A munkaidőalap és kihasználása a magyar gazdaságban

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MUNKAIDÓALAP ÉS KIHASZNÁLÁSA A MAGYAR GAZDASÁGBAN"

SOMOGYI MIKLÓS

A munkaidőalap kihasználásával foglalkozni —- úgy gondolom — szinte mindig

időszerű, de különösen aktuális évtizedünkben, napjainkban. Ami a magyar nép- gazdaságot illeti: nálunk a munkaidő-kihasználás vizsgálata — és természetesen a munkaidő-kihasználás javítása — egyenesen követelmény. E tekintetben azonban nem állunk egyedül. Évtizedünk elejére az európai szocialista országok gazdaságá—

ban '- mondhatjuk — általánossá vált a munkaerőhiány. és különösen megnehezült a népgazdaság szakmunkaerővel való ellátása. Megfogyatkoztak a könnyen, olcsón mozgósítható tartalékok, és többnyire távlatilag is lassult a munkaképes korú né- pesség létszámának növekedése. Érthetően előtérbe került a munkaidőalappal való takarékos gazdálkodás: az időalap védelme és jobb kihasználása.

Hazánkban a dolgozók az ország felszabadulása óta a különböző szabadság-

idők és munkaidő-kedvezmények széles rendszerét élvezik. Mindezeken felül — tör- vények, rendeletek, a kollektív szerződések alapján — számos esetben mentesülnek a munkavégzési kötelezettségtől. Kedvezményeik, előnyeik különösen a mostani gaz—

daságirányítási rendszer megvalósításának és kiteljesítésének éveiben gyarapod- tak, amit a gazdálkodás eredményei lehetővé, a változatos ösztönzési célok pedig szükségessé tettek. Népesedéspolitikai érdekek. művelődéspolitikai szándékok, mun—

kásvédelem. a pályaválasztás célszerű befolyásolása, megannyi kívánalom, amelyek- nek érvényre juttatása részben az aktív keresők számát, részben a foglalkoztatottak munkaidőalapját csökkenti. Világos célok olyan gazdasági, társadalmi, politikai haszonnal, amelynek aránylag rövid távon mutatkoznia kellett, és amely jórészt már

mutatkozott is.

Érdemes felsorolnunk néhányat az említett, az éves munkaidőalapot vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk: az ,,élet—munkaidőalapot" befolyásoló intézkedések

közül. '

— 1967 óta a gyermek betöltött 3 éves koráig fizetés nélküli, de segéllyel tá-

mogatott szabadság jár a dolgozó nőnek, kérésére, a szülési szabadság letelte

után, és e kedvezményt — a ma már nemzetközi hírű gyermekgondozási segélyt -— a gyermekét egyedül nevelő apa is megkaphatja. Fizetés nélküli szabadságban ré—

szesülhet a dolgozó anya (a gyermekét egyedül nevelő apa) a beteg gyermek ott—

honi ápolására, annak 10 éves koráig. Amíg a gyermek nem töltötte be 6. életévét, otthoni ápolás esetére a gyermekek számától függően évi 30—60 napi táppénz jár.

' " A szerző; tanulmányát a Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetségének (European As- sociation of_ National Productivity Centres) 1979. október 16. és 18. között tartott belgrádi szemináriumán el—

hangzott eloadosa alapján állította össze.

348 ' f f , SOMOGYI MIKLÓS

Ugyancsak a gyermekek száma szerint átlagkeresettel fizetett évi 2—9 napot vehet igénybe a dolgozó anya (a kedvezményezett apa) (: gyermek(ek) 14 éves koráig.

Havi 1 fizetés nélküli szabadnapban részesíthető a dolgozó anya (apa), ha háztar—

tásában két, 14 évesnél fiatalabb gyermeket nevel.

-— Nagyon lényegesek országunkban a tanulmányokkal összefüggő fizetett sza—

badnapok és szabadságnapok (évi 6—3?! nap). a fizetés nélküli vagy részben fizetett

szabadnapok a vizsgák utazási és jelenléti idejére, a levelező tagozatokon való to- vábbtanulásra (15—30 nap). tudományos képzésre, belföldi ösztöndíj esetén (évi 24 nap) és a külföldön tanuló levelező hallgatóknak (heti 1, ún. kutatónap). Átlagke- resettel díjazott távollét a munkavédelmi, tűzoltói, polgári védelmi stb. oktatásban

való részvétel ideje, évi 1—3 nap.

-— Az elmondottakon felül a Munka Törvénykönyve alapján nagyszámú pótsza-

badság, jutalomszabadság és rendkívüli szabadság jár, illetve adható a dolgozók—

nak, ezenkívül különböző munkaidő- kedvezmények és mentesítések, szociális, de-

mográfiai. egészségvédelmi és személyi okból, valamint törvényes és társadalmi kö—

telezettségek teljesítésére.

-— Jellegénél fogva külön említendő a kötelező heti munkaidő 1967 utáni álta—

lános csökkentése. 1978-ig a megfelelő kormányrendelet hatálya alá eső valamennyi dolgozó — több mint 4 millió ember —— törvényes munkaidejét mérsékelték. 1979-ben a foglalkoztatottaknak már csupán 4—5 százaléka dolgozott heti 44 óránál hosz- szabb kötelező munkaidőben. Az általános munkaidő-csökkentés volt az időalapot

érintő legdöntőbb intézkedés, még ha igaz is, hogy a teljesített heti munkaidő 'szá-

mos területen hosszabb az előírtnál. ,

-— A társadalmi munkaidőalap szűkülésére vezetett az elmúlt évtizedben az ún.

korkedvezményes nyugdíjazás kiterjesztése (részben egészségvédelmi okból, rész—

ben bizonyos pályák vonzerejének növelésére), továbbá két másik, nem kívánt je- lenség is. Egyfelől észrevehetően csökkent a nyugdíjjogosultságuk ellenére munka- viszonyban maradtak száma, főként a nyugdíjak — keresetnövekedéssel is össze—

függő — emelkedésének hatására, másfelől meglehetősen gyorsan bővült az egész-

ségromlással kapcsolatos, viszonylag korai nyugdíjazás, Mindezek — és a gyermek—

gondozási segély rendszere - természetesen nem a dolgozók által teljesíthető évi munkaidő-mennyiséget, hanem a társadalom munkaképes korú tagjai által életük folyamán produkálható összmunkaidőt befolyásolták csakúgy, mint például az át—

lagos tanulmányi idő országunkban is tapasztalható meghosszabbodása.

