Dolgozó nők és férfiak Finnországban

204

A bruttó fizetés azonban nem minden.

Tovább kell lépni a számításban, levonva az adót és a társadalombiztositási járulékot.

Nettó alapon a svájciak az élre törnek: fel- ső ügyvezető igazgatóik például 21 száza- Iékkal többet vásárolhatnak nettó járandósá- gukból, mint az amerikaiak. A nyugatnémet vezetők nettó ,,jövedelme" ezzel szemben csak 90 százaléka a tengerentúlinak. Ha le—

vonjuk az adót és a társadalombiztositási já- rulékot, akkor a belga gazdasági vezetők az élmezőnyből a rangsor aljara zuhannak. mi—

vel az amerikai járandóságnak — a vásárló-

erőt véve alapul — mindössze a felét (%%) ,,viszik haza". A középvezetők nettó arány- számai mások. A spanyolok például a har- madik helyre lépnek elő. Svájc és az Egye-

sült Államok mögé.

Az elemzés tehát eléggé bonyolult, de a kiigazítások megérik a fáradságot. Ahogyan változnak a gazdasági viszonyok, a felsorolt tényezők számításba vétele természetesen az eddigieknél is nagyobb gondot okozhat, még fokozottabb körültekintést igényelhet.

(Ism.: Somogyi Miklós)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

DOLGOZÓ NÖK ÉS FÉRFIAK FINNORSZÁGBAN (Women and men at work.) Helsinki. Central Sta- tísticai Office of Finland. 1985. 47 p.

A Finn Központi Statisztikai Hivatal kiad—

ványa a nők és a férfiak képzettségét, fog-

lalkoztatását, munkakörülményeit, kereseti vi—

szonyait vizsgálva kísérletet tesz a nemek kö- zötti egyenlőség statisztikai eszközökkel tör- ténő ábrózolására. A kiadvány elsősorban különböző, már megjelent oktatási, munka—

erő— és bérstatisztikai adatokra támaszkodik.

A finn munkaerő—statisztika (: 15—74 éves férfiakat és nőket tekinti munkaképes korú—

aknak. Ennek figyelembevételével Finnország 3.7 milliós munkaképes korú népességgel

rendelkezik, amelyből 1.9 millió a nők, 1.8

millió a férfiak száma. 1983-ban a munka—

erő-állomány (a foglalkoztatottak. illetve a munkát kereső munkanélküliek száma) 2.5 millió fő volt; ennek csaknem fele (480/0) nő.

A kiadvány első fejezete az oktatás—kép- zés területén megfigyelhető trendeket tekinti át. Az 1950-es évek óta a felsőbb középis—

kolák, szakfőiskolák és egyetemek végzős hallgatóinak mintegy fele nő, az 1980—as évek kezdetétől pedig a szakfőiskolákra és egyetemekre beiratkozottak többsége a gyen- gébb nem képviselője. Megfigyelhetők ha- gyományosan .,női", illetve ,,férfi" képzési te- rületek. A nők részvételi aránya az egész- ségügyi szakiskolákban a legnagyobb, a mű—

szaki és a természettudomónyok területén a legkisebb. és ezek az arányok meglehetősen nagy stabilitást mutatnak. A finn népesség képzettségi struktúrája csupán abban az ér—

telemben változik, hogy mind a férfiak, mind

a nők egyre magasabb fokú képzésben ré- szesülnek.

