Easterlin, R. A.: Népesség, munkaerő és a gazdasági növekedés hosszú hullámzásai

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

DEMOGRÁFIA

EASTERLIN. R. A.:

NÉPESSÉG. MUNKAERÓ

ÉS A GAZDASÁGI NUVEKEDES HOSSZÚ HULLAMZÁSAI

(Population, labor force, and long swings in e- conomic growth.) -— New York. 1968. National Bu- reau of Economic Research. -—- Columbia University

Press. 298. p.

A mű a gazdaságdemográfia alapkérdései- vel foglalkozik: hogyan befolyásolja a gazda- sági növekedés a születésszámot és hogyan hat vissza az utóbbi a gazdasági növekedés—

re? Mindkét fajta hatás a munkaerőpiac közvetítésével. a családok jövedelmi hely—

zetén és keresletén keresztül valósul meg.

E kérdések kutatásának az Egyesült Álla- mokban különös aktualitást ad a születés- szám ingadozása az elmúlt évtizedekben:

a 1930-as évek elején elért mélypont után a termékenység erősen felemelkedett ("baby boom"), majd a hatvanas évek elején is- mét csökkenés jelei kezdtek mutatkozni.Vol—

tak-e gazdasági okai a baby-boomnak és meg lehet—e magyarázni gazdasági ténye—

zőkkel a legújabb csökkenést? Hogyan füg- genek össze ezek a jelenségek a munkaerő- piac helyzetével és hogyan befolyásolják a gazdasági növekedést? Amikor a szerző e—

zekre a konkrét amerikai problémákra vá- laszt keres. egyben olyan elméleti model- leket is próbál felállítani, amelyek a de—

mográfia és gazdasági folyamatok kölcsö—

nös egymásrahatását általánosságban meg—

magyarázzák. A hét fejezetből álló könyv- ben négy fejezet korábban megjelent tanul- mányok módosított. összeszerkesztett formá- ja.Abevezetés foglalja össze a szerző meg—

állapításait. Két-két fejezet foglalkozik 1. a demográfiai és gazdasági hullámzások ter—

mészetével és összefüggésével. 2. a termé- kenység közelmúltbeli történetével. 3. a munkaerő közelmúltbeli alakulásával és e—

lőrebecslésével. A bőséges függelékrész köz- li az elemzéshez felhasznált adatokat.

A szerző abból indul ki. hogy a munka- erő növekedésének hullámzása összefügg az általános gazdasági helyzet 15—25 éves cik—

lusú hullámzásaíval. Ezeket .,hosszú hullá- moknak" vagy ,,Kuznets ciklusoknak" neve- zi. Meg kell őket különböztetni az igen hosszú időtartamú ,,Kondratieff ciklusok- tól'", amelyekkel a névadó szovjet közgaz- dász után Schumpeter foglalkozott. vala—

mint a rövidebb időtartamú konjunktúracik—

lusoktól.

A Kuznets—ciklusok lefolyása a következő:

valamilyen (külső) ok következtében megnő a gazdaságban a teljes kereslet. ennek következetében nő a beruházás és a terme—

lés; ez megnöveli a munkaerő-szükségletet.

A szükségletet először a helyben levő mun—

kanélküliekből fedezik, később azonban megindul, illetve megnő a bevándorlás rész- ben a falusi és mezőgazdasági területek- ről, részben külföldről; a bevándorlók új háztartásokat alapítanak, ennek következté—

ben újabb járulékos kereslet jelentkezik a piacon, amely tovább növeli a munkaerő- keresletet.

Kuznetsen kivül hasonló ciklusokat írt le Abramovitz (rámutatva, hogy az új üzem- alapítások és bővítések is hozzájárulhatnak ilyen időtartamú ciklusok kialakításához).

valamint Isard (aki a közlekedési beruházá- sokat tekintette a ciklusokat megindító erő—

nek). "

Easter/in először kb. százéves adatsorokkal igazolja az ilyen 15—25 éves ciklusok l'é- tét. (Adelman egy tanulmányban ugyanis azt a gyanút vetette fel. hogy ezek a ciklusok csak látszólagosak.) A közölt adatok azt mutatják, hogy a termelés, elsősorban az ipari termelés, valamint a városi népes—

ség. a városi munkaerő növekedése, a be vándorlás egymással párhuzamos hullámzá-

sokat mutatnak.