NAPJAlNK HELYZETKÉPE

A szabad munkaerőnek az a fajta bősége, amely a gazdasági reform kezdeti éveit jellemezte, a hetvenes évek közepére megszűnt. sőt: a munkaerő-ellátásban kezdtek fennakadások mutatkozni. A gazdálkodást közvetve irányító bér— és jöve- delemszabályozók ekkor még egyértelműen a létszám bővítésére vagy legalábbis megtartására biztattak, de a kiútkeresés nem rekedt meg a szabályozók kutatásá-'

ban, mielőbbi javításában. A vállalati és a'központi irányítás mind határozottabban

kezdett foglalkozni a munkaidő-kihasználás és az élőmunka-termelékenység foko-

zásának más kérdéseivel. 1976—1977—re a gondok olyan méreteket öltöttek, hogy az már kormányzati. törődést, beavatkozást igényelt. Erre az időre esik a Központi Sta-

tisztikai Hivatal első jelentése,, nyilvános publikációja a vizsgált témáról.í A továb-

iMunkaidő- teljesítmények és munkaidő-veszteségek a népgazdaság szocialista szektorában, 1973—1975.

(Fizikai dolgozók) Statisztikai időszaki Közlemények, 469. köt. Közbonti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977.

78 alá.

A M'UNKAIDÖALAP KIHASZNÁLÁSA 349

biakban ennek a kiadványnak a fő megállapításaira támaszkodunk, kiegészítve azokat -— ahol indokolt — a legfrissebb tapasztalatokkal. ; '

A Központi Statisztikai Hivatal által megszervezett teljes körű megfigyelés a szocialista szektor három ágára: az iparra, az építőiparra.2 valamint a szállítás és hirközlésre vonatkozott. és ezekre terjed ki ma is. Nagyjából 1.8 millió fizikai fog—

lalkozású dolgozót ölel fel. a szövetkezeti mezőgazdaság3 nélkül összeírt teljes ál-

lomány megközelítően 70 százalékát. A megfigyelés a ledolgozható és a ténylegesen teljesített munkaidőt napokban méri. éspedigll'ún. megjelenési napokban. Ez any- nyit jelent, hogy a számbavétel pillanatnyilag nincs —— nem lehet — tekintettel 0 munkanapon belüli időkiesésekre. Az, aki a munkaidő kezdetén jelen volt.—akkor is dolgozónak számít, ha napközben vagy a munkaidő lejárta előtt eltávozott.

A felvétel fő megállapításait az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A vizsgált ágak fizikai dolgozói 1978-ban átlagosan 85,7 százalékig használták ki a munkarendjükből adódó időalapot. Ez az eredmény pontosan megfelel az előző évinek, de jobb például az 1976. vagy az 1975. évinél. A számbavétel kezdetén, 1973—ban szintén 85,7 százalékos volt a három népgazdasági ágban tapasztalt át- lagos munkaidő-kihasználás.

A kihasználás népgazdasági áganként nem tér el szembetűnően az átlagtól, (:

szóródás azonban ma már valamivel nagyobb, mint öt évvel azelőtt volt. A munka- rend szerinti időalap kihasználása ma az iparban 85,1. a szállítás és hírközlésben 86,5. az építőiparban 86,8 százalékos.

1. tábla

A fizikai foglalkozásúak összevont munkaidőmérlege a szocialista iparban, építőiparban, szállítás és hirközlésben

1973. ! 1975. I 1976. ] 1977. l 1978.

Meg nevezés

évben

lpar, építőipar. szállítás és hírközlés Az egy főre eső évi munkaidő (nap)

Teljesíthető munkaidő a munkarend szerint 271.04 277,95 278.59 276.13 276,18 Egész napos munkaidő—kiesések . . . 38,65 41.73 41.34 , 39.43 39.73 Teljesített munkaidő a munkarend szerint . 23239 23622 23725 236,7O 236.45 Teljesített munkaidő a munkarenden kívül . 2.87 2,98 2,99 3,20 3,11 Az évi munkaidőalap kihasználása

A munkarend szerinti időalap kihasználásd 85,7 85,0 85,2 85,7 85,7 A maximális időalap kihasználása" . . . 85,9 85,1 85,3 85,9 85,9

lpar Az egy főre eső évi munkaidő (nap)

Teljesíthető munkaidő a munkarend szerint 267,20 277,78 277,'l4 27725 276.69 Egész napos munkaidő-kiesések. . . 39.45 42.93 42.22 40,60 41,19 Teljesített munkaidő a munkarend szerint . 227.75 234,85 23492 236,65 235,50 Teljesített munkaidő a munkarenden kívül . 3.29 3,21 3.36 3,44 2.91 Az évi munkaidőalap kihasználása

A munkarend szerinti időalap kihasználása' 85.2 84.5 84.13 85,4 85,1 A maximális időalap kihasználása" . . . 85,4

84.7 849 85,5 85,3

' A munkarend szerinti teljesített és teljesíthető munkaidő aránya.

" A munkarend szerint és :: munkarenden kivül teljesített munkaidő, valamint a munkarend szerint tel—

jesíthető és a munkarenden kívül teljesített munkaidő aránya,

? Építőiparon e tanulmányban .mindig a kivitelező építőipar értendő.

3A szövetkezeti mezőgazdaságban általában nincsenek olyanfajta munkaidő-előirások, annyira kötött munkaszervezet és munkarend, mint akár a mezőgazdaság állami szektorában.

2.tábla Afizikaifoglalkozásúakmunkanapkiesése'inekfajlagosnagyságaaszocialistaiparban,építőiparban,szállításéshirközle'sben Aklese'snemeésjellege Objektívjellegűmunkanapkiesések Fizetettszobodság'... Betegség... Fizetettegésznapostávollét...

19731975197619771978 Egy fore (nap) 16.99 17.48 1.80

Megosz- lás (százo- lék)

4 4 , 0 4 5 , 2 4 . 6

Egy fore (nap) lpor,építőip 17.57 19.89 2.03

Megosz- lás (százo- lék) 42,1 47,6 4,9

Egy fore (nap) ar,szállításéshírköz 18.21 1839 2.35

Megosz-Megosz—Megosz- lásFÉL(lásfái;(lás (százu-száza-száza-

l é k ) ( m p ) l é k ) ( " p ) l é k )

lésegyutt 18.3846,4 16.8542.4 2.355.9

44,018.2746,3 44.516.4141.6 5.72.546.5 Együtt... Szubjektívjellegűmunkanopkiesések Engedélyezett.denemfizetetttávollét.... lgozoiatlanmulasztás...

36.27 1.39 0.79 0.20

93,8 3,6 0.5

39.49 1.23 0.90 0.11

94.6 3,0 22 0.2

38.95 1.41 0.91 0.07

94237.2294437.5894.7 3.41273.2 2.20.9023 0.20.040.1

1253.1 0.852.1 0.050.1Egyébkiesés(üzemszünetstb.)... Együtt...2386.22245.42.3?5.82215.62.155,3 Munkanapkiesésösszesen Objektívjellegűmunkanápkiesések Fizetettszabadság'... Betegség... Fizetettegésznapostávollét... Együtt... Szubjektívjellegűmunkanopkiesések Engedélyezett.denemfizetetttávollét.... Igozolatlánmulasztás... Egyébkiesés(üzemszünetstb.)... Együtt... Munkanapkiesésösszesen 'Atanulmányiszabadsággalegyütt.

