Az elítéltek főbb demográfiai jellemzői 1980–1988 között

[STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

AZ ELíTÉLTEK FÖBB DEMO§RÁFIAI JELLEMZÖI 1980—1988 KOZÖTT

DR. VAVRÓ ISTVÁN

A bűnözés alakulásának föbb vonásai ismertek. Kevésbé, inkább csak vázlatosan ismer—

tek azonban az elkövetők, a jogerősen elítéltek legfontosabb demográfiai-társadalmi jel- lemzői. A közvélemény ugyan ismer néhány arányt, de ismereteik — érthető okból — in—

kább csak az általánosság szintjén mozognak. így viszonylag széles kör tájékozott arról, hogy az elítéltek nem és életkor szerinti megoszlása eltér a népességétől, az elítéltek között a férfiak és a fiatalabb évjáratba tartozók aránya magasabb, mint a népességben általában.

A demográfiai—társadalmi jellemzők vizsgálata azonban társadalomstatisztikai szempontból és a bűnügyi tudományok szempontjából egyaránt jelentős. Az elítéltek és a népesség de—

mográfiai—társadalmi jellemzőinek eltérései elég jelentősek ahhoz. hogy önálló elemzés tár- gyát képezzék.

A bűnözésre vonatkozó adatok meggyőzően érzékeltetik a megmutatkozó törvénysze- rűségeket, tendenciákat, ha hosszabb időszakot fognak át. Az idősorok ismert előnyei azon- ban az igazságügyi statisztikában bizonyos szempontból hátrányokat is jelenthetnek. Hosz- szabb időszak alatt ugyanis teljes bizonyossággal bekövetkezik a jogszabályok egy részének megváltozása, ezért a több évtizedet átfogó idősorok tartalmilag nem minden vonatkozásban homogének. Az elmúlt közel egy évtized, mely a büntető jogszabályok legutóbbi átfogó mő—

dosítása óta eltelt, a statisztikai elemzés szempontjából viszonylag kiegyenlítettnek tekint—

hető. A Büntető Törvénykönyv 1979. július l—jeí hatálybalépése óta bekövetkezett jogsza—

bály—változások statisztikai szempontból ha nem is elhanyagolhatók, de nem voltak olyan jelentősek, hogy a statisztikai adatokat lényegesen torzították volna. Ez az időszak tehát a jogrendszer szempontjából egységesnek tekinthető anélkül, hogy a statisztikai adatok elern- zése során különösebb jogszabály—magyarázatokra lenne szükség. Az 1980 és 1988 közötti időszak elemzése várhatóanjogtörténetijelentőségü is lesz, mert ajelenleg folyó kodifikációs munkák a büntetőjogi szabályok jelentősebb megváltozásának bekövetkezését valószí- nűsítik.

A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy az elítéltek száma, sőt gyakorisága sem fejezi ki pontosan a bűnözési tendenciát. Annak jelzésére a szakirodalomban általában az ismertté vált közvádas bűncselekmények számát és százezer lakosra jutó gyakoriságát használják. Ennek az az oka, hogy az elkövetők (elítéltek) számát és bűncselekményekhez viszonyított arányát két tényező befolyásolja. Az egyik a felderítési arány (ami azt fejezi ki, hogy a bűncselekmények hány százalékának elkövetőjét derítették fel), a másik az ún. hal- mazati bűnelkövetés, Ez azt jelenti, hogy a tettesek egy részét egynél több bűncselekmény el—

követése miatt vonják felelősségre. Az elítéltek számát tehát — más tényezők mellett — ezek is befolyásolják, így az elítéltek száma a bűnözés tendenciájának kifejezésére csak korláto- zottan alkalmas.

134 DR. VAVRÓ ISTVÁN AinATALKORÚiajTÉLTEK

Büntetőjogi szempontból —- mint ez talán ismeretes — a 14. életévét már betöltött, de a 18. életévét még be nem töltött személy minősül üatalkorúnak. Az ilyen életkorú elítéltek évi átlagos száma a megfigyelt időszakban 5872 volt. Ez az átlagérték azonban emelkedő tendenciát takar, mert amig 1980-ban 4613, addig 1988-ban 6220 fiatalkorút ítéltek el. A ten- dencia jellege emelkedő, de nem töretlen, mert 1984-ben. 1986-ban és 1987—ben a fiatalkorú elítéltek száma valamivel magasabb volt, mint az időszak utolsó évében. A tendencia emel—

kedő jellegét bizonyítja, hogy az elítéltek számának 3 éves átlagai növekvő értéket adnak:

az elítéltek évi átlagos száma ugyanis 1980—1982-ben 5079, 1983—1985—ben 6074, 1986—1988—

ban 6463 volt. Az elítéltek számát látva aligha jelenthet vigaszt az az egyébként örvendetes tény, hogy ugyanezen idö alatt a fiatalkorú népesség száma is emelkedett. Az elítéltek szá—

mának növekedési üteme ugyanis felülmúlta a fiatalkorú népesség számának emelkedési ütemét. Ezt az elítéltek százezer azonos korú lakosra jutó száma egyértelműen bizonyítja.

!. tábla

A jogerősen elítélt hatalkarúak száma

] A százezer megfelelő korúra jutó

, jogerősen elitélt fiatalkorú

Ev § §

§ fiú § leány § összesen

! 1

1980 ... ! 1582 § 218 f 919

1981 ... § 1651 ; 272 § 985 1982 ... _ 1753 3 273 _ 1037

1983 ... § 1806 ! 267 § 1060

1985 ... § 1819 * 201 ; 1034 1986 ... 1934 ; 227 § 1106 1987 ... 5 1988 § 221 § 1131

1988 ... § 1840 % 214 , 1051

Az 1. tábla adataiból látható, hogy a fiatalkori bűnözés intenzitását alapvetően az el- ítéltek kilenctizedét kitevő fiúk bűnözési gyakorisága határozta meg. A tendencia emelkedő jellegét nem cáfolja az idősorban megügyelhető minimális csökkenés, 1985-ben ugyanis részleges közkegyelmi rendelkezés volt, és emiatt az elítéltek száma csökkent. Az 1988. évi esökkenésben feltételezhetően már a felderítési arány mérséklődése is szerepet játszott.

