A foglalkoztatottság főbb jellemzői az 1949–1963. években

(1)

A FOGLALKOZTATOTTSÁG FÖBB JELLEMZÖI AZ 1949— 1963. ÉVEKBEN*

SZILÁGYI LÁSZLÓ

Az ország munkaerőhelyzetében 1949 óta jelentős változások történtek.

A munkaképes népesség nagy része munkába lépett, s így napjainkban férfi—

munkaerő-tartalékkal egyáltalában nem, női munkaerő-tartalékkal pedig csak korlátozottan rendelkezünk. Az aktív keresők száma —— a mezőgazdaság kivé—

telével —— minden népgazdasági ágazatban jelentősen nőtt. A gazdasági fej- lődés, elsősorban az iparosítás hatására átalakult az ország foglalkozási struk—

túrája, megváltozott az aktív (keresők nem, szakképzettség stb. szerinti össze—

tétele. Mindezeknek a változásoknak az áttekintése nemcsak történeti-statisztikai szempontból tarthat számot érdeklődésre, hanem az adatok tükrében könnyebben megérthető a jelenlegi, több szempontból is feszült munkaerő—

helyzet.

A MUNKAERÖFORRÁS ALAKULÁSA

A rendelkezésre álló munkaerőforrás nagyságát —— adott időszakban ——

elsősorban az határozza meg, hogy mekkora a népességnek az a része, mely

fizikai és szellemi érettségénél fogva munkavégzésre alkalmas, vagyis mek-

kora a munkaképes korú (Magyarországon a férfiaknál a 14—59, a nőknél a 14—54 éves korú) népesség száma.

A valóságban -—— és éppen ezért a statisztikai gyakorlatban is — a mun—

kaképes korú népesség létszáma nem egyenlő a munkaerőforrással, mert a

munkaképes korúak egy része iskolai tanulmányokat folytat (ezek a 14—24 éves fiatalok, akikkel mint munkaerőforrással csak tanulmányaik befejezése után lehet számolni), más része nyugdíjas (rokkant, munkaképtelen), s ennek következtében a munkába nem vonható be. Ezeknek a számát a munkaerőforrás

számítása során figyelmen kívül kell hagyni. Emellett azért sem tehetünk

egyenlőségi jelet a munkaképes korú népesség és a munkaerőforrás közé, mert minden időszakban jelentős azoknak a száma, akik ugyan már meg—

haladták a munkaképes kort, de különböző okok miatt nem váltak nyug- díjassá (például nem rendelkeznek a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő—

vel stb.), hanem továbbra is dolgoznak. Természetesen ez utóbbiak számát a

rendelkezésre álló munkaerő meghatározásánál mint növelő tényezőt figye—

lembe kell venni. Az ily módon (a csökkentő és növelő tényezők figyelembe——

* E tanulmány a ,,Munkaerőhelyzet (1949—1964. január 1.)" c. kiadvány (Statisztikai Időszaki Közlemények 76. köt. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1965. 214 old.) alapján készült.

(2)

30 SZILÁGYI LÁSZLÓ _, **

vételéVel) szánntott ,,munkaerőforrás" Végeredményben a népességnek az a

része, mely adott időpontban a társadalmi termelésbe bevonható. -

A munkaerőforrás 1949 és 1964. január 1 között 6028 000 főről 599800 , főre, azaz 0,5 százalékkal csökkent. A csökkenést főleg az idézte elő, hogy az ,

iskolai tanulmányait végző 14 évesnél idősebb tanulók száma nagyobb méi'ték?

ben nőtt, mint a munkaképes komi népesség száma. Emellett a munkaerő—

forrás csökkenéséhez hozzájárult az is, hogy 1949—hez képest megfogyatko- zott a munkaképes kornél idősebb aktív keresők száma.

A munkaképes korú népesség száma 15 év alatt viszonylag kis mérték—r ben, mintegy 230 000 fővel nőtt. A nagyobb arányú növekedést két tényéző akadályozta: egyfelől az 1956. évi disszidálás, amikor is kb. 150000 munka-—

képes korú személy hagyta el az országot (a későbbi években közülük kb.

30000 fő visszatért), másfelől a népesség természetes szaporodásának lénye—r gében a század eleje óta tartó lassuló üteme; mely 10—15 év után már a munkaképes korba lépők számának csökkenésében is kifejezésre jut. (A vizs- gált időszakban munkaképes korba azok léptek, akik az 1935—1950. években születtek.)

Az iskolapolitikában történt változások eredményeképpen 1949. és 1964. * január 1. között 185 000 fővel nőtt az iskolai tanulmányait végző 14 éVesnél idősebb ifjúság száma. Különösen nagyarányú volt a tanulók s'zámának a növe—

kedése 1960—1964. január 1. között (125000 fő). Mivel a nappali tagozatos

középiskolákba és egyetemekre járók száma az oktatási tervek szerint a követ—

kező években még tovább fog növekedni, a későbbi években a fiataloknak a jelenleginél még nagyobb hányada nem fog a munkaképes kor elérésekor aktív keresővé válni, hanem csak később, tanulmányaik befejezése után kapcsolódnak be a termelő munkába.

1. tábla A tanulók száma iskolatípusonként 1964. január 1—én

Az 1949. január 1-i

Tanuló Fő százalékában

Általános iskolás (túlkoros*) . . 96 200 122 Középiskolás ... 214 300 289 Egyetemista, főiskolás ... 46 100 190

Összesen 356 600 201

* A 14 évnél idősebb általános iskolások egy része szeptember—december hónapokban született, és emiatt egy év ,,késéssel" kezdhette el a tanulást, más része betegség vagy rossz tanulmányi eredmény miatt osztályt ismétel.

Az előzőkben már említettem, hogy a vizsgált időszakban a munkaerőforrás csökkenését idézte elő az is, hogy Csökkent (kereken 80 000 fővel) a munkaképes kornál idősebb aktív keresők száma. E csökkenés főleg abból adódott, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése során a termelőszővetkezetekbe belépett idős volt önálló gazdák részére az állam nyugdíjat, illetve járadékot folyósított, s így ezeket — ugyanúgy mint a mezőgazdaságon kivüli ágazatokban nyugdí- jazottakat —— a továbbiakban nem tekintjük aktív keresőknek. Hozzájárult az idős aktív keresők számának visszaeséséhez továbbá az is, hogy 1960 óta az idős keresők száma a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban is valamelyest csökkent.

(3)

A FOGLALKOZTATOTTSAG JELLEMZÖI 31

Az utóbbi években ugyanis ezekben az ágazatokban is egyre több idős aktív kereső élt a nyugdíjaztatás lehetőségével.

2. tábla

A munkaerőforrás változása

Munkaképes korú Mugkaképes .

