Sajkiewicz, A.: A nők munkája az ipari üzemben

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELO

441

kapcsolat, születési e'v, képzettség, párt—

tagság, munkakör a kolhozban stb.

A felvétel alapján a következő adatokat

állították össze (valamennyit foglalkozási

csoportonként s azon belül ,,télen-nyáron"

bontásban):

l. a kolhozparasztok időfelhasználása azokon a napokon, melyeket a közös ter-

melésben töltenek;

2. időfelhasználás olyan napokon, ami- kor nem dolgoznak a közös gazdaságban, hanem a házkörüli és a háztáji gazdasági munkákat végzik;

3. az ünnepnapok időmérlege;

4. a különböző időmérleg-tipusok meg—

határozásának segítségével lehetőség nyílt arra, hogy felállítsák a kolhozparasztok

éves időmérlegét, melynek alapján éves

átlagban nyerhettek képet az időfelhasz- nálás alakulásáról.

Az éves időmérleg adatai szerint a nö- vénytermesztők, állattenyésztők és gépé—

szek éves időalapjuknak mintegy egyhar- mad részét töltik a közös gazdaságban. A ténylegesen munkában töltött idő ennél

lényegesen kevesebb, ami egyrészt az idő- járási viszonynak, másrészt a munkaszer- vezés körüli hiányosságoknak tulajdonít—

ható. Sztrumilin akadémikusnak 1934-ben

végzett hasonló vizsgálataival összehason-

lítva ezen a területen figyelemre méltó

fejlődés tapasztalható, a kolhozparasztok- nak a közös gazdaságban végzett munka—

ráfordításai nagymértékben nőttek. Ennek

oka egyrészt a kollektív gazdálkodás meg-

szilárdulása, másrészt a mezőgazdasági

termelés belterjesebbé válása, harmadrészt

a mezőgazdaság gépesítése. Még jelenleg

is jelentősek azonban a háztáji gazdaság—-

ban végzett munkára és a házimunkára

jutó időráfordítások, különösen a nők ese- tében. A vizsgálatból kiderült, hogy a ház—

táji gazdaságukkal kevesebbet foglalkozó s a kolhoztermelésben nagyobb szerepet vállaló gépészek és állatgondozók szabad ideje nagyobb, mint a növénytermesztőké.

A kommunista társadalom építésének

időszakában a szabad idő növelésének problémája különösen időszerű. A szabad idő növelése és helyes felhasználásának biztosítása teszi lehetővé a dolgozók sok- oldalú fejlődését. A kolhozparasztok idő—

felhasználásának megjavítását a kolhozok- ban töltött munkaidővel való további ta-

karékosság, a komplex gépesítés és villa-

mosítás, valamint a háztáji gazdaságban végzett munka csökkentése segítheti elő.

(Ism: Szelényi Iván)

SAJKIEWICZ, A.:

A NÖK MUNKÁJA AZ IPARI ÚZEMBEN

(Praca kobiet w zakladzie -— Zeszyty Naukowe, 1962. 89.

przemyslowym.) sz. 73—100. p.

Szerző különböző gyárakban végzett vizsgálatok, országos adatok, valamint lengyel és külföldi szakirodalom alapján

vizsgálja a nők munkáját befolyásoló té—

nyezők egy részét az iparban. Ezeket a té—

nyezőket feloszthatjuk:

1. gazdasági tényezőkre (a család jöve—

delme és kiadása);

2. családi tényezőkre (a gyermekek szá—

ma és kora stb.);

3. egyéni tényezőkre (a nők életkora, szakmai tapasztalatai, szakképzettsége, családi állapota stb.).

Szerző elsősorban az utóbbiak és a női

munka jellemzői közötti korrelációt kíván—

ja tanulmányozni.