A következő fejezet a toglalkoztatottság kérdéskörét tárgyalja. Az elmúlt két évtized során ebben a vonatkozásban három lénye- ges va'ltozős következett be:

—a képzési idő meghasszabbodása miatt csök—

kent a fiatalabb korosztályok foglalkoztatósónak

mértéke: míg az 1970-es évek elején a 15—19 éve- sek korcsoportjónak fele tartozott a munkaerő-állo- ményba, addig 1983hban csupán egyharmaduk;

—-az 1970-es évektől kezdődően mind több nő folytatott kereső tevékenységet, és jelentős mérték—

ben csökkent a gyermeküket otthon nevelő anyák száma:

— az 196005 évek közepétől az 1970-es évek végéig nőtt a munkaképtelenek és a nyugdíjasok száma:

1983-ban a 15—64 éves férfiaknak 8,6 százaléka (142 000 fő) részesült rokkantsági vagy egyéb, idő előtti nyugdíjban. a nők megfelelő ara'nya 7,6 szá—

zalék (126000 fő).

Az 1960-as évek elejétől a férfiak aránya a munkaerő-állományban csökkent. a nőké emelkedett. A nők tekintetében a legmaga—

sabb foglalkoztatottsági arány a 40—44 éve-

sek korcsoportjában (900470). a férfiaknál a 35—39 évesek korcsoportjában (970/0) volt megfigyelhető. Az utóbbi néhány évben nőtt a 45—64 éves nők foglalkoztatottsc'iga. A gyermeküket otthon nevelő anyák aránya a 25—34 éves nők korcsoportjában a legna- gyobb. Egy 1983 őszén végrehajtott felmérés adatai szerint e nők csaknem egyharmada szívesebben dolgozna, és azért marad otthon gyermekével, mert nehezen talál munkát, vagy nem tudja megoldani gyermeke felü- gyeletét napközben.

Külön fejezetben foglalkozik a kiadvány a munkaidő hosszának alakulásával. A munka- erő-állománynak az 1970-es években megfi- gyelt növekedése elsősorban a nők fokozott munkába állásán alapult. Bár a részmunka—

időben történő foglalkoztatás elég gyakori volt az 1970-es évek folyamán, a munkaerő—

államány növekedését a teljes munkaidőben toglalkoztatottak számának emelkedése idéz- te elő. 1983-ban a nők 12. a férfiaknak csu—

pán 5 százaléka dolgozott részmunkaidőben.

A részmunkaidőben faglalkoztatottak száma 1983-ban 197000 fő volt, ebből 141 OOOxnő.

A részmunkaidőben történő foglalkoztatás különösen jellemző néhány tevékenységre (takarítás, mezőgazdasági munkák, kereske- delem, irodai munkák stb.). A jelenlegi hely—

zetet az jellemzi, hogy mig a népesség egy

STATiSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ 205

része akarata ellenére dolgozik részmunka—

időben, más része szivesen vállalna ilyen munkaidőt. de munkahelyén az nem oldha—

tó meg. Az 1983 őszén végrehajtott vizsgálat adatai szerint a részmunkaidőben foglalkoz- tatottak egyharmada szeretne teljes munka- időben dolgozni, mig a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül minden hetedik vál—

lalna inkább részmunkaidős foglalkoztatást.

A nők munkaideje — rendszerint a kollek- tiv szerződés által szabályozva —— rövidebb.

mint a férfiaké. Kevesebb túlórát is vállal—

nak, így hetente átlagosan 36 órát töltenek munkahelyükön, mig a férfiak 41 órát.

A foglalkozásban álló nők 4 százaléka ren—

delkezik másodállással, mig a férfiak 11 szá—

zaléka. A nők átlagosan heti 11 órát fordí—

tanak másodállásban történő munkavégzés—

re, a férfiak heti 14 órát. Az otthon végzett.

nem fizetett háztartási munkát is figyelembe véve a nők hetente 5 órával többet (63 órát) dolgoznak, mint a férfiak.

Érdekes adatokat tár fel a munkavállalás és a család összefüggéseit tárgyaló fejezet.

