972
STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖdéséhez szól hozzá. Annak ellenére, hogy a háztartások definícióját az összeírók nem ér—
telmezték egységesen, azt javasolja, hogy az adatokat háztartások vagy -— pontosabban —- együttlakó csoportok szerint mutassák ki. A másik változat az lenne, hogy lakóházanként dolgozzák fel az adatokat, de a lakóház de—
finició szintén nem egyértelmű. Az együttla—
kó csoportot a szerző szerint az összeírási anyagban úgy kell körülhatárolni, hogy ah—
hoz tartozik mindenki, aki egy ,,háztartásfő"
megnevezésű személy után szerepel mindad- dig. amíg egy következő háztartástőre nem kerül sor az összeírásban.
R. S. Schoníielda történeti kutatásoknál al—
kalmazható mintavételi módszereket ismerte—
ti, éspedig a véletlen számtáblázaton ala—
puló, a szisztematikus és a csoportos, vala- mint a rétegzett mintavételt. Leírja a stan- dard hibák számításának és a mintanagy—
ság kiválasztásának módszereit. Hangsúlyoz- za a véletlen kiválasztás fontosságát, mert csak ez esetben lehet a hibaszámítási mód- szereket alkalmazni, azaz meghatározni, hogy a minta alapján kapott átlagérték vagy szá- zalékos arányszám mennyire térhet el (meg- határozott valószínűséggel) a tényleges ér- téktől vagy aránytól,
W. A. Armstrong a XIX," századi népszámlá—
lások anyagainak a foglalkozásokra vonat- kozó adataival foglalkozik. Azt vizsgálja. ho- gyan lehet ezekből a közölt és kéziratos nép—
számlálási anyagokból a korabeli társadalmi és foglalkozási struktúrát összeállítani. Eze—
ket megkülönbözteti egymástól, nevezetesen társadalmi struktúrán a népszámlálásokban szereplő háztartásoknak a háztartásiő fog- lalkozása alapján meghatározott társadalmi osztályokba és rétegekbe való sorolását érti, foglalkozási struktúrán pedig egy ágazati osztályozást.
Az 1841 előtti népszámlálások csak igen bizonytalan foglalkozási adatokat írtak össze a teljes településekre vonatkozóan. 1841-től pontosabb foglalkozási adatokat határoztak meg a háztartásfőkről és a többi keresőről.
Armstrong kétféle társadalmi csoportosítást ír le, amelyet a később népszámlálásoknál (1911—től, majd 1931-től) alkalmaztak. Az el- sőben megkülönböztetett osztályok és réte- gek: 1. felső- és középosztály (ide tartozik az összes szellemi dolgozó), 2. közbenső csoport (ide tartoztak például a birtokos pa- rasztok és egyes önálló kereskedők), 3. a szakmunkások. 4. átmeneti, közepes szakkép—
zettségű munkás foglalkozási kategóriák, 5.
segédmunkások, végül 6—8. egyes kiemelt munkáskategóriák. éspedig a textilmunkások, a bányászok és a mezőgazdasági segédmun- kások. Az 1931. évi osztályozásban öt osztály, illetve réteg szerepel: 1. értelmiség és ha—
sonló, 2. közbenső, 3. szakképzett, 4. részben szakképzett, 5. szakképzetlen keresők. Mind-
két osztályozásnál nehézséget okoz az önál—
lók kezelése. mert azoknak egy része a szak- képzett munkásokkal egy kategóriába került.
Érdekes, hogy míg az 1911. évi osztályozás- nál minden szellemi dolgozó az első kate—
góriába került, az 1931. évi osztályozásnál a szakképzetlen szellemi dolgozók a harma- aik kategóriába kerültek (a szakmunkásokkal
együtt).
Armstrong egy harmadik társadalmi osz- tályozást javasol, amely azonban alig tér el az 1931. évi csoportosítástól.
Az ágazati vagy foglalkozási főcsoportok szerinti osztályozás lényegtelen módositások- kal elfogadja azt a csoportosítást, amelyet C. Booth, a londoni népesség életéről és munkájáról írt kilenckötetes munka szerkesz—
tője dolgozott ki a múlt század végén.
A javasolt osztályozások felhasználhatók a népszámlálások közölt eredményeinek átren—
dezéséhez. valamint a népszámlálások kéz- iratos anyagainak elemzéséhez.
-D. E. Baínes azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lehet a népszámlálások születési hely szerinti adataiból a népszámlálások közötti vándorlások volumenét meghatározni. A kér—
désnek az a lényege, hogy ha két egymást követő népszámlálás során egy—egy telepü- lésben meghatározták a más településeken születettek számát. a két szám közötti kü- lönbség még nem fejezi ki a népszámlálások közötti időszakban (évtizedben) bevándorol—
tak számát, mert a bevándoroltak egy része időközben meghalt. Valamilyen módon tehát meg kell becsülni a meghalt bevándorlók számát. A bevándorlók általában fiatal tel—
nőttek. ezért halálozási arányszámukat nem lehet az össznépességével azonosnak venni.
V. A. C. Gatrell és T. 8. Hadden az 1805- ből rendelkezésre álló angliai kriminálstatisz—
tikai adatokat elemzik.
Végül B. I. Coleman az 1851. évi népszám—
lálás alapján megállapítható beiskolázási arányokat vizsgálja. Területi különbségeket
mutat ki, és öt társadalmi osztály és réteg
szerinti különbségeket vizsgál korcsoporton- ként. Az elemzés az ősszeírási lapok alapján meghatározott beiskolázott (tanuló foglalko- zású) személyek és az összes megfelelő kor- csoportú személyek számát használja fel.
(lsm.: Andorka Rudolf)
!