38.65 17.41 17.90 1.82 37.13 1.50 0.66 0,16 2,32 39.45

100,0

4 4 , 1 4 5 . 1 1

4.6 94,1 3.8 1.7 0.4 5,9 100,0

41.73 17.81 20.90 2.09 4080 1.30 0.75 0.08 2.13 42.93

100,0 41,5 48.7 4.8 95.0 3.0 0.2 5.0 100,0

41.34 18.60 19.10 2.22 3992 1.46 0.76 0.08 2.30 4222

lpor

100,039.43100,039.73100.0 18.86 17,96

45.8 43.6

44.118,72 45,217.38 5.32.40 94,ó38.50

46.1 42,8 94,839.09949 3.31.343.3 0.721.7 0.040.1 2.1!)5.1 41.19100.0

3,5132 1.80.731.8 0.10.050.1 5.42.105.2 100,040.60100,0

5 . 9 2 . 2 7 5 3 .

SOMOGYl MlKLÓS

A MUNKAIDÓALAP KlHASZNALÁSA 351

A foglalkoztatottak egy része munkarendjén kívül. tehát munkaszüneti, pihenő-, illetve szabadnapján is dolgozik. Az így teljesített munkanapok száma meghaladja az 5.5 millió munkanapot, ami a munkarend szerint ledolgozott idő 1.3 százaléka.

A vizsgált népgazdasági ágak fizikai dolgozóinak egy főre jutó (ún. fajlagos) munkaidő—teljesítménye 1978—ban átlagosan 240 nap volt. Ebből 237 napot munka- rendjüknek megfelelően. további 3 napot munkarendjükön kívül teljesítettek. A munkarenden kívül ledolgozott idő leginkább az építőipar (maximális. a többlettel—

jesítménnyel növelt) ídőalapját javította, mert igénybevétele ott volt a legnagyobb arányú: 1.6 százalék. Egy főre az építőiparban 3.65, a szállítás és hírközlésben 3.42,

az iparban 2.91 munkanap jutott.

Az egy fő által teljesített összes munkanapok száma népgazdasági áganként jelentősen különbözik egymástól: az építőiparban 228, az iparban 238. a szállítás és hírközlésben 256 nap. A munkarenden belül teljesített munkanapok fajlagos szá—

ma a népgazdasági ágak előbbi sorrendjében: 224. 236 és 252.

A teljesített munkanapok fajlagos nagyságának ágankéntí eltérése mindenek- előtt magából a munkarendből következik. Az építőipar munkarend szerint teljesít- hető munkanapjaínak száma 1978-ban 7 százalékkal kisebb volt, mint az iparban, a szállítás és hírközlés területén viszont 5 százalékkal nagyobb. A tényleges teljesít—

mény arányai kissé mások. Egy építőipari dolgozó (munkarendjén belül) nem 7. ha- nem 4—5 százalékkal kevesebb munkanapon jelenik meg munkára, mint egy ipari.

mert valamivel szűkebb munkaidőalapját — különböző okokból — viszonylag jobban

igénybe veszi. Egy szállítás és hírközlési fizikai dolgozó 7 százalékkal (és nem csu- pán 5—tel) több munkanapot teljesít évente, mint egy-egy iparbeli, mivel eleve na—

gyobb munkarend szerinti ídőalapjából — szintén változatos okok miatt —- aránylag kevesebb nap esik ki, mint az iparban.

A hiányzásokat okuk szerint két nagy csoportra osztottuk: objektív. illetve szub- jektív okból bekövetkezett hiányzósokra. Az objektívnak tekintett—okok a munkálta—

tótól, illetve a dolgozótól lényegében függetlenek, a szubjektívak —— ennek megfe- lelően — a munkáltatótól vagy a dolgozótól nagymértékben függnek, mértékük könnyebben befolyásolható. Az egész napos hiányzások 95 százaléka objektív jel- legűnek mondható. Okai: betegség, fizetett szabadság és fizetett egész napos tá- vollét. A maradék 5 százaléknyi hiányzás szubjektívnak minősíthető. Ilyen az enge- délyezett. de nem fizetett távollét, az igazolatlan mulasztás és az egész napos: állás.

üzemszünet.

A hiányzások jellege más módon is értékelhető. lgy például a fizetett szabad—

ság olyan szükséges ..ráfordításként" vagy az időalap olyan leszűküléseként is fel-

fogható. amely nélkül nincs regenerálódás: a munkaerő csak ennek hasznos igény- bevételével termelődhet újra. Ha a fizetett szabadság nem veszteség, hanem ráfor- dítás. akkor az 1978. évi munkaidő-kihasználás (a munkarend szerint) a már bemu- tatott 85,7 százalékkal szemben 92,3 százalékos. Ha pedig az időalapot csökkenti a fizetett szabadságnapok száma, akkor a ,,változás" hasonló: új mutatónk 1978- ban 91,7 százalék. Mindez nem .,játék a számokkal", hanem — elméleti alapjain

kívül —— mozgósítás. Ha ugyanis a fizetett szabadság nem időveszteség. akkor a valódi munkaidő-kiesésnek már 10 százalékát teszi ki a munkáltatótól. illetve a dol—

gozótól függő rész, tehát megkétszereződik a szubjektívnak ítélt —— befolyásolható.

korlátozható -- veszteségek hányada.

A munkanapkiesések -— ismét más nézőpontból -— lehetnek ,.elismertek" és

..nem kívántak". Az előbbihez a fizetett szabadság és a fizetett egész napos távol-

lét. az utóbbihoz a betegség, az engedélyezett. de nem fizetett. az igazolatlan és az egyéb távollétek ideje tartozik. Ha így bontjuk fel az elveszett napokat, akkor

352 — , somoovi MIKLÓS

jelenleg a vizsgált három népgazdaságiág átlagában 52 százalékuk tarthatóelis- mertnek és 48 százalékuk nem, kívántnaktUrvendetes, hogy öt év alatt némileg _,már visszaszorult a nemkívánatos mulasztások, aránya, és -— ennek megfelelően —- ,nőtt

az eljsmerteké. (Hányaduk 1973-ban, A*), illetve 51 százalék volt.) Hasonló-irányzatot

fejez ki egyébként a hiányzások objektív—szubjektív osztályozása, a "szubjektív",

hiányzások mérséklődése. _ i _ ,, , . _

A hazai gyakorlatban a fizetéses szabadságot általában nem zárják ki a hiány- zások közül, és mint a munkarendaszer—inti időalap kihasználását gyengítő tényezőt kezelik. lgy szemlélve az objektív veszteségeket. megállapítható: 1978-ban ezeknek az egész napos kieséseknek a 49 százaléka fizetett szabadság volt. 45 százaléka betegséggel függött össze. további 6 százaléka, pedig fizetett egész napos távollét (állampolgári kötelezettségek teljesítése, különféle társadalmi feladatokellátása.

kötelező orvosi vizsgálat vagy oktatás stb.) volt. 1973-ban némileg még más volt a kép: e veszteségek—kiesések belső aránya rendre, 47, 48 és 5 százalékot tett ki. ,

A viszonylag kis súlyú fizetett egész napos távollétek (1978—ban az objektiv veszteségeknek 6, az összes munkanapkiesésnek közel 6 százaléka) volumenben

nagy időfelhasználást jelentenek: 4.186 millió munkanapot a vizsgált három nép—

gazdasági ág szocialista szektorának területén. Ez lényegesen több — amint látni

fogjuk —, mint a dolgozók maguk kezdeményezte, tehát nem fizetett távolléteinek

és az igazolatlan mulasztásoknak együttee mennyisége.