Az egész országra vonatkozó adatok ta—

nulsága szerint a dolgozó nők száma a len- gyel iparban a második világháború óta

gyorsabban nőtt, mint a férfiaké. Az ösz—

szes ipari dolgozók között a nők aránya

1946—ban 25,3, 1959—ben 30,4 százalék volt.

Sokkal nagyobb ennél a női dolgozók

aránya a pénzintézetekben és bankokban

(60,3 százalék), a szolgáltatási vállalatok—

ban (67,3 százalék), az áruforgalomban

(55,2 százalék),

Az iparon belül az átlagosnál nagyobb

a női dolgozók aránya a ruhaiparban, a textiliparban, a nyomdaiparban, a porce- lániparban, a villamosiparban, a vegy—

iparban, az üvegiparban, az élelmiszer—

iparban. Ugyanez az eloszlás figyelhető

meg különben a legtöbb fejlett ipari or-

szágban.

A vállalaton belül a női dolgozók első- sorban az adminisztratív osztályokon, va—

lamint a nem ipari (nem közvetlen ter—

melő) csoportokban dolgoznak. Viszonylag kevés a nő a mérnökök és műszakiak kö-

zött, valamint a vezető állásokban. A ter—

melésben a nők általában kevésbé bonyo—

lult, könnyen megtanulható, de nagy pon—

tosságot és kézügyességet igénylő munka—

körökben dolgoznak. A vizsgált gyárak vezetősége egy részének az a véle—

ménye, hogy a nők a férfiaknál általában nehezebben küzdenek meg a technikai ter—

mészetű problémákkal. E gyárakban vég—

zett adatfelvételek szerint a nők átlagosan kevesebbet keresnek a férfiaknál, bár az

azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők

keresete között nincs különbség. Az ala—

csonyabb keresetek oka a nők kisebb is—

kolai végzettsége és szakképzettsége. A nők általában nem fordítanak nagy gon—

442

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

dot a tanulásra. 1960 második félévében a gyáron belüli szakoktatásban résztvevők között a nők aránya csak 15,8 százalék

volt.

A női munka kínálata és kereslete kö—

zött bizonyos aránytalanságok mutatkoz—

nak. Bár a szabad munkahelyek száma

nagyobb volt a munkát keresők számá- nál 1958—ban, a dolgozni kívánó nők szá—

mára nem állt rendelkezésre elegendő

olyan munkakör, amelyben nőket alkal—

mazni lehetett. Nehézségeket okoz a nők kisebb szakképzettsége is.

A nők lassabban haladnak előre foglal—

kozásukban, mint a férfiak, és az általá-

nosan kialakult véleménynél kisebb a nők átkerülése a fizikai munkakörökből szel—

lemi munkára. A vizsgált gyárak vezetői

és a női dolgozók szerint a lassúbb előre-

haladás oka elsősorban az, hogy sok nő számára a foglalkozásban való előreiutás

nem fontos cél, mivel a férjhezmenés és

gyermekeik megszületése után terveik sze—

rint nem dolgoznak tovább, vagy az hogy

a családdal és a háztartással kapcsolatos

munka annyira leköti őket, hogy nem ér—

nek rá szakképzettségük növelésével fog—

lalkozni. A legnagyobb kezdeményező ked—

vet és a foglalkozási előmenetel iránti legnagyobb érdeklődést általában azok a nők mutatják, akik nem mentek férjhez és erre nem is nagyon számítanak, tehát

általában a 30 éven felüli magános nők,

Ezek általában lelkiismeretesen és jól dol—

goznak, munkájukat kedvelik. A fia- talabb nők Viszont többnyire vagy szüleik- kel együtt laknak, s tőlük bizonyos támo—

gatást kapnak, tehát nincsenek teljesen saját keresetükre utalva, vagy férjes asz-' szonyok és a családjukról, gyermekeikről való gondoskodás bizonyos fokig elvonja érdeklődésüket a foglalkozásuktól. Ezért a fiatalabb nők általában rendszerteleneb-

bül, megszakításokkal, és gyakran pontat-

lanabbul dolgoznak.

