nyert P alaczk y tehetségeinek kim űvelésére és irodalm i tevékenységének folytatására. M e g ism erkedett D obrovszkyval és K op itá rra l. A sok történelm i és művészeti nevezetességnek szem lélete, önkénytelenűl a széptan és történelem felé fordította figyelm ét. 1822-ben jelentek m eg tőle némi széptani tanulm ányok a z em b eri szel-
>) P o c á tk y tea k éh o b á sn ictw i o b w z lá ste p ro s o d ii. P o z so n y , 1 8 1 8,
8 ZSILIN SZKY MIHÁLY.
lem m ű k ö d é s é r ő l; *) bárom évvel u tóbb adta ki a s zé p ta n t ir o d a lo m á tn é z e té t; 2) irt egy rendszeres szép ta n t is, de a m e ly nem je len t meg.
P ala czk y m ár ekkor h abozott a felett, h og y vájjon a széptani tudom ányok terén m aradjon-e, avagy egész lélekkel a történelem m űvelésére adja m agát. M ióta a bölcsészettel foglalk ozott, s m ióta különösen K a n t olvasása folytán m egis
m erte az em beri értelem h a tá r a it; azóta végképen szakított azon gondolattal, m elyet apja, mint erős lutheránus, folyvást élesztett benne, h ogy t. i. pappá legyen. K iá b rá n d u lt a mis- sionáriusok fenséges hivatása iránti lelkesedéséből, m elynél fogva egyszer m ár a dán missionáriusok közé akart lépni.
T anulta a művelt nemzetek nyelvét, minek folytán eredetiben olvashatta a magyar, ném et és tót irodalm on kivül a franczia, olasz és angol irodalom szép term ékeit is. A régi cseh irod a lom tanulm ányozása ellenállhatlan vágyat ébresztett benne a történelm i szak iránt. íg y történt, hogy a bölcsészeti tanul
m ányokkal felhagyott, s a történelem hez fordult, m elyet ő bölcsészeti nézeteinél fogva úgy tekintett, mint az em beriség
nek végtelen fokozatokon való közeledését a bölcseséghez és a tökéletességhez.
B ölcsészeti tanulm ányok alapján megszerezte a m aga
sabb világnézletet, az elm életi és gyakorlati éle tb ö lcse sé g e t;
költészeti és széptani kísérletei pedig, kifejezésbeli könnyüsé- gét és ízlését m ozdították elő. E pén azon tulajdonokat sze
rezte m eg magának, m elyek eddig hiányoztak a cseh történet
íróknál, t. i. a bölcsészeti m agasabb nézpontot, és az irodalm i styl művészetét. T udom ányos kutatói voltak eddig is C sehor- szágnak ; de oly történetírója, a ki a felkutatott anyagot élvez
hető alakba tudta volna önteni, P alaczky felléptéig nem volt.
Csehországnak szép és érdekes története v o l t ; de azt idáig senki sem tudta népszerűvé és érdekessé tenni.
P ala czk y volt az első, a ki erre v á lla lk o z o tt; a ki egy egész élet munkásságát e feladat m egoldására szen telte;
és a ki e feladat m egoldása m ellett m ég egy más, sokkal m aga
sabb czélt, t. i. a cseh n em zeti ö n tu d a t fe lé b r e s z té s é t is ki tűzte ') PovSeché skoumáui ducha cloveciho v jeh o cinnostech.
2) P feh led dejín krasovedy a je jí litteratury.
PA LACZK Y FERENCZ EM LÉKEZETE. 9
magának. Ő erősen m eg volt győződve a felől, h og y a cseh nemzet, m ely szellem ileg alásülyedt, mely erk ölcsi és politikai súlyának érzetét elvesztette, m ely tehetetlenségében saját jö v ő je felett m ár-m ár k étségbeesett: zsibbadozásából és tét
lenségéből azonnal fel fog emelkedni, m ihelyest látni fo g ja őseinek tetteit és dicsőségét m éltó fényben feltüntetve. E z t az önérzetes felem elkedést akarta P alaczk y lé tr e h o z n i; s ezt kitartó muukával sikerűit is elérnie. A történelm i emlékek felújításának csodálatos hatalm a, épen úgy nyilatkozott C seh
országban, mint hazánkban, m időn költőin k és történetiróink az éji hom ályban késedelm ező régi dicsőségünkről kezdtek regélni, m időn nemzeti irodalm unknak s ezzel karöltve p o li
tikai életünknek új és derültebb korszaka k ezdődött a har- minczas évek elején.
I I I .
P alaczky, a kitűzött nagy czél elérése tekintetéből, a cseh történelem nek azt a korszakát választotta ki, m elyben a csehek tettei világtörténelm i fontosságra em elkedtek, t. i. a huszitaháborúk korát. Tudta, hogy e korszakra büszkeséggel szokott hivatkozni m inden cseh hazafi, m időn néha nem zete sorsáról m egem lékezni m erészel.
H o g y azonban e k ort úgy tüntethesse fel, a m int azt a tudomány újabb igényei m egkövetelik ; h og y rajzában igazán hű és életeleven alakokat tüntethessen fel, arra a legelső fel
tétel az volt, h ogy a történt események színhelyét pontosan ismerje, hogy az eredeti okm ányokat gondosan fölkeresse és összegyűjtse.
E zért ment P rágába a huszonöt éves ifjú, hogy a n agy események színhelyén új anyagot és erőt merítsen nagy fe l
adatának m egoldásához.
P rágában való m egjelenése nagy fontosságú eseményt képez a cseh irodalom ban. A z t leh et m ondani, hogy ettől számíttatik a cseh irodalom felvirágzása. A régi cseh irók, m int az ö reg Jungm an, Presl, Celakovszky, és D obrovszky, tárt karokkal fogadták Palaczkyt, s m indent elkövettek arra nézve, hogy őt állandóan P rágához csatolják. A főurak közűi azok, kik a nem zeti kultúrának őszinte barátai voltak, mint
10 ZSILIN SZK Y M IHÁLY.
gr. K olow rá t, hg Schwarzenberg, gr. K in szky és a két gr.
S tern berg testvér, munkával látták el, h og y állandó kereset m ellett biztosabban folytathassa kutatásait.
A sternberg grófi csa lá d g e n e a ló g iá já n a k alapos össze
állítása *) m egnyitotta előtte a cseh irodalom ba azon útat, m elyen aztán a dicsőség oly magas fokára emelkedett. A.
S ternberg család egyike volt a leghíresebb ősi családoknak C seh orszá g b a n ; tagjai közűi sokan nemcsak a katonai pályán tűntek ki, hanem az irodalom és művészet terén is halhatatlan nevet vívtak ki m agoknak. F eren cz g r ó f körü lbelü l azt a szere
p et játszotta P rágában, m elyet gr. Széchenyi F eren cz Pesten.
