TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
AZ ORMÁNSÁG DEMOGRÁFlAl JELLEMZÓI A XX. SZÁZADBAN"
MOLNÁR GY'ORGYNÉ — DR. NOVÁK ZOLTÁN
Az Ormánság Baranya megye délnyugati részén, a Dráva mentén terül el, és
nemcsak Baranyának. hanem az egész országnak is egyik legjellegzetesebb nép—rajzi tájegysége. A terület földrajzi meghatározása és elnevezése tekintetében az e térséggel foglalkozó kutatók (Kiss Géza, Kodolányi János, Kolta János, Várady Ferenc stb.) nem képviseltek egységes álláspontot. A különféle vélemények 80—90 százalékban fedik egymást, ugyanakkor van néhány község. amelyet esetlegesen emlit egyik vagy másik szerző Ormánságról szóló tanulmánya. E dolgozatban Kolta János álláspontját tekintettük kiindulópontnak, aki 1958-ban megjelent ta- nulmányában (5) az akkori közigazgatási beosztás szerint 45 községet sorolt az
Ormánságba. Az azóta bekövetkezett közigazgatási változásokat figyelembe véve
ez jelenleg 42 településnek felel meg.A különböző forrásmunkák a tájegység elnevezésének más—más etimológiai jelentést tulajdonítottak. Egyesek szerint a török ormán, azaz erdő szóból szár- mazik, mások szerint a finnugor urmány névből keletkezett, amely mocsárból ki—
álló szigetet jelent. Az a tény, hogy e vidék jórészt a Dráva ártere. és mint ilyen valóban ingoványos, mocsaras terület volt. az elnevezés finnugor eredetét erősíti
meg.
Az Ormánságot lakóinak nyelvjárása. népviselete. életmódja. szokásai. a há—
zak különleges építési technikája mellett népesedésének kedvezőtlen alakulása.
nevezetesen a kis születésszám problémája tette közismertté. E tájegység iránti érdeklődést az a tény is növeli, hogy ma az ország egyik gazdaságilag elmaradott térségeként tartják számon. Az említettek arra késztettek bennünket, hogy vizs-
gáljuk meg e tájegység főbb XX. századi demográfiai jellemzőit. elsősorban abból
a szempontból, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak jelenlegi társadalmi—gazda- sági programjainkra.A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA
Az Ormánság településhálózati viszonyaiban karakterisztikusan tükröződik a megye aprófalvas jellege. A 42 községből 40 aprófalu (Sellye és Vajszló kivételé—
vel), ezen belül 35 község népességszáma az 500 főt sem éri el. tehát ezek a tör—
pefalvak kategórlajaba tartoznak. Az ezer főnyi népességszámot meghaladó két
település közül Sellye valamivel több mint 3000 fős lélekszámával hagyományosan
* Az 1987. május B—án és 9-én, Siklóson tartott XXV. Statisztikatörténeti Vándorülésen elhangzott elő—
adás kissé módositott változata.
78 MOLNÁR GYURGYNE - DR. NOVÁK ZOLTÁN
az Ormánság központja. a közel 2000 fős Vajszló pedig az egykori ún. .,mezővá- raskák" egyike, és az Ormánság második legnagyobb települése. Az 1985. év eleji népességszámot tekintve a tájegység és egyben a megye legkisebb tele—
pülése 64 fővel Márkóc. Az említett időpontban Drávapiski és Kemse népessége
is alig haladta meg a 100 főt, és még további 6 községé volt 200 fő alatt.
Az ormánsági települések népességének alakulása 1900 és 1985 között
w-w-a űrszayáa/áf' -———-- Meg/Mahír!
—— Az ármánsa'g baby?—a
7.900— 7985 kó'zo'ff
_Elllllllllllllím
,agfw-W'I 7—30 57-00 47-50 57-60 50—
nő/f száza/éika/ csókkal .? bfassajy
Megjegyzés: A térkép bak alsó részén látható fehér folt három község (Felsőszentmárton. Drávake- resztúr és Dróvasztóra) helyét jelöli. E három település számos tekintetben mutat hasonlóságot. sőt azonos—
ságot az armánsági falvakkal. mivel azonban eredetük, nyelvük, viseletük más, a földrajzi közelség elle- nére sem tartoznak az Ormánsóghaz.
1. tábla
Az ormánsági települések főbb demográfiai adatai
A népesség Az ezer lakosra jutó Az aktív
, , _ keresőkből
száma 01.1900' élve— h .! $$$? a mezőgaz—
Település (fő) Igazán születés el" "és illetve, 35.332;
_ veszteség aránya
. . , , 1980-ban
az 1935. év elején "* at'oggögg" " '985 (százalék)
Adorjás . . . . . . . . 162 52.9 22.1 23,8 —5.5 74,2
Baranyahidvég . . . 238 47,5 16,5 179 —7,0 63,2
Besence . . . . . . . . 154 45,4 15,2 19,7 —4.3 48,2
Bogádmíndszent . . . 421 86,4 32.2 19.5 —14,5 65,5
Bogdása . . . . . . . 361 3ó.1 17,9 18,4 ——1D,6 36,8
Csányoszró . . . 912 76.1 15,4 18,4 ——0,1 43,.8
Cún . . . . . . . . . 299 64.7 29,0 21,5 —-12,6 64.1 _
Diósviszló . . . 767 109,4 19.1 20,8 2.7 34,4
Dróvacsehi . . . . . . . 204 52,7 18,2 18,8 ——6.7 48,8
(A tábla folytatása a köve—lkező oldalon.)