A munkáltatótól. illetve a dolgozótól nagymértékben függő, szubjektív munka—

napkiesések 58 százalékát engedélyezik, 40 százalékuk igazolatlan. és 2 százalékuk

,,egyéb" okból következik be. Az ,.egyéb" egész napos munkaidő-veszteség azüzem-

szüneteknek az a fajtája, amikor a dolgozóknak emiatt nem kell munkára megje- lenniök. de nincsenek is szabadságolva. Súlyos műszaki hibák, géptörések, anyag- és energiaellátási korlátozások, elemi csapás. baleset stb. vezethet ilyen állásokhoz.

Az egyéb kiesések nagysága. aránya a korábbi években néha jelentékenyebb volt.

1973-ban például 8 százalék;

Népgazdasági áganként számottevő eltérések mutatkoznak a különböző hi—

ányzásfajták egy főre jutó nagyságában. Ami az objektívnak tartott időkies—éseket illeti. például a fizetett szabadság, amelynek átlaga a vizsgált három ág közül a szállítás és hírközlésben a leghosszabb (évi 19 nap), ott 23 százalékkal nagyobb.

mint a ,.harmadik helyen álló" építőiparban. A betegség miatti távollét az iparban a legnagyobb, évi 18 nap, egyharmaddal több, mint a sor másik szélén található építőiparban. Végül a fizetett egész napos távollétek, amelyeknek az egy főre jutó nagysága szintén a szállítás és hírközlés,— valamint az építőipar esetében tér el egymástól a leginkább, negyedével több mielőbbi—ágban (ahol kb. 3 nap). mint az

utóbbiban. ' . ,

Még jelentősebbek a különbözőségek a/sz'ubjektív jellegű időveszteségek ágan—

kénti nagyságában. lgy az engedélyezett, "de nem fizetett távollétek az iparban és

az építőiparban — egy főre számítva —- jó kétharmad/ával haladják meg a szállítás

és hírközlésit. Az igazolatlan mulasztások az építőiparban több mint kétszeresét teszik ki akár az iparinak, akár a szállítás és hírközlésbelinek. Ami pedig a nagyon esetleges és évenként erősen ingadozó egyéb időveszteségeket illeti: ezek az épí—

tőiparban sokszorosát érik el mind az iparban, mind a szállítás és hírközlésben

tapasztaltnak. Igaz viszont, hogy bár az építőipar a vizsgált hat év folyamán min- dig elől állt e veszteségfajta -— negatív —- rangsorában, ,,egyéb" kieséseinek fajla—

gos nagysága sohasem volttöbb évi 0.4 napnál.

A veszteségek fajlagos 'nagyságainak jelentős ági eltérései változatos okokra vezethetők vissza. A fizetett szabadságumértékét a fizikai dolgozók közt alapvetően

A MUNKAIDÖALAP KIHASZNÁLÁSA 353

a pótszabadságok hossza határozza meg, de lényegesen befolyásolhatja a juta- lom- és a rendkívüli szabadságok elterjedése, mértéke is. A pótszabadság egyfelől a munkaviszonyban eltöltött időtől és ilyen értelemben a dolgozói állomány stabi—

litásától (de elöregedésétől is) függ, másfelől olyan tényezőktől, mint a munkakö- rülmények súlyossága, a dolgozó anyák létszámának aránya és például az építő- iparban a téli pótszabadság. A rendkívüli szabadság elsősorban közérdekből, de családi körülmények miatt is adható, ezenkívül lényeges lehet a tanulmányi célra szánt ilyen szabadságok mértéke is. A rendkívüli és a jutalomszabadság kevésbé függvénye a személyi állomány összetételének, mint (: szemléletmódnak, a válla—

lati—intézményi gyakorlatnak.

A betegség idejét -— amint látni fogjuk —— nemcsak biológiai—pszichológiai té—

nyezők határozzák meg, hanem az szervezeti és ellenőrzési kérdésekkel, továbbá a női dolgozók létszámának arányával is nagymértékben összefügg. Külön vizsgálat igazolta, hogy a nők betegség miatti távolléte (beleértve a gyermek betegségével

kapcsolatosat is) sokkal gyakoribb, mint a férfiaké.4 Az iparban dolgozó nők például

egyharmadával hosszabb időt töltenek betegállományban, mint az ott foglalkozta- tott férfiak, és mivel az iparban jóval nagyobb arányban dolgoznak nők, mint a szállítás és hírközlésben, különösen pedig, mint az építőiparban, ez a tény sokat

megmagyaráz az iparban dolgozók betegnapjának kiugróan magas (fajlagos) szá-

mából.

A fizetett egész napos távollét olyan kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos, amelyeket a dolgozók az adott körülmények között csak munkanapjaikon, illetve csupán munkaidejükben láthatnak, intézhetnek el. Méretére igazi hatást csak a kü—

lönböző hatóságok, szervezetek tudnak gyakorolni: a dolgozók ilyen távolléte törvé- nyeken. rendeleteken és más jogszabályokon alapszik, és általában állampolgári meg társadalmi feladatok követelik. Hosszának látszólag nincs ági—ágazati meg—

határozottsága, mégis: ez a hiányzásnem -— egy főre vonatkoztatva — a megfigyelés- nek mind a hat évében a szállítás és hírközlés területén volt a legnagyobb. ami a

személyi állomány összetételével (törvényes kötelezettségeivel) nyilván összefügg.

Az engedélyezett, de nem fizetett távollét hosszát a vállalati—intézményi szem—

léletmód és gyakorlat nagyban befolyásolhatja. itt sem túlzott engedékenység, sem rideg bánásmód nem engedhető meg. Jelentősen fokozhatja az ilyen egész napos távollétek gyakoriságát az, ha a lakossági ügyek intézésére hivatott szervek, szol- gáltató- és üzleti egységek nyilvántartási, félfogadási és kiszolgálási idejükkel nem vagy csak nagyon szűkkörűen igazodnak az ügyfelek munkaidejéhez, ami természe- tesen megfordítva is igaz. A nappali műszakban dolgozók, akiknek a munkaidő—be—

osztása egybeesik a hivatalokéval, üzletekével, és munkáltatóik is gyakran kerülnek megoldhatatlan helyzetbe. Mindezek áganként jelentősen eltérő mértékű munka- időveszteséget idéznek elő.

