STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
95
mány végül egységesíti és általánosítja az aszimptotikus hibaformulák levezetését első—
sorban azzal a céllal, hogy más asszociációs mérőszámokra is alkalmazható legyen a gon- dolatmenet. Befejezésül a tanulmány rámutat az aszimptotikus hibaformulák használatának
buktatóira is.
A tanulmányok egy kötetben való megje- lentetése annak ellenére hasznosnak mond- ' ható, hogy azok korántsem merítik ki a téma minden vonatkozását. és nem adnak végle—
ges megoldást az asszociáció mérésére sem.
(ism.: Vita László) a
GAZDASÁGSTATISZTIKA
FULLERTON. H. N.:
AZ EGYESULT ÁLLAMOK MUNKAERÖHELYZETE 1995—BEN
(The 1995 labor force: a first look.) — Monthly Labor Review. 1980. 12. sz. 11—21. p.
Az anyag az Amerikai Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala (Bureau of Labor Statistics — BLS) által folyamatosan végzett gazdasági előrejelzés része. Ezen program keretében kétévenként a gazdasági előrejelzést követően munkaerő—prognózist készítenek az ipar munkaügyi helyzetére vo- natkozóan. A cikk a munkaerő 1995-ig ké—
szitett prognózisát ismerteti.
A rendelkezésre álló munkaerő változásá—
nak három változatát vették figyelembe. A gyors felfutást, amely a női munkaerő-kiná- lat gyors növekedését és a 65 év alatti fe—
hér és színes bőrű férfiak arányos jelentke- zését veszi alapul. A közepes ieifutást, ahol a növekedés elsősorban a női munkaerő szá—
mának növekedéséből származik. Az alacso- nyabb növekedési változatnál pedig a női munkaerő—kínálat mérsékelt emelkedésével és a férfi munkaerő, fajok szerinti arányos nö- vekedésével számolnak.
A cikkben közölt táblában az 1965., 1975.
és 1979. évi bázisadatok szerepelnek. továb—
bá az 1985-re, 1990-re és 1995—re készült prognózis három változatban. Mindhárom vál- tozat a munkaerőként jelentkező lakosság növekvő arányát tartalmazza. Figyelemre méltó, hogy az ,,alacsony"-nak és a .,köze- pes"-nek jelzett prognózisban a férfiak csök—
kenő, a nők növekvő aránnyal szerepelnek.
A népesség alakulásának számításakor a Népszámlálási Hivatal (Bureau of the Cen- sus) adatait vették át. Ezek szerint a 16 év- nél idősebb népesség száma folyamatosan növekszik, és a születések csökkenése lassúbb népességnövekedést eredményez.
A lakosság és a munkaerő számának növe- kedési ütemére vonotkozó számítások ered- ményét korcsoportonként, férfiakra és nőkre bontva, valamint kissé nagyobb összevonás- sal fehérekre és színes bőrűekre is bemu- tatják. A táblában az 1975—1979 közötti tény—
számok és a már ismertetett időintervallu- mok szerepelnek a három variáns szerint.
Megállapították, hogy 1985 után is érvénye- sül az a tendencia, hogy tapasztaltabb mun—
kaerő (25—54 éves korosztályok) nagyobb számban jelentkezik. A munkában való rész- vételük aránya is a legmagasabb, bár vala—
mennyi variáns szerint a férfiaknál csökke- nő, a nőknél növekvő mértékben.
Az előrejelzések szerint a születések szá- ma 1985—től növekedni fog. Ez a prognoszti—
zált női munkaerő-növekedést figyelembe vé—
ve azt jelentí, hogy a dolgozó anyák száma is megnövekszik.
A szines bőrű munkaerővel kapcsolatban több probléma merül fel. Az itt várható na- gyobb születési arány ugyanis a rendelke- zésre álló munkaerő — különösen a fiatalabb korosztályokban — gyorsabb növekedését eredményezi. Ennek következtében a munka—
nélküliek aránya is igen magas és szintje — az optimista variánst kivéve — növekvő lesz.
Összehasonlítást is végeztek az 1978—ban és 1980—ban készített prognózisok között. Egy- bevetették a három variáns szerint a férfi. a nő és ezeken belül három-három korcsoport szerinti bontásban a munkaerőként jelentke- zők abszolút értékét. és ennek alapján meg—
állapították, hogy mindhárom variáns eseté—
ben az előrejelzés szerinti várható munkaerő—
kínálat a magasabb. A változatok közötti el- térés viszont hasonló arányú mindkét prognó—
zisban. A különbségek a korosztályok részle—
tesebb bontásából és a nők munkába állitá- sávai kapcsolatosan megváltozott feltételek—
ből adódtak.
A munkaerőbecslés néhány egyéb tényező iigyelembevételét is szükségessé teszi. Ezek között szerepel a ,.gazdasági függőségi há—
nyados". Ez lényegében társadalmi vagy de- mográfiai tényezőnek tekinthető, és a nem munkaerőként (beleértve a nem munkaké- pes lakosságot is) és a munkaerőként jelent- kezők arányát jelenti. Ez a hányados 1965—
ben az Egyesült Államokban 151,8 volt. míg a prognózis közepes variánsa 1975—re 94.5—
re becsüli.
A színes bőrű lakosság növekvő népszapo- rulatát elsősorban a férfiak munkaerőként va- ló jelentkezésében prognosztizálták. Az elő—
rejelzés szerint a női munkaerő számának
növekedése elsősorban a fehér nők nagyobb számú munkába állásából adódik.