AZ ORMÁNSÁG DEMOGRÁFIA! JELLEMZÓ! 79
(Folytatás)
A népesség Az ezer lakosra jutó Az aktív
, _ keresőkből
, az 1900 , vóndorlasn a mezőgaz-
szafna évi szó- elve-' halálozás babblet. dosógban
Település (fo) zaiékóban szuletes illetve. dolgozók
veszteseg aránya 1980-b n
az 1951 év elején évi átlaglaziggo és 1955 (szóma,
Dróvacsepely . . . . . . 225 49.12 15,9 21 ,7 —2,12 44.8
Dróvafok . . . . . . . 615 66.8 17.6 16,9 —5,4 42,9
Dróvaivónyi . . . . . . 223 37,1 13.6 17,7 -—6,7 40.18
Dróvapalkonya . . . '337 47.1 16,5 17.0 ——7,9 42,,3
Dróvapiski . . . . . . . 112 43,1 13,6 19,5 -—-3,4 63,8
Dróvaszabolcs . . . 627 140.3 20,0 16,3 0.3 33,6
Drc'ivaszerdahely . . . 237 71 ,0 14,8 16,0 —2,9 42,9
Gyöngyfa . . . 138 34,2 20,5 20,6 -—11,,4 34,3
Hirics . . . . . . . . . 244 36.5 27,6 21 ,2 -—17,3 77.;1
Ipacsfa . . . . . . . . 258 68.6 17,3 19,8 —1,9 33.6
Kókics . . . . . . . . 275 50.0 26.11 21 .7 —12.2 33.3
Kémes . . . . . . . . 860 86,6 18,0 179 --1,8 57.1
Kemse . . . . . . . . 110 31,2 27,8 20,6 —19,5 69,8
Kisszentmórton . . . . . 343 74.4 18.0 15,6 -—5.8 90,1
Kórós . . . . . . . . 220 30,7 20.7 18,4 —14.7 63,6
Kovacshida . . . . . . . 293 74,7 201 18,0 —5,4 42.,2
Luzsok . . . . . . . . 218 ó4.5 15,9 17,4 -—3,6 68,2
Magya rmecske . . . 297 52.1 20,0 21 ,3 —-6,2 41 ,7
Mória . . . . . . . . 194 *78.5 18,8 20,4 —1,2 44,4
Markóc . . . . . . . . 64 25.6 15,8 20,8 —8,9 51,7
Ma rócsa . . . 148 34.5 22.1 18,0 —-15.5 47,6
Nagycsó ny . . . 156 50,5 1*7.3 199 ——5,1 34,8
Okoróg . . . . . . . . 249 36.4 30.5 23.1 —18.4 38.4
Pópród . . . . . . . . 242 74,7 27,2 21 .40 -—9,6 68,1
Piskó . . . . . . . . . 271 49,5 22,2 20,.1 —10,1 82,1
Ródfalva . . . . . . . 251 38,4 20,0 18,9 —11.5 48.7
Sómod . . . . . . . . 225 74,8 18,4 19,6 -—2,2 ó3,8
Sellye . . . . . . . . 3 087 167.8 17,8 15.0 3.2 18.8
Sósve rti ke . . . . . . . 208 48,4 20,7 22n1 —6,8 46.10
Tésenfa . . . . . . . . 257 63.9 19,5 19.1 —-5.6 58.0
Vajszló . . . . . . . . 1 985 158.3 18,6 16,0 2.6 36,_7
Vejti . . . . . . . . . 233 47,5 19.6 18.8 —9.2 76,4
Zalóta . . . . . . . . 353 36._1 19.9 19.7 —11.3 73.6
Összesen: . . . . . . 17 073_ 70,9 19,6 18,4 —5,1 43,6
Baranya megye összesen 432 254 137,5 19,2 16,1 0.1 18.2
Forrás.- A népmozgalom főbb adatai községenként, 1901—1968_ (özponti Statisztikai Hivatal. Buda- pest. 1969. 529 old.: Baranya megye statisztikai évkönyve. 1969 és 1980. Központi Statisztikai Hivatal. Pécs.
1970. és 1981. 457 old., iii. 449 old.; 1980. évi népszámlálás 2. Baranya megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. 749 old.: valamint a T-STAR adatbázisnak a KSH Baranya megyei igazgatóságai-i rendelkezésre álló adatai.
A tájegység 42 községében 1985 elején mintegy 17000 fő, a megye lakossá—
gának alig 4 százaléka élt. A lélekszám az évszázad kezdete óta közel 30 szóza—
lékkal fogyott, ugyanakkor a megyében együttesen több mint egyharmadával gya—
rapodott. A csökkenés négy település kivételével (a már említett két nagyközség.
valamint Diósviszló és Dróvaszabolcs) valamennyi ormónsógi községet érintette.
A települések negyedrészénél a népesség számának csökkenése meghaladta a 60
százalékot, és mindössze 9 olyan község található. amelyekben 1900 és 1985 kö-
zött a csökkenés mértéke nem érte el a 30 százalékot. A csökkenés már a múltszázadban. 1869 óta tapasztalható volt (3), a jelen évszázadban tovább folytató-
80 MOLNÁR GYURGYNÉ -— DR. NOVÁK ZOLTÁN
dott, és csupán a huszas évtizedben mutatkozott némi növekedés, elsősorban az első világháborút követő viszonylagosan magasabb születési arányszám következ—
ményeként. Századunkban emellett csupán a negyvenes évtizedben nem fogyott a tájegységen belül a lakosság száma. Ez utóbbi jelenség a második világháború körüli betelepítések hatását tükrözi. A népesség fogyása egyébként a hetvenes évtizedben volt a legnagyobb arányú, amikor megközelítette a 10 százalékot. és
meghaladta az 1910 és 1920 közötti, első világháborús évek veszteségét is.
