Gebauer, R. H.: Javaslat a mezőgazdasági háztartások társadalmi–gazdasági osztályozására

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ 551

jellemzőit. Mivel azonban az egyes foglal—

kozások tartalma időben változó, és azok részben át is fedik egymást. az 1985. júni—

usi mikrocenzus a tevékenységek tiz főcso- portját különböztette meg, amelyekre a be- sorolás a ,.jellemzően gyakorolt tevékeny—

ség" szerint történt.

Az 1985; évi vizsgálat adatai szerint a Német Szövetségi Köztársaság 26.6 millió aktív keresőjéből, mintegy 5.8 millióan tar- toztak a termelők csoportjába. míg a töb—

biek tevékenysége a szolgáltatásokhoz kap- csolódott. Ezen belül a legnagyobb csopor—

tot — 4.3 millió fővel —— az irodai dolgozók képviselték.

Nemek szerint természetesen jelentősek a különbségek. A nők 74 százaléka irodai vagy kereskedelmi dolgozó, vagy oktatási és információs területein dolgozik, esetleg szolgáltatási területen tevékenykedik, míg a férfiak kevesebb mint 33 százaléka tartozik ezekhez a tevékenységi csoportokhoz. Termé—

szetesen a tevékenységi kör szerinti meg- oszlásnak erős ágazatspecifikus jellemzői

is vannak.

Az alkalmazás jogcíme sze—rint vizsgálva az adatokat, a gyakori—ságot tekintve az ön- állók. a segítő családtagok és a munkások esetében a termelőtevékenység áll az első helyen. Az alkalmazottaknál az irodai. a tisztviselőknél a biztonsági ügyekkel kap—

csolatos tevékenysége'k vezetnek. A tevé- kenységi főcsoportok szerinti megoszlás azonban aszerint is erősen különbözik, hogy teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatot—

takról van—e szó.

A tevékenységi főcsoporthoz tartozás a foglalkozással kombinálva informál a tech- nikai haladás miatt bekövetkezett változá- sokról is. lgy mig a növénytermesztők, állat- gondozók közel 92, a bányászok 77 száza- léka a termelők csoportjába tartozik, addig a feldolgozóipari tevékenységet végzők kö- rében —- éppen a gépesítés szinvonalának növekedése következtében — arányuk 48 százalék alatt van, miközben 20 százalék gépkezelői, 18 százalék pedig szerelő mun—

kát végez. s az utóbbi csoportokba tartozók

hányada növekvő. Hasonló irányú fejlődés- re enged következtetni az is, hogy a mű—

szaki foglalkozósúaknak közel 45 százalékát a tervező, kutató tevékenységi főcsoportba sorolták. A technikai haladás vázolt hatása azonban döntően csak a foglalkoztatott tér- fiak—at érinti, mivel adott foglalkozáson (foglalkozási csoporton) belül is jelentősen különböző a tevékenységi kör szerinti meg- oszlás a férfiak, illetve a nők esetében.

A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben mind nagyobb jelentősége van az iskolai végzettségnek is. Az 1985. évi mikrocenzus adatai szerint; minden negyedik munkavál—

lalónak nem volt szakmai vagy más, allap—

iokút meghaladó végzettsége. Éppen ezért nekik meg kell elwégedniök a kisebb presz- tízsű s általában rosszabbul is fizetett mun—

kákkal. EZ'G végzettség szerinti differenciá—

lódás —- a képzettebb munkaerő nagyobb aránya a ..nivósabb" tevékenységi főcso- portokban — elsősorban a női munkaválla—

lóknál szembetűnő.

A felvételben szereplők 88 százaléka al- kalmazásban álló volt, így esetükben sor kerülhetett az üzemi hierarchiában elfoglalt hely vizsgálatára is. Eszerint az összes ak- tiv keresőknek mintegy egyharmada tarto—

zott 1985—ben az ügyviteli dolgozó és beta—

nított munkás kategóriába. Az eladók és szakmunkások aránya 24, az előadóké és előmunkásoké 12 százalék volt. Az alacso—

nyabb kategóriába tartozók hányada a nők körében jóval magasabb, mint a férfiaknál.

így, míg a nők 38 százaléka ügyviteli dol- 9026, illetve betanított munkás, addig a férfiaknál e csoport aránya csak 24 százalék.

Tevékenységi főcsoportok szerint vizsgálva a különbségek szintén jelentősek. A gép—

kezelők kétötöde, a termelők 35 százaléka betanított munkás volt, a szerelők 46, a kereskedelmi dolgozók 43 százaléka viszont szakmunkásnak minősült. A tervezők és ku—

tatók. továbbá a vezetők esetében viszont a kvalifikált szakember— és mestercsoport volt a legnépesebb.

