824
zött kiéleződött a konkurrencia harc, amelynek egyik speciális formája volt a jobb hatékony- ságra való törekvés az állótőke felhasználásá- ban.
1965-ben a nemzeti vagyon megállapítására újabb számításokat végeztek, amelyek több vonatkozásban eltértek a korábbi számítások- tól. Elsődleges célja az állótőke hatékonyságá- nak vizsgálata volt, s csak az egyesülések és a kisvállalatok állótőké jének összetételére vonat- kozott.
(Ism.: Farkas Gizella)
VEDISCSEV, A. -—BAHRAH, M.:
A TERMELÖERÖK TELEPFTÉSE ÁLTALÁNOS SÉMÁ! KIDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERTANI
PROBLÉMA! A SZOVJETUNIÓBAN
(Metodologicseszkie problemü razrabotki general'nüh szhem razmescsenija proizvoditel'nüh szil SZSZSZR.) ——
Planovoe Hozjajsztvo. 1969. 11. sz. 19—27. 1).
A távlati tervezés továbbfejlesztésének egyik előfeltétele a termelőerők telepítése általá- nos sémáinak kidolgozása és azzal összefüggően a prognosztika művelése és fejlesztése. Az álta- lános sémáknak az a feladatuk, hogy a termelő- erők racionális elosztásának és a népgazdasági optimális hatékonyság biztosításának figye- lembevételével egy sor társadalmi problémát megoldjanak.
Az általános sémának tartalmaznia kell a műszaki fejlődés tendenciáit és a természeti erőforrások dinamikus kihasználásának lehe- tőségeit is, tehát nemcsak a termelési ágakat kell figyelembe vennie, hanem ki kell terjednie például a regionális gazdasági fejlettségre, a munkaerőforrások és az állóalapok alakulására, a városi és a falusi jellegű településekre és ezek arányaira, a szolgáltatásokra stb.
Az általános séma alapján kidolgozhatók a területi távlati tervek, amelyek a leglényege-
STATISZTIKAI IRODA,LMI FIGYELÖ
sebb gazdasági és társadalmi mutatókat tar- talmazzák.
A Szovjetunióban hozzáfogtak egy 1980-ig terjedő távlati terv kidolgozásához, A feladat megoldása hozzájárul ahhoz, hogy a termelő—
erők telepítése tervezésének és előrejelzésének , ,, tudományát mélyrehatóbbá és szélesebb körű-
vé tegyék. '
Szerzők szerint e feladat egyik kritériumaaz állóalapok hatékonyságának becslése, amely- .—
hez azonban nem elegendő a beruházási folya;
matból kiindulni. Az állóalapok hatékonysága
" nem vonatkoztatható el a termelőerők racioná- lis telepítésétől. Ez a népgazdaság általános * növekedésével szerves kapcsolatban van.
Az általános séma kialakításához a statisz- tikai elemzéseken kívül alapos dokumentációs munkálatokra is szükség van. Jelenleg a ter—
vezők rendelkezésére csupán a nemzeti jöve- delem áll. A tervezéshez nélkülözhetetlen a nemzeti vagyonra vonatkozó információk biz- tosítása területi szinten is. Ezek az információk a területi, köztársasági és regionális társadalmi—
gazdasági mérlegek kidolgozásával és össze- állításával biztosíthatók.
Az általános séma kidolgozásához szükség van a területi sakktábla-mérlegek összeállítá—
sára úgy, hogy (a termék— és értékben kifeje- zett mérlegek) országosan összesíthetők legye—
nek. Szerzők szerint e mérlegek összeállítása problematikus, mert a műszaki-gazdasági nor—
mák egységes rendszere még nincs kidolgozva.
További kutatásokra van szükség területi szin- ten a népesség mozgásával, a nyersanyagkész- letek feltárásával, a vízgazdálkodás lehetőségei—
vel stb. kapcsolatosan.
Az általános sémára vonatkozó elképzeléseik összegezésénél szerzők kiemelik a műszaki—
gazdasági haladás figyelembevételének fon—
tosságát.