2. tábla
A népesség számának alakulása
a települések népességfogyásának nagyságcsoportiaí szerint az Ormánságban — Az 1900 és 1985 között
növekvő. 1-30 ] 31—40 1 41-50 l 51—60 l 60 és több Guam"
Ev lakasságu százalékkal csökkenő lakosságú
4 9 l 5 l 5 l s l 11 42
község lélekszáma az előző népszámlálás százalékában
l
1910 . . . . 114 95 l 95 98 91 95 98
1920 . . . . 97 95 , 96 98 88 87 93
1930 . . . . 114 107 107 100 101 99 105
1941 . . . . 102 105 l 93 97 99 94 99
1949 . . . . 100 106 ! 106 98 96 99 101
1960 . . . . 106 94 99 94 94 89 96
1970 . . . . 111 91 ! 83 78 89 83 92
1980 . . . . 105 87 85 87 87 79 91
1985 . . . . 99 99 I 96 90 86 87 95
!
Forrás: lásd az 1. táblánál.
A tájegység népességének az elmúlt 85 évben tapasztalt csökkenését a vi- szonylag alacsony természetes szaporodás mellett alapvetően a negatív vándorlási
egyenleg határozza meg. Ez utóbbi nagysága 1900 és 1985 között megközelítette
a 8500 főt. A vándormozgalom az évszázad során csupán a huszas és a negyvenesévekben zárult pozitív egyenleggel, amely egyben a népességszám emelkedését is
eredményezte. A többi évtizedben a vándormozgalom veszteséges volt. amely az ötvenes évektől kezdve vált igazán számottevővé. Az ezt megelőző évtizedekben— az említett két évtized kivételével. amikor is pozitív volt az egyenleg — évente át- lagosan 30—80 fő között mozgott az Ormánságban a vándorlási veszteség, az ötvenes évektől kezdve azonban már elérte az évi 220—230 főt. A vándormozga- lomnak népességszómot alakító jelentőségére utal, hogy a 42 ormánsági tele-
pülés közül 1900 és 1985 között mindössze négyben haladta meg a bevándorlók
száma az elvándoroltakét: Diósviszlón, Drávaszabolcson. Sellyén és Vajszlón, Áte—hát azokban. amelyekben a jelen évszázadban a népesség száma emelkedett.
Ugyanakkor a vizsgált időszakban a községek felében a születések száma—' meg—
haladta a halálozásokét. de az előbb említett négy község kivételével ezek mind-
egyikében a vándorlási veszteség meghaladta a természetes szaporodást.
A népességszám változását alakító másik tényező. a természetes szaporodás 1900 és 1985 között a 2000 főt sem érte el. A természetes népmozgalom csak az első világháború idején, a tizes években, valamint a jelen évtized elején volt ne- gatív egyenlegű. az évszázad többi évtizedében növekedést mutat. Ez azonban nem volt képes pótolni a migrációból fakadó veszteséget, vagyis a népességszám csökkenését megakadályozni nem tudta, legfeljebb csak fékezni.
AZ ORMÁNSAG DEMOGRÁFIAI JELLEMZÖI 81
3. tábla
A népmozgalom főbb mutatói az Ormánságban
Az ezer lakosra jutó
természe- vándorlási ld ,, k élveszüle- halálo- tes szapo- többlet. il-
osza tések zások rodás. letve vesz-
fogyós (—-) teség (—)
" évi átlaga
1900—1909 . . . . . 232 2 21.8 1.3 —- 3.3
1910—1919 . . . . . 16,4 § 22,6 —ó,l — 1,6
1920—1929 . . . . . 21 ,6 202 'l,3 3.5
1930—1940 . . . . . 17,3 § 'ló,5 O,8 —— 1.6
1941—1948 . . . . . ló.9 16,6 0.3 0.9
1949—1959 . . . . . 20,8 143: 6.5 —10.4
1960—1969 . . . . . 15,9 13,0 29 ——1 0.8
1970—1979 . . . . . 162 ', l3.8 2.5 —'ll,9
1980—1984 . . . . . l4,1 ; 15,8 -—l.7 — 9.2
; Forrás: lásd az 1. táblánál.
A fentiek mellett a népességszám alakulásában a negativ vándorlási egyen—
leg meghatározó szerepére utal az is. ha a népességfogyás nagyságcsoportjai szerint vizsgáljuk a települések vándorlási egyenlegét. Az ezen évszázadban növekedést mutató 4 településen három évtized (a negyvenes, az ötvenes és a nyolcvanas) kivételével az egyenleg pozitív volt. ugyanakkor a csökkenés mérté—
kének emelkedésével párhuzamosan annak nagysága fokozatosan mérséklődött,
majd negatív előjelűvé válva emelkedett. ,
A természetes népmozgalmon belül a születési arányszám meglehetős inga- dozásokat mutatott részben a társadalmi-gazdasági változások, részben a népe- sedéspolitikaí intézkedések hatására. Az évszázad elején kialakult, ormánsági vi- szonylatban relatíve magas. a megyei átlagtól azonban még így is közel 8 ezrelék- kel elmaradó születési arányszám az első világháború idején számottevően vissza- esett. majd a huszas években -— részben a háború miatti születéskiesés pótlása- ként — a század elejit megközelítő szintre emelkedett. A harmincas években újabb csökkenés tapasztalható, mégpedig az évtized első felében a világgazdasági vál- ság, a végén pedig a második világháború kitörésének hatására. Ez utóbbi to—
vább csökkentette a negyvenes évek születési arányszámát, amely ekkor hasonló értékű volt. mint az első világháború idején. Az ötvenes években — jórészt (: né- pesedéspolitikai intézkedések eredményeként —— újabb születési csúcs figyelhető meg. amit azonban a 16 ezreléket el nem érő születési arányszámmal a hatvanas évek demográfiai mélypontja követett. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma a hetvenes években szerény mértékben ugyan. de valamelyest emelkedett, majd a jelen évtizedben olyan számottevően visszaesett, hogy ez időben alacsonyabb volt. mint az említett demográfiai mélypont idején.
