Leeuw, F. de – Gramlich, E.: A Federal Reserve System és a Massachussetts Institute of Technology ökonometriai modellje

934

következőképpen magyarázza: a vándorlás a munkaerő-kereslet változása és a népesség természetes növekedése által meghatározott munkaerő-kínálat változása különbségének a függvénye; szorzóként figyelembe veendő azonban a foglalkoztatottsági számarányt ki- fejezésre juttató mutató is. A munkaerő- kereslet változását a modell másik egyenlete a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglal- koztatottság változása eredőjeként határozza meg, ugyanakkor a modell harmadik (alterna- tív) regresszióegyenlete szerint a természetes népességnövekedés a régióbeli foglalkoztatott-

ság változásának, a vándorlásnak és a foglal-

koztatottsági számaránynak a függvénye.

A regressziós együtthatókat nem egységesen az 1880 -— 1950. évi teljes periódusra vonatkozólag becsüli a szerző, hanem ezt a periódust öt kisebb (húsz-, illetve tízéves) időszakra bontja fel. Egy további regresszióegyenlet az egy munkásra jutó bér alakulásának változását magyarázza. A becsült eredmények azt iga—

zolták, hogy a munkaerő-vándorlás, amely az

Egyesült Államokban lezajlott, jórészt a mező- gazdasági és nem mezőgazdasági szektorokban mutatkozó munkaerő-kereslet és munkaerő- kínálat különböző növekedési arányainak, valamint az egyes államokban mutatkozó kii—

lönböző arányú mezőgazdasági foglalkozta- tottságnak a függvénye volt. A regionális elemzés tárgyát azért képezték az egyes álla- mok, mert a dezaggregált statisztikai adatok államonkénti bontásban voltak leginkább hozzáférhetők. Kétség férhet azonban a

periódus tíz-, illetve húszéves időszakokra való

bontása jogosultságához. Szóba jöhet a modell előrejelzési célra való felhasználása is. Az irányzat az, hogy a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglalkoztatottság aránya az egyes államok között egyre kevésbé tér el egymástól. Nagyobb eltérést mutat régiónként azonban az egyes iparágak növekedési arányá—

nak és a népesség foglalkoztatottsági hányadá- nak az alakulása. A modell továbbfejlesztése- kor elsősorban a dezaggregáció fokozására van szükség.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

LEEUW, F. DE—GRAMLlCH, E.:

A FEDERAL RESERVE SYSTEM ÉS A MASSACHUSSETTS INSTITUTE OF TECHNOLOGY ÖKONOMETRIAI MODELLJE (The Federal Reserve —— MTI econometrlc mo- del.) — Federal Reserve Bulletin. 1968. január. 11—

40. p.

A Massachussetts Institute of Technology és a Federal Reserve System kormányzótanácsa mellett működő közgazdászok egy csoportja másfél év alatt kidolgozta az Egyesült Al-

lamok negyedéves részletezésű ökonometniai modelljét. A modell célja a pénzügyi politika hatásainak mélyebb vizsgálata önmagában és a többi gazdaságpolitikaí eszközzel össze- hasonlítva. Erről a gazdálkodási területről többet és újat akar mondani az eddig kidolgo- zott ökonometriai modellekhez képest. Ezek nem tekintették feladatuknak, hogy a pénzügyi politikának a gazdaságra gyakorolt hatását kvantífikálják. Következésképpen pénzügyi vonatkozásban eredményeik zavarosak. To- vább kell tanulmányozni őket, hogy a gazdál- kodás pénzügyi oldala érdemben vizsgálható legyen. A közölt modell kisérlet ezeknek a nehézségeknek az elhárítására. A szerzők erő- feszítéseiket a pénzpiaera, illetve a pénz-, jószág— és szolgáltatáspiac ősszekapcsolásával összefüggő problémákra összpontosították.