(Ism.: Sulász Kosztász )
TÁRSADALOMSTATISZTI KA
JOHNSTON, D. F.—WETZEL, J. R.:
A NÉPSZÁMLÁLÁSBÓL VALÓ KIMARADÁS HATÁSA A MUNKAERÖBECSLÉSEKRE —
(Effect of the census undercount on labor force esti- mates.) —— Monthly Labor Review, 1969. 3. sz. 3—13.p.
Az újabb kutatások megmutatták, hogy az Egyesült Államok népszámlálásaiból tör- ténő kimaradások hatással vannak a munkaerő mérésének pontosságára és teljességére, pél- dául a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labor Statistics) foglalkoztatottsági és mun—
kanélküliségi becsléseire.
Jacob S. Siegel az 1960. évi cenzusból való kimaradás nagyságát 5,7 millióra becsülte; ez a
185 milliós becsült ,,valódi" (hivatalos népes- ségá—a kimaradott népesség becslése) népes—*
ségnek 3,1 százaléka. A népszámlálásból való kimaradás viszonylagosan nagyobb a felnőtt népességnél, mint a gyermekeknél, nagyobb a férfiaknál, mint a nőknél és nagyobb a nem
fehéreknél, mint a fehéreknél. A népszámlálás-
ból kimaradtak száma és aránya (a ,,valódi"
megfelelő népességhez viszonyítva) 3,5 millió férfi és 2,2 millió 116 (3,8, illetve 2,4 százalék);
3,6 millió fehér és 2,1 millió nem fehér (2,2, illetve 9,5 százalék).
A népszámlálásból való kimaradások két jellemzőjének van nagy jelentősége a Munka- ügyi Statisztikai Hivatal munkaerőbecslései szempontjából. Először: a kimaradás nem osz- lik meg arányosan a népesség különböző, kor, nem és szín szerinti csoportjai között; ez ma- gában foglalja, hogy a népesség bizonyos részei-
STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELÖ
825
re vonatkozó becslések kevésbé megbízhatók, mint mások. Másodszor: a ,,hiányzó" csoport
jellemzői nem ismeretesek, a kor és nem sze- rinti megoszlás kivételével. Éppen ezért egy jelentős kihagyással számba vett alcsoport tár- sadalmi és gazdasági jellegzetességeit nem lehet ugyanazzal a pontossággal meghatározni, mint egy olyan alcsoportot, ahol a kihagyás viszony- lag kicsi.
A cikk első része összefoglalja a kimaradás problémáját, bemutatva a fő típusokat, to- vábbá az 1960. évi népszámlálásből való kima- radásra vonatkozó becsléseket és e kimaradás hatását az 1967. évközepi népességbecslésre.
A továbbiakban a tanulmány bemutatja a ,,hiányzó" személyekre vonatkozó kétféle
megközelítés hatásait az 1967. évi munkaerő-,
foglalkoztatottsági, foglalkozási és jövedelmi megoszlásokra.
17 90 és 1960 között az Egyesült Államokban 18 tízévenkénti cenzust hajtottak végre. Az első amerikai cenzus értékelése alkalmából George Washington négy tényezőre hivatkozott, amelyek akkor —- a népszámlálás egyéb fogya- tékosságai mellett — hozzájárultak a cenzusból való kimaradáshoz: vallási meggondolások;
az adózástől való félelem; a közügyekkel szem- beni közömbösség; az összeírók hanyagsága.
Szerzők megállapítják, hogy a felsoroltak közül csak az első tényező csökkent teljesen jelen—
téktelenre, a másik három, ha modern köntös—
ben is, ma is fellelhető. A negyedik tényező minimumra csökkentése érdekében az Össze- írási Hivatal (Bureau of the Census) számos megelőző intézkedést alkalmaz a számlálóbiz- tosok kiválasztásánál és képzésénél.
A népszámlálásból való kimaradás problé- mája jelentőségének illusztrálására szerzők bemutatják a 100 nőre jutó férfiak arányának alakulását a 10 — 14 éves korú és a 20— 24 éves korú kohorszok esetében az 1920—1960 kö- zötti népszámlálásoknál. Még a differenciális halandósági rátákkal és a külföldön tartóz- kodó amerikaiakkal kiigazított adatok is a 20- 24 éves fehér népesség férfi/nő arányánál az 1930. és 1940. évi népszámlálásoknál 4 szá—
zalékos ,,rejtélyes" csökkenést mutatnak ugyanennek a kohorsznak 10 évvel korábbi adataihoz képest. 1950-ben és 1960-ban a csökkenés valamelyest redukálódott. A nem fehér népességnél a számok lényegesen maga- sabbak.