A la p ító ja lett a cseh nem zeti muzeumnak, s annak alapjául odaajándékozta nagy szenvedélylyel gyű jtött k ön yv-és kézirat
gyűjtem ényét, régiségeit és m űkincseit. Testvére G áspár szen
vedélyes botanikus, ki összeköttetésben állott E u róp a legelső term észetbúváraival, m inő volt egy H u m boldt, S. Cuvier, B er- th ollett stb. E főurak salonjaiban szoktak összegyülekezni a cseh előkelő hazafiak, az elnyom atás azon korszakában, midőn csak titokban és m agánkörben lehetett áldozni hazafias érzel
meiknek. Itt nyerte m egP a la czk y is bizalm át a kitűnő családnak, m elynek kegye nélkül soha sem lett volna képes oly eredm ényt mutatni fel. M ert tudnivaló, hogy ez időben a bécsi censura, nemcsak saját hazánkban, hanem Csehországban is, gyanús szemmel fogad ott minden oly irodalm i vállalatot, mely a nem
zetiség ápolását czélozta.
G r. S ternberg F eren cz éles szeme csakhamar fölism erte P alaczkyban a cseh nemzet jöv en d ő vezérét, és h ogy ebben elősegítse s a rendőrség netaláni zaklatásaitól is megkím élje, kinevezte őt évdíjas levéltárn ok án ak ; azután gon doskodott arról, h ogy a cseh T u d ós Társaság P alaczkyra bízza a régi cseh é v k ö n y v e k szerkesztését. M á r 1822-ben készen állott az első kötet, mely az 1378 — 1526 évi évkönyveket tartal
mazza 3). K é t évvel előbb testvére gr. Sternberg G áspár m eg ') Die Ahnentafeln dér Sternberge, 1. Hormayr és Mednyánszky
»Taschenbuch für die vaterlándische Geschichte« VI. 1825.
s) Start Letopisové cestí od roku 1378 do 1527 cili pokracowání o kronikách PJibika, Pulkavy a Benese z H orovic, z rukopisu starych vydai)é. Azaz : R égi cseh évkönyvek, 1378 — 1527 vagyis Pribik, Pulkava
PALACZK Y FERENCZ EM LÉKEZETE 11 alapította P alaczk y tanácsára a m úzeumi folyóiratot, melynek szerkesztését szintén reá bizta. U gyanis egyszer a nemes g r ó f asztalánál, P alaczky jelenlétében , a cseb nemzet jö v ő jé rő l folyt a beszélgetés. G áspár gróf, ki ekkor a M úzeum elnöke v o lt;
keservesen panaszkodott, b o g y a nem zet közön yös e hasznos nemzeti intézet iránt. P alaczky ennek okát m agában a M ú ze
umban kereste, mint a mely eddig kevés életjelt adott m agá
r ó l; egyúttal indítványozta, h ogy alapíttassék egy m ú zeu m i f o l y ó i r a t , m ely által a cseh irodalom leg k iv álób b férfiai p ró bálnák föléleszteni a nemzetet, G áspár g r ó f és D ob rov szk y ezt m ár ltésöi kísérletnek jelen tették k i; szerintök a cseh nemzet
már többé nem éleszthető fel.
P alaczk y a csü ggedő rem énytelenség e szom orú n yi
latkozatai által meghatva, kigyúlt arczczal és kem ény szavakkal ford ú lt D obrovszky felé, a ki nem csehül, hanem ném etül szo
kott írni. »H a , úgym ond, m indnyájan igy fog ju k magunkat viselni, akkor term észetesen el kellend vesznie a nem zetnek szellemi táplálék hiányában. É n a m agam részéről, ha m ind
já r t a czigány néphez tartoznám is, s annak m ár utolsó sarja- déka lennék, m égis kötelességem nek ism erném lega lá b b arra törekedni, h og y ró la tiszteletrem éltó em lék m aradjon fel az em beriség történelm ében*. E lelkes szavak nem m aradhattak hatás nélkül a jelenvoltakra. A házi úr helyesléssel fogadta P alaczky nézetét, és bucsuzáskor m egbízta őt azzal, h o g y egy ily czélból alapítandó tudom ányos folyóiratra vonatkozó te r
vezetét írásban nyújtsa be neki. E z m egtörtént. A g r ó f b eter
jesztette p á rtolóla g a múzeumi igazgató-tanácsnak s ennek helyeslésével egyszerre két tudom ányos foly óira t lett m egala
pítva, t. i. a csehnyelvü ^ C a so p is'i1) és a német nyelvű »M on a t- sch rift«.2) M ind a kettőnek szerkesztőjévé P a la czk y lett, mint a kinek agyában fogam zott m eg az életrevaló eszme.
és Benes folytatása, régi kéziratokból kiadva. Prag. 1 829. Ez harmadik kötetét képezi a <>Scnptores rerum boliem icarum . Annales patrio ser- mone scripti* stb. czim ű vállalatnak.
') Casopis spole^nosti iclastenského Múzeum v Cechdcli, w Praze 1827 — 38. Jelesebb értekezései Palaczkynak : a régi cseh kalendáriumok, ról, ősi cseh nevekről, a legrégibb cseh népességről, L ob k ovicz váráról, Dusán szerb fej. törvényeiről, Sz.W enczelről, régi cseh topograpliiáról stb-
s) Monatsclivift dér Gesellschaft des böhmischen Muzeumsin Prag
12 ZSILIN SZKY M IHÁLY.
N em szükség mondanom , hogy a közönség és az írók öröm m el üdvözölték a cseh fo ly ó ir a to t; de annál inkább kikel
tek a német M onatschrift ellen, m elyet 4 év múlva részvét hiá
nyában be is kellett szüntetni.
A n n á l nagyobb virágzásnak indúlt a C a sop is. A z irók m ohón kaptak a cseh irodalom és nyelv emeléséhez. E lső köte
lességnek tartották a nyelvújítást és a nyelvtisztítást, mivel a régi cseh nyelvet nem tartották töb b é alkalmasnak az ujabb kor eszméinek kifejezésére. H eves viták és czivakodások tám ad
tak a helyesírási és nyelvtani törvények felett. A n eologok és puristák azt sürgették, h ogy újitassék meg az irodalm i nyelv ; a régiség pártolói m egelégedtek a régi form ákkal. A m azok, újítási buzgalm ukban, nemcsak uj eszmék és fogalm ak számára gyártottak új szavakat, hanem a régi j ő szavakat is m egtá
madták ; emezek hivatkoztak a X Y I - i k század irodalm ilag virágzó nyelvére. E gyes betűk használata felett oly heves czik- kek jelentek meg, h ogy a gon d olk od ók félni kezdtek az irod a lom fontosabb érdekeinek bukásától.