. korn 1 idősebb Munkaerő/o á

ÉV (ia-Már 1-) népesség ___ÉÉL— aktív kereső összesen" 8

H") tanuló (——) nyugdíjas (—) H')

1000 fő

1949 ... 5756 172 79 523 6028

1955 ... 5930 218 66 555 6201

1960 ... 5896 232 54 633 6243

1964 ... 5990 357 77 442 5998

Index: 1949. január 1 : 100

1955 ... 103,0 ' 127,0 82,7 106,1 102,.9

1960 ... 102,4 135,1 68,0 121,0 103,6

1964 ... 104,1 *207,7 96,5 84,4 99,5

1949 óta jelentős változások történtek a népesedési folyamatokban. Ezek—

nek a változásoknak elsősorban a'munkaerőforrás távlati alakulása szempont- jából van jelentőségük, ugyanis mindazok, akik 1949. és 1964. január 1. között születtek, 1964—től kezdve folyamatosan lépnek a munkaképes korba. (A szüle- tések és a halálozás várható mértékének ismeretében felvázolható, hogy a következő 15—20 év során hogyan fog alakulni a munkaerőforrás.) Az 1950-es évek első felében az expanzív népesedéspolitika következményeként az ország népességének természetes szaporulata meghaladta az évi 1 százalékot.1 1956 óta megváltozott a helyzet: a természetes szaporodás mértéke évről évre csök—

kent, és 1962—ben elérte az eddigi mélypontot (O,2 százalékot). A népességszám növekedésének lassúbbodása a születések számának nagyarányú csökkenéséből adódik: a születések száma 1949—1955 között évenként 200000 fő, az utóbbi években csak mintegy 130—150 000 fő volt. A népesség természetes szaporodásá—

nak nagyobb arányú lassúbbodását a halálozások számának csökkenése aka—

dályozta meg.

A születések és a halálozások számának csökkenésével együtt jár a népes—- ség átlagos életkorának növekedése: 1949. és 1964. január 1. között nőtt a mun—

kaképes kornál idősebb, és csökkent mind a munkaképes komál fiatalabb, mind a munkaképes korú népesség aránya.

Mindezek 'a változások, amelyek 1949. és 1964. január 1. között a népese- dési folyamatokban bekövetkeztek egyfelől arra figyelmeztetnek, hogy a követ- kező 10—15 év során egyes években viszonylag nagy, más években viszonylag kevés lesz azoknak a száma, akik munkaképes korba lépnek —— és ez a munka—

erő—gazdálkodás terén nehézségeket okozhat -—, másfelől arra, hogy az átlagos

1 A népesség szaporodásának ez az üteme csak hazai viszonylatban —— az utóbbi 20—80 év tekintetében —-— volt magas, Magyarország ugyanis az utolsó fél évszázadban azon európai orszá- gok közé tartozik, amelyekben a természetes szaporodás mértéke viszonylag alacsony. Az utóbbi években azonban a természetes szaporodás mértéke olyannyira csökkent, hogy Európában csak Svédországban alacsonyabb, mint nálunk.

(4)

32 * SZILÁGYI LÁSZLÓ

életkor növekedése következtében az idős korosztályúak eltartása az államra mind nagyobb terheket ró.

A NÉPESSÉG FOGLALKOZTATOTTSÁGI SZINVONALA

1949. és 1964. január 1 között a rendelkezésre álló munkaerőforrás felhasz—

nálását illetően lényeges változások következtek be. A keresők száma a 15 év alatt rendkívül gyorsan 4023 000 főről 4 858000 főre, (20 százalékkal) évente átlagosan 1,3 százalékkal növekedett. A keresők számának növekedési üteme

Magyarországon .az utóbbi fél évszázadban2 -— kivéve az 1910—1920 közötti

évtizedet — ilyen magas nem volt, de hozzátehetjük, hogy az utolsó 10—15 év—

ben Európában is csak néhány országban (a Német Szövetségi Köztársaságban, Csehszlovákiában és Lengyelországban) volt ehhez hasonló mértékű az aktív keresők számának növekedése. Mivel az aktív keresők számának növekedési üteme jóval nagyobb volt, mint a népesség természetes szaporodásának üteme, jelentősen javult a kereső—eltartott arány: 1949. január 1—én száz aktív keresőre

még 129, 1964 elején már csak 108 inaktív kereső és eltartott jutott.

Az aktív keresők száma a vizsgált időszakban nem egyenletesen növekedett.

1949—1953 között mintegy 380000 fővel, az azt követő 7 év alatt 400—450 000

fővel, 1960—1964 között pedig 30000 fővel növekedett az aktív keresők száma.

Az aktív keresők számának nagyarányú növekedése úgy volt lehetséges, _ hogy az iskolai tanulmányait befejező, első ízben munkába lépő ifjúság mellett a korábban nem dolgozók közül több százezren aktív keresővé váltak; egyrészt 1949—1951 között mintegy 150—200 000 korábban munkanélküli munkát kapott,

másrészt a háztartások köréből több százezer nő munkát vállalt.

Ahhoz, hogy az aktív keresők száma az 1949. január 1—i 4023 000 főről 1964. január 1—ig 4 858000 főre növekedjék, összesen mintegy 2400 000 embert kellett munkába állítani. Ez idő alatt ugyanis az aktív keresők száma kb.

600 000 fővel csökkent a halálozások következtében, kb. 850 000 fővel a nyugdí—

jazások és végül mintegy 150 000 fővel az 1956. évi disszidálás, tartós meg-

betegedések stb. miatt. Ha az aktív keresők számának ehhez a több mint másfél

milliós csökkenéséhez hozzáadjuk az aktív keresők számának 1949. január 1. és 1964. január 1. közötti növekedési egyenlegét (835 000 főt), megkapjuk azt a két és egynegyed milliós munkaerő—szükségletet, amelyet a vizsgált időszakban

fedezni kellett. '*

A munkaerő—szükséglet fedezetét kétharmad részben a tanulmányait befe—

jező és munkába lépő ifjúság adta (1 580 000 fő). A munkaerő-szükséglet egy—

harmad részét (800—850 000 főt) a korábban nem dolgozók közül (a háztartá- sok köréből) fedeztük. Ezeknek a munkába állóknak nagy része -— mintegy 600—650 000 fő —— nő, 200—250 000 férfi A férfiak elsősorban a már említett

korábbi munkanélküliek közül kerültek ki.

Ezeknek a változásoknak együttes hatásaként 1964 elején a munkaerőforrás—

ként figyelembe vehető népességnek jóval nagyobb hányada dolgozott mint 15 évvel ezelőtt. 1949. január 1- én a munkaerőforrásnak 67 százaléka 1964 január 1—én már közel 81 százaléka volt aktív kereső.

? A keresők szamanak évi átlagos növekedési üteme Magyarországon mon—1910 között 0,'!

IMO—4920 között LG, 1920—1930 között 0.6, 1930—1941 között 1.0 százalék volt.

(5)

A FOGLALKOZTATCYI'I'SÁG JELLEMZÖI

33

_ 3. tábla A munkaerőforrás felhasználása

Mnnkaeróiomisként

Ebből;

Év (] anu úr 1 .) figyelem be vehető

népesség aktív keresők eltartottak

száma (1000 fő)

1 949 ... 6028 4023 2005

1955 ... 6201 4 4522 1679

1960 ... 6243 4827 1416

1964 ... 5998 4858 1140

a munkaerőforrás százalékában

1949 ... 100,0 66,7 33,3

1955 ... 100,0 72,9 27,1

1960 ... 100,0 77,3 22,7

1964 ... 100,0 81,0 19,0

1964. január 1—én a munkaerőforrásnál figyelembe vehető 1 140 000 főnyi munkaképes korú eltartott népességnek 96 százaléka nő volt, tehát napjainkban férfimunkaerő—tartalékkal lényegében már nem rendelkezünk (eltekintve a tanulmányait befejező és munkába bevonható ifjúság számától). A munkaképes

korú eltartott női népességből kb. 250 000 fő 3 és több gyermekes családanya;

továbbá mintegy 150 000 fő azoknak a száma, akik különböző egészségügyi okok miatt nem vállalhatnak munkát. Végeredményben tehát elméletileg mint—

egy háromnegyed millióra tehető azoknak a nőknek a száma, akik a munka—

erőforrásban az adott évben munkaerő-tartalékként számításba vehetők. E

háromnegyed milliós tartaléknak a munkába való be vonása azonban nem 'egy-

szerűen elhatározás kérdése egyrészt területi, másrészt szakképzettség szerinti

eloszlásuk (pontosabban szaldzépzetlenségük) miatt.