(Ism.: Lakatos Judit)

TÁRSADA LOMSTATlSZTl KA

GEBAUER. R. H.:

JAVASLAT A MEZÖGAZDASÁGI HÁZTARTASOK TÁRSADALMI—GAZDASÁGI OSZTÁLYOZÁSÁRA (Ein Vorschllag zur sozioökonomischen Klassifika- tion landwirtschaftlicher Haushalte.) -— Allgemeines

Statistisches Archiv. 1987. 3. sz, 216—233. p.

A mezőgazdasági üzemek, illetve háztar—

tások gazdasági—szociális szempontok sze- rinti hagyományos osztályozása a Német Szövetségi Köztársaságban kisszámú —

részben önkényesen megállapított —— mu- tatóra épül. Az ebből eredő módszertani és elvi hiányosságok kiküszöbölése érdekében látszik szükségesnek egy matematikai sta- tisztikai módszerek alkalmazásán alapuló, új osztályozási rendszer kidolgozása. Az új osztályozási rendszer —— amelyet a tanulmány részletesen ismertet -— összevethető a régi rendszerrel, ami módot nyújthat megfelelő következtetések levonásá ra.

552

A mezőgazdasági statisztika és az üzem—

gazdaságtan abból a megváltoztathatatlan—

nak tekintett alapelvből indul ki, hogy a mezőgazdasági háztartások lényegében csa- ládi jellegű üzemet alkotnak. E felfogás indoka, hogy a mezőgazdasági szférában a háztartás és a termelőtevékenység között hosszú időszakon keresztül szoros kapcsolat állt fenn. A mezőgazdasági háztartások tagjainak munkalehetőségei. jövedelmei ily módon hagyományosan az adott gazda—

ság kapacitásátál függtek. Az utóbbi év- tizedekben bekövetkezett gazdasági fejlő- dés eredményeképpen e háztartások tagjai fokozódó mértékben találtak munkalehető- séget a gazdaság egyéb területein. A ház- tartásokon belül mind nagyobb szerephez jutottak a más gazdasági ágakból szárma- zó bevételek. A korábbi zárt struktúra a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági eredetű jövedelmek kombinálódása folytán módosult. A vázolt folyamat következtében a háztartás és a gazdaság közötti kapcso- lat szorossága is mérséklődött.

A differenciálódás irányába mutató fej- lődést a statisztika és a tudományos kuta- tás oly módon vette figyelembe. hogy meg- különböztetést tett a mezőgazdasági főte- vékenység és a kiegészítő jellegű tevékeny- ség között. Megkísérelték továbbá külön vizsgálni a háztartásfő (a gazdálkodó) és a házastárs tevékenységének jellemzőit.

A besorolási rendszerek azonban továbbra sem terjedtek ki minden lényeges területre, és alapvető tartalmi, valamint módszertani problémák megoldatlanok maradtak. Az igények ugyanakkor megnövekedtek az olyan információk iránt. amelyek társadal- mi—gazdasági szempontból homogén cso—

portokra vonatkoznak. A mezőgazdasági háztartások esetében ilyen csoportok kiala- kítása nemcsak a tudományos elemzések szempontjából lényeges, hanem politikai in—

tézkedések megalapozását is szolgálhatja.

Az említett körülmények késztették a szer- zőt arra, hogy a mezőgazdasági háztartások társadalmi—gazdasági osztályozásának fel- adatait és céljait vázolja. s egy korszerű, matematikai statisztikai osztályozási rend- szer feltételeiről, eredményeiről, továbbá felhasználásának lehetőségeiről tájékozta- tást adjon.

Az osztályozási rendszer kialakításakor két fő célkitűzésnek kellett eleget tenni:

—- nagyobb, homogén jellegű csoportok képzése;

— a csoportok átfogó jellemzésére alkalmas mutatószámok meghatározása.

Az osztályozás alapegységét forma szerint a gazdaságok jelentik, ténylegesen azonban a gazdálkodó (a háztartásfő) és esetleges házastársa adatait veszik számba. A vizsgá- lat abból indul ki. hogy a gazdálkodó.

illetve házastársa munkaerejének mekkora hányadát fordítja a gazdaságra. és a be- vételek milyen mértékben származnak a gazdaságon kívüli jövedelmi forrásokból.

Az ily módon kidolgozott mutatószámok kombinációja határozza meg a társadalmi—

gazdasági csoportokba való besoroiást.