P alaczky egyik párthoz sem csatlakozott, — s azért mind a két pártnak h ara gjá t m agára vonta, kivált m időn az ily m eddő polém iát végképen kizárta folyóiratából. 0 még P ozsonyban tanulta volt m eg a cseh irodalm i nyelvet, legin kább D obrovszky és Jungm ann után. E zeknek elve pedig az volt, h ogy igenis tanulni kell a nyelvet a múlt irodalm i emlé
keiben, de a m ellett a nép szájából is, melynek beszéde élő hagyom ány. N em zárták el m agokat attól, hogy a nyelv a kor szükségei szerint fejlesztessék ; de a régi jó t nem kívánták könnyelm űleg elvetni.
I ly zajos viták közepette P alaczky kom olyan előrehaladt pályáján, egy perczig sem feledkezve m eg eredetileg kitűzött czéljáról. F olyóiratában időnkint m egjelenő értekezései m in
denkit m eggyőztek arról, h ogy hivatását szem elől nem tévesz
tette. T izenegy évig szerkesztette a cseh múzeum folyóiratát,
1827— 29. Ebben Palaczkynak sok történelm i értekezése jelent meg, többek k ö z ö t t : Eschenloer’s Geschichte dér Stadt Breslau. — Einiges über die áltesten Familiennamen des böhmisclien Adels. — Die Burgen Biesenburg und Riesenberg in Böhmen und ihrer Geschlechter etc.
P A L A C ZK Y FERENCZ EM LÉKEZETE. 13
1838-ban átadta rég i jó barátjának Safáriknak, s m egérte azt az öröm et, h ogy .ötven éves fennállása után is Írhatott bele.
E g y m ásik nem kisebb fontosságú irodalm i alkotása volt P alaczkynak a cseh »M a tica « nevű könyvkiadó vállalat, m ely
ről ez alkalom m al legyen elég csak annyit m ondani, h ogy ennek kiadásában kezdett m egjelenni a tudom ányos ism eretek szótára, továbbá kiadatott Jungm ann hires szótára, P alaczky
nak és egyéb irókuak több jeles munkája. A bécsi korm ány ezt sem nézte szívesen, s csakis a cseh főurak közbenjárásának sikerűit elhárítani a veszélyt, mely e hasznos vállalatot fenye
gette.
I V .
A zon b a n e vállalatok terem tése P alaczkynak csak eszkö
zül szolgált a cseh irodalom terjesztésére. 0 m aga történel
mének m egírására fordította főfigyelm ét.
M integy bevezetésül tekinthető azon jeles kritikai mun
kája, m elyet 31 r é g i cseh tö r té n e tir ó k r ó n i k á já r ó l irt, s m elylyel elnyerte a cseh tudom ányos társaság p á ly a d ijá t. x) M in den ek előtt m egism ertet bennünket a cseh történetírás fejlődésével.
E lvezet a legprim itívebb följegyzésekhez, s úgy m utatja ki fokonkint a haladást, ném ely öntudatosabb krónikás élvezhe
tőbb előadásában. H á ro m fejlőd ési szakot k ü lön böztet m eg a hazai történetírás m ezején, m elyeket a kiválóbb irók nevei sze
rint, Cosmas, H á jek és D o b n e r korszakának lehetne nevezni.
A z első terjed 1 1 0 0 — 1 5 1 0 ; a második 1 540— 1 7 6 0 , a har
m adik pedig 1760-tól a legújabb korig. E korszakok a czél5 eszköz és kivitel szem pontjából úgy jellem ezhetők, hogy az elsőben k orlátolt czélok, gyen ge eszközök, s m eglehetős kivi
tel ; a másodikban k orlá tolt czélok, jo b b eszközök, gyenge k iv ite l; a harm adikban nagy czélok, gyenge eszközök és m eg lehetős kivitel volt észlelhető.
A legelső iró, kivel P alaczk y m egism ertet bennünket, a prágai dékán C osm as, kit ő Csehország H erodotosán ak nevez. E nélkül nem tudhatnék, m inő volt a csehek őstörté-
■) Würdigung dér allén böhmischen Geschichtschreiber. Em e von (ler k. böhm ischen Gesellschafc dér Wissenscliaften gekrönte Preisschrift v. Fr. Palacky. Prag. 1830.
14 ZSILINSZKY MIHÁLY.
nete. E lőadásában sok meseszerű d o lo g fordul elő, de m éltó
ságteljes és kellem es elbeszélő. A z ő előadására tám aszkodó k ésőbbi krónikásokat két osztályba sorozza P alaczky. A z egyikbe olyanokat, kik Csehország egész történelm ére, a m ásikba pedig olyanokat, kik csak saját korukra fordították figyelműket. A z elsők között k iem elen dők: D alim il, Pulkow a, és A eneas Sylvius. D alim il egy k öltői hajlam okkal biró cseh lova g volt, a X l I I - i k századból, I I . O ttó kortársa, ki rimes versekben adja elő a sok m ondái részt m agában fog la ló kor történeteit. A csehek őseit egész a B á b el tornyáig viszi föl, ép úgy, m int azon m agyar krónikások, kik Á rp á d o t N im ród egyenes utódjának tartják. Term észetes, h ogy időnkben sen- kisem veheti kom olyan a középkori észjárás e regényes kalandozását. P ulkaw a szorgalm a nagyobb elism erésre volna érdemes, ha több belátást tanúsítana a d olgok fejlődésébe.
Igaz, hogy elődének meséit mellőzi, de nem következetesen.
S okkal többre becsüli P alaczk y A en ea s Sylvius emelkedett felfogását és kitűnő előadásm ódját. E nagym íveltségű fér
fiú kiváló szerepet játszott az európai diplom atiában. s teljesen képesítve volt a X Y - i k század eseményeinek hű előadására, s a cseh viszonyok kellő m éltatására. A ki a cseh történelm et alaposan akarja m egírni, az nem m ellőzheti el A eneas Sylvius munkáját.
A cseh történetírás m ásodik korszakából sok ismeretlen iró, és névtelen évkönyv m ellett H a jek AVenczel (-j- 1553) emelkedik ki. E gy ik e azon író k n a k ,a k ik kevés érzékkel bírtak a történelm i igazság ir á n t; a ki azt hitte, h ogy eleget tesz tör- ténetirói hivatásának, ha az összehalm ozott adatokat az ő képzelőtehetsége szerint kiszínezi, s a felm erült hiányokat önkényesen kiegészíti. N a g y olvasottsága, müvének nagy ter
je d e lm e és biztos előadási m ódja majdnem kétszáz esztendőn keresztül ám ította a történetirókat és a közönséget, jeléül annak, m ily későn ébredt fel a kritikai szellem. E gész serege a történetíróknak vakon követte ő t ; m ig végre jö t t D ob n er G elasius (■{• 1790), a ki H a je k szemfényvesztő eljárását m egtá
madta, és mint P rochazk a találóan m egjegyezte, »mentiendi finem fecit«.