A FOGLALKOZTATOTTSAG SZERKEZETI VALTOZÁSAI

Amellett, hogy az aktív keresők száma 1949 óta rendkívül gyorsan nőtt, az ország társadalmi—gazdasági struktúrájának átalakulásával együtt módosult a foglalkoztatottság szerkezete is. Jelentősen megváltozott a foglalkoztatoth számának népgazdasági ágak, nemek, szakképzettség, társadalmi szektorok szerinti összetétele. A foglalkoztatottság szerkezetének átalakulása —— tenden—

ciáját tekintve —— pozitív változásokat hozott. Ezt az átalakulást azonban

főképpen az 1950-es évek első felében elkövetett gazdaságpolitikai hibák miatt negatív jelenségek is kísérték.

1. A foglalkoztatottság ágazati struktúrájának változása

Magyarország foglalkozási struktúráját 1949—ig a mezőgazdasági aktív kere—

sők viszonylag nagy súlya jellemezte. A mezőgazdasági aktív keresők aránya a század eleje óta lényegében nem változott, 50—60 százalék között mozgott.:ir

5 A. mezőgazdasági aktív keresők 1941—ben 50, 1949—ben 55 százalék volt.

3 Statisztikai Szemle

aránya 1900—ban 60, 1910—ben 54, 1920—ban sa, 1930-ban ezt '

(6)

34 SZILÁGYI LÁSZLÓ

Ez a nagyfokú változatlanság a feudál—kapitalista Magyarország társadahni—

gazdasági rendszerének elmaradottságát, megmerevedését tükrözi. A gazdasági——

lag fejlett kapitalista országokban az iparosítással egyidejűleg már a múlt szá- zadban elkezdődött a mezőgazdasági aktív keresők számának és arányának jelentős csökkenése. Az 1910—1920-as években ezekben az országokban (Ame- rikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország stb.) a mezőgazdasági aktív keresők az összes aktív keresőknek már csak 30—35 százalékát tették ki.

A mezőgazdasági aktív keresők számának és arányának a csökkenése együtt jár az általános gazdasági fejlődéssel. A gazdagság növekedésének ugyanis elő—

feltétele egyfelől az, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt minél nagyobb szám—

ban bevonjuk a termelőmunkába, másfelől az, hogy ezeknek a munkája egyre

_ hatékonyabb, termelékenyebb legyen. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a lakosság élelmiszer—nyersanyagokkal való ellátásán dolgozóknak rendkívül nagy számát csökkenteni kell, és az onnan felszabaduló munkaerőt a társadalmi ter—

melés többi ágában kell hasznosítani.

A társadalmi—foglalkozási struktúra és a társadalmi gazdagság közötti szoros.

kapcsolatra utalnak a következő 1950—1960. évek körüli adatok: azokban az országokban (például Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Svájc, Kanada stb.), amelyeknél az egy főre jutó nemzeti jövedelem 800 dollár felett van, a mező—

gazdasági aktív keresők az összes aktív keresőknek mindössze 10—20 százalé—- — kát teszik ki, míg azokban az országokban (például Lengyelország, Magyaror—

szág, Románia, Görögország, Portugália stb.), amelyekben az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem a 400 dollárt nem éri el, a mezőgazdasági aktiv kere- sők aránya általában meghaladja a 40 százalékot.

Természetesen a foglalkozási struktúra korszerű átalakításához jelentős be—

fektetések szükségesek. 1949 után Magyarországon nagyarányú beruházásokkal biztosították, hogy az iparban, az építőiparban stb. nagy számban létesüljenek új munkahelyek, és megkezdődjék az ország gazdasági struktúrájának átalakí—

tása. A beruházási program végrehajtása gyár-ipari jellegű építőipar megszerve—

zését, a szállítások megnövekedése a közlekedés fejlesztését stb. vonta maga után. Mivel ezeken a területeken mind több dolgozóra volt szükség, a foglal—

koztatottak száma gyorsan nőtt, és a növekedés forrását jelentős részben a mezőgazdaságából eláramló aktív keresők képezték. 15 év alatt az aktív kere——

sők száma a mezőgazdaságban 630 000 fővel csökkent, a mezőgazdaságon kí—

vüli ágazatokban pedig 1 470 000 fővel nőtt. A mezőgazdasági aktív keresők aránya az 1949. január 1-i 545 százalékról 1964. január 1-ig 321 százalékra

csökkent. (Lásd a 4. táblát és az 1. ábrát.)

A mezőgazdaságban 1945 előtt és egy ideig még utána is rendkívül elma—

radott társadalmi—gazdasági viszonyok uralkodtak. A termelés korszerűtlen esz- közökkel és agrotechnikával, a kisparaszti gazdálkodásra jellemző alacsony ter—

melékenységgel folyt. A rendelkezésre álló összes munkaerőnek több mint a fele dolgozott azon, hogy az ország népességét ellássa élelmiszer—nyersanya—

gokkal.

Az 1950-es években a társadalmi—gazdasági fejlődés szükségszerűvé tette a társadalmi munkamegosztás megváltoztatását, az ország nagyobb arányú ipa—

rosítását. Az iparosítás egyfelől az anyagi alapok bővülését, másfelől a társa—

dalmi—foglalkozási struktúra átalakulását eredményezte. A vizsgált időszakban a foglalkozási átrétegeződés nagyrészt a mezőgazdasági foglalkozásúak—

nak nem mezőgazdasági munkás-alkahnazottá válásaként jelentkezett. Ez az

(7)

A FOGLALKOZTATOTTSÁG JELLEMZÖI 35

átrétegeződésí folyamat —- ütemét tekintve —— mindvégig magán viselte a gazda—

ságpolitikai koncepciókban 15 év alatt bekövetkezett változások hatását. Az átrétegeződés üteme egyes években rendkívül meggyorsult, más években stag—

nált, sőt voltak olyan évek is, amikor több tízezer már munkás—alkalmazottá

vált paraszt ismét Visszatért a paraszti munkához.

, , 4. tábla

Az aktív keresők száma a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban

, A mezőgazdaságban §v$§zggíígfjá§gg Az össze;:

Ev (január 1.) ,

' foglalkoztatoth

száma (1000 fő)

1949 ... 2191 1832 4023

1955 ... 1952 2570 4522

1960 ... 1929 2898 4827

1964 ... 1560 3298 I 4858

aránya (százalék)

1949 ... 54,5 45,5 100,0

1955 ... 43,2 56,8 100,0

1960 ... 40,0 60,0 100,0

1964 ... 32,1 67,9 100,0

1. ábra. Az aktív keresők száma a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban

[ze/v fb"

4000

3500 _.— Mezá'yazz/asajy/ ______________

3000 ___—_ gíziíízii Mezőgazda—rágva hW/z'ágaza/W _____

2500 — ,,, w

2000 7500 7000

500

0 7949 7955 7.950 7.964

A mezőgazdasági aktív keresők számának 600000 főnyi csökkenése a vizs- gált időszakban három fontosabb tényező egyirányú hatásaként jelentkezett:

1. a mezőgazdasági aktív keresők abbahagyták a mezőgazdasági munkám,

és a nem mezőgazdasági ágazatokban munkás—alkalmazottá váltak;

3*

(8)

36 szm AGrr LÁSZLÓ

2. a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában az idős mező- gazdasági aktív keresők nagy számban váltak ki a mezőgazdasági termelőmuns ,

kából és nyugdijasokká, járadékossá lettek;

3. a paraszti ifjúságnak a városokba áramlása következtében a meghalt és a nyugdíjazott paraszti aktív keresők száma már évek óta meghaladja a paraszti ifjúságból és a nem dolgozók közül mezőgazdasági aktív keresővé vál- tak számát.

