§
%.
§
§) ,, ';
2. szám
Statistigue 1937.évi 1—2. számát ,,Thirring Gusztáv ünnepi szám"-ként, a jubiláns fényképét is közölve adta ki.
Bevezetésképpen mint a Magyar Statisztikai Társaság akkori elnöke, Kovács Alajos előszavá- ban az ünnepi szám létrejöttének körülményeit és célját világítja meg, majd az ünnepelt hi- vatali utódja Budapest székesfőváros és Sta- tisztikai Hivatala, valamint a Magyar Tudomá—
nyos Akadémia meleg üdvözleteit tolmácsolva mél- tatja Thirring Gusztáv munkásságát. Az ünnepelt- nek a városi statisztika terén végzett szervező, el- méleti és gyakorlati munkásságával kapcsolatos városi statisztikai jellegű tanulmányok sorában H. W. Methorst a városi statisztika és a Nemzet- közi Statisztikai Intézet relációit tárgyalja s rámu- tat azokra a jelentős érdemekre, melyeket Thirring Gusztáv a Nemzetközi Statisztikai Intézetben a nagyvárosok évkönyvének megteremtése és fejlesz- tése körül szerzett. Majd Ugo Giusti az olasz, Edmond Lesoir a belga és Wilhelm Morgenroth a német városi statisztika történetéről, fejlődésé- ről, szervezetéről, feladatairól és jelentőségéről számolnak be. Ugyancsak Thirring Gusztávnak, a városi statisztikusmak munkásságára emlékeztet Melly József, aki a nagyvárosok rákhalandó- ságának problémáját tárgyalja, Surányi-Unger Ti—
vadar, aki Budapest székesfővárosnak az ország gazdasági életében játszott szerepét ismerteti és Thirríng Lajos, aki a nagy agglomerációknak, mint statisztikai csoportositásoknak statisztikai jelentő- ségéről értekezik.
Az ünnepeltnek a történeti statisztika terén végzett nagyjelentőségű munkásságára utal Fodor Ferenc tanulmánya, amelyben az 1745. évi jász redemptió körülményeit szemlélteti a statisztika megvilágításában. Thirring Gusztav demográgai
hám csatlakozik Balás Károlynak a
népesedést nemzetközi vonatkozásban egyéni szem- szögből megvilágító tanulmánya, továbbá Konkoly Thege Gyulának Magyarország legfontosabb és leg—
időszerűbb népesedési kérdéseit tárgyaló értekezése és Schneller Károlynak az európai halandósági vi—
szonyokról írott cikke is.
Thirring Gusztávnak az elszakított területek és a külföld magyarjainak sorsát megvilágító ta- nulmányai mellé sorakoznak Kovács Alajos és v.
Nagy Iván tanulmányai, Előbbi a háború előtti Erdély iparosainak és kereskedőinek nyelvismere—
téről értekezik, utóbbi a kanadai magyarok számá- ról tájékoztat.
Thirring Gusztáv tisztelőinek és kartársainak
*további tanulmányai sorában Dobrovits Sándor a magyar hivatalos statisztika szervezetének időszerű kérdéseit fejtegeti, Jordan Károly a matematikai statisztika egyik problémájáról értekezik, Szá—
deczky-Kardoss Tibor a közterhek nagyságának
——188— 1938
mérési lehetőségeit tárgyalja elméleti szempontból míg EIeIces Dezső a közgyűjtemények statisztika jának módszerével foglalkozik és egyben megkí—
sérli a magyar közgyűjtemények statisztikájának összeállítását.
A francia, angol, német és olasz nyelvű tanul—
mányokat tartalmazó ,,Thirring Gusztáv jubileumi számu mint a magyar statisztikusok nagyrabecsü—
lésének méltó kifejezése a bel— és külföldön egy- formán komoly figyelemre tarthat számot.
I. I. L. dr.
Kecső István: Magyar nyersanyagpolitika, Etienne Kecső: La politigue hongroise des matie-
res premiéres.
Gergely R. rt. kiadása.
Publié par la Société R. Gergely.
Budapest, 1938. 174 l.—p.
