STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
933
dasági ösztönzés statisztikájának osztálya, a termelői ágazatok statisztikájának osztálya, a nem termelő szféra statisztikájának osztálya, nemzetközi statisztikai osztály, gépi adatfel- dolgozási osztály. A területi statisztikai szer- veknél két részleget alakítottak ki: feldolgo- zási osztályt és elemzési osztályt létesítettek.
A járási szerveknél az igazgató közvetlen irá- nyítása alá tartozó, egy—egy ágazattal foglal- kozó statisztikusok végzik a munkát.
A csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal dolgozóinak képzettségi színvonala is alkal-
mazkodni fog az új gazdaságirányitási rendszer követelményeihez. A jövőben a statisztikai tevékenység nem merül ki az eredmények érté- kelésében, hanem előrejelzések készítése és modellek kidolgozása is a Hivatal feladata lesz.
Ez szükségessé teszi a matematikai statisztikai módszereket ismerő, a modellek összeállításá- ban jártas szakértők arányának növelését, to—
vábbá a Hivatal és a tudományos intézetek kö- zötti kapcsolat szorosabbá tételét.
(Ism.: Domokos Attila)
GAZDASÁGSTATlSZTI KA
BJORK, G. C.:
A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS REGIONÁLIS FIGYELEMBEVÉTELE:
EGYESULT ÁLLAMOK mao—1950
(Regional adjustment to economic growth: the United States 1880—1950.) — Oxford Economic Papen. 1968. 1. sz. 81—97. 1).
Az egyes országok gazdasági növekedését gyakran a munkaerő területi megoszlásának jelentős változásai, más szóval: belső vándor- lások kísérik. így a fejlődés általánosnak mondható kisérő jelensége a fölöslegessé váló mezőgazdasági munkaerőnek más foglalkozási ágakban való elhelyezkedése. A munkaerő belső vándorlása függ az egyes területek kü—
lönböző munkaerőigényétől, a munkaerő ke—
resletének és kínálatának változásától; a vándorlás egyben az országon belüli, különö- sen a bér tekintetében mutatkozó regionális különbségek megszüntetésének az irányában hat.
A cikk az Egyesült Államok hetven év alatt lezajlott belső munkaerő-vándorlását ökono- metriai módszerek segítségével elemzi. Elöl—
járóban az egyes régiók gazdasági struktúrá—
jának, demográfiai tényezőinek, jövedelem- eloszlási jellemzőinek különbségét vizsgálja.
Ezt követően az ökonometriai vizsgálattal kap- csolatos szempontokat körvonalazza és magát a modellt ismerteti, végül az ennek alapján adódó következtetéseket vonja le.
Az egyes régiók (államok) szerkezetének, demográfiai és jövedelemeloszlási jellemzőinek összefüggéseit kétváltozós regressziószámitá—
sok segítségével vizsgálja meg; így a vándorlás nagysága, a mezőgazdasági népesség, a nem mezőgazdasági foglalkozású népesség átlagos keresete, a népességnövekedés, az egy főre eső jövedelem stb., összesen nyolc változó között.
Az eredmények alapján természetesnek mu—
tatkoznak azok a megállapítások, hogy a régió- ból történő elvándorlás minden esetben a mezőgazdasági foglalkozásúak nagy számával és az alacsony jövedelemmel mutatott korre-
lációt, viszont a régióba történő bevándorlás magas bérekkel, nagyobb ipari foglalkoztatott- sággal s a népesség magasabb foglalkoztatási arányával korrelált. A korrelációszámítások nem a hetven évet felölelő idősor egészére történtek, hanem az 1880—1900., az 1900—
1920., 1920 —— 1930., 1930 —1940. és 1940 —— 1950.
éves időszakokra külön—külön számitott ki a szerző a korrelációs együtthatókat.