(Megjegyzem, hogy a gyakorisági mutató számításánál — a kriminálstatisztikában általában elfogadott megoldástól eltérően — a gyakorisági értékeket nem az évközi, hanem ajanuár l—jei népességs7ám alapján számítottuk. Ez a nem szokványos megoldás, álláspontom szerint nem jelenthet különösebb problémát, mert az év eleji és az évközi népesség száma alapján képzett gyakorisági mutatók eltérése viszonylag nem túl nagy, másrészt a kriminálstatiszti—

kában például az ismertté vált közvádas bűncselekmények gyakoriságának számításánál is a január 1—jei népességszámot veszik alapul. Az így közölt adataink a rendőrségi—ügyészségi adatokkal könnyebben összehasonlíthatók.)

A fiatalkorú elítéltek életkor szerinti megoszlását vizsgálva meg kell jegyeznünk, hogy

— bár az elítéltek száma Viszonylag nem magas — az adatoknak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a büntetőjogi értelemben vett fiatalkor az emberi életnek az a szakasza (gyermekből felnőtté válás), amikor a magatartás talán a legtöbbet változik, a társadalmi beilleszkedés készsége vagy ennek hiánya ekkor alakul ki. (Lásd a 2. táblát.) A magatartás változásával is magyarázható, hogy az elítéltek és a hasonló korú népesség kormegoszlása eltérő. (Hasonló jelenség figyelhető meg egyébként a felnőttkorúaknál is, amely egyértel-

AZ ELíTÉLTEK 1 35

műen bizonyítja a bűnözés korspecitikus jellegét.) Az 1980 és 1988 közötti időszakban jog- erősen elítélt Hatalkorúaknak átlagosan 14,0 százaléka volt 14, 21,7 százaléka 15, 28,1 szá- zaléka 16 és 362 százaléka 17 éves (az életkorok természetesen betöltött életévet jelentenek).

E kormegoszlás az elítélt fiúkéval — nagyobb arányuk miatt - csaknem megegyező. Ebből azonban az is sejthető, hogy az elítélt fiúk és leányok kormegoszlása valamelyest eltér. Fel- tételezhetően korábbi biológiai és társadalmi érésükkel függ össze, hogy a leányok aránya a 14 éves és a 15 éves korú elítéltek között magasabb, mint a 16 és a 17 éves korúak között.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bűnözés gyakoriságának a fiúk és a leányok közötti átlagos különbsége életévenként nagymértékben eltérne, de talán nem lényegtelen, hogy a leányoknak az elítéltek közötti aránya átlagosan 11,0 százalék, de 14 éves korban 12,9,

15 éves korban 12,0, 16 éves korban 10,8 és 17 éves korban 9,7 százalék.

A fiatalkorú elítéltek száma, mint már erre utaltunk, sajnálatos módon nem magyaraz- ható csupán a megfelelő korú népesség számának emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az időszak folyamán emelkedett a százezer megfelelő korú lakosra jutó elítéltek száma. Az ér- tékek ugyan a kis esetszám miatt ingadoznak, de az emelkedő tendencia életévenke'nt is megfigyelhető, és ez arra utal, hogy a kriminalitás csökkenésére a jövőben sem számítha—

tunk. A kriminálstatisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a büntetőjogi értelemben vett fiatalkort követően a kriminalitási gyakoriság még néhány évig emelkedik, és semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy ez a későbbiekben másképp lenne.

2. tábla

A jogerősen elítélt 14—77 évesek száma

A százezer megfelelő korúra jutó jogerősen elítélt

Év _ —

i 14 15 16 17

: évesek

! ; T" i

1980 ... 491 § 761 3 1006 § 1433

1981 ... 552 841 § 1093 * 1470

1982 ... 599 ; 937 : 1132 1533

1983 ... 544 928 § 1259 1597

1984 ... 632 915 1222 7 1694

1985 ... 581 905 1168 ' 1494

1986 ... ' . 600 ; 962 1244 1604

1987 ... 588 989 , 1329 , 1617

1988 ... ? 546 894 * 1208 _ 1577

1

Azt a közismert kapcsolatot, amely a bűnözési gyakoriság és az iskolai végzettség között fennáll, s melynek lényege a különböző iskolai végzettségű csoportok eltérő kriminalitási gyakorisága, az 1980 és 1988 közötti időszak adatai is bizonyítják. Az ezen időszakban cl—

íte'lt fiatalkorúak között az írástudatlanok aránya l,2, a középiskolát megkezdőké 7,6 szá—

zalék. Az előbbi lényegesen magasabb, az utóbbi viszont lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló korú népesség megfelelő adata. Mindehhez kiegészítésként hozzá kell tenni egyrészt azt, hogy a népesség iskolai végzettségére vonatkozó adatok a fiatalkorúak esetében termé—

szetszerűleg magukban foglalják azokat is. akik elmeállapotuk folytan képezhetetlenek, s mivel ezek jogsértő cselekmény elkövetése esetén sem vonhatók büntetőjogi felelősségre, adataik az elítéltek már idézett arányaiban értelemszerűen nem szerepelnek.