Alapos vizsgálatot érdemel az igazolatlan mulasztás, amelynek nagyságában igen sok tényező játszik közre. Gyakori, hogy a dolgozót kisegítő gazdasága vagy saját építkezése köti le, máskor foglalkozása ad lehetőséget sajátos külön elfog- laltság vállalására, a főmunkahelyen elértnél nagyobb kereset megszerzésére. Ese- tenként a saját ágazatában, vállalatánál érvényesülő nagyobb szigor —- a nehezen engedélyezett fizetés nélküli szabadság vagy éppen a fokozott táppénzfegyelem —

készteti ily módon ,,szabadnap" szerzésére. A kötetlenebb technológia és munka-

szervezet (különösen a telepítettség hiánya), a szakképzettség és az általános mű—

veltség alacsonyabb foka. a gyengébb munkahelyi kötődés, az általában is rövidebb

4A nők betegség miatti távollétével kapcsolatos megállapítás valójában a szülőképes korban levő dol- gozó nők átlagára vonatkozik.

2 Statisztikai Szemle

354 SOMOGYI MIKLÓS

szolgálati idő többnyire együtt jár a nagyobb arányú igazolatlan mulasztással, amely néha ,,kalkuláció" kérdése is. A különböző megszorítások és következmények

(például a prémium és az év végi részesedés csökkentése, megvonása. a túlórapőt—

lékra jogosító többletidőnek az igazolatlan mulasztás idejével való redukálása)

gyakran csak kevéssé riasztanak el az ilyen távolmaradástól.

Előfordulnak a munkahelyen olyan feszültségek (személyes összeütközések.

anyagi differenciák, túlzott fizikai vagy idegi megterhelés. rendszeres —- nemegy—

szer épp a mulasztók nagy száma miatti — túlórázás), amikor a dolgozó igazolatlan

távolléttel .,válaszol" a konfliktushelyzetre, feltéve, hogy nem sikerül például táp-

pénzre vétetnie magát. A munkafegyelem kérdései tehát nagyon összetettek.5 és

intézkedés előtt gondos vizsgálatot követelnek. Gyakori, hogy a kevesebb igazolat—

lan mulasztás mögött a hiá'nyzások más - legális és féllegális — formái húzódnak

meg.

A munkanapkiesések okozta veszteség tetemes. Közelítő számításokkal elég jól

szemléltethető ez a hatás. így például egyszerűen abból indulva ki, hogy a magyar szocialista ipar, építőipar, szállítás és hírközlés 1978. évi bruttó termelése (teljesit- ménye) — 1976. évi összehasonlító árakon — 909 milliárd forint volt, s hogy ily mó- don a fizikai dolgozók egy teljesített munkanapjára 2125 forint jutott csupán az en- gedélyezett. de nem fizetett és az igazolatlan távollét — összesen 3.756 millió nap ——

miatt kereken 8 milliárd forint (bruttó) értékű termelés veszett el.6 Ez közel 0.9 szá—

zaléka a három ág együttes évi termelésének. Látszólag nem sok, de egyrészt évről

évre sajnálatosan állandó, másrészt a mostani szerényebb termelésnövelési elő—

irányzatok, továbbá a kis és nehezen .,mozdítható" létszámtartalék közepette ér-

demleges forrás lehet a jövőben. A kilátások mindamellett nem túl bíztatók, mivel a jelzett termelésveszteség 1973—ról 1978-ra — változatlan áron számítva —— 26 száza—

lékkal nőtt. Ez az időalap változatlan kihasználása mellett ment ugyan végbe. de az egy teljesített munkanapra jutó bruttó termelés — jóllehet a különböző munka—

időkiesések fékezték növekedését — az öt év előttinél 29 százalékkal nagyobb lett.

Szokásos és nagyon helyénvaló a munkanapveszteségek létszámmal való meg—

jelenítése. Ha az említett szubjektív jellegű munkanapkieséseket létszámban fejez- zük ki, akkor ez a három népgazdasági ágban együtt mintegy 16000 fizikai dolgozó napi hiányzásának felel meg. Egyedül az iparban kereken napi 11 000 fizikai dolgo- zónak —— a statisztikai állományi létszám csaknem 1 százalékának -— munkája veszett

el szubjektív okból. És akkor még nem számoltunk az üzemszünetekkel kapcsolatos

létszá mveszteséggel !

A szakszerűség kedvéért tegyük hozzá mindezekhez, hogy a felsorolt időkiesé- sek megszüntetése irreális cél lenne. Ennyiben minden számításunk túlzás. Bizo- nyos veszteséggel a gazdasági egységek vezetőinek mindenkor számolniok kell. A veszteségek csökkentése fontos, az irányításban viszont fel kell készülni ezek

létére, hogy mérsékeljék zavaró hatásukat.

lNTÉZKEDÉSEK A MUNKANAPKIESESEK VlSSZASZORlTÁSÁRA

A munkaidő—kihasználás javítását célzó első központi határozatok 1977 folya-

mán jelentek meg. Előzőleg a Munkaügyi Minisztérium tételesen végigvizsgálta mindazokat a jogszabályokat, szerződéseket. amelyek a fizetett szabadság. a mun-

lHóllehat még nem is vizsgáltuk azt a fajta differenciálódást. amely a különböző korsoportokban, mun—

kauopatokban. gyáron belüli termelőegysége ben vagy például szezonálisan, sőt a hét bizonyos napjain mutatkozik.

GA számításoknál természetesen feltételezzük, hogy a hiányzások nem valamiféle felesleges létszám tá- volmaradásához fűződtek.

A MUNKAIDÓALAP KIHASZNÁLASA 355

kaidő—kedvezmények, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítések és a gazdál—

kodó egységek által engedélyezett (általában törtnapi) távollétek különböző fajtáit rendezték. A felülvizsgálat nem vezetett látványos megszorításokra, ami a kedvez- mények indokolt voltára, arra mutat. hogy a juttatások, engedélyek és mentesítések

megfelelnek a magyar gazdaság és társadalom állapotának, a rendszer lényegé- ből fakadó politikai szándékoknak. Végül is a következő intézkedésekre került sor.

—— Némileg korlátozták a jutalomszabadságokat; a különböző állami vagy tár—

sadalmi szervek által alapított, illetve adományozott kitüntetésekhez szabad- ság nem kapcsolható. A kiváló munkát azóta más módon kell elismerni, ha külön jutalmazásra is gondolnak. Említésre méltó. hogy a törzsgárdatagság elnyerésekor

adott szabadságjutalom megmaradt.