A tanulmány mint a számításokról adott első jelentés, három nagy egyenletcsoportot és kölcsönhatásaíkat mutatja be. Az első rész a pénzügyi követelések iránti keresleti és kínálati egyenleteket és dinamikájukat tárgyalja. A második rész: az állótőke-beruházásokkal foglalkozik. Felőleli a lakásgazdálkodást, gyá-

rak létesítését és felszerelését, az állam és a

helyi kormányzat magatartását a beruházási műveletekkel kapcsolatban. A harmadik rész:

a fogyasztással kapcsolatos befektetéseket vizsgálja, az importot, a szövetségi adókat, a fogyasztást és a készletek képzését.

A tanulmány befejező része a három egyen- letosoportot kombinálja. Itt kerül első ízben bevezetésre néhány vegyes jellegű adó-jöve—

delem típusú egyenlet.

Az egyes részek általános leírást adnak az egyenletekről, ismertetik a dinamikus prog- nózisokkal kapcsolatos próbáknak és azoknak a szimulációknak az eredményeit, amelyek az egyenletek egyes csoportjainak viselkedését ábrázolják. A hangsúly három egyenlet- esoport bemutatásán van. Az alapul szolgáló elméleti meggondolásokra és becslési eljárások- ra csak rövid hivatkozásokban történni utalás, A tanulmányban szereplő modell és a már korábban kidolgozott ökonometriai modellek közötti lényegesebb különbségek a következők- ben foglalhatók össze. ,

A pénzügyi folyamatokat tárgyaló részben az egyenletek általános szerkezete hasonlít a többi modelléhez. A retardációra vonat- kozó becslések azonban teljesen mások. Alter- nativ formulákkal végzett kísérletek az 1965.

évi adatok alapján -— ellenőrizve 1966. és 1967. évi adatokkal —— azt mutatták, hogy a pénz iránti kereslet esetében a retardáció tartama rövidebb, mint amit az eddigi vizs- gálatok mutattak. A kamatlábra gyako- rolt kolliziós hatás a nyílt piaci műveleteknél

(szemben a hosszú lejáratú hatásokkal) kisebb,

mint amit más modellek általában feltételez- nek. Ez a rész eltér a többitől is. Magában fog-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

4935

lalja a kereskedelmi jellegű bankkölcsönök piacát mint a pénzkészletek és a kamatláb meghatározásának integráns részét. Felöleli továbbá a kamatlábakat is, szóródásuk meg- lehetősen széles terjedelmének megfelelően.

A beruházási folyamatokra kidolgozott rész azüzemekre és azok felszerelésére vonat- kozó egyenleteket a gazdálkodó vállalat neo- klasszikus elméletéből vezeti le. Figyelembe veszi a jövővel kapcsolatos anticipációk kiala-

kításánál felmerülő időszükségletet, a rende- lés és a szállítás közötti időbeli eltérést és a technológiai változások miatt jelentkező retar—

dációt is. Számol azzal, hogy a tőkejavak és a termelés többi tényezője között könnyebben képzelhető el helyettesítés a megrendelés idő- szakában, mint az üzembe helyezés után. A kamatlábak és az adókulcsok annyiban jelent- keznek-ezekben az egyenletekben, amennyi- ben azok a beruházási tervek hozadékát érin- tik.

Az épületgazdálkodásra vonatkozó egyenle- tek különbséget tesznek egyfelől az építők és

tulajdonosok, másfelől a felhasználók között.

Az egyenletek felölelik az előbbi csoport dön- téseit a kivitelezés tartama alatt. Ezeket ugyanis az érvényben levő és az újabb keletű kamatlábak nagymértékben befolyásolják.

Mindamellett a modell nem alkalmas arra, hogy a lakásgazdálkodásra prognózisokat adjon az 1966—ban kezdődött dekonjunktúra várható méretei vonatkozásában.

A modell az állam és a helyi kormányzatok kiadásait és adóit endogén változókként kezeli. Az egyenletek kihangsúlyozzák a kiadá- sokkal és az adóztatással kapcsolatos döntések interdependenciáját, a kamatláb hatását az állami és helyi építkezési kiadásokra, valamint azokra a folyó kiadásokra, melyeket az adók- ból finanszíroznak.

