Balevszki, D.: Az 1985. évi bolgár nép- és lakásszámlálás

206

férfiaknak 86 százaléka magasabb beosztá—

sú. mig a nőknek csak 61 százaléka.

A kiadvány két utolsó fejezete a magán- és az állami szektorban foglalkoztatottak ke-

reseti viszonyait tárgyalja.

A magánszektorhoz tartozó. bérből és fize- tésből élő mintegy 1.3 millió munkavállaló kö- zül közel 800000 fő adatait tartalmazzák az idevonatkozó bérstatisztikák. Ebből közel 300000 fő ipari munkás, akiknek 34 százalé—

ka nő; az iparban foglalkoztatott adminiszt- ratív vagy irodai alkalmazottak szóma 140 000 fő, közülük 37 százalék a nők aránya; végül 200000 fő a kereskedelemben dolgozó admi- nisztratív vagy irodai alkalmazottak száma, akiknek 67 százaléka nő. Az ipari munkások közül a nőkre inkább jellemző a darabbér—

ben. míg a férfiakra a prémiumrendszerben történő munkavégzés.

Különböző iparágakat vizsgálva megálla- pítható, hogy a legmagasabb és a legala- csonyabb bérek közötti különbség a férfiak- nál nagyobb, mint a nőknél. A nők átlagos órabére alig valamivel magasabb, mint a legrosszabbul fizetett (a ruházati iparban dol- gozó) férfiaké. Az iparban dolgozó fizetett alkalmazottak közül még a legmagasabb is- kolai végzettségű nők havi átlagfizetése is csak mintegy 70—73 százaléka a térfiakénak.

A kereskedelmi szektort illetően a bérsta- tisztikák a következő nagyobb foglalkozási csoportokra terjednek ki: a kereskedelmi iro—

dákban. bankokban és biztositótársaságoknál dolgozó adminisztrativ és irodai alkalmazot—

takra, az eladókra és a vendéglátóipari dol—

gozókra. A kereskedelmi irodákban. bankok- ban és biztositótársaságoknál foglalkozta- tott nők átlagfizetése a férfiakénak mintegy 60 százalékát teszi ki. A kereskedelmi szektor legrosszabbul fizetett csoportja az eladók, akik közül a nők átlagfizetése a férfiakénak

mintegy 84 százalékát éri el.

1983-ban mintegy 500000 főt tett ki az ál- lami szektorban. a központi és a helyi igaz- gatásban teljes munkaidőben foglalkoztatot—

tok száma. Közülük mintegy 430 OOO-en kap- tak havi fizetést, a többiek órabérben dol- goztak. A helyi igazgatásban dolgozó fizetett alkalmazottak 75 százaléka nő, a központi igazgatásban foglalkoztatottak 60 százaléka férfi. A helyi igazgatásban dolgozók iskolai végzettsége átlagosan magasabb, mint a központban, a legmagasabb iskolai végzett—

ségűek aránya azonban a központi igazga- tásban nagyobb. Mind a központi, mind a

helyi igazgatásban, valamennyi végzettségi szinten magasabb a férfiak átlagfizetése, mint a nőké. A különbségek kisebbek a ma—

gasabb iskolai végzettségűek körében.

(ism.: Szvitecz Zsuzsa)

.

BALEVSZKl. D.:

AZ 1985. ÉVI BOLGÁR NÉP- ES LAKÁSSZAMLÁLAS

(Prebrojavaneto na naszelenieto i zsilistnija fond v kraja na 1985. g. — osznoven isztocsnik na komp- lekszna szocialna informacija na csoveskite reszurszi na NR Bölgarija.) — lkonomika. 1985. 5.sz. 10—17l p.

A Bolgár Népköztársaságban 1985 végén népszámlálást tartottak. Ezzel egyidőben.

részben pedig ezt követően hat szociológiai felvételre is sor került, amelyekből a társa- dalmi információs bázis számára számos ok- tuális és megbízható adatot várnak.

A bolgár statisztikai gyakorlatban a prob- lémákhoz először közelítenek szociológiai szempontból. Ettől minőségileg új eredmé- nyeket várnak a társadalmi—gazdasági je- lenségek és folyamatok jellemzése számára, valamint az egységes társadalmi informáci- ós rendszer adatbankjának a felépítéséhez.