P alaczkynak m inden sora, m elyben a régi esdi historiku
P ALACZK Y FERENCZ EM LÉKEZETE. 15 sokat m éltatja, alapos tanulm ányra v a l l ; a sok ism eretlen iró, apátsági, egyházi és egyetem i évkönyv, életrajz, legen da és m onda, m elyekkel bennünket e kritikai m unkájában m egism er
tet, oly tárházát m utatja fel a tudom ányos előkészületnek, mely m indenkit feljog osíth a tott azon állításra, h ogy ez az férfiú, a. ki a cseh nemzet történelm ének m egírására van hivatva. A cseh rendek 1829-ben a z o r sz á g tö r té n e tír ó já n a k választották meg, m ely m inőségben azonban csak kilencz év leforgása után lett elism erve a király által.
Sokan azt akarták, b o g y P a la czk y fejezze be P ubicská- nak »C h ron ologisch e G eschichte B őhm ens« czim ű nagy m un
káját, mely 1770 — 1801. években tiz kötetben jelent meg, de mely csak a harm incz éves háború elbeszéléseig terjed.
P a la czk y azonban tisztában lévén azzal, h ogy két, teljesen eltérő nézetű iró nem irhát m eg jó l eg g művet, kijelentette, hogy erre nem vállalkozik, nem különösen azért, m ert a cseh nemzet m éltóságának c?ak egy, a k or színvonalán álló, eredeti kútforrásokon alapuló m onum entális mű felelh et meg.
E g y ilyennek a m egírására vállalk ozott ő, m indazon n eh ézség ek k el szem ben, m elyek az adatgyűjtés fáradságos m un
kájában minden lépten-nyom on felm erültek.
E lő d e it nem vádolta sem tudatlansággal, sem h a n ya g
sággal. T udta, h ogy számtalan kedvezőtlen körülm ény akadá
lyozta őket a cseh nép történetének hű m egírásában. E zek között leg n a g y ob b akadály volt a régi korm ányoknak abbeli törekvése, h ogy mindazon okm ányok, m elyek a cseh nép két legd icsőb b korszakára, t. i. a huszita és a 30 éves háborúra vonatkoztak, végképen elpusztittassanak, n eh ogy általok a későbbi nemzedék nyugalm a megzavartassék. Századokon keresztül azon sajnos nézet u ralkodott, h ogy a lelkiism eretbeli szabadságért és szabadkutatásért foly t ama h áborúk emléke, ragályos voltánál fogva e ltö r le n d ő ; s ehhez képest hallatlan barbarism ussal égették el az emlékeket. S a m it a fanatism us m egkím élt, azt az utódok közönye tette semmivé. M időn e közöny a m últ század végén megszűnt, s egyes lelkes irók k ri
tikai buvárlata uj nézpontokot kezdett érvényre em elni, akkor a censura szigora lép ett közbe, mely m ég olyanokat is üldözőbe vett, m inő volt B a lb in a jezsuita atya. A cseh történet kritikai
16 ZSILINSZKY MIHÁLY.
m egállapításában kétségen kívül nagy érdemeket szereztek m a g ok n a k : D obn er, P elzel és D obrow szky. D e a forrásgyűjtés el volt hanyagolva. A z írott emlékek ism eretlenül hevertek m ég nagy részben a hazai és külföldi levéltárak porában. S ekkép P alaczky kénytelen volt m indenekelőtt a források gyűjtését megkezdeni. B ejárta Cseh- és M orvaország levéltá
rait ; fáradhatlan kitartással gyű jtötte és vizsgálta a régi codexeket. S m ikor a hazaiakkal készen volt, a külföldre is kiterjesztette figyelm ét. M eglátogatta O laszországot, hol K olow ra t, Sternberg g r ó f és más befolyásos férfiak ajánló leveleivel ellátva, a pápa is k edvezőleg fogadta s a vatikán titkos levéltárába is bebocsátotta. P alaczk y R óm ában tíz hét alatt 45 ezer okm ányt olvasott el s 400-at le m á so ltJ). R óm á b ó l N áp olyba, M ünchenbe, m ajd F rankfurtba és Parisba uta
zott, s onnan dús adathalm azzal haza érkezvén, öt évi előké
szület után kiadta C seh ország tö rtén elm én ek első k ötetét 2) , mely után aztán több félbeszakítással 1864-ig m ég négy 1874-ig p ed ig kilencz k ötet következett.
E mű m egjelenése esemény volt Csehországban. A k ri
tika osztatlan öröm m el fogadta, mint oly dolgozatot, mely P e l- zelhez és P ubicskához képest igen nagy haladást jelez a cseh történetírás terén, mind a tartalom bőség, mind a műalak tekin
tetében.
Csehország leg rég ib b lakosainál, a ba jokn ál kezdi az elbe
szélést ; leirja a m arkom annok uralmát, a huunok birodalm át, m elynek felbom lása után ju t Csehország a szlávok birtokába.
P alaczk y kiemeli, hogy a szlávokat kedvezőtlen színben szokta feltüntetni a történetírás, pedig azok földm íveléssel foglalkozó békés népek voltak. Patriarchalis intézményeik m ellett sem örökös urat, sem rabszolgaságot nem ismertek. A háborúban csak oly vitézül harczoltak, mint bárm ely más nép. A Cseh
’ ) Olaszországi útja cseh nyelven a múzeum folyóiratában, német nyelven pedig külön is megjelent »Literarische Reise nach Itdlienim Jahre 1837. zűr Aufsuchung von Quellen dér böhm ischen und máhrischen Geschichte« czím alatt 1837-ben.
■) Geschichte von Böhmen. Grösstentheils nach Urkunden und Handschriften v. F f . Palacky. Prag, 1836. Újra 1864-ben. II. köt. 1839 —- 1842. III. 1851— 54. IV . 1857 — 1860. V. 1865 — 1868.
PA LACZK Y F E R E N C I EM LÉKEZETE. 17 név eredetileg egy harczias törzsfőnök neve volt, kinek em lé
kezetét fentartá a hagyom ány. A z avarok egyidőre m egh ód ít
já k C sehországot, de Sam o a szláv hős és király felszabadítja azt. E harczoknál mesés hagyom ányok, m ondák és legendák foglalják el a történelem h e ly é t; P a la czk y volt az első, a ki tudom áuyos apparátussal igyekezett elválasztani a tényt a m esétől. A Prem yslidák fellépésétől és P rá g a városának fel
építésétől kezdve határozottabb alakot nyer C sehország fe jlő dése ; a m ondák korának h elyébe a történeti korszak lép — C yrill és M eth ód apostoli m ű k öd ésév el; a m agyarok beütésé
vel és letelepedésével a négy folyam partjain. E z u tóbbi ese
mény elbeszélésénél P alaczky fe lk iá lt: ez a leg n a g y ob b csapás, mely ezredévek lefolyása alatt érte a szlávságot. S ebben ig a zat is adhatunk neki azon hozzáadással, hogy m ásfelől m eg a m agyarok bejövetele a legn agyobb hasznára volt a nyugoti népek szabadságának és a nyugoti civilisatiónak. E b b en áll M agyarország európai létének jog osu ltsá g a és hivatása.