A politikailag felfelé törő, a gazdasági életben.
azonban természeti kincseik hiánya miatt csak nagy nehézségek és áldozatok árán érvényesülő államokban különös jelentős—égre tett szert néhány év óta a nyersanyaggazdálkodás, vagyis az a gaz—
dasági tevékenység, melyabelföldi források jobb kihasználására, a nyersanyagfeltárásra és a belföldi iparnak lehetöleg belföldi anyagokkal való táplálá- sára, vagy ha ez nem lehetséges, megfelelő pót- anyagokkal való ellátására törekszik. Szerző nyil—
ván a külföldi, különösen a német eredmények hatása alatt tárgyalja a hazai lehetőségeket és ki- vánja megállapítani azt az utat, melyet e téren Magyarországnak is követnie kell. Véleménye sze—
rint a nyersanyaggazdálkodás szükségességét ná- lunk elsősorban nem az önellátásnai irányuló törek- vés, vagy a deviza- és külkereskedelmi mérleg kí- vánta nyer—sanyagtakarékosság indokolja, hanem az, hogy a hazai gyáripar fejlődésében új korszakhoz érkezett el. A gyáripar már nemcsak a fogyasztási javak előállítására törekszik — függetlenül a ren- delkezésre álló nyersanyagoktól —, hanem a meg—
levő iparágak hazai nyersanyagbázist keresnek,, ille—
tőleg a hazai nyersanyagforr'ások kiaknázására alakulnak Vállalatok. Szerző szerint a magyar gyár—
ipar legtermészetesebb nyersanyagbázisa a hazai
ös'termelésben van, mely az ipari termelésnek meg-
alapozott biztonságot, a külföldi beszerzési nehéz- ségekkel szemben függetlenséget, a mezőgazdaság—
nak pedig jobb értékesítési lehetőségeket biztosít.
Ezzel kapcsolatban szükségesnek látja mezőgazda—
ságunk átszervezését is, az egyoldalú szemtermelés csökkent-ését és helyette az ipari növények foko- zottabb termelését, amit a termelési szerződések rendszerének kiépítésével, közvetett ártámogatással (célvámok, földadóelengedés stb.) és propagandá- val kíván megvalósítani.
Különösen nagy jelentőséget tulajdonít nyers- anyagpolitikánk szempontjából a további kutatá- soknak, új nyersanyagforrások feltárásának és a
2. szám
-——189—— 1938
gazdasági életbe való beállításának. E célból egy tanácsot kívánna felállítani, mely a jelenleg mű- ködő sokféle szerv között kapcsolatot létesítene, egységes irányítást tenne lehetővé. Foglalkozik to- vábbá a hulladékanyagok felhasználásának jelen- tőségével és az e téren külföldön elért eredmé- nyekkel tAltstoffwirtschaft). A termelés folyama- tosságának biztosítása céljából a kötelező nyers- anyagtárolást kívánja megvalósítani, ami hadigaz- dasági szempontból valóban kivánatos, azonban a kérdés sarkpontját, az ilymódon előálló t'őke- és kamatveszteség problémáját, nem érinti. Részletes statisztikai adatokra támaszkodva tárgyalja nyers—
anyagbehozatalunkat és jelentőségünket mint vá- sárlóét a világpiacon.
A könyv további részében, amely külön rész- nek is volna nevezhető, szemben az előbb ismer—
tetett általános résszel, jelentőségük sorrendjében tárgyalja a nyersanyagfogyasztás és termelés szem—
pontjából számbajövő gazdasági ágakat, így a nö—
vényolaj, nyersbőr—, cserzőanyag—, műgummi—, fa-, celluloze—gazdaságot, a nehézipart, az agyagipart, üzemanyagellátásunkat, szén—, gyanta-, viasz- és műanyaggazdálkodásunkat. A textiliparral, mely- nek külföl—di származású nyerrsanyagszükséglete egész nyersanyagbehozatalunknak majdnem egy—
harmadát teszi, különösen részletesen foglalkozik.
Ismerteti a hazai pamuttermelési kísérleteket, a kender- és lentermelés fejlesztés—ének jelentőségét, gyapjúgazdálkodásunkat, selyemte'rmelésiink válsá—
gát, műselyemtemlelési lehetőségeinket és az újabb mesterséges szövőanyagokkal elért külföldi eredmé- nyeket. Az egyes termelési ágak közgazdasági és statisztikai ismertetésén kívül a problémák tech- nikai megoldásának méltatására is gondot fordít.