A mezőgazdasági aktív keresők átáramlása a nem mezőgazdasági ágaza—

tokba szorosan kapcsolódik az 1950—es években megindult nagyarányú iparfej—

lesztéshez. Végeredményben nagyrészt az ipar és az építőipar ,,szívta" fel .a

mezőgazdaságot elhagyókat. Az iparban és az építőiparban különösen az 1950-es

évek első felében, a ,,nagy beruházások korszakában" létesült számos új mun—

kahely. Mivel az ipari termelés emelése az iparosítás ezen első szakaszában csak kisebb mértékben a termelékenység és nagyobbrészt a létszám állandó

növelése révén valósult meg, igen nagy férfimunkaerő—szükséglet keletkezett

Tekintettel arra, hogy Magyarországon 1950—1951—ben a korábban munkanél- küli férfiak is munkaalkalmat találtak, az újonnan jelentkező férfimunkaerő—

szükségletet csakis a mezőgazdaságból lehetett fedezni. Ezt a folyamatot a pa— .

rasztságnál két tényező gyorsította: egyfelől az, hogy a parasztcsaládokban meglevő munkaerő az év nagy részében —— a mezőgazdasági termelés idény—

szerűsége miatt —— nem volt megfelelően kihasználva, másfelől az,4hogy 1950-es

évek első felében folytatott helytelen gazdaságpolitika következményeként sok paraszt elhagyta földjét, és a városokban keresett munkát.4 Ezekben az évek—

ben —— 1950—1953 között —— a mezőgazdaságból elvándorló és a mezőgazda—

ságba visszavándorló aktív keresők egyenlege mintegy 300 000 főt tett ki.

A vizsgált időszakban a mezőgazdasági aktív keresők számának lökésszerű csökkenését előidéző másik jelentős ok az idős mezőgazdasági aktív keresők nyugdíjassá, járadékossá válása volt. Ez a csökkenés a mezőgazdaság szocia—

lista átszervezésének kisérő jelensége. (Az 1960. évet megelőzően a termelőszö—

vetkezeti szektor az egész mezőgazdaságon belül még viszonylag kis súllyal szerepelt, és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíjazottak száma is csak;

mintegy 10 000 fő volt.) Az átszervezés során lehetőség nyílt arra, hogy az idős mezőgazdasági dolgozók részére nyugdíjat, járadékot folyósítsanak. Ennek kö—

vetkeztében 1960—1964. január 1. között kb. 370000 idős mezőgazdasági aktív kereső nyugdíjazása történt meg. Ez a nagyarányú nyugdíjazás azonban a mezőgazdaság munkaerő—potenciálját ennél kisebb mértékben csökkentette. A valóságban ugyanis az történt, hogy nagyrészt olyan aktív keresők váltak ki a mezőgazdasági termelőmunkából, akik idős koruk miatt már egyénileg gazdál- kodó korukban sem voltak teljes értékű dolgozók, és az átszervezés után is csak minimális volt az általuk Végzett munka mennyisége. Ezeknek az idős

mezőgazdasági aktiv keresőknek a munkából való kiválását azonban még sem

lehet csupán látszólagosnak tekinteni. Köztudomású ugyanis, hogy gyakori je—

lenség falun az idősebb paraszti generáció és a már korábban munkás—alkal—

mazottá vált fiatal volt paraszti generáció közös háztartás keretében való

4 A mezőgazdaságból eltávozott aktív keresők nem minden esetben váltak aktív keresővé a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban. Főleg az ún. segítő családtagok egy része —— akiketa foglalkozási statisztika aktív keresőként vesz számításba —-' ugyanis a paraszti család munkás—*

alkalmazottá válása esetén nem vállal, vagy éppen mivel többségük nő, munkaalkalom hiá—

nyában nem is tud munkát vállalni. Becslések szerint a mezőgazdaságból való elvándorlás során a segítő családtagok 30 százaléka eltartotta válik.

(9)

A. FOGLALKOZTATOTTSÁG JELLEMZÖI 37

együttélése és együttműködése. Mindaddig, amíg a föld egy—egy ilyen család (háztartás) kezelésében volt, addig a földet a család általában közösen művelte, vagyis az idősebb paraszti generáció helyett jelentős részben a már munkás—

alkalmazottá vált fiatalok dolgoztak. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok létrehozásával ez a családi munkaszervezet nagyrészt megszűnt, és ez a mező- gazdaság munkaerő-potenciáljának bizonyos mértékű mökkenését vonta maga

után.

A szocialista átszervezés időszakában a mezőgazdasági aktív keresők szá—' mának csökkenését idézte elő az is, hogy az aktív keresők évenkénti természe—

tes fogyását (halálozás, nyugdíjazás) nem pótolja az évenként munkába állók (az első ízben munkába lépő parasztfíatalok,5 a paraszti háztartások köréből munkába lépő korábban nem dolgozók) száma. Ez végeredményben azt jelenti, hogy ilyen körülmények között, ha a következő években a mezőgazdasági aktív keresők közül egy sem távozna el a mezőgazdaságon kívüli ágazatokba, akkor is évről évre csökkene a mezőgazdasági aktív keresők száma.

Mivel a mezőgazdaságból a mezőgazdaságon kívüli ágazatokba eltávozott aktív keresőknek túlnyomó része munkaképes korú aktív kereső volt, és mivel a paraszti fiatalságnak jelentős része iskolai tanulmányainak befejezése után nem a mezőgazdaságban lépett munkába, 1949 és 1960 között jelentősen csök—

kent az összes mezőgazdasági aktív keresőkből a munkaképes korú mező—

gazdasági aktív keresők aránya. E tekintetben jelentős változás történt 1960—

1964. január 1. között az idős aktív keresők nyugdíjazása, illetve járadékossá válása következtében: 1964. január 1—én az összes mezőgazdasági aktív kere—

sők közül a munkaképes korúak aránya már ismét elérte a 82 százalékot, meg—

közelítve ezzel az 1949. évi 835 százalékot.

A munkaképes korúak főbb korcsoportjában jelentősebb változások követ- keztek be. 1949-ben a mezőgazdasági aktív keresőknek 52, 1963-ban 42 száza—

léka volt 15—39 éves, a 40—59 évesek aránya 1949—ben 31, 1963-ban 37 százalé—

kot, a 60 évesek vagy annál idősebbek aránya pedig 15, illetve 21 százalékot tett ki. A mezőgazdasági aktív keresők elöregedése a férfiaknál nagyobb mér-

tékű volt, mint a nőknél.

A mezőgazdasági aktív keresők korösszetételének a változása nem volt egy—' forma mértékű az állami és a szövetkezeti szektorban. Az aktív keresők elöre- gedése a paraszti ifjúság eláramlása miatt az átlagosnál nagyobb mértékű a

termelőszövetkezetekben. (Lásd _az 5. táblát.)

A mezőgazdasági aktív keresők elöregedése kedvezőtlenül hat a mezőgaz—

daság munkaerő—potenciáljára. Egyes területeken, megyékben, ahol az elörege—

dés az átlagosnál is nagyobb mértékű, az idős keresők kisebb munkateljesit- ménye miatt a mezőgazdasági keresők nem tudják a mezőgazdasági munkákat időben elvégezni.