A kétszülős. óvodáskorú gyermekeket nevelő családok száma 1983 őszén 300 000 volt. Min—

den negyedik családot a hagyományos mun—

kamegosztás jellemezte, azaz a férj kereső foglalkozást folytatott, a feleség pedig ott- hon nevelte gyermekét. Mintegy 220 000 csa- lád esetében dolgozott mindkét szülő. Körül- belül 60 000-re volt tehető az olyan csalá- dok száma, amelyek legalább két óvodásko- rú gyermeket neveltek, és amelyekben mind;

két szülő kereső foglalkozást folytatott. Ele- nyésző volt az olyan családok s;áma, ame- lyekben csupán az anya dolgozott. 72000 gyermekét egyedül nevelő anya és 12 000 hasonló helyzetű apa képezte a munkaerő—

állomány részét.

A gyermekek száma és életkora befolyásol- ja a szülők által a munkahelyen, illetve ott—

hon munkával töltött órák számát. Egy 1979 őszén végzett időmérleg—vizsaálat szerint a 4 éven aluli gyermekkel rendelkező nők áll—

nak az élen a munkavégzésre fordított órák összesített számát tekintve: 69 órát dolgoz—

nak hetente. aminek több minta felét a há—

zimunka teszi ki.

A nők ,,hivatalos" munkaidejét jelentős mértékben befolyásolja a gyermekek léte és életkora. A kisgyermekes anyák napi mun—

kaideie rövidebb, viszonylag sokan dolaoz- nak részmunkaidőben. A férfiak esetében sem a hivatalos munkaidőt. sem a házimun- kára forditott órák számát nem befolyásol- ja a gyermekek száma vagy életkora. A gyermeküket egyedül nevelő anyák hivatalos munkaideje hetente átlagosan 10 órával hosszabb, mint a házas vagy együttélő gyer—

mekes nőké, és megközelíti a férfiakét.

Külön fejezet foglalkozik a munkanélküli- ség kérdéseivel. 1983—ban a női munkaerő-

állomány 6.0 százaléka (73000 fő), a férfi munkaerő—állomány 6.2 százaléka (83 000) volt munkanélküli. Az 1970-es évek végén még alacsonyabb volta munkanélküliek ará—

nya a nők, mint a férfiak körében.

1978 őszén, a legnagyobb arányú munka- nélküliség idején mintegy 100000 főt tett ki a rejtett munkanélküliek száma, akiknek többsége nő volt. A nyílt munkanélküliség csökkenésével egyidejűleg a rejtett munka- nélküliség is csökkent. Az 1980-as években átlagosan 50 000 fős volt a rejtett munkanél- küliek állománya. amelynek mintegy fele gyermekét otthon nevelő anya volt. A kép teljesebbé tétele érdekében megvizsgálták az ún. alulfoglalkoztatottak számának alaku-

lását is. lde azokat sorolják, akiknek a hét

egy részében nincs munkájuk, vagy részmun- kaidőben tudnak csak dolgozni. Az alulfog- lalkoztatottak száma 1983 őszén 59000 fő

volt, 64 százalékuk (38 000 fő) nő.

A foglalkoztatás jellege. illetve az egyes foglalkozási ágak szerint vizsgálva a kérdés—

kört, az alábbi főbb tendenciák figyelhetők meg.

A bérből és fizetésből élő nők 42, a fér—

fiak 25 százaléka dolgozik az állami szek—

torban. A nők aránya különösen az oktatás, a kutatás és az egészségügy területén ma- gas (az összes foglalkoztatott nő több mint egynegyede dolgozik ilyen jellegű munkakö—

tökben).

1983—ban az ipar területén foglalkoztatot—

tak száma mintegy 600000 fő volt. 390000 férfi és 210000 nő. A nők aránya a textil- iparban a legnagyobb, ahol a 71000 foglal—

koztatott közül 56000 nő. Az élelmiszeripar területén körülbelül azonos számú nő és férfi dolgozik. Érdekes módon viszonylag nagy a fémfeldolgozó iparban és a gépgyártásban foglalkoztatott nők száma (39 000).

