STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cikkek ismertetését Rettich Béla szerkesztésében), páratlan hónapban általában Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
HOFFMANN, E. – CHAMIE, M.:
AZ EGYSÉGES STATISZTIKAI OSZTÁLYOZÁSOK ALAPELVEI
(Standard statistical classifications: Basic principles.) – Statistical Journal of the United Nations ECE. 2002. 4.
sz. 223–241. p.
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága folyó- irata ismerteti a nemzetközi és a nemzeti statisztikai osztályozások bevált elveit, amelyek ajánlottak azok módszertani fejlesztései, gyakorlati alkalmazása, karbantartásuk és a nagyobb felülvizsgálataik során.
A statisztikai osztályozások, a fogalmi meghatározás szerint, a megfigyelt egységek (események, tárgyak, személyek, fogalmak stb.) egységes csoportokba rendezését szervezik. Az osztályozás kialakításának alapja az elemek hasonlósága az implicit ismérvek, elvek szerint.
Az osztályozás előkészítése során a tárgykört kimerítő, megfelelően strukturált és jól definiált kategóriákra van szükség, amelyek egymást köl- csönösen kizárják. A kategóriákhoz gyakran nume- rikus, illetve betűjelölések („kódok”) tartoznak, a hierarchikus tartalmat kifejező struktúrával. Köz- ismert például a kereskedelmi vámtarifa, amely e szabályozási célra alkotott egységes nemzetközi áruosztályozás, ennek tételeit a csoportosítás hie- rarchiáját követő számkód (a vámtarifaszám) azo- nosítja. Sokféle közszolgáltatáshoz alkalmaznak egységes osztályozást, például a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügyi és a szociális ellátás sza- bályozási feladataihoz. A következőkben az „osz- tályozás” ilyen standard, statisztikai rendeltetésű csoportosításokat jelöl.
A cikk a sajátos nemzeti osztályozásokról meg- állapítja, hogy az országok statisztikai szolgálatai a szakterületek igényeinek megfelelő csoportképző ismérveket alkalmaznak. Vannak nemzetközi sta- tisztikai osztályozások is, ezeket a nemzetközi szervezetek gondozzák a tagországokkal együttmű- ködve.
Az osztályozás sokféle célra alkalmas, többek között az adatgyűjtésre, a megfigyelt adatok kiadásá- ra, a csoportosított információk összevont és bontott statisztikai adatokba rendezésére, és a mindezeket felhasználó elemzésre, például indexek alapján.
Standard statisztikai osztályozásokra épül például a fogyasztói kosárba rendezett áruk, szolgáltatások fo- gyasztói-árindexe. A szerzők megemlítik, hogy gya- koriak az egynél több összetevővel jellemzett ismér- vek a társadalmi és gazdasági tárgykörökben, példá- ul a foglalkozások csoportosításaiban. A korábban bevált osztályozások alapot adnak a kapcsolódó más csoportosítások kialakítására, illetve felülvizsgálat- ára. Ilyen kapcsolat van a tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere, valamint a szolgálta- tások osztályozása között.
A cikk szerint az osztályozások kialakítását, fel- használását erősítik a jogszabályok, szakpolitikák, amelyek egységes besorolást igényelnek. A kereske- delmi vámtarifa alapja például a nemzetközi vám- együttműködés harmonizált áruleíró és kódrendszere (Harmonized Commodity Description and Coding System). Az Egészségügyi Világszervezet program- jainak tartalmát az ICD-10 osztályozás (International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems) azonosítja, és az egészségbiztosítók is erre alapozott besorolásokat
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 293
alkalmaznak a támogatott ellátásokra, illetve a halál- okokra. Az ilyen osztályozások kialakítását elsődle- gesen a statisztikák készítése, valamint a tájékoztatás indokolja, mégis sok egyéb célra is felhasználják azokat, például a jogszabály rendeltetése szerint azonosíthatják a szabályozás tárgyát.
A szerzők a statisztikai osztályozás kialakítása kapcsán kifejtik a módszertani megalapozás folya- matát, ezen belül a felhasználók igényeinek megha- tározását, az osztályozási elvek, struktúrák kialakítá- sát, valamint a csoportosításra vonatkozó informáci- ók összegyűjtését. Az előkészítés első lépéseként a potenciális felhasználókat azonosítják, és kiválaszt- ják azokat a mértékadó szaktestületeket, amelyek képviselhetik az egyes alkalmazási területeket. Elő- fordul, hogy bizonyos szakmai célokra már létrehoz- tak hasonló rendeltetésű (de nem egységesített) osz- tályozást.