A prognózisnál azt vették számításba. hogy a középkorú dolgozók nagyobb tapasztala—
96 STATISZTIKA! lRODALMl FiGYELÖ
tuk és képzettségük miatt jobb termelékeny—
séggel dolgoznak. Ezért alkalmazzák a mun—V kaadók szívesebben ezt (: korosztályt.
Végül nem hagyható figyelmen kívül az Egyesült Államok munkaerőbecslésénél a be- vándorlás sem. A legálisan bevándorlók kép- zettsége igen széles skálán mozog. Számuk a munkaerő—létszám növekedésének mintegy 7 százalékát teszi ki. A prognózis ezt a ten—
denciát továbbra is állandónak tekinti.
(Ism.: Nádas Péter)
lMANGAZSlN, S.:
TECHNIKAI ELLÁTOTTSÁG ÉS A TERMÉKEK UNKÖLTSÉGE
(Vlijanie fondovooruzsennoszti truda na szebesz- toimoszt' szel'szkohozjajsztvennoj produkcii.) — Veszt-
ník Sztatisztiki. 1981. 1. sz. 26—30. p.
A munka technikai ellátottságának alaku- lása nem függ közvetlenül össze az önkölt—
ség növekedési ütemével, hanem az alap—
(eszköz-) igényesség mutatóján keresztül. Ez utóbbit viszont különböző tényezők befolyá—
solják. A mezőgazdaság mai. növekvő tech- nikai ellátottsága mellett az önköltség csak akkor csökkenhet, ha a munkatermelékeny- ség gyorsabb ütemben nő. mint a munka technikai ellátottsága. Ha az alapigényesség növekszik, arányosan nő az önköltség is, az eszközhatékonyság pedig csökken. A gyakor—
latban azonban ez a logikai kapcsolat nem mindig érvényesül, mert az állóeszközökön kívül egyéb folyó ráfordítások is befolyásol- ják az önköltségét. A szerző ötféle változa-
tot különböztet meg.
1. Az alapigényesség csökkenése egyértel- műen csökkenti az önköltségét, ha az üze- meltetési költség (amortizáció, javítás, üzem- anyag-ráfordítás együtt) egységnyi állóesz- közre vetítve nem nő, esetleg mérséklődik.
2. Az alapigényesség csökkenése ellené—
re nő az önköltség. ha az üzemeltetési költ- ségek egységnyi állóeszközre vetítve növek- szenek.
3, Az alapigényesség növekedése növeli az önköltséget, ha az üzemeltetési költségek egységnyi állóeszközre vetítve változatlanok.
vagy nőnek.
4. Az alapigényesség növekedése ellenére csökken az önköltség, ha az állóeszközegy- ségre vetített üzemeltetési költség gyorsabb ütemben csökken. mint ahogy az alapigé- nyesség nő.
5. Változatlan alapigényesség mellett az önköltség az egységnyi üzemeltetési költség változásával arányosan nő vagy csökken.
Az ötféle összefüggés is érzékelteti, hogy a technikai ellátottság növekedésének az ön- költségekre gyakorolt hatása bonyolult és el- lentmondásosan érvényesülő folyamat. Ennek
tanulmányozására a termékegységre jutó üzemeltetési költség indexét javasolja, ame- lyet az összes üzemeltetési költség indexének és a bruttó termék indexének hányadosa—
ként határoz meg.
Amennyiben az eszközhatékonyságnak, azaz a bruttó termék indexének és az állóesz- köz—állomány indexe hányadosának változá- sa (a gyakorlatban a technikai fejlődés mi- ott csak romlást indokolt feltételezni) meg- egyező mértékű a munkatermelékenység nö- vekedésével, akkor azt a következő formá—
ban lehet leírni:
lő lm
[ü : _ -."-
lá . lsz
ahol:
lm -— a munkatermelékenység indexe (az
egy dolgozóra jutó termelés).
lsz — a munka technikai ellátottságának indexe (az egy dolgozóra jutó állá-
eszközérték).
A képletből következik. hogy az önköltség akkor csökkenthető, ha az állóeszközök egy—
ségére jutó üzemeltetési költség mérsék- lődik és a munkatermelékenység gyorsabban nő vagy egyenlő marad a munka technikai ellátottságának indexével.
A szerző által meghatározott fajlagos üze—
meltetési költségindex (lü) meghatározó je- lentőségű mutatószáma a gazdálkodás haté—
konyság'ának. Számos általánosan ismert gaz- daságszervezési feladat összehangolt, jó vég- rehajtása befolyásolhatja csak kedvezően. így az élőmunka—ráfordítással való takarékosság, az eszközök biztonságos üzemeltetése, élet- tartamuk növelése, a munkaeszközökkel tör- ténő takarékoskodás. Ezek hatására egység—
nyi állóeszközre vetítve csökken az amorti—
zációs költség, az üzem- és kenőanyagok fel- használása. a javítási költség.
A beruházási döntéseknél pedig ugyancsak e mutató felhasználásával lehet a leghatéko- nyabb variánst kiválasztani. A beruházásgaz- daságossági számításoknál a szerző az üze—
meltetési költségek között a munkabéreket is javasolja figyelembe venni.
A továbbiakban Észak—Kazahsztán szovho- zainak adatait felhasználva a javasolt mód- szerrel elemzi az állattenyésztés termelésének az 1976—1978. években az 1971—1975. évek- hez képest bekövetkezett hatékonysági válto- zását. Az állóeszközök egységére jutó üze- meltetési költség a vizsgált időszakban 45 százalékkal javult (csökkent az előző idő—
szakhoz képest), az eszközhatékonyság azon- ban 26.9 százalékkal romlott és az üzemel- tetési költség indexe 30,6 százalékkal nőtt.
Mindez növelte az önköltségét is 3.3 száza- lékkal.