M in él tovább halad P a la czk y az esem ények elbeszélésé
ben, annál inkább m elegszik bele tárgyába. A cseh történelem nek első dicsőségkora I I . O ttokár alatt volt, a ki szerencsével harczolt a m agyarok ellen, s É szt- és kurlandi hadjáratával m agára vonta E u róp a figyelm ét. A kik a csatában bám ulták, vas-királynak nevezték e l ; a kik prágai udvarának fényét látták, arany-királynak nevezhették. P alaczky ép oly elragadtatással beszél róla, mint a cseh nemzet egy más hőséről, I. K á ro ly ró l, ki I V . K á ro ly néven a ném et császári trónon ült. Senkinek emléke sem oly népszerű a csehek között, m int K á r o ly é : ez tette elsőrendű hatalom m á C sehországot Európában . P ala czk y egészen fellelkesül mellette, s határozottan és sikerrel védi a ném et irók ellenében, a kik emlékét csupa nemzeti irigységből lealacsonyítani kívánták. Itt tűnik fel legvilágosabban, hogy a hazafi szemei máskép látják az esem ényeket, m int a külföldi b ir á ló k é i; és h ogy lehet lelkesen irni hízelgés nélkül és haza- fiasan írni elfogultság nélkül.
P alaczk y tanulm ányainak egyik leg főb b tá rgyá t — mint fennebb is e m lítő k — Húsz J án os és a huszita háború képezte.
E zt ő úgy fo g ja fel, mint a cseh nemzet szellemi missióját, melynek feladata volt az emberi szellem et felszabadítani a
M. T U D . A K A D . É R T E K . T Á R S A D A L M I T U D . K Ö R ÉB Ő L. 2
18 ZSILIN SZK Y M IHÁLY.
középkori tekintélyek uralm a alól, s visszaállitaui a szabad m eggyőződés, a szabad kutatás jo g á t a bit dolgaiban is. E z többé-kevesbbé sikerült i s ; de a történetiró érzi, b ogy ez által a cseli név gyű lölet és m egvetés tárgyává lett. Elbeszélésében gondosan m egkülöm bözteti H úsz Ján os vallásos m ozgalm át k e zd e tb e n ; m ajd a nemzeti fölkelést Z isk a alatt és végre a ra jon gók ama forradalm i kicsapongásait, m elyekkel m agok a vezérek sem bírtak. Z sig m on d iránt hidegen m a r a d ; jellem zé
sét A eneas Sylviusból veszi át. A n n á l inkább kiem eli a J a g e l
ló k időszakát, mely átm enetet képezett a cseh rendi alkotm ány azon form ájához, m ely az újkoron át egész 1 848-ig fentartotta m agát. A z átm enet annál viharosabb lett, mivel nemcsak p o li
tikai, hanem egyházi átalakulások is ekkor folytak le. E zt P alaczk y emelte ki először a cseh történelem ben. E lőd ei sej
telem m el sem bírtak az U lászló-féle 1500-ki alkotm ányról, m ely a cseh á llam jogra nézve korszakalkotó volt.
P alaczk y műve 1526-ig terjed. A z utolsó kötetben h a tá rozottan m egígéri, h ogy egy külön pótkötetben közölni fogja m ég a felk a rolt kornak alkotm ányi, közigazgatási, erkölcsi és társadalm i, továbbá művészeti és tudom ányos viszonyait i s ; ígéretet tesz továbbá arra nézve is, h ogy a cseh történelem nek fénypontját, a huszita-korszakot, uj adatok alapján ú jra át fo g ja dolgozni, m ert a munka folyam án sok olyat vett észre, a mi elébb elkerülte figyelm ét és sokat más szem pontokról tekintve uj világításban lá tott m aga előtt.
P alaczky nem volt az a történetíró, a ki m unkáját töké
letesnek hitte volna. íté le te ib e n soha sem ment tovább, mint a m ennyire az itészileg m egállapított adatok arra feljogosították.
A h ol ez adatok cserben hagyták, ott őszintén bevallja, hogy nem tudja biztosan a valót. E lén k érzékkel bír az isteni és em beri jo g , a rend és törvényesség, a szabadság és igazság eszméi iránt. T u d ja , hogy a teljes igazságot, mely isteni tudást föltételez, ő nem képes e lő a d n i; érzi, hogy az ember csak külső tények látszata szerint, saját nézete és szenvedélye üvegén keresztül ítél, s gyakran a le g jo b b szándék m ellett is csalat
kozik. T örtén etírói főfeladatának tekintette a történt d olgok nak hű e lő a d á sá t; de a m ellett egy pillanatra sem feledkezik m eg arról, h ogy ő a cseh nemzetnek fia és történetírója. E z
p a l a c z k y f e r e n c z e m l é k e z e t e. 19 öntudat vezette t o l lá t ; ez k ölcsön öz müvének külön speciális é r d e k e t: ez képesítette őt arra, h ogy O ttokár, K á ro ly és H úsz korát oly m agas epikai előadásban, és művészi csoportosítás
ban ecseteli, minővel előtte senki nem ecsetelte. M e g is tám adta ezért a ném et kritika. A ném etek, kik — közbevető- le g legyen m ondva — P alaczkyn ak p olitik a i ellen felei voltak, csak közönséges iránym űnek tartották az egészet, m ely a cseh nemzeti aspiratiók igazolása végett Íratott. Szerintök P a la czk y egy ügyes apologeta, de nem historikus, ügyes epikus, a ki id y lli képeket fest, de nem objectiv iró, a kinek a valóságot kellene előadnia. Ily vádakkal szem közt nem csoda, ha P a la czk y dr.
H öflerrel folytatott irodalm i v i t á j á b a n ü g y é t védelmezve, a ném eteket nemzeti irig y ség g el vádolta, sőt egyszer annyira ragadtatta m agát, h ogy a ném et nem zetet r a b ló nemzetnek nevezte. B árm in t legyen is a d olog, annyi bizonyos, h ogy P alaczky, a ki időközben számtalan történelm i czikket és önálló művet irt, a csehek és általában a szlávok eredetéről, C seh
ország régi nemes családairól és főh ivatalairól,2) s a cseh nem zet és városok m ívelődési állapotairól, városok, várak elpusz
tu lá s á ró l3) ; a ki az » A r c h ív C e sk y « czim alatt közzétett tö r ténelm i em lékekben a cseh történelem nek valóságos bányáját nyitotta m eg * ) ; aki Safárikkal együtt kiadta a cseh nyelv régi e m lé k eitB) ; a ki a nemzeti műzeum, a cseh m űvészeti akadémia,
*) D ie Geschichte des Bussitenthums und Prof. C. Höfler. Prag, 1868. H árom év m ú lv a : »Zur böhmischen Geschichtschreibung«. 1871.
Apróbb dolgozatai *>Gedenkblatter« czim alatt 1874-ben.
! ) P fehled sou^asnl/ nejwysSích dfistojníku a úredniku zem skych a dw orskych ve Kralovství Ceském od nejstarsich easu az do ninejska.