Az Egységes Állami Népességnyílvántartá és Adminisztrációs Rendszer (ESZGRAON) ak—

tualizálásának is feltétele a népszámlálási adatokkal történő bővítése.

Az 1985. évi népszámlálás új szempontjai:

— szociológiai megközelítés (biztosítja a demog- ráfiai, gazdasági és egyéb információkkal integrál—

va (: társadalmi—gazdasági fejlődés komplex jellem—

zését: a társadalmi—demográfiai statisztika integrált rendszerének kiépítését:

-— az általános összeírások reprezentatív vizsgá- latokkal való összekapcsolása;

— az ESZGRAON információs bázisa aktualizálá- sónak elősegítése:

— az élveszületések megfigyelésére szolgáló prog- ram kibővítése a születési évre és az anyák életko- rára vonatkozó adattal (ez a bolgár népesedési pod

lítika segítését szolgálja);

—olvan társadalmi—gazdasági adatok gyűjtése.

amelyek a lakosság képzettségi, szakmai. ágazati és területi megoszlására vonatkozóan gazdagabb anyagot nyújtanak a korábbiaknál. kibővítve (: gaz-

daságilag inaktív népesség adataival;

— a népesség társadalmi sruktúrájának vizsgálatá- nál új megközelítési mód alkalmazása: a saját be—

vallás és a tényleges munkahely, foglalkozás. kép- zettséa stbt összevetése alaoján:

—-— részletesebb nómenklatúra segítségével nagyobb számú kombináció kialakítása az emberi erőforrások elemzése során;

-— nagyobb hangsúlyt kap a népszámlálásban a népesség minőségi jellemzőine számbavétele,

Az 1985. évi lakás— és épületösszeíras új vonásai:

1. gazdag információs anyag várható az épület- és lakásalapra vonatkozóan minőség és mennyiség tekintetében (felszereltség, beépített terület stb.);

2. szociológiai szempontból közelítve teszi fel a kérdéseket a lakáshasználatra, a lakás 15 perces körzetében található kulturális. közellátási és közle-

kedési intézményrendszerre;

?. seaítséaet nyújt a területi kataszterek adatai- nak gyűjtéséhez;

4. a gépi feldolgozás segítségével összekapcsol—

ja a népszámlálási és a lakásínformációkat:

5. a nyaralók és a hétvégi házak összeírása:

6. a lakásalapok automatizált rendszereinek, a bolgár lakásalap—adatbanknak kialakítása.

Az 1985. évi népszámlálás két fő jellemző- je az említett szociológiai megközelítés és a

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ 207

reprezentativ módszer alkalmazása a jelen- ségek és folyamatok vizsgálatára. Utóbbi mintegy 180000 főre kiterjedő hat reprezen—

tatív vizsgálatot jelent, részben a népszám- lálás idején, részben azt követően. Előbbiek a születési arányszámra és a népesség rep- rodukciójára, a vándorlásra (a viselkedés- re); a lakosság munkalehetőségeire és mun- kaviszonyaira terjednek ki. A népszámlálást követően, de azzal szerves kapcsolatban fo- lyik majd a ,,város—falu 'Bó" vizsgálat, mely- hez hasonló már folyt 1968-ban a társada—

lom mint szociológiai rendszer elméleti mo- dellje alapján. Egy másik vizsgálat a népes- ség egészségi állapotát igyekszik feltárni az egészségügy valamennyi vonatkozásának és az igényeknek a felmérésével. A harmadik felmérés a személyiségre vonatkozik; prog- ramjában a társadalmi fejlődés hatására be—

következő személyiségváltozás kérdései áll- nak a középpontban, az emberi rövid és hosszú távú célok és feladatok stb. A vizs—

gálat a szocialista személyiségjegyek gyűj—

tésével a tervezést segítheti.

Fontos és összetett kérdés a népszámlálás és lakásösszeirás kapcsán azoknak a felté- teleknek a megteremtése, amelyek az össze- írások, az ESZGRAON és a folyamatos né- pességstatisztikai információk sikeres integ- rálásához szükséges körülményeket biztosít- ják. Ehhez a számítástechnika, a gépi adat—

feldolgozás nyújt alapot. Nem egyszerűen a háromféle rendszer egybeolvadósáról van szó, hanem lényegesen új. integrált rendszert hoznak létre. Az új alapelvek meghatározá—

sán, a gyűjtendő adatok körének kijelölésén túl a módszertani alapokat is meg kell te—

remteni. Az egységesség érdekében meg kell oldani az ínformációgyűjtés időpontjára (ide—

jére), az információ forrásaira és a kapott információk rendeltetésére vonatkozóan még fennálló problémákat. Biztosítani kell az adatfeldolgozás egységességét garantáló

osztályozási dokumentumok, nómenklatúrák, klasszifikátorok összeállítását, figyelembe vé—

ve az igénylők szempontjait is. Meaoldandók a rendszer-. az adatkorrekció problémáit. E nehéz és bonyolult feladatoknak a meg- oldásához megvannak a szükséges szakem- berek, akiknek