LKENDE. P. — DETOURBET, c. _ DEBACHE, J.:
Az ÉLETMÓD LEIRASA MUTATÓSZÁMOK SEGITSÉGÉVEL
(Vers une description du mode de vie au moyen cl'indicateurs,) —- Consommatíom 1973. 2. sz. 117-130. p.
A szerzők bevezetőül az életmód fogalmát határozzák meg. Eszerint ,.az életmód azt az életformát jelenti, amely szerint egy emberi
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
973
csoport mindennapi élete (a munkája, a fo- gyasztása, a pihenése stb.) alakul. E cso—
portok — és ennélfogva az életmódvariánsok
—- hol demográfiai (lakóhely. életkor stb.), hol társadalmi—gazdasági kritériumok alapján kerülnek elhatárolásra. lgy beszélünk ..falu—
si" és ,,városi" életmódról, a katonák vagy a nyugdijasok életmódjáról; össze lehet hason.
lítani a vagyonukból élők életmódját a ter- melőkével vagy a vállalkozókéval, a fiatalo—
két az öregekével stb. Annyíféle életmód van, amennyi társadalmi réteget tudunk ki- alakitani."
Az életmód jellemzését a szerzők először három olyan kritérium alapján kisérelik meg, amelyeket a háztartások életével kapcsolato- san általában használnak: a) fogyasztás, b) életstílus, C) életfeltételek.
a) Fogyasztás. Ez a megközelítés az élet- mód egyik oldala, amely azonban nem jel- lemzi teljesen az életmódot, különösen ak—
kor nem. ha a fogyasztás vizsgálatát a kiadá- sok elemzésével tekintik azonosnak. Az épít- kezési kiadások vagy a takarékossági maga- tartás ugyanis szintén jellemezhetik egy ház—
tartás életmódját, bár ezek nem tartoznak ki- fejeze-tten a fogyasztáshoz.
b) Életstílus. A fent említett számszerűsít—
hető jelenségek kiegészítéséül szolgáló, in- kább leíró jellegű információ.
c) Eletfeltételek. Itt nem elsősorban egy fogalomról van szó, hanem a háztartások rendelkezésére álló források halmazáról. Ilyen források például: az idő. a tér. a vagyon, a
képesség vagy a jövedelem.
E különböző csoportok alapján a szerzők nyolc olyan, általuk ,,modulus"-nak nevezett mutatószámcsoportot határoztak meg, ame- lyek elhatárolása saját megítélésük szerint is önkényes. de mégis igazodnak néhány, a gyakorlatban is előforduló csoportosításhoz.
A modulusok a következők:
1. életforma (lakás. környezet),
2. fiziológiai megnyilvánulások (táplálkozás. ru—
házkodás. testápolás).
3. a háztartások kapcsolatai a társadalmi környe- zettel (foglalkozás, közéleti tevékenység stb.),
4. családi munkamegosztás.
5. gyermeknevelés.
6. szabadidő és kulturális tevékenység (kivéve a szakmai képzést). _ ,
7. közlekedés (járműállomány. (: használt közle—
kedési eszközök. közlekedésben eltöltött idő).
8. a pénzeszközökkel kapcsolatos magatartás (meg- takarítás, jövé'delemszerzés és -felhasználás stb.).
A tanulmány a fenti modulusok közül az elsőt részletesen kifejti és adatokat tartal- maz az egyes mutatószámok franciaországi alakulásáról. Az adatok különböző folyama- tos vagy esetenkénti adatgyűjtésből szár-
maznak.
Az .,életforma" modulus három fő részre és egy kiegészítő csoportra tagolódik: a) környezet, b) állandó lakás. c) a lakás fel—
szereltsége, és kiegészitésképpen d) nyaraló.
A környezetet meghatározó legfőbb ténye- zők a következők:
—— urbanizáltság: településtípusonkéntí megoszlás:
—a lakóépület-tipusok megoszlása (családi ház.
2—10 lakásos, illetve 10 lakáson felüli épületek);
-— a lakás kertes vagy nem kertes jellege;
-— az üzletek közelsége:
— a közintézmények közelsége.
Az állandó lakás jellemzésénél figyelembe kell venni:
-- a Iakáshasználat jogcíme szerinti a nem mezőgazdasági foglalkozásúaknál nos; üres lakást bérlő; egyéb bérlő):
— a lakáshasználat jogcíme szerinti megoszlást az új és a régi építésű lakásokban:
- nem mezőgazdasági háztartások megoszlását a laksűrűség szerint:
- a lakások komfortosság szerinti megoszlását;
-— a lakás nagyságát;
—- a lakással kapcsolatos kiadások 'hányadát az összkiadásból:
— az otthon töltött időt:
-— a lakásállomány értékét;
— a lakásváltoztatások arányát a háztartásfő tár- sadalmi—gazdasági állása szerint:
-—- a laksűrűséget a háztartásfő kora szerint megoszlást
(tulajdo—
A lakások felszereltségének megállapítása az alábbi szempontok alapján történik:
—a hűtőgéppel. mosógéppel. illetve porszívóval rendelkező háztartások aránya;
-a telefonnal rendelkező háztartások aránya a háztartásfő társadalmi—gazdasági állása, illetve a lakóhely szerint:
— a különböző társadalmi—gazdasági csoportokhoz tartozó háztartások bútorrol, illetve elektromos ház—
tartási nagygépekre fordított kiadásai;
-— a tartós javak állományának értéke.
Végül a kiegészítő csoportnál a nyaralóval rendelkező háztartások arányát vizsgálják a háztartásfő társadalmi—gazdasági állása szerint.
(Ism.: Nádas Magdolna)