A közölt sok statisztikai adattal és becsléssel kapcsolatban csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy nagyon hiányzanak az azok eredetére vonat- kozó utalások; ez nemcsak az adatok ellenőrzését,
hanem az esetleges további részleteredmények ki- kutatását is nagyon megnehezíti.
Sch. Á. dr.
Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkás- ság kialakulása 1867—1914.
Jules Rézler : Ee'volution du personnel ouvrier dans la, grande industrie de Hongrie, 1867—1914.
Budapest, 1938. Record—kiadás —— Editions Record, 209 l. -— p.
Rézler Gyula könyve nem szorosan statisz—
tikai tárgyú ugyan, azonban kutatásai közben mindenütt annyira széleskörű statisztikai alátámasz—
tással dolgozik. hogy statisztikai szempontból is figyelmet érdemel. Nemcsak a hivatalos statisztikai szolgálatnak a gyáripari munkáskérdés szempont- jából számbajövő legrégibb és újabb adatgyüjtései fontosabb eredményeit találjuk meg benne egységes szempontok szerint csoportosítva, hanem több más
hatósági adatgyüjtés és egyes magánadatgyüjtések eredményeit is, amelyek megfelelő kritikával fel-
használva, a dolog természeténél fogva sokszor
még kezdetlegesebb régi anyagot sok tekintetben értékes adalékokkal egészítik ki. Ezek közül kii—
lönösen a m. kir. iparfeliigyelők gyár-vizsgálati évi jelentéseinek, a rendőrségi hivatalos jelentések anyagának, továbbá a régi munkásbiztositó köz—
és magánszervek és a bányakapitányságok jelen- téseiben foglalt értékes anyagnak összegyűjtését és feldolgozását említhetjük. De a szerző a feledés, homályából kiemelt és kritikailag feldolgozott ter- jedelmes egyéb olyan anyagot: szakszervezeti je—
lente'seket, régebbi bel- és külföldi szakmunkákat,
i'olyóirat- és újságcikkeket stb. is, amely anyag szakirodalmunknak a történeti statisztika szem—
pontjából szintén nyeresége.
Főként ,,A kialakuló munkásosztály", valamint
,,A kialakuló munkásság szociális helyzetképe",
továbbá ,,A szakszervezkedés kiépítése és eredmé-
nyei" című fejezetekben találjuk meg ezeket az érdekes régi ipar—statisztikai, munkanélküliségi
statisztikai, munkaidő-, munkabér- és árstatiszti—
kai adatokat. Összegyűjtésük, megrostálásuk és a mű gondolatmenetébe való beillesztésiik módja arra mutat, hogy a szerző nemcsak a történettudomány módszereiben járatos, hanem a gazdasági és a szociálstatisztika problémáit és módszereit is ismeri..
Az objektív tudományos szemléletre törekvő művet szociális felelősségérzet, a munkásproblé- mák átérzése és a nemzetpolitikai szempontok lelkiismeretes figyelembevétele is előnyösen jel-
lemzik. N. V. dr.
Économígue rationnelle.
Exposés publiés sous la direction de G. et Ed. Guillaume.
I. kötet, Méthode. 11. kötet. L'économie pure. Ill. kötet.
L'économie pure en interference avec le domaine iuridigue. IV. kötet, Le domaine économigue-juri—
digue national en interférence avec les mondas étrangers. V. kötet. Mod'eles mathématigues des mon- des économigues. 3751. (Ot kötetben.) Paris, 1937.
(Actualités scientifigues et industrielles. 504—508.)—
Az ismert francia tudományos kiadványsoro- zatnakr ,,Ésszerű közgazdaságtan" címen megjelent öt kötetében azok a matematikai formulákban is.
kifejezhető közgazdaságtani alapelvek vannak le—
fektetve, melyeknek gyakorlati megvalósítása leg- inkább mentesíthet a gazdasági élet megrázkódta- tásaitól.
Az I. kötet az axiomatikusan megalapozott exakt tudományok rangjára emelt közgazdaságtan elméleti alapvetését adja s egyúttal a praktikus előrelátás alapfeltételeit is. A II. kötet a gazdasági élet egyszerű mechanizmusainak területét tárgyalva, az árak és bérek alakulását s formuláit teszi vizs- gálat tárgyává, majd é'rtékelméleti alapvetésében, azt vizsgálja, milyen társadalomgazdasági, psziho- lógiai és egyéni szükségérzetek determinálják az