A mezőgazdaságban évről évre jelentkező munkaerőhíánynak azonban csak egyik oka a mezőgazdasági aktív keresők elöregedése. Emellett számos más

tényező is hozzájárul az egyes területeken jelentkező munkaerőhiányhoz, így

például a termelőszövetkezetek vezetésében, a munkák megszervezésében, [a gépesítés színvonalában és a gépek kihasználásában stb. meglevő hiányosságok,

5 A parasztüatalok jelentős része iskolai tanulmányainak befejezése után nem a mező-;

gazdaságban, hanem az iparban, az építőiparban stb. lép munkába.

(10)

; 8' _ emez: LÁSZLÓ

5. tábla A mezőgazdasági termelőszövetkezetek aktív keresőinek

kor és nem szerinti százalékos megoszlása

E 14 éves * 15—39 40—59 60 éves

v és fiatalabb % és idősebb

éves

férfi

1949*. . . . l,9 49,0 ' 33,9 15,2

1960 ... 0,7 32,1 42,3 24,9

1963 ... 0,4 30,0 45,4 24,2

nő

l949*. . . . 3,7 47,5 , ' 23,6 lő,0

1960 ... O,8 43,2 38,3 17,7

1963 ... 0,6 71,1 34,7 23,6

összesen

1949*. . . . 2,4 51,6 30,9 15,1

1960 ... O,7 35,6 41,1 22,6

1963 ... 0,5 34,7 ' 40,9 23,9

' A mezőgazdaság összes aktív keresője.

Az iparban 1949. január l—én 780 000 aktív kereső dolgozott. Az aktív kere—- ' sők száma 15 év alatt csaknem kétszeresére, 1— 500 000 főre nőtt. 1964. január 1—én az ország összes aktív keresőinek már közel egyharmada az iparban dol— : gozott. Az új ipari dolgozóknak csak kisebb része került ki az iskolai tanulmá—

nyait befejező és első ízben munkába lépő fiatalok közü1,több mint két—

harmadát a mezőgazdaságból átáramló és a háztartások köréből munkába álló,

korábban nem kereső nők fedezték. '

Az iparban dolgozók számának növekedése a szocialista iparosítás első

szakaszában különösen gyors volt. 1949 és 1955 között az ipari aktív keresők száma mintegy 350 000 fővel nőtt. Ennek a nagyszámú, nagyrészt iparilag kép—

zetlen; munkaerőnek az iparba való, áramlása túlzott feladatokat rótt a ki—

képzésre, a gazdálkodásra, s kedvezőtlenül hatott a minőségre; a munkafe—

gyelemre. A vállalatok a termelés emelkedését nagyobbrészt a létszám állandó

növelésével biztosították: 1949—től 1955—ig az aktív keresők száma 46, a terme—

lékenység 40 százalékkal nőtt. A munkaerő—felhasmálás terén nagy volt a

pazarlás A termelés egyenetlenségei miatt az üzemek nagy tartaléklétszámo—

kat tartottak, ami kapun belüli munkanélküliséget idézett elő, s emellett erő— _ sen emelkedett a túlórák, a vasárnapi műszakok száma stb. A munkaerő—

vándorlás nagy méreteket öltött (különösen a bányászatban), amit az egyes

időszakokban hozott adminisztnativ intézkedések alig csökkentették.

A második időszakban —— 1956—1959 között — az ipari aktív keresők számának növekedési üteme lassúbbodott, a létszámnál gyorsabb ütemben nőtt a termelékenység, és a vállalati önállóság, a gazdaságosság fokozása érdeké-

ben számos intézkedés látott napvilágot, amelyek elősegítették a munkaerő ésszerűbb felhasználását is. A munkások szakképzési rendszerének stabili-s zálódása, az 1957—1958. évi bér—rendezésnek a béraránvotkra gyakorolt kedvező

hatása és több más tényező elősegítette a munkaerő—fluktuáció csökkenését és

a munkafegyelem megszilárdulását.

(11)

A FOGLALKOZTATOT'I'SAG JELLEMZÖI 39

A harmadik időszak az 1960 körüli esztendőkkel kezdődött.— A cél az—,— hogy az ipari termelés növelését mind nagyobb mértékben —— és az 1970—es évek végén már teljes egészében —- a munkatermelékenység növelése révén bizto- sítsuk. E tekintetben azonban még sok a tennivaló, 1963-ban ugyanis az ipari termelés növekedését még közel felerészben a létszámemelkedés biztosította.

Az ország ipari termelésének növekedését az állami ipar fejlődése hatá—

rozta meg. Az ipari termelés 70—80 százalékát már az 1950-es években is az állami ipar adta. Az állami ipar, ezen belül is elsősorban a nehézipar terme- lésének növelése, a technikai színvonal emelése érdekében az elmúlt 15 'év során nagyarányú beruházási program megvalósítására került sor. A könnyűipar korszerűsítése a nehéziparnál jóval lassúbb ütemű volt (1950—1957 között az élelmiszeripari beruházások összege is magasabb volt a könnyűipari beruházá- sok összegénél). Főként ezzel magyarázható, hogy a könnyűiparban a termelés növelése még napjainkban is több mint fele arányban a foglalkoztatottak szá-

mának emelése útján történik. Míg az 1960—1963. években a nehéz- és az élel—

miszeriparban a termelésnövekedésből a foglalkoztatottak számának emelke—

désére eső hányad csak 42,4, illetve 413 százalékot tett ki, addig a könnyűipar—

nál elérte a 60 százalékot.

Másfél évtized alatt módosult az állami ipar foglalkozási struktúrája. Míg

az iparban foglalkoztatottak ipari főcsoportok szerinti megoszlása alig válto—

zott (1949-ben az állami ipar aktív zkeresőinek 64,4 százaléka a nehéziparban, 24,1 százaléka a könnyűiparban és 11,5 százaléka az élelmiszeriparban, illetve a kutatás területén dolgozott, ugyanezek az arányok 1963—ban: 65,1, 24,4, illetve 10,5 százalék), addig az egyes iparcsoportok (például a gépgyártás, a Villamos—

gépipar, a textilipar, a ruházati ipar stb.) tekintetében jelentősebb arányeltoló—

dások történtek. *

6. tábla

Az állami iparban dolgozók átlagos állományi létszáma és megoszlása főbb állománycsoportok szerint

Az állami iparban foglalkoztatott

Év - e éb "

munkások műszakiak msíggtlíyok gy 088288

dolgozók

száma (1000 fő)

1949 ... 4074 35,3 46,0 ! 59,5 547,9

1955 ... 700,s 86,3 71,9 ' 77,4 936,4

1960 ... s57,0 93,2 71,6 87,8 1109,6

1963 ... 951,1 106,2 87,8 97,7 1242,8

Index: 1949. év : 100

1955 ... 172 244 156 130 171

1960 ... 21] 264 156 148 203

1963 ... 234 * 301 191 164 ' 227

1949 ... 743 6,4 8,4 10,9 ' ' 10050

1955 ... 74,s 9,2 7,7 s,3 100,0 _

1960 ... 77,2 s,4 6,4 8,() 100,0

1963 ... 76,5 8,5 7,1 7,9 100,0 *

(12)

40 ' emma mezt—.o

E változások az egyes iparcsoportok termelésének eltérő mértékű növe-

kedéséből, valamint a technikai színvonalnak — ezzel összefüggésben a munka

termelékenységének —— eltérő szinvonalából adódnak.

Az állami iparban a munkások száma a vizsgált időszak alatt több mint

félmillió fővel nőtt. Ez az adat is jelzi, hogy 1949 óta mélyreható változások következtek be a munkásság összetételében. Jelenleg az ipari munkásoknak becs—

lések szerint mintegy 15—20 százalékát azok képezik, akik 1949 óta váltak parasztból munkássá, további kb. 10 százalékot tesznek ki azok -—- és ezek nagyrészt nők —, akik a háztartási munkát kereső foglalkozással cserélték fel.