A következő feladat a különböző felhasználók igényeinek feltárása. Általános igény, hogy az egy- séges osztályozás írja le a szabályozás tárgyait, se- gítse elő a programok, szakpolitikák stb. megvalósí- tását, tegye mérhetővé azok hatásait. Ezek a felhasz- nálási célok sajátos kategóriákat tesznek szükséges- sé, és az átfogó csoportosítási szintek különféle fel- bontásait is igényelhetik.
Előnyös, ha a statisztikai osztályozás előkészíté- sekor összegyűjtik a potenciális felhasználók véle- ményét, és észrevételeket kérnek az elkészült terve- zetekhez, tartalmi és a strukturális változataikhoz. A véglegesített statisztikai osztályozás a felhasználók- tól érkezett igényeket mérlegelve készül, kiszűrve az ellentmondásos vagy indokolatlan (például túlhala- dott, nem értelmezhető stb.) kategóriákat. A tényle- ges módszertani fejlesztés azzal kezdődik, hogy egy- értelműen meghatározzák az osztályozás hatókörét.
A fontosabb nemzetközi standard osztályozások tárgya a gazdasági tevékenység (International Stan- dard Classification of All Economic Activities – ISIC Rev.3.), a foglalkozás (International Standard Classification of Occupations – ISCO-88), a képzett- ség (International Standard Classification of Education – ISCED-97), a nemzeti számlák rendsze- re (System of National Accounts – SNA 93) stb.
Ezután az osztályozás elsődleges változójának a meghatározása következik, a megfelelő kategóriák- kal. A tevékenységi osztályozás (ISIC Rev.3) esetén az elsődleges csoportosítási ismérv a statisztikai egység (például vállalat, háztartás) fő tevékenysége.
A szerzők kifejtik, hogy miként azonosítható az el- sődleges változóhoz rendelt elsődleges statisztikai egység, amely egyértelműen leírja az egyes kategó- riákba tartozókat, és azokat megkülönbözteti a többi csoportba soroltaktól.
Az ISCO-88 foglalkozási osztályozásban ilyen elsődleges statisztikai egység a „munkaerő által vég- rehajtott, vagy a számára előírt munkafeladat, köte- lezettség”.
Az ISIV Rev.3 tevékenységi osztályozás elsőd- leges statisztikai egysége – a megfigyelt vállalatok és részeik körében – a „termékek homogén csoport- ját eredményező olyan folyamat, amelyben erőforrá- sokat, termelési eljárásokat alkalmaznak” (például szakosodott egység).
Az ISCED-97 képzettségi osztályozás elsődle- ges statisztikai egysége „az oktatás egyes területein tervezett ismeretszerzés, szakképzés sorozata a meg- felelő terjedelemmel, amelyet a támogató (fenntartó) szerv kínál a képzés résztvevői (egy vagy több tanu- ló) számára”. Ugyancsak elsődleges statisztikai egy- ség ebben az osztályozásban a képzés programja.
A besorolási szabályok alkotásának célja, hogy a különböző statisztikai egységek összekapcsolhatók legyenek az osztályozás elsődleges egységeivel. Egy statisztikai egység több szempont szerint sorolható be. Besorolható a munkaadó főtevékenysége az ága- zati osztályozás (ISIC Rev.3), a személy munkafel- adata a foglalkozások osztályozása (ISCO-88), meg- szerzett képzettsége pedig egy harmadik (ISCED-97) osztályozás szerinti kategóriákkal.
A módszertani fejlesztés alakítja ki az osztályozás szerkezetét és főcsoportjainak meghatározott részekre bontását. A struktúra teszi összevonhatóvá az egyes alsóbb szinteken levő statisztikai információkat a szé- lesebb kategóriák szerint, amelyek hasonlónak minő- sülnek a választott osztályozási ismérveik alapján. Az osztályozás részletező kategóriáihoz is tartoznak beso- rolási szabályok, amelyek alapja, hogy a statisztikai egységek egyes ismérvei hasonlók (például a főtevé- kenységüket, munkavégző tevékenységüket stb. te- kintve). Az ISIC Rev.3 osztályozásban a főtevékeny- ség szerint azonos ágazathoz (alágazathoz, szakága- zathoz) tartozást a kódjel azonossága jelzi.
