Thirring Gusztáv dr.: Magyarország népessége II. József korában

IRODALMI SZ—EMLE

Könyismertetések. — Chronigue de livres.

(C'est le Journal de la Société Hongroise de Statistigue gui rend compte en frangais, dans sa ,,revue des publications hongroises", des ouwages statistigues publiés en Hongrie.)

Thirring Gusztáv dr.: Magyarország népes—

sége , II. József korában.

DV Gustave Thirring: La population de la Hon- grie sous Joseph II.

Budapest, 1938. A Magyar Tudományos Akadémia ki—

adása. —— "dítion de l'Académíe Hongroise des Scienses. VIII. %— 192 l. —— p.

Szegényes történeti statisztikai irodal'munknak rendkívül nagy eseménye és nyeresége Thirring Gusztávnak nemrégiben megjelent nagyszabású munkája, amelynek kiadását a Magyar Tudomá- nyos Akadémia tette lehetővé. A statisztikai tu- dománynak e régi kitűnő munkása, amint mun- kája előszavában megjegyzi, már fiatal korában kezdte meg a II. József—féle népszámlálás anyagá- nak felkutatását és eredményeinek (feldolgozását.

Sikerült is neki igen gazdag anyagot összegyüj- teni; nemcsak a Vármegyei és városi összesítéseket.

hanem igen fáradságos munkával az egyes várme- gyei levéltárakban porló községi adatokat is meg- szerezte nem kevesebb mint 46 vármegyéből.

Hogy mennyire szivén feküdt ennek a legrégibb népszámlálásunk anyagának a nyilvánosságra bo- rsátása, mutatja az, hogy az egész felkutatott anyagot rendkívül szorgalommal lemásolta, ami—

vel a statisztikai tudománynak és az esetleges ké—

sőbbi, részletekbe menő kutatásoknak is lehetösé—

get és tág teret biztosított. Megszivlelendő Thir- ring Gusztávnlakw atz ellőszóban kifejezett az az óhajtása: bárcsak sikerülne a KÖZpontí Stal. Hi- vatalnak ezt az anyagot a maga egész terjedelmé—

ben nyílvánosságra hozni. Tudjuk, hogy annak idején a milleniumi felbuzdulás napjaiban a Sta- tisztikai Hivatal (a pragmatica sanctio idejebeli összeírás anyagát is feldolgoztatta és Acsádi Ignác történetíró szerkesztésében terjedelmes kötetben nyilvánosságra bocsátotta. Pedig ez az összeírás csak az adózó népességre terjedt ki, tehát nem foglalta magában az adózásból kivett rétegeket s már a dolog természeténél fogva sem lehetett

olyan tökéletes, mint a József-féle népszámlálás,

amely az egész lakosságot egyénenkint vette számba—, tehát a mai értelemben vett népszámlálásnak mi—

nősíthető. Igaz, hogy nem fogható a mali nép—

számlálásoknak az összes demográfiai, foglalkozási és társadalmi viszonyokra kiterjedő müveletévhez, de mindenesetre mély bepillantást enged a lakos—

ságnak községenkint és vármegyénkint való el- oszlásába, .a házak, háztartások és családok szá- mába, a nemek arányára, a családi állapotra és

a konviszonyokra, a felekezeti megosztásra és

nagyjából a lakosság társadalmi rétegeződésére,

Nagy érdeme Thirring Gusztávn'ak, hogy a József- féle népszámlálás-hoz közelálló időben végzett más összeírások adatait is felhasználja, s ezen az ala- pon megállapítja .az 1787. évi népességre pl. a keresztény vallásfelekezetek számát is törvény- hatóságonkint. A József—féle népszámlálás ugyanis csak a zsidóságot mutatta ki külön. Aizonkívül tönvényhatóságonkint a tényleges népességet is kiszámította a jelenlévő idegenek és a távollévők különbözete alapján, mert maga a népszámlálás a jogi népességet részletezte.

A munka egyébként. három fő részből áll. Az első rész a népszámlálás rövid ismertetésén és méltatásán kivül részletesen közli azt, hogy milyen anyag van meg különböző helyeken a József-féle népszámlálásból és mi dolgoztatott fel eddig be—

lőle. l'smerteti azonkívül ebben a fejezetben a ite- rületi és települési viszonyokat, majd a demográ-

fiai és társadalmi viszonyokat, végül a városok—

ról ad áttekinthető képet.