A másik Változást az jelenti, hogy 1949 óta az ipari foglalkoztatottak között nőtt a műszakiak, és csökkent az adminisztratívak aránya. (Lásd a 6. táblát) Az építőiparban foglalkoztatottak száma 15 év alatt 76 000 főről 285000 főre, közel négyszeresére nőtt. A dolgozók száma főképp 1949 és 1953 között

növekedett nagy arányban. Ezekben az években alakultak me g a nagy munkás-

létszámmal dolgozó, bizonyos mértékig már specializált építőipari trösztök.

E trösztök nagy része az 1954—1955. években az építőipar átszervezése során

megszűnt, és feladataikat kisebb, területileg jobban szervezett —— decentrali—

zált ,— vállalatok vették át. 1953-tól 1956—ig 80000 fővel csökkent az építő- iparban foglalkoztatottak száma. Ez a nagyarányú csökkenés az 1953. évi gazdak ságpolitikai változásokkal függ össze: számos beruházás leállítására, illetve lassúbb ütemű folytatására került sor. 1956-tól 1964—ig ,,viszonylag" egyenletesen, évente kb. 10—20 000 fővel nőtt a létszám.

Az állami építőiparban dolgozók állománycsoportok szerinti összetételében 1949 óta lényeges változás következett be: az 1949. évi 83,6 százalékról 77,8 százalékra csökkent a munkások aránya, a műszakiak aránya pedig 4,1 száza—

lékról 7,2 százalékra növekedett. Kisebb mértékben nőtt az adminisztratívok és az egyéb állománycsoportba tartozók aránya is.

'I. tábla

Az állami építőiparban foglalkoztatottak száma állománycsoportok szerint

Az állami építőiparban foglalkoztatottak ebból:

Év

össz esen ., ad i- e éb

munkám! műmkiak nisztrffiivok milánói;

száma (1000 fő)

1 949 ... 73 61 3 4 5

1955 ... 177 136 14 14 13

1960... 206 163 13 12 18

1963 ... 208 1 62 15 14 ! 7

Index : 1949. év : 100

1955 ... 242,5 223,0 4663 350,0 260,0

1960 ... 281,9 267,1 442,0 295,1 356,1

1963 ... 285,ö 265,8 503,7 353,4 34215

1949 ... 100,0 83,6 4,1 * 5,5 6,8

1955 ... 100,0 76,8 7,9 7,9 7,4

1960 ... 100,0 79,2 6,4 5,7 8,7

1963 ... 100,0 77,8 7,2 6.9 8,2

(13)

A közlekedés és hírközlés területén dolgozók száma viszonylag egyenletesen, évente 10—15000 fővel növekedett. A közlekedés és a hírközlés fejlesztésére, korszerűsítésére az állam az elmúlt 15 év során sokat áldozott, különösen a köz—

útiközlekedés (közutak, hidak) rendbehozatalára, a vasútvonalaktól távolabb

eső községeknek autóbuszjáratokkal való ellátása érdekében. Éppen ezért a fog- vlalkoztatottak számának növekedése kétharmad részben a közúti közlekedésben

történt. A közlekedés és hírközlés területén dolgozók száma az 1949. január 1-i

162 000 főről napjainkig 307 000 főre nőtt, arányuk az összes dolgozók számához viszonyítva 4,0 százalékról 6,3 százalékra emelkedett.

A kereskedelmi dolgozók száma másfél évtized alatt mintegy 150000 fővel gyarapodott, főleg a bolti kiskereskedelemben és a vendéglátóipari Vállalatok—

nál, arányuk 1949—ben 5,3, 1964. január 1—én pedig 75 százalék volt

1949. és 1963. január 1. között jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma .a

nem termelő népgazdasági ágazatokban is. A nem termelő ágazatokhoz -— döntő többségükben — a lakosság szociális, kulturális, egészségügyi stb. ellátásával, a különböző szolgáltatások nyújtásával, az államigazgatási feladatok ellátásával foglalkozók tartoznak. Számuk az 1949. január 1-i 601 000 főről 836 000 főre nőtt, arányuk az összes keresőkből a 15 év alatt valamelyest emelkedett.

8. tábla A nem termelő ágazatokban foglalkoztatottak száma

és az összes keresőkhöz viszonyított aránya

A nem termelő ágazatokban foglalkoztatottak

ÉV (január 1-) T száma %A aránya " Index:

; (1000 fő) ( százalék) 11949. év;—100

% l

1949 ... 601 14,9 l.00,0

1955 ... 719 15,9 119,6

1960 ... 709 14,7 117,9

1964 ... 836 17,2 1392

!

A nem termelő ágazatokban dolgozók számának állandó növekedését

az 1957—1958. évi népgazdasági átszervezéssel kapcsolatos létszámcsökkentés törte meg — a létszámcsökkentés szinte teljes egészében az államigazgatást érintette —— majd számuk 1959 és 1963 között tovább nőtt (elsősorban a szociális, kulturális és egészségügyi dolgozók, valamint a tanintézeti szakmunkástanulók

számának gyarapodása révén).

2. Az aktív keresők számának alakulása nemek szerint

1949 óta jelentős változások [következtek be a nők foglalkoztatásában. Mivel a termelés nagyarányú bővítése az 1950 utáni években főleg a létszám növelé—

sével és nem a termelékenység emelésével valósult meg, s mivel férfimunka- erő-tartalékkal csak az 1950-es évek elejéig rendelkeztünk, szükségképp merült

fel a nők mind nagyobb mértékű bevonása a termelőmunkába. Ezzel egyirányba

hatott a társadalmi-politikai felfogás változása is, nevezetesen az, hogy a nőknek is joguk van mindenfajta foglalkozást űzni, és hogy egyenlő munkáért a fér—

fiakkal egyenlő bér illeti meg őket. 1949 és 1964 eleje között az aktív kereső

nők száma 640 000 fővel, az összes aktív keresőkhöz viszonyított arányuk pedig

29 százalékról 38 százalékra nőtt.

(14)

42 _, SZILÁGYI LÁSZLÓ

Az aktív kereső nők számának és arányának növekedése úgy következett

be, hogy egyfelől nőtt az ifjúság köréből munkába lépők között aleányok aránya (napjainkban a munkába lépő ifjúságnak közel 40 százaléka lány), másfelől a Vizsgált időszakban nagy számban álltak munkába olyan nők, akik azelőtt háztartási munkát végeztek. 1949. január 1-én a munkaerőforrásként

figyelembe vehető női népességnek még csak közel 40 százaléka volt aktív kereső, ugyanez az arány 1964. január 1-én már 62,6 százalékot tett ki.

9. tábla

Az aktív kereső nők száwía és aránya

Az aktív kereső nők száma

a női munka- az összes Év (január 1.)

1000 főben erőforrás aktív keresők százalékában

1949 ... 1181 - 39,6 29,3

1955 ... 1459 48,1 323

1960 ... 1692 55,8 35,1

1964 ... 1823 62,6 37,5

2. ábra. Az aktív kereső nők száma és aránya

% Ezen/ő

100 2000

170 7801]

80 7600

70 7400

sa — — 7202]

50 7000

40 800

^.

;::: .:3'

.: ;

30 MM

600

,. .x';

""

; ":.

za ———

ao,.

———- 400

a'a" !! .t:'

*... :"

70 ———A 200

_.^.

..a ..l'a'

úr"?

