Ridder, P.B. de – Verbaan, W.C.: Nyugat-Németország ciklikus–strukturális ökonometriai modellje

(1)

316 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

adók és támogatások milyen mértékben tor- zítják az adott ország árarányait. Az árará- nyok ugyanis központi szerepet játszanak az erőforrások elosztásában. Például munkanél- küliség esetén számos országban adót vet—

nek ki a kifizetett bérekre, aminek az a kö- vetkezménye, hogy a termelésben a bérkölt- ségek aránya megnő. A növekvő bérköltsé—

gek éppen a foglalkoztatottság mérséklésére ösztönöznek és fokozzák a beruházási javak iránti keresletet. A fejlődő országok nagy ré- szében ugyanakkor éppen ez az erőforrás a szűkösebb. Másik példa: az importált beru—

házási eszközök után fizetendő vámok elen—

gedése ugyanilyen hatással jár. A viszony- lag olcsó beruházási eszközök ismét növelik a beruházási kedvet, így a tőkeigényes tech—

nológiák választását részesítik előnyben, aminek hatásaként a foglalkoztatottság csök—

ken és a jövedelemegyenlőtlenség fokozódik.

A költségvetés tehát adó- és kiadási poli- tikája révén befolyásolhatja a foglalkoztatott—

ság, a munkabérek és a kamat alakulását és egyben a jövedelmek elsődleges elosz- tását. Ugyanezzel a hatással jár a vagyon utáni adózás, amelynek egyik legáltaláno- sabb formája a földadó. A fejlődő orszá—

gokban a földadó a föld árának csökken- tése révén gyakorol hatást a jövedelmek el- sődleges elosztására. A viszonylagos tőke—

hiány következtében a tőke hozadéka és így a tőketulajdonosok jövedelme ezekben az országokban igen magas. Az állam ezt adók kivetésével kívánja ellensúlyozni. Ugyanak- kor az ilyen típusú adók bevezetését számos politikai és adminisztrativ tényező akadá- lyozhatja. Ezen túlmenően a tőkejövedelmek- re kivetett adók kedvezőtlenül befolyásol- hatják a megtakarítások alakulását. A szer- ző véleménye szerint a pénzügyi rendszer felhasználásánál fokozottabb figyelmet kel—

lene fordítani a vagyonadók hatására és szerepére.

A költségvetés újraelosztó szerepét leg—

gyakrabban a jövedelmek másodlagos elosz- tása, újraelosztása viszonylatában vizsgál- ják. Ezen a területen a központi szerepet a globális, progresszív jövedelemadó játssza.

A legtöbb fejlődő országban ugyanakkor a fizetendő adó egyrészt sem nem globális, mivel jelentős jövedelmi tételeket figyelmen kívül hogy, másrészt sem nem progresszív.Tu- lajdonképpen ez az adó csak a munkavi—

szonyból származó jövedelmeket érinti, a többi jövedelmi tételt nem, pedig ezek ép—

pen a tehetősebb osztályok vagyonból, tőke—

tulajdonból származó jövedelmei. A szerző véleménye szerint éppen ezért hiba lenne a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésére irá- nyuló erőfeszítések során kizárólag a jöve- delemadókra támaszkodni. Erre a célra szá—

mos országban a jövedelmekre és a fogyasz- tásra kivetett adók együttesét alkalmazzák.

A szegénység felszámolására tett állami erőfeszítések terén ugyanakkor az adópoli—

tika alkalmazása igen kevés eredménnyel járhat. A rendkívül alacsony jövedelmi szint mellett az adók elengedése nem sokat vál- toztat az érintettek helyzetén. Világos' hogy ilyen esetekben a költségvetési politika kia—

dási oldala kerül előtérbe. Ennek során igen alapos és széles körű vizsgálatra van szük- ség annak megállapítására, hogy az egész—

ségügyi ellátás, az oktatás és egyéb közületi szolgáltatások fejlesztésére fordított költség- vetési kiadások a lakosság mely rétegének életszínvonalát, életkörülményeit javítják.

Rendkívül fontos ebben a vonatkozásban kü- lönbséget tenni a költségvetési kiadások közvetlen és végső ..kedvezményezettjei"— kö- zött. Egy ország úthálózatának kiépítése el—

ső pillanatra csak az autótulajdonosok szá—

mára látszik előnyösnek. A végső hatás el- döntéséhez azonban meg kell vizsgálni, hogy az építkezések milyen mértékű foglalkozta- tottságot idéztek elő. és ez hogyan hatott a jövedelmek eloszlására. Világos tehát. hogy az állami költségvetés beruházási politikájá—

ban ezekre a szempontokra fokozottabb fi—

gyelmet kell fordítani.