1. biztosítani kell az összeírást végző, irányító és ellenőrző szervek és bizottságok együttműködését és 2. minőségileg megfelelő jegyzéket kell készí—

teni az összeíráshoz:

3. megfelelően kell kiválasztani, felkészíteni és instruálni a népszámlálást végző személyeket;

4. a kimaradások és ismétlődések elkerülésére el—

kell végezni az ország népszámlálási és lakásössze—

írási körzeteinek kijelölését;

5. hatékony felvilágosító tevékenységgel fel kell készíteni a lakosságot az együttműködésre.

(Ism.: Pásztor Ilona)

MÓRTL. H. :

FOGLALKOZÁSSTATISZTIKA

(Berufsstatistik: Aufgaben. Ouellen und Darstel—

lungsmöglichkeiten.) —— Wirtschaft und Statistik. 1985.

5. sz. 359—372. p.

A foglalkozásstatisztikával szemben tá- masztott növekvő követelmények szükségessé teszik, hogy a minden keresőre kiterjedő alapvizsgálatok mellett a foglalkozási ada!

tokat tartalmazó részleges jellegű statisztiká- kat is hasznosítsuk. Ezzel kapcsolatban vi—

szont számolni kell a különböző felvételek el—

térő koncepciójából adódó problémákkal is, amelyek az eredmények összehasonlíthatósá- gát és az összefüggések feltárását nehezítik.

Az egyes foglalkozások formai és tartalmi szempontból. valamint jelentőségüket tekint—

ve állandóan változnak. Napjainkban a tech—

nikai fejlődés hatására a változások gyako- ribbak és gyorsabbak, mint korábban. A munkafolyamatok átalakulása a képet folya- matosan módositja. Új foglalkozások, szak- mák keletkeznek, mások megszűnnek.

A foglalkozási struktúra vizsgálatakor többféle jellemzőt indokolt figyelembe ven- ni, mint például a képzettség, a társadalmi helyzet, az életkor, a gazdasági ág, a jöve—

delem, a teljesített munkaórák száma. Fon- tosak ezenkívül a munkafeltételekre vonatko—

zó — legtágabb értelemben vett — informá- ciók is.

A vizsgálatok alapja a foglalkozások egy- séges osztályozási rendszere. E rendszer —- összekapcsolva az emlitett jellemzőkkel — a kereső tevékenység és a munkaerőpiac elem- zésének egyik fő bázisát jelenti. A keresők mai értelemben vett foglalkozási csoportosítá- sát Németországban először az 1925. évi népszámlálás alkalmazta. A csoportosítás rendszerét ettől kezdve minden népszámlálás alkalmával — a Német Szövetségi Köztársa- ságban egészen az 1970. évi népszámlálásig

— felülvizsgálták, a változó követelmények—

hez igazitották. Egyre növekvő gondot oko- zott azonban az eredmények időbeli össze—

hasonlíthatóságának a biztosítása. Az ismé—

telt változtatások lehetővé tették ugyan a foglalkozási struktúra legújabb ismereteknek megfelelő felvázolását, de az ily módon szer—

zett információk lényegében csak ,,pillanat- felvételt" eredményezhettek. 1970 óta a fog- lalkozások osztályozásának alapvető rend- szere nem módosult.

A foglalkozási statisztika új forrását tárta fel a mikrocenzusokról szóló 1975. évi tör- vény. Ennek értelmében a foglalkozási ada—

tok a korábbinál gyakrabban álltak rendel—

kezésre, és az összetételben végbemenő vál- tozásokat gyorsabban fel lehetett ismerni. A foglalkozási megjelölések viszonylagos me- revségét az alapvető tevékenység jellegére vonatkozó kiegészitő kérdések beiktatásával

sikerült enyhíteni.