—— Megszorításra került sor a felsőfokú oktatási intézményben tanulók felké-

szülési. illetve tanulmányi szabadságának és fizetett szabadnapjainak díjazása te- kintetében. Az 1978/79. tanévtől kezdve azok az esti vagy levelező hallgatók, akik nem a munkakörükre előírt szakképzettséget szerzik meg, kevés kivételtől eltekintve az őket maximálisan megillető évi 33 napból esti tagozaton 6, levelező tagozaton 10 napot átlagkeresetükkel elszámolva kapnak, a további tanulmányi szabadság—

és munkaidő-kedvezmény azonban most már nem fizetett szabad időként jár nekik.

— Különleges gonddal vizsgálták meg az állami szervek és a szakszervezetek a táppénzes állományba vétel, a táppénzen tartás és a betegellenőrzés szabályait, lehetőségeit és eszközeit. Foglalkoztak a táppénz fínanszírozásának ügyével, és ki—

mondták, hogy a nyereség nagyságában kollektíve érdekelt vállalatoknak a társa-

dalombiztosítási szervezet helyett maguknak kell fizetniök a legfeljebb három napi betegség idejére utalványozott táppénzt. Ezért az üzemekben most még inkább tö-

rődnek mind a betegségek megelőzésével, a dolgozók egészségvédelmével, mind a

betegállományba vettek vállalati és társadalmi ellenőrzésével. Sűrítik a szűrő— és a

munkaalkalmassági vizsgálatokat. Nyílvántartják és elemzik a foglalkozási megbete—

gedések okait, helyét, méretét. A társadalombiztosítási központ országosan bőví- tette a táppénzre vételre jogosított üzemi orvosok számát. Az üzemi orvos egy idő után már jól ismeri a helyi körülményeket, és tudja, hogy — ha egyébként jogában áll — szabad-e. kell-e táppénzre vennie a vizsgálatra jelentkezőket. Szükség esetén más vállalati munkakörbe, munkahelyre ajánlhatja a dolgozót, megröviditve ezzel a táppénzes időt. Az üzemi orvos valódi segítséget nyújthat a munkakörülmények meg—

javításához és így tovább.

Az intézkedések eredményeseknek bizonyultak. A táppénzen töltött napok szá-

ma 197ó-ról 1977-re 11 százalékkal csökkent. 1978-ban — az influenzajárvány ha—

tására —- volt ugyan némi emelkedés, de a javulás tartósnak ígérkezik. Sok vállalat tapasztalata szerint azonban ehhez a feltételek megőrzésére, sőt kiterjesztésére és az ellenőrzés fenntartására van szükség. A gondoskodás célszerű. hiszen a táppén- zes napok számának mérséklésében rejlik -— most pusztán témánk szempontjából — a legnagyobb tartalék. A számszerű eredményeket jól jelzi az, hogy a vizsgált há—

rom ágban az 1978. évi feladatok ellátásához napi 11 600 fizikai dolgozóval többre lett volna szükség akkor. ha a táppénzes napok fajlagos száma az 1976. évi szín—

vonalon marad.

Több intézkedés történt 1977 óta a félfogadási. kiszolgálási és szolgáltatási idő tartamának kiterjesztése, munkaidőn kívülre, szabadszombatra helyezése érdeké-

ben. A kormány felhívta a különböző szerveket és intézményeket. hogy az oktatást.

a kiképzést. a vizsgákat, a felülvizsgálatokat, (: különböző rendezvényeket lehető- leg munkaidőn kívül tartsák. illetve biztosítsanak alkalmat a munkaidőn kívüli meg-

jelenésre, részvételre is. A tényleges eredmény azonban e téren egyelőre aránylag

2.

356 , somoovr MiKLÓS

c'sekély, mert a munkáltatók engedékenyek a munkaidő alatti eltávozások és a sza- badnapok dolgában, amiért például a tanácsi ügyintézés túlnyomó része változat-' lanul a szokásos munkaidőre és nem a meghosszabbított vagy áthelyeZett felfoga-

dási időre esik. Javulást hozott viszont az ún. szakszervezeti jogsegélyszolgálat be—

vezetése (tanácsadás. felvilágosítás és eljárás a dolgozók bizonyos hatósági ügyei—

ben) és a különböző üzemi kirendeltségek, fiókintézmények —- például a takarék-

pénztáriak —— számának bővítése. ' X

Az időalapok védelmével kapcsolatos az a kormányzati döntés, hogy a törvé-

nyes munkaidő további csökkentésére egyelőre nem kerülhet sor. Amikor a kéthe—

tenkénti szabadszombat — általánosan — már minden heti szabadszombattal vált- ható fel.7 a kieső órákat a két hét bizonyos napjain le kell dolgozni.

A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy már 1976—ban sor került a másod—. il—

letve mellékállásban vagy megbízás alapján végezhető különmunkák időbeli

korlátozására is. A cél a ..főállás becsületének" fokozása, az ott töltött munkaidő jobb kihasználásának elősegítése.8

A hatékonyabb intézkedéseket, a gyorsabb és jelentősebb eredmények elérését az elmúlt években — és részint még mostanában is —- több körülmény nehezítette, illetve nehezíti. Ezek összetett dolgok: szemléletiek, szervezetiek és gazdaságiak, még ha alapjuk az érdekviszonyokban keresendő is. ,

Szemléleti nehézség volt a legutóbbi időkig az. hogy a munkaidő jobb kihasz—

nálását segítő fegyelmezés, adminisztratív eljárás — úgy tűnt — nem egyeztethető össze bizonyos társadalmi—politikai elvekkel. A munkához való jog és a különböző szociális biztosítékok egyetemeseknek, megkülönböztetés nélkülieknek látszottak. A kormány azonban 1977-ben új, korszerűbb módon világította meg ezeket a kérdése—

k'et azzal. hogy kinyilvánította: 1. a munkához való jog, a teljes foglalkoztatás azon- kívül. hogy nem az egyes vállalatok. hanem az állam felelősségén nyugszik. semmi—

képp sem jelentheti, hogy mindenki ott. addig dolgozik. ahol éppen van, ahol akar, ameddig akar, 2. a törvényes jogok. védelmek csak azokat illetik meg, akik tudják.

teljesítik a társadalommal szemben fennálló kötelezettségeiket. Ezeket az elveket vallják a társadalmi, egyebek közt a szakszervezeti szervek is, ami megkönnyíti a célszerű intézkedéseket. A közfelfogásban végbement trontáttörés a gazdasági szer—

kezet időszerű átalakításához, a vállalaton belüli és a vállalatok közti munkaerő- mobilitás fokozásához nyújt segítséget, és semmiképp sem elboesátásokbon, töme—

ges fegyelmezésben ölt testet. Mind több tapasztalat igazolja azonban, hogy a

megfontolt áthelyezés, átcsoportosítás kedvező hatást gyakorol a vállalatnál, illet- ve a munkakörökben maradtak teljesítményére, egész magatartására is. Ennek va-

lóban meg kell mutatkoznia a munkaidő jobb kihasználásában.