A jövedelmek újraelosztásában tehát a költségvetés mindkét oldala jelentős szerepet játszik, amit a költségvetési politika kia- lakításánál egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Látni kell ugyanakkor. hogy a jövedelmek költségvetésen keresztül tör—

ténő újraelosztása hosszú távon a gazdasági növekedéssel szemben csak másodlagos szerepet játszhat a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítésekben. Bár a költségvetési politika nem képes minden gazdasági gondot megoldani, a szerző szerint azonban gazda—

sági szempontok nem indokolják a jelenlegi költségvetési politika inegalitáriánus jellegét.

Elvileg minden országban lehetőség van arra, hogy a költségvetési politika elősegítse mind a jövedelmek egyenletesebb elosztását, mind a gyorsabb gazdasági növekedést. Ennek a lehetőségnek a teljes kihasználására azonban még további jelentős erőfeszítésekre van szükség.

(Ism.: Nagy Sándor)

RIDDER. P. B. de — VERBAAN, W. C.:

NYUGAT-NÉMETORSZÁG ClKLlKUS—STRUKTURÁLIS UKONOMETRIAI MODELLJE

(An econometric CS—model of West Germany.) — Weltwirtschaftliches Archiv. 1974. 1. sz, 55—103. p.

A tanulmány Nyugat—Németország újabb ökonome'triai modelljét mutatja be. Válto—

zóinak száma összesen 53. ebből 36 endo- gén. 36 összefüggést tartalmaz. ebből a sztochasztikus egyenletek száma 24. A modell

(2)

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

címében arra kiván utalni, hogy célja szerint olyan ,,szintetikus" modell, amely struk- turális és ciklikus (ha úgy tetszik: hosszú tá- von belül és rövid távon belül érvényesülő) hatások kifejezésére. kínálati és keresleti ha—

tások megfogalmazására egyaránt képes.

Egy ilyen %usú modellben érthetően fontos szerepet kapnak a rövid távú keresletválto- zásokat kifejező változók (így elsősorban a kapacitáskihasználás). A középnagyságú, blokk-rekurzív szerkezetű modellt egyébként a legkisebb négyzetek klasszikus módszeré- vel, az 1953—1968-as időszak éves adatai—

nak bázisán (16 megfigyelés) becsülték. majd előrejelzési célra is felhasználták, A szerzők modelijüket szerkezeténél és a specifikált összefüggések tartalmánál fogva különösen alkalmasnak vélik mind közép—, mind rövid távú előrejelzések céljára. A számszerű becs- lés eredményei mind a többszörös determi- nációs együtthatók, mind a paraméterek szignifikanciáját mutató t—koefficiensek szem- pontjából elfogadhatónak bizonyultak. A modell egyik sajátossága, hogy a változókat általában első differenciákban fejezi ki.

amivel mind a rezíduumok autokorreláció.

ját, mind pedig a változók között mutatkozó muitikollinearitást kivánta kiküszöbölni, illet—

ve csökkenteni.

A modell a nemzetgazdaság egész szférá- ját átfogja: reál- és pénzfolyamatokat egy- aránt. A sztochasztikus összefüggések közül 6 a termelést és a termelőkapacitást, tehát elsőrendűen kínálati tényezőket határoz meg;

3 egyenlet szolgál a keresleti hatások és a készletalakulás összefüggéseinek megfogal- mazására, míg két egyenlet a külkereskedel- met szómszerűsíti. A bér- és árösszefüggé- sek meghatározására további 5 egyenlet szol- gál. Ehhez csatlakozik 5 pénzügyi és 3 adó—

összefüggés: így a monetáris és költségve- tési szféra összefüggései a sztochasztikus ösz—

szefüggéseknek éppen egyharmadát teszik ki.

Maga a modell mint konstrukció a holland tervmodellekkel mutat bizonyos hasonlóságot.

A kínálati egyenletek magyarázó változói elsősorban a kapacitást és kapacitástöbble—

tét, a munkaerő-kínálatot és -keresletet, illetve o foglalkoztatottságot és munkanélkü- liséget, valaminta hozzáadott értéket hatá—

rozzák meg. Hosszú távon belül a szerzők szerint a kereslet és a kínálat egyensúlyba hozatala, valamint a gazdasági növekedés nagyrészt azon múlik, hogy a munkaerő-nö—

vekedés és a technikai fejlődés együttes kö- vetelményeinek megfelelő mennyiségű, kor- szerű minőségű és évjárati összetételű be—

ruházási létesítmények feleljenek meg. Mi—

nél magasabb a nemzetgazdaságban a megtakarítási hányad, feltehetően annál több új beruházást hoznak létre, ami az állóesz- köz-állomány korszerű összetételének és a további technikai fejlődésnek a biztosítéka.