A vizsgálat további szempontja arra irá- nyult, hogy a hetven éves időszak alatt ——
éppen a belső vándorlások, a munkaerőnek a
kereslet és kínálat által irányított fluktuációja következtében — az egyes régiók gazdasági—
demográfiai mutatószámai milyen mértékben közeledtek egymáshoz, illetve egyenlítődtek ki.
Az adatok azt mutatják, hogy ez a kiegyen- lítődési folyamat nagymértékű volt; egyetlen példa gyanánt álljon itt, hogy 1880—ban az egy főre jutó személyes rendelkezésű jövedelem az országos átlagtól 35 százalékos eltéréseket is mutatott; 1950-ben csak 19 százalékot. A gazdasági fejlődés két fő jellemvonását — mely minden gazdaságilag fejlődő országra nézve érvényes — a szerző abban látja, hogy az egy főre jutó személyes jövedelem növekedése befolyással van a végső kereslet struktúrájára, s így a munkaerő-keresletre; másrészt abban, hogy a termelés és a munkamegosztás egyre inkább specializálódik. A gazdasági fejlődést az urbanizáció, ezt követően a születésszám csökkenése kiséri, ami hosszú távon a munka-
erő csökkenését eredményezi.
Az amerikai fejlődést vizsgálva, a szerző megállapítja, hogy a munkaerő-kereslet az Egyesült Államok északi területein, a munka- erő-kínálat a túlnyomóan mezőgazdasági jel- legű déli államokban fejlődött gyorsabban. A továbbiakban azt a kérdést is vizsgálta, hogy a munkaerő-vándorlásnak mekkorának kell lennie ahhoz, hogy bizonyos időn belül a régiók között a munkabér-kiegyenlítődés meghatározott mértéke bekövetkezzék.
A szerző modellje voltaképpen négy reg- resszióegyenletből áll. Az egyik egyenlet az illető régió nettó munkaerő—vándorlását a
934
STATIS Z'I'H'CAI IRODALMI FIGYELÓkövetkezőképpen magyarázza: a vándorlás a munkaerő-kereslet változása és a népesség természetes növekedése által meghatározott munkaerő-kínálat változása különbségének a függvénye; szorzóként figyelembe veendő azonban a foglalkoztatottsági számarányt ki- fejezésre juttató mutató is. A munkaerő- kereslet változását a modell másik egyenlete a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglal- koztatottság változása eredőjeként határozza meg, ugyanakkor a modell harmadik (alterna- tív) regresszióegyenlete szerint a természetes népességnövekedés a régióbeli foglalkoztatott-
ság változásának, a vándorlásnak és a foglal-
koztatottsági számaránynak a függvénye.
A regressziós együtthatókat nem egységesen az 1880 -— 1950. évi teljes periódusra vonatkozólag becsüli a szerző, hanem ezt a periódust öt kisebb (húsz-, illetve tízéves) időszakra bontja fel. Egy további regresszióegyenlet az egy munkásra jutó bér alakulásának változását magyarázza. A becsült eredmények azt iga—
zolták, hogy a munkaerő-vándorlás, amely az
Egyesült Államokban lezajlott, jórészt a mező- gazdasági és nem mezőgazdasági szektorokban mutatkozó munkaerő-kereslet és munkaerő- kínálat különböző növekedési arányainak, valamint az egyes államokban mutatkozó kii—
lönböző arányú mezőgazdasági foglalkozta- tottságnak a függvénye volt. A regionális elemzés tárgyát azért képezték az egyes álla- mok, mert a dezaggregált statisztikai adatok államonkénti bontásban voltak leginkább hozzáférhetők. Kétség férhet azonban a
periódus tíz-, illetve húszéves időszakokra való
bontása jogosultságához. Szóba jöhet a modell előrejelzési célra való felhasználása is. Az irányzat az, hogy a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglalkoztatottság aránya az egyes államok között egyre kevésbé tér el egymástól. Nagyobb eltérést mutat régiónként azonban az egyes iparágak növekedési arányá—
nak és a népesség foglalkoztatottsági hányadá- nak az alakulása. A modell továbbfejlesztése- kor elsősorban a dezaggregáció fokozására van szükség.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
LEEUW, F. DE—GRAMLlCH, E.:
A FEDERAL RESERVE SYSTEM ÉS A MASSACHUSSETTS INSTITUTE OF TECHNOLOGY ÖKONOMETRIAI MODELLJE (The Federal Reserve —— MTI econometrlc mo- del.) — Federal Reserve Bulletin. 1968. január. 11—
40. p.
