STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ
933
lékra csökkent, a kőolajtermékek aránya vi—
szant 12.3-ről 13.8-re, a gépipari termékeké 2.4-ről 3,1-re. a vas— és fémtermékeké 1,5- ről 2.4 százalékra nőtt.
(ism.: Nádas Magdolna)
TESAROVÁ. D.:
A FOGLALKOZTATOTTSAG SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI CSEHSZLOVÁKIÁBAN
(Vyvoj a zmeny ve structure zamestnanosti v CSSR v letech 1949—1983.) — Statistíka. 1984. 13—10.
sz. 446—451. p.
A csehszlovák népgazdaság számára min- dig is nagy jelentősége volt a foglalkozta- tottak számszerű növelési lehetőségének, a- melyen belül elérték a férfiak teljes foglal- koztatottságát és a nők magas foglalkozta- tási arányát. A potenciális munkaerőforrá- sok széles körű felhasználásával azonban gyakorlatilag kimerültek a szabad tartalé- kok, különösen a háztartást vezető nők te- kintetében. Az 1970-es évektől állandóan mérséklődött a munkaerő-tartalékok éves növekménye, fő alkotóelemük, az aktív korú népesség számának alakulása következté- ben. Ennek folytán a csehszlovák gazdaság- ban éveken át tipikus volt a növekvő mun- kaerő—kereslet, a lehetséges munkaerőforrá- sok apadása. Ezért a munkaerőgazdólkodás javítása céljából 198046! szabályozták és korszerűsítették a foglalkoztatás tervezési és szervezési rendjét, és anyagilag érdekeltté tették a munkahelyeket a létszámmegtakari- tásban.
1949 és 1983 között Csehszlovákiában 1447 000 fővel, 18,2 százalékkal nőtt a fog- lalkoztatottak száma, és elérte a 9415 000 főt. Ez a növekmény (82.7 százaléka, 1 196 000 fő, az aktív korú népességből ered) azonban nem biztositotta volna a csehszlo—
vák népgazdaság helyreállításálhoz és szoci- alista újjáépítéséhez szükséges összes mun- kaerőt. Ezért a korábban nem dolgozó ak- tiv korú népességből. amelynek száma 1948 végén 1.8 millió felett volt (a teljes munka- erőforrás körülbelül 23 százaléka), az elmúlt 35 év alatt több mint 1,3 millió nőt vontak be a termelésbe.
A főfoglalkozású dolgozók számának nö- vekedése gyakorlatilag az egész időszakban meghaladta a munkaerőforrások és az ok- tiv korú népesség számának emelkedését. A pályakezdők számának ilyen nagy arányú emelkedése mellett 1970-ig állandóan nö- vekedett a foglalkoztatottak aránya a nép—
gazdaságban mind a hagyományos erőfor- rásokból. mind az aktív korú népességből.
A következő években a népesedési intéz- kedések hatására csökkenés állt be, csakaz 1970-es évek végén került sor további mér-
sékelt növekedésre. Ezzel szemben az aktiv koron felüli népesség (különösen a férfiak) gazdasági aktivitása — egyfelől a társada- lombiztosítás általános kiterjesztésének ered- ményeként, másfelől a mezőgazdasági dol- gozók korösszetételének fokozatos javulása következtében — 1983-ban sokkal alacson—
nyabb volt, mint 1948-ban.
A foglalkoztatottak számának rendszeres növekedéséhez 1980 után hozzájárult a kül—
földiek munkavállalása, az aktiv kor feletti- ek növekvő részének részmunkaidőben tör—
ténő foglalkoztatása és a mellékfoglalkazá- sok nagyobb aránya is. A foglalkoztatottak számának összes növekedésében 1981 és 1983 között a külföldi dolgozók aránya 21,3, az aktív koron felülieké 12,3. a másodállá- súaké és mellékfoglalkazásúaké pedig 14,7 százalék volt.
A csehszlovák népgazdaság szerkezeti változásai és korszerűsítése 1948 utánnem- csak a foglalkoztatottak számának növelését, hanem a foglalkoztatottság szerkezeti átala- kítását is szükségessé tette.