1832.
3) Popis království Veského, Cili podrobné poznamenánj vsech dosavadnjch krajuv, panství, statkuv, mést, mesticek a vésnie, nekdejsich hraduv a tvrzé, tez samot a spustlyeh osad m nohych v zemi Ceské. 1848.
V a g y is : A cseh királyság leírása, vagyis a fennálló és elpusztult falvak, városok, várak stb.
*) Archív <’esky, cili staré písemné památky ceské í moravské.
Z archivu dom acích i cízich sebral Fr. Palacky. A zaz : Cseh levéltár, vagyis régi irott cseh és m orva emlékek, hazai és külföldi levéltárakból kiadva. Öt rész. 1840— 46.
6) jD»e ciltesten V enkm aler dér böhmischen Sprache, kritisch bear- beitet, Prag. 1840.
2*
2 0 ZSILINSZKY MIHÁLY.
a zenede és iparegylet gyűjtem ényeit összehozta egy épületbe ; a k i minden cseh nemzeti vállalatban, mint intéző,m int irányzó és mint főm ozgató s z e re p e lt; bizonyos, mondom, hogy ily férfiú, honfitársai előtt csak győzelm esen kerülhetett ki a barczból, m elybe a ném et tudósokkal keveredett.
E g y körülm ényt azonban fel kell említenünk, mely a nem zetiségi ügy eme főkorifeusának műve vizsgálatánál önkénytelenül fe lm e rü l; s ez azon k é rd é s: honnau van az, hogy P alaczk y e munkáját nem az ő im ádott cseh anya nyelvén, hanem az általa ostrom olt ném et nyelven adta k i? N em -e saját kortársainak és ezek nyelvének kicsinylése foglaltatik ez eljárásában ?
N em . P alaczky sokszor, de különösen a ném etektől szen
vedett sérelm ek után, erősen feltette m agában, hogy művét csak cseh n yelv en fogja folytatni. A zonban a rendek sürgették elébb a német nyelvű kiadást, hogy a k ülföld is ham arébb megis- merkedhessék nemzetük múltjával. P alaczky a cseh kiadás első kötetében, m ely a M etternich-féle absolutismus végnapjaiban Íratott, menti m agát azért, hogy a cseh nép ób a já t mind ekko
ráig nem teljesíth ette; egyúttal ígéri, h ogy ezentúl minden erejét erre fo g ja szentelni. M inden eddigi munkáját csak úgy kívánja tekintetni, mint előkészületet e cseh nyelvű főm un
kájához. H o g y azonban a bekövetkezett politikai reaktió súlyát ném ileg enyhítse, eltérve előbbeni tervétől, mindenek előtt a huszita-kor kiadásával sietett. E zt m ind a két nyelven 1851-ben végezte be. M in th ogy a nemzeti bizottm ány ellenke
zése következtében nem adhatta ki a cseh szöveget addig, mig a ném et m eg nem je le n t: legalább abban követte szive ösztö
nét, h ogy ezentúl cseh nyelven fogalm azott, s úgy fordíttatta le m ások által ném etre — csupán az átnézést tartván fel m agá
nak. í g y foly t a munka 1867-ig. A hetvenes évek elején uj átdolgozásban adta ki a huszita-történelm et három kötetben cseh nyelven, m ajd az egész ország történelm ét is 1526 ig vagyis a m ohácsi vészig.
A folytatást utódaira hagyta. Sem kora, sem a politikai viszonyok nem engedték neki a további nyugodt munkálkodást.
A z utolsó évtizedek politikai változásai annyira igénybevették őt, h ogy sokszor éveken át hevertette történetírói tollát, mely
PALACZKY” FERENCZ EM LÉ K EZETE. 21
politikai harczok fegyverévé változván, kevesbbé vonzó lett a nagy világ előtt. A kik a történelm i tudom ányban feltétlen tisztelői és k övetői voltak, tartózkodással és k árh oztatólag szóltak róla, mint politikusról.
A cseb hazafiak azonban m ár 1848-ban úgy tekintettek reá, mint vezérökre, a ki nemcsak a tudom ány terén, hanem a politika hálátlan m ezején is hivatva van nemzete ősi jogain ak , alkotm ányos szabadságának és a m indig kiváló előszeretettel ápolt nem zetiségi érdekeinek m egvédésére.
V ázlatu n k nem volna hű, nem volna teljes, ha e téren m űködését m ellőzni akarnók. L ássuk tehát röviden P alaczk y- nak 'p o litik a i szerep lését.
V .
A z osztrák birodalom nak e század elején alig volt csen
desebb és türelm esebb népe, mint a cseh. Ú g y látszott, hogy e nemzet elfeledte régi m últjának fényét, elfeledte alkotm ányát és függetlenségét.
A zon b a n a negyvenes évek elején ébredezni k e z d e tt; az országgyűléseken b á tor hangok kezdtek em elkedni az osztrák absolutism us ellen. S ebben kétségen kivül n a gy érdem e volt a cseh történetirónak, ki m esteri vonásokban tüntette fel a nemzet m últját, ki finom tapintattal és tudatos czélzattal hasz
nálta fel az egyes korszakok alakjait arra, h ogy általok a je le n k or fiainak nemzeti önérzetét fölébreszsze. A cseh rendek, a hosszú álom folytán, elvesztették volt kedvöket, elfeledték joga ik at, törvényeiket, politikai szerepöket és alkotm ányos fo r
máikat. P alaczky volt az, a ki mindezekre felhivta figyelm öket.
1843-ban rendes előadásokat tartott nekik hg. Schw arzenberg K á ro ly házában, a cseh alkotm ányos jo g r ó l.
E z előadásoknak igen fontos következm énye volt.
E z id őtől fogva kezdték követelni, h ogy országgyűlésök- nek azon régi hatásköre, m elyet 1627-ben nyertek, visszaadas- sék. E z id őtől fogva kezdtek buzdító példa gyanánt mutatni a m agyar országgyűlések zajos üléseire, ellenzéki sikereire, és ez id őtől fogva kezdték remélni, b o g y k ellő kitartás m ellett siker fo g ja koronázni küzdelmeiket. H avlicsek K á ro ly jou rn a - lista nem egyszer fejezte ki abbeli rem ényét, h ogy ha a csehek
2 2 ZSILIN SZKY MIHÁLY.
ezen az úton fognak haladni, a cseh állam oly ön álló és hatalm as lesz, m int M agyarország, mely önerejére támasz
kodva, bám ulatos erélylyel védi alkotm ányát az osztrák korm ány absolutismusa ellen.
M időn 1848-ban a m agyar független és felelős m iniszté
rium kineveztetett s a népképviselet alapján választott képvi
selőház összeült — a csehek is türelm etlenül várták rem énye
iknek teljesedését. P alaczk y a cseh hazafiak élére állt, s a sze
líd tudósból egyszerre heves pártvezérré lett.