Az iskolai végzettségre vonatkozó adatokkal kapcsolatban meg kelljegyezni, hogy a kri- minológiai felmérések egyes eredményei arra utalnak, hogy az általános iskola néhány osz- tályát elvégzők jelentős része gyakorlatilag írástudatlan, ún. funkcionális analfabéta, tehát

136 DR. VAVRÓ ISTVÁN az iskolai végzettségre vonatkozó adatok tartalmilag korántsem tükröznek homogén isme—

retszintet. (Lásd a 3. táblát.) Az kétségtelen, hogy az ún. funkcionális analfabéták népességen belüli arányát nem ismerjük, de feltételezzük, hogy — éppen a végzettség és magatartás ismert összefüggései miatt - arányuk az elítéltek között magasabb, mint a népességen belül általá- ban. Ez azt is jelenti, hogy az elvégzett osztályok száma inkább csak tájékoztató jellegű.

Az eltérés azonban nagy valószínűséggel egyirányú: a tényleges ismeretanyag kevesebb, mint azt az elvégzett osztályok száma alapján feltételezni lehet. Ez pedig csak megerősíti az iskolai végzettség és a bűnözés negatív kapcsolatára vonatkozó nezeteket. Az adatokból az is meg- állapítható, hogy a üú és a leány elítéltek iskolai végzettség szerinti megoszlásában a leányok helyzete kedvezőtlenebb. (Hasonló jelenség a felnőttkorúaknál is mcgügyelhető.)

3. tábla

A jogerősen elítélt fiatalkorúak iskolai végzettség szerinti nmgoszlása

Fiúk l Leányok ; Összesen*

lSkolai, 1980—1987. ! 1980—1987. t988-

vegzettseg évek átlaga ; évek átlaga . ban

_ Száz;le ,

l ; '

írástudatlan ... i,o ' 3,7 § 13 0.7

Az általános iskola '

1—4. osztályát végezte 6,7 ? ll,O 7,l 6,5

5-8. osztályát végezte 85,l , 803 ' 847 799

Középiskolát végzett ,

(végez) ... 7,2 § 4,5 ; 69 * 129

Összesen mao mao 4, mao l 1000

! _ ,

* 1988—ban az adatfeldolgozás átmeneti egyszerűsítése következtében a Hatalkorú elítéltek iskolai végzettségi adatainak nemenkénti feldolgozására nem került sor.

Az a körülmény, hogy a leányoknál az irástndatlanok, illetőleg a minimális végzettség- gel rendelkezők aránya magasabb, mint a fiúknál, arra utal, hogy az elítélt leányok nagyobb gyakorisággal kerülnek ki a társadalmi jellemzők szempontjából ltátrányosabbnak tekint—

hető nc'pességesoportokből, mint a fiúk.

Az itt terjedelmi okból nem közölt évenkénti adatok ugyan arra utalnak, hogy a meg—

figyelt időszakban az elítéltek iskolai végzettség szerinti megoszlásában némi — előnyös — változás következett be, ez azonban egyrészt nem jelentős, másrészt a fiúk és aleányok ve'g—

zettség szerinti megoszlásában tapasztalható különbség továbbra is fennáll. A különbség okai még — legalábbis statisztikai szempontból — nem tekinthetők egyértelműen tisztázott—

nak. Magyarázatul szolgálhat ugyan a különböző végzettségű társadalmi csoportok azonos nemű tagjainak eltérő viselkedése éppúgy, mint az, hogy ez az iskolai végzettség kriminali—

tást csökkentő hatásának egyik jele, a téma részletes vizsgálata azonban inkább tekinthető kriminológiai vagy kriminálszoeiológiai, mint statisztikai problémának. A jelenség részlete—

sebb vizsgálata azonban bizonyára nem lenne haszontalan.

Az elítéltek 56—59 százaléka mindkét szülő közös, 19—25 százaléka csak egyik szülő háztartásában élt. Az íparitanuló-otthonban lakók aránya S—lO, a munkásszálláson vagy egyéb intézeti háztartásban élőké 9-l3 százalék volt. Néhányan rokon, rokonnak nem tekint—

hető személy, esetleg saját háztartásukban éltek. A szülők foglalkozását tekintve kétharma- duk nem mezőgazdasági fizikai dolgozó volt, a mezőgazdasági fizikai szülők aránya 8—16 szá- zalék (az időszak folyamán csökkent), az alkalmazottaké 8—12 százalék (az időszak folyamán emelkedett). Az állami gondozattak aránya 3-5 százalék volt.

AZ ELíTÉLTEK

l 3 7 Sajátos jogi, de talán társadalmi szempontból sem érdektelen ismérv az előélet. A fiatal—

korú elítéltek négyötöde büntetlen előéletű volt, százalékban kifejezve lényegtelen mérték—

ben: 78,5 és 81,2 százalék között ingadozott. Nézőpont kérdése, hogy a fiatal életkort és a büntetőjogi értelemben vett fiatalkort mint rövid életciklust tekintve ez az arány alacsony vagy magas.

,AFELNÖTTKORÚTHJTÉLTEK

A közvádas eljárásban jogerősen elítélt felnőttkorúak száma az 1980. évi 51721-ről l988-ig —- némi hullámzással —- 59 806-ra emelkedett. Ez annyit jelent, hogy ebben az idö—

szakban évente átlagosan 56 000, összesen mintegy félmillió felnőttkorút ítéltek el (a bűn- ismétlések, visszaesések miatt többször is bíróság elé kerültek esetében részben ugyanazokat).

Az elítéltek száma mind a férfiaknál, mind a nőknél emelkedett, így a férfiak és a nők aránya

— jelentéktelen ingadozástól eltekintve — nem változott: az elítéltek 87-89 százaléka volt férfi,

11-13 százaléka nő. Az elítéltek számának emelkedésénél világosabban kifejezi a ten- dencia alakulását az elítéltek százezer azonos nemű és korú lakosra jutó száma.