A mezőgazdasági tevékenységet bizonyos értékhatárokon felül minősítik főtevékeny—

ségnek. A főtevékenység —- a gazdaság el—

látására fordított munka, valamint az egyéb keresetek mértékétől függően —- lehet teljes.

vagy részleges. Melléktevékenységrői van szó abban az esetben, ha mind a munka- teljesítmény. mind a kereset nagyrészt a gazdaságon kivül realizálódik.

A tanulmány további része az alkalmazott matematikai statisztikai módszer (klaszter- analizis) leírását és az adatbázis ismerte- tését tartalmazza. Az új társadalmi—gazdae sági osztályozás kísérleti jellegű alkalma—' zása a Wesztfália—Lippe Területi Mezőgaz- dasági Kamara által kezdeményezett 1982.

évi üzemi vizsgálat keretére épült. E vizs- gálat Észak-Rajna—Wesztfália meghatáro- zott körzeteiben mindazon háztartásokra kiterjedt, amelyekhez 5 hektárt meghaladó hasznosított földterülettel rendelkező gaz—

daság kapcsolódott. A gazdaságok felsze- reltsége és termelése mellett az érintett háztartások társadalmi—gazdasági jellemzői is szerepeltek a felvétel programjában.

Adatokat gyűjtöttek például a bevételi forrásokról, külön részletezve a gazdaságból származó és a más irányú tevékenységből eredő bevételeket, és vizsgálták a gazda- ság ellátására forditott munkaidőt. Ezen- kivüI biztosították a matematikai statisztikai elemzéshez nélkülözhetetlen alapvető jel—

Iemzőket is, mint a háztartásfő életkora, a háztartás nagysága, a rendszeres évi bevé—

tel, a mezőgazdasági művelés alatt álló töldterület stb. Ily módon különböző válto—

zatok kidolgozására nyílt lehetőség.

Az eredmények abban foglalhatók össze, hogy elsősorban a háztartásfő gazdaságon kívüli tevékenysége az a tényező. amelynek mértéke alapján a mezőgazdasági háztar- tások egyes csoportjai elhatárolhatók. A vázolt ismérvek az esetek legnagyobb ré- szében módot nyújtanak arra, hogy a mező—

gazdasági háztartások szerkezetét, sajátos—

ságait feltárják. és azokból homogén cso- portokat alkossanak.

Az új csoportosítási rendszert a régivel egybevetve megállapítható, hogy a hagyo- mányos osztályozási rendszer részben hete—

rogén jellegű csoportokat eredményez, amelyek a tényleges különbségeket kellő mértékben nem érzékeltethetik. A nem tiszta, vegyes összetételű csoportok természetesen a mezőgazdaságot érintő intézkedések alá—

támasztására sem alkalmasak.

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ

553

Figyelembe kell venni ezzel kapcsolatban azt a tényt is, hogy az agrárpolitika jelen- leg a gyökeres átalakulás időszakában van.

Az eddigi globális jellegű és a torzulások veszélyét magában rejtő piac- és árpolitikát ugyanis célra irányított, a mezőgazdasági

"háztartások szociális és gazdasági helyzeté- hez igazított bevételi és szociálpolitika váltja fel. Ennek eredményességét lényeges mértékben előmozdíthatják azok a sokoldalú ismeretek, amelyek a mezőgazdasági ház—

tartások e módszerrel megalapozott társa- dalmi—gazdasági osztályozása segítségével szerezhetők meg.

(Ism.: Fóti János)

LATTES. G. :

A REÁLKERESETEK HATÁSA AZ ADÓTERHEKRE ÉS A TÁRSADALMI JUTTATÁSOKRA. A CSALÁDI PÓTLÉK ÉS A GYERMEKEK ELTARTÁSI KULTSÉGE!

(La croissance des solaires réels a accentué la pression fiscale et ráduit le poids des prestations.

-— Aide a la famille et coűt des enfants.) — Econo- mie et Statístíaue. 1987. 10, sz. 49—59. és 61—67. p.

Az első tanulmány a francia családi jut- tatások rendszerének és az adóügyi rendel- kezéseknek 1970 és 1986 közötti változásait ismerteti, és típuscsaládok kialakításával vizsgálja e transzferek jövedelemelosztó ha—

tását.

A tipuscsaládokat elsődlegesen két nagy csoportba rendezték. Az egyik csoportot olyan családok alkotják, ahol a férj az egyetlen aktiv kereső. a másodikat olyanok.

ahol a házaspár mindkét tagja gazdasági- lag aktív. A férj fizetését az egyes jövedel- mi decilisekbe tartozók átlagkeresetével te- kintették egyenlőnek, a dolgozó feleség keresetét spedig decilisenként a férj kerese—

tének függvényében állapították meg.