K é t nemzetiség erősödésétől féltette a szlávok ü g y é t: a n ém ettő l és a m a g y a r t ó l ; azért kezdettől fogva e kettőnek törekvései ellen küzdött.
M ik or a m agyarok, a m árcziusi események folytán, eré
lyesen követelték a király által szentesített törvények életbe
léptetését; m időn a bécsi korm ány különféle ürügyek alatt akadályokat görd ített ú tjok ba és felbujtogatta az apróbb nem
zetiségek d ü h ét: akkor P alaczky, ki a bekövetkező ese
m ényekben a b irod alom s ebben a szlávság veszélyét látta, ösz- szehivta a cseh és ném et írókat Prágában, tanácskozni a teen
dők felett. A tanácskozás P . javaslata alapján kijelentette, h o g y a je le n v o lt a k szó v a l és tettel v éd elm ezn i f o g j á k a C seh or
szág ban létező m in d k ét n em zet e g y e n jo g ú sá g á t és a cseh k o r o n a k a p csá t az o sztrá k m on a rch iá h oz.
E z volt P alaczkynak és a cseh hazafiak többségének első p rogram m ja 1 8 4 8 -b a n ; ennek eszméit fejtette ki bővebben azon nevezetes levélben is, m elyet áp ril 21-kén válaszúi a f r a n k fu r t i ötven es bizo ttsá g eln ö k ségéh ez irt *). A német egység barátai ugyanis P alaczkyt is m eghívták volt a frankfurti g y ű lésre. D e ő nem je le n t meg. V álaszában bőven kifejti elm ara
dásának okait. » Én — úgym ond — nem vagyok német, le g alább nem érzem m agam at annak. . . ha F rankfurtba mennék, akkor vagy érzelm eim et kellene elpalástolnom , vagy hangosan ellentm ondanom . A z elsőre n agyon is nyilt és szabad vagyok, a m ásodikra pedig nem elég vakm erő és kíméletlen. . . . É n szláv eredetű cseh vagyok, s mind azzal, a mi kevéssel rendel-
*) E int Stimme über Oesterreichs Anschluss an Deutschland. A n die F iin fzig er-A u ssch u ss zu H anden des H errn P residen ten S oiron in F ra nk
fu rt arti M.
PALVCZKY FERENCZ EM LÉKEZETE. 23 kezein és a m ivel birok, arra szenteltem magam at, teljesen és örökre, bogy szolgáljam nemzetemet. E nép ugyan kicsiny, de mindenkor kiváló és önálló v o l t ; uralkodói ugyan századok óta részt vettek a ném et fejedelm ek szövetségében, de a nemzet m aga sohasem számította m agát a németek közé, m ások sem szám ították oda évszázadokon át soha. . .«
A másik főok, m elynél fogva P ala czk y Frankfurtban meg nem jelent, az vala, h ogy szerinte a ném etek törekvései egyenesen az osztrák birodalom gyengítését, sőt m egsem m isí
tését czélozták. ü úgy volt m eggyőződve, h ogy A usztria népei nek a D u n a m entében szorosan össze kell ta r ta n io k ; mert ez a kisebb nemzetek fennállásának főfeltétele. »Y a ló b a n — ú g y m o n d — »h a r é g i id ő k tő l f o g v a n em létezn ék a z o s z trá k b ir o d a lo m , E u r ó p a érd ek éb en , sőt a liu m a n ism u s é rd ek éb en is s ie tn i kellen e, h o g y az m in él előbb m e g te re m te ss é k .« A népek b o ld o g ságát és az állam i hatalom k özp on tjá t m ég ekkor B écsben kereste. 0 nem hiszi — úgym ond — h ogy M agyarország
»m ely nemzeti egyen jogú sá gról a m aga határain b e lől hallani sem ak ar« a m onarchia központjává lehessen. » A dunai szlávok és oláhok, sőt a len gyelek önkénytes csatlakozásáról M a g y a r
országhoz, vagyis oly állam hoz, mely alapelvűi állítja fel, h ogy mindenek előtt m agyarnak kell lenni és csak azután em bernek, szó sem leh et,— erőszakos odacsatolásról p ed ig m ég kevesbbé.«
E z em lékezetes szavak, oly m ozgalm as időben, csak
hamar nagy feltűnést okoztak. A z egységet óhajtó ném etek és a m agyarok törekvései ellenében ez volt a szlávok részéről az első tiltakozó nyilatkozat. E zt hangsúlyozta Jellasics is, midőn M agyarország ellen v on ú lt; — A u s z tr ia , mint a kisebb nem zetiségek kikiáltott védője, volt a jelszó, a széltiben hirdetett
» m agyar zsarnokság« ellenében. A reactionárius bécsi k or
mány nem is akart háladatlan m aradni P ala czk y iránt. P illers- d o r f miniszterelnök máj. 8-kán B écsbe hivta őt, s a következő napon már közölte vele ő felségének sajátkezű iratát, m ely által k ö z o k ta tá s ü g y i m in isz tern ek lön kinevezve. E z, úgym ond P illersdorf, azért történt, h ogy a korm ány bebizonyítsa a csehek és szlávok ügye iránti jó indulatát. A zon b a n P alaczky, kinek a m agyarok ellen követendő eljárásra nézve egy nézete volt P ille r s d o rffa l; a németek törekvései ellen határozott tilta k o
24 ZSILINSZKY M IHÁLY.
zást követelt a miniszterek részéről. P ille r sd o r f kijelentette, h ogy ám bár az összes minisztérium kárhoztatja a frankfurti dolgok at, de most, midőn a fővárosban e miatt oly nagy fo r
rongás van, e lépés nem lenne czélszerű. P alaczk y ennélfogva lem on d ott a m iniszterségről — nem is sejtve azt a roppant fölháborodást, melyet az ő kineveztetésének liire a fővárosban okozott. A »N á ro d « czimü lap szerint egy mészáros arra vál
lalkozott, h ogy a nagy panszlávot m egöli.
A lig szükséges mondanom, h ogy P rá gá b a n e hir nagy sensatiót idézett elő. A z úgynevezett nemzeti bizottság, mely gr. Thun L e ó elnöklete alatt kezébe ragadta a hatalm at, öröm mel vette P alaczkynak szándékolt kitüntetését, és abbeli biz
tatását, h og y a szlávok győzelm e többé nem kétséges.
E győzelem biztosítása tekintetéből a nemzeti bizottság máj. 31-kére a m onarchiában lakó v a la m e n n y i szlá v f a j o k n a k egy közös gyűlést hirdetett, m elyben »m indazon férfiak, kik a szláv faj jó lé té t szivökön viselik, az ősi szláv P rágában mind arról közösen tanácskoznának, mit fa jok érdekei kivánnak«.