4. tábla

A közvádas eljárásban elítélt]blnőttk0rúak száma

A százezer 18 éves és idősebb lakosra jutó

, elítélt

Ev ,

fér-ti 1 nő összesen

( I

1980 ... , 1193 ! 150 ! 646

1981 ... 3 1252 163 1 679 1982 ... 1275 : l 64 ? 690 1983 ... 1321 ; 172 ? 716 1984 ... 1272 1 160 § 686

1985 ... 1243 E 137 ; 660

1986 ... 1 333 ; 168 g 718

1987 ... 1387 ; 186 ; 753

1988 ... 1392 ' 183 § 754

Az elítéltek életkorát — tekintettel egyrészt a férfiak és a nők bűnözési gyakoriságának, másrészt it férfi és a női népesség kormegoszlásának különbségére — az 5. táblában külön- külön vizsgáltuk. Közismert, hogy a deviáns jelenségek gyakorisága a népesség különböző korcsoportjaíban, de a férfiak és a nők között is jelentősen eltér. Vonatkozik ez a bűnözésre is, ahol az elítéltek kormegoszlását vizsgálva szembetűnt, hogy az lényegesen eltér a hasonló korú népességétől. A bűnözés és az életkor kapcsolatát azonban a megoszlási viszonyszá- moknál szembetűnőbben bizonyítják a korspecifikus kriminalitási arányszámok. Ezek mind a nőknél, mind a férfiaknál a bűnözés és az életkor sajátos összefüggésére, a bűnözési gya- koriság életkorral változó jellegére utalnak.

A terjedelmi okokból csak kivonatosan közölt 5. tábla azonban mást is mutat, neveze—

tesen azt, hogy a százezer lakosra számított gyakorisági mutató, ha némi hullámzással is, de emelkedett. Ez nyilván még szembetűnőbb lenne, ha az időszak folyamán nem romlott volna a felderítési arány. Míg ugyanis 1980—ban az ismertté vált közvádas bűncselekmények 26 százalékának, addig 1988-ban 37 százalékának az elkövetőjét nem derítették fel. (Az előbbi arány 130 470—ből 34 022, az utóbbi 185 344—ből 68 203 bűncselekményt jelent.)

Az elítéltek családi állapotát vizsgálva megállapítható, hogy a férfiak mintegy egyhar—

mada nőtlen, a nők egynegyede-egyötöde hajadon, a férfiak és a nők mintegy fele házas, az elváltak aránya a férfiaknál 12 százalékról 18 százalékra, a nőknél 15 százalékról 20 száza—

l 38 on. VAVRÖ ISTVÁN

lékra nőtt. Az elítélt férfiak között az özvegyek aránya átlagosan 1 százalék, a nőknél 4—5 százalék közötti. A nőtlenek, hajadonok magas és az özvegyek alacsony aránya az el—

ítéltek kormegoszlásával magyarázható.

5. tábla

A közvádas eljárásban jogerősen elitélt felnőttek száma százezer megfelelő korú lakosra számítva

, Az elítélt

Év 18—— l9 20-24 ; 2549 ' 30-34 50 éves és

, idősebb

; (:ch

Férfiak

1980 ... 3195 § 2272 ? 2047 1758 : 242

1981 ... 3452 ; 2419 § 2179 ; 1853 258

1982 ... 345 7 5 2415 ? 2239 ' 1890 : 263 1983 ... 3537 É 2593 : 2349 ' 1940 274 1984 ... 3376 _ 2437 ' 2323 ; 1917 * 264 1985 ... ' 3321 ? 2320 ; 2285 1903 241 1986 ... 3479 ; 2411 ) 2502 : 2040 ' 268 1987 ... 3404 x 2461 1 2662 , 2124 , 287

l988 ... , 3276 1 2479 1 2700 ; 2163 ! 289

Nők

1980 ... 398 ' 317 ' 240 233 37

1981 ... , 421 ; 358 ; 260 259 38

1982 ... ' 425 363 ; 276 259 — 42

1983 ... ;, 459 ; 418 _ 289 273 ; 42

1984 ... j 412 1 369 ! 280 ; 264 ' 37

1985 ... ? 395 i 313 244 ' 215 29

1986 ... ! 452 , 380 í 321 - 268 1 36

1987,...L 436 i 411 § 368 307 40

1988 ... : 416 402 3. 380 295 — 40

1 i

A családi állapotot vizsgálva azonban meg kell állapítani, hogy abbol a tényleges kii—

lönbségeket pontosan mutató, a korspecifikushoz hasonló értékű arányszámok nem számít- hatók, mert az elítéltek között külön kategóriában szerepel a jogilag házasnak minősülő, valójában azonban házastársától külön e'lők csoportja, míg arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy mekkora az utóbbi csoport népességen belüli aránya. A számításokat ezért a népesség családi állapotához viszonyitva kétféle módon végezhetjük el. (Lásd a 6. és a 7.

táblát,) Az egyik lehetséges megoldás, hogy a külön élők a házasok kategóriájában szerepel—

nek. minthogy jogi állapotuk szerint ide tartoznak, és a népesség házas családi állapotú kategóriája is magában foglalja a külön élőket. A másik esetben a külön élőket az elváltak kategóriájába soroljuk. Megjegyzendő. hogy mig az elváltak és az özvegyek aránya a nök- nél nagyobb. mint a férfiaknál, és lényegesen magasabb a külön élők aránya is (a férliaknál 2—3, a nőknél 5-6 százalék), a százezer azonos nemű és családi állapotú lakosra jutó gyako—

risági érték különbsége a házasok és az elváltak között a férfiaknál nagyobb, mint a nőknél.