A vizsgálat alapja a nettó kereset, (: jö- vedelemadóval csökkentett és a családi juttatásokkal növelt munkabér volt.

1970 és 1986 között a keresetek reálér—

téke hasonló mértékben nőtt minden jöve—

delmi szinten, az alsó kvartilisbe tartozóké a többiekénél valamivel jobban. A nettó ke—

resetek azonban kevésbé nőttek mint a bérek és a fizetések. Ez két tényezőből adódott.

Egyrészt az adó a keresetnövekedés függ- vényében növekedett, másrészt a társadalmi juttatások növekedése az idők folyamán nem kötődött közvetlenül a kereset növeke—

déséhez, esetleg ez utóbbi a juttatásokra való jogosultságot negatív irányban érintette.

A gyermekekkel kapcsolatos pénzbeni társadalmi juttatások rendszerét 1970 óta többször is módosították. (A tanulmány eze—

ket az intézkedéseket függelékben ismer—

teti.) Ezúttal csak a jelenleg érvényes fon- tosabb családi juttatásokra térünk ki.

A juttatások nagysága egy alapösszeg.

amelynek bizonyos hányadát vagy többszö—

rösét kapja a gyermeknevelő család a gyer- mekek számától. korától, illetve attól függő- en. hogy hányadik gyermekről van szó. Ezt az alapösszeget (base mensuelle des allo- cations familiales —- BMAF) félévenként módosítják az árváltozások függvényében.

A BMAF 1986-ban éves átlagban havi 1673 frank volt, növekedése némileg meghaladta az áremelkedéseket.

Az alapvető családi juttatások a követ- kezők.

Családi pótlék. Ezt minden legalább két gyerme- ket nevelő család kapja. Összege a második yer- mekre a BMAF 32 százaléka, a harmadikra a B AF 72 százaléka, a ne yedik gyermekre pedig a BMAF 112,S százaléka. zek a százalékok a három és többgyermekes családoknál 9, illetve 16 százalék- ponttal növekednek. amikor a gyermekek elérik a 10.. illetve a 15. életévüket.

Kisgyermekesek családi iuttatása (allocation au jeune enfant — AJE). ide tartozik a terhességi és gyermekágyi segély. ezt a család kilenc hónapon keresztül kapja. Ez összesen a BMAF 458 százaléka.

a harmadik vagy többedik gyermek születése esetén ennek kétszerese. Az alacsony jövedelműek további 32 hónapig a BMAF összegének közel a felé! kap- ják havonta a családi pótlék kiegészitéséül.

Családi nevelési segély! (allocation parentale d'éducation — APE) azok az anyák kapnak. akik a harmadik vagy többedik gyermekük születése után abbahagyják korábbi keresőtevékenységükel. Ennek folyósítása 3 évig tart, havi összege a BMAF "2.6 százaléka. (Az AJE és az APE közül csak az egyik folyósítható.)

A nettó keresetet befolyásoló másik faktor az adórendszer. Az adóterhek időbeli vál- tozását egyrészt az adókulcsok változása, másrészt az adózó jövedelmek változása idézi elő. E két tényező hatásának elkülö- nítésére a vizsgálat készítői egyszerűsítése- ket alkalmaztak: a házaspárok keresetét decilisekbe sorolva számították ki a családi keresetek jövedelemadó-terheit, az 1986.

évi adórendszer előírásainak megfelelően.

A juttatások és az adórendszer jövede- lemelosztó hatását jól tükrözi a nettó kere- seti aránynak nevezett mutatószám (a nettó kereset és a bruttó kereset hányadosa). Ez az arány értelemszerűen 100 százalék fölött van, ha a juttatások összege magasabb.

mint az adóké, 100 alatti, ha az adó összege nagyobb, mint a szóban forgó juttatások összege.

9A tanulmány táblában mutatja be a kü- lönböző jövedelmű (illetve a különböző decilisekbe tartozó) és különböző gyermek—

számú családok nettó kereseti arányát. A táblából kiolvasható, hogy azok a kétgyer—

mekes családok ,,járnak jól", ahol az éves kereset nem haladja meg a 140000 frankot, illetve azok a háromgyermekesek, akik évi 210000 franknál kevesebbet keresnek. Ezzel szemben a gyermektelen házaspárok, akik tehát juttatásban nem részesülnek, már 70000 frank felett adóznak, tehát a nettó