A szerzők kiemelik, hogy az osztályozás össze- állítása olyan hasonlósági ismérveket alkalmaz, ame- lyek meghatározzák a kategóriák azonos felsőbb szintjeihez tartozást. A főtevékenységeket tekintve azok a statisztikai egységek tartoznak azonos ága- zatba (nemzetgazdasági ágba), amelyek hasonlók
– az inputként felhasznált termelési tényezőik.
technológiai folyamataik,
– a kibocsátott termékeik, szolgáltatásaik, – az áruk, szolgáltatások létrehozására alkalma- zott erőforrások stb. szerint.
A feldolgozóipart inkább az a) és b), a pénz- ügyi, a számítógépes, a közigazgatási szolgáltatás
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 294
vagy az oktatás tevékenységeit inkább a c) hasonló- sági ismérvcsoport jellemzi.
A cikk bemutatja az információgyűjtést, amely az osztályozás előző, tervezési szakaszait követi, az- zal a céllal, hogy kialakítsák a kategóriák tartalmi meghatározását, és szakmailag megfelelő bontásokat írjanak le. Sok szakértő közreműködése lehet indo- kolt a nagy körültekintést igénylő tartalmi meghatá- rozásokhoz. Egyes statisztikai felmérésekre öt- vagy tízévente kerül sor, ezért a felhasznált osztályozások felülvizsgálata indokolt, hogy a legújabb tudomá- nyos, technológiai eredményeket is felhasználhas- sák, az idejét múlt meghatározásokat kiszűrjék.
A cikk az osztályozások elválaszthatatlan részé- nek minősíti a magyarázó jegyzeteket, tartalmi meg- határozásokat. Ezek leírják a kategóriák szabatos meghatározását, és azt is, hogy az egyes csoportok mit tartalmaznak, illetve (példákkal bemutatva) mit nem tartalmaznak. Az osztályozás gyakorlati esetle- írásokkal is kiegészülhet, amelyek speciális besoro- lásokat mutatnak be. Az esetleírás, hivatalos állás- foglalásként ott indokolt, ahol a jegyzékbe foglaltak, illetve a kifejtett osztályozási elvek nem adnak egy- értelmű meghatározást. A tartalmi meghatározás szerkesztése nagy szakértelmet, szabatos, közérthető szövegezést igényel.
Kedvező, ha az osztályozás készítői betűrendes jegyzékkel (indexekkel) is segítik a tájékozódást.
Egyes esetekben a tételes megnevezés helyett a köz- ismert rövid kulcsszavak utalnak az osztályozás ke- resett helyeire. A szerzők hasznos segítségnek minő- sítik a különböző osztályozások összehasonlító táb- láit. Az ilyen „fordítókulcs” határozza meg, hogy az adott osztályozás kategóriái egy másik (vagy koráb- bi) osztályozásban miként, hol, milyen terjedelem- ben fordulnak elő. A fordítókulcsok nagyon haszno- sak a nemzeti osztályozásokban.
A szerzők bemutatják az összeállított osztályo- zás bevezetésének, gyakorlati próbájának alapvető lépéseit. Lényeges szempont, hogy a statisztikai osz- tályozást milyen széles körben alkalmazzák, hiszen más próbafelméréseket igényel a csak szakértőknek szánt kódolási feladat, mint az olyan önbesorolás, amelyet az adatszolgáltatónak kell elvégeznie. Indo- kolt mérlegelni, hogy a potenciális kódolók félreér- telmezései milyen közérthető megfogalmazás esetén csökkenthetők, az adott tartalmi meghatározások és osztályozási kategóriák mellett. Előfordul, hogy a besorolást „emlékezetből”, és nem a konkrét előírá- sok szerint végzik.
A cikk szerint a korábban kialakított osztályozá- sok karbantartása, aktualizálása történhet a tételek megnevezésében, struktúrájában, vagy a tartalmi meghatározásokban. Ilyen módosítások esetén fi-
gyelmet érdemelnek a kódoláshoz kialakított segéd- eszközök is. Módosításra vezet például ha új foglal- kozáscsoportok jelennek meg, és az is, ha a felhasz- nálók a korábbi összevont kategóriák felbontását igénylik stb.