A z összegyülekezett szlávok P alaczk yt választották elnöknek. R a jon g ó szónoklatokkal em legették a szlávok egye
sülését ; és m inthogy ebben legn agyobb akadályul szolgált nekik egy erős, alkotm ányos M agyarország, tehát ez ellen fo r dították leginkább támadásaikat. O ly időben - - mondák — m időn a déli szlávok és a m agyarok között borzasztó néphá
ború van kitörőben. . . a szlávok egyebütt sem maradhatnak csupán néző szerepben. A birodalom megm entése egyedül a népek szoros egyesülése, együttm űködése által lehetséges.
K iváltk épen pedig szükséges a szláv népek egyesülése. A szlá
vok más egyenjogú nemzetiségnek is szívesen nyújtják jo b b ja i
kat a szövetségre. . . . A m agyarországi szlávok nem lehetnek töb b é a m agyarok uralm a alatt. . . A németek hallgassák ki a szlávot a m aga nyelvén. A m agyarok is erre kényszeríttessenek országgyűléseiken. K ü lönben , ha a d olo g M agyarországon harczra k e r ü l: a bizottm ány ünnepélyesen kijelenti, hogy a p ol
gárháborúban a csehek is fel fognak kelni rokonaik m ellett.*1) l) Érdekes, h og y e congressuson, a birodalom különböző részei
ből összejött szlávok egymást a m agok nyelvén meg nem érthetvén, kény
telenek voltak végre is németül tanácskozni !
PALACZK Y FERENCZ EM LÉKEZETE.
E nnyire ragadtatta m agát a szláv cougressus, azon néhány m agyarhoni fe lföld i tót em ber kedvéért, kik titokban e co n - gressuson részt vettek, s kik hazugul a m agyar korm ányt nem zetiségűk elnyom ásával rágalm azni nem átallották. H azán k ban m egvolt a sokat em legetett egyen jogú ság oly értelem ben, h ogy minden nem zetiséghez tartozó h onpolgárok, fajkü löm bség nélkül, a törvény előtt egyen lőek voltak, m indenkinek szabad
ságában volt e törvénykezésnél saját nyelvét használni.
D e m indez nem v olt elég. A szláv egyesülés eszméje által felbujtott népek rem ényei a legm agasb fokra lettek felcsigázva.
F á jd a lom , nem m aradhatott el az összeütközés. A szláv co u gressus tagjai m ég együtt voltak, m időn jú n . ]2 -k é n kiütött a p r á g a i fo r r a d a lo m , és a lázítók fejőket vesztve fu tottak széjjel.
G r. Thun L e ó a diákok kezei közé került, honnan P alaczky ugyan kiszabadította, de a rendet nem tudta visszaállítani.
A fejetlenségnek roppant következm ényei lettek. A bécsi udvar, mely m ár kész v olt a cseh alkotm ány visszaadására, s mely a bécsi m ozgalm ak folytán P rá g á b a készült, m ost e g y szerre Innsbruck felé fordúlt, s a szlávok rem ényei füstbe mentek.
M ég csak a jú l. 22-kére B écsbe összehívott osztrák alkot- mányozó gyűléshez volt némi bizodalm uk. P a la czk y t e gyűlésre hat h elyről választották m eg. 0 a p rá ga i uj városi m andátu
m ot fogad ta el. M in t a szlávok elism ert vezérét, beválasztották azon 30-as bizottságba, mely az uj alkotm ány kidolgozására volt hivatva. I tt fejtette ő ki először azon foedaralistikus eszméit, m elyeket későbben annyiszor ism ételt, de m elyek annál elfogadhatatlanabbakká lettek, minél részletesebben fejte
gette azokat. A bécsi zavarok, s L a to u r miniszter kivégezte
tése után K rem sierbe áttett birodalm i gyűlésen a ném etekből á lló többség m ár a bizottságban elvetette P a la czk y a lk ot
mány-tervét. A z e miatt és a frankfurti ügyekben tett interpel- latió folytán tám adt ingerültség arra birta a korm ányt, hogy a birodalm i gyűlést szétoszlassa és egy cen tra lis tik u s a lk o t
m á n y t ok troyá lt a birodalom ra. A csehek ismét elégületlenűl és csalódva mentek haza. P ala czk yt gyanúsítani kezdték sr ját honfitársai, s o ly nagy lett ellene az ingerültség, hogy élete is veszélyben forgott.
26 ZSILIN SZK Y MIHÁLY.
I ly kellem etlen helyzetben 1849 végén a H avlicsek által szerkesztett »N á rodn i N ov in y «-b en kezdte bírálni a centrali- satiót, s ennek ellenében igazolni a m aga foederalistikus esz
m éit J). K iin du lási pontúi ismét csak a nemzetiségi eszmét veszi fel, mely szerinte oly erős korszellem m é vált, hogy azt sem m iféle mesterséges hatalom m al elnyom ni nem lehet. K ü lö nösen hangsúlyozza a M agyarországban lefolyt szomorú d ol
gokat : s azok alapján sürgeti, hogy a szlávok és oláhok szaba- díttassanak fel a m agyarok és németek uralm a alól. Szerinte 1848-ig e két faj volt az uralkodó nemzetiség — a többiek pedig ezek alattvalói. » H a a m agyarok — u. m. — szabadsá
g o t akartak, akkor elébb le kellett volna m ondaniok bitorlott előjogaikról. S m inthogy ezt sem elm életileg sem gyakorlatilag nem tették, ezért lakolniok kellett. A szabadság csak ott tenyészhetik, ahol a társadalom minden ta gja egyform a jo g o kat élvez «.
A z .osztrák korm ány által behozott centralisatiót azért kárhoztatja, m ert nem alapszik a nemzetiségek egyenjogúsá
gán ; m ert a német elemnek túlsúlyt és uralm at ad a többiek felett. A centrál-parlam entben csak a német nyelv használta- tik, következőleg az fog használtatni a m agasabb adm inistratió- nál is, a többi nyelvek kiszorításával. E z a töb b i nemzetisé
geknek halálos veszedelme, mely nemcsak a szlávokat, de a m agyarokat is fenyegeti. N épképviselő, u. m. nem jelenhetik m eg egy oly parlam entben, hol az ő nemzeti érdekei veszélyez
tetnek, és ha m egjelennék, kérdés, ha vájjon ez törvényes erő
vel bírna-e, mivel erkölcstelen fogadalm ak és szövetségek emberi és isteni jo g szerint érvénytelenek.
P alaczk y ez újonnan felállított p r o g r a m m já b a n és a lk ot
m ánytervezetében annyi autonóm iát kiván adatni minden nép
nek, h ogy az egyenjogúság a birodalom egységének veszélyez
tetése nélkül valósággá lehessen, h ogy egyes nemzetiségek uralm a s másoknak szolgasága kiegyenlíttessék. H a A usztria erős alapon kiván állani, akkor, az ő nézete szerint, a birodalm i központnak csak a következőket kellene kezeln ie: 1. a császári
') M e g jelen t n ém etü l is » Über Centrálisation und nalionale Gleich- berechtigung in Oesterreichf czim alatt.