Az anyagi ágazatokban a dolgozók száma majdnem egyötöddel növekedett, a nem termelő szférában foglalkoztatottaké pedig 2,7—szeresre.
Az ipar arányának lényeges növekedése (ebben az ágban dolgozott 1948-ban a fog- lalkoztatottak 29,7. 1983-ban már 37,9 szá- zaléka) a termelőerők lényeges átcsoporto- sítását tette szükségessé, különösen az 1950- es években, elsősorban a mezőgazdaság ter- hére. 1949 és 1983 között a mezőgazdaság- ból 1,3 millió foglalkoztatottat szívtak el más népgazdasági ágak. vagyis az 1948.
évi létszám közel 60 százalékát, ugyanakkor az iparban dolgozók száma 1.2 millió fővel
—— több mint 70 százalékkal —— nőtt. A mező—
gazdaságban foglalkoztatottak számának i—
lyen mértékű csökkenését az ágazat nép- gazdaságon belüli foglalkoztatási arányai is tükrözik (az 1948. évi 407 százalékról 12,4 százalékra csökkent 1983-ban). Más terme- lő ágazatokban is —- például az építőiparban, a belkereskedelemben, a közlekedésben — gyorsan nőtt a foglalkoztatottság 1949 és
1983 között.
A növekvő lakossági igények fokozott fi- gyelemmel kisérésének és az életszínvonal- politika megvalósításának nyilvánvaló jelea nem termelő szektorban foglalkoztatottak számának állandó növekedése. A létszám növekedésének fele ebben a szférában 1949 és 1983 között realizálódott (az oktatásban 317000 és az egészségügyben 239 000, ahol a dolgozók száma több mint négyszeresen meghaladja az 1948, évit). A csehszlovák tu- dományos kutatási és fejlesztési bázis bővü- lése következtében azonban legdinamiku- sabb volt a foglalkoztatottság fejlődése a tudományos kutatások és fejlesztések terén.
934 STATISZTl KAl lRODALMi FlGYELÖ
ahol 1983-ban tízszer mint 1948-ban.
A döntő népgazdasági ágak létszámigé- nyének kielégítését 1948 után új munkások toborzásával is segítették, elsősorban a ház- tartásban dolgozó nők köréből. A nők fog- lalkoztatottságának gyors növekedése 1948 után a nők egyenjogúságának és egyenran- gúságának a férfiak szintjére emelését is jelentette. A csehszlovák népgazdaságban annyian dolgoztak.
dolgozó nők száma 1949 és 1983 között majdnem 1.4 millió fővel nőtt, vagyis az 1948. évinek körülbelül kétharmadával.
(Ugyanabban az időszakban a dolgozó fér- fiak száma 619 OOO-rel növekedett, vagyis 17,9 százalékkal.) A nők foglalkoztatottságá- nak alakulását 1970 után a szülési szabad- ságon és gyermekgondozási segélyen levő nők számának növekedése befolyásolta (szá- muk az 1970-es évek elején a népesedéspo- litikai intézkedések nyomán több mint két—
szeresére nőtt), és így, bár tovább nőtt a dolgozó nők abszolút száma, arányuk mind a dolgozók összlétszámán, mind a női dol- gozók számán belül gyakorlatilag stagnált.
A dolgozó nők száma a vizsgált időszak- ban a mezőgazdaság kivételével, valameny- nyi ágazatban növekedett. A mezőgazdaság- ban a dolgozók összlétszámának csökkené- se mellett háromnegyed millió fővel csök- kent a nők száma.
Különösen jelentősen növekedett a dolga- zó nők száma és aránya a nem termelő ' szféra ágazataiban, ahol ma a nők a dolga-
zóknak közel 60 százalékát teszik ki.
A vizsgált teljes időszakban elsősorban a népgazdaság szocialista szektorában növe—
kedett a toglalkoztatottak száma, Új dol—
gozók jöttek ebbe a szektorba a korábban eltartottak soraiból. de olyanok is, akik ad- dig a magánszektorban — főleg a mezőgaz—
daságban — dolgoztak.