A megyei átlaggal való összehasonlításból kitűnik. hogy a születési arányszám egészen a negyvenes évekig jóval alacsonyabb volt az Ormánságban, mint Ba- ranyában általában. Ennek oka az ormánsági lakosság speciális gyermekválla—
lási hajlandósága, amely az egy és csak egy gyermek világrahozatalában nyilvá—
nult meg. Az ún. ..egyke" kialakulásának legfőbb gazdasági oka az volt. hogy a nagybirtokok. főleg a kötött forgalmú birtokok gyűrűként vették körül ezeket a falvakat. A községek több mint egyharmadában a kötött birtokok területi aránya
6 Statisztikai Szemle
82 MOLNÁR GYURGYNE —— DR. NOVÁK ZOLTÁN
meghaladta az egész terület felét. de voltak olyan községek, ahol 70 százalék.
sőt Páprádon és Monosokoron — amely ma már Okorághoz tartozik — 80 százalék
fölött volt. ugyanekkor az országos átlag 27 százalékot tett ki. (5) Arra tehát, hogy az ormánsági parasztság földet vásároljon, lehetőség nem volt. Az egykével a birtok elaprózódását és az utódok elszegényedését igyekezett megelőzni a lakos- ság. Két egykegyermek házassága két birtokot egyesített, ezért az átlagos méretű kisbirtokok nagysága az Ormánságban állandóan nőtt. Az 1935. évi általános me- zőgazdasági összeírás szerint az 50 holdon aluli birtokok átlagterülete országosan3.89. Baranya megyében 5,12, az Ormánságban pedig 6.42 kat. hold volt. (5)
Egyes kutatók szerint szerepe volt az egyke terjedésében a véderőtörvénynek is.amely az egyetlen gyermeket mentesítette a katonai szolgálat alól, tehát az egy- két jutalmazta.
Az egyke többnyire a református településeket jellemezte — mint amilyenek az ormánsági községek is voltak —, a katolikus falvakat kevésbé érintette. A katolikus lakosságnál az eltérő vallási hagyományon túl az is közrejátszott a másfajta de—
mográfiai magatartás kialakulásában, hogy jovarészük földtelen zsellér vagy cse- lédember volt. így szaporodásuknak nem állta útját az örökrész elaprozódásának félelme. Egyébként ezt támasztja alá az a tény is, hogy a térség azon hét telepü-
lése közül. ahol a születési arányszám az elmúlt 85 évben a térség átlagát (l9.6ezrelék) jóval meghaladta (25 ezrelék felett volt). négyben a felszabadulás előtt a kötött forgalmú birtok területi aránya meghaladta a 70 százalékot. tehát nagyobb
gazdaságok centrumai voltak. jelentősebb létszámú cselédséggel.Az egykét kiváltó alaptényező — a birtokelaprózódástól való félelem - később más motívumokkal is bővült. a meglevő birtok védelme mellett csakhamar a meg—
gazdagodás utáni vágy is szerepet kapott az ormánsági népesség reprodukciójá- nak alakulásában.
Az egyke rendszere mellett (: népességszámfogyás a következőképpen ment végbe: egy 100 emberből álló csoporton belül az utánajövő nemzedékben 40, a másodikban 16, a harmadikban 6.4 lett a létszám. (4)
A társadalmi—gazdasági viszonyok átalakulása a felszabadulás után az Or- mánságban a születési arányszám tekintetében is kedvező változást hozott. A szü—
letési arányszám ettől kezdve — a korábbiakkal ellentétben — valamennyi év-
tizedben meghaladta a megyei átlagot. Ehhez hozzájárult az is, hogy a második világháborút követően felvidéki magyarokat, csángókat és cigányokat telepítettekaz Ormánságba. akiknek termékenysége közismerten magas. '
A halandóság értéke az Ormánságban közel sem hullámzott úgy, mint az él—
veszületéseké. A halálozási arányszám a huszas évek végéig meglehetősen magas
volt (20—23 ezrelék), majd ezt követően a harmincas években viszonylag jelentős
csökkenés. a negyvenes évtizedben stagnálás következett be (ezer lakosra e két évtizedben átlagosan 17—17 haláleset jutott). Az ötvenes évektől újabb. ám azelőzőknél kisebb mértékű visszaesés tapasztalható. mely a hatvanas évtizedben
mérsékelten ugyan, de folytatódott (az arányszám ez időben 13-14 ezreléket tettki). A hetvenes, de még inkább a nyolcvanas években azonban ismét emelkedett
az ezer lakosra jutó meghaltak száma. mely a legutóbbi években megközelítette a harmincas—negyvenes években tapasztaltat. A megyéhez képest az Ormánság halálozási arányszáma a negyvenes évek végéig kedvezőbb vagy azonos volt. ám attól kezdve évtizedről évtizedre — egyre jelentősebb ütemben — meghaladta amegyei átlagot.
Az elmondottakból kitűnik. hogy a megyei átlagokka—l való összehasonlításban az Ormánság főbb demográfiai mutatói a század első felében más tendenciát kö—
AZ ORMANSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEMZÖI 83
vettek. mint a legutóbbi évtizedekben. Mivel a negyvenes évek végéig a halálo-
zási arányszám az Ormánságban kedvezőbb volt a megyei átlagnál, vagy azonos volt vele, a természetes szaporodás viszont alacsonyabb annál, kétségtelenül megállapítható, hogy ebben az időben az élveszületések kis száma volt az oka e tájegységben a természetes szaporodás alacsony voltának. Az ötvenes évektől kezdve azonban változott a helyzet: az ormánsági születési arányszám rendre meghaladta a megyei átlagot, a természetes szaporodás viszont továbbra is elma—radt attól, így ez időtől kezdve az alacsony természetes szaporodást a növekvő és a megyei átlagot meghaladó halálozási arányszám idézte elő. Megjegyzendő, hogy mind országosan. mind Baranya megyében a természetes népességmozgás két összetevője közül a viszonylag alacsony születési arányszám mellett a halá—
lozási arányszám egyre kedvezőtlenebb alakulása figyelhető meg olyannyira, hogy ez a nyolcvanas évtized első felében már természetes fogyást eredményezett.