7949 - 1955 7.950 ' 7.954

o—n-o Az aki/r Ira/165505! száma! magva?

% Izáírszfs elf/ir kanári m Ani/' munkaerő/91145

száza/Éka'úa'n

0

Az aktív kereső nők számának gyors növekedése egyik jelzője annak, hogy

megnőtt a nők társadalmi megbecsülése, és erre mutat az is, hogy megvál—

tozott az aktív kereső nők foglalkozási ágankéntí megoszlása. 1949—ben még

az aktív kereső nőknek az 55 százaléka (651 000 fő) za mezőgazdaságban, továbbá

100—150000 háztartási alkalmazottként dolgozott. Végeredményben tehát az

ipar, az építőipar! a kereskedelem stb. az összes aktív kereső nőknek mindössze

(15)

30—35 százalékát (mintegy 350000 fő) foglalkoztatta. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ezeknek is legalább a fele kvalifikálatlan segédmunkás munkakört töltött be, akkor alig 200 000 főre tehető azoknak a nőknek a száma, akik jelentősebb anyagi elismerést biztositó szakképzettséggel rendelkeztek. Ezek az arányok döntő módon megváltoztak: a mezőgazdasági aktív kereső nők száma körülbelül az 1949. évi szinten maradt, a háztartási alkalmazottak száma mintegy 10—15 000 főre csökkent. Az aktív kereső nők számának 640 000 főnyi növe- kedése a nem mezőgazdasági ágazatokban — nagyrészt az iparban —— követ—

kezett be.

Mindezek következményeként az aktív kereső nők aránya az összes kere—

sőkhöz képest mind a mezőgazdaságban, mind a mezőgazdaságon kívüli ágaza- tokban növekedett. Jóllehet a mezőgazdaságban az aktív kereső nők száma nagyságrendileg az 1949. évi szinten maradt (1960-ban ugyan 703 OOO-re emelkedett, de 1964—ben 603000 nő dolgozott a mezőgazdaságban), az összes mező—

gazdasági aktív keresők számának a férfiak eláramlása miatti jelentős csökke- nése következtében a nők aránya nőtt (az 1949. évi 29,'7 számlákról 1964-re 38,7 százalékra emelkedett).

A mezőgazdaságon kívüli ágazatokban mind a férfi, mind a női aktív keresők száma nőtt, a nőké azonban gyorsabban, mint a férfiaké. Az aktív kereső nők számának emelkedése az egyes nem mezőgazdasági ágazatokban különböző mértékű volt. Ennek és az 1949-ig kialakult arányoknak a következ-—

ményeként ma is rendkívül eltérő az egyes ágazatokban az aktív kereső nők aránya. E különbségek azonban nagyrészt összefüggnek az egyes népgazdasági ágakban végzendő munka jellegével és az eltérő munkakörülményekkel. Azok- ban az ágazatokban, amelyekben még Viszonylag magas a nehéz fizikai munka aránya, sok az egészségre ártalmas munkaterület stb., természetszerűleg korlá—

tozott a női munka alkalmazása. A kereskedelemben és a nem termelő ágaza—

tokban a nők aránya Viszont meghaladja a 40 százalékot. Ide ugyanis főként azok a területek tartoznak, ahol a munka nagy része a nőknek megfelel, egyes esetekben pedig kifejezetten a nők adottságait kívánja meg (ápolók, pedagó—

gusok, kereskedelmi eladók stb.). Az iparban szintén számos olyan munkaterü—

led: van, ahol nők dolgozhatnak anélkül, hogy különösebb egészségi ártalmak—

nak lennének kitéve, ennek következtében a nők aránya 1964. január 1—én elérte a 38 százalékot. Az építőiparban Viszont, amely nem telepített ipar, és a munkák nagy része nehéz fizikai erőfeszítést igényel, a nők aránya mindössze 13 százalék. A közlekedésben főként az nehezíti a női munka nagyobb arányú igénybevételét, hogy a közlekedési dolgozók nagy részének 12, illetve 24 órát kell dolgoznia egyfolytában. és sokszor több száz kilométerre is el kell távoznia lakóhelyétől.

Az aktív kereső nők számának nagyarányú növekedése következménye—

ként jelentősen csökkent azoknak a nőknek a száma, akik még munkaerő-tar—

talékként számításba vehetők: 1949. és 1964. január 1. között a női munkaerő-—

tartalék 1 800000 főről, 1 090000 före olvadt le, a munkaerőforrásként figyelembe vehető női népességhez viszonyított arányuk 60,4 százalékról, 3751 száza—

lékra csökkent.

A munkaképes korú nők jelentős része különböző —— már korábban emlí—

tett —— okok miatt nem jelent valójában munkaerő—tartalékot. Kétségtelen, hogy egy részük a következő évek során még bevonható a munkába, ennek mértéke azonban rendkívül nehezen becsülhető meg.

(16)

44 szultem LÁSZLÓ

10. tábla A mezőgazdaságon kivüli ágazatokban dolgozó nők száma

és az ágazat összes keresőjéhez viszonyított aránya

A mezőgazdaságon kivüli ágazatokban dolgozó nők száma 1000 főben [ aránya (százalék) Népgazdasági ág

1949. ! 1964. I 1949. ! 1964.

január 1-én

Ipar ... 168 573 21,5 I 38,l

Építőipar ... 3 38 a 4,5 , .l3,2

Közlekedés ... 17 60 ] 10,2 19,7

Kereskedelem ... 76 206 35,7 56,1

Nem termelő ágazatok ... 266 343 44,3 41,0

Összesen 530 1220 28,9 , 37,0

Az aktív kereső nők arányának növelését néhány objektiv nehézség nagy-—

mértékben hátráltatja. A jelenlegi női munkaerő—tartalékból, mintegy negyed—

millió a 3 és több gyermekes családanyák, 100—150000 a betegek stb. száma, akiket a munkába bevonni nem lehet. A fennmaradó kb. 700000 főnyi női munkaerő-tartalék nagy része a falvakban él. Ezeknek .a munkába való bevo—

nása nagyarányú helyi ipartelepítést tenne Szükségessé. Az iparnak és a többi

nem mezőgazdasági ágazatnak a munkahelyeit olyan mértékben decentralizálni, hogy e női munkaerő—tartalék felszivása lehetővé váljék, a jelenlegi gazdasági struktúra nagyarányú megváltoztatását tenné szükségessé, és az elkövetkező

egy—két évtizedben szinte csak a falvakban és a kisebb városokban lehetne ipart

telepíteni. Emellett felvetődik a nők szakképzettségének a kérdése is. A nőknek a munkába való bevonását ugyanis —— számos más körülmény mellett -— meg—

_ nehezíti szakképzettségük hiánya. A technikai fejlődéssel párhuzamosan mind—

inkább a kvalifikált munkaerő alkalmazása kerül előtérbe, a jelenlegi női munkaerő—tartalék 80 százaléka viszont szakképzetlen nőkből tevődik össze.

E női munkaerő—tartalék szakképzésének a megszervezése szinte megoldhatatlan

feladatot jelent. Mindemellett még különböző, a munka jellegével kapcsolatos

problémák is nehezítik munkába való bevonásukat.

Az a tény, hogy az eltelt 15 év alatt a nőknek mind nagyobb része vállalt munkát, s ezzel aktív résztvevője lett _a társadalom különböző munkaközössé—

geinek, melyek alakítják és formálják gondolkodásukat, kulturális igényeiket stb., társadalmi méretekben a női egyenjogúság megvalósítása irányába tett jelentős lépésként értékelhető. Ezt igazolják az 1960—ban végrehajtott reprezen—

tativ felvétel adatai, melynek során mintegy 8000 munkás—alkalmazotti háztar-

tás körében élő, aktív kereső tevékenységet folytató és nem folytató nőtől

tudakolták meg a fontosabb műveltségi, kulturális helyzetet jellemző adatokat.