Afoglalkozási csoportokat tekintve mar—

kánsan megkülönböztethetők jellegzetesen női (igazgatási, irodai munkák, könyvelés stb.), illetve jellegzetesen férfi (vas— és fém- megmunkálás, ácsolás és egyéb épitési mun- kák, festés stb.) foglalkozások. Néhány fog- lalkozási csoportban nem figyelhető meg ne—

mek szerinti differenciálódás; ilyenek például a mezőgazdasági, a kereskedelmi eladói

munkák és az oktatás.

A férfiak és nők által betöltött munkakö- rök jellegét tekintve a legszembetűnőbb, hogy a férfiaknak mintegy fele fizikai mun- kát végez, a nőknek majdnem fele pedig ala- csonyabb beosztású irodai alkalmazott. A nők sokkal ritkábban töltenek be magasabb beosztást, minta férfiak. Különösen alacsony a nők száma a felső vezetés körében.

A végzettség és a beosztás kapcsolatát vizsgálva kitűnik, hogy a felsőfokú végzett- ségű nők ritkábban kerülnek vezető beosz—

tásba, mint a férfiak; a felsőfokú végzettségű

206

férfiaknak 86 százaléka magasabb beosztá—

sú. mig a nőknek csak 61 százaléka.

A kiadvány két utolsó fejezete a magán- és az állami szektorban foglalkoztatottak ke-

reseti viszonyait tárgyalja.

A magánszektorhoz tartozó. bérből és fize- tésből élő mintegy 1.3 millió munkavállaló kö- zül közel 800000 fő adatait tartalmazzák az idevonatkozó bérstatisztikák. Ebből közel 300000 fő ipari munkás, akiknek 34 százalé—

ka nő; az iparban foglalkoztatott adminiszt- ratív vagy irodai alkalmazottak szóma 140 000 fő, közülük 37 százalék a nők aránya; végül 200000 fő a kereskedelemben dolgozó admi- nisztratív vagy irodai alkalmazottak száma, akiknek 67 százaléka nő. Az ipari munkások közül a nőkre inkább jellemző a darabbér—

ben. míg a férfiakra a prémiumrendszerben történő munkavégzés.

Különböző iparágakat vizsgálva megálla- pítható, hogy a legmagasabb és a legala- csonyabb bérek közötti különbség a férfiak- nál nagyobb, mint a nőknél. A nők átlagos órabére alig valamivel magasabb, mint a legrosszabbul fizetett (a ruházati iparban dol- gozó) férfiaké. Az iparban dolgozó fizetett alkalmazottak közül még a legmagasabb is- kolai végzettségű nők havi átlagfizetése is csak mintegy 70—73 százaléka a térfiakénak.

A kereskedelmi szektort illetően a bérsta- tisztikák a következő nagyobb foglalkozási csoportokra terjednek ki: a kereskedelmi iro—

dákban. bankokban és biztositótársaságoknál dolgozó adminisztrativ és irodai alkalmazot—

takra, az eladókra és a vendéglátóipari dol—

gozókra. A kereskedelmi irodákban. bankok- ban és biztositótársaságoknál foglalkozta- tott nők átlagfizetése a férfiakénak mintegy 60 százalékát teszi ki. A kereskedelmi szektor legrosszabbul fizetett csoportja az eladók, akik közül a nők átlagfizetése a férfiakénak

mintegy 84 százalékát éri el.

1983-ban mintegy 500000 főt tett ki az ál- lami szektorban. a központi és a helyi igaz- gatásban teljes munkaidőben foglalkoztatot—

tok száma. Közülük mintegy 430 OOO-en kap- tak havi fizetést, a többiek órabérben dol- goztak. A helyi igazgatásban dolgozó fizetett alkalmazottak 75 százaléka nő, a központi igazgatásban foglalkoztatottak 60 százaléka férfi. A helyi igazgatásban dolgozók iskolai végzettsége átlagosan magasabb, mint a központban, a legmagasabb iskolai végzett—

ségűek aránya azonban a központi igazga- tásban nagyobb. Mind a központi, mind a

helyi igazgatásban, valamennyi végzettségi szinten magasabb a férfiak átlagfizetése, mint a nőké. A különbségek kisebbek a ma—

gasabb iskolai végzettségűek körében.