A NEMEK ARÁNYA, KORÖSSZETÉTEL, CSALADl ÁLLAPOT
Az Ormánság népességszámának az évszázad során bekövetkezett csökke- nése a férfiakat és a nőket hasonló mértékben érintette. Ebből adódóan a két nem aránya — kisebb ingadozásoktól eltekintve — 1900 óta lényegesen nem válto- zott. A lakosságnak akkor is s a legutóbbi. 1980—as népszámláláskor is körülbelül fele—fele része tartozott a férfi, illetve női nemhez. Közel azonos arányukat az ezer férfira jutó nők száma is tükrözi: 1900-ban 1012, 1980—ban 1004 nő jutott ezer
férfi lakosra, ez utóbbi számottevően alacsonyabb volt a megyei átlagnál. Az in-
gadozások természetesen ez esetben is nyomon követhetők: az első és a máso- dik világháború körüli években —— a férfiakat ért jelentős háborús veszteségek kö—vetkezményeként —— jelentősebb nőtöbblet alakult ki (az 1920—es népszámláláskor az ezer férfira jutó nők száma 1055, az 1949-es népességösszeíráskor pedig 1073
főt tett ki).
A népességszám alakulásának hatása leginkább a lakosság korstruktúráiá- nak módosulásában mutatkozik meg. Az Ormánságban részben a termékenység korábbi alacsony szintje. részben a fiatalabb, mobilabb korosztályhoz tartozók el- vándorlása következtében a lakosság fokozatos elöregedése figyelhető meg. A gyermekkorúak a századforduló idején az összlakosságnak még több mint egyne—
gyedét tették ki. a legutóbbi népszámláláskor már csak 22—23 százalékát. Ugyan- csak csökkent a fiatalabb —- 15—39 éves — felnőtt korúak aránya is (37—ről körül- belül 35 százalékra). A 40—59 évesek, de méginkább a 60 esztendős és idősebb lakosok hányada pedig — az előzőkből adódóan — emelkedett. A nemek közül a férfiak korstruktúrája többnyire kedvezőbb volt, mint a nőké. Az előbbiek körében a, 0—14 évesek aránya magasabb, az időskorúaké alacsonyabb volt. A jelenség oka egyfelől az általánosan tapasztalható fiú születési többlet, másfelől a férfiak magasabb halandósága. illetve az előrehaladottabb életkorúaknál a háborús veszteségek hatása.
A népesség elöregedését jelzi a száz időskorú. 60 év feletti lakosra jutó gyer—
mekkorúak számának mérséklődése is. Száz öregkorára 1980-ban mindössze 137 gyermek jutott, majdnem ötvennel kevesebb, mint az évszázad elején. E mutató az Ormánságban többnyire kedvezőtlenebb volt. mint a megyében általában. En- nek oka, hogy Baranya össznépességén belül a gyermekkorúak aránya hasonló volt ugyan az ormánságihoz, a 60 éven felüliek azonban — a fiatalabb korössze- tétel miatt — a népesség kisebb részét tették ki a megye egészében, mint a 42 te- lepülésen. Az öregedő korstruktúra az átlagéletkor növekedésében is megmutat-
ó'
84 MOLNÁR GYURGYNE — DR. NOVÁK ZOLTÁN
kozik. Az ormánsági lakosság átlagos életkora az 1900—as évek elején 332 év volt.
az 1980—as népszámlálás idején pedig már 35,4 esztendőt tett ki.
A demográfiai folyamatok közül a házasságkötések és —megszűnések hatása a népesség családi állapot szerinti összetételében követhető nyomon. Az Ormán—
ságbon -— a megye egészéhez hasonlóan —- a 15 éves 5 idősebb lakosságon belül a nőtlenek, illetve hajadonok aránya 1900 óta jelentősen megcsappant. A szá- zadfordulón a 15 éven felülieknek közel egynegyede. 1980—ban 18 százaléka nőt- len vagy hajadon volt. A házassági kötelékek között élők aránya — a háborúk kö—
rüli éveket leszámítva. amikor valamelyest csökkent — lényegesen nem változott:
általában a lakosságnak —- a megyei átlaghoz hasonlóan - mintegy kétharmadát
tették ki a házas családi állapotúak. Az özvegyek aránya — kisebb ingadozásoktól eltekintve — szintén nem változott lényegesen. Az ormánsági lakosságnak — csak- úgy mint Baranyában — évtizedeken át nagyjából mintegy tizedét tették ki az öz—vegységben élők. Az emlitett hullámzások az első, illetve a második világháború időszakában jelentkeztek, amikor a népességen belül az özvegyülés (természe- tesen főként a nők körében) gyakoribbá vált. Az évszázad folyamán a nemek te- kintetében teljesen egyöntetű növekedés tapasztalható viszont az elváltak ará- nyában. Hányaduk a századfordulón még mindössze 0.1 százalékot, 1980-ban pe- dig már közel 4 százalékot tett ki. Érdekes jelenség. hogy az évszázad első felében
meglehetősen ritkán fordult elő válás ezekben a falvakban, noha a korszakról szó—
ló művek szerint alig akadt jó házasság az Ormánságban. A házasulási szándé- kot ugyanis elsősorban nem az érzelmi kötődés, hanem a birtok gyarapításának kívánalma motiválta, ami egyben a válásoknak is gátat szabott.