A házasok és elváltak kríminalitási gyakoriságának különbsége módosul, attól függően, hogy a külön élők a házasok vagy az elváltak kategóriájában szerepelnek, az értékek azon—

ban minden esetben a férfiaknál magasabbak. A külön élők házasokhoz, illetőleg elváltak- hoz sorolásától függően természetesen a házasok kriminalitási gyakorisága is megváltozik, a külön élők clváltakhoz sorolásával ez utóbbiak házasokc'hoz viszonyított kriminalitási gyakorisága a nőknél mért mintegy háromszoros és a férfiaknál mért négy és félszeres kü—

lönbségről a férüaknál öt és félszeres, a nőknél négy és félszeres különbségre nőtt.

AZ ELfTÉLTEK l 39

6. tábla

A közvádas eljárásban elítéltek száma

" százezer azonos családi állapotú Iakosra* számítva

' É § ' §

Év § Nőtlen ; HázasMK § Özvegy , Elvált ; Összesen

§ ,

' A lBévesésidősebbterüak

1981 ... 2336 886 256 § 4013 '1 1252

1982...; 2328 905 279 § 4024 1275

1983 ... ; 2444 927 280 l 4035 t 1321

1984 ... * 2337 880 295 § 3927 3 1272

1985 ... 2289 I 837 275 ! 3950 ! 1243

1986 ... 2419 [ 899 316 , 4089 _, 1333 1987 ... , 2437 948 338 4099 1 1387

1988 ... ' 2434 929 361 : 4111 § 1392

A 18 éves és idősebb nők

1981 ... 379 141 40 ! 391 T 163

1982 ... 354 142 44 426 § 164

1983 ... , 397 149 43 ; 411 172

1984 ... ' 367 137 40 § 401 160

1985 ... 350 110 35 § 344 ! 137

1986 ... ' 400 139 41 ; 417 § 168

1987 ... 394 156 ' 55 475 ? 186

1988 ... 378 156 47 1 459 183

* A statisztikai és demográliaí évkönyvek nem közlik nemenként a 18 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti megoszlását.

** Az értékek számításánál a házastársuktól külön élő elítéltek — a jogi helyzetnek megfelelően — a házasok kategóriájá—

ban szerepelnek.

7. tábla

A 18 éves és idősebb házas és elvált elítéltek száma százezer azonos családi állapotú lakosra számítva*

, ' Házas l Elvált ; Házas ? Elvált

Ev ' r,,_ WW, :

férfi nő

1981 ... ... 842 § 4777 § 127 541 1982 ... ' 864 * 4712 — 129 5 560 1983 ... 887 1 4650 5 133 566 1984 ... 836 § 4565 § 123 ? 534 1985 ... 1 797 § 4507 § 98 % 455 1986 ... 856 ; 4659 124 547 1987 ... 903 . 4652 , 139 615

4631 139 590

1988 ... § 885

l

* A külön élő elítéltek az elváltak kategóriájában szerepelnek, és együttes számukat az elvált népesség számához viszonyitottuk.

Említésre méltó az a körülmény, hogy az elváltak bűnözési gyakorisága abban az eset—

ben, ha az nem tartalmazza a külön élők adatait, a férfiaknál 1981 és 1988 között 2,4, a nők- nél l7,4 százalékkal emelkedett. Abban az esetben, ha az elváltakhoz a külön élőket is oda- soroljuk, a gyakorisági mutató a férfiaknál 3,1 százalékkal csökken, míg a nőknél az emelke—

dés 9,1 százalékra mérséklődik.

Az elítéltek iskolai végzettség szerinti megoszlását vizagálva megállapíthatjuk, hogy az írástudatlarlok aránya a férfiaknál és a nőknél egyaránt csökkent ugyan (l,7 százalékról 1,1 százalékra, illetőleg 8,4 százalékról 5,9 százalékra), de változatlanul magas. (Lásd a

140 DR. VAVRÓ ISTVÁN

8. táblát.) Különösen a nőknél mért arány feltűnő és arra utal, hogy — még a férfiak és a nők iskolai végzettség szerinti megoszlásának a népességben mért különbségeit is figyelembe véve — a nők nagyobb arányban kerülnek ki a népesség társadalmilag hátrányosabb helyzetű rétegeiből, mint a férfiak. A középiskolai végzettségűek aránya a férfiaknál 13,4 százalékról 19,8 százalékra, a nőknél 15,6 százalékról 20,2 százalékra nőtt. A folyamat feltételezhetően elsősorban a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlásában bekövetkező változással

magyarázható.

8. tábla

A közvádas eljárásba/zjogerősen elítéltek számának alakulása isko/ai végzettségszcrjnt

, 4333? Közép- ; Főiskolát

Év tulclrítlan ' iskolát iSkOIat (egyetemet) Összesen

' végzett-"WV

Férfiak

1980 ... ' 780 5 37 232 i 6 070 1 331 § 45 413

1981 ... 727 39 044 § 6 066 : 1 467 1 47 304

1982 ... 668 ! 39 917 E 5 944 § 1 505 48 034

1983 ... 696 40 934 ! 6 512 É 1 557 ( 49 699

1984 ... 670 38 503 7 103 § 1 444 ' 47 720

1985 ... 644 37414 7131 ; 1328 * 46 517

1986 ... 713 39101 ; 8 444 1613 -' 49 871

1987 ... 642 40 181 ' 9 247 ' 1 820 51 890

1988 ... 591 ! 39 465 10 289 ; 1 791 . 52 136

Nők

1980 ... 532 _ 4 631 984 * 161 ; 6 308

1981 ... 581 4 964 § 1087 194 1 6 826

1982 ... 547 5 074 ? 1 045 189 l 6 855

1983 ... 614 5 289 1 107 ( 180 7190

1984. . . . 527 4 835 1 149 193 6 704

1985 ... 468 ' 4 286 , 830 145 5 729

1986 ... E 527 5 144 1 133 196 7 000

1987 ... [ 513 ; 5 632 1438 209 7 792

1988 ... § 451 5 406 1 550 263 : 7 670

%

A pontosság kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy az igazságügyi statisztikában a feldolgozás során összevont kategóriákat (írástudatlan, általános iskolát végzett, közép—