Szervezeti nehézség. amelyben egyelőre kevés a változás, annak a fegyelmező

és elismerő, jutalmazó munkakörnek, annak a hatáskörnek a hiánya, amelyben

egyébként nagy erő rejlenék. A művezetői posztról van szó, amely vállalatcinknái

sokszor gyenge ahhoz, hogy előírja, megkövetelje és anyagilag is elismerje a jó

munkát. Mechanizmusa sok áttétellel működik, ezért a művezetői tevékenység na—

gyobb megbecsülése. a művezetői hatáskör megfelelő bővítése jelenleg is napiren—

den levő kérdés.

7A Magyar Szocialista Munkáspárt Xil. kongresszusának irányelvei szerint erre a következő ötéves terv- időszakban sor kerül.

3 Azóta bizonyos körben ismételt megszorításokat vezettek be :: másodállásban, a meliékfoglaikozásként, illetve megbízásból végzett különmunkákra. A fizikai munka korlátozása visszafogottabb, kevésbé szigorú. Egy—

idejűleg — az időalap célszerű kiterjesztésére — a 17/1979. (XII. 1.) Mü.M. számú rendelet lehetővé teszi, hogy a dolgozók saját munkáltatójukkal megállapodjanak munkakörükbe tartozó feladatok miét-ában vagy szabad idő fejében, illetve attól eltérő tennivalók mellékfoglalkozásként. illetve megbízásos keretek közt történő rend- szeres elvégzésére.

A MUNKATDÖALAP KiHASZNALASA 357

A fegyelem megjavításánakdöntő gátját 'a legutóbbi időkig gazdasági tények zők jelentették. Az egyik mindjárt azaz ellentmondó helyzet, amely szerint nagyobb fegyelmet kell biztosítani az üzemekben, mert munkaerőhiány van, és nem szabad

rendet teremteni, mert .akkor munkaerőhiány lesz. Ma már szerencsére eléggé jól látják a Vállalatok, hogy általában olyanokat kell fegyelmezni, akikért ,,úgy sem

kár". akik előbb—utóbb úgy is elhagyják a vállalatot, és akiket másutt sem tudna igazán használni, ha a fegyelmezés nem változtatja meg őket. '

Másfajta ellentmondás az, amely számos üzemben így merül fel: hogyan hi—

báztasson valakit a vállalatvezetőség a munkaidő rossz kihasználása miatt akkor,

amikor a vezetők maguk sem tudnak zavartalan munkát biztositani, amikor —— s ez nem ritka — a vállalat hibájából bekövetkező állások meghaladják a munkások

okozta állásidőt. Tanulmányunknok nem tárgya a munkanapon belüli idővesztesé-

gek leirása. de azért annyi elmondható: a munkarend szerinti időalap a törtnapi

veszteségekkel alaposan károsodik. Széles körű adatok szerint a munkaidő 10—20

százaléka vész el törtnapi veszteségek miatt (ebből csak mintegy 8 százalék a munkaidő—kedvezmények és a nem fizetett időveszteségek súlya), a többi nagyrészt állásiclő. Rossz tervezés, pontatlan gyártáselőkészítés, hibás műveletterv, anyag.

rajz, szerszám, szállítóeszköz pillanatnyi hiánya gyakran vezet törtnapi idővesztesé—

gekre (ez utóbbiak az állásoknak olykor közel a felét teszik ki). Nem kevés múlik tehát magukon a vállalatokon.

Baj, hogy gyakran hiányoznak az igazi megszorítások. A fegyelmezetlen, a minduntalan munkahelyet változtató dolgozókat nemigen érinti a prémium vagy az év végi részesedés — 1968 óta fegyelmi eljárás nélkül is kiszabható - korlátozása, megvonása; ilyet ők alig vagy egyáltalán 'nem kapnak. A fegyelmi következménye—

ket a kilépő dolgozó ez ideig ,,nem vitte magával",9 az új munkahelyén rá váró bérbesorolásí korlátozást pedig — alapbéren felüli elemekkel _— könnyen áthidal—

hatta a fogadó vállalat. -

Ami azonban a rendteremtés legnagyobb gátja volt — legalábbis az utóbbi

időkig —— az a gazdasági szabályozók egyfajta visszássága. A vállalatok irányításá- ban tudniillik még nemrégiben is igen kiterjedten alkalmazták az ún. bérszínvonal- szabályozást, amikor a kifizetett bérnek nem a tömege, hanem az egy főre jutó nagysága az érdekes, a korlátozott elem. Emiatt az érintett területeken általában nem mondtak fel a fegyelmezetlen, félteljesítményt nyújtó, sőt a munkát zavaró dolgozóknak sem, mert kis átlagbérükre szinte szüksége volt a vállalatnak a bér—

színvonal tartásához, a jól dolgozók fokozott anyagi elismeréséhez. Hasonló volt a helyzet ott, ahol ugyan a felhasználható bértömeget szabták meg a vállalatoknak, de a fő kereseti arányok megóvására viszonylag alacsony ,,bérszínvonalfék" is mű—

ködött. Napjainkban —— épp a teljesítmények növelése és jobb elismerése, a foko- zott differenciálás érdekében — jelentősen növelni kívánják a kérdéses (nominális) béremelési határt és egyúttal uralkodó szabályozási formává tenni a bértömeg-gaz—

dálkodást.10

Olykor nem a gazdálkodás keretét adó általános szabályokban, hanem a rész- letelőírásokban vagy a sajátos ágazati normákban van a hiba. Az a tény például, hogy az utóbbi tíz—tizenöt évben a fizikai dolgozók létszámánál jóval gyorsabban nőtt a nem fizikai és különösen a számviteli—ügyviteli dolgozók száma, bizonyos

9Azóta a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (Xll. 1.) MT számú rendelet 78. §-ának /5/ bekezdése előírja, hogy a fegyelmi és a hasonló büntetést - munkaviszony—megszűnés esetén — az új munkáltatónál kell végrehajtani. Amennyiben ennek ott egy éven belül valamilyen akadálya lenne, akkor az érdekelt dolgozó különböző kedvezményeinek és járandóságainak megállapításakor — egy éven át —— figyelmen

kivül kell hagyni korábbi szolgálati éveit. '

"A módosításra —— 1980-es hatállyal — Időközben sor került. A ,,kritikus pont" 6 helyett 9 százalék lett, és a legáltalánosabb bérszabályozási forma az ún. vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-gazdálkodás.