A házasságkötések és megszűnések befolyással vannak a családok számának alakulására is. A népességszám csökkenése mellett az előzőkben vázolt folyama—
tok következménye az is. hogy az Ormánság területén 1980—ban közel egyötödé- vel kevesebb család élt. mint húsz évvel korábban, az első ilyen jellegű adatokat feldolgozó népszámlálás időpontjában. A családokkal kapcsolatos másik szembe—
tűnő változás nagyságuk csökkenése. Ez esetben ismételten az egykerendszer ha—
tására utalhatunk. Az évszázad első felében ideális egykés házasságnak az volt tekinthető, amikor földdel rendelkező .,egyes" lány ment férjhez földdel rendel- kező ,,egyes" férfihoz. A legjobb esetben azután egyetlen gyermekük született. s ez a féltve őrzött egyke házasodhatott össze egy másik egykével. Mint már emli—
tettük. így álltak össze lassanként a kis földdarabok nagyobbakká. ugyanakkor azonban a családok mind összébb zsugorodtak. Bár a birtok megőrzésének. illetve gyarapításának a szerepe a felszabadulás utáni házasságkötésekben megszűnt.
azok jobbára továbbra is a több évtizedes hagyományoknak megfelelően zajlot- tak. A csalódnagyság csökkenését tükrözi, hogy a száz családra jutó családtagok száma 1980—ban a tájegység 42 községében az 1960. évinél 25—tel kevesebb. 299 fő volt. Kedvezőtlen az is. hogy a gyermek nélküli családok aránya 33—ról 36 száza—
lékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan csökkent a száz családra jutó gyermekek (ezen belül is a 15 éven aluliak) száma.
lSKOLAl VÉGZETTSÉG, GAZDASÁGI AKTIVITÁS
A népesség műveltségi helyzetéről —- bár a műveltség és az iskolázottság nem mindenesetben feltételezik egymást —- az iskolai végzettség alakulásának átte—
kintése nyújt képet. Az előző oktatási rendszerek és a mai iskolatípusok intézmé- nyeiben végzettek adatait településenként nem tudjuk megfeleltetni egymásnak.
mivel a korábbi népszámlálások az ehhez szükséges községsoros adatokat az ele-
AZ ORMÁNSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEMZÖI 85
mi iskolának és a múltbeli 8 osztályos középiskolának nem minden, hanem csak
néhány, kiemelt évfolyamát elvégzettekre vonatkozóan közlik. Ezért az iskolai vég- zettség változásának nyomon követésére, a mai helyzettel való összevetésére csakaz 1960. évi népszámlálás —- mint legkorábbi kiindulópont -— adatainak felhaszná-
lásával nyílt lehetőség.Az iskolázottság szintjében e viszonylag rövid idő alatt is számottevő emelke- dés tapasztalható. A hétéves és idősebb ormánsági népességnek 1960-ban még majdnem egytizede írástudatlan volt, arányuk 1980—ra mintegy 4 százalékra esett vissza. Ez azonban a megyei átlagnak még mindig közel kétszeresét tette ki.
Ugyancsak csökkent az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők hányada, a húsz év során megközelítően kétharmadára, a megyei át—
lagot azonban ez is meghaladta. Az általános iskola 8. osztályát elvégzettek aránya (ideértve a befejezetlen középfokú végzettségűeket is) 1960 óta megkét- szereződött. A legutóbbi népszámlálás idején a hétéves és idősebb népesség 30 százaléka rendelkezett ilyen végzettséggel, azonos hányada, mint a megyében általában. Befejezett középfokú végzettséget 1960—ban az ormánságiaknak másfél százaléka, 1980- ban 15 százaléka mondhatott magáénak. Az egyetemre járt, illetve
diplomát szerzett népesség aránya pedig az 1960. évi nem egészen egy százalék-
ról mintegy 2 százalékra emelkedett.Az iskolázottsági szintet két egymással ellentétes hatású tényező alakította.
A felnövekvő fiatal nemzedéknek az előző generációnál magasabb végzettsége évről évre emelte a szintet. Ezzel ellentétes irányú hatást váltott ki a migráció. Az elvándorlások következtében ugyanis, a községekből el nem költözött, idősebb kor- osztályúak alacsonyabb végzettsége az egész tájegység népességének iskolázott- sági színvonalára csökkentőleg hatott. Tekintettel — számos egyéb mellett —- arra.
hogy az öregkorúak aránya az Ormánságban többnyire nagyobb volt, mint a me- gye egészében, így az iskolai végzettség szerinti összetétel is kedvezőtlenebb volt
a tájegység 42 községében. mint Baranyában általában.
A legszámottevőbb különbség a felsőfokú végzettségűek arányában mutat—
kozott. amely az Ormánságban mindössze egyharmadát tette ki a megyei átlag—
nak. Ennek csak részben oka az itt kialakult hátrányos korösszetétel, jobbára azonban az a magyarázata, hogy az Ormánságban -— csakúgy, mint a falvakban általában -— kevés a munkahely, s közöttük még ritkább az olyan, amely maga—
sabban képzett. kvalifikáltabb munkaerőt igényel. Ez pedig arra késztette az ér-
telmiségieket, hogy az ilyen munkalehetőséget biztositó területeken — többnyire
a városokban — telepedjenek le. Az értelmiség hiányához vezetett többek között az általános iskolák körzetesítése is, melynek következtében jónéhány pedagógus elhagyta ezeket a községeket. Az ilyen kis falvak életét ez különösen érinti. hiszen a tanító különleges szerepet töltött be: nem csak nevelte, hanem összefogta. irá—nyitotta a lakosságot.
Az értelmiségiek igen lényeges csoportját képezik az agrárértelmiségiek is.
Noha e szakemberek megszerzését. illetve megtartását az ormánsági termelőszö- vetkezetek különböző támogatásokkal — anyagilag, gépkocsivásárlási kedvezmény—
nyel. lakásépítési támogatással stb. —- szorgalmazhatták, az erőfeszítés mégsem járt sikerrel. A sikertelenség oka a támogatások elnyerésének feltételeiben rejlik.
melyek közül néhány — például a lakásépítési támogatás —— a szakemberek szá—
mára hosszabb távú kötöttséget jelent. A vázolt folyamatok végül is oda vezettek,
hogy a legutóbbi népszámlálás a 42 ormánsági község közül tízben egyetlen dip-
lomával rendelkező lakost sem regisztrált. Az pedig, hogy hiányuk e falvak jövője
szempontjából mit jelent, úgy gondoljuk, nem szorul bővebb magyarázatra.86 MOLNÁR GYURGYNE —— DR. NOVÁK ZOLTÁN
Ugyancsak nem érdektelen e tekintetben az sem, hogy a lakosság mekkora
hányada kapcsolódik be a társadalmilag szervezett munkavégzésbe, illetve mek- kora hányada él eltartottként. A népszámlálási adatfelvételek egészen 1960-ig a népességet csak két csoportra: az aktiv és inaktív keresőket együttesen magábanfoglaló ún. keresőkre és eltartottakra tagolva vették számba. a keresők két cso-
portjának elkülönítését nem tették lehetővé. Az Ormánság lakosságán belül akeresők aránya az évszázad eleji 56 százalékról 1980—ra 65 százalékra emelkedett.