317 A szerzők szerint Nyugat-Németország gaz—

dasági fejlődése során 1960-ban volt abban a fázisban, hogy meglevő munkaerő-kapaci- tása és az output éppen egyensúlyban volt egymással. A modell a kapacitástöbblet vál—

tozóját olyképpen definiálja, hogy az a munkaerő-felesleg és az állóeszköz—állomány legrégibb évjáratai átlagos munkatermelé—

kenységének szorzatával egyenlő. A munka- erő—keresletet rövid távon belül a tényleges, tárgyidőszakbeli output is befolyásolja; a tényleges és a kívánt output mennyiségének összhangba hozatalára pedig ismét több eszköz kínálkozik (többletkapacitás igénybe- vétele, készletek értékesítése stb.). Általában a kapacitáskihasználás játssza ezekben az egyenletekben a ciklikus változó szerepét. A munkaerő-kínálatot ugyanakkor a produktív korú népesség, a bérek és a fogyasztói ár—

index segítségévei számszerűsítik, míg a be—

ruházási döntéseket ismét hosszú és rövid tá—

von belül érvényesülő hatások (kapacitás és tartalékkapacitás, kamatláb, árak) motivál- ják. Különböző késleltetési alternatívákkal történő kísérletezések után úgy látszik, hogy a kapacitásváltozók egy évvel történő kés—

leltetése adta a legszignifikánsabb ered—

ményt.

A fogyasztási egyenletekben a szerzők megkísérelték tudatosan felhasználni azokat a tapasztalatokat. amelyek a fogyasztási függvények területén az utóbbi években fel- halmozódtak: főleg a magyarázó változók kiválasztása területén. A modell aggregált . fogyasztási függvényeket alkalmaz: egyet a fogyasztói javak. egyet a beruházási javak vizsgálatára: egy további egyenlet a készle—

tek alakulását tanulmányozza, A fogyasztói szféra fogyasztási és beruházási javakra tör.

ténő tagolása értelemszerűen a jövedelmek- nek is bérből és fizetésből, illetve nyereség- ből származó jövedelmekre való tagolását teszi szükségessé. Árak és kapacitáskihasz- nálás szerepelnek további változókként, míg különböző monetáris változók (készpénz, hitel stb.) alkalmazását általában adatbázis-ne—

hézségek gátolták. A fogyasztás jövedelem- elaszticitása () munkából származó jövedel- mekre vonatkoztatva mintegy O.75—0,80-ra te—

hető. A készletalakulást az összes eladások—

hoz. valamint a hozzáadott értékhez viszo- nyítva vizsgálja a modell.

A külkereskedelmi függvények jó! példát szolgáltatnak a rövid és hosszú távú, keres—

leti és kínálati hatásokat érvényesítő ténye- zőváltozók együttes alkalmazására. A készlev tek nagysága, a belföldi árak és az import- árak különbözete, valamint a mezőgazdasá—

gi termeiés volumene az import meghatá- rozói, mia az exportot a világpiaci forgalom, a belföldi termelőkapacitás, az exportárak alakulása és a készletek döntik el. Ez utób- bi tényező hatása különösen erős volt, ami

(3)

318 STATISZTlKAI lRODALMi FIGYELÖ

azt mutatja, hogy a vizsgált időszak elején a kapacitás még alig fedezte a háborús káv rok folytán fellépő fokozott szükségleteket.

A bér— és árösszefüggések meghatározásá—

ra szolgáló 5 egyenlet függő változói: a kifizetett bérek összege, a fogyasztói árindex.

az exportárak alakulása, a beruházási árin- dex és (: gépiberuházások árindexének ala- kulása. A béralakulást általában a hagyo- mányosan erre a célra alkalmazott változók segitségével magyarázták. A munkatermelé- kenység hatását olyan magyarázó változó se- gítségével kívánták kifejezésre juttatni, amely lényegében a hozzáadott érték és a bérek arányát mutatja; az ún. Phillips—féle hatást pedig a munkanélküliség változását mutató tényező számszerűsíti; mindkét tényező szig—

nifikánsnak bizonyult. Az áregyenletekben gyakorlati okok miatt különböző egyszerű—

sitő megoldásokhoz voltak kénytelenek folyamodni a szerzők. Az árakat lényegében a termékköltségek (anyagköltség —l— munka- bér), a rezsiköltség és az elvárt nyereség be- folyásolják. Ciklikus hatások kifejezésére ezekben az egyenletekben is a kapacitás vál- tozóját alkalmazták.