iskolát végzett, egyetemet, főiskolát végzett) alkalmaznak, és a besorolásnál — eltérően a fiatalkorúak adataitól —- nem mindig a befejezett végzettséget regisztrálják, hanem például a 3 vagy 5 iskolái osztályt végzettek éppúgy az általános iskolai végzettséggel rendelkezők között szerepelnek, mint azok, akik annak mind a 8 osztályát elvégezték. Ezért a gyakorisági értékek valójában nem számíthatók ki pontosan. (A fiatalkorúákéhoz hasonló, az elvégzett osztályok számát tartalmazó feldolgozás tehát a felnöttkorúaknál nem készül.) Ennek oka az, hogy az adatok feldolgozása mind ez ideig kézi úton történik, és ennek korlátozott ká—

pacitása miatt a feldolgozás célja elsősorban a jogalkalmazás szempontjából lényeges infor—

mációk (bűncselekmények és kiszabott büntetések neme és mértéke stb.) megszerzése. Min- denesetre elgondolkoztató az a körülmény, hogy bár az iskolai végzettség és a kriminalitási gyakoriság közötti összefüggések alapján az iskolai végzettségi színt emelkedésétől a bűnö—

zési gyakoriság esökkenése lenne várható, a középiskolai végzettségűek arányának emelke—

dése ellenére ez nem következett be. Ezt bizonyítja, hogy az általános és a középiskolai vég- zettségű (pontosabban az ennek néhány osztályát elvégzett) elítéltek együttes aránya nem

AZ ELíTÉLTEK l4l valtozott lényegesen, a férfiaknál 1980—ban 95,4, 1988-ban 95,5, a nőknél 1980—ban 890

1988—ban 90,7 százalék volt.

Sajátos jogi—társadalomstatisztikai jellemző az előélet. A közvádas eljárásban elítélt felnőttkorúaknak átlagosan mintegy egyharmada büntetett előéletű. A férfiaknál ez az arány valamivel magasabb, 29—37 százalék közötti, a nőknél 19—27 százalék. Az arányok mindkét nemnél emelkedő tendenciát mutatnak, az átlag — tekintve, hogy az elítéltek négyötöde férfi -— a férfiaknál mért arányhoz áll közelebb. Ajog a büntetett előéletűek több kategóriáját különbözteti meg, e tanulmány terjedelmi keretei azonban nem teszik lehetővé, hogy ennek részleteivel foglalkozzunk, így a továbbiakban a büntetett előéletűek adatait együttesen elemezzük. (Lásd a 9. táblát.)

Ismeretes, hogy a bűnözési gyakoriság nem és életkor szerint lényeges eltéréseket mutat.

Logikusnak látszik a feltételezés, hogy ezek a különbségek nemcsak az elsö bűnelkövetésre jellemzők, hanem a büntetőjogi normákkal történő ismételt szembekerülésnél is kimutat—

hatók. (A bűnözési gyakoriság különbségei többek között ezzel is magyarázhatók.) A bűn- tetett előéletre vonatkozó adatokat ezért a továbbiakban a férfiaknál és a nőknél külön- külön vizsgáljuk. Elsőként azt kell megállapítanunk, hogy a büntetett előéletüek aránya a férfiaknál és a nőknél egyaránt emelkedett, az előbbieknél 28,5-ről 38,3 százalékra, az utób—

biaknál l9,9—ről 24,3 százalékra.

9. tábla A közvádas eljárásban elítélt felnőttek előélete nenmzként " _

l Férfiak Nök

Év j 65519' ; ,,,._z.._,,_CÉÉÖI; , W össze- w , Ebből:

j sen büntetlen * büntetett se" büntetlen _, büntetett

, Száma

1930 ,,,,,,,,,,,, 45 413 ' 32 485 mm ' 6308 ' 5101 : 1207

1981 ... ' 47 304 32 599 M 705 * 6826 5288 t 1538

1982 ... 48 034 , 32 658 15 376 _ 6855 5327 1523

1983 ... 49 699 33164 * ló 535 7190 5483 1707

1984 ... 47 720 30 782 16 %x - 6704 4969 ' l735

1985 ... : 46 517 29 233 17 284 , 5729 4180 ! 1543

1986 ... 49 s7t 31 547 ' 13 324 7000 1 5155 1 1845

1987 ... Sl 890 32 756 15) 134 7792 l 5848 ) 1944

Ha ... 52 136 ! 32 MH 19 988 7670 I 5805 l365

Aránya (százalék)

1980 ... l00,0 ? 7l,5 ? 28,5 100,0 ' 809 ! 19,l

1981 ... 100,0 689 § 31,l lO0,0 77,5 . 22,5

1982 ... 1000 680 ? 321) lt)0,() , 77,7 22,3

1983 ... 1003 3 66,7 * 335 l()0_0 76,3 23,7

1984 ... * 1001) 645 § 355 1000 74,l 259

1985 ... 100,0 628 37,2 lO0,0 73,1 269

1986 ... 100,0 § 63,3 36.7 1000 73,6 26,4

1987 ... 100,0 * 63,1 36,9 : 1000 75,1 2439

1988 ... 100,() 61,7 * 383 % lO0,0 75,7 243

l

A jelenség okainak és kriminológiai jelentőségének elemzése egyrészt nem képezi e ta—

nulmány tárgyát másrészt terjedelmi okokból is mellőzni kellett, azt azonban megjegyez—

hetjük, hogy az arányok— más talán lényegesebb tényezők mellett—- a korábban kiszabott büntetések nem kielégítő visszatartó erejét is jelezhetik.