E növekedés — bár az említett korlát következtében számszerűen kimutatni nem tudjuk — feltehetően az aktív keresők arányának kisebb, az inaktívak arányának pedig jelentősebb mérvű emelkedése révén ment végbe. A népesség egyre na—
gyobb hányadát kitevő időskorúak ugyanis -- vélelmezhetően — az aktív kereső te—
vékenységgel mindinkább felhagyva. fokozódó mértékben váltak inaktív keresőkké.
ezen belül is nyugdíjasokká. Az eltartottak aránya az évszázad eleje óta folyama—
tosan csökkent. Az Ormánság lakosságának 1900-ban 44, 1980—ban 35 százaléka volt eltartott. Mérséklődő arányuk elsősorban a gyermekek számának fogyásából
adódott. de szerepet játszott benne a nők fokozottabb munkába lépése is.A keresők népgazdasági ágankénti összetételében a mezőgazdaság — noha aránya folyamatosan 'csökkent — az évszázad során meghatározó jelentőségű
volt. A századforduló idején a keresők több mint 80 százalékának. a legutóbbi
népszámláláskor is még az aktív keresők 50 százalékának (több mint kétszer ak—kora hányadának. minta megyében általában) e népgazdasági ág biztositott megélhetést. Napjainkban a 11 ormánsági termelőszövetkezet többsége kedvezőt- len adottságú, gazdálkodását nehezen művelhető területeken, a megyei átlagnál alacsonyabb átlagos aranykorona értékű termőterületeken folytatja. Az átlagos gazdaságméret nem éri el a 3000 hektárt, ami a rendkívül heterogén területi felté- telek révén alakult így. A Dráva - és egyben az országhatár — mellékének nagy—
részt mélyfekvésű. zsombékos. ligetes. nehezen művelhető területeitől északra ha—
ladva a kedvezőbb és a nagyon rossz adottságú területek váltják egymást. Ennek
megfelelően az itteni termelőszövetkezetek szinte a megalakulásuktől fogva vál-
takozó eséllyel gazdálkodtak, amiből viszont az következett. hogy az ésszerűnek tűnő egyesülések sem tudtak megvalósulni. Az eredményes gazdálkodás lehető-ségének alternatíváját kínálja a most folyó komplex térségi melioráció. amelynek
eredményeként az ágazat bázisát adhatja az ormánsági települések népesség- megtartó képességének is. A talajjavítás elengedhetetlen fontosságára utal az a [tény is. hogy e térség hátrányos helyzete a fajlagos hozamokban is megmutatko- zott. A fontosabb növények termésátlagai a megyei átlagtól rendszeresen 10—20 százalékkal maradnak el, de a tehenenkénti tejhozam tekintetében is hasonló kü- lönbség tapasztalható.Amig a nyolcvan év alatt a mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők népessé—
gen belüli aránya mellett azok száma is jelentősen csökkent (11631 főről 4188 főre), addig az ipari aktív keresők arányának megkétszereződése (8 százalékról
16 százalékra) mellett az ezen ágazatban dolgozók száma alig emelkedett (1041
főről 1367 főre). A tájegység 42 települése közül mindössze négy településen mű- ködött 1985 végén szocialista szektorhoz tartozó ipartelep: Drávafokon és Dráva- szabolcsan egy-egy, Vajszlón 3 és Sellyén 8. A szocialista szektor ipartelepei közötta megyében egyetlen önálló gazdálkodó egység található (Agrokémiai Szövetke—
zet. Sellye). két telep megyén kívüli (budapesti), a további 10 pedig a megyén be- lüli. de a térségen kívüli központhoz tartozik. Ezeken az ipartelepeken 1985—ben a megye szocialista iparában foglalkoztatottaknak alig több mint egy százaléka, va- lamivel több mintHBOO fő dolgozott.
AZ ORMÁNSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEMZÓI 87
Az Ormánságban élők foglalkoztatási gondjait jobbára az okozza. hogy la-
kóhelyükön meglehetősen kevés a munkalehetőség. Ebből adódóan az aktiv ke- resők tetemes hányada kényszerül naponkénti ingázásra. A legutóbbi, 1980. évi népszámlálás idején 46 százalékuk lakóhelyén kívül talált csak munkát.A nagybirtokrendszer megszűnése, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a munkahelyek hiánya, az alacsony színvonalú infrastrukturális ellátás. a kedvezőt—
len közlekedési kapcsolatok, az értelmiségiek hiánya. az oktatási, művelődési le—
hetőségek szűkössége és egy sor további hátrányos körülmény következtében az Ormánság fokozatosan az ország egyik azon kedvezőtlen adottságú területévé vált, amelyet az Országgyűlés a közelmúltban az ország gazdaságilag elmaradott térségei közé sorolt. Ma már szerencsére senki sem vitatja, hogy a kedvezőtlen adottságú. elmaradott térségek nehézségeinek megoldása nem csupán mezőgaz- dasági feladat. Ezekben a térségekben —,igy az Ormánságban is — nemcsak a növénytermesztés és az állattenyésztés szinvonala, jövedelmezősége alacsony. ha- nem általában hiányoznak a korszerű élet feltételei. Nem kielégítő a kisfalvak el—
látása. hiányzik az egészséges ivóvíz, rosszak az utak.