Hasonló képet mutat a munkából való

távolmaradások vizsgálata. A fiatalabb, rövidebb idő óta dolgozó nők általában gyakrabban maradnak el —— a szerző nem kutatja, hogy indokoltan vagy indokolat—

lanul -— de a nők általánosságban nem

hiányoznak többet, mint a férfiak, mivel

egyrészt a családi és háztartási munka ál-

tal nagyon lekötött nők aránya viszony—

lag nem túlságosan nagy az összes dolgozó nők között, másrészt az ilyen hiányzások többnyire nem hosszúak.

A szerző fejtegetéseit nagyrészt az em—

lített gyári adatfelvételből származó, bő—

séges statisztikai anyaggal szemlélteti.

(Ism.: Andorka Rudolf)

SCHIFFMAN, JACOB:

AZ ÉRETTSÉGIZETT

És A KÖZÉPISKOLÁBÓL LEMORZSOLÓDOTT

* FIATALOK FOGLALKOZTATOTTSÁGA IGEI-BEN (Employment of high school graduates and dropouts in 1961.) — Monthly Labor Review.

1962. 5. sz. 50'2—509. p.

A tanulmányban érintett kérdéseket,

amelyek lényegében a 16 és 24 év közöt—

tiek elhelyezkedési viszonyaira vonatkozf-

nak, időszerűvé teszi a jelzett korósztály arányának az Amerikai Egyesült Államok

népességen belüli megnövekedése. Ez az

újszülöttek számának a második világ-

háború végén bekövetkezett rohamos emelkedésére vezethető vissza. 1965—re a

18 évesek száma, tehát azoké, 'akik el—

helyezkedni kívánnak, vagy esetleg egye—

temen folytatják tanulmányaikat éppen 50 százalékkal lesz magasabb, mint 1960- ban. Ezzel szemben a gyakorlottabb és ki—

képzett, a 25—30 éves korcsoportba tarto—zó munkások száma csak kisebb mértékben nő, a 35 és 44 év közöttieké pedig ugyan—

Ézen időszakban kifejezetten csökkenni

og.

Meg kell jegyeznünk, hogy a tanul—

mányban használt felső iskola kifejezés a

mi viszonyaink között a középiskola fo—

galmát fedi. Szerző a kérdéseket két fő- csoportra bontva vizsgálja. Az első cso- portba azokat sorolja, akik elvégezték a

felső iskolát. A második csoportba pedig

azok tartoznak, akik csak az elemi kép-

zést adó iskolát végezték el, vagy pedig

a felső iskolai tanulmányokat elkezdték, de valamilyen oknál fogva nem fejez-

ték be.

A fő kérdéssel, az elhelyezkedési viszo- nyokkal kapcsolatban sok érdekes társa- dalmi problémát érint a szerző. Ilyenek:

a jelzett korosztály munkanélkülieinek aránya; milyen munkát kaphatnak az il- letők; milyen kapcsolat van az iskolai Vég—

zettség foka és az elhelyezkedési lehető—

ségek között; a faji megkülönböztetésnek az elhelyezkedési viszonyokban jelentkező

hatása.

1961 júniusában 1750 000 tanuló vé—

gezte el a felső iskolát. Ebből 850000 irat—

kozott be valamilyen kollégiumba (főisko—

lára). A beiratkozott férfiak egynegyede,

a nőknek pedig egyötöde munkát is vál—

lalt, mert enélkül nem lenne anyagi lehe—-

tőségük főiskolai tanulmányok folytatá—

sára. A végzettek nagyobb része, 900 000

vállalt munkát. Jelentős hányad, 18 szá—

zalék azonban nem tudott elhelyezkedni.

Az 1961—ben végzettek között a munkanél—

küliek arányát annak lehet tulajdonítani,

hogy nem rendelkeznek még egyetlen

munkaterületen sem gyakorlattal és szak—