Az előélet és az életkor összefüggéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 50, de külö—

nösen a 60 éven telüliek aránya a büntetett előéletüek között alacsonyabb, mint a büntetlen

142 DR. VAVRÓ ISTVÁN előéletűeknél. Ez az egyébként férfiaknál és nőknél egyaránt kimutatható jelenség nyilván—

valóan nem magyarázható csupán a kriminalitás életkorral összefüggő csökkenésével. (En- nek ugyanis elsősorban a büntetlen előéletűeknél kellene jelentkeznie, s az idősebb korcso- portok arányának a büntetett előéletűek között kellene magasabbnak lennie.) A jelenség lehetséges okai között két tényező szerepe látszik jelentősnek. Az egyik, hogy a büntetlen előéletűek között az átlagosnál magasabb a közlekedési bűncselekmények miatt elítéltek aránya, pontosabban a közlekedési bűncselekmények miatt elítéltek között a büntetlen előéletűek aránya az átlagosnál magasabb, ezért kormegoszlásuk a büntetlen előéletűek átlagéletkorát, a magasabb évjáratokba tartozók arányát növeli. (Ez elsősorban a férüakra vonatkozik, mert a nőknél a közlekedési bűncselekmények miatt elítéltek aránya kevésbé jelentős.) A másik lehetséges magyarázat, hogy a büntetettek, ezen belül is a már többször elítéltek életkora eltér a felnőttkorú népességétől, átlagos élettartama rövidebb annál. Ezt valószínűsíti. hogy az egészségügyi statisztika adatai szerint a hátrányos helyzetű népesség- csoportok halálozási gyakorisága kedvezőtlenebb az átlagosnál, s ez a visszaeső bűnözés szempontjából elsősorban jelentős 40—60 éves korú férfiak magasabb halálozási gyakorisá- gában mutatkozik meg. Az közismert, hogy a büntetett, különösen a többször elitélt sze- mélyek az átlagosnál lényegesen nagyobb gyakorisággal kerülnek ki ezekből a kedvezőtlen jellemzőkkel bíró népességcsoportokból. (A jelenség lényege megfogalmazható úgy is, hogy ismételt elítéltetésük következtében válnak e népcsségcsoport tagjaivá.) Feltételezhető, hogy a büntetőjogi normákkal ismételten szembekerülők egészségügyi mutatói, így halálozási gya- koriságuk még a hátrányos helyzetű népességcsoportok átlagánál is kedvezőtlenebbek, ezért bizonyítottnak tekinthetjük azt a feltételezést, hogy a többszörösen büntetett előéletüek kö- zött a középkorú és az idősebb évjáratokba tartozók büntetlen előéletüekénél alacsonyabb aránya nem az ítéletek visszatartó erejével, hanem e népességcsoport halálozási gyakoriságá—

val magyarázható;

10. tábla

A büntetett előéletűek a közvádas eljárásban elitélt felnőttkorúak százalékában, családi állapot szerint

Év ' Nőtlen Házas Külön élő Elvált ; Özvegy

' l

Férfiak

1980 ... 3l,9 ' 203 ; 48,5 ' 49,7 ; 25,l

1981 ... , 35,4 zzz ; 49,3 § 49,9 : 29,3

1982 ... _ 36,9 ! 22,4 l 50,0 ; szo : 273

1983 ... : 38,9 23,4 g 57,6 525 — 3o,7

1984 ... ; 41,2 25,0 ; 53,8 ; 53,0 31,4

1985... ! 43,4 25,5 _ 55,4 54,4 39,8

1986 ... 1 42,8 25,2 56,1 , 53,6 33,0

1987. . . .. ? 43,5 25,7 ; 55,6 _ 51,8 35,1

1988 ... 43,9 j 27,2 ; 54,3 53.8 , 35;

Nők

1980 ... 26,8 * l3,2 26,2 * 27,4 l4,l

1981 ... ' 32,2 15,0 40,5 28,8 16,3

1982 ... 32,4 ! 14,2 - 425 30,l 159

1983 ... 33,9 ' 16,6 ! 38,4 28,4 17,8

1984 ... ' 35,2 18,4 § 40,3 31,4 22,6

1985 ... 38,0 17,7 * 44,7 30,3 * 14.3

1986 ... 37,8 l7,8 ? 41,4 29,5 23,2

1987 ... 35,7 162 l 40,5 29,1 2045

1988 ... 32,3 '— l7,0 ' 442 28,1 21,5

AZ ELlTÉLTEK 143 Ismert és többször vizsgált jelenség a családi állapot és a deviáns viselkedés, így a bű—

nözés kapcsolata is. Az elítéltek családi állapotát vizsgálva már láttuk a különböző családi állapotú népességkategóriák eltérő bűnözési gyakoriságát. A teljes népesség előélet szerinti megoszlása nem ismert, így az életkorhoz hasonlóan a százezer azonos előéletű lakosra szá—

mított gyakorisági mutatók nem készíthetők el. A családi állapot és a bűnelkövetés közötti összefüggést bizonyítja, hogy a büntetett előéletűek aránya az elváltak és a külön élők között lényegesen magasabb, mint a többi kategóriában.

A 10. táblából látható, hogy az elváltak és a külön élők között a büntetett előéletűek aránya kétszerese a közel hasonló korú házasoknál mért aránynak. A nőtleneknél és a ha—

jadonoknál mért növekvő tendencia feltételezhetően a bűnözési intenzitás növekedésének egyik jele, és vélhető összefüggésben áll a fiatalkori kriminalitás gyakoriságának emelkedésé—

vel. (Az özvegyeknél és a különváltan élő nőknél mért arány átlagon felüli ingadozása a vi- szonylag csekély esetszám következménye.)