Az 1950. és 1960. évi népszámlálásokat kö- vető ellenőrző (ún. számlálás utáni) felvételek
kevés sikerrel jártak a cenzusból kimaradt személyek azonosítása szempontjából, azonban jelentős betekintést nyújtottak a kimaradások típusaiba. E felvételek elemzésekor az Összeírá- si Hivatal a népszámlálásból való kimaradás- nak két forrását állapította meg: 1. a hiányzó lakások, ennélfogva ezeknek valamennyi la- kója hiányzik; 2. a számlálóbiztos által fel-
keresett lakások lakóiból történt kihagyások.
Az I. típusú kihagyások száma könnyebben redukálható, mint a 2. típusú kihagyásoké, különösen a naprakész címjegyzékek, a szám—
lálóbiztosok és felülvizsgálók gondosabb okta- tása által.
Az 1960. évi számlálás utáni felvétel eredményei azt mutatták, hogy a hiányzó fehérek több mint kétharmada a kihagyott
lakásokban élt, ennek fordítottja volt az eset a kihagyott nem fehéreknél, akiknek több
mint kétharmada olyan lakásokban élt, ame- lyeket a számlálóbiztosok felkerestek.
A cikk korcsoportos bontásban adatokat közöl az Egyesült Államok 1960. évi népessé- géről a becsült kihagyások feltüntetésével férfi- nő, fehér—nem fehér bontásban. Szerzők ki—
emelik, hogy a becsült rkimaradásoknak érez—
hető hatásuk van egy sor konvencionális de—
mográfiai mutatóra; ez a mondották alapján elsősorban a nem fehér lakosságra vonatkozik.
Mind a népességi kihagyások (vagy más eset- ben a többszörös számbavételek), mind a hi—
bás kormegállapítások hatása később tovább- vivődik a konvencionális módszerek által a népszámlálások közötti népességbecslésekre.
így, a folyamatos népességbecslések, amelyeket a népesség szociális, demográfiai és gazdasági jellemzőinek méréséhez felhasználnak, önma- guk is ki vannak téve az azonos mérvű aggre- gált alábecslésnek, bár a folyamatos népességi becslések kormegoszlása állandóan eltolódik
azoknak a kohorszoknak öregedésével, amelye-
ket eredetileg az előző cenzus alkalmából nem teljes mértékben számláltak meg.
A munkaerőbecslésekkel kapcsolatosan szer- zők kifejtik, hogy milyen módszerekkel kőze-
lítik meg a ,,valódi", tehát a népszámlálásból
való kimaradások csökkentő hatását kiküszö—
bölő munkaerő—állomány kiszámítását. Pél- dájuk az 1967. évi számításokat tartalmazza.
A számításokhoz kétféle ,,korrigált" munkaerő- becslést alkalmaztak. Az egyik becslésnél, az
ún. ,,összehasonlithatósági" feltételezésnél, azt az elvet alkalmazták, hogy a havi népesség- becslésekből kihagyott személyek ugyanazok—
kal a jellemzőkkel (azonos kor, nem, bőrszín) rendelkeznek, mint a számítások alapját ké- pező reprezentativ módszerű folyamatos né- pességi felvételben szereplők. A másik becslés—
nél a kihagyott személyek rosszabb helyzetben vannak, mint a mintában szereplő partnereik:
munkaerőhelyzetüket a Városi szegénynegye-
dekben élő azonos korú, nemű és bőrszínű sze-
mélyekhez hasonlíthatónak tételezik fel.
Végül a tanulmány szerzői rámutatnak arra, hogy többet kell foglalkozni a népszámlálásből való kimaradásoknak a hivatalos munkaerő és foglalkoztatottsági adatokra és a folyamatos népesség—számbavételekre alapozott egyéb adatsorokra gyakorolt hatása vizsgálatával.
(Ism.: Kármán Tamásné)