A térség községeiben a boltoknak közel fele (másutt a megye falvaiban egy- harmada) vegyesbolt. ABC-áruház, amely a termékek szélesebb körét képes folya—
matosan biztositani, valamint valamilyen iparcikkbolt csupán Sellyén és Vajszlón, élelmiszerbolt pedig csak 7 településen van. Szakbolthálózat tehát — főként jöve- delmezőségi és pénzügyi okok miatt — szinte egyáltalán nem alakult ki. Az Ormán- ság településeinek kommunális ellátottsága is meglehetősen kedvezőtlen. Közüzemi vízhálózattal (: 42 községnek csupán egyötöde, közcsatornával pedig Sellye és Vajszló rendelkezik mindössze. A lakásállomány 29 százaléka csatlakozik ivóvíz- hálózathoz (a megyében 70 százaléka), zárt csatornahálózathoz pedig csupán 5
százaléka (a megyében 43 százaléka). A vízzel ellátott lakásoknak itt mindössze
18 százaléka egyúttal csatornázott is, míg a megyében több mint 60 százalékuk.A felkészült, tapasztalt mezőgazdasági szakemberek azért sem vállalnak szi—
vesen munkát e térségben. mert alig—alig számíthatnak sikerre és megfelelő anyagi. erkölcsi elismerésre. Ugyanakkor még ma is az itt élő lakosság fele a me- zőgazdaságból él. Ez is bizonyitja. hogy ha a népgazdaság egészében is fontos.
e tájegységben még inkább jelentőséggel bír a jövőben a mezőgazdaság meg—
felelő szerkezetátalakitása, jövedelemtermelő képességének fokozása, a kisterme- lők gazdálkodási feltételeinek a javítása. Ezzel együtt az ipar és a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészitő tevékenységének a fejlesztésével új munkahelyek létesítése is elengedhetetlen. Ezeknél is fontosabb azonban a megfelelő infrastrukturális háttér megteremtése.
Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy véleményünk szerint. ha az elkövet- kezendő években sikerülne is a tájegység gazdasági elmaradottságát gyorsabb ütemben is mérsékelni, néhány község megszűnésével, elnéptelenedésével még akkor is számolnunk kell. A gazdasági elmaradottság és az azzal párosuló társa—
dalmí erózió tartós fennmaradása ugyanis nemcsak a megyét. hanem az egész or—
szágot megfoszthatja egy életmódjában, szokásaiban, nyelvjárásában egyedül- állóan sajátos tájegységtől.
lRODALOM
7333; Drl.dAndorka Rudolf: Születéskorlátozás az Ormánságban a 18. sz. óta. Demográfia. 1970. évi 1—2.
sz. . o .
(2) Kiss Géza: Ormányság. Sylvester. Budapest. 1937. 425 old.
(3) Dr. Klinger András —— Dr. Mikes Gábor: Adatok az Ormánság népesedésének néhány kérdéséről.
Demográfia. 1963. évi 1. szám. 65-90. old.
88 MOLNÁRNÉ — DR. NOVÁK: AZ ORMÁNSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEMZÖI
(4) Kodolányi János: Baranyai utazás. Magyar Élet. Budapest. 1942. 110 old.
(5) Dr. Kolta lános: Az Ormánság népesedése (1900—1945 és 1946—1956). Különlenyomat a Baranyai Művelődés 1958. évi decemberi számából. Pécsi Szikra ny. Pécs. 1958. 0959.) 11 old.
(6) Dr. Kolta lános: Baranya megye és Pécs város népesedése. 1869—1968. Városi Tanács. Szikra ny.
Pécs 1968. 179 old.
(7) Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Telegdi ny. Pécs. 1896. 694 old.
TARGYSZÓ: Településdemográfia
PE31—OME
Aaropu BHanHSHpYIOT .nemorpacpuuecxoe nonomenne onnon 143 nenrepcuux oxpyr, pacnonarammeü CheuHCPHHHbiMH TpaAuuuxmu. 3701 roro-aocrouubrü yron KOMHTaTa Bapamr B, ;rpuAuame rom,: npnoőpen Heőnaronpmmyro naaecmocrb us—aa ncxmouurenbuo mentora ypoBHn Koacpdmuueura pomnaemocm, appini—moi": KOTOPOI'O nananncu T.H. cucrema omm—
Ae'rr'rux ceMeü u BblCOKail uucras amurpaum. CeMbM nyreM orpar—muenun pamper-mü (pro ohuoro noroMKa) crpemunucr, npepprspamtb paanpoőnenue semenwux ananeuuü.
B ycnoausx npoucmegmero nocne atopoi'r anoaoű soüuu peaomouuouuoro npeaő—
paaoaar—mn omomennü CoőCTBeHHOCTH HSMeHHIIOCb " gemorpacpuuecxoe noaeneune Haco- neuns,_
* 'B caoeü crarbe aBTOpbi —— a nepayro OHepeAb Ha OCHOBBHMM p.aHHbrx nepenucu trace-_- neuun 1980 mm — aHal'iHS—JHPYIOT .nemorpadmuecnoe nonomeuue aroro Oprra " nonemu—
Baior ero, OTCTanDCTb no cpaanenmo : .crpyrumm paüonamn CTpaHbl.
SUMMARY
The study analyses demographic conditions in a region of Hungary with particular traditions. The South—Western corner of county Baranya became ill-famed in the 19305 because of the extremely low birth-rate due to the system of having only one child in a family and to the highly negative balance of migration. The families tride to prevent the subdivision of holdings through setting limits to births (single Offspring).
Under the influence of the revolutionary changes in economic conditions alter World War ll the demographic attitude of the population has altered.
Relying mainly on the data of the 1980 Population Census the authors show the de—
mographic conditions of the region and explore its backwardness as compared to other
regionslof the country. *