A harmincas évek legvégén kezdődő szü—

letésszám—fellendülést és a legutóbbi évek csökkenését a szerző szerint a leirt Kuz- nets-ciklussal lehet magyarázni. A koráb—

bi időszakhoz képest azonban most az a különbség, hogy a munkaerőszükséglet megnövekedésének reakciójaképpen az odavándorlás nem nőhet meg. ugyanis egy- részt a mezőgazdasági munkaerő-tartalékok majdnem teljesen kimerültek. másrészt a külföldről való bevándorlásnak erős jogi korlátai vannak. Ennek következtében a munkaerő-kínálat a gazdasági aktivitási arányszámok növekedésével reagál a meg—

növekedett keresletre (elsősorban a nők, közöttük is az idősebb nők gazdasági akti- vitása nő meg). Ez azonban nem okoz ak- kora kínálatnövekedést, hogy a béremelke—

clést megakadályozza. Az így bekövetkező általános bérszínvonal-emelkedés, amely a baby—boom időszakában kimutathatóan nagyobb volt a fiatal kereső rétegekben; elő—

segíti a korábbi csal'ádolapitást és gyer- mekszülést.

A születésszám fellendülése igy részben a házasságok és szülések előbbrehozásának következménye volt. Mint utóbb bebizonyo- sodott, a családok végleges gyermekszáma, (kohorsz—módszerekkel elemezve) szinté, nőtt. Easterlin szerint a kohorsz-elemzést ' az egy időpontra vonatkozó keresztmetszi elemzést nem helyes teljesen elvállas, ugyanis a szülések időpontjára, a köz"

levő intervallumokra vonatkozó dönté amelyeknek hatása az egy időpontra

(2)

STATISZTIKAI lRO DALMl FIGYELÖ

kozó arányszámokban ingadozásokat okoz- hat akkor is, ha a családok végleges gyer- mekszáma nem változik —, nem maradnak teljesen hatástalanok a végleges gyermek- számra: azokban a családokban, amelyek előbbre hozzák a szüléseket (és korábban kötnek házasságot), végül is több gyermek születik, mint azokban,amelyek elhalasztják a szüléseket. Ez történt az 1940-es és az 1950-es években Amerikában: a kedvezőbb gazdasági helyzet, nagyobb jövedelmek.

jobb előmeneteli lehetőségek hatására a fiatal nemzedékek korábban kötöttek házas- ságot, előbbre hozták a szüléseket és vé- gül egy-egy családban átlagosan több

gyermek született.

Ha az amerikai népességet alkotóelemei—

re bontják, akkor a születésszám felemelke—

dése nem olyan váratlan jelenség, mint amilyennek az amerikai demográfusok kez- detben tekintették. Az amerikai születésű vá—

rosi fehér népesség termékenységi arányszá—

mai ugyanis már hosszabb ideje azonos szin- ten voltak a fellendülés előtt is, csak a mezőgazdasági népességben és a beván- dorló népességben csökkent a termékeny- ség. Az egész népességre vonatkozó arány—

számok csökkenésében szerepet játszott az is. hogy a nagyobb termékenységű falusi népesség aránya csökkent. Az 1930-as évek végén azután a városi népesség addig vál- tozatlan termékenysége a kedvező gazdasá-

gi helyzet hatására megnövekedett.