Az iskolai végzettség és a bűnözési gyakoriság összefüggéseit ugyancsak érintettük már.

A 11. táblában ezt az összefüggést az elítéltek előélet szerinti megoszlása alapján vizsgáltuk, és további meggyőző érveket kaptunk a kapcsolat fennállásáról. (A százezer lakosra jutó gya- koriság számítása —- bár elvileg lehetséges — gyakorlatilag az elítéltek iskolai végzettség sze—

rinti megoszlásának már jelzett feldolgozási módja miatt félrevezető eredményeket adhat, ezért ezt nem végeztük el)

11. tábla

A büntetett előéletűek (: közváa'as eljárásban elitélt felnőttkorúak százalékában, iskolai végzettség szerint M

Az ellte'lt

[

az általános a közé isko !

Év nem 1-8. 15. [a "$$$?

nem járt ———— ————— — WW— --—————— '. egy vagy több

iskolába osztályát § évfolyamát

; végezte el

Férfiak

1980 . . .. ... 53,6 .no % 13,s as

1981 ... 58,9 33,9 § 15,o ; s,7

1982 ... 56,0 35,0 § 153 5 s,9

1983 ... 56,2 36,6 15,3 9,s

1984 ... 60,9 38,9 j 19,s ; 93

1985 ... 62,3 40,8 20,7 ; 11,1

1986 ... 59,9 41,0 ; 18,2 ! 112

1987 ... 61,5 41,4 ; 20,6 10,2

1988 ... ; sm 43,4 i 225 § 10,6

Nők

1980 ... 433 1 19,5 í 6,4 , 5,6

1981 433 24,2 7,4 ; zat

1982 ... 45,5 23,7 63 . 5,3

1983 ... 44,3 ; 25,7 6,5 2,7

1984 ... 48,6 : 28,0 9,7 i 53

1985 ... 47,2 ? 29,2 7,8 3,4

1986 ... 53,5 a 28,5 7,9 4,6

1987 ... § 48,9 * 28,1 7.2 29

1988 ... ' 503; ; 28,0 7,2 3.8

Az adatok -— úgy véljük —— önmagukért beszélnek, s így különösebb magyarázatot nem igényelnek. Megjegyzésként csupán annyit: az a körülmény, hogy az írástudatlan elítélt

144 DR. VAVRÓ: AZ ELíTÉLTEK

férfiak közül minden második, sőt az időszak végén három elítéltből kettő büntetve volt, s a női elítélteknek kétötödét már korábban is elmarasztalta a bíróság, arra utal, hogy az ilyen társadalmi helyzetű elítéltek beilleszkedési aránya (vagy készsége) minimális, A növekvő tendencia pedig arra is utal, hogy — talán nem teljesen függetlenül más tényezőktől —— a hely—

zet romlik.

A kriminálstatisztika adatai egyértelműen bizonyítják azokat a jelentős különbségeket, melyek a népesség életkor, családi állapot és iskolai végzettség szerinti kategóriái között kimutathatók. Annak ellenére, hogy az elítéltek adatai nem tekinthetők a kriminalitás ki—

zárólagos mutatóinak, az eltérések ezekkel az adatokkal is bizonyíthatók. Tényként kell megállapítani, hogy a kriminalitási gyakoriság nyers mutatóinak emelkedésével egyidőben, ha annál lényegesen kisebb mértékben is, emelkedett az elítéltek száma és gyakorisága.

Különösen kedvezőtlen jelenségnek kell tekinteni a fiatalkori kriminalitás növekedését.

A büntetett előéletűek adatainak vizsgálata arra utal, hogy a kedvezőtlen társadalmi helyzet és a bűnismétlés között szoros összefüggés áll fenn. Egyrészt az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetű, alacsonyabb iskolai végzettségű népességcsoportok kriminalitási gyakorisága az átlagosnál lényegesen magasabb, másrészt e népességcsoportokban az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban következik be az ismételt bűnelkövetés, ami arra utal, hogy e népesség- csoportok beilleszkedése az átlagosnál is nehezebb. Feltételezhető, hogy a különböző vég—

zettségű csoportok anyagi és társadalmi helyzetében bekövetkező eltérés növekedésével a kriminalitási gyakoriság különbségei is emelkednek. Sajnálatos, hogy a középiskolai vég- zettségűek népességen belüli arányának növekedése nem járt együtt a kriminalitás csökkené- sével, ehelyett a középiskolai végzettségűek elítéltek közötti arányának növekedése követke—

zett be.

TÁRGYSZÓ: Népesség. Bűnözés.

PE3IOME

ABrop c HOMOILIMO nannmx yrononnoü crarncrnxn noxasntnaer paanwnm Memay narero- pmnvm no Bospacry, cemehnomy nonoxcennto n [HKOHbHOMy oőpaaoaanmo Hacenenna a HHLI, concp—

mnnmnx npecrynnennü.

B oraenbnoü mase anrop paccma'rpnnaer nnnvncampbr neconepmennonernnx n Bspocnbix ripecrymmxon.

Aerop nanaraer cncremy BaaaMocnmeü 06tuccmenno-neMorpacbaaecmtx nannbix ornocn—

TCHBHO ocyxcnennmx ami, a TaKXCe ax renaenunn n saKonomepnocm,

SUMMARY

The author points out the ditTerences in the categories of the population by age, family status and school dualihcation using the data of criminal statistics.

The study discusses in a separate Chapter the characteristics ofjuvenile and adult convicts.

The author presents the relationships, tendencies and regularities ot socio—economic data relating to the convicts.