Fizetett szabadságok az angol iparban 1960-ban

454

elemzi, a tarifák egységességének a kérdé—

seit vizsgálja és a bérrendszerre ható egyes fontos tényezőket kutatja. Utóbbi vonat- kozásban a munkaviszonyoknak, az adott ágazat népgazdasági jelentőségének és a területi (övezeti) problémáknak a bemuta-j tásával foglalkozik a könyv.

A kötet harmadik fejezetében, amelynek címe ,,A bérformák és rendszerek fejlő- dése", Sz. I. Skurko először is a darabbér és az időbér alkalmazásának összehason- lító vizsgálatával foglalkozik. Ez a fejezet tárgyalja a szovjet iparban alkalmazott kollektív darabbérezési formákat is (pél—

dául a szénbányászatban) és kifejti az ilyen bérezési formák alkalmazásai—

'nak előfeltételeit. Ugyancsak ez a fejezet foglalkozik a munkások premizálásának a problémáival, valamint a műszakiak és az adminisztratív személyzet premizálásá—

Val is. Utóbbi vonatkozásban szerző ismer- teti a Munkatudományi Kutatóintézet ta- pasztalatait egy 75 vállalatra kiterjedő fel- Vételre vonatkozóan, valamint véleményét a különböző prémiumfeltételekről, illetve a

"prémiumfeltételek szempontjából legfon- tosabb mutatókról.

A könyv negyedik fejezete ,,A bérterve—

zés további tökéletesítése" c. alatt először is a bérek tervezett növekedése elosztásá- nak aztalapelveivel foglalkozik. Ezután 1. ' A. Orlovszkij a növekedés iparvállalatok közötti megosztásának a kérdéseit elemzi, majd végül a bérek emelkedésének nép—

gazdasági tanácsok szerinti szóródását vizs—

gálja. Ebben a részben a szerző statisz- tikai táblázatban bemutatja az Ukrán SzSzK több iparága, illetve népgazdasági tanácsa közötti bérszínvonalbeli eltérése—

ket. Közlése szerint az ukrajnai át- lagbért 100 százaléknak tekintve, az egyes iparágak átlagbérei 60,5 százaléktól (élel—

miszeripar) l59,6 százalékig terjednek

*(szénbányászat). Megemlíthető, hogy az át—

lagbér az ukrajnai könnyűiparban a köz- társasági átlag 63, 4 százaléka a gépiparban 85,1 százaléka, a vegyiparban 91 százaléka és a vaskohászatban 110,6 százaléka.

-(Ism.: Kenessey Zoltán)

'

FIZETETT SZABADSÁGOK AZ ANGOL IPARBAN 1960-BAN

(Holidays in industry, 1960) — Ministry of Labour Gazette, 1961 febr. 58—59. p.

1960 júliusában az angol Munkaügyi Minisztérium a száz munkásnál többet foglalkoztató feldolgozóipari vállalatoknál reprezentatív felvételt készített abból a célból, hogy, megállapítsák az iparnak a fizetett szabadságok kiadása terén alkal- mazott gyakorlatát

A feldolgozóipari vállalatoknak mintagy egyötödét kérték fel, hogy a kérdőív alábbi pontjaira adjanak választ: —

a) bezárták—e az üzemet (céget) nyári szünetre,

b) a dolgozók (l. fizikai, 2. irodai, mű—

szaki és adminisztratív állomány) kive- hették-e szabadságukat nem nyári idő—

szakban is.

Ha bezárták nyáron az üzemet, akkor:

hány hétre és mikor (dátum szerint) volt bezárva 1960-ban.

A Vállalatokat amelyeknél az üzemszü—

net júliusra vagy augusztusra esett fel—

kérték az időpont jövőbeni megváltoztatá—

sára, amennyiben pedig ez lehetetlen, je- löljék meg az okokat az alábbiak szerint:

1. helyi szokás,

2. az augusztusi bankszünethez való al- kalmazkodás (augusztus első hétfője),

3. a munka jellege, 4. az iskolai szünet,

5. vagy az alkalmazottak egyéb kíván—

ságainak figyelembevétele.

Ahol a fő probléma az iskolai szünetből adódik, az üzemeket felkérték a dolgozók szabadságának áthelyezésére, amennyiben az iskolai szünet időpontja változik.

A megkérdezett 2777 intézmény közül 2497—től érkezett válasz. Ezekből 2463 szol—

gáltatott összesítésre alkalmas adatokat.

Feleslegesnek látszott más ágazatok (pél—

dául kereskedelem, elosztás) és a szolgál- tató ipar megkérdezése, ahol a szabadsá—

gokat szintén egyénenként veszik ki, de maga a szolgáltató üzem nem zár be hosszabb időre.

A válaszokat iparágak és körzetek sze—

rint csoportosították és a következő ered- ményeket kapták. A gyáripar a 24 millió ipari munkásból mintegy 9 milliót foglal- koztat. Általában a kollektív szerződések vagy egyéb bérszabályok feltételeinek megfelelően a fizikai dolgozók egy bizo-—

nyos szolgálati idő után jogosultak két hét fizetett szabadságra, valamint 6 törvényes ünnepre.

A kérdőívekre adott válaszokból kide- rült, hogy 1960—ban —— bár jelentős kü?

lönbségek mutatkoztak a különböző ipar—

ágakban — a vállalatok háromnegyed—

része üzemszünetet alkalmazott, szemben az egynegyedrésszel, ahol egyénenként adták ki a szabadságokat. Az arány a _-

tisztviselői állománynál kb. ennek a for—;, dítottja. Az élelmiszer—, ital—, és dohány—

gyártás területén a vállalatok nagy Me szakaszosan osztotta ki a sZabadaá A dolgozói között Ugyanez volt a helyzet á vegyi— és az ezzel kapcsolatos iparágak cso- portjában is, ahol sok részleg folyamatos

STATISZTUCAI IRODALMI FIGYELÖ

üzemben dolgozik. A hajóépítés és az ez- zel szoros kapcsolatban álló tengerészeti ipar, valamint a papír-, a nyomdaipar és könyvkiadás csoportban megközelítőleg egyenlő volt az elosztás, míg a többi ipar—

ágban az üzemek nagy része üzemszüne—

tet tartott.