Az 1960-es évek elején a városi fiatal keresők helyzetének változási tendenciája megfordult: jövedelmük lassabban nőtt, mint az idősebb keresőké. Ugyanakkor meg- nőtt a fiatal nők gazdasági aktivitási arány—

száma. Easterlin még egy tényező hatását tételezi fel: megnövekedtek a fiatal házas- párok igényei. Ezt a feltevést azzal támaszt- ja alá, hogy tartós fogyasztási eszközökkel jobban felszerelt és drágább lakásokban lakó családokból származtak. mint a 10—20 évvel korábbi fiatal házasok. akik viszont az előde'iknél rosszabb anyagi körülmények között nőttek fel (az említett háztartási va- gyonstatisztika szerint). Az igényeknek a gyermekszám meghatározásába való beve- zetésével Easterlin így kísérletet tett az er—

re vonatkozó közgazdaságtani és szocioló- giai jeliegű elméletek közöti szakadék áthi- dalására. Az előbbiek ugyanis a gyermekne- velés közvetlen és közvetett költségeit szok—

ták összemérni a gyermekek ,,hasznávol".

elvonatkoztatva a gyermekszámra vonatkozó szocio-kulturális normáktól, az utóbbiak viszont figyelmen kívül szokták hagyni a költ- égeket és az ideális vagy kívánt gyer- ekszám különbségeire helyezik a fő súlyt.

igények, él'etcélok. preferenciák beveze- a közgazdaságtani elemzésbe azt je- ', hogy az időben változónak és társa-

isztikai Szemle

929

dolmi csoportonként eltérőnek tekintik azt -— a közgazdaságtani elemzésben .,ízlések- nek" nevezett -— tényezőt, amelyet adottnak.

változatlannak szoktak feltételezni.

Easterlin ennek az elemzésnek alapján arra számít, hogy a fiatal nemzedékek vi—

szonylagos anyagi helyzete továbbra sem javul: egyre nagyobb létszámú nemzedékek lépnek be a munkaképes korba (éppen a korábbi baby—boom következtében) és ez a megkövekedett kínálat leszorítja a fiatalok béreit. Az iskolai végzettség előrebecslése alapján arra a következtetésre jut, hogy a középiskolát végzettek viszonylagos helyzete romlani fog. A teljes hatékony kereslet nö—

vekedése (jó konjunktúra) javíthat valamit ezen a helyzeten. Mindennek alapján azonban a termékenység további csökkenésére számít a közeljövőben. A munka megírása óta eltelt idő igazolta ezt az előrebecslést.

Szerző kísérletet tesz a munkaerő előre- becslésére is. A munkát vállalni kívánók (a munkaerő) létszámnövekedését két részre osztja: a munkaképes korú népesség termé- szetes növekedéséből adódó (autonóm) részre és a vándorlásból és az aktivitási arányszámok változásából adódó (indukált) részre. Az utóbbi a munkaerőpiac helyze- tének függvénye: minél nagyobb a munka—

erő-kereslet (minél kisebb a munkanélküli- ség). annál nagyobb az odavándorlás és annál nagyobb a gazdasági aktivitási arányszám azokban a népességcsoportok- ban, ahol az erősen változni szokott. A 25—

55 év közötti férfiak aktivitási arányszámai alig változnak, a fiatalabb és idősebb fér- fiak és a nők, mindenekelőtt az idősebb női korosztályok gazdasági aktivitása viszont erősen ingadozik. A könyv részletes elemzéseket közöl ezekről a változásokról.

A hosszú gazdasági ciklusok népesedési hatása azonban az utóbbi időben első—

sorban nem a vándorlás és az aktivitás változása, hanem a házasságkötések és a születések számának változása. Ez a tény megváltoztathatja a ciklusok természetét. A születésszám hullámzásának hatása ugyan—

is 25—30 év múlva jelentkezik a munkaerő- kínálatban.

(Ism.: Andorka Rudolf)

'

DELCOURT. C.:

FIATALOK A GAZDASÁGI ÉLETBEN

(Les jeunes dans la vie active). —- Economía et Statístr'gue. 1970. december. 3—16. p.

A szerző a francia ifjúsági munkaerőfor—

rásról és annak hasznosításáról egy 1968- ban végrehajtott összeírás eredményei alap—

ján ad tájékoztatást.