A Massachussetts Institute of Technology és a Federal Reserve System kormányzótanácsa mellett működő közgazdászok egy csoportja másfél év alatt kidolgozta az Egyesült Al-
lamok negyedéves részletezésű ökonometniai modelljét. A modell célja a pénzügyi politika hatásainak mélyebb vizsgálata önmagában és a többi gazdaságpolitikaí eszközzel össze- hasonlítva. Erről a gazdálkodási területről többet és újat akar mondani az eddig kidolgo- zott ökonometriai modellekhez képest. Ezek nem tekintették feladatuknak, hogy a pénzügyi politikának a gazdaságra gyakorolt hatását kvantífikálják. Következésképpen pénzügyi vonatkozásban eredményeik zavarosak. To- vább kell tanulmányozni őket, hogy a gazdál- kodás pénzügyi oldala érdemben vizsgálható legyen. A közölt modell kisérlet ezeknek a nehézségeknek az elhárítására. A szerzők erő- feszítéseiket a pénzpiaera, illetve a pénz-, jószág— és szolgáltatáspiac ősszekapcsolásával összefüggő problémákra összpontosították.
A tanulmány mint a számításokról adott első jelentés, három nagy egyenletcsoportot és kölcsönhatásaíkat mutatja be. Az első rész a pénzügyi követelések iránti keresleti és kínálati egyenleteket és dinamikájukat tárgyalja. A második rész: az állótőke-beruházásokkal foglalkozik. Felőleli a lakásgazdálkodást, gyá-
rak létesítését és felszerelését, az állam és a
helyi kormányzat magatartását a beruházási műveletekkel kapcsolatban. A harmadik rész:
a fogyasztással kapcsolatos befektetéseket vizsgálja, az importot, a szövetségi adókat, a fogyasztást és a készletek képzését.
A tanulmány befejező része a három egyen- letosoportot kombinálja. Itt kerül első ízben bevezetésre néhány vegyes jellegű adó-jöve—
delem típusú egyenlet.
Az egyes részek általános leírást adnak az egyenletekről, ismertetik a dinamikus prog- nózisokkal kapcsolatos próbáknak és azoknak a szimulációknak az eredményeit, amelyek az egyenletek egyes csoportjainak viselkedését ábrázolják. A hangsúly három egyenlet- esoport bemutatásán van. Az alapul szolgáló elméleti meggondolásokra és becslési eljárások- ra csak rövid hivatkozásokban történni utalás, A tanulmányban szereplő modell és a már korábban kidolgozott ökonometriai modellek közötti lényegesebb különbségek a következők- ben foglalhatók össze. ,
A pénzügyi folyamatokat tárgyaló részben az egyenletek általános szerkezete hasonlít a többi modelléhez. A retardációra vonat- kozó becslések azonban teljesen mások. Alter- nativ formulákkal végzett kísérletek az 1965.
évi adatok alapján -— ellenőrizve 1966. és 1967. évi adatokkal —— azt mutatták, hogy a pénz iránti kereslet esetében a retardáció tartama rövidebb, mint amit az eddigi vizs- gálatok mutattak. A kamatlábra gyako- rolt kolliziós hatás a nyílt piaci műveleteknél
(szemben a hosszú lejáratú hatásokkal) kisebb,
mint amit más modellek általában feltételez- nek. Ez a rész eltér a többitől is. Magában fog-