A fogyasztási egyenletek elkülönítik egy- mástól azokat a szolgáltatásokat, melyek a tartós felhasználásra szolgáló javak készletével kapcsolatosak, a tartós felhasználásra szánt javak vásárlásával kapcsolatos kiadásoktól.

Ez utóbbi a fogyasztási kiadások egyik alkotó—

eleme a nemzetgazdasági elszámolásokban. A fogyasztást kifejező változó a tartós felhasz- nálásra szánt javakkal kapcsolatos kiadások-

ból, valamint a nem tartós felhasználásra szánt

javak és szolgáltatások vásárlására fordított kiadásokból tevődik össze. Az egyenletek ezt a változót a folyó és a múlt időszak jövedel- mével hozzák összefüggésbe. Elosztásánál figyelembe vett tényezők: az árarányok, a kész- letek nagysága stb. Ez a megfogalmazás az oka annak, hogy a kamatláb csak kis hatást gya- korolt a modellben az összes fogyasztás elosz—

tására és így a tartós felhasználásra szánt javak vásárlására fordított kiadásokra is.

Az eredmények kísérleti jellegük ellenére egyértelműen rámutatnak arra a nagy hatásra,

melyet a pénzügyi és az adópolitika gyakorol a gazdálkodásra. Megállapítható továbbá az is, hogy a pénzügyi politika hosszabb retar- dációval dolgozik, mint az adópolitika. A pénz- jövedelem reagálása mind a pénzügyi, mind az adópolitikára erősebb, mint ahogyan azt a korábbi modellek feltételezték.

A tanulmány függeléke röviden összefog—

lalja az egyes részekre vonatkozó egyenlete- ket.

(Ism. : Csepinszky Andor)

MASSÉ, P.:

A TUDOMÁNYOS KUTATÁS GAZDASÁGI És TÁRSADALMI KIHATÁSAI AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN

(Les prolongements économiclues et sociaux de la recherche scientifigue aux États-Unis.) — Analyse et Pre'm'sion. 1968. 3. sz. 157— 172. p.

Szerző tanulmánya a nyolcadik az OECD ,,nemzeti tudománypolitikával" foglalkozó jelentéssorozatában.

A korszerű tudománypolitika a tudomány, a technológia, a kutatás és a fejlesztés politikája.

A szerző az OECD megbízásából egy szakértői csoport keretében a tudományos kutatás helyzetét tanulmányozta az Egyesült Államok—

ban. Tapasztalatait és észrevételeit két fő részre bontva tárja elénk: ]. tudománypolitika és gazdasági hatalom; 2. tudománypolitika és társadalmi célkitűzések. Mindkét kérdést az európai helyzettel párhuzamot vonva elemzi.

!. A tudománypolitika befolyása rendkívül nagy és ez még növekedhet, ha megmarad a helyes egyensúly a technika gyors fejlődése és a gazdasági hatékonyság között.

Az Egyesült Államok domináló szerepe a tudományos kutatásban nem véletlen, hanem részben földrajzi helyzete és történelme, rész- ben a népesség összetételének következménye.

Népessége ugyanis az európai népesség leg—

merészebb és legvállalkozóbb szellemű rétegé—

ből származik és töltődik fel újra és újra.

Ehhez még az is hozzájárul, hogy a tanulási szabadság és a tehetségesek anyagi támogatása régibb keletű, mint Európában; a 16 éven fe- lüli tanulók százalékos aránya ma is magasabb.

Norbert Wiener és Dixon, Ryan Fox megálla- pítása szerint a szűzföldek meghódítása és az elektronikus gépek gyors terjedése az eddig ,,fel nem használt" határait egyre jobban

visszaszorítják és a második ipari forradalmat jelentik.

Az Egyesült Államokban a tudomány- politika már egy évtizede lényeges része a kormány globális politikájának. Intézmények létesültek és a kutatások koordinálása és ősz—

tönzése közvetlenül az állam irányítása alá került.