A szerzők gondos vizsgálatot javasolnak, ha az osztályozás módosítása a mutatók konzisztens to- vábbvezetését érinti, például az összehasonlítás ko- rábbi bázisához viszonyított statisztikai adatsorok- ban. Bevált módszerek ajánlottak a revíziós eljárá- sokhoz, például olyan összevonások, amelyek kiiga- zítják az osztályozás módosításából eredő tartalmi eltéréseket.
Célszerű egyeztetni a fontosabb felhasználókkal az osztályozás tervezett kiegészítését, a besorolási szabályok vagy a szerkezet módosításait. A világhá- lón elérhető nemzetközi osztályozások megfelelő dokumentációt adnak az ilyen egyeztetésekhez. Ki- alakultak az osztályozások adatbázisai, amelyek kö- vethetővé teszik az egyes csoportok közötti kapcso- latokat, valamint a kapcsolódó tartalmi és egyéb meghatározásokat.
A cikk utal az egymás mellett létező, eltérő ren- deltetésű, illetve szerkezetű osztályozásokra. Fontos módszertani feladat ezek koordinálása, összehangolá- sa. Előnyös, ha létezik kölcsönös megfeleltetés a kü- lönböző országokban alkalmazott, azonos rendeltetésű osztályozások meghatározásai, struktúrái között.
Ilyen kézenfekvő megfeleltetések hiányában is végeznek összehasonlításokat, felhasználva az osztá- lyozások létező hasonlóságait és figyelembe véve azok lényeges eltéréseit, az elemzési célhoz kapcso- lódóan. Ennek az a feltétele, hogy egyértelműen do- kumentálják az osztályozás elveit, a megfelelő tar- talmi meghatározásokkal. Igény van arra is, hogy közös osztályozási keretekhez igazítsák a különböző országokban alkalmazott tételeket.
Az osztályozások harmonizálása azt igényli, hogy egyeztessék az alkalmazott elveket, terminoló- giákat, és a különböző struktúrák elemeit fordítókul- csokkal vezessék össze. Meghatározhatók a kategó- riák olyan közös blokkjai, amelyek az összehasonlí- tott osztályozásokban közel azonos tartalmúak. A fontosabb statisztikai változók harmonizálása figye- lembe veszi a felhasználók igényeit, továbbá a kü- lönböző osztályozások dokumentált eltéréseit.
A nemzetközi szervezetek által kiadott, harmo- nizált alaposztályozások referenciaként szolgálhat- nak az egyes országok ebből származtatott osztályo- zásai fejlesztéseihez, átdolgozásaihoz.
A szerzők kiemelik a nemzeti és a nemzetközi statisztikai osztályozások közötti, kétirányú a kap- csolatot. Az utóbbiak fejlesztői lehetőség szerint hasznosítják a gyakorlati alkalmazás sokrétű tapasz-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 295
talatait, ugyanakkor a nemzetközi osztályozás ad támpontot nemzeti módszertani munkákhoz. Lénye- ges, hogy a különböző nyelvek miként fejezik ki a csoportok megnevezését, tartalmát. Inkább a megho- nosodott, a lényeget pontosan kifejező szakkifejezé- sek ajánlottak, ahol félrevezető, pontatlan a szó sze-
rinti, ún. tükörfordítás. Ajánlott olyan zárótétel fel- vétele, amelybe besorolhatók az osztályozásban máshol nem említett, vagy mélyebben nem részlete- zett (az „egyéb”, „más”) kategóriák.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA PÖSCHL, H.:
NŐK A MEZŐGAZDASÁGBAN
(Frauen in der Landwirtschaft.) – Wirtschaft und Statistik. 2004. 9. sz. 1017–1027. p.
Az Európai Unió agrárpolitikai döntései a német mezőgazdaságban bekövetkezett változások fő moz- gatórugói. Az 1992-ben megkezdett agrárreform- intézkedések, amelyek az Agenda 2000-rel új lendü- letet kaptak, kifejezetten nagymértékű alkalmazko- dást követeltek meg a mezőgazdasági üzemektől, így azok struktúrájában és termelésükben jelentős vál- toztatásokat kényszerítettek ki. A mezőgazdasági üzemek struktúraváltása a foglalkoztatottak számá- nak, illetve a gazdálkodó egységek méretének csök- kenéséhez vezetett, azaz minden szempontból meg- változott a mezőgazdasági üzemek átlagos nagysága.