(ism.: Szvitecz Zsuzsa)

.

BALEVSZKl. D.:

AZ 1985. ÉVI BOLGÁR NÉP- ES LAKÁSSZAMLÁLAS

(Prebrojavaneto na naszelenieto i zsilistnija fond v kraja na 1985. g. — osznoven isztocsnik na komp- lekszna szocialna informacija na csoveskite reszurszi na NR Bölgarija.) — lkonomika. 1985. 5.sz. 10—17l p.

A Bolgár Népköztársaságban 1985 végén népszámlálást tartottak. Ezzel egyidőben.

részben pedig ezt követően hat szociológiai felvételre is sor került, amelyekből a társa- dalmi információs bázis számára számos ok- tuális és megbízható adatot várnak.

A bolgár statisztikai gyakorlatban a prob- lémákhoz először közelítenek szociológiai szempontból. Ettől minőségileg új eredmé- nyeket várnak a társadalmi—gazdasági je- lenségek és folyamatok jellemzése számára, valamint az egységes társadalmi informáci- ós rendszer adatbankjának a felépítéséhez.

Az Egységes Állami Népességnyílvántartá és Adminisztrációs Rendszer (ESZGRAON) ak—

tualizálásának is feltétele a népszámlálási adatokkal történő bővítése.

Az 1985. évi népszámlálás új szempontjai:

— szociológiai megközelítés (biztosítja a demog- ráfiai, gazdasági és egyéb információkkal integrál—

va (: társadalmi—gazdasági fejlődés komplex jellem—

zését: a társadalmi—demográfiai statisztika integrált rendszerének kiépítését:

-— az általános összeírások reprezentatív vizsgá- latokkal való összekapcsolása;

— az ESZGRAON információs bázisa aktualizálá- sónak elősegítése:

— az élveszületések megfigyelésére szolgáló prog- ram kibővítése a születési évre és az anyák életko- rára vonatkozó adattal (ez a bolgár népesedési pod

lítika segítését szolgálja);

—olvan társadalmi—gazdasági adatok gyűjtése.

amelyek a lakosság képzettségi, szakmai. ágazati és területi megoszlására vonatkozóan gazdagabb anyagot nyújtanak a korábbiaknál. kibővítve (: gaz-

daságilag inaktív népesség adataival;

— a népesség társadalmi sruktúrájának vizsgálatá- nál új megközelítési mód alkalmazása: a saját be—

vallás és a tényleges munkahely, foglalkozás. kép- zettséa stbt összevetése alaoján:

—-— részletesebb nómenklatúra segítségével nagyobb számú kombináció kialakítása az emberi erőforrások elemzése során;

-— nagyobb hangsúlyt kap a népszámlálásban a népesség minőségi jellemzőine számbavétele,

Az 1985. évi lakás— és épületösszeíras új vonásai:

1. gazdag információs anyag várható az épület- és lakásalapra vonatkozóan minőség és mennyiség tekintetében (felszereltség, beépített terület stb.);

2. szociológiai szempontból közelítve teszi fel a kérdéseket a lakáshasználatra, a lakás 15 perces körzetében található kulturális. közellátási és közle-

kedési intézményrendszerre;

?. seaítséaet nyújt a területi kataszterek adatai- nak gyűjtéséhez;

4. a gépi feldolgozás segítségével összekapcsol—

ja a népszámlálási és a lakásínformációkat:

5. a nyaralók és a hétvégi házak összeírása:

6. a lakásalapok automatizált rendszereinek, a bolgár lakásalap—adatbanknak kialakítása.

Az 1985. évi népszámlálás két fő jellemző- je az említett szociológiai megközelítés és a