A munka második része a statisztikai táblá- zatokat tartalmazza, részint országosan és nagyobb területi egységek,, jórészt azonban törvényhatósá- gok szerint is; sőt a nagyobb községeket főbb adataikkal együtt egyenkint is felsorolja, amivel a népesedéstörténelhez szolgáltat rendkivül becses új anyagot, mert hiszen a megyék és városok lé—

lekszámadvatni jórészt már eddig is ismertek voltak.

Végül a harmadik részben a népszámlálásra

vonatkozó fontosabb rendeleteket, utasításokat, jelentéseket és felvételi mintákat közli. Ezeknek

legnagyobb TétSZB természetesen latin és német nyelvű.

A kötetet végül a szöveg között 8 grafikai tér-

kép egészíti ki, amelyek az akkori megyei beosz—

tás szerint mutatják többek között a népsűrűsé- get, a nemek arányát, a zsidók, a nemesség, a

polgári elem és a parasztság arányát az akkori szabad királyi városok külön kiemelésével.

Nagyon sajnálatos, hogy a József-féle nép- számlálás nem terjedt ki az akkor még teljesen katonai igazgatás alatt álló katonai határőrvidé- kekre s így ennek az elég nagy területnek adatai kimaradtak 'a munkából. A h'atárőrvidékkel együt- tes végszámot azonban maga Thirring Gusztáv is megadja egyik táblázatában 1787-ről; más ö-ssze- hasonlításban pedig (az 1869. évi adatokat veszi alapul, amikor még a közigazgatási beosztás ha—

sonlatos volt az 1787. évihez.

Ebben az ismertetésben nincsen térünk ahhoz.

2. szám __ 159 _— 1939,

hogy részletes adatokat közöljünk ebből a rend-

kívül érdekes munkából, csak a főbb eredmé-

nyekre és a mai viszonyokkal való összehasonlí- tásokra terjeszkediink ki. Thirring megállapítása szerint 1787—ben a történeti Magyarbirodalom egész

területén 9,516.000 lélek lakott; ez a (szám a há- ború előtti utolsó népszámlálás szerint 20886.000-re

növekedett,. Rendkívül nagy megcsonkítottságun- kat mutatja, hogy a mai Magyarország területén

lcsak egy félmillióval van több lakos, mint amilyen

népessége a Magyar-birodalomnak 150 évvel ezelőtt volt. Érdekes, hogy akkor nagy fér'fitö-hblet volt az országban;; 1000 fénfira ugyanis csak 968 nő jutott, holott jelenleg, ille—tőleg 1930-ban, a tria- noni területen 1000 férfi lakosra 1045 nő esik.

Ma tehát a háború előtti nagy kivándorlás és fő- kép a világháború hatásakép nagy nőtöbblet mu- tatkozik. A népesség családi állapot szerint való megoszlásából csak a házasok arányát ismerjük, ami 1787—ben 39-5% volt, ma pedig 43—0%. Ma tehát látszólag jobb a helyzeti ebben a tekintet—

ben, de ez főkép csak annak a következménye,

hogy ,a gyermekek száma jóval kevesebb, mint 150 évwe'l ezelőtt volt.

A 'vallá—sfelekezeti megoszlást Thirring az 1869.

évi adatokkal hasonlítja össze. Ez az összehason- lítás is bizonyítja azt, hogy a keresztény vallás—

felekezetek közül azok növekedtek meg legjobban a szóbanforgó 82 év alatt, amelyekben a magyarság a túlnyomó s legkevésbbé növekedett a magyarság- tól legidegenebb görögkeleti vallásúak számat Ismét egy erős bizonyíték ez amellett, hogya magyarság a XIX. század foüyamán miért erősö- dött meg sokkal nagyobb mértékben, mint a nem- zetiségek. Igen érdekes adatokat találunk a zsidó- ságra vonatkozólag,, amelynek rendkívül nagy szaporodása éppen a II. József kora utáni nagy- mértékű bevándorlásnak tulajdonítható. 1787-ben az egész Magyarbirodalomban mindössze 83 ezer

zsidó találtatott. A róluk készült térkép is

tatja, hogy egyrészt Nyitrától Sopronig, másrészt Zempléntől Máramarosig terjedő határszéli me—

ígyékben voltak akkor aránylag legtöbben, ami mutatja, hogy főkép Morvaországból és Galíciából

vándoroltak be.