A pénzügyi szféra összeüggéseinek speci—

fikációja a szerzők szerint még nem végle- ges, alkalmilag további kiegészítésekre szo- rul. Az egyenletek a pénzkínálatot, a pénzke- resletet, a fizetési mérleg alakulását és a tartós betétek után fizetett kamat alakulá—

sát magyarázzák. A feltételezés szerint a pénzkinálat és a pénzkereslet egyenlő egy—

mással. A függő változó mindkét esetben (:

pénzmenyiség és a bruttó nemzeti termék hányadosa, lényegében a pénz forgási se- bessége. A magyarázó változók általában olyan tényezők, amelyek a kereslet és kiná—

lat egyensúlyba hozatala érdekében a bank—

politika és a költségvetés oldaláról alkal- mazhatók, Nagyon szignifikánsnak bizonyult azonban a munkanélküliség alakulását kife—

jező változó paramétere is. A kamatláb ala—

kulását elsősorban a tartós betétek után fi—

zetett előző évi kamat nagysága, valamint a rövid lejáratú betétek kamata határozza

meg. A három adóegyenlet a bérjövedelmek, a nem bérjellegű jövedelmek adójának és a közvetett adóknak az alakulását magya- rázza a bérek, a nyereség és a bruttó nemzeti termék függvényében.

A modellel végzett előrejelzési tevékeny- ség elsősorban amodell ex post igazolá—

sát szolgálta, mig az ún. ex ante előrejelzés az 1969—1971. évi időszakra vonatkozott. Az előrejelzés eredményeit az ún. egyenlőtlen- ségi koefficiens segitségével hasonlították össze, Ebben a vonatkozásban úgy jártak el, hogy mind a redukált, mind a végső formá- val elvégezték az előrejelzést, minden egyes endogén változóra nézve kétféle változatban, illetve két időszakra: az egyik a modell ere- deti megfigyelési időszaka (1953—1968) volt, a másik a megfigyelési időszakon kívül eső 3 prognózisévvel bővített 19 éves időszak (1953—1971). Minden egyes változatra kiszá—

mították és összehasonlították az egyenlőt—

lenségi koefficienseket. Ez alkalmanként igen érdekes következtetésekre nyújtott lehetősé- get. Általában a megfigyelési időszakon ki'- vül álló három év figyelembevétele a válto- zők nagyobb részében alig módosította (ól- talában emelte) az együttható számértékét.

A modellt szimulációs célokra is felhasz- nálták. Elsősorban arról kívántak meggyő- ződni, hogy a kormányzati kiadások emelke- dése mennyire élénkíti a gazdasági tevékeny- séget. A munkanélküliség ilyenkor csökken.

ugyanakkor a belföldi kereslet növekedése az import növekedését és a fizetési mérleg romlását okozza. A vizsgálat továbbá egy valutafelértékelés várható gazdasági hatá—

sait kivánta elemezni az endogén változók alakulásán keresztül.

A szerzők a jövőben azzal kivánják ki- bővíteni szimulációs vizsgálataik területét.

hogy a Német Szövetségi Köztársaság ke- reskedelmi partnerországaira is hasonló el- vek alapján készítendő modelleket dolgoz- nának ki, majd ezeket összekapcsolják egy—

mással.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

BLt'JCHER, V. G.:

ELMELETI ÉS EMPlRIKUS MEGÁLLAPITÁSOK A NÖVEKVÖ SZABADIDÖ KÉRDESÉHEZ (Theoretische und empirische Befunde zur Entwick- lung der wachsenden Freizeit.) —Kölner Zeitschrift für Sozíologie und Sozíalpsychologie. 1974. 1. sz. 29-53.

p.

A szabadidő növekedése nemcsak az egyé- nek életmódja, jóléte és jó közérzete, hanem a népgazdaság szempontjából is fontos prob—

léma. A kérdés az, hogy a szabad idő továbbra is gyors ütemben fog növeked-

ni, vagy újra helyreáll az egyensúly a mun- kaidő és a szabadidő közt. Nagyon sok függ az e kérdésre adott választól, éspedig a tár- sadalompolitika, a gazdasági beruházások

terén és nem utolsósorban a ,.szabadidei

infrastruktúra" létesítményeinek kiépítésében.

A szerző megkülönbözteti a szabadidőt c szabad időtől (definíciói némileg eltérnek a nemzetközileg használatos definícióktól);

1. a rendelkezésre álló szabad idő (a munkaidőn kivüli idő) magában foglalja a tényleges szabadidőt.

a saját célra végzett és a háztartási munkát;