Az egyéni parasztok száma az 1948. évi 1257 000 főről 9000-re csökkent 1983-ban.
Míg 1953—ban a mezőgazdaságban dolgo- zók 23 százaléka volt magángazdálkodó,
1983-ban már csak 0.3 százaléka.
A foglalkoztatottság szektor szerinti fejlő- désével együtt változott a foglalkoztatottság szerkezete is. A foglalkoztatottak (vagyis a bérből és fizetésből élők) ma az aktív kere- ső népeSség mintegy 90 százalékát adják.
A munkaerőforrások és a foglalkoztatott- ság fejlődése az elmúlt 35 év alatt szaka- szosan ment végbe nemcsak országos szin- ten, hanem területi vetületben is. Jelenleg is vannak különbségek az egyes megyék kö- zött nemcsak a munkaerőforrások gazdasági hasznosítását és a népesség gazdasági ak- tivitását tekintve, hanem a foglalkoztatott-
ság szerkezetében is.
(ism.: Bucsányí Miklósné)
WOLTERS, J. : A VÁRHATÓ INFLÁClÓ UKONOMETRIAI ELEMZÉSE
(Okonometrische Analyse von Inflationserwartun—
gen. Ansötze. Probleme und eine empirische Unter—
suchung für lnvestitionsgüterpreise.) —- Allgemeine:
Slatístísches Archiv. 1984. 4. sz. 307—331. p.
A ,,várható infláció" kifejezés a háztar—
tások és vállalatok véleményét tükrözi. A szerző röviden bemutatja ennek a fogalom- nak a szerepét és helyét a makroökonómiai elméletben, áttekinti a várható infláció mo- dellezésével kapcsolatos különböző feltevése- ket, illetve eredményeket, és végül empiri- kusan is összehasonlítja ezeket.
A várható inflációt leíró modellek egyik nagy csoportját az autoregressziv modellek alkotják. Ezek azon a feltevésen alapulnak, hogy az emberi tényezők ,— a háztartások és a vállalatok -— a gazdasági változásokra nem késedelem nélkül. hanem bizonyos te—
hetetlenséggel reagálnak. A várható inflá—
ció autoregresszív modelljeit általában olyan osztott késleltetésű modellként lehet felírni, melyben az infláció t-edik időszakhoz tar—
tozó várható növekedési üteme az összes korábbi időszak tényleges inflációs rátájá- nak súlyozott közepe. Ennek a modellcsalád- nak számos fontos speciális esete van, mint például Cagan és Ner/ove adaptív modell- je, Frenkel adaptív-regressziós modellje stb.
Ezek specifikációjában véges sok paraméter szerepel. és a várható inflációt egyes ese- tekben nem csupán az infláció korábbi idő- szakokhoz tartozó tényleges változásaival, ha- nem a várható infláció korábbi értékeivel is magyarázzák. Az a körülmény, hogy az au- toregressziv modellek a várható inflációt csupán múltbeli inflációs ráták segítségével magyarázzák, kifogásolható, ugyanis ezáltal minden esetleges további információt figyel—
men kívül hagynak. Az ebből származó becslési problémákat a Cagan—Nerlove-t'éle modellen mutatja be a szerző. annak felté- telezésével, hogy a nominálbérek növekedé- sét a munkanélküliek arányának és a vár- ható inflációnak a függvényében egy Phil- lips-görbe írja le.
Az autoregressziv modellek szóban forgó hiányossága, illetve az ennek kiküszöbölésé- re irányuló törekvés hozta létre az ún. raci- onális várakozások (rational expectations) modelljeit. Ezeknek az ún. erős lormáia (strong form) arra a feltevésre épül, hogy a gazdaság emberi tényezői teljes informá—
cióval rendelkeznek a gazdaság működésé- nek törvényeiről és a gazdaságpolitika irá—
nyítóinak döntéseiről, s ily módon az inflá—
ció alakulására vonatkozó elképzelésük tel- jesen megalapozott. Matematikailag ez azt jelenti, hogy az infláció tényleges növekedé—
si üteme az előző időszak várható növeke- dési ütemétől csak egy véletlen zavaró tag—