353 SOMOGYl MIKLÓS

megszorításokra vezetett a munkaerő—felvételekben. Az irányító szervek fokozott fi—

gyelmet fordítanak a fizikai és a szellemi létszám alakulására, belső arányaira.

amit nagyon sok vállalat helytelenül értelmez. Emiatt alapos fegyelemsértések, nyil—

vánvaló létszámfeleslegek esetén sem válik meg, vagy legalábbis, vált meg fegye- lemsértő fizikai dolgozóitól. hogy ne rontsa az ellenőrzött arányt. Az elnézés csak tovább rombolja :: munkafegyelmet, árt az időalap kihasználásának. Végül -— pél—

dául az építőiparban —- gyakran a művezetők prémiumfeltételévé avatták a "fizikai"

létszám megőrzését, ami az előbb mondottakkal azonos következményekkel járt.

Bizonyos. hogy a jövőben várható kisebb terhelés, egyes kapacitások gyengébb ki—

használási lehetősége lazítani fogja a munkáltatók létszámukhoz való makacs ra—

gaszkodását, és erősíteni fogja a dolgozók kitartását munkahelyük mellett. Az így kialakuló -— fegyelmet szilárdító — környezet, légkör nem csupán az építőipar sajátja

lehet!

A munkaidő-kihasználás javítása mindig átgondolt intézkedéseket követel. A

beavatkozás ugyanis — erre az említett 1977. évi KSH-kiadvány is utalt —- többnyire

már elfogadottnak látszó. ,,mindennapi gyakorlaton" szigorit (tehát fájó megoldás),

ezenkívül a munkahelyi távollét bizonyos típusaival szemben érvényesítendő szigor másfajta hiányok felerősödését okozhatja. Példák már vannak rá. lgy a táppénz-

ügyek megszigorítása után átmenetileg számos területen nőtt az engedélyezett és

fizetett, ezt követően az ilyen nem fizetett, végül pedig az igazolatlan mulasztások nagysága, aránya. Fennáll végül a formális, csak az adott vállalatnál eredményes,

de népgazdaságilag haszontalan megoldások veszélye is. Ma már általános az a

vélemény, hogy igazi javulást csak a jóogaüdá—lkodós kényszere hozhat. A felesleges létszám átcsoportosítása, felszabadítása. ehhez egyértelmű teljesítménynormák ki—

alakítása mind az egyéneknek, mind a kollektíváknak. majd a valóságos teljesítmé—

nyekhez igazodó javadalmazás. ezek azok a tényezők. amelyek tételes állami intéz—

kedések nélkül is eredményre vezethetnek. Megkockáztatjuk azt a kijelentést,

hogy általános eredményre csakis ezek vezetnek majd.

PE3lOME

Benrepcxae Lle c 1973 roaa oócneAyeT ucnonaaoaaune cpouna paöouero Bpemenu (namepnemoro a mux) : oőnacm npOMmmneuuoc'm, CTpOHTeanTBa, TpchnopTa " caaeu.

B caoei CTaTbe aBTop octauaanusaetca Ha mecwnetnem OHbITe BTOi'O oőcnenosanun u Ha rOCyAapCTBeHHle Meponpnmnnx_ sunecennux :; untepecax ynyumeumi ucnonbaoaaum epen-ina paőouero BpeMeHH. CTaTbB Hanucaua Ha ocuoaannu ma'repuana noname europa.

oőcymAeHi-ioro Ha coctonawemca : oxrnőpe 1979 rona a Benrpane ceMm—cape Eaponeii- cxoro coiosa Hauuonanbnux nem-pon no npOHSBOAnTeanOCTH prAa.

Aarop octenaanuaae'rcn Ha omycxax, maro-rex u annex ocsoőomnenun or amnonueunn prAOBblx oőnsaHHocreü, KOTOpbiMM Benrepcme tpymumecn nonbayio'rcn s OCHOBHOM yme co apemei-m ocsoőomneuux CTpaHbl. Stu őnaronpuamue c vo'-nm sperma neMorpacpu—

neem—ix ycnoanü, kynb'rypu, oxpanu prAa u 'r. a. J'Ibl'OTbl onasuaaior cymecraeuuoe sos- .ueíicrane Ha Hannunmü CPOHA paőouero upemeun ctpauu nak orpanuuenuem nponomxn- 'renwocru axmanoü prAoaoü neztenbaocw, Tax u anunHueM Ha CPOHA paöo—iero apemeuu enmanux camogenrenbnux. B Aanbneüwem aaTop paccmatpnaee'r raioke norepu paőouero BpeMeHH, uccnenyn nx MaCluTaőbl no OTAeanblM npnuuuam.

ABTOp yaauaannaaet uto Ha npomxcel-mu pnna ne? Haőmonae'rcs! Hekoropoe ynyu-

mem—ie ucnonbaoaannn (penge paőouero spemeuu, : nmepecax liero npaawtenbcrao c 1977 roga amnecno pm meponpunmü, KOTOpble : caoeü npeoőnagaiouteü uacm MMEIOT ortono- Muuecxuü " a meubmei uacru oprannaauuouuuü, orpauuuu'renbnuü u gucuunnuuapuuü

xapax'rep. Bamueüwee mecro npnuagnemwr MOAHG'PHKBMHH akouommecxwx perynnropoa

A MUNKAIDÖALAP KlHASZNALÁSA 359

(: nepsyio OHepeAb perynuponanmo sapaóo'moü nna'm u sapaőomoa), uno HYTEM name- Hei—ma oruomenuü aaunrepecoeannoc'm no eceü aepos'moc'ru oxamer nonomurensnoe aoagei—icmue Ha noAon u npanrmcy npennpua'mü u, COOTBeTCTBeHHO, Taxme Ha nose- Aeuue prmumxcn.

SUMMARY

The Hungarian Central Statistical Office has been surveying the utilization of worktime (counted in man-days) in industry. construction, transport and communication since 1973.

The author summarizes the experiences obtained during the six years' period of the investiga- tion as well as the state measures taken for improving the rate of exploitation. The article is based on a paper discussed at the seminar of the European Association of the National Pro- ductivity Centres. organized in Belgrade in October 1979.

The author enumerates paid holidays, reductions of the working time and releases from working obligation which Hungarian workers have been enjoying commonly since 1945. These advantages, important and attractive from demographical, educational, labour-safety etc.

aspects influence notably the worktime-fund of the national economy. by reducing the retiring age and limiting the work-time an active earner has to do in a week. a month. a year etc.

The article díscusses the losses of working time, showing their extent by different causes.

The author points out that a certain improvement in exploitation of the working time manifested itself for several years. while. since 1977. measures have been taken by the government in order to enhance it. They are organizational, restricting. disciplinary measures for the smaller part. and economic dispositions for the most. From among the latter. as most important can be taken the modification of the system of economic control (mainly the control of wages and earnings) which, by changing the various personal interests. will suitably influence the enterprise attitude. the practise and the workers' behaviour, too.