Ezek az adatok világosan mutatják, hogy az aktív kereső nők általában iskolá—

zottabbak, fejlettebb kulturális igényekkel rendelkeznek, mint azok a nők. akik csak háztartási munkát végeznek. Az adatfelvétel szerint az aktív kereső nőknek 4,8 százaléka egyetemet végzett 13,1 százaléka érettségizett. A nem kereső nők—' nél ugyanezek az arányok: 0,7, illetve 5,7 százalék. Még meggyőzőbb képet mutatnak a kulturális helyzetre vonatkozó adatok: nem művelődik, nem szóna—

kezik (nem tanul. nem olvas, nem jár moziba, színházba) az aktív kereső nők—-

(17)

nek a 11,5, a nem kereső nőknek a 17,1 százaléka, míg olvas, moziba és szín- házba jár a keresők 20,2, a nem keresők 13,9 százaléka.

Mindezek mellett természetszerűleg azokban a családokban, ahol a nők is

kereső foglalkozást folytatnak, a családi jövedelmek is általában magasabbak, mint azokban a családokban, ahol csak a férfi családfő keres.

E pozitív tényezők mellett azonban számos negatív tényező is együtt járt

a nők nagyarányú aktív keresővé válásával, különösen azért, mert a munkába állítás üteme egyes időszakokban túlságosan gyors volt, s így már eleve sem lehetett minden tekintetben —- sem gazdasági, sem társadalmi vonatkozásban -—- kellően megalapozott. A bölcsődék, a napközi otthonok, a közétkeztetés jelentős, de a szükségletnél lényegesen kisebb mértékű fejlesztése, a háztartások alacsony színvonalú gépesítése nem vette le a dolgozó nő válláról a háztartási és a gyer-

meknevelési gondokat. Annak ellenére, hogy e téren az utóbbi néhány esztendő—

ben már kedVezőbb a helyzet, az ún. ,,második müszak" mégis jelentős meg-—

terhelést jelent ma is a dolgozó nő számára. A már említett reprezentatív felvétel adatai erre vonatkozóan is nyújtanak tájékoztatást. Az aktív kereső nőknek naponta átlagosan fele annyi idejük jut pihenésre, átlagosan napi egy órával kevesebb alvásra —— hogy csak a legfontosabbakat említsük meg —, mint a nem dolgozó nőknek. Mivel a háztartási gépek inkább csak kisebb fizikai igénybevételt és nem időmegtakarítást jelentenek és az aktív kereső nők háztar—

tása nincs is nagyobb mértékben gépesítve, mint a nem dolgozó nőké, a dolgozó nők számára külön ,,szervező" munkát jelent — a szolgáltatások jelenlegi szín—- vonalát figyelembe véve —— a háztartási teendők megfelelő ellátása.

3. A foglalkoztatottak szakképzettség szerinti összetétele

A tudomány (5 a (technika fejlődésével, a termelési struktúra változásával egyidejűleg megváltozik a népgazdaság rendelkezésére álló munkaerő képzettség szerinti összetétele is: emelkedik egyfelől a közép— és felsőfokú iskolai végzett-—

séggel rendelkező szakemberek (mérnökök, technikusok, matematikusok, fizi—

kusok, közgazdászok stb.), másfelől a szakképzett fizikai dolgozók száma és aránya.

A népgazdaságban foglalkoztatott felső— és középfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók száma 1949. és 1963. január 1 között negyedmillióról közel

600 000 főre emelkedett. (Lásd a 11. táblát.)

Jelentősen változott 1949. és 1963. január 1. között a fizikai dolgOzők szak—

képzettség szerinti összetétele. A szakmunkások száma 481 000 főről 874 000 főre nőtt. A szakmunkások számának növekedésében a tényleges növekedés mellett szerepet játszott az is, hogy az utóbbi években megváltozott a szak—

munkás fogalom tartalma is. A követelmények egyfelől emelkedtek, másfelől

csökkentek. Jelenleg például a szakmunkások között veszik számításba azokat

a munkásokat is, akik szakmunkás—bizonyítvány nélkül —— legalább 5 évi gyakor—

lattal — szakmunkás munkakört töltenek be.

A dolgozók szakképzettség szerinti összetételének változásáról csak kevés összehasonlítható adattal rendelkezünk. Az aktív keresők jelenlegi szakképzett—

ségéről, iskolai végzettségéről egy 1961. évi és az 1963. október l—én Végre- hajtott adatfelvétel nyújt tájékoztatást

1963. október 1-én a szocialista szektorban foglalkoztatottaknak 3,3 szá—

zaléka egyetemi (főiskolai) diplomával. 8.6 százaléka középiskolai érettségi

(18)

46 SZILÁGYI Lám *'

bizonyítvánnyal rendelkezett. A diplomások és az érettségizettek aránya leg—

magasabb a nem termelő ágazatokban, az átlagosnál jóval alacsonyabb amező-—

gazdaságban

11. tanm- A felső- és középfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók

számának és arány.-lnak változása'

Év (január 1.) A diplomások ; Az érettségizettek" Összesen

száma. (1000 fő)

1949 ... 77 176 ' 253 1960 ... 151 _ - 352 503 1963 ... 164 _ 416 580

aránya. (százalék) * * *

1949 ... 1,8 4,2, 6, 0

1960 ... 3,1 7,2 10,3

1963 ... 3,4 8,7 12,1

' Népszámlálási adatok.

** Azoknak a száma nélkül akik az érettségi bizonyítvány megszerzése után diplomát—ist

szereztek. _ i

_ *** Az összes aktív keresők számának százalékában.

A felső— és középfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók negyedrésze—

mérnök és technikus. Az összes egyetemi (főiskolai) diplomásoknak a 282—

százaléka mérnöki diplomával, az összes középiskolai végzettségűekneka 22,5

százaléka technikusi képesítéssel rendelkezik * _

A mérnökök és a technikusok népgazdasági ágazatok szerinti eloszlása *

eltérő képet mutat. A mérnököknek 38, 2 százaléka, a technikusoknak több mint a fele (52 7 százaléka) az iparban dolgozik A termelő ágazatok közul az épitő- iparban és a mezőgazdaságban jelentős még a mérnökök és a technikusok aránya. A nem termelő ágazatok közül a szociális, egészségügyi és kulturális ellátás területén dolgoznak jelentős arányban mérnökök, akiknek nagy része oktatói, irányítási tevékenységet folytat.

_ 12. tábla

A közép— és felsőfokú végzettségű dolgozók, valamint a mérnöki és technikusi oklevéllel rendelkezők 1963. október 1—én

Egyetemi Kizárólag _ '

(főiskolai) középiskdal Mérnöki Technikusi . diplomát, _ érettséni

Népgazdasági ág bizonyítványt

szerzett dolgozók aránya* oklevéllel rendelkezők - _ (százalék) , megoszlása (százalék) _ ,

Ipar ... 1,9 8,1 38,2 52,7

Építőipar ... 3,6 9,0 15,3 10,7

Mezőgazdaság ... (),5 1 ,8 12 ,3 10,2

Közlekedés ... 1,2 ] IA 3,5 6,5

Kereskedelem ... 2,7 l3,4 2,5 5,5

Nem termelő tagozatok ... 13,2 20,9 28,2 143:

Összesen 3,3 aa 100,o 100;0

* Az ágazat összes aktív keresőjének százalékában.