Voltak területi különbségek, például a londoni és délkeleti tartományban a vál—

lalatoknak 55 százaléka alkalmazott üzemszünetet, míg Midland, Ridings, va—

lamint az északnyugati területeken és Skóciában az arány több, mint 80 száza- lék. Az ,,üzemszünet" sokkal általánosabb az ország régebben iparosított körzetei—

ben.

Az ,,üzemszünettel" dolgozó intézmé- nyek legtöbbje két hétre zár be és az esetek közel háromötödében a két hét egyike, vagy mindkettő egybeesett a sza- badságok csúcsidőszakával, nevezetesen az augusztusi bankszünet hetével, vala- mint az azt megelőző héttel. Ez az arány négyötödre emelkedik, ha ideszámítjuk az ezen időpontot közvetlenül megelőző és követő heteket, mégpedig július közepétől augusztus közepéig.

A szabadságheteknek csak 3 százalékát vették ki júniusban, és alig 1 százalékát szeptemberben.

Mindenesetre területi különbségek itt is jelentkeztek. Az eloszlás az észak- nyugati területeken volt a legjobb, a leg—

több júniusi üzemszünettel és csak egy—

harmadrésszel a csúcsídőszakban, York—

shireben és Ridingsben az üzemszünetek—

nek kb. fele esett a csúcsidőszakra. Az eloszlás a textiliparban volt a legjobb.

A Midlandban a zárlatok majdnem mind az augusztusi bankszünet körüli 3 hétre összpontosulnak. A legnagyobb koncentráció a csúcsidőszakban Walesben mutatkozik.

A londoni, valamint a délkeleti vidéken a szabadságra kiadott heteknek kb. há- romötöde a szabadságolási csúcsidőszakra esett és nem zárták be az üzemet június- ban és szeptemberben. Skóciában, ahol ugyancsak néhány üzemzárás volt ezek- ben a hónapokban, a ,,Glasgow—i Vásári Hetek", tehát—' július utolsó két hete, vala- mint az augusztusi bankszünet hiánya, — melyet több városban hivatalos munka—

szünetként kezelnek, —— miatt a szabad- ságok időpontja egy héttel korábbra kon—

centrálódott. * * —

íA sZabadságok kiadását július! és au—

gusztus ,hónapokra szervező munkáltatók

többsége szerint nagy nehézségeket lje- lentene az üzemzárás más időpontjai *A' Vállalatok indokai között leggyakoribb volt a ,,helyi szokás", amely a körülmé—

8*'

455

nyek széles változatát fedi. Az ,,iskolai szünet" indokolás hasonlóan gyakori volt, noha az ezt felhozó vállalatok többsége jelezte, hogy meggondolás tárgyává ten- nék dolgozóik szabadságoltatását, ameny- nyiben az iskolai szünet júniusban vagy szeptemberben lenne, vagy pedig 2—3 ' héttel korábban kezdődne a jelenleginél.

Néhány munkáltató megjegyzéséből az is kitűnt, hogy az asszonyok nagy része a szabadság'kivétel időpontját férje sza- badságkivételi időpontjához kívánja iga—

_ zítani.

(Ism.: Kőszegi Lászlóné)

PATRUSEV, v.:

A DOLGOZÓK IDÖMÉRLEGÉNEK VIZSGÁLATA

(Ob izucsenii bjudzseta vremeni trudjas- csihszja.) — Vesztnik Sztatisztiki, 1961. 11. sz.

46—53. p.

A dolgozók időalapjának szerkezete és felhasználása függ a termelőerők és a kultúra fejlettségétől, mindenekelőtt a termelési viszonyoktól. A kapitalista tár—

sadalomban a dolgozók időalapjának szer- kezetét a kapitalista termelés törvény- szerűségei szabályozzák. Az idő egy része a szükséges és a többlettermék létrehozá—

sára, másik része pedig a munkaerő újra- termelésére szolgál. Bár a kapitalista tár—

sadalom természetéből kifolyólag akadá- lyozza a dolgozók szellemi és fizikai ké—

pességének fejlődését, a termelőerők fej- lődése és a proletariátus osztályharca kö- vetkeztében a szabad idő mennyisége nö—

vekszik.

A szocialista társadalomban gyökeresen megváltozik az időalap egyes részeinek nagysága, az időalap szerkezete (csökken a munkaidő stb.). Leglényegesebben a sza- bad idő jellege változik. A szabad idő és a munka közötti ellentmondás fokozato- san megszűnik, a munka életszükségletté válik. A szabad idő a dolgozók sokoldalú , fejlődését szolgálja és ezért a munkater—

melékenység növelésének fontos ténye—

zője. Ezért a statisztika feladata az idő- felhasználás vizsgálata.

A dolgozók időalapjának szerkezetéről mindeddig nem alakult ki egységes állás- pont. Sztrumilin, LebedeV—Patrejko, Rabi- novics, Rodin és a bolgár közgazdászok szerint az időmérleg három tételből áll:

a munkaidő, szórakozás és alvás. Ez a

séma az elemzőmunkában azonban egyál-

időmérlegének vizsgálatánál/** más sémát

alkalmazott, amelyben megkülönböztette a termelőmunkát és a háztartásban vég—' zett munkát. A,,Rabocsij 'den ix kommu-'