Általában, a hivatalos agrárstatisztikából csak nagyon kevés információ szerezhető meg a mező- gazdaságban foglalkoztatott nők munka- és életkö- rülményeiről. Az agrárstatisztika fő célja mindmáig a termelési eredmények regisztrálása, miközben a termelőegységek strukturális adatait csak mellékes információkként kezeli, és csak nagyobb időinterval- lumokban tesz említést erről a kérdésről. A tájéko- zódáshoz szükség van a mezőgazdasági munkaerő- felmérések eredményeinek felhasználására, és az ott található nem-specifikus adatok vizsgálatára.
A foglalkoztatottak adatfelvételénél 1997-ig a mezőgazdaságból élő családi munkaerő élet- és munkakörülményeit az „egyéni vállalkozás”-jellegű gazdálkodási formák esetében vizsgálták. Csak 1999 után került előtérbe a mezőgazdasági üzemek eseté- ben a teljes munkateljesítmény vizsgálata, ami kiter- jedt a szezonmunkásokra és a nem családtagként foglalkoztatottakra egyaránt. Sőt az agrárstruktúra vizsgálatához kiegészítő programként csatlakozott a munkaerőre vonatkozó adatfelvétel, adatgyűjtés is.
A mező- és erdőgazdaságban az adatgyűjtést álta- lában nyolc-tizenkét évenként végzik el, és a kapott adatokat 1975-től kezdődően két évenként kiegészítő agrárstrukturális adatfelvétellel teszik teljesebbé. Ezzel
a kétévenkénti struktúravizsgálattal az Európai Unió által előírt követelményeknek is meg tudnak felelni.
Ezáltal valamennyi tagállam számára folyamatosan, összehasonlítható adatokat biztosítanak.
A strukturális adatfelvétel keretében az adatfelvé- teli év májusában információkat gyűjtenek a termőföld hasznosításáról, a szarvasmarha állományról, a mun- kaerőről és a mezőgazdasági üzemek egyéb jellemzői- ről. Az általános, illetve a reprezentatív adatfelvétel egyaránt kiterjed a termelési- és a szerkezetstatisztikai nyilvántartásra, az agrárstatisztikai törvény elvárásai- nak megfelelően. A reprezentatív adatfelvétel véletlen kiválasztás alapján történik, szakmai és regionális szempontok figyelembe vételével.
A nőkre vonatkozó adatok a „munkaerő” téma- csoport része, és szorosan kötődik a mezőgazdasági üzem jogi formájához. Differenciált ábrázolás csak az egyéni gazdaságok vállalkozási csoportba tartozó mezőgazdasági üzemek esetében lehetséges. Az 1999-es mezőgazdasági összeírás és a 2001-es agrár- szerkezeti adatfelvétel vizsgálta a családi munkaerőt (tulajdonos, házastárs, egyéb családtagok), valamint a családon kívüli állandó foglalkoztatottakat.
A nem állandó foglalkoztatottak számát nemek szerint adták meg. Ezeknél a figyelembe vehető fog- lalkoztatási idő az előző év májusától az adatfelvétel évének áprilisáig került számbavételre, napi nyolc órás munkaidőt feltételezve.
A 2003-as agrárstrukturális adatfelvételnél vál- tozás következett be a figyelembe veendő időinter- vallumot és a munkaidő mérését illetően is.
A családi munkaerőnél és az állandóan foglal- koztatottaknál öt munkaidőcsoportot alakítottak ki.
A nem állandóan foglalkoztatottak (köztük a sze- zonmunkások) és az általuk teljesített munkaidő a korábbi gyakorlatnak megfelelően került felvételre.
A figyelembe vett idő mindenkinél tizenkét hónap.
A mellékállásban dolgozó mezőgazdasági mun- kaerő a legtöbb esetben rendelkezik más, nem mező- gazdasági munkából származó jövedelemmel. Közü- lük sokan családtagok, rokoni körbe tartozók, és az egyéni gazdaságokban dolgoznak. A mezőgazdaságon kívüli jövedelmek négy fő forrása a következő: más