Ez .a népszámlálás állapította meg első ízben pontosan a nemesség számát is, ami a nőkkel együtt Thirring számítása szerint 389 ezerre rú- gott. Feltűnően különböző volt azonban várme-

gyék szerint: Borsodhan és Máramarosban a 15

%-ot is meghaladta, míg különösen a déli megyék-

Kisebb értékük van a József-féle népszámlá—

lás avzon adatainak, amelyek a népesség társadalmi és foglalkozási viszonyaira vonatkoznak, mert a megnevezések magyon általánosak (polgár, paraszt, zsellér stb.), de némi képet mégis adnak a népes—

mu-

ségnek az akkori jogi és társadalmi viszonyok sze- rinti megoszlásáról. A belső és külső vándorlások nagyságára és irányára is halvány világot vetnek a távollevőkre és a jelenlevő idegenekre vonatkozó adatok. Ezekből is bőséges szemelvényeket közöl a munka, sőt egyes-városokról még városrésze—n- kint és bel- és külterületi részletezéssel is talá-

lunk adatokat. '

Kétségtelen, hogy Thirring Gusztáv hervad- hatatlan érdemet szerzett ezzel a nagy műrvével és csak örülnünk lehet," hogy a Gondviselés késő öregségében megadta neki a módot, hogy ezt a fáradságos munkát, amelyet még fiatal korában kezdett és amelyhez egyéb foglalatossága közben mindríg szivesen vissza-visszatért, dicsőségesen be—

fejezhesse. Kovács Alajos dr.

Bernát Gyula dr.: Az új Magyarország agrár-

politikája 1867—1914.

Df' Jules Bernát: La polit'igue agraire de la Hongrie en 1867—1914.

Budapest, 1938. 416 1. — p.

E mű folytatása és szerves kiegészítése a Bernát Gyula tollából pár év előtt ,,A jobbágyfelsza- baditás eszmeáramlatai", továbbá ,,Az abszolut—

izmus földtehermentesíhése Magyarországon" cím alatt megjelent tanulmányoknak, amelyek föld- birktokrendszerünknek és mezőgazdaságunknak 1790-től a kiegyezésig végbement gyökeres átala- kulását ismertetik az okok és következmények elmélyedő fejtegetése mellett.

E harmadik könyvben szerző a világháborút megelőző közel vfélévszázad liberális kapitalista irányzatához alkalmazkodó mezőgazdaságpolitika nehézségeit és mulasztásait tárgyalja részletesen, majd a mult század utolsó két évtizedében- az amerikai verseny, a filoxeravész és más okok miatt kimélyült mezőgazdasági válságot s annak pusztításait fejti ki. Részletesen ismerteti a gazda- osztály talpraállítását és szövetkezeti megszerve- zését szolgáló erőteljes társadalmi és agrárpolitikai mozgalmat — amelynek gr. Károlyi Sándor és Da- rányi Ignác mellett Bernát István (szerzőnek apja) volt a vezetője —— s az ezek eredményeként al- kotott jo'gszabályokat, szövetkezeti és

hálózatot, megindított segítőakciókat,

vámvédelmet stb. E korszak kitűnően felépített gazdaságtörténete keret—ében, gondos forrástanul- mányok alapján tárja fel a külső és belső okok_

miatt természetes fejlődésében többször megzavart mezőgazdaságunk küzdelmeit s meg nem oldott egyes kérdéseit, amelyek aztán a világháború után s különösen napjainkban elemi erővel törtek fel.

Tudományos és gyakorlati szempontból; egyaránt értékes s ma különösen időszerű művének tárgyi—

lagos megállapításait a szerző helyénvaló statiszti—

kai adatokkal támasztotta alá.

gazdaköri a fokozott

Bodor Antal dr. V